Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-09-18 / 75. szám

Jobb sorsra méltó gyógyfürdő jes kigyógyulást eredményez. Aki te­hát leküzdötte az iszapos víz iránti ellenszenvét és előítéletét, rendszere­sen eljár Patra gyógyulást keresni. Nemesak Komárom környékéről, de Kassáról, Prágából. Brnóból, sőt kül­földről érkező betegeket is látunk ott lubickolni. Vannak olyanok, akik nyá­ron heteket sőt hónapokat töltenek sátrakban a tó partján. A Jednota járási vezetősége a tó közelében kis nyaralókat, valamint két-fekvőhelyes sátrakat állítottak fel. A négy személy számára készült há­zikók napi bérleti díja 22 korona, a kétszemélyes sátraké 10 korona. A Jednota büfét is létesített a fürdőzők nagyobb kényelmére. A 220 méter mélységből feltörő páti gyógyvíz hőfoka 24—26 fok. Az isza­pot kocsin, la.itokon a komáromi gőz­fürdőbe, sőt Pőstyénbe is szállítják. A páti tó vize egyelőre még a Zsit­­vába ömlik. Kívánatos volna, ha mi­előbb megvalósulna a tervezett sza­natórium és fürdőmedence, amelyre 5 millió koronát irányoztak elő. A medencét nagyjában már kiásták bri­gádmunkában, de a további munkála­tok kissé vontatottan haladnak. Műút építkezéséről is tárgyaltak, amely azonban további 7. millió korona költ­séget emésztene fel. Bármilyen szép eredményeket hal­lunk a páti gyógyvíz hatásáról, ne mulasszuk el kezelőorvosunk vélemé­nyét kikérni, mielőtt igénybe vesz­­szük az önkezelést. Egyedül a szak­szerű orvosi vizsgálat állapíthatja meg, vajon a fürdőzés folyamán nem áll-e be a betegnél kontraindikáció (káros következmény), ami ilyen eset­ben többet árthat, mint használ. Szénássy János (Komárom) — Ember, mit képzel magának? Ön az egyetlen ná­lunk, aki eddig még nem bírálta a sze­mélyi kultuszt! Az a kevés ember, aki egyáltalán hallott valamit „harangozni“ a páti kéntartalmú, gyógyhatású vízről, nem nyilatkozik róla éppen magasztalóan. A kényeskedök pedig, ha meglátják a Komárom környéki tavat, orrukat fin­­torgatva megkérdik, vajon nem té­vesztették-e el a „házszámot“: Ez a pocsolya lenne a híres gyógyhatású fürdő?! Mi tagadás, a vízből sárosán és ma­­szatosan kikecmergő emberek nem nyújtanak épületes látványt. Aki azon­ban egyszer kipróbálta a páti tó vi­zének csodálatos gyógyhatását, más­kor is visszatér oda. Főleg a reumá­ban, csúzban, izületi és idegbántal­­makban szenvedők keresnek gyógyu­lást a kevésbé „előkelő“ fürdőhelyen. A páti hőforrás nemcsak enyhülést, nemcsak javulást, hanem gyakran tel­• Moszkva déli peremén épül Euró­pa legnagyobb rákkutató központja és klinikája. A 15 hektárnyi kiterjedésű területen több épület épül, köztük egy hatalmas kórház, egy kísérleti központ, egy épület radiológiai kezelés céljaira és egy az izotópokkal végzendő keze­lésre. • A Szovjetunió főiskoláin jelenleg mintegy 12 000 külföldi diák végzi ta­nulmányait. • Morse szenátor, az USA ismert demokrata párti képviselője a szená­tusban legélesebben bírálta Wallace alabamai kormányzó négerfaló maga­tartását. Morse hivatalos okmányok­kal bebizonyította, hogy az alabamai fajvédők patrónusa nem épelméjű: a második világháborúban végzett katonai szolgálata után Wallace szo­rongásra és kényszerképzeletekre hi­vatkozva rokkantsága elismeréséért és megfelelő járadékért folyamodott. Morse azonkívül kijelentette, hogy Wallace utasításaival semmibe sem veszi a legelemibb emberi jogokat. • Tehenek számára készült mell­tartó volt a denveri (USA — Collora­­do-állam) mezőgazdasági áruminta­vásár legnagyobb szenzációja. A tehe­nek új „divatcikkének" feltalálója több ezer darabot adott el a környék szarvasmarha-tenyésztőinek. A hír­­szolgálati iroda egyelőre még nem tartotta érdemesnek beszámolni róla, mennyiben járul hozzá az új talál­mány a marhatenyésztés fokozásához. • Franciaország egyik ismert ten­gerparti szállodájának az igazgatója Sarah Churchill színésznőnek, Chur­chill volt angol miniszterelnök lányá­nak elutasította egy szállodai szobára vonatkozó megrendelését. Az igazgató ugyanis nem tudja elfelejteni a bot­rányairól ismert művésznőnek tavalyi szórakozását a szállodában, amikor alkoholos jókedvében éjnek idején egymásután hajigálta ki az ablakon át a tengerbe a szobák előtt silbakoló, fényesre pucolt cipőket. • Kennedy elnök törvényjavaslat­ban követeli az amerikai minisztériu­mokban, a bíróságokon és más fontos állami hivatalokban tevékeny vezető tisztviselők lényeges fizetésjavítását. Az elnök határozottan követeli javas­latának törvényesítését és ezt azzal indokolja, mert az érdeklődés e funk­ciók iránt állandóan csökken. A nagy­ipar ugyanis sokkal jobban 'fizeti a vezető állásban levő alkalmazottakat, mint az állam. • Louisiana állam (USA) egy új rendelete alapján a nőknek hivatalos iratokon azonosságuk ismertetése cél­jából nem szükséges feltüntetni hajuk természetes színét. • A Jacques Heim cég, Párizs egyik leghíresebb női divatvállalata az idén a legforróbb nyári napok egyikén mu­tatta be téli kollekcióját, bundákat, kabátokat és egyéb téli ruhákat. A be­mutató folyamán 18 manneken elájult. • MacMillan miniszterelnök nemrég részt vett Londonban az arisztokra­tikus Variety-klub ünnepi matinéján. Az ilyenkor szokásos pohárköszöntöje folyamán érdekes bírálatot gyakorolt a brit parlamenti életről. Kijelentette többek közt, hogy a parlament, tehát az alsó- és a felsőház gyakran cirkusz­ra emlékezteti. A hasonlat szinte meg­döbbentő - mondta az angol állam­férfi - , ott is vannak kötéltáncosok, légtornászok vagy fejükön járó akro­baták. Hát még az a sok bolond, pojá­cák és más clownok, akik szerepét rendszerint kivénült lordok alakít­ják ... Ä parasztság osztályjellege A szocialista társadalmi rendszer alapját a munkásosztály és a pa­rasztság alkotja, ennek a két osztály­nak a szövetsége képezi a társadalom politikai alapját. Két olyan osztály­ról van itt szó, amelynek céljai meg­egyeznek, és e célok kifejezésre jut­nak a szocializmus építésében. Az te­hát a kérdés, ha céljaiban két baráti osztályról beszélünk, miért képez mégis a parasztság önálló osztályt és melyek azok a motívumok, melyek önálló osztályjelleggel ruházzák fel a parasztságot. A marxizmus-leninizmus klassziku­sai már régen leszögezték, hogy egy embercsoport osztály hovatartozását az dönti el, hogy azoknak milyen a viszonyuk a termelőeszközökhöz. A szocializmusnak, mint a kommu­nizmus első fázisának jellegzetes vo­nása, hogy egymás mellett létezik az össznépi tulajdon és a szövetkezeti csoport-tulajdon. Ezt a két szocialista tulajdonformát a termelőerők külön­böző színvonala hozta létre, amely a kapitalizmusban alakult ki. A ter­melő erők különböző színvonalával lehet magyarázni a falu és a város között még meglévő különbségeket, valamint azt a tényt, hogy mások a társadalmi élet, valamint a munka technikai és kulturális feltételei fa­lun és mások a városban. A termelőeszközök csoporttulajdo­na a mi feltételeink mellgtt arra hi­vatott, hogy átmenetet biztosítson a parasztságnak a kistermelői formáról a nagyüzemi gazdálkodásra való átté­résre. A parasztságnak ilyen módon való bekapcsolása a szocializmus épí­tésébe indokolva van azzal, hogy a kistermelői módot és az individualiz­must parasztságunknál csak fokozato­san tudjuk felszámolni. Ilyen értelem­ben tehát a csoporttulajdon, az EFSZ- ek a kommunizmus iskolájának sze­repét töltik be falvainkon. A szövet­kezeti dolgozók az EFSZ-ben végzett munkán keresztül fokozatosan levetik magukról a kistermelői előítéleteket, felismerik munkájuk társadalmi hatá­sát, gondolkodásuk átlépi a szűk ke­retek méreteit, és egyre inkább fel­ismerik, hogy a mezőgazdaság szerves részét képezi az egész népgazdasá­gunk. Az eddig elmondottakból tehát ki­tűnik, hogy a parasztság, mint osztály egyik jellegzetessége a termelő esz­közök csoporttulajdona, mely tulaj­don-forma keretében a társadalmi munka színvonala sokkal alacsonyabb fokon áll, mint az össznépi tulajdon­nál és magában hordja a javak elosz­tásának jellegzetes vonásait is, mun­kaegység formájában, mely lényegé­ben azt jelenti, hogy az EFSZ tagsá­ga szűk körben osztozkodik a kiter­melt javakon, pénz vagy természetbe­ni járandóságok formájában. Jellegze­tes vonása a csoporttulajdonnak az is, hogy tagjai háztáji gazdálkodással rendelkeznek és fennáll az a lehető­ség, hogy a kitermelt javakat piacon értékesítsék. A szocialista tulajdonnak ez a for­mája lényegesen különbözik tehát az össznépi tulajdontól, melyben a mun­ka és a termelés társadalmi jellegé­nek színvonala sokkal magasabb, és ezzel lényegesen biztosítja vezető sze­repét a népgazdaságban. Az össznépi tulajdon jellegzetessége, hogy tekin­tet nélkül az üzemi munkacsoportra, vagy egyénre, a termelőeszközök és a kitermelt javak az egész társadalom tulajdonát képezik. A szövetkezeti tu­lajdon viszont össze van kapcsolva a szövetkezeti dolgozók egymástól el­szigetelt csoportjaival és annak szo­cialista jellegét csakis az biztosítja, hogy az országban érvényesül a mun­kásosztály hatalma, és a termelő eszközök döntő része össznépi tulaj­dont képeznek. Enélkül a feltétel nél­kül — mondja Lenin — a szövetkeze­ti tulajdon elvesztené szocialista jel­legét. Annak ellenére azonban, hogy a két tulajdonforma között bizonyos különbség van, ami a tulajdon társa­dalmi jellegének fokát jelenti, szociá­lis és ökonómiai lényegük .egy és ugyanaz. A termelőeszközök társadal­­masítva vannak, mindkettő lehetősé­get ad a gépi nagyüzemi gazdálkodás fejlesztésére, mindkettőben íci van kü­szöbölve a kizsákmányolás és az el-Milyen téli lábbelit Olvasóinkat bizonyára érdeklik, mit készít elő cipőiparunk a téli idényre. Sok mama már most azon töri a fejét, mit vásároljon a gyerekeknek, akik mindent elnyúznak; a családfők a mindennapi munkába alkalmas cipő után érdeklődnek. Hát még az asszo­nyok, lányok, fiatalok és korosabbak, már ma aggódnak, lesz-e elég, ké­nyelmes, de amellett csinos téli cipő, praktikus félmagas sarokkal, amely azonban meleg is legyen, hogy a láb ne fázzon benne, mint tavaly azokban a vékony talpú, bokán záródó azaz félmagas cipőkben. A cipőgyártás Mekkájában, Gottwal­­dovban megtartott sajtóértekezleten megtudtuk, hogy idén új, könnyű, puha gumiszerű műanyag-talppal el­látott félmagas cipő jön forgalomba, amely jól tartja a meleget. Ez a női cipő azonban alacsony sarkú lesz. Azok a nők tehát, akik a félmagas sarkú, bokán záródó elegánsabb cipőt magas téli cipő lesz kapható, továbbá erősebb magas cipők sport célokra is. Mint újdonság, PVC-talppal ellátott félcipők is piacra kerülnek a fiúk ré­szére, amelyek a gottwaldovi szak­értők szerint nagyon erősek, szinte elnyűhetetlenek lesznek és a legjobb lábbelik mindennapra, az ára mind­össze 50.— korona lesz. Itt szeretnénk megjegyezni, hogy az anyák több gon­dot fordíthatnának arra a körülmény­re, mennyivel helyesebb lenne, ha a gyerekek az iskolában levennék a nehezebb, gyakran át is nedvesedett lábbelit, és ott a lábak deformálását megelőző könnyű cipőt viselnének, amely ugyancsak piacra került. Esős, sáros időjárásra is több féle cipő közül választhatunk majd. Több­ségük azonban fekete lesz, mely prak­tikus szín ugyan, de — különösen a nagyobb igényű nők szempontjából — nem mindig szép. Egyelőre azonban meg kell elégednünk velük, mivel a részesítik előnyben, hordjanak benne télen meleg harisnyát, hogy ne fázza­nak. De értesültünk Gottwaldovban arról is, hogy e vékonytalpú cipők részére az NDK-ban megkezdték a meleg „titokharisnyák“ készítését gyapjúból. Ez minálunk is követendő példa lehetne! Vidéki idősebb asszonyok számára, akik már nem kötik magukat annyira a legutolsó divathoz és inkább tartják fontosnak, hogy ne fázzon a lábuk, a már ismert és jól bevált halinacipőket készítik Gottwaldovban, ezek a „tat­­rankák“ sötétebb színekben kerülnek piacra. Hasonló meleg és kényelmes lábbeli készül a férfiak számára is. A gyerekek részére több fajta fél­hozzávaló nyersanyag külföldi beszer­zése túl sok devizát igényelne. Tavaly téli cipőfélékben hiány mu­tatkozott. Miután ez az árucikk több bőrt igényel, mint a könnyű nyári cipők, nem készülhet belőlük annyi, amennyit a fogyasztó közönség vásá­rolhatna. Ez évben sem számíthatunk e cipőfajta fokozottabb gyártásával. Azért lesz miből választani. Csak a kereskedelmi dolgozóktól függ, hogy a cipőüzletek — főleg vidéken — rendesen, folyamatosan legyenek el­látva és az üzletvezetők olyan válasz­tékot rendeljenek, amely megfelel majd a vevöközönség kívánalmainak. MM a szocialista társadalomban osztás a termelő tevékenységben való részvéttel történik. A parasztság mint osztály egyik lé­nyeges jellegzetessége tehát továbbá az, hogy életében mélyreható változá­sok keletkeztek a szocialista terme­lési viszonyok győzelme következté­ben. A parasztság társadalmi összeté­tele éppen a szocialista viszonyok győzelme következtében ma már egy­séges, és ha vannak is különbségek egyes szövetkezeti dolgozók anyagi viszonyai között ez a különbség nem a termelőeszközök tulajdonából ered, hanem a munkához való helyes vi­szonyból, és általában abból, hogy milyen színvonalon van az EFSZ gaz­dálkodása. Parasztságunk életére egy­re inkább a kollektívizmus jellemző, mind a gyakorlati munkában, mind a társadalmi életben. Ez a kollektív* munka teremtette meg előfeltételét a mezőgazdaság korszerű gépesítésének, mely az utóbbi években rohamosan fejlődött. A gépesítés alapjában meg­változtatta az egykori földművelés jel­legét is, új fogalmak keletkeztek a szántó-vető paraszt helyébe mecha­­nizátor, traktoros, kombájnos, kom­plex mechanizációs brigád fogalmai kerültek és a szövetkezeteinkben a dolgozók egyre inkább specializált munkacsoportokban dolgoznak. Ez azt jelenti, hogy a gép megjelenésével megjelent a falun a műveltség, a tu­dás és a szakértelem, mely a mun­ka helyes megszervezésén keresztül nagy lehetőségeket teremt számunk­ra a mezőgazdasági termelés lénye­ges növekedése érdekében. Az EFSZ-ek Jelenlegi fejlődési sza­kaszában a legfontosabb feladatunk a termelés szakadatlan növelésén ke­resztül felemelni a csoporttulajdont az össznépi tulajdon színvonalára. Ennek a célnak elérését csakis a gé­pesítés, és a szakképzettség által nyújtott lehetőségek helyes felhasz­nálásával tudjuk elérni. Ez a két tényező adja meg a lehetőséget a szö­vetkezeti termelés magasabb színvo-' nalára való. emelésnek. A termelés színvonalán lényegében azt értjük, hogy hogyan és mennyit termelünk. Ez a két kérdés adja meg lényegében a feleletet, hogy milyen a termelés színvonala a mezőgazdaságban. A ter­melés módjában végbemenő lényeges változások, valamint a termelési mód szüntelen tökéletesítésének eredmé­nyeképpen a mezőgazdasági termékek bősége az, ami döntően fogja befo­lyásolni a falu és a város között, va­lamint a fizikai és szellemi munka között lévő lényeges különbségek el­távolítását, valamint a csoporttulaj­donnak az össznépi tulajdon színvo­nalára való emelését. Ennél a kérdés­nél nem szabad szem elől téveszteni azt, hogy a fejlett szocialista társa­dalom kiépítése lényegében arra hí­vatott, hogy megteremtse a kommu­nizmusba való átmenet anyagi felté­teleit, ez pedig elősorban árubősé­get jelent a szó szoros értelmében. Úgy, ahogy a szocializmus nem lehet nagyüzemi mezőgazdaság nélkül, úgy nem lehet a kommunizmust sem fel­építeni a csoporttulajdonnak az össz­népi tulajdon színvonalára való eme­lése nélkül. Nem lehet kommunizmus, amíg a termékek bősége nincs bizto­sítva mind az ipar, mind a mező­­gazdaság területén. Mezőgazdaságunk­ban tehát egyre inkább keresni kell azokat az utakat, amelyek teljes össz­hangba hozzák a szövetkezeti dolgo­zók és a társadalom érdekeit. Illet­ve megteremtik az összhangot a szö­vetkezeti dolgozók anyagi érdekeltsé­ge és a társadalom érdekei, illetve a piaci kereslet között. Természetesen, a csoporttulajdon átalakulása össznépi tulajdonná nem megy máról holnapra, és semmikép­pen nem adminisztratív módszerek­kel. Hogy milyen formája lesz ennek az átmenetek, vegyes szövetkezeti és állami jellegű nagyüzemi mezőgazda­­sági egységek, vagy valamilyen más forma, azt majd csak a gyakorlat mutatja meg. Egy azonban bizonyos: legyenek ezek a formák bármilyenek, a döntő tényező a mezőgazdasági ter­mékek bőségének megteremtése, csak­is ez az egyedüli útja a falu és a város közötti különbség felszámolásának és az osztálynélküli, kommunista társa­dalom megteremtésének. Varga János 1963. szeptember 18.

Next

/
Thumbnails
Contents