Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-09-15 / 74. szám

JAVASLOM A HELYI NEMZETI BIZOTTSÁGNAK • JAVASLOM A HELYI NEMZETI BIZOTTSÁGNAK A Szabad Földműves pályázata Javaslom a Helyi Nemzeti Bizottságnak Mindenki érdeke a falu gazdasági és kulturális fejlődése • Segítsünk megoldani falunk problémáit • Vessük papírra ötleteinket, javaslatainkat • A jó ötlet, a hasznos javas­lat egészséges alkotó vitát vált ki a faluban • A közzétett javaslatokból más községek is tanulhatnak. Falcaink életének rohamos gaz­dasági változása a problémák szá­zait hozza felszínre. A születő új minden vonalon elkeseredett harcot vív a régivel. A régi életformából fennmaradt intézmények a falu út­rendszere, utcái, házai, a lakás, a kulturális és egészségügyi beren­dezések, a környezet képe, legtöbb esetben már nem felel meg az új termelési viszonyoknak és az emel­kedett kulturális igénynek. A mai ember életét a nagyüzemi termelés, a gépek és a haladó termelési mód­szerek nagymértékben befolyásol­ják. Ennek megfelelően szükség­szerűen át kell formálódnia a kö­zösségi és kulturális életnek is, hogy így helyreálljon az összhang az anyagi bázis és az élet szellemi oldala között. A mai falusi dolgozó éppen olyan jogosan igényli a sár­mentes közlekedési utakat, a ren­dezett utcaképet, a magas színvo­nalú egészségügyi szolgálatot, a művelődés lehetőségeit, valamint a korszerű lakást, mint a városi dol­gozó. Az újarcú falu megteremtésében hatalmas feladatok várnak a nép által választott szervekre, a nem­zeti bizottságokra és a szövetkeze­tek vezetőire. De ezek a szervek egyedül, minden jóakaratuk mellett is, nehezen tudják betölteni fontos szerepüket, ha maguk a falu dolgo­zói nem segítenek. A falu népe ed­dig is nagy lelkesedéssel vállalko­zott a már eltervezett intézmények megvalósítására, leginkább brigád­munkával. De szükség van arra is, hogy ez a segítség már a terve­zésnél is megnyilvánuljon és a la­kosság közreműködésével felszínre kerüljenek a hiányosságok, ötletek és javaslatok szülessenek, melyek a falu szocialista átformálását elő­segítik. Lapunk fórumot nyit erre a cél­ra és helyet biztosít hasábjain azoknak, akiknek szívükön fekszik helységük szebbé tétele és a dolgo­zó emberek életviszonyainak meg­javítása. Szeptember 16-tól kezdve „Ja­vaslom a Helyi Nemzeti Bizottság­nak" című pályázatunk keretében leközlünk minden javaslatot, ötle­tet és elgondolást, mely a falu fej­lesztésének ügyét kívánja szolgál­ni. Nem gondolunk itt elméleti fej­tegetéseire, vagy általános kívánal­mak rögzítésére, hanem olyan ja­vaslatokra, és megoldási módokra, melyeket a pályamű írója saját fa­luja konkrét fejlesztési kérdéseinek megoldására javasol. Az ilyen pá­lyamüveket megindokolva és rövi­den megfogalmazva kell beküldeni a pályázatra. A pályázat sikerének ösztönzése céljából tárgyi jutalmakat tűzünk ki a leghasznosabb javaslatok be­küldőinek díjazására. 1 db Exa fényképezőgép 1 db Zorkij IV. fényképezőgép 1 db Admlra-8 filmfelvevő 1 db Zorkij F fényképezőgép 5 db karóra 1 db Jupiter fényképezőgép 5 db festmény-reprodukció díszes keretben 2 könyvcsomag ä 100 Kcs érték­ben. A pályázat 1963. szeptember 16-án indul és 1964. január 31-én zárjuk le. Tehát a pályaműveket kérjük eddig az időpontig bekül­deni. A beküldött írásokat október 1-töl rendszeresen közöljük és a pályázatot február végéig bírálja el az erre a célra alakított bíráló­­bizottság. A SZABAD FÖLDMŰVES szerkesztősége < > tA r o 2 > S M r « z m 2 N n H B N O H H (/! > O z > Ti c_ > < > le. r o 2 > m r z g 2 N m H B N O H H > o z Z JAVASLOM A HELYI NEMZETI BIZOTTSÁGNAK « JAVASLOM A HELYI NEMZETI BIZOTTSÁGNAK • A t? u.' ‘ Kultúra és villanyáram Haza érkezel. Kieeé fáradtnak éried megad. Lemoiekazol, ozsonnózol. Egy nappal megint kevesebb — «óhajtasz fel, megropogtadod az izmaidat, szét­­nézel ex udvaron. Ezek a pihenői per­cei, a napi nyolc óra után. A pihenői, a szórakozás percei. Hirtelen nem li tudod mihez kezdjél. Otvauak? Néz­zem át az újságokat? Ezt li kéne, azt li... Eh mit, bekapcsolom a rádiót. Hallgatok egy kis zenét — diinnyü­­göd magadba — egy kis kikapasoló­­dés. Persze ... no Igen ... este jó mű­­■or lesz a televízióban, azt is meg­néznéd, de még mennyire. Csak... a fene vinné el... Se rádió, se televí­zió ... Illetve van la, meg lenne la mind a kettő — de villany nincs. Az nincs... • • • Ma nálunk a villanyáram természe­tes dolog. Mindenütt van. S akkor mágia mlárt az iménti kesernyés be­vezető? Talán valaki a takarákoakodáz ellen zúgolódik? Az ellen, hogy néha­­néha egy órácskára kikapcsolják az áramot? Dehogy. Itt be se kapcsolták. Sa talán be se kapcsolják? ... Levelet kaptunk jókáról. A Füzes utca lakói Írták. Elkeseredett, szomo­rú hangú levél. Hallgassuk meg őket: Községünkben már 1951-ben be­vezették a villanyt. A mt mellék­utcánk, mely közvetlenül a föútról tér le s mintegy 80 méterre halad el- mellette a fővezeték, mindmáig nélkülözi a villamos energia ál­dásait. Igaz, már évek Óta várunk, évek Óta csillan fel bennünk a re­mény a szép ígéretek hallatára. Es mindenre hajlandók vagyunk. Fel­ajánlottuk, hogy saját költségün­kön megvásároljuk a póznákat, brigádot szervezünk a szükséges munkák elvégzésére stb. stb. Hiába. A ml utcánkat még „nem tervezték be“! (1951-töl nem kerülhetett erre sor? — a szerk. megjegyzése.) Kérésünkkel a bratislavat Ener­getikai Üzem vezetőihez fordultunk. Válaszunkban /19B0. szept. 20.) értesítettek bennünket, hogy csak a járási nemzeti bizottság jóváha­gyása után intézkedhetnek. A já­rási nemzeti bizottság ebben a kér­désben viszont a helyi nemzeti bi­zottságok által javasolt tervekhez igazodik. S ezt már Ismerjük. Ígé­ret, ígéret újra csak ígéret. Szám­talan gyűlésen, néppel való beszél­getésen merült fel újból és újból a kérdés. Annyi Ígéretet kaptunk, hogy már komolyan kezdtünk hin­ni: bevezetik a villanyt hozzánk is. Azóta semmi sem történt. Ugyan valami mégis. Nem tudtunk kellő mennyiségű petróleumot szerezni. Ezen meg sem ütköztünk, hiszen ki világít manapság petróleummal. Ekkor ká­belokét vásároltunk és a saját fe­lelősségünkre bekapcsoltuk utcán­kat a hálózatba. Engedélyt ugyan kaptunk rá, de a saját felelőssé­günkre. Az egész utcasor egy órán keresztül kapja az áramot. Persze ez nem bírja a nagy megterhelést. Világítani még csak tudunk vala­hogy. rádiót, televíziót, mosógépet stb. azonban nem használhatunk. Kiveri a biztosítékot, a mosógép miatt recseg a szomszéd rádiója, ha az egyik szomszéd mos, a má­sik nem vasalhat — nem bírja a hálózat, hang súly ozom, a saját sza­­kállunkra készült hálózat, amelyet a fák ápain és minden lehető, le­hetetlen helyen vezettünk el az ut­cáig. Különben a karbantartást is magunk végezzük. Az erős téli fa­gyok következtében a drótok el­szakadnak, megpattannak s az ideiglenes vezeték miatt még gyer­mekeinket sem merjük nyugodt Pistike makacskodik. Hiába az apai kérés, nem akar a szundikáló hattyú­tól továbbállnl. lelkitsmerettel otthon hagyni. Már •több mint két éve használjuk a villanyáramot ilyen körülmények között. Utolsó elkeseredésükben a „Sza­bad Földműves“ szerkesztőségéhez fordulunk. Kérjük a falusi emberek lapjának szerkesztőségét, tegye közzé panaszunkat. Ébressze fel azokat, akik évek óta elnézik kín­lódásunkat. elhallgatják panaszain­kat. Azokat, akik nem éreznek lelktismeretfurdalást, akik nem ke­zelik kellő figyelemmel és gonddal dolgozóink óhaját. Csernovics Mihály, Matus Szil­veszter, Morvái Vendel, Ravasz János, Rajcsányi Béla, Szabó Eduárd és még öt aláírás. Szerkesztőségünk eleget tesz a jó­kat lakosok kérésének. Elismerjük: panaszuk jogos. Szeretnénk, ha az Il­letékesek mielőbb nyilatkoznának, jó lenne, ha valóban felébrednének! Szeretnénk lapunk hasábjain mielőbb hírt adni arról, hogy levélíróink pana­szát, az illetékesek jóvoltából elintéz­ték. Sárgulnak már a fa­levelek — ez az ősz csalhatatlan jele. Ebben az időszakban a nép­művelési dolgozóknak még fokozottabb erővel kell hozzálátniok a nép­nevelő munkához. Az őszi hónapokban az előkészületekre kell helyeznünk a főhang­súlyt. Lássunk hozzá mielőbb a szervezéshez, hogy aztán a téli hó­napok folyamán zökke­nőmentes, tervszerű munkát fejthessünk ki. Szövetkezeti dolgozóink számára széleskörűen kell biztosítanunk a művelődési lehetősége­ket. Tehát egyre inkább sürgető feladatunkká válik a különböző tan­folyamok, népi akadé­miák, kérdés-felelet es­tek, irodalmi estek és az érdekkörök szerve­zése. Ragadjunk meg min­den alkalmat, hogy a téli hónapokban ki tud­juk elégíteni dolgozóink érdeklődését. A körül­tekintő szervezés a si­ker szülőanyja! Fel kell tárnunk a falvainkon mutatkozó problémá­kat, hogy nevelő mun­kánkat ezekre irányít­hassuk. Hiszen felada­tunkat csupán akkor teljesíthetjük, ha tevé­kenységünk konkrét problémák megoldására irányul. Külön kell fog­lalkoznunk a szocialista társadalom építésének feladataival, meg kell ismertetnünk dolgozóin­kat a legújabb tudomá­nyos felfedezésekkel, az új haladó módszerek­kel. Mindez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy mielőbb kialakítsuk a kommunista ember igazi arcát. A műveltség, a látókör szélesítése, a tapasztalatok átadása elengedhetetlenül fon­tos ma mindannyiunk számára. A sárguló falevelek tehát nemcsak az ősz előhírnökei, hanem népművelő tevékenysé­günkben is új fejezetet jelentenek. Lássunk hozzá kedvvel, új cé­lokkal, új tervekkel. Tóth Károly (Léva) • A CSEMADOK koäicei járási bi­zottsága jól sikerült dal- és táncün­nepélyt rendezett Buzicán. A fellépő csoportok valóban jó teljesítményt nyújtottak s hasznos szórakozásban részesítették dolgozóinkat. (Barta Gá­bor, Buzica) • Élményszámba menő béke-ünne­pélyt rendeztek Imelyen az aratás be­fejezése alkalmából. Az ünnepélyen a szocialista munkaverseny győztesei­nek is kiosztották a megérdemelt ju­talmakat. A fellépő csoportok kitettek magukért, jól szerepeltek. [HolczerL., Komárom) • Az aratási munkák sikeres befe­jezése alkalmából a szécsénkei szövet­kezet vezetősége társasutazást szer­vezett Bojnicére. A kiránduláson mint­egy ötven szövetkezeti dolgozó vett részt s gazdag élményekkel tértek ha­za. (Major Lajos, Szécsénke) Titokzatos kapu. Az idegen hiába * erőlködik, nem jut be rajta. Csak kívülről szemlélheti a hívogató ökölnagyságú harmatos barackokat, a pirosán zöldes „arcú“ almákat. Az ismerős látogató megszokott mozdu­lattal leakasztja a kapu oszlopáról a kilincset s máris bent sétál Nagy Ist­ván birodalmában. A katonásan sora­kozó gyümölccsel megrakott fák szemgyönyörködtetőek ismerősöknek, idegeneknek egy­aránt. Csak a közvetlen környéken tudják, hogy ennek a gyü­mölcsösnek a gaz­dája már túllépte a nyolcvanat és hatvan éve gond­dal, szerétettel „paradicsommá“ változtatta a Po­zsonyeperjesen meghúzódó 2 hek­tárnyi kertet. Hosz­­szú évtizedek ta­pasztalata alapján gondoz 300 alma­fát s 'ugyanannyi barackot, amely évenként gazdag terméssel hálálja meg a szakértő kezelést. Pista bácsi kert­je mindig fiatal. Még legjobban, leggazdagabban te­rem a fa, s már a másik sorban nö­vekszik az utánpótlás, hogy rövidesen felváltsa az elöregedőt Fasorok vál­tották az évtizedek során egymást, csak a gondos gazda maradt ugyanaz, Pista bácsi .paradicsomában' fiatalos, jókedvű, testben, lélekben egészséges. — A fák között nem lehet megöre­gedni. — Mondogatja Pista bácsi — A bécsi Volksstimme főszerkesztő­helyettese is ellátogatcf Pista bácsi gyümölcsösébe, hogy megízlelje a hamvas barackot. márpedig én az egész életemet a hal­kan susogó erdőben és ebben a gyü­mölcsösben töltöttem. Erdész volt, a fák szerelmese. Sza­bad idejét mégis gyümölcsösben, a nemes lombok között töltötte, hol munkával, avagy egy-egy szakkönyv böngészésével. Ebben lelte örömét, nem a kocsma füstös levegőjében, mint nem egy kollégája. — Soha sem ittam szeszes italt — mesélgeti. — Fiatalabb koromban történt, hogy nem bírtam lerázni a nyakamról a násznagyságot — emlé­kezik. Esküvőig sikerült megúsznom ivás nélkül. De aztán igazán közre­kaptak. Nem tehettem mást: angolo­san meglógtam. Állítólag násznagy nélkül is jó volt a lakodalom. Egy másik eset nemrégiben történt vele. — Mindig unszoltak, hogy miért nem szedem össze a hullott barackot cefrének. A sok noszogatásra egyszer aztán kötélnek álltam. Megtelt a hor­dó, rábíztam egy dunaszerdahelyi is­merősömre, főzesse ki a pálinkát. Jó sokára beállított a koma. A pálinkával mi van — fogom kérdőre. — Csuda finom volt Pista bácsi — nyaldossa a szájaszélét. — Finom volt? — lepődött meg. — Megittuk egészségben. Tudtuk, hogy maga úgy sem szereti... így aztán a kertész továbbra is csak ízletes gyümölccsel kínálhatta vendé­geit, nem pedig barackpálinkával. Gyakoriak ám a vendégek Pista bácsi gyümölcsösében. Eljönnek meg­csodálni a kertet, megízlelni a gyü­mölcsöt, tanácsot kérni. A gazda min­denkit szívesen lát. Örül_ a lelke an­nak láttán, ha jóízűen ' fogyasztják szeretett fáinak termését. De nem fukarkodik tanáccsal sem. Hosszú élete tapasztalatát szeretné átadni minél többnek. Attól sem húzódzko­­dik, ha a szomszédos községben elő­adást kell tartani a gyümölcstermesz­tésről. Csak az fáj, nagyon fáj Pista bácsinak, hogy sokszor sem az egye­sek, sem a szövetkezet kertészei nem fogadják meg tanácsát. — Sír a lelkem, ha el-ellátogatok némelyik gyümölcsösbe — panaszolja, s látni az arcán, hogy neki jobban fáj a hanyagság, tudatlanság, mint azoknak. A napokban megsokasodik a de­rék ember munkája. Itt az ideje az őszibarack-szüretnek és az alma is lassanként a ládába kívánkozik. Néma segítőtársával nagy gonddal szedege­tik a gazdag termést. Nem szabad a gyümölcsnek megsérülnie, mert Pista bácsi restellenné, ha nem első osztá­lyúnak vennék át az árut. Szüretelés közben gondos szeretet­tel simogatja a levett, makk-egészsé­ges gyümölcsöt. Ilyenkor gondolatai messze-messze elkalandoznak. Jalán valahol Ostraván jár az egyik új tele­pen, vagy egy prágai iskolába szár­nyal gondolata, ahol egy-egy pufók­képű gyerek jóízűen falatozza kertje termését. —tő— %lmúfyir 7 1963. szeptember 15. < Z O •c v. s 0 N 5 1 N s u z 5 kJ u s < s s < > < < z 0 '< 1 £ £ N 7 i ? E c < S I kJ V) < > < A további feladatok felé

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents