Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-09-04 / 71. szám
Mások is okulhatnak belőle Az elmúlt szeszélyes esztendő nagy gondot okozott a kelenyei EFSZ-ben is. Az évelő takarmányok oroszlánrésze kifagyott, s mindössze 40 mázsa hereszénával indultak a zord télbe Gondot okozott az állatok ellátása, mert hisz a nincsbő! nem varázsolhattak elő takarmányt. A szarvasmarhák a gyenge élelmezés, valamint a rossz istállőzás folytán legyengültek, leromlottak, jónéhány közülük elpusztult, s ugyanakkor a hústermelés hihetetlenül nagy mennyiségű abrakot igényelt. Egy-egy mázsa húst 10—12 mázsa abrakból állítottak elő, s mindazt a hidegnek és a rossz istállózásnak tulajdonították ám a valóság más is lehetett. Kötve hisszük, hogy az állatok valóban megkapták volna az említett abrakmennyiséget. Ha az ellenőrzés következetesebb lett volna, talán fény derül a valóságra. Persze egy percig sem kételkedünk abban, hogy az egyoldalú takarmányozás Is károsan hatott a súlygyarapodásra, de az említett fogyasztás még így sem indokolt. „Szarka“ volt a háznál; — ez a tényállás. Későbben fölvették a kapcsolatot a takarmánykeverővel, ahonnan teljes tápértékü anyagokat kaptak, s ennek utána egy mázsa hús előállítása már csak 4 mázsa abrakot igényelt. Ilyen legyengült állapotban kezdték el a kelenyei EFSZ-ben az 1963-as is későn érkezett. Árpát vetettek a híjas búza tetejébe. Az aratás náluk azelőtt sem tartott pár napnál tovább Az idén sem volt másképp. A 99 hektárt kévekötőaratógépekkel vágták le, mert ezen a vidéken nem érvényesül a kombájn. Már a cséplést is befejezték. Csak 19,5 vagon szemtermésük lett. Ebből 6,5 vagont szerződésre adtak el, 3,5 vagont munkaegységekre és 2 vagont pedig a vetőmagalapra tartalékoltak. Takarmányozásra maradt 7,5 vagon szemtermés. Kukoricát 20 hektáron termelnek. A növény a perzselő nyár folytán csapadék hiányában sokat szenvedett. Szára eleinte gyönyörű volt, de sajnos, a termés jelentős részét learatta a forrőság és ennek utána mindössze 20 mázsás szemtermésre van kilátás hektáronként. Eszerint 11,5 vagon szemest helyezhetnek a takarmányalapra, a szükséglet pedig 14 vagon. Honnan, miből fedezni a hiányt? Nagy szerencse, hogy az EFSZ vezetői leleményesek, okosan cselekednek. Szemestakarmányuknak minden cseppjét a takarmánykeverőbe adják, ahonnan biológiai szempontból értékesebb, hatékonyabb, és lényegesen több takarmányt kapnak vissza, mind amennyit oda beadtak. Ha utána számolunk, könnyű szerrel megállapíthatjuk, hogy lényegében a hiány elenyésző. Ugyanis Elegendő silótakarmányt készítenek télre Nyáron egészséges környezetben, de télen ml lesz a borjakkal? évet. Akkor megfogadták, hogy idén mindent elkövetnek a bőséges takarmányalap megteremtéséért, mert hiszen a tavalyi hibák még ma is érezhetők. Kegyetlen tél volt ezen a vidéken. Zordabb, ridegebb, mint lent a síkságon. Az őszi gabonaféléket majdnem teljesen tönkretette. — Mi legyen a vetéssel? — tanácstalanul vizsgálgatták tavasszal. Nem volt idő gondolkodásra, mert a kikelet a keverőtői 13,5 vagon abrakkeveréket kapnak vissza és csak 50 mázsát kell saját alapokból valami úton-módon pótolni. Honnan, miből? Erről vitatkoztak a minap a HNB rendkívüli tanácsülésén, ahol éppen a mezőgazdasági problémákat érintették. Szálastakarmányokból sokszorta jobban állnak, mint egy évnek előtte, hiszen 600 mázsa értékes szénát mondhatnak magukénak. Ebből 100 mázsa lucerna, 200 mázsa lóhere, 300 — A hiányt úgy szándékozunk pótolni, hogy kicséplés után megdaráljuk a here, valamint a lucernamurvát és azok szalmáját. Ez mintegy 100 mázsát jelent majd a takarmányalapban. Az elgondolás helyénvaló. A jelenlévők is helyeselték, hiszen a megdarált anyag kb. 550 kg emészthető fehérjét és 2600 kg keményítő egységet rejt magában, míg ugyanannyi tavaszi árpa 650 kg emészthető fehérjét és 6900 kg keményítő egységet tartalmaz. Ebből is látható, hogy milyen értékes takarmányt nyernek az aprómagvak melléktermékeiből, ha megdarálják és ügyesen felhasználják. Idén silófélékből sem lesz hiányuk, mert mintegy 900 mázsa már a veremben van. A tavaszi keverékek lekerülése után 5 hektáron kukorica-napraforgó keveréket vetettek, szintén silóra. A kukorica letörése után a kórőt is erre a célra szánták. Egy részét szelettel vagy répafejjel, másik részét pedig hangyasavval tartósítják, de kilátás mutatkozik tarlóhere-siló készítésére is. Mindezekből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a kelenyeiek valóban saját kárukon okulva idén bőséges takarmányalapot létesítenek, s remény van arra, hogy állataikat zavartalanul átteleltetik. Ebből a szemszögből vizsgálva, minden rendben is lenne, de sokszor akad a jónak elrontója, ami ez esetben istálló-kérdés, s ez föltétlenül hat az állattenyésztés minőségére, hiszen evégett tavaly is aránytalanul nagy elhullás volt. A bajok orvoslása céljából a múlt esztendőben elkezdték egy T—120-as hogy a nagysúlyú betonfödél összeroppantja az építményt és az istállóban ideiglenesen elhelyezett 80 állatot gondozóikkal együtt eltemeti. A szakértők nézegették, vizsgálgatták, s arra a megállapodásra jutottak, hogy a tetőzetet lebontják és helyébe a falak teherbíróképességének megfelelő, hozzá arányos tetőszerkezetet építenek. Nem ártana végre elgondolkodni, hogy miért mindig a szövetkezeté a kár. Ilyen esetekben az ő állataik mennek tönkre, és mások „tévedéséért" a szövetkezet fizet. Nem történhetne ez fordítva? Miért ne lehetne felelősségre vonni az építőt vagy a tervezőt, ha felelőtlen munkát végzett, esetleg azokat, akik jóváhagyták a rossz tervet?, Konkrétan ez az istálló-eset okozat arra, hogy a szövetkezet marhahúsból nem teljesíti tervszerűen és év végére sem tudja teljesíteni termelési feladatát. Ez persze a szövetkezet további fejlődésére, de a közellátásra nézve is káros. Bizonyosak vagyunk abban, ha Kelenyén nem oldódik meg az istálló-probléma idén, a 80 növendékmarhának csak egy része vészeli majd ét a telet. S kiket terhel majd ezért a felelősség ? A nemzeti bizottság és az EFSZ vezetői kilincselnek. Segítséget kérnek, de ígéreteken kívül egyebet nem kapnak. Most ne azon rágódjunk ki a felelős. A felelősségrevonásra bőven akad idő azután is, ha az istállót kifogástalan állapotban átadták rendeltetésének. Most istállóra van szükség, ez a legfontosabb! Reméljük, hogy még idén elkészül. Hoksza István A tehéncsorda hazafelé tart a legelőről. Néhány tag, többnyire asszonyok a háztáji teheneket várja. Még a csorda hozzájuk ér, eltereferélnek. — Jól tejelnek a háztájiak? — kockáztatjuk meg a kérdést. — De jól fim! — nyelvel egy menyecske. — Nem azért tartjuk a teheneket, hogy csak a takarmányt fogyasszák. Meg a szerződéses feladást is kell teljesíteni. — Szeretjük ám a tejfelt, meg a vajat is — toldja meg a másik. — Ahhoz pedig sok tej kell — Nem panaszkodhatnak — szól a vitába Bolgár Lukács, a szövetkezet zootechnikusa. — Tehenenként már több mint 700 litert adtak a közellátásnak. Még terven felül is lesz. Igaz-e asszonyok? — De lesz ám!... Itthon is marad elég. — Hát a közös állomány?! — Ott sincs hiba, — szól bele a vitába kissé kifulladva az épp most érkező Cseri Gábor, a szövetkezet elnöke. — Hogy nézne az ki... A közös tekintélyéről van szó ... Köszörüljük a csorbát... — Illő is — mondja a zootechnikus. — Hiszen tejes faluból jött... — Bizony igazad van ... Kissé elszomorodik a nagy darab ember. A kővári szövetkezetei vezette hat évig, nem kis eredménnyel. Amikor eljött, a tehenek naponta már 11 liter tejet adtak átlagosan. A kiváló tehéntenyészetet megcsodálták az egész közép-szlovákiai kerületben. „Elismerés képpen“ el kellett jönnie falujából Harasztiba. Mint ő mondja „száműzetésbe“. Az okokat most nem kutatjuk, tény az, hogy az új munkahelyén otthonra talált és megmutatja, hogy szövetkezeti vezető a javából. — Nehéz volt a kezdet — emlékezik. — Március 1-én jöttem ide, akkor csak 2 liter tejet fejtek tehenenként. Elsősorban is „lucernásítani“ kellett a szövetkezetét. Valahogy féltek a takarmányok takarmányától, A legrövidebb időn belül elvetettünk 30 hektár lucernát, amit már kétszer kaszáltunk és még egyet ad. A jövőben 60 hektáron termelünk lucernát. Kettőről hétre... — Sok függ a fejőstől is — szól bele a zootechnikus. — Én azt mondom, — kezdi szakszerűen az elnök —, hogy a tejtermelés főleg a fejéstől függ. Mert hiába tfikarmányozunk, ha nem fejünk rendszeresen. Nézetem szerint a friss fejős teheneket ötször is kellene és kell is fejni, mert a dagadt tőgybe szorul a tej. A többszöri fejés minden esetben nagyobb tejtermelésre serkenti a tőgymirigyeket. Minden igazi paraszt tudja, hogy a tőgyben nem szabad maradni egy csepp tejnek sem, mert ezáltal „elzüllik“ a tehén és sok kár keletkezhet a tőgyében is. — Ezt legjobban a mi állományunkban látni, — mondja Kissimon János, a pártszervezet elnöke. — Nem kell hozzá nagy szaktudás — veszi fel a szót újra Cseri bácsi. — A tej megtúrosodik a ?secsben és a tej útja eldugul. Hogy is mondta a régi zootechnikús? — fordul Bolgár Lukács felé. — Hát annak bizony furcsa mondása volt, ami pedig így hangzott: „Ne félj, ha a tehén tőgyében hagyod a tejet, nem üt a fejébe“. — Pedig beleütött — állapítja meg Cseri bácsi. — Jónéhány háromcsecsű és féltőgyú tehén van az állományban. Ez mind a ki nem fejt tejtől keletkezett. Most más a helyzet. Májustól háromszor fejünk. Eleinte nem nagyon tetszett a fejőknek, de belátták, hogy így ők is többet keresnek. Egy deci tej sem marad a tőgyben. Jól dolgoznak a fejők. Michnáné, Pásztorné, Klssimonné és Szlezák Mária helyt állnak a munkában. Még Mártuska, a pártelnök lánya is segít a fejősben. És nem is akárhogy dolgozik. — Azelőtt hat hónap alatt fejtünk 10 000 litert, most ezt elértük egy hónap alatt! — szól bele szerényen a vitába Galo János, könyvelő. — ötvenkét tehéntől naponta 360 liter tejet fejünk. — Persze az eredmény nem véletlen — veszi fel a szót újra Cseri bácsi. — A fejős tehenekre nagyon kell vigyázni. Például, ha hideg az éjszaka, nem hagyjuk őket a kifutóban, mert a tejtermelő mirigyek lehűlnek és mindjárt kevesebb a tej. A legeltetéstől is sok függ. A déli meleg időben ném szívesen legel a tehén. Nézetem szerint a pásztor furulyának még a legelőn kellene szólni napnyugtakor is, mert akkor legel legjobban a tehén. Az esti fejés idejét későbbre kellene tolni, mert túl hosszú az idő a reggeli fejésig. Sajnos, ezt nem tehetjük a tejcsarnok miatt, mert ha később fejünk, nem viszik el a tejet. Sötét estig vitatkoztunk a telepen az eredményekről, és jövő terveikről. A szövetkezet jó úton halad. Van elég takarmány, és az új vezetőség a tagokkal együtt mindent megtesz a szövetkezet fejlődése érdekében. Cseri bácsi, ha néha kissé szomorkodik is, és amint viccesen megjegyezte „Rodhostóban“ érzi magát, a száműzetés „keserű“ kenyerét eszi, de megmutatja a magyar paraszti virtust. Burgonyatermelésben már túlszárnyalta faluját és eljön az idő, amikor Harasztiban is a kővárihoz hasonló tenyészállományt nevel ki. Az állományuk már most is tiszta, betegségmentes s jövőre törzskönyveztetik. Megmutatta, hogy a tejtermelés emelése nemcsak a takarmányon, hanem elsősorban a vezetők és fejők jő összmunkáján múlik. A sötétben felvillan az autóbusz reflektora. A vígkedélyü harasztiak Cseri bácsit kikísérik az autóbuszhoz. — Ne hogy Kőváron maradjon. Várjuk ám reggel... — mondja valaki tréfásan. — Ha vállaltam, most már állom is! — hangzik t válasz az autóbusz ajtóból. Pár percet megy az autóbusz, Kőváron lefékez, aztán elválunk Cseri bácsitól. Keményen kezet szorítunk. — Jó munkát Cseri bácsi! Érezze magát otthon az új munkahelyén! Balta József Cseri bácsi a fejőkkel vitázik. Helyes úton Nemrég történt. A rossz nyelvek így vélekedtek a garamgyörgyi szövetkezetről: — Olyan szaporán váltja egymást a vezetőség, mint a francia kormány. Utoljára S obony a elvtárs volt az elnök, de a múlt év őszén ő is lelépett. Helyét a volt HNB-titk&r, F űr y elvtárs foglalta el. Az évek során tengődő szövetkezetei a helyes útra terelte. Míg a múltban kiki a saját nézete szerint cselekedett, addig ma az alapszabályzat betartása törvény, amely a jó gazdálkodás alapja. Az első félévre hektáronként, állattenyésztési bevételek címén 993 koronát irányoztak elő, a valóság: 1239 koronát könyvelhettek el. Ennek nyitja: a múlt év ugyanezen időszakában 110 000 liter tejet adtak el, most pedig 169 723 litert. Megjegyezzük: a tavalyitól jóval kevesebb tehénnel. Alapos kiválasztással, a minőség és a mennyiség kiegyenlítődésével a haszonhozam még kedvezőbb lehetne. Gazdálkodásunk helyességét bizonyítja: hektáronként 24 koronával csökkent a termelési költség. C s et ö ökonómus szavai szerint az év végéig ugyanennyivel még leszállítható. Ahol ilyen jó az állattenyésztés, a növénytermesztés sem lehet alacsonyszintű. A 210 hektárnyi árpát két és félmenetesen takarították be. Hektárja 30 mázsával fizetett. A szalmát fölszecskázva tárolták. Ezt a módszert nagyon dicsérik a ,szövetkezeti tagok. Búzájuk a rendkívül kedvezőtlen tél ellenére 25 mázsát adott átlagosan. Rendben megy itt minden. Azaz, egy nem! Összecserélték a funkciókat. Aki agrotechnikát tanult, az zootechnikus, és ugyanez fordítva! Nem lehetne ezen változtatni? A csere bizonyára hozzájárulna a még nagyobb eredmények eléréséhez. Vlado F a p á o (Sáró) Szívvel, hozzáértéssel A vízkeleti szövetkezetben fertőtlenítik az istállókat. A paratífusszal és az Aujeszkl-betegséggel vették fel a harcot. Ezek a betegségek alaposan csökkentették malacfillományukat. Sercel Károly 450 darab sertést gondoz nagy igyekezettel. Takarmányozásuk száraz és nedves keverékekből tevődik össze, ők teljesen gépesítve végzik a munkákat. így lehetséges, hogy 2,25 kg erőtakarmányból lucernadarából, főtt burgonyából a 70—110 kg-os sertéseknél 67 dkg, idősebb Sercel Ferenc 280 darab sertésnél az 50—70 kg-os súlycsoportban 46 dkg. Mészáros Miklós a kisebbeknél 37 dkg átlag súlygyarapodást érnek el naponta. Az anyasertésólban, ahol Szolgai József, ifj. Sercel Ferenc, Kutrucz István és Végh Gyula szorgoskodik, félévi tervüket 109 %-ra teljesítették. A tervezett 554 mázsa hús helyett 608 mázsát adtak a közellátásnak. Bodri Mária, Modrócky Erzsébet, Bodri Stefánia és a fiatal 16-éves Cechlárik Piroska 9000 csirkét gondoznak. Tojáseladási tervük nem lett teljesítve, mert tavaly a kolera csökkentette állományukat. A húseladési tervüket 195 %-ra teljesítették, a tervezett 40 mázsát, 38 mázsával túllépték. A gondozók szívbeli munkáját tükrözi az a tény is. hogy az elhullás csupán 1,87 %. Tehénállományuk ugyan Banghmentes, de nagyrészt tuberkulózisos. ami tejhozamukra rányomja bélyegét. Sikerrel harcolnak ez ellen is, a háromnapos borjúkat elválasztják anyjuktól és egalizált tejjel nevelik őket. A kétmázsás hízómarháknál 57 dkg, a három mázsásoknál 92 dkg a súlygyarapodás. Elmondhatjuk, hogy ahol szívből dolgoznak, ott a közös gazdaság szilárd gazdasági alapon nyugszik. Kozma György (Vízkelet) Mindenütt ilyen súlygyarapodást! A budamérl szövetkezetben M a t i k Imre gondozza, eteti az 50 darab hizómarhát, amelyek az első félév alatt naponként és darabonként 1,20 kg súlygyarapodást értek el. A szövelkezet a 145 mázsában megállapított időtervre eddig már 194 mázsát adott el felvásárlásra, ami ugyancsak Matik Imre érdeme. Munkateljesítményének hozzájárulásával összesen 110,5 százalékra sikerült teljesítenie a szövetkezetnek marha-, sertés-, juh-, borjú- és baromfihús-eladási tervét. Ivan Sándor (Kassa) 1963. szeptember 4. 3 típusú növendékmarha Istálló építését. A munkálatokat a Losonci Járási Épltővállalat végezte. Amikor az épület többé-kevésbé készen állt, a betonfödelet beépítették, rájöttek, hogy hiba csúszott a számításba, mert csapadék esetén az állatok az épületen bévül csuromvizesre áznak, s a falak is megrongálódnak. Fennáll a veszély, mázsa pedig magas tápértékú hüvelyes keverékből származó széna. Van tehát miből pótolni, de Klacso József, szövetkezeti elnök mást javasolt: