Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-09-01 / 70. szám
Folyózabolázó fiatalok Fűzik, szárítják ... Apja mint három hektáros kisgazda' lépett a szövetkezetbe és jő ideig ott dolgozott. Most valahol a kelet-szlovákiai síkság lecsapolási munkálatainál tevékenykedik, a szövetkezet pedig fiatalabb munkaerőt kapott helyette: a fiát. Vagy két éve annak, hogy katonai szolgálatát bevégezve visszatért falujába Nyisztor János, a bajanyi szövetkezet egyik traktorosa. Azelőtt is mint segédmunkás serénykedett a szövetkezet traktora körül és már serdülő korában megszerette a gépet. Nem is áhitozik más mesterség után. Katonáéktól mint vizsgázott gépkocsivezető tért haza és újra a szövetkezetben jelentkezett munkára. Nem félt a falutól, nem riadt vissza akkor sem, amikor a vezetőség „csak" traktorra ültette. Vérbeli traktoros lett belőle, a „gólyának“ nevezett Zetor 25-ösön ma is becsülettel megállja helyét. Sokoldalú képzettsége és rátermettsége miatt „univerzális“ embernek nevezik egymás közt a szövet - kezetesek. Jelenleg ideiglenesen a DT-54-es lánctalpas traktort vezeti, de ott se jön zavarba. Az eddig makacskodó gépek, amelyek sem vetni, sem ültetni nem akartak úgy, hogy a kapások sarabolását géppel lehessen végezni, Nyisztor János és Meglősz István vasmarkában beadták derekukat. A zöldségen kívül valamennyi kapásnövényt sarabolóval kapált meg a két traktoros. Önként vállalták a pontos vetés és ültetés feladatait, amely munkavállaláshoz Kovács György traktoros is csatlakozott. Amíg Meglősz István P-900-as permetezőgépével idejében felvette a harcot a burgonyabogárral, valamint a cukorrépa és a dohány kártevőivel, addig Nyisztor Jánost különféle géppel látjuk a szövetkezetben sürögni. Sem a trágyarakó, sem a fűkaszáló nem mondta fel kezében a szolgála-Győzedelmeskedett az új technológia a kukoricatermesztésben 1963. szeptember 1. fíERENG A HAJNAL. Megfakutt U a csillagok lénye. A falu még alszik. Csak elvétve látni munkába induló, vonathoz igyekvő embereket... Az ósdi iskolaépület udvara egyszeriben megélénkül. Hangfoszlányok szűrödnek az utcára.- Ébresztő! Fiúk, lányok munkához látnak. Kitakarítják a szobájukat, ágyat vetnek, mosdanak. De mit keresnek nyári szünidőben főiskolások egy községi iskolában? Megtudjuk, ha az iskola homlokzatára vetünk egy pillantást. A nyitrai főiskolások brigádja segít a rimaszécsi szövetkezetnek. A jövő pedagógusai jöttek el ide, hogy a Balog folyó megregulázását elősegítsék. MIRE SOROKBA VERŐDNEK és kifordulnak a kapun, már hangosan csevegnek, vitatkoznak, élcelödnek. Jóelöre megtárgyalják, mi lesz az esti műsor. Már most! Egyelőre azonban: Irány a felvég! Itt kiadós reggeli várja őket ...- Ma miénk lesz a zászló - csiripel egy leány magabiztosan.- Majd elválik... — vágja rá egy —L-.t 1-1 I.. 1 -1 -- I barna szépség —, melyik csoportnak ítéli oda Gyuszi este a lobogót! Verseng a három csoport. A legügyesebbeké a vörös selyem vándorzászló. A két leány párbeszédébe beledübörög a tehergépkocsi motorjának bugása. ...A Balog folyó mentén ki-ki elfoglalja munkahelyét. Lapátot, s mái kezebelit ragadnak, mások meg gyeptéglákat cipelnek. így reggel tájt vidáman, frissen megy a munka, majd délfele lassul a tempó. Délután kettőkor vége a „melónak", ilyenkor a teherautó visszaröpíti őket a faluba. Farkasétvággyal látnak az ebédhez. Étkezés után szabadon rendelkeznek a2 idejükkel. Lepihennek, fürödnek, röplabdáznak, sőt a pingpongozás is dívik ESTE FÉLHÉTKOR, vacsora után parancsosztás. Ugyanakkor az a csoport kapja meg a vándorzászlót, amely aznap a legszorgalmasabban dolgozott, Tízig szórakozás. A parkban megjelenik Horváth István, a villany gitáros, aki talpalávalót játszik. Lányok, lányok, ügyeskezű lányok. 10 százalékkal túlteljesítik, s az önköltségeket pedig 5 százalékkal csökkentik. Rásó Márta (Tany)- Éljen! — hangzik az örömrivalgás nindenünnen.- Tvisztet..., tvisztet játsszon! S Horváth barátunk nem kéreti maját. Táncra perdülnek brigádtagok, ösdkók, mármint a fiatalja. „Szabad?", Megengedi?" — hangzik innen is, onnan is az udvarias felkérés. A táncláz csakhamar rabul ejti még i legfáradtabbakat is, dehogy gondolnak ilyenkor arra, hogy egész délelőtt, jagyis nyújtott műszakban kubikoltak. Jlyan fürgén ropják a táncot, mintha nőst bújtak volna ki az ágyból. DE BÁRMILYEN VIDÁM a hangulat, :ste tízkor takarodó ... Másnap újra cezdik, hogy kezük munkájával hozzájáruljanak a mezőgazdaság továbbfejesztéséhez, egy derűsebb holnap, a communizmus megalapozásához. Gyurán Béla (Rimaszécs) 5 juhtenyésztésről... f A helyesen szervezett és irányí^ tott juhtenyésztés a síkvidéki körf zetekben, mint kiegészítő termef lési mellékágazat lényegesen gya- P rapítja a gazdaság jövedelmét. t Nyugat-Szlovákiában az utóbbi r öt év során kiváló eredményeket r értünk el a juhtenyésztésben, t Olyan tenyésznyájakról is tudunk, J amelyek hozamuknál fogva elérik t az európai színvonalat. Főleg azok- i ról a finomgyapjas juhokról van l szó, amelyek jelentősen hozzájál rultak a szlovák merinói juhfajta jj kitenyésztéséhez. A juhok kitej nyésztésében döntő szerepet játí szott a tenyésztők mintaszerű í együttműködése, a tenyész-szolgá- i lat dolgozóival. Az állatok nagy ) nyírósúllyal tűnnek ki, a bárány á súlya 70 kg, a gyapjúé 7—10 kiló. j Egyes nemesített juhnyájakat ! azonban helytelen célirány következtében az utóbbi három év alatt í felszámolták. Főleg a Tornóci J Nagyhizlaldáról és más gazdasá* gokról van szó. Az említett gazda* ság 1955-től 1960-ig 1000 juhot j nevelt, anyánként évente 5 kiló ! gyapjút termelt, a húsról és bá; ránybőrről nem is beszélve. A nyáj[ ból 70—100-at a törzstenyészetbe : soroltak. A juhok kétszáz napig , alkalmi legelőkön táplálkoztak. Fel, használtak olyan hulladékokat, i amelyeket különben nem lehet . hasznosítani. A parlagföldek idején I a talaj nagy tápértékű juhtrágyát val gazdagodott. Kipusztultak a > gyomok is! A tenyésznyájakon kí) vül a nyugat-szlovákiai kerületben t hasznos nyájakat is felszámoltak, 1 tömeges mértékben. 1 Tehát, újból felül kell vizsgálni 1 a juhtenyésztés felújításának lehetőségeit ott, ahol arra megvannak az előfeltételek. A 634-es és 774-es kormányhatározat megnyitja előttünk a távlatokat: hasznosítani és meggyorsítani az állandó juhnyájak kialakítását, elejét venni a juhállomány további felszámolásának, fokozni a nyírósúlyt, s ellenőrizni a haszontenyészeteket. Síkvidéken mint kiegészítő termelési mellégágazatot kell a mezőgazdasági üzemekben bevezetnünk a juhtenyészetet; a hegyi, hegyaljai körzetekben pedig, ahol a feltételek kedvezőek, szakosított juhfarmokat kell létesítenünk. Szenteljünk fokozottabb figyelmet a sajt és a sajttermékek készítésére. A juhtej feldolgozásával be kell vezetnünk a sajtkészítés új technológiáját, amely célszerűbb és higiénikusabb. Elsősorban Svec mérnök javaslatáról van szó, amely célszerűen megoldja a sajtkészítést, új módon. A Trencíni Juhtenyésztési Kutatóintézet dolgozóinak indítványára a síkvidéki körzetekben 1000 hektár mezőgazdasági területre számítva 150—300 anyaállatot lehet tartani. Megállapították, hogy a földeken a termés betakarítása után parlagon heverő hulladékokat a juhtenyésztés hasznosítaná. Ezáltal gyapjúhoz, húshoz és sajtkészítményekhez jutunk. Zubcák E. (Nyitra) ☆ Szorgalmasak. A Párkányi Állami Gazdaság ebedi részlegének dolgozói még a múlt hónap utolsó hetében befejezték az aratást; a szalma betakarításával és a tarlóhántással augusztus első hetében végeztek. Mintegy 130 hektár földet trágyáznak meg; a jelenlegi 40 vagonnyi silóhoz még ugyanennyit készítenek augusztusban. (Nagy József, Párkány) Idén nyolc hektáron termesztenek dohányt a tanyi szövetkezetesek. A tavalyitól jobb a terméskilátás, jóllehet, a múlt évben sem panaszkodhattak. 159 mázsa dohányt termesztenek, amiért 286 000 koronát vételezték be. A tiszta jövedelem: 130 000 korona. Éjjel-nappal üzemeltetik a dohányszárítót, különben nem győznék a 23—24 órás szárítást és a 4—6 órás gőzölést. A szárító napi átlagteljesítménye 8—9 kocsi nyers dohány. A szárítást nyolcán végzik ernyedetlen szorgalommal. Tábor Ferenc, a dohánytermesztési csoport vezetője elmondja, hogy évente ugyanazok az asszonyok és lányok végzik a simítást. Elsősorban Tamásy Júlia tartozik a legjobb dohánytörők közé. Ám épp úgy megállja helyét a fűzésben és simításban is. A fűzést tizenöten végzik, napi 120 léces teljesítménnyel. A dohány kilójáért átlag 22 koronát érnek el, ami a jó minőségről tanúskodik. Vállalták a csoport tagjai, hogy a jövedelem tervét tot. Aratáskor épp oly ügyesen kezelte a rendvágót, mint — ha kellett — a kaszát. Mialatt a tehergépkocsi vezetője Magyarországon járt, Nyisztor igazgatta biztos kézzel a kormánykereket. Ezek a fiúk mindig ott vannak, ahol éppen a legnagyobb szükség van rájuk. Személyi érdekeik háttérbe szorulnak akkor, amikor a közérdek hívó szavát hallatja. Képzettségük, lendületük és a munkához való viszonyuk példaképpen szolgálhat sok dolgozó számára. Ezzel kapcsolatban méltányos volna, hogy a bajanyi szövetkezet vezetőségénél is „megtörne a jég“, ha ott is megnyílna az út a premizálás felé, amelynek indítványozása eddig süket fülekre talált. A termelési terv megengedi a prémiumok bevezetését, csak ki kell használni a lehetőségeket. Mert akik rászolgáltak, jutalomra is igényt tarthatnak! Szalay Gyula (Bajany) Az univerzális ember Mezőgazdasági szakembereink körében már régebben vita tárgyát képezi az önálló takarmányalap megteremtésének kérdése. Felmerült, hogyan biztosítható állatállomány részére nagy tömegű, s jó. minőségű takarmány. Tápértékük szerint értékelték mindazon takarmányféléket, melyeket szövetkezeteinkben termesztenek, s végül a kukoricát sorolták az első helyre. Egyedül ez a növény képes hektáronként a legnagyobb tömeget nyújtani. Ez be is bizonyosodott. Ahol előtérbe helyezték a kukoricát, gondtalanul tekintenek a téli takarmányozás időszakára. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy csupán a kukorica fontos takarmánynövény, s mellette megfeledkezünk a többi takarmányféléről. Igen fontos takarmányunk a hereféle és a takarmánykeverék is, amely együttvéve ad változatos, jó minőségű takarmányt. Ha figyeljük az egyes szövetkezetek és állami gazdaságok kukoricatermesztési módszereit, hát lényeges különbséget látunk. Némelyütt még ma is azt vitatják, vajon a kukorica adja-e a legnagyobb mennyiségű és legjobb minőségű takarmányt, avagy sem? Másutt viszont az elavult módszer helyett a haladónak adtak előnyt. Ezek a mezőgazdasági üzemek ma már úgy beszélnek a kukoricáról, mint a gabonatermesztés alapjáról, a fő takarmánynövény termesztéséről. Azok a mezőgazdasági szakemberek, akik szívügyüknek tartják szocialista mezőgazdaságunk fejlesztését, nem hátráltak meg a nehézségektől, sorra fedezték fel azokat a tartalékokat, melyek a termelés fejlesztésére irányulnak. Ilyen aktív munkának a nyomán született meg a Safarikovói Mezőgazdasági Szaktanintézetben is egy versenyfelhívás, amely arra serkenti a kukoricatermesztőket, hogy minél nagyobb hektárhozamot érjenek el. A cél: hektáronként 100 mázsa szemes- és 1000 mázsa silókukorica elérése. A szaktanintézet tanárai és mesterei Kiszling János iskolaigazgatóval az élen, sokéves gyakorlati tapasztalatból kiindulva, arra a következtetésre jutottak, hogy a talaj maximális kihasználásával, elegendő tápanyag adagolásával, jó talajműveléssel, elit-vetőmag felhasználásával, az agrotechnikai intézkedések pontos betartásával és az új technológia teljesfokú alkalmazásával elérhető ez a mutató. Saját tangazdasága nincsen a szaktanintézetnek, de tevékenysége kezdetétől évente jobbak az eredmények. Tavalyelőtt kezdték a munkát a méhi szövetkezetben. Tavaly már a tornaijai szövetkezetben is 22 hektárt vállaltak. A méhi szövetkezetben elértek tavaly 60 mázsát szemesen és 600 Serkentően hatott a versenylel hívás • Kapalas helyett vegyszeres gyomirtás • Nagyrabecsült segítség • Akik nem hitték... mázsán felül silókukoricából. De a szerződésben foglalt feltételeket a szövetkezet nem biztosította. Idén már másképp láttak munkához. A szaktaniintézet tanulói a kövecsesi mesteriskola tangazdaságában végzik a gyakorlati munkálatokat. Agócs elvtárs, a tangazdaság igazgatója mondotta, nagyrabecsülik a versenyfelhívást, amely serkentőleg hatott a tangazdaság dolgozóira. Olyan szavak is hangzottak el a tangazdaság dolgozóinak körében, hogy ők is elérik azt, amit a szaktanintézet tanulói tűztek maguk elé. Elhatározták, hogy felülvizsgálják mindazon munkafolyamatokat, amelyeket elvégeztek a kukoricatermesztést illetően, s megállapítják, hol végeztek megfelelő munkát, hol nem. A nem kívánatos dolgokat a jövőben mellőzik. A szakintézet a kövecsesi tangazdaságban 20 hektáron termel kukoricát, felét szemre, másik felét silóra. Az egyelésen kívül minden munkát a tangazdaság végzett, a szaktanintézet irányítása mellett. A mélyszántást ősszel végezték 30—35 cm mélyen. Hektáronként 350 mázsa istállótrágyát adagoltak. A talajelőkészítésnél símítót használtak, ahol szükség volt rá, tárcsáztak, boronáltak; majd utána következett a vetés. Vetés után nehéz hengerrel tömítették a talajt. Kikelés után háromszor boronáltak és a szemre termesztett kukoricánál egyszer végeztek sorközi kapálást. A vetés előtt 4,5 q salétromot, 4 q szuperfoszfátot és 5 q kálisót kevertek a talajba hektáronként. Átlagosan 30 kiló magot vetettek. Legnagyobb területen alkalmazták az MV—40-es és az LSP kukoricafajtát, csupán két hektárba vetettek nyárasdi hibridet. A magot 8—10 cm mélyre vetették. A vetést május 3—5 között befejezték. Amikor a növény 10—12 cm-re nőtt, akkor permetezték a talajba a zeazint, 4 kg-ot hektáronként. Ez csak azért történt ilyen későn, mert a vegyszert nem kapták meg előbb. A szemre termesztett kukoricánál a sortávolság 70X30—35, a silókukoricánál pedig a 60X20—25 cm. A megállapítás szerint a szemre termesztettnél 45 ezer, a silóra termesztettnél pedig 70—80 ezer az egyed hektáronként. A diákok átlagosan 36 órát dolgoztak le az egyelésnél. Rendszeresen nézegették minden parcellán a növény fejlődését, s szinte gyönyörködtek benne, mert maguk sem hitték volna, hogy a fejlődés ilyen gyors legyen. A helyszíni szemle alapján a silókukorica meghaladja a két és fél, három méter magasságot, s 85 százaícnaii icjicttcA a vauvcnciu nyabb a szemre termesztett kukorica sem. Ennél a csőképződés 100 százalékos, de nem véletlen egy száron a két-három fejlett cső. Előreláthatólag silókukoricából 700—800 mázsára számítanak, mely tömegnek az egyharmada viaszérésű csövet tartalmaz majd. A szemre termesztettnél is jók a kilátások: 70—80 mázsát mutatnak. Egyébként azokon a parcellákon is szépen díszük a kukorica, amelyet a tangazdaság dolgozói műveltek, illetve ápoltak. Az is megtörténhet, hogy a tangazdaság is eléri azt a hozamot, amit a szaktanintézet mesterei. Mindnyájan csak örülnénk az ilyen eredménynek. A kövecsesi tangazdaság a silókukoricának köszönheti a múlt évben elért magas tejhozamot. Míg a tangazdaság naprágyi részlegén a tejhozam alig haladta meg tavaly a két litert, ez év elejétől rohamosan emelkedett. Az első negyedév végén 3,18. az év derekán már 7,8 literre emelkedett. A kövecsesi részlegen az első negyedév végén 8,16, az év derekán már 10,3 literre szökött fel a tejhozam. Világosan kitűnik, hogy amióta nagyobb gondot fordítanak a kukorica termesztésére, minden tekintetben jobbak az eredmények. A tornaijai szövetkezetben is elégedettek a szaktanintézet segítségével. Nagy mennyiségű és jó minőségű silókukoricájuk csak azóta van, mióta a szaktanintézet mesterei és tanulói gyümölcsöztetik tudásukat. Idén is 18 hektár kukoricát termeszt a szaktanintézet ebben a szövetkezetben, s nem várnak alacsonyabb hozamot, mint a kövecsesi tangazdaságban. A felhívás ösztönzően hatott a tornaijai szövetkezetesekre is. Battó János, a szövetkezet elnöke elmondotta, hogy szép a kukoricájuk, de mégsem olyan, mint amelyiket a szaktanintézet tanulói műveltek. Pedig a közösbéliek kézzel is kapáltak. * * * Amikor Kiszling elvtárs Banská Bystricára utazott, még nem is gondolta, hogy mily nagy feladat vár rá az elkövetkező időszakban. Nem lepődött meg. Mindig aktív kezdeményezője volt a mezőgazdasági termelés haladó módszereinek. Az itteni értekezleten is a kukoricatermesztés kiszélesítését javasolta. Abból a tényből indult ki, hogy vannak olyan vidékek ahol a kukoricát nagyüzemi szinten lehetne termeszteni, de eddig nem foglalkoztak vele. Felhozta, hogy Tiszolc környékén, s az ehhez hasonló vidéken lehetne silókukoricát termeszteni. A válasz: menjen Sására (zvoleni járás), a Csehszlovák-Szovjet Barátság nevet viselő szövetkezetbe, s beszéljen a vezetőkkel, mit szólnak hozzá. A helyszínre utazott, itt előadást tartott a kukoricatermesztés fontosságáról. Csodálkozásukat fejezték ki a helybéliek a felvetett kérdésen, végül megállapodtak abban, hogy a szaktanintézet kísérletképpen 7 hektáron termeszt silókukoricát. Megegyeztek abban is, hogy teljesen az új technológiára támaszkodnak. így is történt. Zab volt az elővetemény a 7 hektáros parcellán, melybe előző éven hektáronként 500 q istállótrágyát szántottak be. Tavasszal símítóztak, kultivátoroztak, kétszer boronáltak, vele egyidőben 1,5 mázsa mésznitrogént, 3 mázsa kénsavas ammóniumot, 3 mázsa szuperfoszfátot és 5 mázsa kálisót kevertek a talajba. A vetést május 13-án végezték. A gépet Gacsó István szaktanító állította be egy tanulóval. A sortávolság 60X15 cm. Vetés után hengerelték a talajt, s két héttel utána zeazinnal permetezték (5 kg-hoz 400 liter vizet adtak). A kikelés után két héttel megboronálták. Amikor az egyelésre került sor, a szaktanintézet tanulói elmentek Sására, hogy munkához látnak. A helyszíni szemle alapján megállapítást nyert, hogy egyelésre nincs szükség, a kukorica szabályosan kikelt, nem volt sűrű, megfelelt a követelményeknek. Magam is meglepődtem, amikor Gacsó elvtárssal egyetemben látogatást tettünk a sásai szövetkezetben. Bosák elvtárs, a szövetkezet elnöke végtelenül örül annak, hogy a falu népe úton-útfélen a kukoricáról beszél. Nem győznek betelni a nézésével, annyira szép. Bár azelőtt is próbálkoztak a kukorica termesztésével, de sűrűn vetették, s alig adott termést. A mostani kukoricának a 70—80 százalékán csöveket láthatunk, nem így annakelőtte. Alig várják, hogy a silózás megkezdődjék. De méginkább várják a siló etetését, mivel ekkor tudnak majd legjobban ítélni, mennyi tej csurog a silókukoricából. * * * A Safarikovói Mezőgazdasági Szaktanintézet versenyfelhívását elfogadta a Kadaili Mezőgazdasági Műszaki középiskola, amely 5 hektáron termeszt silókukoricát, s kitűzte, hogy hektáronként eléri a 800 mázsa silóanyagot. Bekapcsolódott a versenybe a Nagykaposi Mezőgazdasági Mesteriskola is — 50 hektáron szemeskukoricából el akarnak érni 80 mázsát. Az ipolybéli szövetkezet 100 mázsa szemes- és 1000 mázsa silókukorica termesztését vállalta hektáronként. Bíznak abban a szaktanintézet mesterei, hogy a kitűzött célt sikerül elérniük. Jablonci Lajos
