Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-08-28 / 69. szám

Herefélék rcagtermesztése deszikáció segítségével Sok mezőgazdasági vállalatnak gondot okoz a lucerna és a lóhere magjának be­takarítása. Az említett növények magra­­termesztésekor nehéz megtalálni a meg­felelő időpontot, nehogy túlérett, vagy még éretlen magot takarítsunk be és ne legyen sok a veszteség. Ilyenkor a rossz időjárás miatt is nagy károk keletkezhet­nek, ezért e munkákat a lehető legrövi­debb időn belül kell végrehajtani. A köz­vetlen kombájnaratás'igen körülményes, mert ez esetben egy kissé túl kellene érlelni a magot, de az állandóan tovább növekedő, hajtó zöld részek zavarokat okoznának a gép munkájában. Ezért hazánkban széleskörű kísérletek folynak az ún. deszikációval. A deszikáció során vegyszeres permetezés segítségé­vel körülbelül 3—5 nap alatt műúton ki­szárítjuk a növényeket. A deszikáció problémájával hazánkban több kísérleti intézet foglalkozik, mint például az Agrokémiai Kutatóintézet Bra­­tislavában, a Praha-Ruzyne-i Növényter­mesztési Kutatóintézet, stb. A deszikáciőra kontakt herbicideket (gyomirtó szereket) használunk. Ilyen célra megfelelnek a dinitro-o­­krezolos vegyszerek, például a Nitrosan a Rafex vagy az Alisán (KOCN). Ezek a készítmények szerezhetők be a legköny­­nyebben. A Nitrosannak és Rafexnek az a hátránya, hogy mérgező készítmények, úgyhogy a deszikált lucernából vagy vö­rösheréből származó szalmát és pelyvát etetésre nem használhatjuk fel, esetleg csak komposztálhatjuk. Hátrányuk, hogy mindent sárgára festenek, és így kevésbé kellemes velük dolgozni, de a mag is sár­ga árnyalatot vesz fel. Az említett vegy­szereket eléggé nagy töménységben szük­séges használni, ezért igen óvatosan és lelkiismeretesen kell feloldásukat végezni, mert ellenkező esetben igen könnyen el­­tömődhetnek a szórófejek. A Nitrosant 1,8 % töménységben használjuk, azaz 11—27 kg készítményt kell hektáronként elosztanunk. A Raíexet 2,5 %-os tömény­ségben használjuk, azaz 15—37 kg készít­ményt szükséges egy hektárra juttatni. Hektáronként 1200—1500 liter oldatot permetezünk a lucernára. Vörösherére, hibridherére és bíborherére 900—1300 li­ter permetoldattal számoljunk hektáron­ként. Nyúlszapukára hektáronként 600— 900 liter oldatot használunk fel. A Ra­fex és a Nitrosan esetében a permetlét úgy készítjük, hogy az előírt mennyiségű készítményt előbb kisebb vízmennyiség­ben külön edényben oldjuk fel. Aztán ezt a tömény oldatot szitán keresztül öntjük a permetezőgép tartályába és vízzel to­vább oldjuk az előírt mennyiségig. A deszikációs permetezést P—900-as, vagy S—293-as jelzésű permetezőgéppel egyaránt végezhetjük. A szárító (deszi­kációs) permetezést ugyanabban az idő­ben végezzük, amikor a kaszálás idő­szaka kezdődik. Az előírt permetlé meny­­nyiség szétpermetezésekor a traktor ala­csonyabb menetsebességét használjuk, vagy az elosztást különleges szórófejek felszerelésével érjük el. A szárító perme­tezéskor lényeges, »hogy a növényzetet a permetlé jól áthassa. Az így előkészí­tett növényzet 3—5 nap alatt megszárad (kedvezőtlen időjárás esetében kissé ké­sőbb). Az így kiszárított lucerna magját gabonakombájn segítségével takarítjuk be. Ugyanezt az eljárást alkalmazhatjuk az Alisán nevű herbicid használatakor is. Az Alisán érintésre ható (kontakt) her­bicid, melynek hatóanyaga KOCN (90%). Egyébként a hagyma gyomtalanítására használjuk, de igen jó eredményeket ad deszikáció esetén is. Az Alisán kevésbé mérgező hatású, mint a Rafex vagy a Nit­rosan és előnye, hogy nem fest De ezen vegyszer használata után sem tanácsos a lucerna szalmáját és pelyvát takar­mányként felhasználni. Az Alisant 2 %-os oldatban permetezzük szét, úgy hogy egy hektárra 12—30 kg készítmény jusson. A permetlé könnyen elkészíthető, mert a vegyszer vízben jól oldódik. A J. Di­mitrov vegyiművek forgalomba bocsát egy új készítményt, a deszikáciőra alkal­mas Defolex-szet. Hatóanyaga nátrium 0,0-di-N-butyltiofoszfát. Nagyon jó a szá­rítóhatása. Az emberre és az állatra nem mérgező hatású, ezért a deszikáciőra ki­válóan megfelel, a deszikát kicsépelt nö­vények szalmája pedig az állatokkal etet­hető. Könnyű dolgozni vele, bár a készít­ményeknek eléggé erős a szaga. A külföldi vegyszerek közül a Region jelzésű készítmény áll kísérleti megfi­gyelés alatt. Vanek Cáspárné mérnök, a bratislavai J. Dimitrov Vegyiművek n. v. dolgozója Lucernaszárítás meleg levegővel Aki Ellető-pusztára akar eljutni, an­nak a bajcsi vasúti állomásról legalább 4 kilométert kell gyalogolnia, jobban mondva tégla- és kavicstörmeléken buk­dácsolnia. De kiérve a betonúira csak­hamar tágra mereszti szemét a ritkán arra járó látogató. Ott, ahol egy félév előtt erdő borította dombot látott, most hatalmas épület tárul szeme elé. A ha­talmas csarnokhoz és a hozzáépített rak­tárhoz betonút vezet, a betonút mellett pedig hídmérleg aknája tátong. Felkerestük Cimbalik Ottót, az üzem gépkezelőjét, aki a gépcsarnokba vezetve bennünket magyarázni kezd: — Nagy teljesítményű forgóhengeres takarmányszárító, amit az elvtársak ma­guk előtt látnak. Hozzá kapcsolódik a kalapácsos daráló. Ez itt a szárítóberen­dezés leglényegesebb része, a fütőszerke­zet. A fűtőolaj két fúvókán keresztül kerül az égési térbe, a fűtőolajat pedig villamos gyertyák gyújtják. A láng hosz­­szúságát önműködő gép szabályozza, hogy az égési térben állandóan egyenle­tes hőmérséklet uralkodjon Az égési tér tulajdonképpen samottos dobkemence, ahonnan a felhevített levegő ventillátor segítségével kerül a szárítóhengerbe. A szárítóhengerbe láncos szállítószalag 1963. augusztus 28. 136 juttatja a felszecskázott zöldtakarmányt. A legfeljebb 2 cm hosszúra vágott here­féle pillanatok alatt megszárad a forgó­hengerben, gyors száradását a szárító­henger forgása is elősegíti. A megszáradt takarmányt nagy teljesítményű ventillá­tor hajtja ki a szárítótérből, így jut el a száraz hereszéna a kalapácsos daráló­hoz. Mint minden, úgy a kalapácsos da­ráló teljesítménye is tekintélyes. A szá­rítóberendezés teljesítménye a minden­kori nedvességtől függően 26—30 mázsa száraz lucernával vagy hereliszttel egyenlő. A hallottak és látottak alapján igyek­szünk gyorsan követni a számításokat. De Cimbalik elvtárs máris folytatja tájé­koztatását: — Ez a 26—30 mázsa száraz liszt kö­rülbelül 130—150 mázsa zöldanyagnak felel meg, a szárító tehát óránként 3—4 hektár termését képes tartósítani, ami 10 órás műszak mellett napi 30—40 hek­tár terméshozamát jelenti. A szárítóbe­rendezéshez tartozó összesen 570 hek­tárnyi hereféleséget eszerint 14 nap alatt szárítják. , — A gép percenkénti fűtőolajfogyasz­tása 6 liter, ami órákra átszámítva meg­felel 360 liter/órának — magyarázza ka­­iauzolónk — A kemencében a hőmérsék­let 1000 fok Celsius körül ingadozik, a szárítódobba behatoló levegő viszont 800 fokú. Egy műszak ledolgozásához 3 sze­mély szükséges, egy gépkezelő és két zsákoló. A termelékenység a szokásos szárítási módszerekhez viszonyítva ma­gas. 40 hektárnyi lucernaszéna betakarí­tásához felületes számítás szerint leg­alább napi 30 ember szükséges, itt pedig csak 15 ember, beleértve a traktoroso­kat, akik a zöldanyagot levágják. Ugyan­akkor a gépi szárításnál 20 százalékkal emelkedik a lucernafélék emészthető fehérjetartalma, illetve 20—22 százalék­kal csökken a betakarítás általi fehérje­veszteség. Ennyi mindenfélét tud az ördöngős gép, amely gombnyomás­sal kezelhető egy irányítópanelröl. Az említetteken kívül még répaszelet, bur­gonya, gabonafélék és kukorica szárítá­sára is alkalmas. Érdekes magyarázata során Cimbalik elvtárs még két tényezőre hívta fel fi­gyelmünket, amelyek megoldásra várnak. Ezek egyike a tökéletes porelszívás kér­dése. Ha az üzemeltetés közben felszálló port nem lehet majd maradéktalanul fel­szippantani, komoly veszély fenyegeti a zsákolok egészségét. A második problé­ma a kéményből felhasználatlanul ki­áramló fáradtgőz, amelyből 90—100 fokos levegőt lehetne felfogni és üvegházak vagy lakások fűtésére fordítani. Hazamenet azt az egybehangzó meg­állapításunkat juttatuk kifejezésre szak­társaimmal, hogy a megtekintett beren­dezések határozottan nagy haladást je­lentenek a mezőgazdaság gépesítése és automatizálása terén. A mezőgazdaság gépesítése egyre gyorsabb ütemben kö­zeledik az ipari termelés módszereihez, ami viszont lényegesen fokozza a mező­­gazdasági dolgozók munkateljesítmé­nyét. Kemény József (Ögyalla)

Next

/
Thumbnails
Contents