Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-08-25 / 68. szám
Nyárutó a pusztán BOGYARÉT. Már a neve is elárulja, hogy nem közönséges faluról lesz szó, hanem egy olyan területről, melynek a neve „Rét“, de valóságban rétet nem találni sehol. A házak széjjelszórva, egymástól nagy távolságokra vannak. Csak keskenyebb-szélesebb mezei út köti őket össze. A „falu“ közepét a szövetkezet gazdasági udvara képezi. Itt gyülekeznek össze az emberek minden reggel, hogy megkapják a napi munkabeosztást. Hangszórót nem lehetne használni, mert a nyolcvan ház nyolcvanfelé van, s így legalább ennyi hangszóróra lenne szükség. A munkabeosztás után mindenki megy a feladatát teljesíteni. Nyáron még csak lehet járni a száraz mezei utakon, de hogy mi van itt ősztől tavaszig — arról jobb nem beszélni. Térdig érő sárban járnak az emberek. A traktorok l^pten-nyomon elsüllyednek. A lánctalpasnak elég őket kihúzni. Ősszel a lánctalpas traktor minden este körüljárja a határt, mert csak így tudja összeszedni a kerekes traktorokat. — Ha megkezdődik az esőzés, tudjuk, hogy tavasz végéig látogató nem jön a szövetkezetünkbe, mert itt olyan sár van, hogy csak gyalog, vagy lóháton lehet közlekedni — mondja Klosterman Kálmán, a szövetkezet agronómusa. A munka azért szépen folyik a 820 hektáros szövetkezetben. Az idős szövetkezeti dolgozók már megszokták ezt a tanyavilágot. A fiatalok? Azok pedig nem nagyon dolgoznak a szövetkezetben. Ők már nem elégszenek meg „csak“ a munkával. Szórakozási lehetőség itt nagyon kevés, jóformán semmi. De azért a 87 állandó dolgozó a brigádosok segítségével idejében elvégez minden munkát. * * * Jelenleg az őszi vetések alá készítik a talajt. Legelsőnek szeptember 5-ig az árpa kerül a földbe. A 10 hektáros tábla már készen várja az őszi árpát. Tíz nappal később szeretnék befejezni a 40 hektár keverék vetését, s ha minden jól megy, október 10-ig elkészülnek a 140 hektár őszi búza vetésével is. Eddig még szépen haladnak a munkákkal. A lánctalpas traktor éjjel-nappal szánt. Forró László traktoros legszívesebben le sem jönne a traktorról, míg el nem készült a szántással. Már 13 éve nyergek a vasparipát, s ez idő alatt annyira megszokta a gépet, hogy szinte már hozzánőtt. A munkakedve is nagy a fiatalembernek. Lelkiismeretesen, s mindig vidáman dolgozik. A mennyiség mellett a minőségre is törekszik. A szövetkezet vezetősége csak dicsérni tudja munkáját. Ha nincs aki fölváltsa az éjjeli műszakra, képes egyfolytában 20 órát is a traktoron tölteni. Ö nem az időt nézi, hanem a munka fontosságát. Most is minden percet kihasznál azért, hogy a talaj a tervezett időre készen legyen. A tiszta vetőmag már előkészítve várja a friss földet. A vetést két darab hármas agregáttal végzik. Itt már a kerekes traktorok is bekapcsolódnak a munkába. Közös erővel dolgoznak azért, hogy az ideinél jövőre nagyobb legyen az ősziekből a hektárhozam. Búzából például a kifagyás miatt idén csak 15,8 mázsát értek el hektáronként. Tavaly, mikor nem kínozta meg a fagy a gabonákat, elérték a 28 mázsát is. Jövőre is legalább ennyit szeretnének kapni egy hektár őszi búzából. Ez csak az időjárástól függ, mert a munkákat idejében és jó minőségben elvégzik. A föld megkapja a szükséges tápanyagot, mert a bogyaréti szövetkezet nem panasz-Pillanatnyi szünet. Az agronómus utasítást ad Forró Lászlónak. Érdemes kertészkedni A bogyaréti szövetkezet 20 tagú kertészeti csoportja Farkas József vezetésével ebben az évben alakult meg. Az előző években csak 6 hektáron kertészkedett a szövetkezet és ezen csak fűszer paprikát és dohányt termesztettek. Ebben az évben 15 hektárra növelték a kertészet földterületét, amin csemegepaprika, káposzta, karalábé, hagyma, paradicsom és dinnye terem. Paprikából 2 hektár területről már eddig 55 000 koronán felül kaptak. Dinnyéből 2 hektár területről több mint 70 000 koronán felül számítanak. A szép és jó termést a tagok szorgalmas, hozzáértő munV kájával érték el. Különösen kitűnik jó munkájával Farkas Éva, Zeve Lászlóné és Borsányi Cyula. A kertészet területét még tovább bővítik, mivel látják, hogy nagyon jól jövedelmez. Fekete Ferenc (Bogya) a szövetkezet udvarán többen szenet lapátolnak a pótkocsira. Bizony már most kell gondolni a télre, mert ha beköszönt az ősz, elkezdődik az esős időszak, két lánctalpas traktor sem húzza el a pótkocsit, akkora lesz a sár. Horváth bácsi mérgelődik is: — Már hatodik vasárnap dolgozom. Eddig arattunk, most meg itt van a szén. Dehát mit lehet csinálni — tárja szét a karját — megbíztak ezzel a munkával, el kell végezni — s míg befejezi a mondatot, tekintélyes adag dohányt hint az összehajtogatott cigaretta papírba, megtekeri és szájába illeszti a cigarettát * * * Egyik oldalon a Vág, másikon a Nyitra. A kilenc kilométer hosszú, három kilométer széles földterületet a két folyó karolja át. A festői környezetben szeszélyes összevisszaságban piros cserepes háztetők rikítanak a tűző napfényben. Valamikor az úgy volt, hogy mindenki a saját földjén építkezett, hogy közelebb kerüljön az életadó barázdákhoz. Azóta sok minden megváltozott. A földek „összeházasodtak“, a házak azonban megmaradtak eredeti helyükön. Ezzel magyarázható, hogy Keszegfalu-Szigeten tekintélyes távolságban lakik egyik szomszéd a másiktól. Régi életrend ez itt, amit az idő egykönnyen nem korrigál. Körülbelül a sziget közepetáján olyan központ-féleség alakult ki. Itt található a szövetkezet újonnan épült irodája, az iskola, az üzlet, a vendéglő és a művelődési otthon. A kényelmet illetően nem kodhat a műtrágya elosztásra. A szükséges mennyiséget mindig megkapják idejében. Nem könnyű egy ilyen szövetkezetben a munkát úgy megszervezni, hogy minden idejében és rendesen legyen elvégezve. A szövetkezet vezetősége igyekszik mindent a legcélszerűbben megoldani. Ha a traktorosok a határ túlsó végébe mennek dolgozni, ami 5—6 km-re van, akkor viszik magukkal az ebédet is, mert ha ott ebédelnek, ezzel időt és üzemanyagot takarítanak meg. A traktorosok a gyalogmunkásoktól eltérően előző este kapják meg a másnapi munkabeosztást, így reggel az üzemanyag felvétele után azonnal munkába állhatnak. * * * Bogyarét, ez a „világtól elzárt“ terület — a legközelebbi falu 13 kilométerre van hozzá, de csak mezei út köti ezzel is össze — éli a maga életét. Az emberek erejüktől telhetőleg dolgoznak, mert az eddiginél jobban, kultúráltabban akarnak élni. Ezt pedig csak szorgalmas és odaadó munkával lehet elérni. —zs— Gondterhelt az elnök Szinte ég a munka a serénykedő n.agyölvedi szövetkezetesek keze nyomán. A növények termesztése, de betakarítása sem okoz itt különösebb gondot. A szakszerű munkamegosztás és az új technológia nagyban hozzájárult a feladatok gyors és jó minőségű elvégzéséhez. A sok közül csak egyet említünk meg. A vetésforgót úgy állították be, hogy egy-egy növényt 90—100 hektáros parcellákba helyeztek el. így hatékonyan kihasználhatják a gépeket. Ahol ilyen nagyszerűen folynak a dolgok, mi oka lehet hát az elnöknek gondterheltségre? Mégis van rá oka. — Miért búslakodik elnök elvtárs, amikor ujjongania kellene? — szólítom fel Szalma Ferenc elnököt. — Elgondolkoztam. — feleli ő. — Aztán min? — Kissé nevetséges, de megmondom. Kevés a földünk. — Mármint az 1800 hektár? — Az. Kellene még vagy 200— 300 hektár, hogy állandó munkát nyújthatnánk tagjaink számára egész esztendőn keresztül... Különös kívánság. Sokhelyütt azért gondterheltek a szövetkezetek vezetői, mert állítólag sok a földjük, illetve kevés a munkabíró tagjuk. Vajon nem lehetne ezen segíteni? Dehogyis nem! Műszaki földrendezés útján meg lehet oldani ezt a kérdést is, A földet adjuk olyanok kezébe, akik a legjobban kihasználják, s belőle a legtöbbet produkálják. Ez a társadalom, de a szövetkezet számára is hasznos lenne. Nem ártana, ha a lévai járási szervek e tekintetben már idén segítséget nyújtanának a nagyölvedieknek. (-hai-) Kihasználatlan talajjjavítógépelc I A füzesgyarmati határban elárvult gémeskút mint egy nagy felkiáltójel szomorkodik. Körülötte olyan a föld, mintha a környék összes vakondokja idesereglett volna. Régebb’' korábbi földhányások, vajatok láthatók mindenfelé. F. .mit a határ. A távolból tétlenségre ítélt csatornázó eke látszik. A szomszédos táblán csendesen pihen a hatalmas árokásógép. A csend szinte nyomasztó. Végre traktorrobogás hallatszik, feltűnik a gép és pótkocsit vontatva a csorbult, szanaszéjjel heverő alagcsöveken keresztül a rakás mellé áll. Kecskés László traktoros érkezik feleségével és még két munkással. Szaporán rakják föl a csöveket. Közben elbeszélgetünk a talajjavításról. — Hát, az igazat megvallva — kezdi — gyorsabban is mehetne a munka. A múlt héten is Léván dolgoztunk, itt meg állt a munka. Az eke már hónapok óta nem dolgozik, nem vált be. Sok utána a munka. Mélyíteni kell a csatornát. Az egész talajjavítást nagyobb szakértelemmel kellene végezni. A garamgyörgyi majorból a talajvizet vezető cső vízszint alatt van. Mert magas a T e 1- I é r patakban a vízállás. Jó volna kirakni betonlapokkal, hogy a fövény miatt ne duzzadjon a víz. Együtt nézegetjük a patakot. Bizony, szabályozásra szorulna. A vízinövény sűrűn benőtte. A garamgyörgyi alagcsövezett tábláról tényleg nehezen folyhat le a víz. Odább néhány ember mélyíti az árkokat. V e r 1 i k János csapatvezető sem elégedett a munkával. — Bedőltek az árkok, mert nem raktuk le idejében a csöveket. Most kétszer annyit kell dolgozni. Ilyen munkát nem szívesen végzünk. Vérük bácsinak bizony igaza van. Az omladozó árkok miatt nagyon sok fölösleges munkát kell végezni, ami drágítja a talajjavítást és lassítja az ütemet is. Délben végre begyújtják az árokvájó gépet. Elég gyorsan húzza maga után az árkot. Nagyszerűen dolgozik. F i a I a, a gépész is elégedett vele. — Naponta 800 métert is vájhatnánk — mondja. — De nem mehetünk teljes gőzzel... Az árokvájó az előbb említett okokból sok órai tétlenségre van ítélve. A munkások nem győzik utána rakni az alagcsöveket, tehát a gépnek várni kell. Szó esik a talajjavító gépekről is. F i a 1 a elvtárs szerint a Nyugatszlovákiai Talajjavító Vállalat még mindig nem rendelkezik bevált gépekkel. Az ő gépe, amit az NDK-ból hoztak jól dolgozik, de eredetileg ezt is kábeílerakásra ■készítették. Az a hibája, hogy csak 110 cm mély árkot váj, és ez nem mindig felel meg az alagcsövezésnek. Nézete szerint legalább 130 cm maximális mélységet vájó gépekre lenne szükség és akkor a kívánalmaknak megfelelően lehetne szabályozni az alagcsövezésre készített árkokat. Ennek ellenére a gép nagy segítséget nyújt az aiagcsövezésben, de jobban ki kellene használni teljesítőképességét, valamilyen módon munkaerőt kellene biztosítani. Nemzetgazdasági szempontból sem engedhetjük • Munkában az árokvájó Csövekkel telik a pótkocsi meg, hogy ilyen nagyteljesítményű gép csökkentett munkaütemmel dolgozzék. Itt volna az ideje, hogy az illetékesek elgondolkozzanak ilyen és az ehhez hasonló problémákon. Bállá József Szigetlakok között valami nagy komfort. Ha valaki utazni akar, akkor előbb becsülettel legyalogolja az agyagosi autóbusz-megállóig vezető négy kilométert és ezután úgy mehet tovább a technika vívmányával. Nem valami irigylésreméltó állapot, annyi biztos, de a Keszegfalu-Sziget 450 lakosa évek folyamán már hozzászokott e viszonyokhoz. Betértünk néhány szóra a szövetkezet irodájába. — Mire lenne legjobban szükségük? — Az útra — mondották egyszerre többen is az asztalnál ülők. Hát igen, az útra, mert ha megkezdődik az őszi esőzés, nyugdíjba tehetjük a cipőket. Akkor egyedül a gumicsizma jöhet számításba. A motorkerékpárok és biciklik a padlásra kerülnek, s az embernek, ha dolga akad, térdig gyúrhatja a sarat. Ez még persze a kisebb baj, de előfordul az is, hogy a cukorrépát nem tudják rendeltetési helyére szállítani. Az elégtelen útviszonyok jelentős károkat okoznak a szövetkezeteseknek. Éppen ideje lenne, hogy a többéves ígérgetés után végre megkapnák az utat is. Csodákat persze nem lehet kívánni, a beruházási építkezések terén nem a legrózsásabb a helyzet, de ennek ellenére mégis megoldást kellene találni az útkérdést illetően. * * * A szövetkezet fiatal agronómusával, Lórincz Zoltánnal az idei termésről beszélgettünk. A szigeti szövetkezetesek sem értek el olyan termést, mint azt korábban feltételezték. Száztíz hektárról takarították be a búzát, amelyből 24 mázsás termést értek el hektáronként. Árpából egy hektáron 27 mázsa termett. A termést 16 nap alatt Forró László és Kiss László segédkombájnosokkal kétmenetesen takarították be. A két ZM 330-as kombájn megállás nélkül dolgozott a földeken. Ennek köszönhető, hogy a gabonát már augusztus elején a magtárba szállíthatták. Hasonló sikerrel, végezték a szalma összehúzását és a tarlóhántást is. Mivel ebben az évben aránylag kevés a szalma, lovas gereblyével átfésülték a learatott földterületet, hogy egyetlen szál szalma sem vesszen kárba. A szövetkezetben alig fejeződik be az egyik munka, máris új teendők tornyosulnak a tagság elé. A szigetlakok is már az őszi munkák elvégzéséről tanácskoznak. A napokban kezdenek hozzá a 45 hektár kukorica silózásához. További 45 hektáron a tarlóhántás után leszántják az istállótrágyát. A lucerna vetésterületét komposzttal javítják, ugyanis eddig már 1200 köbméter komposztot rakták öszsze, így ebből a trágyából nincs hiányuk. Ezután látnak hozzá az ősziek vetéséhez. Ebben az évben 126 hektáron búzát és 30 hektáron őszi keveréket vetnek.- * _* * — Mi újság a szigeten? — tesszük fel a kérdést. — Van telefonunk. Nagy dolog ez Keszegfalu-Szigeten! A falu apraja-nagyja erről beszél. A televízió mellett most már a technika a másik nagyszerű vívmánya is helyet kapott életükben. * * * Horváth Péter bácsi 63 éve ellenére még igen tevékeny ember. Elnöke a Hadsereggel Együttműködők Szövetségének és jelentős mértékben járul hozzá a kultúra terjesztéséhez is. Ebben az évben betanulták Kónya József: „Senki fia“ című színművet, egy színdarabot adtak elő a gyermekek részére és két alkalommal rendeztek esztrádműsort. Az év végéig még két színművet és két esztrádműsort tanulnak be, két alkalommal pedig táncmulatságot rendeznek. A kultúrmunkáből jelentős részét veszi ki Tóth András, Borka Gábor, Kiss Emma és Cservenka Mihály. így változik, módosul, alakul a szigetlakok élete, akik sajátmaguk irányítják sorsuk további alakulását. Buda Ferenc, Komárom 1963, augusztus 25.
