Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-08-21 / 67. szám

(Befejezés az előző oldalról) köszönhető, amelyek az elégtelen kezelés következményei. Vizsgálat útján megállapítást nyert, hogy még a jó vezetésben részesülő szövetkezetekben is 45— 55 °/o között mozog az évi anyagveszteség. A jó munkaszervezés, de főképpen a dolgozók anyagi érdekeltsége csökkenthetné ezeket a veszteségeket a megengedett minimumra, azaz 35 %-ra. A trágyaprodukcióval kapcsolatban határozottan bizonyos intézkedések megtételéhez kell folyamodnunk. A nagyobb EFSZ-ekben időszerűnek mutatkozik a külön munkaerők beállításának kérdése, akiknek gondjaira bíznánk a trágya kezelését, szállítását stb Az ilyen dolgozók teljes elfoglaltsága olyan EFSZ-ekben érhető el, melyekben az állatállományt hagyományos módszer alapján tartjuk az istállókban és ahol a trágya napi kihordása szokásos a mezei szarvasokba. Átlagosan 0,02 munkaegységet számíthatunk egy mázsa komposztált istáüótrágya előállítására. A specializált trágyakezeiők bevezetése mellett szólnak a Magyarországon és az NDK-ban elért jó eredmények és azok a nagy nemzetgazdasági veszteségek, amelyek nálunk keletkeznek a helytelen trágyakezelés folytán.

EMELJÜK A HASZONÉRTÉKET

Nagy veszteségek keletkeznek az istállótrágya haszonértékében a leszántás folyamán is. így például 300 q mennyiségű hektáronkénti trágyaadag leszántása esetében, ha csak egy napot késünk e művelettel, ez 15 mázsa trágya haszonérték-veszteséget jelent. Ha a késedelem négynapos, a trágya haszonérték-vesztescgs 60 mázsát tesz ki. Az időbeni leszántás nem igényel több munkát, csupán jobb szervezést kiván.

A trágyamennyiség előállításának emelését az almozás fokozásával érhetjük el. A napi alomadag 1 kg szalmával történő emelése körülbelül 3,3 kg trágyaemelési emelkedést jelent. Alapvető szerepet játszik az istállótrágyák mennyiségének fokozásában a takarmányprodukció, különösen a terimés takarmányok termelése és a takarmányozás színvonala. Egy kiló takarmány szárazanyagból 1,65 kg istállótrágyát nyerünk.

Az Istáüótrágya haszonértékének emelését különböző egyszerű, de eddig kevésbé alkalmazott módszerekkel is elérhetjük. Itt alapjában véve komposztált trágya készítéséről van szó. Megéri a megfontolást és a kísérleti bevezetést az a javaslat, miszerint a trágya előállítását a mezőn lehet végezni, miközben a trágyáiét és a természetes trágyát, melyet az almozás nélküli istállókban gyűjtenek össze, naponta kiszállítják. A természetes trágyát a mezőn aprított szalmával lehet keverni, amely a gépi betakarítás után az egyes táblákon maradt.

Az istáüótrágya komposztolása egyszerű módszer, amelyet minden üzemben ajánlatos bevezetni. Egy mázsa komposztált trágya előállításának költségei a nem komposztált trágyával szemben elenyészően nagyobbak, viszont a komposztált trágya haszonértéke jelentősen magasabb. A trágya minőségét és haszonértékét szuperfoszfáttal történő kiegészítéssel is emelhetjük, mégpedig vagy az istállóban, vagy a szarvasokban. Szuperfoszfát adagolásával a foszforsav hányada emelkedik és ezzel a három fő tápanyag egymás közötti aránya megjavul. Az így megjavított trágya igen jó hatást fejt ki a talaj mikroorganizmusainak felélénkítésében, amelyek alapvető mértékben részesednek a tápanyagok feloldásának folyamatában. Ha nem áll rendelkezésünkre szuperfoszfát, a trágya feljavítása érdekében nyers foszforitpor is felhasználható. Száz kg istállótrágyához 1—2 kg íoszforitport keverhetünk, vagy ugyanilyen mennyiségű szuperfoszfátot.

CSÖKKENTSÜK AZ ÖNKÖLTSÉGET

A szövetkezetekben és az állami gazdaságokban további intézkedéseket kell végrehajtani, amelyek segítségével csökkenthető a trágyakészítés önköltsége. így például a trágya haszonértékének emelése azzal is elérhető, hogy az almozásra használt szalmát felaprítjuk. Aprított szalma használatával körülbelül a trágyakezeléshez szükséges idő 5 %-a takarítható meg, ugyancsak az aprított szalmából készült trágya szállításakor évente körülbelül 200 fogatosnap takaritható meg minden 1000 hektárnyi trágyázott

területre. Az aprított szalmából készült trágya jobban érik, a trágyatelepen kisebb területet igényel, a kocsira súlyban több fér belőle és a trágyaszórógép könynyebben teríti szét.

Jelenleg még nincs teljesen egyöntetűen megoldva a trágyatelepek alapításának kérdése. Azonban mindjobban azok a nézetek kerekednek felül, hogy a gazdasági udvarokban a nagyüzemi termelés bevezetése után nincs a trágyadomboknak keresnivalójuk. Ezt a nézetet helyesnek kell tartani mindenütt, ahol nagyobb a szarvasmarhaállomány összpontosítása. A mezei trágyatelepek jelentős előnyökkel rendelkeznek a gazdasági udvarokban létesített trágyatelepekkel szemben. A szállítással összefüggő munka az év folyamán egyenletesebben van elosztva és így nem keletkezik a szállítással kapcsolatban munkatorlódás olyankor, amikor egyéb mezei munkák is sürgetnek.

Az előállított istállótrágyát tervszerűen szükséges a vetésforgóban alkalmazni olymódon, nehogy az egyes termények (például a cukorrépa) a szükségesnél több trágyát kapjanak, más termények (például a kukorica) rovására. Ha az istállótrágya előállítása nem elégséges, úgy előnyösebb az effektivitás szempontjából olymódon elosztani a rendelkezésre álló mennyiséget, hogy minden istállótrágyázást kívánó tábla egyenletesen kisebb adagok alkalmazásával részesüljön trágyázásban.

A leszántás idejét illetően a gyakorlatban sok a helytelenség. Jó munkaszervezéssel a szállítást és a leszántást olymódon kell biztosítani, hogy a trágya még az ősz folyamán a tarlóhántásban részesült földbe kerüljön. Sok az olyan gyakorlati példa, amikor a cukorrépa alá történő tavaszi trágyaleszántás a felével csökkentette a hozamot, az őszi leszántással szemben. Fontos szerepe van a szántás mélységének is. A 20 cm-nél mélyebben leszántott trágya kihasználása nincsen biztosítva.

ÖUR1NA STEFAN mérnök,

a Bratislava! ökonómiai Főiskola

docense

Védekezzünk a gyümölcsfa-takácsatkák ellen t

Az utolsó 15—20 év folyamán, de főleg 1959 óta fokozott mértékben terjednek a takácsatkák (vörös pókok), amelyek kártétele főképpen a gyümölcsfákon mutatkozik. A gyümölcsfa-takácsatkák (Paratetranychus pilosus) leginkább almán, szilván, köszmétén, de kívülük egész sor lágyszárú növényen is élősködnek. Tömegesen élnek a gyümölcsfák leveleinek fonákján, ahol az erek között laza szövedéket készítenek, és ennek védelme alatt szívogatják a levél nedveit. A szövedéken ürülékszemcsék és vedlett bőrök akadnak fenn. Közöttük járkálnak a sárgás vagy vöröses színű, igen apró atkák. Szívásuk következtében a levelek megfakulnak, sajátságos ólomfényt vesznek fel, majd fokozatosan elszáradnak és lehullanak. Tojásokból szaporodnak és ebben az állapotban telelnek át. A téli tojások mindig csoportosan fordulnak elő, gömbölyűek, sötétpirosak és gyakran láthatók a gyümölcsön is, azonkívül a kocsány körüli mélyedésben vagy a csészelevelek körül. Kedvező időben, 29—30 C fokos hőmérsékleten és 35—55 °/o-os relatív páratartalom esetén fejlődésük >9en gyors. Ézért egész sor nemzedék követheti egymást egyetlen nyári idényben.

Hazánkban és Közép-Európában az utóbbi években tapasztalt feltűnő előretörésükkel kapcsolatban több feltevés létezik, amelyek igyekeznek megmagyarázni ezt a rendkívüli szaporodást.

Bizonyára az utolsó évek kedvező éghajlati viszonyai (száraz, meleg nyár) is hozzájárultak elterjedésükhöz. Gyakran az érintésre ható (kontakt) védekezőszerek fokozott alkalmazásában az utolsó évek folyamán keresünk magyarázatot. A kontakt szerekre (főleg ha DDT és HCH alapon készültek) igen érzékenyek a takácsatkák természetes ellenségei, mint például az atkász bödice, aranyszemű fátyolka, néhány virágpoloska fajta, stb. Ugyanezek a védőszerek a takácsatkára szinte hatástalanok, sőt a DDT-n alapuló vegyszerek fokozzák (stimuláljákj a szaporodást.

A takácsatkák nem tartoznak az elhanyagolt, ápolatlan gyümölcsösök jellegzetes kártevői közé, sőt, a modern, jól kezelt gyümölcsösök rendszeresen ritkított koronáinak kártevőiként beszélhetünk róluk, mert mint említettük, a száraz, meleg, napos környezet felel meg nekik a legjobban.

A mészkénlé, vagy a báriumkénlé (Sulka, Polybarii) permetezése a lisztharmat ellen igen hatásos a takácsatkákkal szemben is. A mészkénlének (Sulka) tojásölő hatása is van, ami igen fontos tényező.

A szívó rovarok ellen használt Intrationnak nagyon jó a hatása. E vegyszer az emberi szervezetre mérgező, ezért csak a traktorállomások permetező brigádjainak képzett dolgozóit szabad az említett vegyszerrel történő permetezéssel megbízni. Intrationnal a permetezést a biztonsági határra (garanciás időhatár) tekintettel kell végezni, ami az Intrationnál 60 nap. így az Intration használata főleg nagy gyümölcsösökben a tenyészidő elejére korlátozódik. Ez a védekezés igen bevált a levéltetvek ellen is, a gyümölcsösökben, valamint a faiskolákban.

A kis házikertekben nagyon jó szolgálatot tesz a takácsatkák (de más szívó rovarok és levéltetvek ellen) a viszonylag nem oly mérgező hatású Fosfotion. A biztonsági időhatár e vegyszer esetében 14 nap, tehát a permetezett gyümölcsöt 14 nappal a permetezés után már felhasználhatjuk.

A bolgár gyümölcstermesztőknek igen jók a tapasztalatai, főleg a nyári permetezésekkel kapcsolatban a takácsatkák ellen. Nálunk a nyári permetezést Fosfotion készítménnyel hajthatjuk végre 0,3 %-os töménységben. A Fosfotion kombi-