Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-08-21 / 67. szám
A sugárgomba — betegség (actinomycosis) korai felismerése és annak gazdasági jelentősége A sugárgomba — betegség szarvasmarhákon mind gyakrabban észlelt, mégis e megbetegedésnek jelentőséget csak akkor tulajdonítunk, ha a daganatok túlságosan nagyok, vagyis amikor azok már az életfeltételekhez szükséges szervek normális működését gátolják. Fontosnak tartom tehát, hogy e fertőző betegségről röviden beszámoljak. A betegség előidézésére és a betegség különböző szervein való elhelyezkedésre nézve a következő baktériumfajok szerepelnek: ■ 1. Az ACTINOBACILLUS LIGNIÉRESI, amely főleg szarvasmarha lágyrészeinek (íny, nyálkamirigyek, nyelv, nyirokcsomók stb.) és bőrének sugárgombás-betegség okozója, és ■ 2. a CORYNEBACTERIUM ISRAELI, amely a csontok megbetegedését idézi elő (esontaktinomykosis). Ezek a baktériumok egyesek szerint nem fordulnak elő a szabad természetben, hanem az állati szervezet élősködői (Wight), mások szerint pedig megtalálhatók és kimutathatók takarmánynövény részeken is (Klobouk). Mint a betegség kialakulását elősegítő tényezők egyikét, meg kell említenünk a szájüreg, többnyire kemény, szúrós gabonatoklászokkal előidézett sérüléseit, amelyek lehetővé teszik a kórokozók behatolását a felsebzett nyálkahártyán, keresztül a fogmeder és a szövetek mélyébe. (Ezért a megbetegedés leggyakrabban az állkapocs és a toroktájékra szorítkozik). A sérülések helyéről tovább a véráram vagy nyirokáram révén eljuthatnak a környéki nyirokcsomókba, ahol szaporodásuk jeléül kisebb gócok keletkeznek, amelyek sarjadzószövettel körülvéve sugárgombás daganattá fejlődnek. A daganat a kórokozókkal bejutott közönséges gennykeltő baktériumok hatására gennyesen nálható még a Novozir-50 gombaölő szerrel, amelyet 0,5 %-os töménységben használunk. Ilymódon hatásos kombinációt kapunk, amellyel egyszerre harcolhatunk a szívó rovarok és a gyümölcsvarasodás vagy más gombabetegségek ellen. Vanek Gáspárné mérnök, a J. Dimitrov Vegyiművek n. v., Bratislava, dolgozója A gyümölcsfa-takácsatka (vörös pók) és tojásai. (A szerző tusrajza.) beolvad, tályoggá alakul, amely eléri az ökölnyi, sőt emberfejnyi nagyságot is. Feltörésére előbb-utóbb sor kerül és olykor sűrű, sárgás, kellemetlen szagú váladék fertőzi a környezetet. A daganat elhelyezkedésétől függően mint szövődmény létrejöhetnek a nyálzással, fejrázással, avagy nyújtott fejtartással kísért lélegzési vagy nyelési nehézségek, amelyek végül lélegzési vagy nyelési zavarokon keresztül a végzetes lesoványodásig vezethetnek. Ilyen esetekben gazdasági lyozása, illetve csökkentése érdekében. Nagyon lényeges, hogy betartsuk a takarmányozás alapelveivel szorosan öszszefüggö tényezőket, mármint a takarmány etethetőségét és ízletességét, amit a szúrós takarmánynövények puhításával, füllesztésével vagy párolásával érhetünk el. A megelőzés tökéletesebb megoldására való tekintettel, szeretném felhívni az egyes EFSZ állattenyésztéseiben dolgozók figyelmét, hogy legyenek aktív seAz állkapocs aktinomycosisa bőralatti kötőszövet aktinobacillosisa egy tehén jültömirigy és torok tájékán. (A szerző felvétele) állataink (főleg a fejős tehenek), nemcsak hogy elveszítik kületni értéküket, de annál még sokkal nagyobb veszteséget okoz az ezzel szoros kapcsolatban levő tejelékenység csökkenése súlyveszteség és az időleges meddőség. Országos viszonylatban pedig az ilyen jelentős tényező, közélelmezési, állattenyésztési és állategészségügyi szempontokból egyaránt hátrányos. Felmerül az a kérdés, hogy mit tehet az illető állattenyésztő a kór megakadágítséggel a kór tovaterjedésének megakadályozásában a már említetteken kívül az állatok rendszeres felülvizsgálásával és az állatorvosi szolgálatnak történő korai jelentéssel, amivel is csökkenthetjük az előrehaladott (idült) esetek számát és ezzel emelhetjük gazdasági állataink termékenységét és termelőképességét. Dr. Berényi Tibor, körállatorvos (Zselíz) Hogyan növelhető a kukorica terméshozama? : A múlt évben szovjet mezőgazdaj sági küldöttség járt az Egyesült Álla- S mokban. Ütjük során meglátogatták • Garst farmert, aki világszerte ismert • arról, hogy kukoricaföldjein rendkí; vül magas terméshozamokat ér el. ; Megkérdezték tőle, mik a kukorica• termelés főbb szabályai. Ö erre a kö• vetkezőket sorolta fel: ! • hibridkukoricát kell vetni a ku• koricatermesztésre jó alkalmas tala- J jókba; 1 • késő érésű hibridfajtákat kell • termeszteni korai vetéssel; ; • elegendő műtrágya-adagokat kell • alkalmazni, körülbelül 135 kg nitro• gén hatóanyagot ha-onként és ennek 2 mintegy felét kitevő foszfort és ká• liumot; • • a növényvédelemben használni kell a vegyszereket és teljesen ki kell küszöbölni a kukoricamolyt; • a kukoricavetést mindenképpen a termesztésre alkalmasabb területekre kell összpontosítani; • a csapadékban szegény területeken öntözni kell. 1910 és 1930 között a kukorica átlagtermése az Egyesült Államokban hektáronként 16,3 mázsa volt. Az 1958—1960. évek átlagos hozama ennek kétszerese: 32,6 mázsa. 1961-ben 38 mázsás átlagtermést takarítottak be. Garst szerint az általa elmondott szabályok alkalmazásával 45 mázsás átlagtermés érhető el. -pio-1963. augusztus 21.
