Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-07-07 / 54. szám
Mezőgazdaságunk fellendüléséért A szécsénkei szövetkezet burgonyája a példás növényápolásról tanúskodik. Képünk ZÖLLE1 Józsefet és SZTRUHÁR Jánost mutatja be burgonya töltése közben. Foto: Bállá • • Érdemes kacsái nevelni g hdldStdVOll Kisérjük figyelemmel az új telepítésű lucernásokat kell tenni, hogy a beérése után azonnal le kell takarítani az árpát, hogy minél előbb levegőhöz és fényhez jusson a legyengült lucerna. Az árpa letakarulása után azonnal le kell fogasolni a szalmamaradékot és 1 — 2 q gyorsanható nitrogéntrágyával kell íejtrágyázni a lucernát, hogy az minél előbb erőre kapjon, és a télbe már megerősödve mehessen. Téves az a nézet, hogy a lucernát felesleges nitrogénnal trágyázni, mivel az nitrogéngyűjtő. Ugyanis az ilyen fiatal lucernának még nagyon kevés baktérium-gumója van, ami gyakorlatilag a lucernának még nagyon kevés nitrogént szolgáltat, nem beszélve a nitrogéndepresszióról, ami a tarló és az árpa gyökérmaradványainak bomlásakor fellép és ami a talaj amúgy is kicsi nitrogénkészletét felhasználja, így a lucernának nemigen marad. Természetesen elhibázott dolog volna jó erőben levő, idősebb «lucernásokat nitrogénnel trágyázni, és kimondottan pazarlás lenne és még káros is, mivel a nitrogénműtrágya hatására csökkenne a levegő nitrogénjét megkötő hasznos baktériumok száma, és ezek a baktériumok előnyben részesítenek a kész nitrogéntrágyát a levegő nitrogénjével szemben. A védőnövény lekerülése után, a fiatal lucernások fejtrágyázása még akkor is szükséges, ha elegendő eső van és a lucerna látszólag jól fejlődik. Száraz, aszályos nyár esetében pedig — ami nálunk nagyon gyakori és amire mindig kell számítanunk - sok esetben éppen a fejtrágyázással menthetnénk meg a fiatal lucernatelepítést. Hogy a lucernásaink rövid élettartamúak, annak az is az egyik fő oka, hogy a fiatal lucernások sokszor kiritkulva, elgyöngülve mennek a télbe és ezt a hátrányt már nem tudják behozni, elgyomosodnak és iuő előtt kipusztulnak. A lucernáról beszélve sokszor hallhatjuk, hogy régebben a kisgazdák egy helyen 5—6 évig, sok esetben tovább is termesztettek lucernát, ugyanakkor sok nagyüzemben bizony sokszor három évig is nehezen sikerül. Ez valóban így van, de nem szabad elfelednünk, hogy az a kisgazda, aki lucernát telepített, a védőnövényből legfeljebb a szokásos vetőmagmennyiség felét vetette, és a védőnövény érése után azonnal megszabadította tőle a lucernát. Mi pedig sok esetben a teljes vetőmagmennyiségnél is többet vetünk, csak a védőnövény termését tartjuk szem előtt, figyelmen kívül hagyva a lucernát. Pedig mind a gyakorlat, mind a külföldi és hazai kísérletek egyaránt bebizonyították, hogy a sűrű védőnövény nagyon káros hatással van a lucerna fejlődésére és az élettartamára. Ezért a jövőben határozottan szakítanunk kell azzal a káros gyakorlattal — ami sajnos általánosan dívik — hogy az alávetéseknél is teljes vetőmagmennyiséget használunk a védőnövénynél. Ha ezen a téren javulást akarunk elérni, semmi esetre sem tanácsos a teljes vetőmagmennyiség kétharmadánál többet vetni a védőnövényből. Ha összehasonlítjuk a hároméves össztermést a lucernánál és a védőnövény teljes és csökkentett vetőmagmennyiség mellett a lucerna jóval hoszszabb élettartamú és jelentősen nagyobb termést is ad. Természetesen ezenkívül mind a lucerna élettartamára, mind a termés mennyiségére még más tényezők is kihatnak, mint pl. a talaj minősége, fajtahasználat, tápanyaggazdálkodás, éghajlat, kártevők stb., ezekre azonban most nem térünk ki. Tekintettel a takarmánytermesztésünk jelenlegi helyzetére, a lucernatelepitéseket a jövőben sokkal nagyobb körültekintéssel kell végeznünk, lucernatermesztésünket sokkal biztosabb alapokra kell helyeznünk, mert csak a biztos takarmányalap segítségével lehet az állattenyésztésre háruló feladatokat megoldani. Rákóczi Lajos (Sóssziget) BENDA JOSEF mérnök, a TGRI igazgatója beszámolójában ismertette a s két éve működő és Szlovákia területén r 43 800 hektár mezőgazdasági területen 2 gazdálkodó intézet ténykedésének ed- t digi eredményeit, hivatását, továbbá e a közeljövőben megoldásra váró feladatait. E feladatok két nagy csoportba oszthatók: Az elsőbe tartoznak a v további tanulmányozást kívánó témák, n a második csoportba pedig a nagy- 1 báni gyakorlati megvalósításra élőké- 3 szített módszerek, mind a növényter- f mesztés, mind az állattenyésztés mun- a katerületén. Többek között említést N tett a takarmányfélék ammóniák se- 1: gítségével történő silózásáról, amely s például a Nagyidai Állami Gazdaság- g ban is szép eredmények eléréséhez n vezetett, egyrészt a tejelékenység f emelése, valamint az önköltség csők- h kentése kapcsán. Nyomást kellene I' - azonban kifejteni a mezőgazdasági s üzemeknek is, hogy az ipar elegendő a és a fejlődő élettel nem évente, de s szinte havonta változó mennyiségű * szükségleteket biztosítsa. Ez vonatko- h zik a karbamidra, a foszforsavra, a a Silosilra, a szóda-pirokénszulfátra stb. 9 A csupán vízben, tápoldatok hozzáadá- s sával termesztett vízkultúrák, vagyis f hidropóniák a Szovjetunióban, Japán- 9 ban, az USA-ban, Belgiumban és Angliában már a gyakorlatban is nagy teret biztosítottak az új módszer szerinti vitamindús zöldtakarmány tér- " mesztésének, ezért ezt nálunk 20 he- J1 lyen kísérletileg bevezettük. A gya- 1 korlat azt mutatja, hogy 1 m2-nyi te- F rületű vízben 10 — 12 nap alatt 40—50 í! kg vitamindús zöldtakarmányt állít- ' hatunk elő. Ezzel a módszerrel köny- ® nyen juttathatunk a takarmányon keresztül organikus kötésben nyomele- d meket (kobalt, réz, mangán, molibdén, * cink, bőr, vas, stb.), amelyekről is- " mert, hogy a növények és az állatok j1 gyors fejlődését segítik elő. A hidropóniák alkalmazása elsősorban az | anyakocák, a baromfi és a borjak etetésével kapcsolatban vehető számi- E tásba a téli hónapokban. "j A süldömalacok ibolyántúli sugarak- I kai történő megvilágítása következtében 47 százalékkal csökkent az elhullás, miközben egy darabra számított ' üzemi költség csupán 1,40 koronát 1 tesz ki. Az újfajta készülékből minden 1 kerület egy darabot kap ebben az év- 1 ben. ! j A Tudományos Gazdálkodási Rend- < szer Intézetének az a feladata, hogy 1 széthelyezett állomásain és munka- 1 helyein bevezesse a leghaladóbb gaz- 1 dálkodási módszereket, s ezeket a kör- 1 nyező mezőgazdasági üzemek dolgo- i zólval ismertesse, tehát mintegy ka- i pocsként szerepel a kutatás és a gyakorlati gazdálkodás között. A jelenlegi kulcsproblémák megoldását Ben- < da igazgató szerint két év alatt képes megoldani az új intézet, bár néhány járásban olyan gazdaságokat ajánlottak a járási vezetők állomásként, amelyekben először a primitivizmust szükséges eltávolítani. SEDIVÍ mérnök (Érsekújvár) a sertések kasztrálásának olyan egyszerű új módszeréről beszélt, amely segítségével 10—15 %-kal emelkedik a súlygyarapodás. ŐERESNlK igazgató (Gyulamajor) arról számolt be, hogy az Alipur és a Murbetol nevű új gyomirtőszerek alkalmazása 50 %-os munkamegtakarítást jelent a cukorrépában. Előzetes 5 számítások szerint egy mázsa cukor- : répa előállítása nem 19, hanem csu- • pán 13 — 15 koronába kerül majd. A * Koch-brigád herbicidek segítségével kapálás nélkül 45 mázsás hektáronkénti szemtermést ért el kukoricából, ezért idén már 115 ha-on alkalmazzák ezt az új módszert, amelyet Magyarországon már nagyban használnak. Kevés a kukorica tárolására alkalmas hely, a vermelést pedig a gyakorlatban nem próbálták ki, ezért kételkedik eredményességében. A hosszú vegetációs idejű kukoricát (150 naposat) fel kellene cserélni rövid vegetációs idejű vetőmaggal (120 nap), vagy pedig három fokozatot kellene bevezetni (100 — 120 — 140 nap). Az öntözőberendezés csővezetéke folyik és nem képesek elérni a helyzet rendezését. A szénaszár-sajtoló hengere görbe, milyen felelősségérzettel dolgozik mezőgazdaságunk részére az ipar? — teszi fel a kérdést, majd arról beszél, hogy az ammóniákoiás hatására a hizlaldában lévő hízóbikák napi súlygyarapodása 30 dkg-al nagyobb. Javasolja, hogy 7 mázsás fejőstehenek helyett 4,5 — 5 mázsás fejősöket állítsunk be, mert egyforma takarmányozással, mint nálunk pl. Magyarországon 13 — 15 liter tejet adnak a kis testsúlyú tehenek. SlKORA mérnök (Michalovce): A verenyfelhívás után magas kukoricateríést úgy értek el, hogy vetés előtt -3, utána pedig egy boronálást hajittak végre, ami megakadályozta az lgyomosodást. Dr. LANDAU (Ivánka pri Dunaji) éleménye szerint lehetővé kell teni, hogy a világban évente megoldott 20 000 munkamódszerből hozzánk elutó 30 000 módszerből legalább a legjntosabbakról tudomást szerezzenek kutatóintézetek és a TGRI dolgozói, livel a folyóiratok megrendelése korítozott, legalább azt kellene megzervezni, hogy a Mező-, Erdő- és Vízazdasági Minisztérium hatáskörében íüködő Tudományos és Technikai In- Drmáciős Központ könyvtárában taílható szakcikkek fordításban meg- Svő szövege sokszorosításban eljuson a TGRI minden munkahelyére. Itt zután a környék mezőgazdasági zakemberei, mint egy kisebb konzuláclós központban ezeket a külföldi ímereteket tanulmányozhatnák. Ezzel kutatóintézetek munkájában is reneteg pénzt megtakarítanánk, mert okszor olyan feladatok megoldásán áradozunk, amelyeket már valaki réen elvégzett. ORAVEC mérnök (Banská Bystrica) éleménye szerint a gyengébb szövetezeteknek nyújtott pénzbeli segítség elyett műtrágyát és egyéb anyagi ámogatást kellene nyújtani, mert a énzösszeget fizetéseken kívül másra em tudják felhasználni, ugyanis az yen szükségleteket a felhasználás lőtti évben kell tervbevenni. A hegyi igelők problémáját már megoldottuk, e a Losonc és Rimaszombat feletti záraz hegyi körzetek kihasználásának érdése megoldásra vár. Az itteni leredek domboldalak füvesítése kiítástalan, mivel az évente ismétlődő nagas hőfokú, száraz-meleg időjáráslan az értékesebb fűfélék teljesen kizáradnak. Szükség lenne olyan talajnűvelő eszközök gyártására, amelyecet 30 fokos lejtésű terepeken is ah calmazni lehet. CERNOK mérnök (Bratislava) hi>áztatta a tejfeldolgozó üzemek azor gyekezetét, hogy a tej egalizálásé' lem engedik meg az egyes mezőgazlasági üzemekben, pedig a szállítói iokszor 20 — 25 km-es távolságra nen jazdaságos. Helyenként az is előtörlul, hogy az egalizálásra beszállítót! :ejet a tejfeldolgozó üzem nem hajandó visszaadni a gazdaságnak, am :llen a mezőgazdasági üzemek úgy véiekeznek, hogy az egalizálást teljesei nellőzik, ami nemzetgazdasági szempontból a népélelmezést illetően nag; veszteséget jelent. Meg kell viszon srteni azt, hogy a borjakat nem hagylátják elhullani. GAVORA mérnök (Nővé Mesto na< ifáhom) kifejtette, hogy a Központ Mezőgazdasági Ellenőrző és Vizsgák intézet takarmányvizsgáló laborató riuma nagy késéssel küldi meg a vizs gálát eredményét a mezőgazdaság üzemeknek, majdnem minden esetbei A Szlovák Nemzeti Tanács és a Tudományos Gazdálkodási Rendszer Intézete értekezletet hívott össze Nyitrára, amelyen a gyakorlati és elméleti szakemberek a tudományos-, valamint a kutatómunka eredményeinek alapján az új termelési módszereknek a mezőgazdaságba történő bevezetését vitatták meg szlovákiai méretben. Az értekezleten résztvett Michal Chud í k, az SZNT mezőgazdasági megbízottja is. akkor, amikor már a takarmányt az állatállománnyal feletették, ezért gyakori a rossz takarmány fogyasztásából következő elhullás. Ezért járási, vagy legalább körzeti takarmányvizsgáló l laboratóriumok felállítása szükséges. j ONDREJCEK mérnök (SZNT) rugalmasságot követelt a mezőgazdasági gépek gyártása terén. Például az ! SftUZ-42 jelzésű takarmánybegyűjtő : gépet a gyártásban soronkövette az ; SPCZ —138 jelzésű kalapácsos rendszerű takarmánybegyűjtő, amely az előbbinél a felével olcsóbb, egyszerűbb, viszont teljesítménye mégegyszer akkora. Kérdés, hogy ilyen esetben helyes-e tovább gyártani a drá- I gább és bonyolultabb szerkezetű gépet, vagy a gyártást rugalmasan át- | állítani, ami azt is jelentené, hogy ugyanolyan mennyiségű anyagból legalább mégegyszer olyan mennyiségű j nagyteljesítményű gép kerülne ki. Mi- i vei a függesztett munkaeszközök hidraulikus vezérléséhez szükséges szekrényt nem gyártják mint a traktor egyik tartozékát, szükséges lenne ezt , az SPCZ —138 jelzésű kalapácsos takarmánybegyüjtő géphez mellékelni. Sok helyen előfordult, hogy megkap- , ták a gépet, de nem tudták munkába , állítani, mert a vezérlőszekrény nél- | kül nem szabályozható a tarlómagas- j ság és a gép belevág a földbe. Nagy hiányosságok mutatkoznak a takar- . mánytartósitó vegyszerek terén is. Az j ipar nem gondoskodik megfelelő izo- , láclós festékanyagok gyártásáról sem. j Általában az ipar nem tart lépést a j gyorsan fejlődő mezőgazdaságunk kö- ( vetelményeivel és csak elégtelenül és nagy késedelemmel látja el a sokrétű szükségleteket. A felszólalók nagyrésze elégedetlenségét fejezte ki a műtrágyaellá- '• tásban mutatkozó hiányosságokkal 1 kapcsolatban. A közepes műtrágya- 1 szükségletnek csupán harmadrészét ! kapják meg a mezőgazdasági üzemek, 1 azt is a szükséges időpont után, mint 1 például a Hybei EFSZ-ben, ahová április végén és május folyamán érkezett meg a koratavasszal szükséges adag, — hangoztatta Oravec mérnök. HRASKO mérnök (Bratislava) ismertette milyen módon kényszerítik a trnavai járás mezőgazdasági üzemeit arra, hogy talajuk trágyázására . mészanyagot vásároljanak, amikor pedig a talajvizsgálatok alapján nyilvánvalóvá vált, miszerint a járásban nin■ csen szükség a mészpótláson kívül i nagyobb arányú és óriási pénzösszet geket felemésztő meliorációs mesze■ zésre, annál is inkább, mivel a meszet : távoli járásokból szállítják oda, pedig i helyben is van elegendő lelőhely. Itt csupán a nagyjelentőségű ta. nácskozás néhány felszólalójának gon- i dolatait ismertettük, amely megbeszé. lés hangnemét Chudík elvtárs azon i közbevetett megjegyzése terelte más . irányba, mint ahogyan az az ülésezés r elején indult. Chudík elvtárs ugyanis : arra kérte a jelenlevőket, hogy ne so■ roljanak fel unalmasan ismert dolgokat, hanem a folyó életből merítsenek 1 olyan fájó példákat, amelyek helyre- i hozása erőnkben van, de tudnunk kell * róluk, mert csak így érhetjük el a helyzet állandó javulását és a mezőj gazdasági termelés fellendülését. í Feljegyezte: Kúti Szilárd Ezerhétszáz holdnyi halastava van tatai tógazdaságnak. Sokáig töpengtek rajta, hogyan lehetne a ko■ábbinál jobban kihasználni a halas;avat s csökkenteni azt a költséget, imibe a tavak állandó trágyázása kéül. így vetődött fel az a gondolat, iogy kacsákat kellene a tavon nevelni. A tatai, a biharugral és más tógazlaságok hozzákezdtek hát a tavon aló kacsaneveléshez úgy okoskodva, logy a kacsa szereti a vizet, viszont ngyen trágyázza a tavat. Az idén csupán a tatai halastavon 40 000 pecsenyekacsát nevelnek, iletve neveltek fel, hiszen azok egyrézét már elszállították a Baromfifellolgozó Vállalat teherkocsijai. A válalat dolgozói szerint a tógazdasági :acsák egészen jó minőségűek s azo;at meg sem közelítik a „szárazon“ (eveitek. De hogyan is csinálják? A tatai tógazdaságban — akárcsak i többiekben — a gazdaság törzsállonányának tojásaiból kelt kacsákat tárom hetes korukig a fűtött szalmazecskával, vagy faforgáccsal almozott lőnevelőben tartják. A kezdő hőmériéklet 30 fok s ezt hetenként 2—3 C okkal csökkentik. A fűtést a nevelőtelyiségben kályhákkal és infravörös ampákkal oldják meg. A helyiséget Irótkerítéssel kisebb rekeszekre osztják, hogy ne zsúfolódhasson össze sok illat. A kiskacsák előtt állandóan áll i táptakarmány, az ivóvíz. Háromhetes korukra már akkorák és annyira srősek, hogy kivihetők a tavakra. Tatán beigazolódott, hogy az április végi, május eleji kacsáknak, ha háromhetes korukban jó az időjárás, már semmiféle utánnevelö helyiségre, épületre nincs szükségük. Tatán egy;gy tóegység mellé csupán azért készítettek ideiglenes kicsi épületet, hogy legyen hol tárolni a tápot, s ha isik az eső tudjanak hová behúzódni i dolgozók. A kacsák egész nap a vízen vannak, :supán etetéskor jönnek ki a vízpartra, s ha este elpihennek. Az önköltség így lényegesen alacsonyabb, mintha „szárazon“ nevelnék ükét. A minőség meg kiváló, hiszen gyorsan nőnek, 50 napos korukra elérik a 2,20—2,40 kg átlagsúlyt. A súly további növelését nem tartják célszerűnek a gazdaság vezetői, mert a kacsákon 50 napos korukban s az említett súly esetében már megkezdődik a bőr alatti tokosodás, ami minőségi romlást jelent. S éppen a tokosodás megindulása miatt lassúbb lesz a súlygyarapodás, nagyobb a takarmányfogyasztás, ezért törekszenek «Sí arra, hogy a kacsák 50 napos korukban és az említett súlyban már a feldolgozóba kerüljenek. A tatai tógazdaság keltető kapacitása, az előnevelők szűkössége az oka annak, hogy különböző nagyságú állatok vannak a gazdaságban. A feldolgozó ipar örül ennek, hiszen a tavaszi hónapoktól egészen a nyár végéig folyamatosan kap tógazdasági kacsákat. A halastó egyébként nemcsak a pecsenyekacsa-nevelésre bizonyult jónak, hanem a tenyészkacsák tartására Is. Tavaly a tavon tartott tenyészkacsák átlagosan 134 tojást tojtak, lényegesen többet, mint a víz nélkül tartottak. A kacsák elhelyezését nagyon ügyesen oldották meg. Egy hoszszú fészerszerű, náddal fedett ólban tartják őket. Kis vízkifutót kerítettek nekik drótfonatból. A fészerben helyezték el a tojófészkeket. Természetes, hogy ilyen nagy tojáshozam mellett fehérjedús s biológiailag is megfelelő takarmányozásra van szükség. Hogy a tavon tenyésztett kacsák nem okoznak-e kárt a halaknak, az már tisztázott kérdés. Nem okoznak kárt, ellenben hasznot hoznak, mert a gazdaság vezetőinek nem kell a tavat trágyázniuk, megtakarítódik a trágya szállításának költsége is. A haltenyésztésnél elengedhetetlen planktontermelés ilymódon ingyen és nagyon egyszerűen biztosítható. Nemcsak a tatai, a biharugral és más tógazdaságok is megszerették a tavon való kacsatenyésztést. A tatai 140 000, a biharugrai is több mint 100 000 pecsenyekacsát ad a tóról az idén a magyar népgazdaságnak. Azonkívül saját gazdaságának eredményessége szempontjából sem közömbös az, hogy egy avagy két hasznot vesz le ugyanarról a vízterületről. Végeredményben nem sok az, ami a tógazdaságon való eredményes kacsaneveléshez szükséges. Szükség van megfelelő, nagy tojáshozamú törzsállományra, keltető kapacitásra, előnevelőhelyiségekre és takarmányra. Ezenkívül természetesen olyan vezetők, dolgozók kellenek, — de ezek az említett gazdaságokban megtalálhatók — akik törekszenek a nagyobb eredmények elérésére, s egy kis leleményességért nem mennek a szomszédba. Fáradozásaikért bőven kárpótolja őket az, hogy az egyébként semmire nem használható természetes vizekről egyrészt jelentős mennyiségű halat, másrészt újabban a kacsák százezreit hozzák le. Érdemes tehát halastavon kacsát nevelni. GONDA Z. A hosszú kemény tél és a kései tavaszodás következtében a tavaszi gabonafélék vetése jelentősen megkésett. Abból kiindulva, hogy a későn ve:ett tavaszi gabonafélék kevésbé bokrosodnak, sok mezőgazdasági üzemben jelentősen emelték a vetőmagmennyiséget a tavaszi gabonaféléknél. Vannak mezőgazdasági üzemek, ahol annak ellenére, hogy az árpába lucernaalávetést terveztek — tekintettel a kései kitavaszodásra — 220 kg, sőt még ennél is több árpát vetettek hektáronként, csak az árpatermést tartva szem előtt. Nem beszélve arról, hogy ez a magas vetőmagmennyiség az árpatermés érdekében sem megokolt, de ellenkezőleg: káros, mert még a kései vetés esetén is nagyon elég 170 — 180 kg árpa hektáronként, természetesen alávetés nélkül. Viszont azokon a helyeken, ahol túl sűrűn vetették a védőnövényt, a túlbuzgóságukkal nagyon bizonytalanná tették az ezévl lucernatelepítés sikerét. Mivel a tavaszi gabonafélék fejlődésére — legalábbis Dél-Szlovákia legnagyobb részén — kimondottan kedvező időjárás volt, ezért már a közvetlen kikalászolás után sok helyen megdűltek az árpák, és a gyakori júniusi esőzések hatására a megdülés természetesen még fokozódott, így az újonnan telepített lucernák — annak ellenére, hogy nagyobbrészt jól keltek — elég rossz körülmények között vannak, nagyon kevés fényt kapnak, s emiatt elnyurgulnak. Az ilyen elnyurgult, árnyékban nőtt lucernáról, ha lekerül a védőnövény és ki van téve a tűző nyári napnak, nagyon nehezen kap erőre, kedvezőtlen, aszályos időjárás esetén sok kipusztul belőle. Az elmondottak alapján felvetődik a kérdés, hopy miképp lehet rrég segíteni az ilyen rosszul telepített lucernásokon. Az első intézkedés, amit meg
