Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-08-18 / 66. szám
A moszkvai atomcsend-egyezmény még mindig élénken foglalkoztatja a világsajtót. A második világháború befejezése óta kevés nemzetközi eseménynek volt oly erős visszhangja, mint ennek a nagyfontosságú megállapodásnak, amelyet a szovjet külpolitika kitartó békeigyekezetének sikeres eredményeként könyvelhetünk el. Bonnban meggondolták a dolgot Megfontolták az ügyet Párizsban is? Mielőtt Pusk amerikai külügyminiszter hazatért volna Washingtonba, hogy ott moszkvai tárgyalásairól beszámoljon Kennedy elnöknek, útközben Bonnban tárgyalt Adenauerrel, hogy meggyőzze a nyugatnémet kancellárt a moszkvai szerződés fontosságáról. A nyugat-német kormány rendkívüli ülésén el is határozta csatlakozását az atomcsendegyezményhez. Schröder külügyminiszter erről a kérdésről ezekben a napokban Londonban az angol kormány illetékeseivel tárgyal. A nyugat-németországi lapok túlnyomó részben helyeslik, hogy Adenauerék végre rászánták magukat a csatlakozásra. Nem egy lap élesen bírálja azonban a kormányt, hogy e miatt Rusknak kellett eljönnie és Adenauerék csak amerikai és angol szövetségeseik, valamint a világ közvéleményének nyomására szánták el magukat a nyugat-német nép nagy többsége által várt elhatározásukra. Az ellenzéki „Die Andere Zeitung“ szerint: „...éppen a Bonn által rendezett színjáték segíti elő az NDK felértékelését, amitől Bonnban annyira rettegnek. Ha ugyanis most összehasonlítják a két német állam vezetőinek viselkedését, miként fogadták az első lépést a feszültség enyhülése felé, akkor ez az összehasonlítás csak a bonniak rovására üthet ki.“ A Német Demokratikus Köztársaság „felértékeléséről" szólva megállapítható, hogy a Bonn részére „nem létező“ demokratikus német állam ma már annak a nemzetközi egyezménynek az aláírója, amely a békés együttélés fontos dokumentumaként jött létre a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia között, és a nyugati hatalmaknak az NSZK felé hangoztatott bíztatása, mely szerint az NDK aláírása az egyezmény alatt nem jelenti ennek az államnak diplomáciai elismerését, igen gyenge orvosság arra a sebre, amit a moszkvai egyezmény ütött a német militarizmus testén, mert hiszen annak a másik német államnak a csatlakozása az egyezményhez jogszerinti elismerését is igazolja a világ békeszeretö népei előtt. Washingtonba történt visszaérkezése után Rusk külügyminiszter józan és meggyőző érveket felsorakoztatva szerelte le a hidegháborút folytatni akaró szenátorok várható kirohanásait. Érdemes feljegyeznünk ezzel kapcsolatban, hogy az Egyesült Államok külügyminiszetere ez alkalommal Hruscsov elvtársnak oly gyakran hangoztatott indokolásaival ért el sikert. Nagy feltűnést keltett e napokban Art Buchwald, ismert amerikai publicistának a New York Herald Tribünében megjelent nyílt levele De Gaulle francia elnökhöz, amelyben maró gúnnyal „elemezi" a tábornok magatartását az atomcsend-egyezménnyel kapcsolatban. „Néhányan barátaim közül — idézzük a levélből — azt kérdezték: Talán nem érti De Gaulle tábornok, milyen kárt okozhatnak az atombombakísérletek a jövendő nemzedéknek? De ne féljen, Tábornok úr, én megadtam nekik a szükséges választ. Azt mondtam nekik, hogy ön öregember, s önt nem nyugtalanítja a jövendő nemzedékek sorsa, ön csak Franciaországra gondol, a jövendő nemzedékek pedig majd törődnek magukkal. El sem tudja képzelni, hány olyan anya van, aki az ön problémáit nem érti meg. ök csak egy dolgot hajtogatnak, annak a tejnek a rádioaktivitását, amelyet gyermekeik isznak... De ne féljen Tábornok úr, én megvédem önt, amikor egy anya panaszait hallom, megmondom neki: felejtse el a tejet, adjon gyermekeinek süteményt.“ Az Afrikai Egység Szervezetében tömörülő államok dakari konferenciáján, amely vasárnap fejeződött be, a független afrikai államok külügyminiszterei több határozatot fogadtak el. Többek közt helyeselték a Moszkvában aláírt atomcsend-egyezményt. A konferencia résztvevői határozottan tiltakoztak a kapitalista hatalmak által sugalmazott afrikai regionális csoportosulások ellen és követelik a gyarmati rendszer minden formájának felszámolását. Javaslatokat dolgoztak ki továbbá a jövő év májusában megtartandó csúcsértekezletre is. Az egységes afrikai kontinens központjául AddisZ-Abebát jelölték ki. Ajánlat hangzott el azonkívül Dakarban arról is, hogy a Roberto Holden vezette angolai emigráns kormányt elismerjék. Ibéria gondok Angola és a többi portugál gyarmat helyzetéről egyébként sok szó esett az egykor legnagyobb gyarmatbirodalom fővárosában, Lisszabonban is, ahol a hét elején Salazar, az utolsó európai diktátorok egyike a rádióban és a televízióban tartott szenvedélyes hangú beszédében kijelentette, hogy „Portugália emberi és anyagi áldozatokat nem kímélve a végsőkig harcolni fog, hogy megvédje afrikai gyarmatait.“ A még ma is rabszolgatartőmódszerekkel uralkodó diktatúra megtestesítője elutasította az ENSZ határozatát, amely függetlenséget követel az afrikai gyarmati népeknek és azzal vádolja a Biztonsági Tanácsot, hogy Portugália „belügyeibe“ való beavatkozásával megsértette az Egyesült Nemzetek Szövetségének Chartáját. Salazar fenyegetőzött, hogy amennyiben az ENSZ továbbra is támogatja az afrikaiak felszabadító mozgalmát, Portugália kilép a Szövetségből és háborút indít a gyarmati népek felszabadító mozgalmát támogató önálló afrikai országok ellen. Nem hinnénk, hogy az agg diktátor kardcsörtetése sok gondot okozna a szabad afrikai népek kormányainak. A szomszédos Spanyolországban is gondokkal küzd a fasiszta rendszer. Aszturiában 15 000 bányász hosszadalmas bérharc kapcsán beszüntette a munkát és az utolsó jelentések szerint az országot általános sztrájk fenyegeti. Állandó terror Az afrikai Dél-Rhodéziában 4 millió bennszülött harcol az 1961-ben rájuk erőszakolt alkotmány felfüggesztéséért, hogy lerázzák a mintegy negyedmilliónyi fehér lakosság uralmát. Jelenleg az a veszély fenyegeti az őslakosságot, hogy a Rhodéziai-Nyasszai államszövetség szétesése után Nagy- Británnia Dél-Rhodéziát a fehér kisebbség uralma alatt önálló államnak nyilvánítja. A feketék új kormányt követelnek, amelyben a két faj arányosan lenne képviselve. A Fieldkormány az afrikaiak mozgalmát véres terrorral viszonozza. Bár a letartóztatások, házkutatások napirenden vannak, az afrikai lakosság nem adja fel küzdelmét és bízik benne, hogy a független afrikai államok támogatásával és az ENSZ hozzájárulásával sikerül jogos követelményeiknek érvényt szerezni és kiharcolni függetlenségüket. Dél-Vietnamban fővárosunk lakossága nagy lelkesedéssel fogadta Yalentyina Tyereskovát (Befejezés az 1. oldalról.) Antonín Novotny, a CSKP KB első titkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke Tereskova elvtársnő tiszteletére csütörtökön ünnepi vacsorát adott a prágai Várban, majd a népi felszabadító mozgalom állandóan foglalkoztatja rajtaütésszerű támadásaival Ngo Dinh Diem diktátor csapatait: A most érkezett jelentések szerint július végén a partizánok Thu-Dan tartományban súlyos veszteségeket okoztak a kormánycsapatokban. Folytatódik azonkívül Dél-Vfetnamban a buddhista papok ellenállása is a katolikus Diem-klikk elnyomó politikájával szemben. Egy kis városban egy fiatal szerzetes öngyilkosságot követett el, hogy kifejezze tiltakozását. Ez már a harmadik szerzetes öngyilkossága volt, akik nyílt utcán öntötték le magukat benzinnel és meggyujtották ruhájukat. A buddhista egyház képviselői e napokban tiltakoztak Diem elnöknél a kormánycsapatok terrorja ellen. Augusztus 13-án ugyanis katonaság támadta meg az öngyilkos szerzetes temetésére összegyűlt buddhista hívőket és mintegy 30 embert megsebesítettek, ötöt ezek közül súlyos helyzetben szállítottak a kórházba. SM Zendülés Brazzavilleben Az egykori Francia Kongó fővárosában, Brazzavillében a szakszervezetek vezetői politikai pártvonalra vató tekintet nélkül általános sztrájkot hirdettek, tiltakozásul Foulbert Youlou elnök politikai erőszakosságai ellen. Kedden délelőtt nyílt harctól voltak hangosak az utcák. Youlou tisztelendő úr, köztársasági elnök néhány Héttel ezelőtt bejelentette, hogy e'hónap íá-ével egy pártrendszer lesz az országban. Azóta állandóan rosszabbodott a politikai légkör. Miután a kormány a szakszervezeti vezetők egy csoportja ellen elfogatási parancsot adott ki, több ezer főnyi tömeg tódult az utcákra és a szakszervezetek általános sztrájkot jelentettek be. A tömeg a karhatalom akcióival mit sem törődve a brazzaville-i börtönhöz vonult és kiszabadította a fogház valamennyi foglyát. Az összecsapásnak eddig már több halálos áldozata van. A legújabb jelentések szerint Youlou elnök a lakosság heves követelésének, meg nem alkuvó magatartásának nyomására csütörtök este lemondott. A hatalmat egyelőre a hadsereg képviselői gyakorolják. az első nap befejezéseként ünnepi estet rendezett a várkertben. ☆ Valentyina Tyareskova kétnapos prágai tartózkodása alatt meglátogatta a karlíni Tesla Moszkva Üzem dolgozóit. A Prága melletti Berounban a TIBA-textilüzem dolgozóival is folytatott eszmecserét az eredeti szakmájába vágó problémákról. Természetesen Lidicéről sem feledkezett meg, s megkoszorúzta a fasizmus áldozatainak emlékére emelt emlékművet. Találkozása a prágai dolgozókkal és az ifjúsággal péntek este zajlott le a Fuöík-park sportcsarnokában. Szombaton Tyereskova elvtársnő a plzeni Lenin-művek vendége volt, ma pedig a Karlovy Vary dolgozói és fürdővendégei fogadják. A hétfői napot kedves vendégünk Bratislavában tölti és onnan az osztravai bányászokhoz megy látogatóba. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy mind a Szovjetunióban, mind a többi szocialista államban jóformán valamennyi felnőtt, értelmes ember nagy érdeklődéssel olvasta el a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának nyílt levelét a szovjet kommunistákhoz és pártszervezetekhez, valamint a Kínai Kommunista Párt levelét az SZKP Központi Bizottságához. Ez természetes dolog is. Hiszen távolról sem csupán a két párt közt felmerült bizonyos ideológiai nézeteltérésekről van sző, hanem olyan kérdésekről, amelyek ma az egész emberiséget érintik. Ezek közé tartozik elsősorban a háború és béke kérdése, a szocialista világrendszer feladatai és fejlődésének problémái, a személyi kultusz ideológiájának felszámolása, a nemzetközi munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító mozgalom kérdése. Márpedig e életbevágóan fontos kérdésekkel szemben nem lehet közönbös senki, sem a szocialista országokban, sem azok határain túl. A két okmány összevetése világosan és félreérthetetlenül tükrözi, hogy a Kínai Kommunista Párt és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom között, korunk alapvető kérdéseinek egész sorában, lényeges nézeteltérések állnak fenn. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága — amint azt a június 14-i levele bizonyítja — arra törekszik, hogy tovább élezze ezeket az ellentéteket — önkényes módon Hűen a leninizmus eszméihez 1965. augusztus 18. magyarázva, eltorzítva és meghamisítva a kommunista és munkáspártok közösen megvitatott, általánosan elfogadott irányvonalát — és rákényszerítse a kommunista mozgalomra a maga mélységesen hibás, a történelem és a mai realitások által megcáfolt nézeteit. Az SZKP nyílt levelét ezzel szemben a mérséklet és a türelem szelleme hatja át. Szemben a kínai vezetők egységbontó törekvéseivel, amelyek alig leplezetten a szakadék további mélyítésére irányulnak, az SZKP tudományosan, mélyen és meggyőzően érvelő levele higgadtan, kihívó és sértő támadásoktól mentesen a világ elé tárja az SZKP álláspontját, amelyet a XX. és a XXII. kongresszus fogadott el, és amelyet a gyakorlat azóta is sokszorosan igazolt. Ez a politikai irányvonal az, amelyet az 1957-es és 1960-as moszkvai határozatok a kommunista világmozgalom általános irányvonalának rangjára emeltek, amelyet az értekezleten résztvevő valamennyi kommunista és munkáspárt magáévá tett és ünnepélyesen elfogadott. Ez az általános politikai irányvonal az, amelyet a világ kommunista és munkáspártjai ma is odaadással támogatnak. S ez természetes is, hiszen a kommunista és munkáspártok elfogadott általános irányvonala megfelel mind a nemzetközi forradalmi mozgalom, a gyarmati sorsból való felszabadulásért, s a teljes függetlenségükért harcoló népek, mind pedig az egész békeszerető emberiség érdekeinek. Amikor a kommunista és munkáspártok harci jelszavuk tengelyébe a százmilliók létét fenyegető, a földet romhalmazzá változtató termonukleáris világháború elhárítását állítják, a népek legelemibb vágyát és érdekét képviselik. Vajon hogyan is gondolhatják a kínai vezető elvtársak, hogy a földünket elborító atomhamu, egy végpusztulás után épülő szocialista jövő, lelkesítő távlat lenne a- világ népeinek? Senki sem viseli jobban a szívén a szocializmus távlatát, mind éppen a Szovjetunió Kommunista Pártja, és éppen ezért küzd tántoríthatatlanul és minden erejének megfeszítésével a béke biztosításáért — magasra emelve a békés egymás mellett élés lenini zászlaját. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága, amikor erőszakos hadjáratot folytat saját háborús terveinek terjesztésére más kommunista pártokban, természetszerűleg egyetlen olyan gyakorlati tényt sem tud felemlíteni a nemzetközi élet eseményeiből, amely igazolná az SZKP és más pártok ellen irányuló rágalmazó állításait. Ezért folyamodik torzításokhoz, a tények elferdítéséhez. Hiszen mit is igazol az, hogy agresszív kalandor köreinek többszöri, súlyos provokációi ellenére az imperializmusnak mindeddig nem sikerült kirobbantania az atomháborút. A Szovjetunió Kommunista Pártja által képviselt reális, békepolitika hárította el a második világháború Utáni legsúlyosabb és legveszélyesebb helyzetet, a karib-tengeri válságot is. Ez a politika — jóllehet kerüli a nagy szavakat és teljesen mentes az álforradalmi demagóg szólamoktól — hatalmas lendületet adott a világ forradalmi és felszabadító mozgalmának. A békés együttélés politikájának és a nemzeti függetlenségi harc érdekeinek mesterkélt és rosszindulatú szembeállítása csak egy vádaskodás a sok koholmány közül, amelyet az SZKP KB levele mint hamisítást leleplez a kínai elvtársak levelében. A példák sorát azonban tovább folytathatnánk. De ezeket már ismerjük. A kínai levélben kifejtett nézetek — mind a jelenkori nemzetközi helyzetet, mind a marxizmus-leninizmus általános elveit illető nézeteket — nem találnak talajra a szocialista államokban, mert a népek jól látják, milyen veszély rejtőzik a magukat igazi leninistáknak hirdető kínai vezetők nézeteiben. A leninizmushoz való hűséget nem leh' t idézetekkel és méghozzá hamis idézetekkel bizonygatni, hanem a marxizmus-leninizmus történelmi fejlődését figyelembe véve és egybevetve a jelenlegi helyzettel, kell annak helyes tételeit alkalmazni. A történelmi fejlődés, az élet, eddig is az SZKP KB nyílt levelében foglalt és a mi pártunk és népünk által is elfogadott elveket bizonyítja. Aki pedig ez ellen a nézet ellen harcol, vagy azt félre magyarázza, az emberiség leghőbb vágya, a szocializmus és kommunizmus, illetve a béke sokmilliós tábora ellen cselekszik. —nd— • De Gaulle, ,Franciaország 72 esztendős elnöke nyilván nagyon a szívén viseli „kebelbarátja", a 87 éves Adenauer lelki nyugalmát és kényelmét. A német kancellár a hírek szerint őszszel benyújtja lemondását és De Gaulle felajánlotta neki, hogy miután nyugdíjba megy, személyes vendégeként jöjjön hosszabb pihenőre Franciaországba. ☆ • Egy ismert hollywoodi filmcsillagot megkérdeztek ismerősei, hogy van megelégedve az új reklámfőnökével. „Hát tényleg megfizethetetlen szolgálatokat tesz. Csak három hete dolgozik nekem, de azóta már tűz is volt a villámban, ellopták az ékszereimet, elváltam a férjémtől, megbüntetett a rendőrség gyors hajtás miatt és egy zsaroló-levelet is kaptam, hogy elrabolják gyermekeimet, ha néhány százezer dollárnyi váltságdíjat nem fizetnék. Még szerencsém, hogy nincsenek gyermekeim."' ★ • Egy lengyel tudósküldöttség Svédországban elragadtatással szemlélte az ott található ágakból és gyökerekből készült gyönyörű dekorációs tárgyakat. A lengyel vendégek erőnek erejével meg akartak ismerkedni a tárgyak készítőivel, a vendéglátók azonban a legjobb akaratuk mellett sem tudták teljesíteni ezt a kívánságot. A tárgyakat ugyanis Lengyelországból kapták. ☆ • Anthony Barber, brit pénzügyi államtitkár az Alsóházban mély megelégedéssel adta tudtára az egybegyűlt képviselőknek: „Egy szakbizottságunk iráni kivitelünk ügyében a helyszínen végzett alapos tanulmányozás után megállapította, hogy Teheránban egyetlen hárem, egyetlen nyilvános ház sem létezik, ahol ne lenne felszerelve brit gyártmányú rádiógramofon vagy tranzisztoros rádió." A parlament a jelentést mély megnyugvással és teljes komolysággal vette tudomásul. r • A dél-angliai (Wales) Aberystwight vasúti állomásának póstakezeló hivatalnoka két napig nem csekély gondokkal küzdött. Nem tudta megállapítani egy címzett nevét, aki két kecskét kapott fehéráruként. Megállapítást nyert ugyanis, hogy a kecskék szállításuk közben megették a nyakúdra kötött szállítóleveleket. Mindennapi jelenet Erél-Rhodéziában. Acélsisakos, védőpajzsos katonák állandó rettegésben tartják a bennszülött lakosságot, amely jogos harcot folytat egy negyedmilliós fehér kisebbség kizsákmányoló uralma ellen.
