Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)

1963-08-18 / 66. szám

A moszkvai atomcsend-egyezmény még mindig élénken foglalkoztatja a világsajtót. A második világháború befejezése óta kevés nemzetközi eseménynek volt oly erős visszhangja, mint ennek a nagyfontosságú megállapodásnak, amelyet a szovjet külpolitika kitartó békeigyekezeté­nek sikeres eredményeként könyvelhetünk el. Bonnban meggondolták a dolgot Megfontolták az ügyet Párizsban is? Mielőtt Pusk amerikai külügymi­niszter hazatért volna Washingtonba, hogy ott moszkvai tárgyalásairól be­számoljon Kennedy elnöknek, útköz­ben Bonnban tárgyalt Adenauerrel, hogy meggyőzze a nyugatnémet kan­cellárt a moszkvai szerződés fontos­ságáról. A nyugat-német kormány rendkívüli ülésén el is határozta csat­lakozását az atomcsendegyezmény­­hez. Schröder külügyminiszter erről a kérdésről ezekben a napokban Lon­donban az angol kormány illetékesei­vel tárgyal. A nyugat-németországi lapok túl­nyomó részben helyeslik, hogy Ade­­nauerék végre rászánták magukat a csatlakozásra. Nem egy lap élesen bírálja azonban a kormányt, hogy e miatt Rusknak kellett eljönnie és Adenauerék csak amerikai és angol szövetségeseik, valamint a világ köz­véleményének nyomására szánták el magukat a nyugat-német nép nagy többsége által várt elhatározásukra. Az ellenzéki „Die Andere Zeitung“ szerint: „...éppen a Bonn által ren­dezett színjáték segíti elő az NDK felértékelését, amitől Bonnban annyi­ra rettegnek. Ha ugyanis most össze­hasonlítják a két német állam veze­tőinek viselkedését, miként fogadták az első lépést a feszültség enyhülése felé, akkor ez az összehasonlítás csak a bonniak rovására üthet ki.“ A Német Demokratikus Köztársaság „felértékeléséről" szólva megállapít­ható, hogy a Bonn részére „nem léte­ző“ demokratikus német állam ma már annak a nemzetközi egyezmény­nek az aláírója, amely a békés együttélés fontos dokumentumaként jött létre a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia között, és a nyugati hatalmaknak az NSZK felé hangoztatott bíztatása, mely szerint az NDK aláírása az egyezmény alatt nem jelenti ennek az államnak diplo­máciai elismerését, igen gyenge or­vosság arra a sebre, amit a moszkvai egyezmény ütött a német militariz­­mus testén, mert hiszen annak a má­sik német államnak a csatlakozása az egyezményhez jogszerinti elismerését is igazolja a világ békeszeretö népei előtt. Washingtonba történt visszaérkezé­se után Rusk külügyminiszter józan és meggyőző érveket felsorakoztatva szerelte le a hidegháborút folytatni akaró szenátorok várható kirohaná­sait. Érdemes feljegyeznünk ezzel kapcsolatban, hogy az Egyesült Álla­mok külügyminiszetere ez alkalommal Hruscsov elvtársnak oly gyakran han­goztatott indokolásaival ért el sikert. Nagy feltűnést keltett e napokban Art Buchwald, ismert amerikai publi­cistának a New York Herald Tribüné­ben megjelent nyílt levele De Gaulle francia elnökhöz, amelyben maró gúnnyal „elemezi" a tábornok maga­tartását az atomcsend-egyezménnyel kapcsolatban. „Néhányan barátaim közül — idéz­zük a levélből — azt kérdezték: Talán nem érti De Gaulle tábornok, milyen kárt okozhatnak az atombombakísér­letek a jövendő nemzedéknek? De ne féljen, Tábornok úr, én megadtam nekik a szükséges választ. Azt mond­tam nekik, hogy ön öregember, s önt nem nyugtalanítja a jövendő nemze­dékek sorsa, ön csak Franciaországra gondol, a jövendő nemzedékek pedig majd törődnek magukkal. El sem tudja képzelni, hány olyan anya van, aki az ön problémáit nem érti meg. ök csak egy dolgot hajtogatnak, an­nak a tejnek a rádioaktivitását, ame­lyet gyermekeik isznak... De ne fél­jen Tábornok úr, én megvédem önt, amikor egy anya panaszait hallom, megmondom neki: felejtse el a tejet, adjon gyermekeinek süteményt.“ Az Afrikai Egység Szervezetében tömörülő államok dakari konferenciá­ján, amely vasárnap fejeződött be, a független afrikai államok külügymi­niszterei több határozatot fogadtak el. Többek közt helyeselték a Moszk­vában aláírt atomcsend-egyezményt. A konferencia résztvevői határozot­tan tiltakoztak a kapitalista hatalmak által sugalmazott afrikai regionális csoportosulások ellen és követelik a gyarmati rendszer minden formájának felszámolását. Javaslatokat dolgoz­tak ki továbbá a jövő év májusában megtartandó csúcsértekezletre is. Az egységes afrikai kontinens központ­jául AddisZ-Abebát jelölték ki. Aján­lat hangzott el azonkívül Dakarban arról is, hogy a Roberto Holden ve­zette angolai emigráns kormányt el­ismerjék. Ibéria gondok Angola és a többi portugál gyarmat helyzetéről egyébként sok szó esett az egykor legnagyobb gyarmatbiroda­lom fővárosában, Lisszabonban is, ahol a hét elején Salazar, az utolsó európai diktátorok egyike a rádióban és a televízióban tartott szenvedélyes hangú beszédében kijelentette, hogy „Portugália emberi és anyagi áldoza­tokat nem kímélve a végsőkig harcol­ni fog, hogy megvédje afrikai gyar­matait.“ A még ma is rabszolgatartő­­módszerekkel uralkodó diktatúra megtestesítője elutasította az ENSZ határozatát, amely függetlenséget követel az afrikai gyarmati népeknek és azzal vádolja a Biztonsági Taná­csot, hogy Portugália „belügyeibe“ való beavatkozásával megsértette az Egyesült Nemzetek Szövetségének Chartáját. Salazar fenyegetőzött, hogy amennyiben az ENSZ továbbra is tá­mogatja az afrikaiak felszabadító mozgalmát, Portugália kilép a Szövet­ségből és háborút indít a gyarmati népek felszabadító mozgalmát támo­gató önálló afrikai országok ellen. Nem hinnénk, hogy az agg diktátor kardcsörtetése sok gondot okozna a szabad afrikai népek kormányainak. A szomszédos Spanyolországban is gondokkal küzd a fasiszta rendszer. Aszturiában 15 000 bányász hossza­dalmas bérharc kapcsán beszüntette a munkát és az utolsó jelentések sze­rint az országot általános sztrájk fe­nyegeti. Állandó terror Az afrikai Dél-Rhodéziában 4 millió bennszülött harcol az 1961-ben rájuk erőszakolt alkotmány felfüggeszté­séért, hogy lerázzák a mintegy ne­gyedmilliónyi fehér lakosság uralmát. Jelenleg az a veszély fenyegeti az ős­lakosságot, hogy a Rhodéziai-Nyasszai államszövetség szétesése után Nagy- Británnia Dél-Rhodéziát a fehér ki­sebbség uralma alatt önálló államnak nyilvánítja. A feketék új kormányt követelnek, amelyben a két faj ará­nyosan lenne képviselve. A Field­­kormány az afrikaiak mozgalmát vé­res terrorral viszonozza. Bár a letar­tóztatások, házkutatások napirenden vannak, az afrikai lakosság nem adja fel küzdelmét és bízik benne, hogy a független afrikai államok támogatá­sával és az ENSZ hozzájárulásával sikerül jogos követelményeiknek ér­vényt szerezni és kiharcolni függet­lenségüket. Dél-Vietnamban fővárosunk lakossága nagy lelkesedéssel fogadta Yalentyina Tyereskovát (Befejezés az 1. oldalról.) Antonín Novotny, a CSKP KB első titkára, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság elnöke Tereskova elvtársnő tiszteletére csütörtökön ünnepi va­csorát adott a prágai Várban, majd a népi felszabadító mozgalom állan­dóan foglalkoztatja rajtaütésszerű tá­madásaival Ngo Dinh Diem diktátor csapatait: A most érkezett jelentések szerint július végén a partizánok Thu-Dan tartományban súlyos veszte­ségeket okoztak a kormánycsapatok­ban. Folytatódik azonkívül Dél-Vfetnam­­ban a buddhista papok ellenállása is a katolikus Diem-klikk elnyomó poli­tikájával szemben. Egy kis városban egy fiatal szerzetes öngyilkosságot követett el, hogy kifejezze tiltakozá­sát. Ez már a harmadik szerzetes ön­­gyilkossága volt, akik nyílt utcán öntötték le magukat benzinnel és meggyujtották ruhájukat. A budd­hista egyház képviselői e napokban tiltakoztak Diem elnöknél a kormány­csapatok terrorja ellen. Augusztus 13-án ugyanis katonaság támadta meg az öngyilkos szerzetes temeté­sére összegyűlt buddhista hívőket és mintegy 30 embert megsebesítettek, ötöt ezek közül súlyos helyzetben szállítottak a kórházba. SM Zendülés Brazzavilleben Az egykori Francia Kongó főváro­sában, Brazzavillében a szakszerveze­tek vezetői politikai pártvonalra vató tekintet nélkül általános sztrájkot hir­dettek, tiltakozásul Foulbert Youlou elnök politikai erőszakosságai ellen. Kedden délelőtt nyílt harctól voltak hangosak az utcák. Youlou tisztelendő úr, köztársasági elnök néhány Héttel ezelőtt bejelen­tette, hogy e'hónap íá-ével egy párt­rendszer lesz az országban. Azóta ál­landóan rosszabbodott a politikai lég­kör. Miután a kormány a szakszerve­zeti vezetők egy csoportja ellen elfoga­tási parancsot adott ki, több ezer fő­nyi tömeg tódult az utcákra és a szak­­szervezetek általános sztrájkot jelen­tettek be. A tömeg a karhatalom ak­cióival mit sem törődve a brazzaville-i börtönhöz vonult és kiszabadította a fogház valamennyi foglyát. Az össze­csapásnak eddig már több halálos ál­dozata van. A legújabb jelentések sze­rint Youlou elnök a lakosság heves követelésének, meg nem alkuvó ma­gatartásának nyomására csütörtök este lemondott. A hatalmat egyelőre a hadsereg képviselői gyakorolják. az első nap befejezéseként ünnepi es­tet rendezett a várkertben. ☆ Valentyina Tyareskova kétnapos prá­gai tartózkodása alatt meglátogatta a karlíni Tesla Moszkva Üzem dolgo­zóit. A Prága melletti Berounban a TIBA-textilüzem dolgozóival is foly­tatott eszmecserét az eredeti szakmá­jába vágó problémákról. Természete­sen Lidicéről sem feledkezett meg, s megkoszorúzta a fasizmus áldozatai­nak emlékére emelt emlékművet. Ta­lálkozása a prágai dolgozókkal és az ifjúsággal péntek este zajlott le a Fuöík-park sportcsarnokában. Szombaton Tyereskova elvtársnő a plzeni Lenin-művek vendége volt, ma pedig a Karlovy Vary dolgozói és für­dővendégei fogadják. A hétfői napot kedves vendégünk Bratislavában tölti és onnan az osztravai bányászokhoz megy látogatóba. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy mind a Szovjetunióban, mind a többi szocialista államban jó­formán valamennyi felnőtt, ér­telmes ember nagy érdeklődés­sel olvasta el a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizottságának nyílt levelét a szovjet kommunisták­hoz és pártszervezetekhez, valamint a Kínai Kommunista Párt levelét az SZKP Központi Bizottságához. Ez ter­mészetes dolog is. Hiszen távolról sem csupán a két párt közt felmerült bi­zonyos ideológiai nézeteltérésekről van sző, hanem olyan kérdésekről, amelyek ma az egész emberiséget érintik. Ezek közé tartozik elsősorban a háború és béke kérdése, a szocia­lista világrendszer feladatai és fejlő­désének problémái, a személyi kul­tusz ideológiájának felszámolása, a nemzetközi munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító mozgalom kér­dése. Márpedig e életbevágóan fontos kérdésekkel szemben nem lehet kö­­zönbös senki, sem a szocialista orszá­gokban, sem azok határain túl. A két okmány összevetése világosan és félreérthetetlenül tükrözi, hogy a Kínai Kommunista Párt és a nemzet­közi forradalmi munkásmozgalom kö­zött, korunk alapvető kérdéseinek egész sorában, lényeges nézeteltéré­sek állnak fenn. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága — amint azt a június 14-i levele bizonyítja — arra törekszik, hogy tovább élezze ezeket az ellentéteket — önkényes módon Hűen a leninizmus eszméihez 1965. augusztus 18. magyarázva, eltorzítva és meghami­sítva a kommunista és munkáspártok közösen megvitatott, általánosan el­fogadott irányvonalát — és rákény­szerítse a kommunista mozgalomra a maga mélységesen hibás, a történelem és a mai realitások által megcáfolt nézeteit. Az SZKP nyílt levelét ezzel szemben a mérséklet és a türelem szelleme hatja át. Szemben a kínai vezetők egységbontó törekvéseivel, amelyek alig leplezetten a szakadék további mélyítésére irányulnak, az SZKP tudományosan, mélyen és meg­győzően érvelő levele higgadtan, ki­hívó és sértő támadásoktól mentesen a világ elé tárja az SZKP álláspontját, amelyet a XX. és a XXII. kongresszus fogadott el, és amelyet a gyakorlat azóta is sokszorosan igazolt. Ez a politikai irányvonal az, amelyet az 1957-es és 1960-as moszkvai hatá­rozatok a kommunista világmozgalom általános irányvonalának rangjára emeltek, amelyet az értekezleten résztvevő valamennyi kommunista és munkáspárt magáévá tett és ünnepé­lyesen elfogadott. Ez az általános politikai irányvonal az, amelyet a vi­lág kommunista és munkáspártjai ma is odaadással támogatnak. S ez természetes is, hiszen a kom­munista és munkáspártok elfogadott általános irányvonala megfelel mind a nemzetközi forradalmi mozgalom, a gyarmati sorsból való felszabadulá­sért, s a teljes függetlenségükért harcoló népek, mind pedig az egész békeszerető emberiség érdekeinek. Amikor a kommunista és munkáspár­tok harci jelszavuk tengelyébe a száz­milliók létét fenyegető, a földet rom­halmazzá változtató termonukleáris világháború elhárítását állítják, a né­pek legelemibb vágyát és érdekét képviselik. Vajon hogyan is gondol­hatják a kínai vezető elvtársak, hogy a földünket elborító atomhamu, egy végpusztulás után épülő szocialista jövő, lelkesítő távlat lenne a- világ népeinek? Senki sem viseli jobban a szívén a szocializmus távlatát, mind éppen a Szovjetunió Kommunista Pártja, és éppen ezért küzd tántorít­­hatatlanul és minden erejének meg­feszítésével a béke biztosításáért — magasra emelve a békés egymás mel­lett élés lenini zászlaját. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága, amikor erőszakos hadjá­ratot folytat saját háborús terveinek terjesztésére más kommunista pár­tokban, természetszerűleg egyetlen olyan gyakorlati tényt sem tud felem­líteni a nemzetközi élet eseményeiből, amely igazolná az SZKP és más pár­tok ellen irányuló rágalmazó állítá­sait. Ezért folyamodik torzításokhoz, a tények elferdítéséhez. Hiszen mit is igazol az, hogy agresszív kalandor köreinek többszöri, súlyos provoká­ciói ellenére az imperializmusnak mindeddig nem sikerült kirobbantania az atomháborút. A Szovjetunió Kom­munista Pártja által képviselt reális, békepolitika hárította el a második világháború Utáni legsúlyosabb és leg­veszélyesebb helyzetet, a karib-ten­­geri válságot is. Ez a politika — jól­lehet kerüli a nagy szavakat és tel­jesen mentes az álforradalmi dema­góg szólamoktól — hatalmas lendü­letet adott a világ forradalmi és fel­szabadító mozgalmának. A békés együttélés politikájának és a nemzeti függetlenségi harc érdekei­nek mesterkélt és rosszindulatú szem­­beállítása csak egy vádaskodás a sok koholmány közül, amelyet az SZKP KB levele mint hamisítást leleplez a kí­nai elvtársak levelében. A példák sorát azonban tovább folytathatnánk. De ezeket már ismerjük. A kínai levélben kifejtett nézetek — mind a jelenkori nemzetközi hely­zetet, mind a marxizmus-leninizmus általános elveit illető nézeteket — nem találnak talajra a szocialista ál­lamokban, mert a népek jól látják, milyen veszély rejtőzik a magukat igazi leninistáknak hirdető kínai ve­zetők nézeteiben. A leninizmushoz való hűséget nem leh' t idézetekkel és méghozzá hamis idézetekkel bizonygatni, hanem a marxizmus-leninizmus történelmi fej­lődését figyelembe véve és egybe­vetve a jelenlegi helyzettel, kell an­nak helyes tételeit alkalmazni. A tör­ténelmi fejlődés, az élet, eddig is az SZKP KB nyílt levelében foglalt és a mi pártunk és népünk által is elfoga­dott elveket bizonyítja. Aki pedig ez ellen a nézet ellen harcol, vagy azt félre magyarázza, az emberiség leg­hőbb vágya, a szocializmus és kom­munizmus, illetve a béke sokmilliós tábora ellen cselekszik. —nd— • De Gaulle, ,Franciaország 72 esz­tendős elnöke nyilván nagyon a szívén viseli „kebelbarátja", a 87 éves Aden­auer lelki nyugalmát és kényelmét. A német kancellár a hírek szerint ősz­szel benyújtja lemondását és De Gaulle felajánlotta neki, hogy miután nyug­díjba megy, személyes vendégeként jöjjön hosszabb pihenőre Franciaor­szágba. ☆ • Egy ismert hollywoodi filmcsilla­got megkérdeztek ismerősei, hogy van megelégedve az új reklámfőnökével. „Hát tényleg megfizethetetlen szolgá­latokat tesz. Csak három hete dolgo­zik nekem, de azóta már tűz is volt a villámban, ellopták az ékszereimet, elváltam a férjémtől, megbüntetett a rendőrség gyors hajtás miatt és egy zsaroló-levelet is kaptam, hogy elra­bolják gyermekeimet, ha néhány száz­ezer dollárnyi váltságdíjat nem fizet­nék. Még szerencsém, hogy nincsenek gyermekeim."' ★ • Egy lengyel tudósküldöttség Svéd­országban elragadtatással szemlélte az ott található ágakból és gyökerekből készült gyönyörű dekorációs tárgyakat. A lengyel vendégek erőnek erejével meg akartak ismerkedni a tárgyak ké­szítőivel, a vendéglátók azonban a leg­jobb akaratuk mellett sem tudták tel­jesíteni ezt a kívánságot. A tárgyakat ugyanis Lengyelországból kapták. ☆ • Anthony Barber, brit pénzügyi államtitkár az Alsóházban mély meg­elégedéssel adta tudtára az egybegyűlt képviselőknek: „Egy szakbizottságunk iráni kivitelünk ügyében a helyszínen végzett alapos tanulmányozás után megállapította, hogy Teheránban egyet­len hárem, egyetlen nyilvános ház sem létezik, ahol ne lenne felszerelve brit gyártmányú rádiógramofon vagy tran­zisztoros rádió." A parlament a jelen­tést mély megnyugvással és teljes ko­molysággal vette tudomásul. r • A dél-angliai (Wales) Aberyst­­wight vasúti állomásának póstakezeló hivatalnoka két napig nem csekély gondokkal küzdött. Nem tudta meg­állapítani egy címzett nevét, aki két kecskét kapott fehéráruként. Megálla­pítást nyert ugyanis, hogy a kecskék szállításuk közben megették a nyakúd­ra kötött szállítóleveleket. Mindennapi jelenet Erél-Rhodéziában. Acélsisakos, védőpajzsos katonák ál­landó rettegésben tartják a bennszülött lakosságot, amely jogos harcot folytat egy negyedmilliós fehér kisebbség kizsákmányoló uralma ellen.

Next

/
Thumbnails
Contents