Szabad Földműves, 1963. július-december (14. évfolyam, 53-104. szám)
1963-08-18 / 66. szám
Új feladatok teljesítésére sorakoznak fel a dunaszerdahelyi járás mezőgazdasági dolgozói Népgazdaságunk egyik legégetőbb feladata mezőgazdaságunk termelésének az ipar színvonalára való emelése. Különösen nagyfontosságú e feladat megoldása az olyan járásokban, amelyek túlnyomóan vagy kizárólag mezőgazdasági jellegűek, s így a mezőgazdasági termelés állapota határozza meg a járás lakosságának életét, anyagi és kulturális haladásának irányát és ütemét. Természetes tehát, hogy egy olyan tipikusan mezőgazdasági jellegű járásban, mint a dunaszerdahelyi, a járási pártbizottság és a mezőgazdasági termelési igazgatóság óriási erőfeszítéseket tesz a mezőgazdasági termelés fejlesztése érdekében. Augusztus elején kétnapos iskolázás keretében tárgyalták meg a szövetkezetek elnökei és az állami gazdaságok igazgatói a soron lévő feladatokat. így például a jövő évi termelési és pénzügyi tervek előkészítését, a gazdaságok helyes irányú fejlesztésének problémáit, az őszi terménybetakarítással összefüggő feladatokat és a takarmányalap biztosításának leggazdaságosabb módszereit. A tervezés szakaszán a mezőgazdasági termelési igazgatóság következetesen alkalmazza a tervezés új módszertani elveit: mellőzi a feladatok direktiv úton való meghatározását és döntő mértékben támaszkodik az üzemek javaslataira és kezdeményezéseire. A gyakorlatban ennek az elvnek következetes betartása úgy jutott kifejezésre, hogy a termelési igazgatóságok saját kezdeményezéséből még június végén kérte a vezetése alá tartozó üzemeket, mondják meg, hogy a jövő évben milyen növényeket, mekkora területen, s milyen hektárhozamokkal akarnak termelni. De mondják meg azt is, hogy a tervezett termékből mennyit akarnak eladni, mekkora pénzbevétellel számolnak, mennyit kívánnak juttatni a vetőmag, — mennyit a takarmányalapba, a munkaegységekre stb. Hasonló javaslatot tettek az üzemek az állatállomány összetételére, az állattenyésztési termékek termelésére és eladására is. A termelési igazgatóság ezzel egyidőben a járás adottságai alapján kidolgozta saját, tudományosan indokolt javaslatát, a termelési ágak szerkezetére, arányaira és fejlesztési irányára. Kedvező jelenség az, hogy a két javaslat összehasonlítása azt mutatja, hogy az üzemek igen komolyan foglalkoztak az említett kérdésekkel és így javaslataik legtöbb esetben összhangban vannak a társadalmi és üzemi érdekekkel indokolt termelési feltételekkel. A kétnapos értekezlet nem ölelhette fel az összes részletkérdéseket, de az alapvető kérdéseket sikerült tisztázni, s úgymond valamennyi üzemmel teljes nézetazonosságra jutni: Ilyen alapelv például a tervek reális voltának biztosítása, a terv és a gazdasági szerződések szerves kapcsolatának kialakítása, a termelési ágazatok arányainak és társításának módszerei, az árutermelés fejlesztése a lehető legmagasabb fokú jövedelmezőség mellett. A mezőgazdasági üzemek képviselői megállapodtak abban, hogy a vetési tervbe a járás viszonyainak megfelelő legnagyobb hozamképességű növények kerülnek besorolásra. Az árutermelés és a jövedelmezőség bázisát a lucernamag-termesztés és az állattenyésztés belterjességének emelése fogja képezni. A takarmánymérleg egyensúlyának kulcsát egyöntetűen a lucerna szénahozamának növelésében, a kukoricatermelés fejlesztésében és a járás viszonyai között az egyik legnagyobb hozamot nyújtó növénynek, a magciroknak ^terjesztésében látják. A járási pártbizottság a jövő évre 1000 hektár cirok termelését irányozta elő. Nem csoda, hiszen e növény termesztésében már eddig is kiváló eredményeket értek el a járás tpbb üzemében. Az értekezlet résztvevői is saját szemükkel győződhettek meg a sósszigeti, a felsőpatonyi, az egyházkarcsai és a nagymegyeri táblákon, hogy Csallóköz legtöbbet ígérő növénye a magcirok. Nagy figyelmet érdemel az az elhatározás is, hogy a jövő évi, tervben megvalósulnak a sertéstenyésztés szakosításának első lépései. A termelési igazgatóság részletes közgazdasági elemzések alapján javaslatot tett a malacnevelés elválasztására a sertéshizlalástól. Az elemzések feltárták, hogy a járásban lévő ezres hizlaldák gazdaságos termelésének előfeltételei: a kapacitás egész éven át ki legyen használva, benne egyöntetűbb állomány legyen, intenzív takarmányozás follyon, miáltal a hizlalda évi hústermelése elérje a 14—15 vagont. A sertéshizlalás ilyen megszervezése tömeges és időre beütemezett malactermelést kíván. Mind a hizlalás, mind az anyasertés tenyésztés egyaránt igényes a szemestakarmányokra, így két ilyen ágazatot az üzem takarmánymérlege nehezen bír el. Ez azt eredményezi, hogy mindkét ágazatban nem kielégítő takarmányozással külterjes termelés folyik. Ezt figyelembe véve a jövő évi terv számol azzal, hogy a járás hat EFSZ-e a sertéshizlalás helyett malacnevelésre rendezkedik be. Egyidejűleg az ezres hizlaldával rendelkező EFSZ-ek selejtezést hajtanak végre anyasertésállományukban úgy, hogy csak a legjobb egyedeket hagyják meg, miáltal emelkedik az átlagos malacelválasztás. A hiányzó malacokat az említett hat EFSZ termeléséből fedezik majd. Például, ha az ekecsi EFSZ 250 anyától átlag 8 malacot választ el évente, ez 2000 malac. Ha a 100 legrosszabb anyát kiselejtezi, az átlagos elválasztás 12-re emelkedik. A megmaradt 150 anyától 1800 malacot nyer, a különbség 200 malac, melyet vásárlással fedez. Megtakarítja viszont a 100 selejtezett anya gondozását és takarmányát, mely 170 mázsa hús termeléséhez elegendő. Külön programpontot képezett az őszi betakarítás biztosítása, melyre nézve az értekezlet egységes munkatervet dolgozott ki; augusztus 31-ig befejezik a kukoricakombájnok javítását. A kombájnokból és a szükséges vontató, valamint szállítóeszközök bevonásával betakarító egységeket szerveznek, ezeknek pontosan meghatározzák a teljesítőképességét, s annak megfelelően kijelölik részükre a betakarítandó területeket. A kombájnos betakarítást párhuzamosan szervezik a cukorrépa betakarításával, — különös gondot fordítva a répafej tiszta, veszteségmentes betakarítására, hogy kukoricaszárral együtt silózva, ízletes takarmánnyá váljék. Azon kukoricaterületeken,, ahova nem jut gépi erő, a kombájnos betakarítással egyidőben megindul a kézi betakarítás is, így a kukoricaszárat még jő minőségben fel lehet használni. A száraz anyag biztosítására további igen jelentős határozat az, hogy a járás területén a morzsolás után a kukoricatuskót ledarálják, s megelőzik elkallődását vagy eltüzelését. A múlt évben oly sok gondot okozó tejes-kukoricát idén külön választják, speciális siló formájában, mint sertéstakarmányt tárolják. Nagy gyakorlati jelentősége volt a silőzás helyes technológiája ismertetésének és megvitatásának, valamint azon gyakorlati intézkedéseknek, melyeket e téren az értekezlet jóváhagyott. A jelenlevők megtárgyalták és elemezték a lucernamag-termesztés helyzetét és további fejlesztésének útját. A járás mezőgazdasági üzemei e téren a járási pártbizottság igen alapos és következetes munkája eredményeképpen már eddig is szép sikereket értek el. Azok a hektárhozamok, melyek felett sokan pár évvel ezelőtt még mint távoli elképzelés felett mosolyogtak, ma már megszokott valósággá váltak. Az értekezlet olyan intézkedésekben egyezett meg, melyek a további fejlődés biztosítékai. Nagyon alapos és gyakorlati tartalmú volt a takarmánymérleg készítésének megvitatása. Mint valamennyi pontban, itt is konkrét intézkedések születtek. Határozat jött létre a jövő évi beruházásokkal kapcsolatban is. Az értekezlet kimondotta, hogy csak olyan beruházás kerülhet a tervbe, melyre nézve pontosan kiszámították a befektetett költség megtérülési idejét, s kihasználásának biztosítását konkrét közgazdasági indoklással alátámasztották. Ez az összejövetel iskolázás volt, de valójában munkaértekezlet formájában megvalósított újtípusú iskolázás. A tapasztalat azt mutatja, hogy a termelési igazgatóság és az üzemek kapcsolatának ezzel igen célszerű formája került megvalósításra: az egyes problémák színvonalas szakszerű kifejtése, megmagyarázása, összefüggéseinek feltárása szakvita formájában történt meg, a nézetek egységesítése, melynek alapján konkrét határozatok születtek. A kollektív tudás összefogása kollektív akarattá, hatalmas alkotóerővé válik, melyre a vezetés bizton támaszkodhat. Nagyra nőtt a silókukorica a safárikovo-králiky EFSZ-ben. A 22 hektáros táblán jól „betógyelt“ a kukorica, így bő termésre számítanak. A kukorica termesztését a Safarikovói Mezőgazda sági Szaktanintézet dolgozói irányították. A késedelem fokozza a szemveszteséget A hegyvidéki szövetkezetekben teljes ütemben folynak a gabonabetakarítási munkálatok. A rendkívül meleg időjárás következtében a szokottnál jóval korábban beérett a termés. A szövetkezetek általában minden intézkedést megtettek, hogy a szemveszteséget a minimumra csökkentsék. Azonban akadnak olyanok is, akik úgy vélekednek, hogy most nincs szükség különösebb intézkedésre. Nem érthetünk egyet ilyen okoskodásokkal, mégpedig azért sem, mert egyegy ilyen fontos munkának az elvégzése minden vezetőtől, szakembertől és tagtól megköveteli, hogy előrelátóbban, tervszerűbben, megfontoltabban készüljön fel. Ilyen hibába estek bele a borzovai szövetkezetesek is. Felületességük és okoskodásuk oda vezetett, hogy a termés jóval hamarább kasza alá érett, mint ahogy azt gondolták. Az aratást ugyan megkezdték a múlt hónap 25-én, de az általános vélemény szerint egy héttel hamarább lehetett volna hozzáfogni és augusztus elsejére be is kellett volna fejezni. Nem készültek fel kellően erre a fontos munkára, mert az aratás kezdetét hátráltatta náluk a takarmányfélék betakarítása. Még jelenleg is van négy-öt hektár kaszálni való, amit már az aratás kezdete miatt nem voltak képesek lekaszálni, pedig nincs elegendő takarmányuk. Amikor a háztáji gazdasághoz tartozó rétet osztották szét, nem volt elég körültekintő a vezetőség és ennek a szénának begyűjtésénél itt-ott engedményeket is tett. Persze, ez egyes becsületes dolgozóknak elvette a munkakedvét. A vita úgy elhúzódott, hogy a rétet sem kaszálták le idejében és az aratást sem kezdték meg, csak akkor, amikor már látták, hogy nyakukon a veszély. Mintegy 95 hektár gabona betakarításáról van szó, melyből 20 hektáron tervezték (először ebben az évben) a kétmenetes betakarítási módszert, s a többit pedig kévekötő aratógéppel. A növényzet jelenlegi állapota szerint azonban többet is lehetett volna ezzel a módszerrel betakarítani, mivel a termény nem dőlt meg. Meg is kötötték a szerződést a hosszúszói szövetkezettel, hogy ha ők végeznek az aratással, átengedik a kombájnt és a rendrakót. A hosszúszóiak már befejezték az aratást, de nem jutott eszébe senkinek sem, hogy kellene már szólni, hadd jöjjön a kombájn. Az önkötözővel ugyan jól megy a munka, de mivel kevés a munkaerő, így nincs aki a kévét keresztbe rakja. Az időjárás közben esősre fordult, és naponta zavarja a munkát. A kévék áznak, sok helyen meg kellene forgatni, de nincs kinek. A kétmenetes aratásról úgy vélekednek, mint valami nem bevált valamiről. A szövetkezet bölcsőjétől kezdve az aratást a legprimitívebb módszerrel végezték. Kézzel arattak, és ha már nem volt más kiút, akkor kiadták részibe. Ezt a szervezési formát tartják jelenleg is a legjobbnak. Az emberek pedig már úgy várnának valami változást. Többször hallottuk már a borzovai szövetkezetesektől, hogy de jó lenne már megszabadulni attól a sok portól, amit a cséplőgépnél kell lenyelni. Beszélnek ugyan az új módszerekről is, de csak beszélnek; a gyakorlatban azonban minden marad a régiben. Borzován nem beszélhetünk kollektív vezetésről. A vezetőség a tagságtól teljesen elszakadt. Bármiféle gyűlést hívnak össze, sem a vezetőség, sem a tagság nem jelenik meg. A helyi nemzeti bizottságtól sem kap támogatást a szövetkezet. A mezőgazdasági bizottság nem működik. Az operatív bizottságot ugyan megalakították, de mivel nem tudtak választani elnököt, erre is csak a tétlenség jellemző. Ma, amikor a gabonafélék veszteségmentes betakarítása mindnyájunk ügye, nem lehet elnézni csak úgy a dolgok felett. A szövetkezet agronómusa megbetegedett és fontos volna valakinek helyettesíteni. Jelenleg a szövetkezet elnöke tölti be ezt a hivatást. A helyi nemzeti bizottság titkára, aki hivatott a szövetkezeti munkák szervezésére, naponta kiutazik a faluból, pedig a szövetkezeti problémákon kívül is volna elég dolga a faluban. A szövetkezetnek van két L etarolt árpatábla mellett visz ütünk a nyárasdi határban. Végtelenbe nyúló feketére festett csövek nyújtóznak a barnuló tarló takarásában. Több helyütt forgópisztolyok lövellik a vizet hosszú sugarakban a földre. Öntözik a tarlót a nyárasdiak? Öntözik■: Ugyan nem a tarló kedvéért, de az új vetésű lucernának kedveskednek. Az összevissza kúszált tarlón\aradvány árulkodik; az alávetett lucernának elég baja volt aratásig. Az árpa heteken keresztül rajt feküdt, fojtogatta a zsendülö növényt. Most, a korhadó tarló közül emitt-amott már zöldell a lucerna. Áldás számára a levegő, napfény és a langyos Duna-víz. Belegázolunk a pusztulásra ítélt, mind kisebbre zsugorodó tarlóba, a növekvő lucernásba. Forró Gyula az öntözőrendszer vigyázója figyelmeztet. .. Késő! Bokáig merül lábunk a sárba. Mehetünk cipőt tisztítani, zoknit, lábat mosni. Ám meg kell örökíteni a nem mindennapi eseményt, a tarlólucerna öntözését. Ritka, mint a fehér holló, hogy ilyesmire is van ereje, gondja a szövetkezetnek. Erről esik szó Varga Gyulával, aki jelenleg nem is tudja milyen tisztséget visel. Főkönyvelő volt, de az iskola . hogy sokasodjék a takarmány elvégzése után valahogy nem akaródzik a négy fal közé zárkózni. Vonzza őt a természet, az örökké változó határ, a közvetlen irányítás. A gazdálkodás csínját-bínját jól ismeri, kár tenne tudása gazdag tárházát a falak közé szorítani. Most is szenvedélyesen magyaráz, s állításából egy tapodtat sem enged: — Törik vagy szakad, megkaszáljuk azt a lucernát! Nem öntözünk csak úgy, potyába! Nem dobáljuk pénzünket az utcára, de nem ám! Tavaly is tűrhet ős rendje lett az öntözött tarló-' lucernának. S még valami. Ahol öntöztünk, a növény erősebb gyökeret vert, jobban telelt. Ahova nem jutott a vízből, erős vámot szedett a tél a gyenge növényből. Kétszeresen megtérül tehát az öntözés ára. Nemrég még gépek kerekei tapostak a hatvanhét hektáros táblán; aratták az árpát, préselték a szalmát. Nemsokára újra megjelenik a kaszáló és boglyázógép, gyűjteni a ráadást, hogy sokasodjék a takarmány.-sázootechnikusa. Az egyik segíthetne az aratási munkálatok szervezésében. Azonban napról napra a községben folyó építkezéseknél dolgozik. Pedig volna tennivalója az állattenyésztésnél is, mert a nyilvántartások nincsenek rendben. A helyi pártszervezet részéről is elkelne a nagyobb segítség, de a megállapítás szerint nem üléseznek rendszeresen. Nem szabadna ilyen könnyelműen elnézni a dolgok felett. Nagyobb felelősségérzetet kellene tanúsítani a közös iránt. Tudatosítani kellene már végre, hogy a közös vagyon gyarapítása mindnyájunk érdeke. Látni kellene azt, hogy Alá az egyik munkát nem végezzük el idejében, ez hátráltatja a másikat. Már javában folyhatna a tarlóhántás, de a parcellákon még ott van a termés. A lóherét már kaszálni kellett volna, de erre sincs idő. A sarjúkaszálásnak is itt van már az ideje, de mivel még aratni kell, aztán pedig csépelni, nem lesz rá idő, mint eddig is a múltban, és ott fog veszni. Nem gondolják a borzovai vezetők, hogy egyszer már véget kellene vetni annak a nem kívánatos állapotnak, amely tizenhárom éven keresztül fékezte a szövetkezeti vagyon gyarapodását? Észrevehettek már, hogy az állandóan felmerült munkaerőhiány következtében minden fontos munkát határidő után végeztek el, és ennek következtében óriási veszteségek voltak. Ne akkor kapkodjunk, amikor már körmünkre égett a munka. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a szövetkezeti gyűléseket, úgy mint a községi népgyűléseket, csak úgy egyszerűen elhanyagoljuk, és a néppel szemben teljesen elzárkózzunk. A HNB hivatott arra, hogy a mezőgazdasági termelésben mint felelős szerv szervezze a munkát és a gyűléseken foglalkozni kell a problémákkal. Továbbá olyan helytelen dolgot is meg kell szüntetni, hogy a dolgozóknak csak úgy, felületesen írják jóvá a munkaegységet. Ennek káros hatása megmutatkozik jelenleg is az aratási munkálatoknál. Ne takargassuk a hibákat, hanem tegyük széleskörű vita tárgyává, mert csak így lehet tiszta képet kapni az adott helyzetről. Kérjük ki a dolgozók véleményét, javaslatait, mely a jövőben a többtermelés és a szövetkezeti gazdálkodás hajtóerejévé válhat. Jablonci Lajos Szaporodnak a szövetkezeti lakások A kelet-szlovákiai kerületben májusban további 185 jelentkezővel szaporodott a szövetkezeti lakásépítők száma. A tagság jelenleg 5348 főnyi, s ezek közül 2207-en már új lakásokat mondhatnak magukénak. A kosicei járásban ez évben már 101 új lakást vettek át, a rozsnyőiban 28-at. Az egész kerületben jelenleg 809 szövetkezeti lakás áll befejezés előtt. Bohus Nemcek, Kosice 1963. augusztus 18.
