Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-02-10 / 12. szám
Hív a főid — gyertek fiatalok!.. ■R Ünnepeltünk A Magyar Területi Színház nézőterében ezúttal a színészek voltak a nézők, ók foglaltak helyet a padsorokban. Ünnepelni jöttek össze, értékelni a színház egy évtizedes tevékenységét. Küzdelmes, eredményekben gazdag évekről beszéltek az előadók. Tíz év emlékével telítettek a színészek gondolatai. Sokan a kapunyitástól tagjai, lelkes munkatársai a színháznak, itt nőttek az egykori műkedvelőkből kiváló színészekké Jónéhányuknak talán valamely eldugott kis faluba száll a gondolata, ahol az elsőként bemutatott „Tűzkeresztség"-gél férkőztek az emberek szívéhez, akik hálából rögtönzött vendégséget csaptak a várva-várt színházi együttesnek. Azóta több mint 300 ezer kilométer van mögöttük, utaztak télben, fagyban, hóban, sárban, retckenő hőségben, hogy időnként el-eljussanak egy-egy faluba, városba. Számtalanszor jéghideg öltözőkben dideregtek és a poros, korhadtpadlós színpadokon csak a hivatásszeretetük és a közönség lelkes tapsa fütötte 'őket Az évek múlásával egyre több lett a barátjuk, ismeró• A CSKP harcban a szocializmusért és a kommunizmusért címmel kiállítás nyílott Presovban. A kiállításon az élvonalbeli szlovákiai képzőművészek alkotásai szerepelnek. • Néhány amerikai iskolában robotot akarnak igénybe venni a házi feladatok javítására. Az amerikai sajtó azt állítja, hogy ez az elektronikus műszer egy óra alatt 1200 írásbeli dolgozatot javít ki. e A Washingtoni Nemzeti Galériáján kiállított Mona Lisa-t január 8- óta több mint félmillió néző tekintette meg. Február 7-től Leonardo da Vinci világhírű alkotását a New York-i Metropolitan múzeumban állítják ki. • A világ legrégibb papiruszra írt okmányát Görögországban találták meg — Szaloniki közelében. A homéroszi versformában írott szöveg az időszámításunk előtti IV. századból való. • Színes vetített képek illusztrálják a lelkész beszédét egy nürnbergi evangélikus templomban az ifjúsági — dzsessz-zenés — istentiszteleten. • Ezredszer adja elő februárban a párizsi Comedie Francaise Moliére Űrhatnám polgárát. Ez a huszonötödik színdarab, amely a francia nemzeti színházban eléri ezredik előadását. A Tartuffe-öt eddig 2670-szer, a Botcsinálta doktort pedig 2080-szor adták elő. 9 Bunuel spanyol rendező két évvel ezelőtt a cannes-i fesztiválon első díjat nyert Viridiana című filmjét Milánóban elkobozta az ügyészség azzal az indokkal, hogy sérti a vallást. Ezután a film vetítését egész Olaszországban betiltották. Kérdőjelek a polcokon Kulturális forradalmunk legnagyobb vívmánya, hogy könyvet adott a falusi emberek kezébe. Népkönyvtárak, az iskolák, tömegszervezetífe, Szövetkezetek könyvtárai állnak a falusi dolgozó rendelkezésére. Mindezeken kívül számtalan könyv-vitát, irodalmi estet szerzői estet, könyvkiállítást stb. rendezünk nem beszélve leghatalmasabb fegyverünkről, mely a népnevelők személyes agitációjában rejlik. Röviden így is fogalmazhatnánk: a könyv közüggyé vált. A közelmúltban hasznos eszmecserét folytattunk Páleáová Anna elvtársnővel, a tyekovszkéluzsani népkönyvtár vezetőjével. A falusi könyvtárak sok-sok problémáját megvitattuk — helyiség kérdése, a szakképzett könyvtáros szükségessége stb. — ám ami a figyelmünket taián a legjobban megragadta az éppen a leglényegesebb, maga a könyv volt. Mit szeretnek olvasni a falusi emberek ? Mindent. Ami leköti figyelmüket, ami tanulságos, ami szép az mind jó könyv. Falusi olvasóink bizonyos része ma nem riad vissza a nehéz, filozófiai jellegű, társadalmi problémákat tudományos alapon boncolgató művektől sem. Az olvasók ízlése máról holnapra változik, fejlődik s a könyvtáros biz nagyon gyakran súlyos helyzetbe kerül: nincs mit az olvasó kezébe adnia. Hogy értjük ezt? Ma mindenki figyelemmel kíséri az újságokat s a könyv szerelmesei faluhelyen is elsősorban az „Űj Könyvek", „Könyvespolc", „Mit olvassunk", „Kiadóink terveiből“ fejlécek alatt található kiadványok rövid recenzióját olvassák el. Mi sem természetesebb tehát, amint neszét veszik, hogy űj könyveket kapott a könyvtár uccu neki vesd el magad, gyerünk, érte. Persze nagy a csalódás, amikor a csomag két-három éves kiadványokkal van tele, bizonyára olyanokkal, amelyeket a városban már nem tudtak eladni s amelyekből az illető könyvtár is rendelkezik egy-két példánnyal. Az első csalódás kimondottan elkeseredéssé fajul akkor, amikor a harmadik, negyedik csomagban, két három hónap múlva sem jönnek meg a könyvek. Mi itt a teendő. Véleményünk szerint valamelyik szervnek rajta kellene tartania a szemét az elosztáson. Hiszen a falusi olvasó is lépést akar tartani az idővel, illetve az új kiadványokkal, szeretné olvasni őket azon frissiben ahogy megjelentek. Főleg vonatkozik ez az olyan kiadványokra, amelyek máról-holnapra felkapottakká váltak. A falusi könyvtárosok pedig addig üssék a vasat, amíg meleg. Követelődzenek, menjenek „ponciustól-pilátusig" és teremtsenek rendet az elosztás körül. (áki) sük, tisztelőjük falcainkon is. Nemcsak melegebb termekkel, hanem forróbb szívekkel várták a színészeket. A színház kollektívája hálából egyre színvonalasabb előadásokkal lepte meg falusi dolgozóinkat és a drámaíró mondanivalójának tolmácsolásával nemcsak az emberek ezreinek lelkét formálták a jó, a nemes irányába, hanem egyben példaképpé váltak a falusi műkedvelők előtt, a jó előadásokon a kiváló színészi teljesítményeken keresztül tanították őket a színjátszás hogyanjára. Csillogtak a szemek, az öröm pírja égett az arcukon, amikor szívből gratuláltak, ajándékokkal kedveskedtek a szakemberek, politikai vezetők. A színészek délután és este két bemutatóval köszönték meg az irántuk tanúsított figyelmességet. Délután Osztrovszkij: Kéz kezet mos című vígjátékával szerepeltek, este pedig Dávid Teréz: Asszony és a Halál című verses drámáját mutatták be nagy sikerrel. Éjfélbe nyúlt az idő, amikor végre egy-egy pohár gondűző borocskával kocinthattak, erőt, egészséget kívánhattak egymásnak a színészek. Telt az idő, forrósodott a hangulat. A vidámság közepette egy-egy kis epizódot meséltek el az életükből, amelyből garmadával tárolnak az „emlékezés hajlékában“. Ferenczy Anna az utóbbi években sok kiváló alakítással lepte meg a közönséget. De talán mindent felülmúlt az Asszony és a Halál-ban Júlia szerepében nyújtott hiteles alakítása. Nehéz szerepében felejthetetlen alakítóképességéről tett tanúbizonyságot. Képünkön a csalfa Péter (Tóth László) és Júlia (Ferenczy Anna). 1963. február 10. • Dübörög-dübörög Turner Zsigmond, a MATESZ egyik erőssége a tizenhárom év alatt bejárta Dél-Szlovákia minden zegétzugát. Játszott már iskoladobogótól kezdve mindenféle összetákolt színpadon gyertyafény mellett. — Egy kelet-szlovákiai turnén a Hat szerelmest játszottuk egy kis falucskában — emlékezik. A színpadon az előadás alatt egy gyérvilágítású petróleum-lámpa pislogott. Éppen a traktoros brigádról zengedeztem „a mi brigádunk dübörög, dübörög". A hatás kedvéért a magasba lendültek karjaim. Abban a pillanatban a lámpa megingott és akkor még ritkahajú fejemen koppant az olajtartó s onnan dübörögve pirult a sarokba. • Harpagon, az öregasszony Király Dezső, az ezerarcú színész, élete delén kezdte színészi pályafutását. Ha megjelenik a színpadon, mindenütt felcsattan a taps, ami azt jelenti, hogy a közönség előlegezi a bizalmat a kiválóan alakító színésznek.- Nehéz lenne megmondanom, melyik alakításom nőtt a legjobban szívemhez. Nagyon szívesen gondolok vissza pl. Moliére Fösvényének a Harpagon alakítására — kacagja el magát váratlanul. — Gútán, ahol még az egykori huszár is eltévedt, két előadásunk volt egy nap. Akkor még divatban volt, hogy az előadás befejezte után megkérdeztük, a közönségtől, hogy mi tetszett és mi nem. A délutáni előadás után Gútán is feltettük a kérdést. Sokáig nyomasztó néma csend uralkodott, míg végre megmozdult egy suhanc, s nyögdécselve elkezdte: „Hát nekem a legjobban az az öregasszony tetszett, akinek a pénzét ellopták." • A riszálás Lelkes Magda tizenhárom évvel ezelőtt került a faluszínházhoz. Azóta sok-sok mosolyt, vidámságot varázsolt az emberek arcára a tehetséges színésznő. A kiváló színészi tehetségének az is fokmérője, hogy eddig már öt filmben is szerepelt.- Amikor átkerültem a MATESZ- hez nagyon kicsinek éreztem magam a „nagyok" között. Ráadásul még ijesztettek is, hogy ezentúl csak statisztálni fogok. A színház vezetősége a Tűzkeresztséget tűzte legelsőként műsorra. A szereposztás előtt én is elolvastam a színdarabot. Nagyon megtetszett benne Sohár Lidi szerepe. „Arról ne is álmodj!" — tessékeltek el színésztársnőim. A szereposztáskor a rendező szemügyre vett bennünket. „No, gyerünk, mutassátok, hogy tudtok riszálni." Sorban próbálgatták. A torkomban dobogott a szívem, amikor az első lépést megtettem. Aztán kezdtem a riszálást... Én nem Irtani, hogyan sikea nyelvével. „No, Tóth Dezső sége az Ifjúságnak. Talán nem is kell mondanunk mennyire helytelen ez a nézet. Lehetőség van. csak ki kell tudni használni. Üj művelődési otthon, televízió, könyvtár, mozi, modern, öltözővel ellátott, bekerített sportpálya stb. áll a fiatalok rendelkezésére. Nem tűr halasztást a mezőgazdasági szakkáderek helyzetének az orvoslása. A mezőgazdaság fejlesztésének a terve megköveteli, hogy a jövőben a legjobb, nem pedig a legrosszabb tanulók kerüljenek mezőgazdasági szakiskolába, olyanok, akik tanulmányaik elvégzése után nagy hivatásszeretettel veszik fel a harcot nemcsak a természet viszontagságaival szemben, hanem a „funkcióféltőkkel“ és a sógorkoma basáskodásokkal szemben is. Mindnyájunk, de főleg falvaink vezetőinek a szégyene, hogy több ezer növényápoló és állattenyésztő szakember az iparban dolgozik. A mi szövetkezetünkben várva-várt és támogatott minden szakember. Miért nincs ez így másutt is? E rövid cikk keretében korántsem törekedhetünk teljességre. Nem akartunk kitérni olyan problémákra, amelyek az ankét folyamán már többször is felvetődtek. A zemianszkáolcsai tanulság ennyi: mindenütt ott, ahol fiatal, szakképzett emberek állnak a szövetkezet élén, hamarosan megoldódik a fiatalság többi problémája is. S mindez a falu, szocialista társadalmunk javát szolgálja. KÁSA MIHÁLY (Zemianszkáolcsa) szövetkezete ma a komárnoi járás legjobbjai közé tartozik. A szövetkezet tagsága bízik a fiatalokban és segíti is őket. A szövetkezetben dolgozó család újszülöttje 650 korona ajándékot kap, majd amíg iskolába jár, teljes családi pótlékot. Az állat-Társadalmunk legdrágább kincse az ember, aki mindössze röpke pár év alatt új világot, általános jólétet teremtett az összeomlott tőkés rendszer •oncsai felett. Új társadalmunkban az par terén számos sikert értünk el, i ezekkel, sajnos, mezőgazdaságunk nem tud lépést tartani. Kitűztük tehát a jelszót: „A mezőgazdaságot az ipar színvonalára kell emelni!“ Napjainkban ez a jelszó visszhangzik az egész országban. Számos fiatal érzi, hogy segítenie kellene a mezőgazdaságnak, mégis elmegy a városba, áz iparba dolgozni. Feltesszük a kérdést: vajon miért? Mi lehet annak az oka, hogy a gyermekkocsiból kinőtt falusi gyerek a fél életét is odaadná a traktorért, kombájnért, s mire elvégzi az általános iskola 9. osztályát elhagyja a falut, még akkor is ha visszavágyik s vonzza a szülőfalu, az otthon melege, a gyermekkori édes emlékek, a megszokott baráti kör. A legtöbb esetben ezeket a fiatalokat nem a hivatásszeretet, hanem a hamis becsvágy, a könnyebb megélhetés húzza a városba. Falunkban, Zemianszkáolcsában az ifjúság megnyerése terén a szövetkezet vezetői tevékenykednek a legjobban. Az ifjúság kívánságait a tőlük telhető készséggel teljesítik. így aztán a 250 tagot számláló szövetkezetnek S0, harminc évnél fiatalabb tagja van. Ez nem túl sok, de nem is kevés, örvendetes azonban, hogy inkább szaporodunk, mintsem fogynánk. Szövetkezetünk életében az 1960-as esztendő jelentette a fordulópontot. Fiatal, lehetetlent nem ismerő, minden régi rosszat elvető, s a jót, újat, felkaroló vezetőség került a szövetkezet élére, mely azóta már 5 mezőgazdasági iskolát és technikumot végzett fiatallal gyarapodott. Itt kell még jegyezni, hogy a végzett szakembereket azonnal megfelelő munkahelyre osztották be. Az új vezetőség beváltotta a hozzáfűzött reményeket; 1960-ig, kilenc hosszú éven át, egyetlen esetben fizettek csak osztalékot (egy koronát). 1961-ben azonban már 11 korona volt az osztalék. Meg kell mondanunk, a kezdet nagyon nehéz volt, de annál diadalmasabb lett a folytatás. Bizony nagyon sokszor le kellett nyelni" „A gyerekek vezetnek, az öregek meg dolgoznak" és hasonló hangzású és megfogalmazású megjegyzéseket. Később változott a szállóige: „Mégis jó, hogy ők vezetnek“ — kezdték mondogatni az emberek. Tény az, hogy ma már a valamikor egyoldalú, elfogult idősebbek is fiatalosabban gondolkodnak. Ez tette lehetővé, hogy a volt csalovói járás sereghajtó tenyésztésben dolgozó fiatalokat évente 1000 koronával jutalmazzák meg a fizetésen kívül. A katonaságtól visszatérő tagot 600 koronával segítik. A nősülőnek 1000, a férjhezmenőnek 500 korona nászajándék jár. Eljutottunk tehát oda, hogy ahol a szövetkezet megteremti az ifjúság részére a jó előfeltételeket, onnan biz nem vándorol el senki. Az ifjúság otthonmaradásának több feltétele van: 1. a megfelelő kereseti lehetőségek biztosítása 8 órás munkaidő alatt, 2. a szórakozási-, sportolási lehetőségek biztosítása. Sok helyütt másutt, így Zemianszkáolcsában is az járja, hogy nincsen elég szórakozási lehető-6 züllés útjára lépett Júliával. Péternek nagyon kellemetlen volt a találkozás s pénzt ígér a lánynak, hogy tűnjön el még a közeléből is. Júlia kilátástalan helyzetében öngyilkosságra gondol, amelytől megmenti egy baloldali újságíró, aki később feleségül is veszi. 1938-ban, amikor tetőfokán dühöng a fasizmus, már két szép gyermek anyja. A fasiszta pribékek megölik férjét, ő maga pedig koncentrációs táborba kerül Éveket tölt a koncentrációs táborban, ahol újból megjelenik a Halál s meg akarja őt győzni az élet fölöslegességéről. Júlia, az Élet szimbóluma újból győz a Halál felett. A szeretteihez akar menni és tudtul akarja adni nékik, hogy az apjuk és sok más becsületes ember milyen hősiesen harcoltak és haltak meg az igazságért, az emberibb életért. A MATESZ előadásában kellemes meglepetésként hatott Dávid Teréz műve. A sikerben nagy része van a darab rendezőjének, Monoszlói Évának. Rendezésére az újatakarás jellemző. A jubiláló színészek is tőlük telhető legjobbat nyújtották a verses dráma előadásában. Képünkön 1925. szilvesztere a bárban. Az ünnepi est fénypontja Dá-Ovid Teréz: Asszony és a Halál című verses drámájának bemutatója volt. „Mindig az a győztes, aki él..." Ez a mondat fejezi ki a dráma alapeszméjét. A mű évszázadunk első felének a keresztmetszetét adja azzal a vezérgondolattal, hogy az életet tovább plántáló asszonyi élniakarás szembeszáll még a halállal is és végül az ember, az élet győz abban a világban, amelyre a becstelenség, az ember eitiprása, a fasiszta őrültség jellemző. A mű írónője az Asszony négy találkozását rajzolta meg a Halállal élete sorsdöntő pillanataiban. 1913. Szilveszter éjszakáján. Az Asszony a 16 éves Júlia személyében álarcos bálon vesz részt. Élete első bálján beleszeretett a könnyelmű karierista Péterbe. Júlia határtalan boldogságában a halált is szívesen választaná. A kimondott szó után jelentkezik a Halál és magával akarja ragadni Júliát. A leány könyörgésére még tíz év életet engedélyez. 1923. Újból Szilveszter éjszakája Péter hosszú, szerelmes évek után szakított Júliával és gazdagon megnősült.'Most a bárban találkozott a rüit, csak annyit hallottam, hogy a rendező csettinte megvan a Sohár Lidi is".
