Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-02-10 / 12. szám
— Jóska te! — szólt az esti munkavégzés idején Kalcsó János a legfiatalabb tehéngondozöhoz. — Jó lenne már egy jót mulatni ... Mikor lesz már nálatok a poszrik ? — ezzel a „keresztelőt“ jelentő ős-palóc szóval puhatolózott az Illés Marikával nagy szerelembe esett fiúnál a dolgok mibenléte iránt a mindenből tréfát csináló tehenes. — Hol van az még, Jani bácsi! — pirult fülig a gyerek. — Előbb a lagzi, nem?... — Nono... — felelt Kalcsó — láttam én már éjjeliőrt nappal meghalni.-:. Furcsán néz ki a Marikád — ugratta. — No és? — mordult fel a furfangos Mészáros Menyhért, lányos apai szolidaritással. — Mi van abban? Legfeljebb nem lesz vasutas a gyerek, ha nem tartja be a menetrendet... Ha jól emlékszem nálad is a lakodalmat lagziként kezdtük,, de mint poszrikot fejeztük be ... — Világéletében spórolós ember volt Kalcsó Jani... — nevetett Tácsik Anti — hát összekapcsolta a kettőt... Agócs Demeter, aki eddig az ügyeletes dikója körül, pusmogott, most egy sokatígérő fonottassal, meg poharakkal jött előre. . — No, ha inni akartok, igyatok! — kínálta őket. Saját borom. — Aifene? — csodálkozott Menyhért — Saját? — Hát tudjátok, hogy a feleségem tavaly Garágyon jussolt egy darabka szőlőt... — töltötte a bort a fonatosból, — és hát holnap Demeter van ... — Hühü! — rikkantott furfangos Menyus, akkor hát isten éltessen Demeter! — koccintották össze a poharakat ... — Maga is, Jani bácsi, inkább egy ötös találatot kívánhatott volna a Sportkán nem ivást.... — így a Jóska gyerek — talán az is sikerült volna ... Egyszerre hajtották fel a poharakat s aztán szótlanul letették. Kis szünet után Mészáros Menyhért volt az, aki végre megszólalt: —' Te Demeter — mondta kissé furcsán, fátyolos hangon — adnék egy jó tanácsot neked . .. Mint Óreg szőlősgazda... Meglocsolhatnád a tőkéidet ezzel a borral... — Meglocsolni? — csodálkozott rá Agócs Demeter — hát aztán miért kellene mégfocsolhi ? — Azért, hogy hátha kiveszne a töve, — adta meg élénk derültség és helyeslés közben a választ a furfangos Mészáros. — Ugyan, ugyan — csóválta a fejét Agócs Demeter — jó bor ez. — Jó — hagyta helyben Menyhért — olyan jó négyemberes bor ... — No ugye! — vigasztalódott meg Demeter, de eszébe jutott valami. — Mi az, hogy négyemberes? Négyputtonyosról már hallottam, de négyembereísről soha ... — A négyemberes bor — magyarázta nagylelkűen a furfangos tehenes — olyan bor, hogy négy embernek kell fogni azt, aki issza... Ne tölts mégegyszer, ha istent ismersz! — kiáltotta rémülten... — De nem ám ... — fogta le valamennyi tehenes a poharát. es a mura Gergely Miki tanoncnak szerződött a hársfalusi szövetkezetbe. Az iskolában szívesen hallgatja a tanítók előadását, de jobban szereti a gyakorlati órákat. így télidőben a traktorosbrigádon szokott segíteni, de legtöbbször a mindenes szerepéi tölti be. .Néha alig győzi az idősebbek kérését végrehajtani. „ — Tedd ide, tedd oda, vizet hozz, cigarettáért juss —, s még sok egyébbel megbízzák a műhely legifjabb tagját. Szíves-örömest megcsinál mindent. Örül, hogy szót fogadhat. Hogyisne, amikor 6 is traktorvezető szeretne lenni. Olyan mint apja, vagy különb. Még a gépek királyát, a kombájnt is megnyergelheti. Csak mihamarabb telnének ezek az évek. Hiszen nagyjából már ért is a traktorhoz. Ap ■ jótól sok mindent ellesett. Most is az orvoslás— De hát mi bajotok ezzel a borral? - siránkozott a borosgazda. — Savállóm... — jelentette ki tömören Tácsik Anti — megborzongva. — No, Jóska, ma este a Marikád kívánni fogja a csókodat... szólt oda a fiúnak Kalcsó Jani huncutul kacsintva. — Miért csak ma? — nevetett viszsza hetyke legénykedéssel Jóska. — Azért, mert savanyú á szád!.. .— vágott vissza Kalcsó. Danes Ferenc, a szófukar hatodik tehenes, aki mostanáig nem avatkozott a beszédbe, váratlanul a megsértődni kész Agócs Demeterhez fordult. — Nincs baj Demeter! Hagyd csak itt a demizsont. Majd ha valami nemszeretem vendég jön a sok mindennapos látogató között, azt megtraktáljuk a te hires boroddal... Hogy kárba ne vesszen ... — Idehallgassatok — szólt társaihoz a bortól még mindig borzongó Mészáros Menyhért. — Nem rossz tanács a Danes Ferié, de ez rajtunk nem segít. Ezt a gyalázatot a gyomrunkba kell leöblíteni. Az én három csatorna szőlőmből az igaz, nincs még borom, csak forrásba lévő murci, de az is megteszi... Gyerünk a pincébe ... Ott aztán kitanítalak Demeter, hogyan kell csinálni a jó bort... — De a teremtésteket! — keseredett el Kalcsó Jani — pont ma vagyok ügyeletes. Jóska te!... - fordult a fiúhoz — vedd át ma tőlem a szolgálatot. — Ne haragudjon Jani bácsi — húzódozott Jóska — de hát... — Mit akarsz vele? — mordult fel Menyhért — tudhatod, hogy várják ... te is voltál fiatal... — Tudja mit Jani bácsi? Egy-két óra múlva visszajövök, 6 átveszem magától az ügyeletet, jó? — készségeskedett Jóska. — Ez lesz a legjobb! — helyeselt Mészáros - Jóska úgyse iszik, merthogy traktoros akar tenni, s íaost. tréningezik... Mi pedig Danecsal, Tácsikkal még ezzel a szerencsétlen Ecet Demeterrel megvárunk a pincében ... El is ballagtak négyen a majortól nem messze fekvő pincesorra... A borral pácolt, ikszlábú asztalra tüstént poharak kerültek s Mészáros ügyesen töltötte beléjük a megszívott üveglopóból a gyöngyöző, pezsgő murcit... — No éljen hát Demeter! — köszöntötte a pecches névnapünneplőt s amikor koppanva kerültek vissza az üres poharak az asztalra, hozzátette: - még az a jó, hogy nem Jánosnak hívnak hallod-e... — Miért? — kérdezte ártatlanul Agócs a házi, azaz, hogy pincegazdától. — Mert Demeter egy évbe csak egy van, de János vagy hat-nyolc, s mindeszem, nem alszom, amíg el nem indul. Nem én! Mégha éjfélig dolgozom i$ vele.- Racskö bácsi, Racskó bácsi — szól Miki csak csendben, félénken. — Mondanék valamit, ha, ha ... — Micsoda ? Te akarsz engem tanítani? Tűnj el, míg jól van dolgod! — A nafta Racskó bácsi, a nafta ... Ott, tessék még egyszer megnézni. — Ne pofázz, ha mondom!- Kevés a nafta! — Takarodj!!! Miki eltűnik. Racskó fejebúbjára nyomja óla - jós sapkáját s hóna alá veri didergő kezét. Egy szer-két szer megkerüli a gépet s tehetetlenségében mégiscsak belenéz a tartályba. Ha kevés a nafta, hát legyen nafta! Egy kannával megtoldja a készletet, majd indít. Uram fia, a traktor berregni kezd. Racskó körülnéz, nem szeretné, ha Miki a láthatáron feltűnne. Nagyon röstelli a dolgot s magában megfogadja, ezután más szemmel néz a tanoncra. SÁNDOR GÁBOR annyiszor képes lenné! rttegitatnl a boroddal — felelte a furfangos Menyus harsogó nevetés közepette s aztán újra töltött. — Ebből aztán bor lesz, igaz-e? — kérdezte vendégeitől büszkén. — Nem lesz ebből, mert ez mér az! — dicsérte Agócs Dérheter. — Bökd ki már, hogy az istenbe csináltál olyan savanyú lőrét? — érdeklődött a szótlan Danes. Elmondatták töviről-hégyire mit csinált, hogy csinálta, de sehogyan sem tudtak hibát felfedezni a munkafolyamatban. Persze nem csak Agócs Demetert, hanem a kissebbik hordót is gyóntatták közbe úgy, hogy mire Kalcsó János megérkezett, mind a négyen már vadúl fenyegették a pinceboltozatot, mert valószínűleg az lehetett az oka annak, hogy „Söprik a pápai utcát Masíroznak a katonák .. " Kalcsó Jánosnak gyors egymásutánba be kellett hoznia a lemaradást, s két pohár közt a nótát hallva, megkérdezte Agócs Demetert: — Hát a Gyuri fiad, hogy érzi magát a katonaságnál, mikor jön szabadságra ? — Most volt itthon István napkor ... — felelte Agócs Demeter — ki is használtam az alkalmat s kettesben szépen leszüreteltünk. — Mikor? — hördült fel a furfangos Mészáros — István napkor? Augusztusban? Akkor szüreteltél? — állt meg a lopó a kezében. — Akkor hát — felelte Demeter — amikor időm volt, meg segítségem, mire vártam volna? Harsány nevetés buggyant ki a négy tehenesből s az ötödik értetlenül bámult rájuk. — Mit nevettek? — csodálkozott borosán. — Mi nevetni való van ezen? A szófukar Danes Ferenc a térdeit csapkodta nevetés közben, Tácsik pedig vidáman rikkantotta túl a hangos hahotát: — Itt a titok nyitja? Augusztusban szüretelő Ecet Demeter. Persze erre megint inni kellett s aztán megmagyarázni az újsütetű szőlősgazdának a szüretelés pontos idejét, mert, hát a nóta is azt mondja, hogy „Szüret után lesz az esküvőm ...“ Hagyta magát itatni a pezsgő murci az szentigaz ... Olyan furfangos volt, mint a gazdája... Csak a jókedv hágott egyre magasabbra tőle, s ki tudja meddig folyt volna az önfeledt mulatozás, ám egyszer csak kivágódott a pinceajtó s belépett rajta Nagy Dénes, az elnök s ó jaj! — kezében Agócs Demeter iszonyatos fönatösá .;. — Mulatnak a tehénistállóbeíiek, mulatnak? — fcérdpste metsző gúnyflMMWBpBsira: Persze, ott 8'* bőr ‘8z Istállóban, munkaidő alatt is Is?nak, meg utána is, a jószággal meg mi lesz, nem mondanátok meg? — Ott van a Jóska gyerek... — felelte könnyedén Kalcsó. — Ügy? S egymaga lássa el azt a rengeteg jószágot, mi?-Van még idő___- felelt könynyedén Tácsik. — Van? — s kihúzta-az óráját az elnök. — Nézzétek meg, ha méj3 láttok valamit egyáltalán! Rémülten ugrottak fel valamenynyien... Alig fél óra hiányzott a munkakezdethez... A furfangos Mészáros Menyhért ravaszdi csippentett a szemével. Hirtelen poharat állított az elnök elé s megszólalt: — Ha már ilyen szépen összejöttünk ... Ne vess meg bennünket Dénes, igyál egy pohárral —s már ki is töltött neki az Agócs rosszemlékű demizsonjából — ... mert hogy Demeter napot ünnepiünk ... — No, éljen Demeter - emelte magasba Nagy Dénes enyhültén s fenékig itta a poharat. Utána rettentő fintorral nézett körül... — Jaj, ne haragudj ... tévedés ... — s már ott habzott az elnök poharában a murci. - öblítsd le gyorsan! Kétszer nem kellett a borzongó Nagy Dénesnek mondani, kapott a pohár után mint a.fuldokló. Csak amikor megenyhült bensejének rettentő háborgása, akkor kérdezte meg: — Hát ez mi volt? Mészáros a többiek élénk helyeslése közben elmesélte a rósszúl kezdődő s vidáman folytatott Demeter estét s így fejezte be: __^ — Mert tudod, Dénes, mi most nem ittunk, hanem az első Demeter féle pohár után csak kúráltuk magunkat... — magyarázta. — Pedig kár ezt murciként meginni — vélte az elnök — komoly bor lenne ebből, s neked szükséged lesz rá Menyhért a Jagziba ... — Abból semmi sem lesz... — jelentette ki dühösen Menyus. — Panni nem lesz városi asszony, mert én nem egyezem bele a házasságba. — Kicsi vagy te ahhoz Menyus — hűtötte Kalcsó Jani. — Ma már azt csinálnak a fiatalok, amit akarnak. — Tilalommal semmire sem mégy... — helyeselt az elnök is. — Most mutasd meg, te furfangos, mit tudsz! Ragaszd ide a faluhoz Rubin Sanyit — ugratta Mészáros Menyhértet. Érzékeny pontján, borközi hangulatban találta a kihívás Mészáros Menyhértet... Büszkén felvetette a fejét, kiitta a pohár murcit és falhoz vágta a pohara^.... — Addig egy kortyot sem iszom, amíg végre nem hajtom — vágta ki a fogadalmat, kezet nyújtva Nagy Dénesnek. — Majd elválik — parolázott kétkedve az elnök — no, de gyerünk, vár a munka ... Vidám hangulatban tolongtak ki a pincéből, ám a furfanfos murci méltó piaradt gazdája hírnevéhez, mert az eddig csak vidám Agócs Demeter a szabad . levegőn., tántorogni kezdett ^dit-^olt mit tenni"... A négy tehenes felemelte s vitte, cipelte hazafelé. — Négyemberes a te murcid is Mennyus — mondta nevetve Nagy Dénes. — Hogy, hogy négyemberes ... horkant fel sértődötten’ Mészáros Menyhért, rrrurcijában megbántva. — Ügy, hogy négy; embernek kell vinni azt haza, aki issza - felelte mosolyogva az elnök. Interjú a „freskóval“ ra szoruló Zetor körül ácsorog s figyeli, mit tesz-vesz Racskó, a traktoros. Kissé idegesnek látszik, nem találja a hibát, pedig sietős lenne a traktor útja. A szívóberendezést próbálja, a naftacsövet fújja. Miki is kőzetre hajol, egészen bedugja fejét a csövek közé és lesi a traktoros minden mozdulatát. Gondolatait sem rendezheti, amikor Racskó ráordit: — Menj a lábam alól, mert rádlépek! Segíteni nem tudsz, eredj a dolgodra! Miki elsomfordát Mit tehetne mást ? Delet harangoznak, amikor újból odasettenkedik az akaratos vasparipához. Racskó észre sem veszi. Be nem áll a szája, -r minduntalan mond, mond, akár egy vénasszony. Itt is rendben, ott is rendben... még sincs rendben. Az ördög bújt ebbe az átkozott micsodába! Hej a kirelejzumát, addig nem Az aratók bizonyára várják már az ebédet. János bácsi hosszú-fehérrojtos-bő-gatyában kényelmesen letette magát a ... (szóval a freskó még nem egészen kész!) mondjuk így, egyszerűen, János bácsi leült valami gabonafélére és most bárgyún néz maga elé. „Hun lehet az asszony azzal az ebéddel, hogy a ..." — Mgen, János bácsi pont ezt gondolta, amikor kissé megilletődötten ráköszöntöttünk; — Jónapot!... — Adjonisten! — János bácsi, ha megengedné, egy-két kérdést szeretnénk ... szóval ... izé .., tudja, no .., — Szegény jobbágy vagyok a XIV. század első feléből. Kegyelmes Uram, ugyan mit kérdezhetne tőlem? — Szeretnénk tudni János bácsi, hogyan került az alsószeli művelődési otthon falára „freskónak"? — Csanaky Mester Ür kegyelméből Méltóságos Uram ... — S ez a fiú, aki itt maga mellett, kedves János bácsi, ezt a nemzetiszínű szalaggal átkötött kévét tartja ez ki? Talán csak nem a fia? — Ne haragudjon Kegyelmes Uram, megkövetem, de hogyan, lehet egy becsületes jobbágynak ilyen tyúkmellű fattya!... — Nem akartuk megsérteni János báósi. De mondja csak, ott arréb az a fehér köppenyes nő, az ki lehet. — Az ördög tudja csak. Kegyelmes Uram. Furcsa egy fehérnép annyi bizonyos, mindig azt a bibliát hordja a kezében. — Biztos valami agronómus-féle ... — Mindjárt gondoltam Kegyelmes Uram, hogy az ördöggel cimborái. Nem tetszett ez nekem az elejétől fogva. Még meg is ronthat valamivel. Főzettem is az Ürzsével küszöbön tanált lóganéból keserű vizet — Nicsak, ott, azon a másik falon, az vajon mi lehet, mit gondol János bácsi? — Jaj, Kegyelmes Uram, az ott Csaba királyfi, épp most készül kilűni a nyilát, a többiek meg nézik. (Rakétakilövő-telep — a szerk. megjegyzése.) — És ott mellettük, az a piroskendős kisfiú’ — Az Kegyelmes Uram Gábor arkangyal fia, most tanul harsonázni, merthogy az apja nagyon öreg, beteges is már, kell az utánpótlás, világvége nem lehet harsonaszó nélkül!... — Nagyon szépen köszönjük János bácsi a felvilágosítást. Csanaky Képiró Mester Ürnak adja át személves üd-Csudavár egy híres község, az alvégen van a felvég, a felvégen a Szövetkezet, mit az elnök bölcsen vezet. Elmesélem hogyan is volt — e történet biz nem koholt mert megtörtént tavaly nyáron, az említett Csudaváron. A bölcs elnök úgy gondolta, becsületén nem lesz csorba, ha egy-két zsák búza, árpa vándorol a kamrájába. Különben a tyúk nem tojna, hízó kétmázsás nem volna, a Bimbónak is kell enni, s az elnök csak nem fog venni! Az idővel minden kopik, az elnök is gondolkodik, renoválni -kell a házat... hoz majd téglát, egypár százat! Megroggyant a ház fedele? A „mennydörgös“ üssön bele! Van benn, a közösben elég! Mit számít az a kis cserép!... Az istálló lesz legfeljebb egy-két méterrel keskenyebb! S ha leölik majd a disznót, bor is kell ám! Mindig így vöt... s egy hordó bor gurul végre elnök elvtárs pincéjébe ... Cégér nem kell a jó bornak ... egy-két liter a sógornak, jut a komának is bőven, olcsóbb, mint a vendéglőben! Az elnök ha szerét ejti, markol bizony, mert úgy sejti, nem dől le a Tátra-hegység, ha csökken a munkaegység ... Csodálkozik is a tagság, mit a Szövetkezetben lát, • de rájönnek utoljára az egész dolog nyitjára. Hogy a tyúkok miért nem tojnak, mért van hiánya a bornak, mért nincs teje a tehénnek: mert nincs abrakja szegénynek! De van otthon a Bimbónak, baromfinak és hízónak, új teteje is a háznak, s tégla-fala a tornácnak! Elnök elvtárs okos ember, néki szólni senki sem mer... tanácskoznak három napig, reggel héttől' este hatig, míg a gyűlést összehívják, s az elnököt megbírálják. Elnök elvtárs mindent belát, gyakorol is önkritikát, a hibáját beismeri, megígéri, jóváteszi. Talán hallották Is róla, 1 hogy megváltozott azóta és megjavult már a helyzet, elnök elvtárs közkedvelt lett. Elnök elvtárs becsületes, nem csaló, nem felületes, s biz nem ő a csalafinta, hanem az a fránya tinta, hogyha tán olykor napjába hiba van a számításba... S mért nem tojnak most a tyúkok? Arra ugyan bőven van ok: hideg a tél, meleg a nyár. És hogy nincs tele a magtár? arról ugyan ki is tehet? Tán csak nem a Szövetkezet? Az elnökhöz szó sem férhet, nincs is baja már e végett, mert a tagság a jó péidán felbuzdulva segít magán: disznó hízik minden ólban, bírja a „közös“ sok jóval, hiszen rendben a szénájuk, ki is gyanakodna rájuk?... Ök a .híres Szövetkezet, amilyet a tagság szeret! De gyötör a kíváncsiság, meddig tart majd a jó világ és mi lesz a jövő nyáron a „közösben" Csudaváron?!!! vözletünket, forró jókívánságainkat, s ha netán a megyeházáról is meglátogatná valami főispán fiáié mondja meg neki bátran, hogy kár egy majdnem két millió koronát érő új művelődési otthon falát értéktelen giccsekke) bemázolni. Mondja csak meg nekik, úgy látom maga nagyon értelmes ember! Polák Imre Felvételünkön az új művelődési otthon látható, amelyben a villáminterjú készült János bácsival. Ez a palotának is beillő otthon nagyon sok pénzbe kertllt, amelyhez még hozzászámíthatjuk a falu lakosságának áldozatkész, becsületes munkáját is. (A szerző felvétele.) VERSEGHY ERZSÉBET: Csuda vári legenda
