Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-02-10 / 12. szám
Szakkérdésekre válaszolunk • Hallottad már? • Mezőgazdasági kis lexikon * Csináld meg magad! • Milyen idő várható • Gyümölcsé szét-szőlészet * Mé^'-sz^t ° Szakkérdésekre válaszolunk * Gyiimölcsészet-szőlészet Szakkérdésekre válaszolunk • Hallottad már ? • Mezőgazdasági kis lexikon • Csináld Szakkérdésekre laszolunl J KÉRDÉS: Szeretnénk szelíd- gesztenyét termeszteni, de nem tudjuk, hogy magról szaporítsuk vagy pedig az oltása előnyösebb. (G. S., Búc) VÁLASZ: A gesztenyealanyok és legtöbb esetben a fajták szaporítása nálunk is rendszerint magról történik. Alany nyerés céljából a magról történő szaporítás kielégítő, a fajták azonban ilyen módon szaporítva nem tartják meg fajtatulajdonságaikat. Értékes gyümölcstermő egyedek szaporítása ezért csak oltással végezhető, és értékes gesztenyegyümölcsöst csak oltványokkal létesíthetünk. A telepítés után végzett oltás előnyösebb, különösen akkor, ha oda a fákat fiatalabb korban ültetjük ki és volt idejük meggyőkeresedni. Ez esetben egy átültetést megtakarítottunk, ami a fa fejlődése szempontjából előnyös. Az oltóvessző és szemzőhajtást mindig bőtermő, fajtaazonos, egészséges egyedekről szedjük. -Az oltóvesszőkön legalább 3 — 4 hajtórügy legyen. Az oltóvesszőket már télen megszedjük és hűvös helyen tároljuk. Az oltás időpontja a tavasz, amikor már a nedvkeringés kezd megindulni. Az oltás bármelyik ismert eljárással elvégezhető. Oltható a gesztenye alvószemzéssel is. A szelídgesztenye egyik szaporítási módja az alvószemzés, amely a többi gyümölcsfa szemzéséhez hasonlóan történik azzal a különbséggel, hogy a szempajzsot a fáról lepattintjuk. Ideje augusztus hónap, míg a fa még vérkeringésben van. A nemes gesztenyeoltványokat hasonlóképpen neveljük fel, mint a többi gyümölcsfát, t Tavasszal az előző ősszel beszemezett alanyokat biztosítócsapra metsszük vissza, ehhez kötjük majd hozzá a nemes hajtásokat, amikor azok 26 — 30 cm hosszúra fejlődnek. A biztosítócsapon előtörő hajtásokat ahányszor azok előtörnek, eltávolítjuk azért, hogy a nemes jól fejlődhessen. A biztosítócsapot július — augusztusban kimetsszük. A tavaszi oltásoknál a biztosítócsapot az oltvány mellé tűzött pálca vagy karó helyettesítheti, amely mellett felneveljük a maghajtást, ugyanakkor megvédjük a letörés ellen, ami különösen szeesebb vidéken fordulhat eő. Az olaszok igen jő eredményt érnek el a sípolással, vagy másként gyűrűs szemzéssel. Ennek ideje április, május hónapban van, amikor a nedvkeringés már megindult. Sípolásra legalkalmasabbak az egykétéves magcsemeték, de legalábbis az olyan vastagok, hogy a sípolás helyén 1 cm átmérőjűek legyenek. Az alany alkalmas helyén, inkább közelebb a földhöz, éles késsel körülbelül 2 cm távolságban két párhuzamos keresztirányú és egy hosszanti metszéssel gyűrű alakban lefejtjük a héjat. A beoltandó magcsemeték vastagságával teljesen egyenlő vastag oltóvesszőről egy ép, egészséges rügyet hasonlóképpen lefejtünk, s azt az alanyra ráillesztjük, majd raffiával úgy kötözzük be, hogy a behelyezett rügy szabadon maradjon. A szemzés eső- és szélmentes időben történjen és fontos, hogy az összeillesztés pontos legyen, mert ettől függ az eredés. Az alanyt — biztosítócsapot hagyva — visszavágjuk; a rügy még a nyár folyamán kihajt. A héj alá oltás és az angol nyelves párosítás, közönséges és javított ékoltás vagy kecskeláb-oltás, általában a fás oltások legjobb ideje akkor van, amikor a rügyfakadás erőteljesen ihegindult. A gesztenyefák koronába oltása hasonlóan történik, mint a többi gyümölcsfánál. A fent említett oltási módok bármelyikét alkalmazhatjuk, de legeredményesebb a gyűrűs szemzés, amit lombosodás kezdetén kell végezni. A gesztenye-gyümölcsös évszázadokon át is terem, több generációt is kiszolgál. A gesztenyegyümölcsös telepítését ezért alaposan át kell gondolni. Az ültetési távolság, ha oltványokkal telepítünk 10 — 12 m. míg magról kelt és jó talajba ültetett gesztenyefák tértávolsága 20 — 25 m is lehet. 10-12 m-nél nagyobb távolságra oltványokból ültetvényt létesíteni nem célszerű. Ez esetben a telepítés dupla sűrűségű. Amint a fák koronái annyira kifejlődtek, hogy összeérnek, a 10X10 m-re telepített gyümölcsösben minden második fát kivágunk, ezáltal a tértávolság 20 m lesz, ami a gesztenyefa koronájának teljes kifejlődéséhez elegendő. A sűrű ültetés hátránya, hogy a beárnyékolt koronarészeken termés nem fejlődik. Oj telepítésű gyümölcsösben, amíg azt a fák megengedik, köztest nevelhetünk. Legalkalmasabbak az alacsony növésű kapásnövények (bab, borsó, stb.) Ecetsavas fertőtlenítés cellofánzsákban A lépeket ecetsavval fertőtleníthetjük. Ez a módszer annak felel meg a legjobban, akinek nincs egyszerre sok fertőtleníteni való lépje. A fertőtlenítésre szánt lépeket nagy cellofánzsákba dugjuk és tetejükre helyezzük az ecetsavas tányért. (Lásd a képet.) Önműködő etető csibék és a növendékbaromfi részére A korszerű etetők célja az, hogy a csibék, növendékállatok vagy a felnőtt baromfiak az eleséget ne a földről, piszkosan, összetiporva, ürülékkel és egyéb anyagokkal megfertőzve egyék meg, hanem mindig tisztán jussanak az eleséghez. Az is lényeges, hogy minél kevesebb takarmány szóródjon széjjel, tipródjon a sárba, vagy vesszen el a porban, s így minél gazdaságosabban, pazarlás nélkül takarmányozhassunk. Nem kevésbé fontos az is, — különösen az önetetők használatakor —, hogy nagyobb állomány etetésénél minél több időt és munkát takaríthassunk meg, a baromfi bármikor hozzányúlhasson az eleséghez, amikor annak szükségét érzi. Az önműködő etetőre minden korszerű - batomfitenyészetben szükség van. Célja, hogy a száraz, lisztszerű keveréket' a baromfiak a jobb falatok- kiválogatása nélkül megegyék, akkor nyúljanak a takarmánykeverékhez, amikor arra szükségük van, s az elfogyasztott mennyiség egy fa- vagy fémtartályba állandóan utána ömöljék és az etetéssel időt és munkát takarítsunk meg. Az önműködő etető akkor jó, ha a lisztszerű táplálék nem akad meg; simán folyik a tartályból, olyan mértékben, amilyen mértékben a baromfiak azt fogyasztják. Az etetőnek ez a része, amelyikből az eleséget felszedik, olyan befelé hajló peremmel rendelkezzen, hogy a takarmányt a baromfiak sem csőrükkel, sem lábukkal kikaparni ne tudják. A mégis kihullott kevés mennyiséget az önetető alá helyezett tálcán gyűjtjük össze, nehogy kárba veszszen. A korszerű etetőtől megkívánjuk, hogy időközönként vagy éjjelre a madarak, egerek és patkányok elől lezárható legyen. Az önetető készülhet fából, fémből, cserépből vagy valamilyen műönműködő, fémből készült etető a) csibék részére, b) növendékbaromfiaknak és felnőtt állatoknak, c) az önetető használat közben. MEZOQAZDASAQI K II § I E I E K O N KASZTRÁLÁS, vagy más szóval ivartalanítás. A nemi mirigyek eltávolítása műtéttel. A hímek Ivartalanítás! műtété a herélés, a nőstényeké a miskárolás. A kukorica kasztrálását címerezésnek nevezzük. Hibridkukorica termesztése esetén vetőmag előállítására az anyaszülőt az apával váltott sorokba vetik, az anyasorok címereit eltávolítják, vagyis kasztrálják, így tömegkeresztezéssel az anyaszülök csupán az apanövények virágporától termékenyülhetnek meg. PRODUKTIVITÁS, vagyis termelékenység. A munkával kapcsolatban használjuk. A munka termelékenysége az emberi munkának az a tulajdonsága, hogy az anyagi termelés folyamatában szükségleteinek kielégítésére szolgáló javakat, használati értékeket hoz létre. Az emberi munka eredményessége változik. Minél termelékenyebb a munka, annál kevesebb idő szükséges egységnyi termék előállításához, illetve adott munkamennyiség annál több termék előállítására használható fel. A munkatermelékenység foka függ a munkások ügyességétől, a tudomány fejlettségétől és technológiai felhasználhatóságának fokától, a termelőfolyamat társadalmi összefüggéseitől, az igénybe vett termelőeszközök mennyiségétől és hatékonyságától, s — ami a mezőgazdaságban különösen jelentős mértékben esik latba — a természeti tényezőktől, a termelés szervezel összetételétől stb LIBRESSZÖ. Falusi eszpresszókban létesített könyvtár. A könyvek meg is vásárolhatók, amellett képes folyóiratok, napilapok is állanak az olvasók rendelkezésére. TUBERKULIN. A gümőkóros fertőzöttség felismerésére szolgáló diagnosztikai készítmény. A gümőkór-baclllusok tenyészeteiből készítik. anyagból. Az utóbbiaknak a fa etetővel szemben előnyük, hogy könnyen tisztíthatok és fertőtlenithetők. Az ábrán különböző önetetőket látunk. Az a rajzon csibék részére fémből készült önetető látható. A főbb méreteket az ábráról leolvashatjuk. A belső szerkezet és a működési elv teljesen azonos a b és c rajzon látható megoldással. A csibék és a növendékállatok önetetője főleg abban különbözik a felnőtt állatokétól, hogy kisebb mint a másik, azon kívül az eleségtartó tányér felett lyukas védőlemez van a csibék beállásának megakadályozására. A legfelső kúpszerű fedő levehető, ott történik az eleség betöltése. A b és c rajz egy nagyobb önetetőt ábrázol fémből növendékek vagy felnőtt állatoik részére. Itt a belső szerkezetet is világosan látjuk. Az alsó kúpszerűen kiképzett és befelé hajló peremszerű tányér közepén egy menetes, rögzített vasrúd (10 — 15 mm átmérőjű) áll ki, amely a külső palástot tartja a kúpszerü levehető fedővel együtt. A palástban két darab középen keresztülmenő lapos vasból készült vezetőt láthatunk; a felső menetes furattal, az alsó sima furattal van ellátva. A felsőnek az a rendeltetése, hogy a külső palástot emelje, vagy süllyessze aszerint, hogy azt jobbra vagy balra forgatjuk. Az alsó vezető vas sima lyukkal a palást elbillenését akadályozza meg. A palástot úgy kell beállítani, hogy a palást alja 1 — 2 cm-rel feljebb legyen az alsó tányéf fenekétől. A hengerben levő lisztszerű takarmány egy kis része kifolyik az alsó tányérba és amilyen mennyiségben a baromfiak az eleséget fogyasztják, a palást belsejéből úgy hullik a takarmány mindaddig, amíg a hengerből teljesen ki nem fogy. A c rajzon feltüntetett elzáró lemez, amely a hengeren le vagy fel tolható, ez eleségtányér teljes elzárására szolgál. A hengeres önetetőket a feltüntetett méretektől eltérő bármilyen nagyságban is elkészíthetjük. Lényeg, hogy betartsuk az arányokat és a már felsorolt céloknak mindenben megfeleljenek. ■ Két kazal közé silóztak Az Akmolini szovhozban kísérletképpen két szénakazal között silózták le a takarmányt. A kazlak 4 m magasak és 5 m szélesek voltak és 4 m távolságra álltak egymástól. A silókukoricát lánctalpas traktorral döngölték. Az így felrétegezett sílöanyagot a két oldalon és a tetején 2 m vastag szénaréteggel takarták le. A lesilózott takarmány nagyon jó minőségű lett és kellemes illatú takarmányt nyújtott. ■ Nálunk is megtörténhet... Az Észt Szovjet Szocialista Köztársaságban levő „Szalutaguze“ szovhoz brigádvezetöje L. Mikever a szokványos árpaszemek között hat szögű árpára bukkant. Nemesítette és már két éve termeszti az új árpafajtát, amely 10 nappal hamarabb beérik, mint a szovhoz legjobb árpafajtája. A hatszögű árpa átlagos hektárhozama 26,3 mázsa volt, a szakosított árpafajta 22,8 mázsa átlagával szemben. A hatszögű árpa kalászaiban átlagban 30-35 maggal volt több és a szalmája is 25 — 30 cm-rel hosszabb volt mint a szokványos árpafajtáké. A Pelargónium-Muskátliból évente sokat nevelünk Érthető is, hiszen közkedvelt virágágyi-, ablak- és erkélyláda kiültetési növény. Az eddigi gyakorlat szerint ezeket a töveket az idény végén általában kidobják, néhol augusztusban levágják a dugványozásra alkalmas hajtásokat. Mi másképpen alakítottuk ezt a munkát. Nem csonkítottuk meg a kiültetett Pelarguniumot a nyár közepén, , amikor még díszítenie kellett. Öszszel, ahogy az idő megkívánta, októberben beszedtük a töveket teljes egészében. A hajtásvégeket levágtuk, a szokott módon elkészítettük kis levélfelülettel fejdugványnak. így egy tőről 8 — 10 dugványt nyertünk. Tapasztalatom szerint a legmostohább körülmények között levő Is ad átlagosan j öt dugványt. Az egyéves hajtásaiktól megko- 1 pasztott tövek szárát és gyökerét visszavágjuk, majd 10,5-es cse- i répbe ültetjük. Telelöházban úgy i kezeljük, mint anyatöveket. Az így i begyökeresedett és kihajtott töve- < két összesűrűsödésük után ritkít- < va, melegebb növényházba rakjuk ' szét. A többször előtörő hajtáso- i kát — melyek már 5 — 8 cm-esek < — tőből levágjuk úgy, hogy az i anyanövényből kevés rész rajta I maradjon a dugványon. így elér- : jük, hogy a gyökeresedés 98 %-os ( lesz. Ezeket a dugványokat a növényház szaporítóján gyökereztetjük. A gyakorlat azt mutatja, hogy ezek a dugványok gyorsan gyökeresednek, nevelési idejük rövid, már Anyák napjára kész cserepes, C/s N a ** oa>-t A <t>i ti fb ** *« c »I 5* ti N 8 <*** c a a: o **"«4 0 Q a* 3 c> s N 01 Q N §* Cc Qv 2 3* 0 • Q 1 s 2 0 2 a Q a ö* • s f« . O-* c d B; 01 C2 Ov ? • a r*«* D '■* a a* 3 >9 jazsaiozs-jazsdsolQUinäQ • ypxupa opi uafiuw • ;poßmu ßaui pppuisj « uoqixai síéj ißvsopzoßgzayi • i^vui P»UOHOH « yuniozwpoa auyasapaawnz$ virágzó muskátlit kapunk belőlük ami a kereskedelem szempontjábó nagyon jelentős. Nálunk a Cyclamen nagy részi január elejére elfogy, ekkor kezd jük cserépbe ültetni a megfeleli gyökérzetű muskátli dugványokat A becserepezés után rendes kezelés mellett a Meteor kiültetési fajtát minden esetben, a Hungáriábó pedig az erősen növőket visszavágjuk, de ezek a hajtások Is jó felhasználhatók fejdugványnak. Befejezésül hangsúlyozni kívánom azoknak a szövetkezeti kertészeteknek, amelyek olcsón nagj mennyiségű növényt akarnak nevelni, ne idegenkedjenek ettől í szaporítási eljárástól. Igen gazdaságos, mert nem ikell anyatövei nevelni, gondozni egész nyáron. Aj jszí dugványozású muskátlival aj ivegház jól kihasználható, akkor oglal helyet polcon és a növény isztalon, amikor azok kevésbé eloglaltak V. Z ■ Padláson szállásolták el a baromfit A leningrádi körzetben levő „Nagornij“ szovhozban már több éve az istálló feletti padláson nevelik a baromfit. A padlástérséget ennek megfelelően átalakították. Három részre osztották. A középső legmelegebb részben a tyúkok alszanak, a két oldalsó részt kifutóként használják. A tyúkok a tetőről lefelé függő létraszerű pántokon alszanak. Ezek a létrák üthelyezhetók. Ennek az az előnye, hogy a baromfitrágyát meghatározott helyen összpontosíthatják. ■ Érdekes kísérlet Az egyik szovjet zootechnikai intézetben érdekes kísérletet hajtottak végre. Ősszel több tonna takarmány-növénymagot hosszabb ideig szabad ég alatt tartottak A magot az eső verte, nedvessége állandóan növekedett, ennek ellenére a szemek nem csíráztak ki. A kísérlet 36 napig tartott. Utána n takarmány szemeket jóízűen fogyasztották el az állatok. Mivel magyarázható ez a különleges jelenség? Amint erről a szakemberek beszámoltak, a magvakat egy különleges konzerváló szerrel — nátriumpiroszulfúttal kezelték. Ez a vegyszer megsemmisíti a penészgombákat és azokat a mikroorganizmusokat, amelyek a rothadást Hőidézik. Ugyanakkor a vegyszer •negakadályozzá a csíra kifejlődését
