Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-02-10 / 12. szám
A komplexbrigádok továbbfejlesztésének néhány problémája járásunkban Novotny elvtárs a XII. kongja reszusson elhangzott beszámolóig jában a mezőgazdaság kérdéseij vei foglalkozva nagy jelentőséget jj tulajdonított a komplex gépesí- B tésnek. A kongresszus határozata | célul tűzi ki: vezessük be a me- 2 zőgazdaságban a komplex gépesíti tést elsősorban a cukorrépa, bur■ gonya és szemeskukorica növény| ápolási és betakarítási munkála- H tainál. Biztosítsuk a technika tel- Jj jes kihasználását főleg a komp-I lexbrigádokon és munkacsopotto■ kon keresztül. Annak ellenére, hogy jelentős eredményeket értünk el ezen a téren, nem mondhatjuk, hogy most már nincs mit tenni a komplexbrigádok továbbfejlesztése szakaszán. Ellenkezőleg! A tapasztalat azt mutatja, hogy a fejlődés újabb problémákat vet fel, amelyeket sürgősen meg kell oldani. Éppen ezért a járási pártbizottság albizottsága, amely már két éve foglalkozik a komplexbrigádok problémáival, általánosítja a jól bevált tapasztalatokat. javaslatokat dolgoz ki a pártszervezetek részére. így azután lépésről lépésre sikerül megoldani azokat a problémákat, amelyek lehetővé teszik a komplexbrigádok tevékenységének további javulását, munkájuk tökéletesítését. A járási pártbizottság plénumának decemberi ülésén behatóan foglalkoztak a komplexbrigádok tevékenységének elemzésével, s irányt szabtak a további fejlődésnek. Járásunkban hat kisebb mezőgazdasági üzem kivételével mindenütt működik komplexbrigád. Ezáltal alapvető változás állott be a növénytermesztés szervezésében. Sikerült biztosítani a brigádok tevékenységének nyilvántartását, valamint azt, hogy munkájukat a legtöbb szövetkezetben havonta értékelik. A pontos nyilvántartás lehetővé teszi az egyes gépek jobb kihasználását, továbbá a gépi munkára, valamint a termelésre fordított költségek csökkentését is. A plénum megállapította, hogy a komplexbrigádokon keresztül javul a mezőgazdasági üzemek vezetésének és irányításának színvonala is. A munkaszervezés e konkrétabb formájával lényegében sikerült a tagság nagyobb részét bekapcsolni a közvetlen irányító munkába. Nagy előny, hogy a brigádok felelősek a munka minőségéért, a termelőeszközök kihasználásáért, a hektárhozamokért és a költségvetés betartásáért Ez a felelősség, amely eddig a szövetkezet vezetőire hárult, fokozatosan átment a komplexbrigádokra. A brigád minden tagja felelősséget vállal munkájáért és munkájának eredményeiért, amely nagyban befolyásolja a szövetkezeti demokrácia további elmélyülését. A taggyűléseken kívül most rendszeresebbé váltak a különböző munkaértekezletek, az értékelések és jobban érvényesül a kollektív vezetés elve. A komplexbrigádok munkaszervezése nagyon kedvezően befolyásolta a mezőgazdasági termelőerők továbbfejlődését. A kisüzemi termelés elmaradottsága fokozatosan háttérbe szorul. Járásunkban az elmúlt év folyamán sor került az egyes munkafolyamatok gépesítésének kiegészítésére. Ezen a szakaszon főleg azt a tényt vettük figyelembe, hogy a komplexbrigádok tervének elkészítésénél a meglevő gépek teljesítőképességének mérlegeléséből induljanak ki. A gabonafélék termesztésének gépesítése járásunkban csaknem 100 százalékos, az évelő takarmányok termesztése 80 %-ra gépesített. Kivétel a kukorica, ahol a betakarítási munkálatok csak 30-40 °/e-ra gépesítettek. Idén a kukoricatermesztés szakaszán további javulást szeretnénk elérni: a vetésterület felén vegyszerrel irtjuk majd a gyomot Szép eredményt értünk el a cukorrépatermesztés gépesítésében is. Ám a jó eredmények ellenére számos olyan fogyatékossággal találkozunk, amelyek kiküszöbölésre várnak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szövetkezetek és az állami gazdaságok nem értek el egyformán jó eredményeket. Néhány mezőgazdasági üzemben nem értik meg a komplexbrigádok küldetését és csak az újat látják bennük. Jó lesz talán ezzel a kérdéssel komolyabban foglalkozni és felszínre hozni azt, ami benne rejlik. Vannak olyan szövetkezetek, ahol a vezetők formálisan értelmezik a brigádok küldetését, nem. tudatosítják azt a minőségileg magasabb szervezeti változást, amely alapjában megváltoztatja a növénytermesztés szervezését és irányítását. További fogyatékosság a brigádvezető és az agronómus viszonyában rejlik. Célunk az, hogy a brigád operatív irányítása kizárólag a brigádvezetők kezében összpontosuljon, hogy felelőssége is konkrétabb formát öltsön. Természetesen a brigádvezető önállóságát nem lehet elérni utasításokkal vagy határozattal, hanem a termelési és pénzügyi tervben kell meghatározni az anyagi ösztönzők figyelembevételével. Az agronómusnak fokozatosan a termelés technológusává kell válnia. Jelenleg a valóság az, hogy az agronőmusok nehezen szoknak el az operatív irányítástól. Az operatív irányítás a legtöbb agronómus szempontjából sokkal kényelmesebb, mint a technológus funkciójának betöltése. Az utóbbi időben a növénytermesztésben előtérbe került a vegyszerek felhasználása, aminek a következménye az, hogy az agronómusnak tökéletesen ismernie kell az egyes vegyszereket, annak felhasználási módját, hogy a nagyüzemi gazdálkodás követelményeinek megfelelően tudjá szervezni a növényvédelmet. Negatív jelenség, hogy számos mezőgazdasági üzemben nem elemzik a brigád tevékenységéről vezetett nyilvántartást. Az értékelés eredményeit nem hozzák nyilvánosságra, nem tárgyalják meg a traktorosokkal és' nincsenek is kellően felhasználva az operatív irányításban. Ez természetesen oda vezet, hogy a brigádtagok közötti verseny lehetőségei nincsenek kellően kihasználva, a verseny nem elég konkrét. Ez jórészt a könyvelők hiányossága. Általában nem tartjuk kielégítőnek a könyvelők viszonyát a komplex brigádokhoz. A könyvelők formális adminisztratív viszonyaiból adódik az, hogy az elemzések nem mélyrehatóak, nem mutatnak rá a tartalékok forrására, a hiányosságokra és azok eltávolítás módjaira és lehetőségeire. A járási pártbizottság plénuma egyúttal megállapította azt is, hogy ezen hiányosság egyik oka az, hogy még nincs készen az elemzés egyszerű és egységes módszertana. Szükséges tehát egy ilyen módszertan elkészítése és annak megismertetése a könyvelőkkel. A hiányosságok közé sorolhatjuk azt is, hogy nem minden mezőgazdasági üzemben használták ki az anyagi tényezőket. A premizálást csak elszigetelten alkalmazták, s e téren igen bátortalanok voltak a kísérletek. A komplexbrigádok fejlődésében észlelt hiányosságokban nem kis részük van a mezőgazdasági üzemek vezetőinek. A szövetkezeti elnök, aki eléri azt, hogy a komplexbrigád önálló egységgé válik, megszabadul az operatív irányítástól, s így lényegesen több ideje marad a döntő kérdések megoldására és ellenőrzésére. Nagyon kellemetlen az olyan szövetkezet elnökének helyzete, aki naponta maga osztja szét a munkát és a napi feladatok sokaságában nem jut ideje az alapvető lényeges problémák megoldására. A járási pártbizottság ezen problémák megoldására irányítja az állami gazdaságok és a szövetkezetek vezetőinek figyelmét, hogy ezt a fogyatékosságot minél előbb kiküszöböljük, és nézzük a jövő távlatait, amely a komplexbrigádok tökéletes munkájában rejlik, mellyel megteremtjük az előfeltételt arra, hogy járásunkban a mezőgazdasági termelés elérje a lehető legmagasabb szintet. Öllé Gyula (Dunajszkésztreda) Három falu közigazgatási egyesítéséből — Tonkovce, Eliásovce és Vojtehovce — létesült az új falu, Novízslvot. Urai, az Illésházy grófok cselédeinek unokái. Határuk 1667 hektáros, amelyet 258 szövetkezeti tag közösen művel, építi a gazdagabb holnapot. A tavalyi nagy aszály ellenére példásan eleget tettek állam iránti kötelességüknek: gabonaneműekből 100 %-ra, húsból 102 %-ra, baromfiból pedig 200 %-ra teljesítették az előirányzatot. Megvalósították az anyagi érdekeltség elvét. A prémium hármas faktora: a hektárhozam és haszon növelése, az üzemanyag-takarékosság és a munkaminőség. Negyvenöt párttag dolgozik a közösben, s a szövetkezeti munkaiskola nyolc tagozatán 200-an igyekeznek szakmai tudást szerezni. A mezőgazdasági iskolákban 13 fiatal tanul. De a tagság átlagos életkora 45 év! Közösen művelik a háztáji földeket. A munkaegység 28 koronát ér. Egy-egy tag átlagos havi jövedelme 1300 korona. A legégetőbb problémát Nyársik Vince, az EFSZ elnöke feszegeti: — A fiatalokat kell megnyerni, ez a legfőbb feladat. Az anyagi alapot biztosítottuk. Felépítettünk egy szociális épületet, klubhelyiséggel, zuhanyozóval. Hangszereket vásároltunk, valamint pingpongasztalt és televíziót ... Mondják meg nekünk, mit tehetünk még! Meggyőzés, jó példa, ideológiai munka nem hiányzik. Megjegyzés: miért ad engedélyt a HNB a faluból távozóknak? Milyen munkát végez a CSISZ-szervezet?... Kiválójuhászok A nyitrai járás juhászai a nagyobb hasznosság eléréséért vetélkednek egymásközt. Tavalyi versenyük értékelése során a Nyitrai Állami Gazdaság szládecskovcei részlegének juhásza, Ifj. Krivosik István bizonyult a juhászok legjobbjának, aki 180 anyajuhtól 7,20 kilós nyírási átlagot ért el gyapjúból. Felnevelt 192 bárányt, amelyekből a tenyészállatvásáron huszonnégyet Elit-rekordnak minősítettek. Második : Pálai Tibor, a Nyitrai Állami Gazdaság lukovdvori részlegének juhásza. A 166 anyajuhtól átlagosan 6,30 kg gyapjút nyírt, elválasztott 190 bárányt, amelyből 28 Elit-rekord. Harmadijc helyet a Nyitrai Állami Gazdaság lukovdvor-pánovszkéi részlegének juhásza, Kozai István érdemelte ki. Negyedik helyet Vanco Adam, a lucsnyicai EFSZ juhásza tartja. Takács Marian (Nyitraj Cj élet, új munkaforma, új életszemlélet. Még a problémák is új életünkkel állnak kapcsolatban. De közben -megdöbbentő, avult bürokrácia! A múlt év május elsején nyitották meg az orvosi rendelőt. Ám telefont ez a rendelő csak 1965-ben kaphat! Ottjártunkkor (1963. január 17-én reggel) a HNB irodájában éppen a falu szülésznője tárcsázott kétségbeesetten, mert egy anyaszív alól a nap felé tört az új emberélet, A telefon rossz volt! A szövetkezet irodájában szintén! Több telefon meg nincs a faluban. Kétezernyolcszáz felnőtt és ezernégyszáz gyermek tartozik az orvosi rendelő körzetébe. A samoríni mentőállomás felé telefon-összeköttetést kapni szinte lehetetlen ... Ezért történhetett meg, hogy az elsőszülő anya otthon hozta világra gyermekét. Ezt ugyan tiltja a törvény de>a jelek szerint a bürokrácia még erősebb a törvénynél! Raszticén volt egy mentő-készültség. Valaki azt mondta: nincs rá szükség. Most sincs! Samorín felé nincsen szabad vonal — mondják az illetékesek. Viszont vannak magán-telefonállomások, melyek nélkülözhetők ... vagyis: úgy érzem, hogy a köz érdeke mindenkor az egyén érdeke előtt áll! Lehetséges, hogy az illetékesek ezt nem tudják? S még egy kérdés az Autóbuszközlekedési Vállalat (CSAD) vezetői felé: Miért nem fűtik a Bratiszlaváből Novízsivot felé induló reggeli járatokat — még 16 fokos hidegben se ... ? P. Gy. P ártunk XII. kongresszusa egész ■ társadalmunk elsőrendű feladatául tűzte ki a mezőgazdasági termelés fejlesztését. A mezőgazdaság mindenekelőtt élelmet termel, mely nélkül senki sem létezhet. A mezőgazdasági eredmények tehát olyan tényezők, amelyektől emberéletek függnek. Már ez is elegendő indokolás arra nézve, hogy ne tekintsük a mezőgazdaságot olyan ágazatnak, amelynek nem volna elsőrangú jelentősége népgazdasági és társadalmi szempontból, vagy amelyet más ágazat termelésével pótolhatnánk amennyiben cserében azért élelmiszereket és mezőgazdasági nyersanyagokat szerezhetnénk be magunknak. Felvetődik a gondolat, helyes lenne-e oly helyzet kialakulása, hogy éppen létünk nélkülözhetetlen szükségletei szempontjából függjünk a külkereskedelemtől, amelyet érthető okokból annyira befolyásol a nemzetközi helyzet alakulása? Már ez a szempont is világosan utal arra, mennyire döntő jelentőségű számunkra a mezőgazdasági termelés hatékony fejlesztése. AZ EDDIGI EREDMÉNYEK Mezőgazdaságunk jelenlegi helyzetét nem értékelhetjük anélkül, hogy legalább futólagos áttekintést ne szereznénk eddigi fejlődéséről, párhuzamot vonva egyidejűleg iparunk fejlődésével 1937 óta. Év ipar Mezőgazdaság h 1937 100 100 t. 1948 108 75 e 1954 219 88 n 1958 332 100 v 1961 439 104 Foglalkozzunk először csak a mezőgazdasági fejlődéssel és ismételjük meg a pártkongresszuson is hangoztatott tényeket. 1948 óta (indexszám 75) a következő problémákat oldottuk meg: A nagy cél érdekében Egész társadalmunk fő feladatának ma a mezőgazdasági termelés fejlesztését kell tekintenünk, melynek lényeges növelése nélkül nem biztosítható a népgazdaság arányos fejlődése, sem a lakosság életszínvonalának emelése. E feladat teljesítése egyben feltétele annak is, hogy fokozatosan kiegyenlítjük a város és falu közti lényeges különbséget is, még közelebb hozzuk a munkásosztályhoz a szövetkezeti parasztságot. Ezért feladatul tűzzük ki, hogy a mezőgazdaságot 1970-lg az ipar színvonalára emeljük. Ettől függ a kommunista társadalomba való átmenet anyagi-műszaki bázisának megteremtése. (A XII. pártkongresszus határozatából.) 1. Forradalmi változásokat értünk el falvaink termelési viszonyaiban, véget vetettünk a magántulajdonban levő termelőeszközök uralmának, mely az ember ember általi kizsákmányolását tette lehetővé. Utat nyitottunk a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelésnek falusi dolgozóink részére és gyöhyörü távlatokat tártunk fel jövő életünk számára. A szocialista széktor ma már döntő fölényt ért el a mezőgazdaságban is; az állami gazdaságok és a földművesszövetkezetek jelenleg a mezőgazdasági terület 88,9 %-át művelik meg és 92 %-ban fedezik a piaci termelést. 2. Mezőgazdaságunk szocialista átépítése a termelés lényeges megerősödését segítette elő, intenzitása 1950 és 1961 között 20 %-kal növekedett, annak ellenére, hogy kb. két millió dolgozó távozott a mezőgazdaságból (főleg az iparba). Nincs tehát igazuk azoknak, akik szerint a termelési viszonyok változása, az egységes földmüvesszövetkezetek megalakítása következtében csökkent volna a mezőgazdasági termelés. 3. A háború előttivel szemben az egy munkaerőre számított munkatermelékenység jelentősen megnövekedett. Amennyiben 1936-ban egy mezőgazdasági dolgozó átlagosan 18,89 q gabonát, 30,9 q burgonyát, 13,3 q cukorrépát, 188,4 kg húst, 1428 liter tejet és 566 tojást termelt, 1961-ben egy állandó munkaerő 43,4 q gabonát, 40 q burgonyát, 51,7 q cukorrépát, 721,9 kg húst, 2872 liter tejet és 1784,7 tojást termelt. S nem hallgathatjuk el azt sem, hogy ezeket az eredményeket az államosítás, a párt és a kormány állandó gondoskodása nélkül nem érhettük volna el. Mindenkinek el kell ismernie tehát, hogy már eddig is vitathatatlan sikerekre lehetünk büszkék népgazdaságunk e fontos ágazatában. Fenti táblázatunk azonban világosan szemünk elé tárja azt a nagy különbséget is, amely az évek folyamán az ipari és a mezőgazdasági termelés üteme közt alakult ki. Míg az ipari termelés a háború előtti színvonalának 300 %-át érte el, mezőgazdasági termelésünk csupán 4 %-kal emelkedett, azaz mezőgazdaságunk igen erős lemaradásáról beszélhetünk. A MEZŐGAZDASÁG LEMARADÁSA FÉKEZI A NÉPGAZDASÁG FEJLŐDÉSÉT A problémával foglalkozva csak ak kor lehetünk tárgyilagosak, ha ismerjük azokat is, amelyek mezőgazdaságunk fejlődését gátolják. Mindenekelőtt azokról kell beszélnünk, amelyek általánosságban érvényesek 8 mezőgazdaságban, tehát a természetadta és biológiai okokról. Bár a tudomány mind többet tár fel a természet titkáiból, teljesen még távolról sem uralkodunk fölötte. A mezőgazdasági eredmények függősége a természettől, a talajtól, az éghajlattól, (amely annyira befolyásolja a termelési eredményeket) még sokáig döntő módon hat a termelésre bármepnyire is alkalmazzuk a modern technika és a haladó/technológia vívmányait. Mezőgazdaságunknak azonban meg vannak a maga különleges fogyatékosságai is, amelyek igazolják a követelményt, hogy a mezőgazdasági termelést az ipar színvonalára emeljük. Ezek a következők: • Mezőgazdaságunk távolról sem fedezi társadalmunk élelmiszerellátását és mezőgazdasági nyersanyagszükségletét. Ez a helyzet pedig komoly nehézségeket okoz egész népgazdaságunknak. • További komoly akadálya a me zőgazdaság fejlődésének a munkaerőhiány és a mezőgazdasági dolgozók magas korátlaga. Most pedig vizsgáljuk meg, mik « következményei a mezőgazdasági termelés lemaradásának. Lakosságunk élelmiszerszükségletének állandó növekedése és a mezőgazdasági termelés ütemének lemaradása az ipart mögött arra kényszeríti kormányunkat, hogy évről évre több élelmiszert vásároljunk külföldön, ahogy ezt alábbi táblázatunk is bizonyítja. (A mennyiségek 1000 tonnákban értendők). 1937 1953 1960 Gabonafélék -93,4* 998,9 1947,9 húskészítmények 2,6 28,7 99,4 Vaj 0,4 14,7 14,4 Pénzben kifejezve például 1955 és 1961 között több mint 15 milliárd koronáért vásároltunk külföldön élelmiszereket, s ez vitathatatlanul óriási összeg. Amellett többnyire nem fizethettünk csak készpénzzel, hanem áruval, főként iparcikkekkel. Tavaly pl. erre a célra több mint 11 ezer fémmegmunkáló gépet, mintegy 14 ezer traktort, 34 000 személyautót és még igen sok más ipari készítményt szállítottunk külföldre, amelyeket idehaza magunk is jól fel tudtunk volna használni. Az a tény, hogy mezőgazdasági termelésünk hiányait ily módon főleg gépek kivitelével vagyunk kénytelenek pótolni, a kedvezőtlen következmények egész sorát hárítja népgazdaságunkra. Világos az is, hogy ha továbbra is ezen az úton haladunk és mezőgazdaságunk helyzete továbbra is kedvezőtlenül befolyásolná népgazdaságunk fejlődését, ipari termelésünk sem lesz képes lépést tartani a világ fejlődő technikai színvonalával. Mindent el kell követnünk tehát, hogy mezőgazdasági termelésünk teljes mértékben fedezhesse népgazdaságunk szükségleteit, azaz mezőgazdaságunk az élelmiszerek maximumát állítsa elő a lakosság számára, elegendő nyersanyagot termeljen az iparnak és saját erejéből fedezze takarmány-, vetőmag- és ültetőanyag-szükségletét, beszámítva a szükséges tartalékokat is. Minderre pedig csak az esetben leszünk képesek, ha mezőgazdasági termelésünk színvonalát 1970-ig az iparéval azonosra fokozzuk. Pártunk XII. kongresszusa ezt az irányvonalat pontosan részletezte és határozatával a megfelelő konkrét feladatokat is kitűzte. (Folytatjuk.) * Nagy lisztmennyiségeket hoztunk be. ^
