Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-02-06 / 11. szám
Műszaki adatok Vonóerő Zetor Major 3012-es t-rak tor (kultivátorozó) A gép hossza 6500 mm Munkaszélessége 3900 mm Szállítási szélesség 2500 mm Magassága 3400 mm Súlya 1700 kg Teljesítménye 0,2 ha/óra Kezelése 2 dolgozó, beleértve a traktorost is TAKARMÄNYBETAKARITÄS A munka súlypontját az utószárítás képezi majd. Egyelőre a takarmányok túlnyomó részét kazlakban vagy zárt térségekben, ventillátorok segítségével szárítjuk. A betakarítást az alábbi rendelkezésünkre álló új gtépek könnyítik majd meg: 400 függesztett vágógerendájú traktoroskasza 350 darab MPZ —140-es takarmányzúzó 340 darab SOP —300-as szénaforgató 200 darab SOPt —6-os szénaforgató 360 darab SPCZ —138-as kalapácsos szecskázógép 400 darab NP —160-as rakodó AZ SPCZ-138-AS KALAPÁCSOS SZECSKÁZÖGÉP A kukoricán és a napraforgón kívül alkalmas az összes mezőgazdasági termény betakarítására. Főként a silózásra szánt takarmányok betakarítására megfelelő, mivei az anyagot nagyon jól öszszezúzza, s ezzel megfelelő feltételeket teremt az erjedésre. Egyszerű, megbíz ható és nagyteljesítményű gép. Műszaki adatok. A gép egy kétkerekű alvázon mozog 616 -os gumiabroncsokon. A betakarítást a csőre erősített kalapácsok végzik. Vonóerő A gép súlya Szélessége munka közben Magassága A forgóhengier átmérője A henger fordulatszáma A kalapácsok száma Munkaszélessége A gép teljesítménye 30 — 50 LE-s tra 800 kg 2500 mm 3300 mm 550 mm 1500 percenként 28 db 138 cm 0,31 ha/óra (150 q/óra) Az itt felsoroltakon kívül kerületünk földművesei további gépeket kapnak öszszesen 200 millió korona értékben. Jelenleg a gépállomások a műszaki fejlesztés feladatainak alapján a gépek elosztásán fáradoznak. A szövetkezetek és az állami gazdaságok vezetői már ma gondoljanak elegendő dolgozó műszaki kiképzésére, mivel az új gépekhez szakavatott kezelők szükségesek. Csakis így biztosíthatjuk, hogy a gépek valóban földműveseink jő segítőtársaivá válnak. Erdélyi Szilveszter, a bratislavai Kerületi Mezőgazdasági Műszaki Vállalat műszaki igazgatóhelyettese Időben készüljünk fel a palántanevelésre Mire ügyeljünk páckészítéskor? A jól végizett pácolás révén a takarmányt szívesebben és akár nagyobb adagokban is eszi a jószág. Ennek oka egyrészt az, hogy a hozzá adott ízesítő melaszon vagy són kívül a pácban az erjedési folyamatok következtében ízesítő anyagok képződnek, másrészt pedig a szecskázás és az erjedés révén meglazított sejtfalakon áthatoló nedvesség a sejteket megtölti és megpuhítja. A pácolás különös haszna abban mutatkozik, hogy azáltal meg lehet szaporítani a téli etetnivalót kevéssé ízletes szalmafélékkel, ugyanilyen rétiszénával, kukoricaszárral. Ezért különösen ajánlatos pácolni a szarvasmarha számára ott, ahol az idei mostoha száraz időjárás miatt kevés a takarmány. A pácolás nem ritkán még a gyenge minőségű silózott takarmány ízesítésére is szükséges. A pácolás munkát igényel, tehát, ha arra munkát, időt fordítunk, annak legyen értelme: a páccal valóban ízesítünk, javítjuk a takarmányt. Ehhez a következőkre ügyeljünk különösen: B 1. Ne használjunk túlsók vizet a szecska átnedvesítésére, az ne legyen lucskos 80 — 90 % víztartalmú, mert akkor melegebb időben a pácban túlságos élénk erjedési folyamatok mennek végbe, s ez nagy táplálőanyag-veszteségigel jár. Hideg időben pedig a sok hideg víztől alig indul meg a kívánatos erjedés. Ezenkívül a lucskos pácból akár hűvösebb, akár melegebb időben elfolyó felesleges nedvesség hasznos táplálóanyagokat visz magával, oldott állapotban. Ezek veszendőbe mennek. B 2. A jószág pontosan kimért egy napi szükségletét az etetést megelőzően 24 óráig pácoljuk. Ennyi idő szükséges ugyanis ahhoz, hogy a tömeg minden része megpuhuljon és az állatok által kedvelt gyengén savanykás szagúvá és ízűvé váljon. Ha melaszos vizet adagolunk, egy nap leforgása alatt annak szaga és íze a takarmány minden részét átjárja. Nemcsak a pazarlás elkerülésére kell mindenkor az állatok előirányzott szükséglete szerinti mennyiséget pácolnunk, hanem azért is, mert a feleslegként visszamaradt takarmányra sokszor ráteszik az új pácolási anyagot. Amire aztán a régi pácmaradék etetésre kerül (melegebb időszakban 60 C fokig is melegszik) nemcsak sok az erjedési vesztesége a táplálóanyagokban, hanem penészgombák és olyan káros apró szervezetek is elszaporodnak benne, amelyek már a rothadást is megindítják. 9 3. Rendszeresen tartsuk be a pácolás időtartamát, mert 24 óránál rövidetob idő alatt alig pácolódik jól a takarmány. Ennéd hosszabb időtartamú pácolás esetén viszont nagyobb a tápanyagveszteség. Ezért 2 vagy 3 napigi, csak téli időben, amikor jéghideg a takarmányelőkészítő helyiség, pácoljunk előre. Ilyen körülmények esetén 2, sőt 3 nap is kell ahhoz, hogy a pác anynyira felmelegedjen, mint a melegebb időszakban egy nap alatt. A táplálóanyag-veszteség sem több. B 4. A pácoláskor egymásra rétegezett takarmányokat utána keverjük össze. A kemény, kevéssé ízletes anyagok szecskáját így a nedvdús takarmányokkal (felaprított takarmányrépával, cukorgyári nedves répaszelettel vagy silózott takarmánnyal) keverjük. Ezek hiányában az összehordott szecskát összekeverés közben vízzel, — lehetőleg 2—10 % melasztartalmú, vagy 0,3—0,5% sótartalmú vízzel — egyenletesen nedvesítsük. Ezáltal azonos ízű, és minden részletében egyező arányú keverékhez jutnak az állatok. Ha esetleg jól sikerülhet is a réteges pác az abból kimért adagok útján az állatok mégsem részesedhetnek egyformán az egyes pácalkotórészek bői. B 5. A pácba kerülő szecska lehetőleg ne legyen 4 — 5 cm-nél hoszszabb. Újabban sok helyen a silótöltőgéppel szecskáznak. Ez kivált a kukoricaszárat durvára vágja, miáltal arra a pácolás nem fejtheti ki kellően hatását. Legyen gondunk a gépek késeire, ha szükséges, cseréljük ki élesekkel, hogy lehetőleg apróra vágják a takarmányt. Abrakot nem célszerű belekeverni a pácba, mert azt erjedési veszteségek érik. Kivétel, ha maga az abrak nem eléggé ízletes. Dr. Kurelec Viktor A zöldségtermesztés egyik alapvető mozzanata a palántanevelés. Bár az időjárás még téli, a zöldségtermelő üzemeknek máris el kel! kezdeniük a felkészülést. A tennivalókat az üzem termelési célkitűzései szabják meg, összhangban a rendelkezésre álló berendezésekkel. A szabadföldre legelsőként a káposztafélék palántáit ültetjük ki. Az előnevelést tehát úgy kell ütemezni, hogy az illető termőtájon a legkorábbi kiültetés idejére a szükséges palántamennyiség rendelkezésre álljon- A káposztafélék közül a karfiolt és karalábét szoktuk tűzdelni. Ezek magvetésének ideje január vége — február eleje, tüzdelésüket pedig a kelés után 2 — 3 hétre kell végezni, amikor az első Iomblevé! fejlődésnek indul. Az egyéb korai káposztafélék palántáit tüzdelés nélkül neveljük, 5 — 6 hetet számítva a kiültetésre kész palánták előállítására. A palántanevelés hőenergia forrása a melegágyi trágya, még ha megfelelő mennyiségben is áll rendelkezésre, nem adhat teljes biztonságot. Az istállótrágya gyűjtését, kezelését és felhasználását tehát úgy kell megszervezni, hogy a lehetőségekhez mérten az a leggazdaságosabban érvényesüljön. Ki kell választani azt az egy-két növényt, amely az üzemi adottságok miatt a legdöntőbb jelentőségű és a felszerelés nagyobb részét ennek legjobb kiszolgálására kell fordítani Rendkívül fontos a tervszerűség, a beütemezett munkák időbeni elvégzése és az ehhez szükséges feltételek előrelátó biztosítása. Az időjárás ezeken kívül is évről évre elég sok váratlan meglepetést tartogat, amelyek még kellő előrelátás esetén is nehezen küszöbölhetek ki. Ha a paprikát tüzdelés nélkül tervezzük előállítani, várhatunk a vetésével március második feléig. Ugyanígy a paradicsom március végén legyen tűzdelhető. A téli időszak feladata a melegágyi felszerelések kijavítása, a melegágyi takaró beszerzése vagy kötése, valamint a hiányzó felszerelés és a szükséges védekezőszerek vásárlása. A szabadföldi zöldségtermesztés eredményessége legtöbbször a palántanevelő telepen dől el. A kertész szakértelmét legjobban a kiültetésre kerülő palánta minősége bizonyítja NÖBER IMRE, kertészmérnök, (Budapest)
