Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-02-03 / 10. szám

Négy ember története Mezőgazdaságunk fejlődése egyre több szakembert igényel. A korszerű nagyüzemi termelés a növénytermesz­tés és az állattenyésztés komplex gépesítése nélkül el sem képzelhető. A középfokú mezőgazdasági iskolák feladata, hogy olyan szakkáúerekkel lássák el szövetkezeteinket és állami gazdaságainkat, akik sokoldalúan képzettek, ismerik és szeretik hivatásukat, s akik képesek megbirkózni azokkal a nagyon is komoly feladatok­kal, amelyek mezőgazdaságunk előtt állnak. Hogyan illeszkednek bele a gyakorlati életbe ezek a fiatalok? Hogyan segítik őket a szövetkezetekben, s hogy milyen nehézségekkel kell szembenézniük — arról mondunk el négy történetet. SZONYA ANYUKAJA KICSERÉLT SZÉKEK Bori Árpád a ka­­lincsiakovoi szö­vetkezet agronó­­musa. Az olvasó már valószínűleg előre kitalálta, hogy ő Is sahiban végzett, mint az előző két fiatal, s bár jelenleg agro­­nómusa a szövet­kezetnek, eredeti­leg ő is zootechni­­kus volt. Közeleb­bit még róla: most szerelt le az ősz­szel és nőtlen. A gazdaságnak 392 hektár a szán­tója, s egyebek kö­zött most készítik [mint mindenhol) az évi termelési terveket. Hogyan lesz egy vérbeli zootechni­­kusból a végén ag­­ronőmus? — Mikor végez­tem — meséli — nem volt csoport­­vezető a szövetke­zetben, hát t cso­portvezető lettem. Utána jött a kato­naság, s hogy le­szereltem, megválasztottak agronó­­musnak. Ez az egész. S most már nem szeretnék változtatni ezen; lé­nyegében az iskolában ezt is meg azt is tanultam. Nehéz volt persze és szokatlan, különösen az ősszel. Van 8 traktorunk és 3 traktorosunk. Ez a legnagyobb hiba, s ezen kellene a leghamarabb változtatni; remélem sikerül... Hogy mit csináltunk? A napokban végeztük el a nitratációt az őszieken; 80 hektár búzánk, 10 hektár rozsunk és 12 hektár őszi keverékünk van ... íme, a zootechnikusból lett agro­­nómus! De az egészben az a legfurcsább, hogy a kalincsiakovolak Jelenlegi zootechnikusa viszont eredetileg — agronómus. Most már csak azt szeretnénk meg­jegyezni, hogy nem volna-e érdemes azokat a székeket mégiscsak vissza­cserélni?! — Olyat küldenek Ide, aki nem ért a gazdasághoz... • Hát ez keserű volt. Rúgni szeretett volna az egészen egyet és otthagy­ni, elmenni akárhova pincérnek vagy útkaparőnak. De aztán meggondolta. Maradt. Most már, ha nem sikerül minden úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, fontos, hogy valami eredmény azért mutatkozik. — Csak több fiatal lenne — mond­ja — az kellene, olyan korúak min! én. De hol vannak azok a fiatalok!?... Eltűntek. Legalábbis ebből a faluból. GÁL SÁNDOR — Haza akartam Jönni dolgozni a szövetkezetbe — emlékszik vissza — gondoltam én min­denre, csak arra nem, hogy nem kellek. Legjobban az fájt, hogy az Itthoniak tették ezt. Ha más szövet­kezet vezetősége küld el, azt mégse veszi annyira a szívére az ember­­bár, azt se szabad­na tenni a fiata­lokkal. Kicsit hallgat, mintha a kellemet­len emlékeket a­­karná elfeledni. A kis Szonya anyukája Nyolc traktorunk van és három traktorosunk, séli Bori Árpád. (Balról az első.) EGY KESERŰ PIRULA Snírer János, egy­szerűen Jani vagy Jancsi, Dőlné Se­­merovce agronó­­musa, csoportveze­tője, mindenese a szövetkezetnek. Az ő története némi­leg elüt az előző háromtól. Akkor végzett — hogy ő Is Sahiban ban —, mikor a szövetkezetét ép­pen otthagyta az agronómus és a zootechnikus is, „mint szent Pál az oláhokat“. Semmi egyebe, csak a friss érett­ségi bizonyítványa, az akarata, kitartá- Snírer János: sa s a hite, hogy „Több fiatal kel­­a szövetkezeten lene... de hol változtatni kell, vannak azok a változtatni, mégpe- fiatalok!?... dig mindazon, ami helytelen, ami gátolja és akadályoz­za a fejlődést Míg másutt (az első példák is bi­zonyítják) a fiatal szakemberek in­dulása a megszokott gátakba ütkö­zött, neki addig minden „lehetőség“ megadatott: „tedd, amit tudsz“ jel­szóval. Az egyik tagsági gyűlésen aztán meg is kapta a vezetőség valamelyik túl okos tagjától, hogy: Pusztaságból — termő róna MEG TAVALYELŐTT történt. A velkékapusani mezőgazdasági tech­nikum tantermében, az órák közti szünetben tasnulótársaimmal be­szélgetőé (távtanulók voltunk], egyik tanulótársam, Palágy i Sándor — a Szomotori Állami Gaz­daság igazgatója á kővetkező sza­vakkal fordult hozzám: — Tudod-e, hogy a szomszédo­tokban új állami gazdaság létesül? —■ Már, hogyan tudnám! — vá­laszoltam meglepődve hol és mikor kerül rá sor? — A Nagyerdőpusztából, még hozzá hamarosan. Ez az 1140 hek­táros terület pusztaság, kihasz­nálatlanul hever. Bogáncs, galago­­nyabokor és káka uralja. A járási pártbizottság tanácsá­nak határozatára 1961. október 10- én megjelentek az első lánctalpas traktorok, s hasogatták gyepszán­tó ekékkel a hajdani Csíkszentkl­­rályt és Andrássy grófok volt bir­tokát. Ejfel-nappal, két váltásban szántották a traktorok, s decem­ber 12-ire befejezték ezt a munkát. Fucska Istvánt bízta meg a Já­rási pártbizottság a további mun­kálatok vezetésével. Benne látta azt az embert, aki az új, induló gazdaságban a feltomyosuló ne­hézségek leküzdésére képes. GAZDÁLKODÁST KEZDENI több mtnt ezer hektár frissen szántott gyepen, réten, legelőn, merész do­log. Főleg a vetés okozott sok gondot. ...S most, esztendő múl­tával, ha visszatekintünk az eltelt hónapokra, az összetorlódott sok munkára — amit a gazdaság dol­gozói lankadatlan szorgalommal el­­ts végeztek —, önkéntelenül is végeztek —, önkéntelenül is arra gondolok, mi mindenre képesek az emberek, csak egy akarat, jó irányítás kell. Most örömmel állapíthatjuk meg, hogy a terméketlen pusztaságból termő rónát varázsoltak a szor­galmas emberek. A nagy száraz­ság ellenére is 35 vagon kalászos, 57 vagon kukorica, s hektáronként 270 mázsa silókukorica termett raj­ta. Valamint cukorrépa, burgonya és más egyéb. Idén már 38 hektáron termeszte­nek cukorrépát. Igaz, hogy a ke­vés munkaerőivel rendelkező gaz­daság vezetőinek ez nagy gondot okoz majd, de jó szervezéssel komplexbrigádok, valamint a já­rás és a kerület fiataljainak segít­ségével idejében elvégezhető a nö­vényápolás munkája. AZT AJÁNLJUK, a CSISZ járási bizottsága vállaljon védnökséget eme új állami gazdaság fölött. POPELY ANDOR J Oborin] * • • Japánban egy kilométer hosz­­szú mozgó járdát készítettek, me­lyet a vasútállomáson helyeznek működésbe. A mozgó járda a pe­ronon kezdődik és az állomás épü­letében végződik. Percenként 50 méteres sebességgel mozog. Egy óra alatt 15 000 utast szállíthat el és öt perc alatt elszállíthatja egy tíz kocsiból álló szerelvény összes utasait. • Már a régi görögök is 24 faj­ta kenyeret ismertek. A legjobb minőségű lisztből sütött kenyeret „szamidamita" néven árulták. A kenyérbe zöldségféléket, sajtot, gyümölcsöt is tettek és a mai mé­zeskalácshoz és piskótához hason­ló süteményeket sütöttek. ® Az alma és a körte friss álla­potban tartható egész éven át. Ugyanis ha a levegőben több a szén­dioxid és a szokványosnál keve­sebb oxigén van, akkor az ilyen légkörben a gyümölcsöt kockázat nélkül 9—12 hónapon át friss álla­potban tarthatjuk. • A kubai Vagueria ültetvényen kísérletképpen villamosáramol használnak a rovarok irtására. A rovarokat a villanykörte fényével csalogatják a villamos árammal töltött kerethez, amelyet a zöld­séges parcellák között helyeznek el. « Az Északamerikai ■ Egyesült Államokban egy 16,5 m hosszú és 4,8 m magas melegházat építettek Az egész szerkezet csupán másfél tonnát nyom. Az egész épületet kizárólag műanyagból és fóliából készítették, minden cölöp, oszlop és tetőszerkezet nélkül. • Méhpempő gyermekeknek F a t e j e v a és Rosszal j a koraszülöttek klinikáján fejlődés ben erősen visszamaradt, táplálko­zási zavarokban szenvedő tizenegy gyermeket méhpempővel gyógyke zeit. A gyermekek kora 4 hónap és 2,5 év között volt. Etvágytala nők voltak, környezetük nem ér dekelte őket. Gyógyításukban o szokásos kezelésekkel nem síké rült eredményt elérni. A pempöl a méhészeti kutatóintézet kísérlr tei alapján készített végbélkúpé, alakjában használták. Tíz guer meknek tíznapos kezelés után megjött az étvágya, érdeklődte ■ környezetük iránt és a súlyiA- 200—300 grammal gyarapodott könyvelősködnl... Tetszik nekem ez a munka, s ha letelik az anyaszabad­ságom, újra kezdem. A SEGÉDZOOTECHNIKUS Az utazó emberre hamar rásőtéte­­dik a januári este. Csak az ablakok­ból kilopott fény jelzi a falvakat; kö­rül nagy, fagyos nyugalom szorítja a földet. A viskovcei szövetkezet főzootech­­nikusával, Tóth Ignáccal járjuk vé­gig az istállókat, keresve a segéd­­zootechnikust, Csala Ferit. Tavaly végezte el a sahi mezőgazdasági is­kolát, s azóta szülőfalujában dolgo­zik. Az ő kitétele: — A gyakorlatban jelenleg még nem lehet megvalósítani azt, amit az iskolában a könyvekből tanultunk. S hogy miért, így Indokolja: — Az iskolában az ideális viszo­nyokat veszik alapul. Viszont a szö­vetkezetekben sokhelyütt nagyon nem ideálisak a körülmények. Nekem aránylag kedvező a helyzetem, hisz olyan ember mellett dolgozom, aki tíz éve vezeti az állattenyésztést. Csak hát itt meg az a baj, hogy mi­re belejönnék a munkába, akkorra be kell vonulni, s a két év... nos, szóval erről még egyelőre nem ér­demes beszélni. Talán a kezdetben legfurcsább és a legnehezebb meg­szokni azt, hogy nem minket irányí­tanak, hanem nekünk kell irányítani. Legfontosabb: megismerni az embe­reket«' Talán könnyebb volna a hely­zetünk nekünk, fiataloknak, ha az állattenyésztésben több velünk egy­korú dolgozna. Az idős emberek ne­hezen kezdenek valami újat, s ez leg­több esetben a kezdeményezés kerék­kötője ... Tizenkilenc éves Csala Feri és se­­gédzootechnikus a viskovcei szövet­kezetben, jó helyen van, szépen ke­res és szívesen emlékszik vissza az Iskolára. A csöppség, a két fiatal szemefé­­nye nyugtalanul mozdul a kocsiban és felsír. Az anyuka: Nemőeková, Né­meth Irén föléhajol s a kis Szonya gyorsan elcsendesedik ... De ez már a történet vége. Akkor még Németh Irén csillogó lányszemmel nézte az új, számára csak távolról ismert világot. Táskájá­ban valahol egy könyv lapjai között rejtőzött az érettségi bizonyítványa, amely azt igazolta, hogy tulajdonosa eredményesen elvégezte, a Sahi Me­zőgazdasági Műszaki Középiskola zoo­­technikal szakát. A bizonyítvány mellett még ott volt az elhelyezés is a Demändice-Oszadai szövetkezet­be. — Aztán? El-mentem a járási pártbizottságra, tudja, tagja vagyok a pártnak és elmondtam az egészet. Lett is hirtelen annyi lehetőségem, hogy alig győztem válogatni. Akkor már itthon is jó lettem «volna. Az állami gazdaságban kezdtem, — akármilyen furcsán is hangzik, — tikai szempontjai érvényesülnének. Hruscsov elvtárs hangsúlyozza: az állammonopolista tőke a maga részé­ről igyekszik a gazdasági élet nem­zetközivé válásának objektív tenden­ciáját erősíteni, és egyúttal felhasz­nálni a maga agresszív’ katonai és politikai céljaira. A szocialista országoktól idegen minden agresszív törekvés, mind po­litikai, mind gazdasági téren. Nem hívei az egymással szemben álló blokkok politikájának, hanem követ­kezetesen állást foglalnak a gazda­sági kapcsolatok fejlesztése mellett, függetlenül az országok társadalmi rendszerétől. Ezt az álláspontot tük­rözi a következetes harc, amelyet a szocialista országok például az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságában folytatnak azért, hogy Európa összes országai egyesítsék erőiket a közös, nagy gazdasági problémák megoldá­sára. Több ízben felvetették már, hogy nem elég összekapcsolni külön a KGST és külön a nyugat-európai államok villamosenergia-hálózatát, ha­nem célszerű lenne egy egységes összeurópai villamosenergia-hálózat kiépítése. Felvetették egységes eu­rópai víziút kiépítésének gondolatát, amelynek keretében pl. összefüggő víziút alakulna ki a Dunán és a Raj­nán keresztül az Északi- és a Fe­kete-tenger között. Évek óta javasol­ják egységes világkereskedelmi szer­vezet létrehozását, amely elősegítené a kereskedelem fejlesztését a világ minden országa között. De a javaslatok megvalósulása nemcsak a szocialista országokon mú­lik. A gazdasági kapcsolatok fejlesz­tésére irányuló erőfeszítések részei a békés egymás mellett élés politi­kájának a két rendszer közötti nagy méretekben kibontakozó gazdasági versenynek. A két rendszer közötti c^zdasági versenyben az Európai Kö­zös Piacnak fontos szerepe van azért is, mert ennek országai fejlődnek jelenleg — Japántól eltekintve — a leggyorsabban a tőkésországok kö­zött. Az egy főre eső termelés — átlagban — egyelőre még magasabb a Közös Piac országaiban, mint a KGST-ben. A szocializmus ereje azon­ban legyőzhetetlen. Míg az elmúlt öt évben például a tőkés világrendszer ipari termelése 23 %-kal, azon belül az Európai Közös Piac országainak termelése .37 %-kal nőtt, addig a KGST-országoké 61 %-kal. A gaz­dasági verseny helyzete tehát vilá­gosan a szocializmus győzelmének irányába mutat. Sz. J. sára, amely valóban egyformán érde­ke minden részvevő országnak és így az egész szocialista tábornak. A ter­melőerők társadalmi tulajdona, a terv­­gazdálkodás rendszere sokkal terv­szerűbb, magasabb rendű gazdasági együttműködést lesz lehetővé és egy­ben szükségessé. Ezek között jelentős szerepet játszanak a hasonló jellegű vállalatok közötti együttműködés kü­lönböző formái, valamint közös vál­lalatok, kutatóintézetek, tervezőiro­dák létrehozása, együttes beruházá­sok megvalósítása. A KGST-országok szorosabb gazdasági együttműködését azonban, mindenekelőtt a tervek tu­dományos sokoldalú egyeztetése ala­pozza meg. A szocialista tervgazdál­kodás, különösen a távlati tervek egyeztetésének lehetősége a gazdasá­gi fejlődés olyan tervszerű össze­hangolását teszik lehetővé, amelyhez hasonló nem képzelhető el tökésor­­szágok között. A KGST-országok kö­zött nemcsak tervszerű, hanem lé­nyegesen átfogóbb és hatékonyabb munkamegosztás van kialakulóban, mint a Közös Piac országai között. A KGST ezenkívül semmiféle meg­különböztetést nem alkalmaz a szer­vezeten kívül álló országokkal szem­ben, és úgy biztosítja a résztvevő országok gazdasági fejlődését, hogy az ne legyen hátrányos más, benne részt nem vevő országokra: sőt, a KGST országai erőfeszítéseket tesz­nek a gazdasági kapcsolatok kiszéle­sítésére a világ összes országaival. Egészen más a helyzet a Közös Piacnál, amely a hozzá nem tartozó országokkal szemben kiépülő közös vámfallal éles megkülönböztetést al­kalmaz a kívülállók ellen. A Közös Piacnak ez a megkülönböztető poli­tikája azonban mindenekelőtt a szo­cialista országok ellen irányul. A Kö­zös Piac törekvése az, hogy egysé­ges gazdasági blokként lépjen fel a szocialista országokkal szemben, kor­látozva a többi között a külkereske­delmet ezekkel az országokkal. Ter­mészetesen a KGST országoknak megfelelő következtetést kell levon­niuk ebből kereskedelmi politikájuk­ra. Különösen élesen bontakozik ki a nyugat-európai integrációnak a szo­cialista országok ellen irányuló éle abban a tervben, amely a Közös Piac­ból kiindulva, valamiféle gazdasági szövetségben kívánja egyesíteni az összes nyugat-európai tőkésországo­kat, és esetleg az Egyesült Államo­kat is. Mindez nem lenne más, csak egy gazdasági NATO, amelyben a NATO közismert hidegháborús poli-A Közös Piac — már nevében is ben­ne van — a nemzetközi munkameg­osztást, és a vámkorlátok lebontásá­val, egy nagyobb piac szabaddátéte­­lével igyekszik a termelésre hatni a piacokért folyó éles versenyben. A gazdasági együttműködés igen szervezett abban a körben, amelyre nagy nemzetközi monopóliumok vagy azok egyesüléseinek befolyása kiter­jed. Ez azonban még távolról sem az egész gazdasági élet. Ha ugyanis a gazdasági élet egészét nézzük, ak­kor a nemzetközi munkamegosztás spontán jellegű, az értéktörvény ha­tására a piac közbejöttével „szer­veződik“. Mindezt figyelembe véve azonban nem jelentéktelenek a Kö­zös Piac eddigi eredményei a hat or­szág gazdasága, illetve egyes fő gaz­dasági ágak integrációja terén. A szén- és acéliparban, a közlekedés egyes ágaiban, a pénzügyekben is az összefonódás már jelentősen előre­haladt és az integrálódás folyamata más területeken is viszonylag gyors ütemű. Lényegesen más a KGST-ben részt vevő országok gazdasági együttmű­ködése, annak tartalma. A KGST nem belső ellentétek közepette jött létre, az a termelőeszközök társadalmi tu­lajdona, a szocializmus alapján álló, tervgazdálkodást folytató országok szövetsége, amelyek együttes erővel, a kölcsönös és közös érdekek figye­lembevételével, egymás segítségével építik a szocializmust. Az országok közötti viszony nem az erősebb ural­ma a gyengébb felett, hanem éppen ellenkezőleg: az erősebb, nagyobb gazdasági erővel rendelkező országok és mindenekelőtt a Szovjetunió segít­séget nyújtanak a gazdaságilag ke­vésbé fejlett országoknak. így az or­szágok közötti gazdasági különbségek csökkennek és gazdasági fejlettségük színvonala fokozatosan kiegyenlítődik. Monopóliuma diktátuma, a munkás­­osztály kizsákmányolása — ismeret­len fogalmak a szocialista országok­ban. A cél, amelynek a KGST egyik eszköze, a dolgozók életszínvonalának gyorsabb emelése mindegyik ország­ban, az országok termelőerőinek leg­ésszerűbb kihasználásával. A szocialista tervgazdálkodásban a gazdasági problémák megoldásának módja is gyökeresen eltér a Közös Piacétól. Az egyes országok gazdasági fejlettségének összehangolása közvet­lenül a termelés összehangolásával történik, és ez lehetőséget nyújt a termelő erők olyan kihasználására, olyan munkamegosztás megvalósitá-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents