Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-01-27 / 8. szám
Harminckét esztendeje a közös úton Látogatás a kijevi Kommunyiszt kolhozban A tá] képe olyan, mintha a csallóközi, Komárno-környéki vidéket Járná az ember, csak éppen a szőlőkarók és a tőkék hiányoznak a honi tájakat megszokott szemnek. A határ nagy része homokos, a többi — ahogyan M. Ny. Brovcsenko elvtárs, a kolhoz elnöke mondja — réti vályog és agyagtalaj. A település képe Így fest: néhány régi épület, lakóház mellett körös-körül szabályos- és széles utcákká rendeződve, villaszerű kétszobás, terraszos lakóházak, előttük virágoskerttel, az udvarban gyümölcsfákkal. A gazdaság központi irodájával szemben pedig ott büszkélkedik a néhány éve megépült kultúrház, benne a tágas tanácskozó és moziterem és a községi könyvtár, több tízezres könyvállománnyal. Tej és zöldség Feltűnik, hagy a lakóházak tetején majd mindenütt televízió-antenna ágaskodik. Igen, éppen a napokban érkezett meg a Kommunyiszt kolhoz településre az ötvenedik televíziós készülék. Aztán azt is rögtön észreveszi az ember, hogy a kultúrház tetején nincs TV-antenna. — Volt, de mivel elértük a „telítettséget“ — mondja az elnök — vagyis a TV műsorait már mindenki odahaza nézi, feleslegessé vált, Így átvittük az irodai tanácskozó terembe, ahová 25—30 ember elfér és nem kell feleslegesen fűtenünk a kultúrház 250 embert befogadó termét. A TV-készülékek sokasága azonban határozattan elárul valamit a kolhoz és tagjainak anyagi helyzetéről. Elsősorban azt, hogy a kolhoz sok árut termelő gazdaság lehet, a tagjai is szépen kereshetnek, másodsorban pedig arra mutat, hogy a tagság igényli is a kulturáltabb életet. „Gyanúmat“ a gazdaság elnöke erősíti meg: — Kíjev Ukrajna fővárosa, itt van a „szomszédban“, alig 25 kllométer-Téli teendők nyíre. Ez a közelség eleve arra ösztönzött bennünket, hogy főként sok tejjel és zöldségfélével lássuk el a lakosságot. Kereken 1300 hektár szántónkból 500 hektárt siló- és szemeskukoricával vetünk be évről évre, 100 hektáron pedig zöldségféléket termesztünk. A „sláger“ tehát a tej és a zöldség. — A tejhozam? — Az 1200 szarvasmarhánkból 500 a fejőstehén. Évente tehenenként 3800 liter tejet fejünk és adunk el az államnak ... Ez bizony, akárhogyan is nézzük, igen szép teljesítmény. Amikor megtekintjük a négyállásos tehénistállót, elcsodálkozunk. Olyan, akár egy „palota“. A masszív tehénistállóhoz a tejkonyha, a takarmányelőkészítő és a gondozói lakás csatlakozik. Ami pedig a zöldségféléket illeti, a 100 hektáros kertészetükben „száraz“ viszonyok között termelnek. Eddig minden évben kifizetődő volt, de törik a fejüket azon, hogyan tudnák a gazdaság 13 hektáros halastavának a vizét a kertészet öntözésére felhasználni. A kertészet területe sajnos, messze esik a halastótól. Még az idén kijönnek a mérnökök és elkészítik az öntözési terveket. Szilárd bérezés A kolhoztagság jövedelme felöl érdeklődve hamarosan kiderült, hogy a gazdaság két esztendeje áttért a normákon alapuló havi fizetéses jövedelem elosztására, vagyis a szilárd bérezésre. Ennek az volt az első menete, hogy meg kellett teremtenlök a pénzügyi alapokat, tehát azt, hogy minden hónapban elegendő pénz álljon rendelkezésre az árutermelésből. Ezért feljesztették ki a tehenészetet, a kertészetet. Igen figyelemre méltó, hogy az egyes munkák, munkakörök ellátását, szakképzettséghez kötik. így akinek csak hét vagy nyolc általános iskolája van, az nem dolgozhat komolyabb szakmai képesítéshez kötött munkán. Ennek megfelelően alakul ki a normateljesítményhpz kötött havi fizetés is. így a vizsgát nem tett mezei munkások 40—60, a munkavizsgát tett növénytermesztők 70—100, esetleg 110 rúbelt kaphatnak havonta. Az állattenyésztési szakképzetlen kisegítők ugyancsak 40—60, a szakmunkásvizsgát tettek pedig mér 80—100 rubelt is kereshetnek. Az állategészségügyi dolgozó fizetése havonta 90, a technikusé 120, az állatorvosé 130 rubel. Az agronómus ugyancsak 130 rubel fizetést kap. Amint megtudjuk, külön növényekre vagy állattenyésztési eredményekre úgynevezett premizálás nincs, ellenben van nyereségrészesedés, az egész kolhoz eredményességi mutatói alapján. A többletjövedelem 25 %-át ugyanis rubelben kifizetik minden egyes tagnak, fizetése arányéban. — Két esztendővel ezelőtt — mondja az elnök — a gépállomástól, amely feloszlott, átvettünk 10 traktort, 10 teherautót, 3 kombájnt, 3 silóbetakarítót, 2 burgonyaszedőgépet és természetesen a hozzátartozó munkaeszközöket. Igen, gépekre még szükségünk van, vásárolunk is, ahogyan az erőnkből futja, de mindinkább arrafelé haladunk, hogy szovhozként dolgozzunk. A készpénzes fizetésre való áttérés is ezt hozza magával. Persze, kell hozzá még legalább fél évtized, hogy a termelésben, a munka szervezettségében elérjük ezt a szintet, amit ma egy állami gazdaság már elért. Egy régi ház — emlékeztetőül A kijevi Kommunyiszt kolhoz 1930- ban alakult, tehát most éppen harminckét esztendeje, hogy a település népe kezébevette sorsának irányítátást. Az egyik utcasor végén Járva, egy kis földkunyhőt fedezek fel. — Mi ez? Jégverem, vagy csőszház? — fordulok az elnökhöz. — Nem. Ez egy volt lakóház. Ilyen kis földputrikban lakott ez a nép itt a cárok idején. Már a huszas években, amikor kő- és téglaházakat kezdtünk építeni, ezt az egyet — emlékeztetőül — meghagyta a nép. Meghagytuk, hogy emlékezzünk rá mindig: honnan is Indultunk ki... Tekintetem az egyik villaszerű családi ház TV-antennájára téved. Bizony, nem árt néha emlékezni is. Biró András Szőlőtermesztés az udvarokban és házi kertekben Ismeretes, hogy a szőlő a legizletesebb és legegészségesebb gyümölcseink közé tartozik. A könnyen felvehető cukrokon és az összhangban álló savtartalmon kívül ásványi sókat és az egészséghez annyira szükséges vitaminokat is tartalmazza. Az orvosok gyakran mint fő gyógyételt írják elő betegeiknek. A szőlő kúszó növény és éppen kúszó tulajdonságánál fogva termeszthető azokon a helyeken, ahol más növényt sikeresen termeszteni nem tudunk. A nagyüzemi gazdálkodás bevezetésével a kis- és középföldművesek udvarai, szérűi a legtöbb helyen felszabadultak és vagy a konyhakert szerepét töltik be, vagy üresen, kihasználatlanul állanak. Pedig ezek a néha több árnyi kiterjedésű területek termelhetnének annyi szőlőt, hogy az egész család étkezési szőlőszükségletét fedeznék, továbbá néhány hektoliter bort is nyernének. Az életszínvonalunk emelkedése során, ma már szinte követelmény, hogy a dolgozók asztaláról ne hiányozzon a bor sem. A külföldről behozott borok mennyisége is csökkenne így és értékes devlzamegtakarítást eredményezne népgazdaságunk számára. Hova telepítsük a szőlőt? A mai lakások már úgy épülnek, hogy körülöttük sok üde, zöld és virág is helyet kapjon, mivel ez széppé teszi a környezetet. Ezt a feladatot jól tudja teljesíteni a szőlő Is. Tehát a falra felfuttatva kisebb épületek, nyári konyhák, ólak, garázsok, üres telkek melletti helyekre egyaránt telepíthető. Fontos azonban, hogy elegendő napfényt kapjon a növény. Ezért a déli, délkeleti, délnyugati oldalak Jöhetnek számításba. A lakóház falához telepített szőlőnél ügyeljünk arra, hogy az teljesen el ne fogja a napfényt a lakástól, továbbá, hogy a gondozással Járó permetezés ne érje az ablakokat, festett ajtókat. Lehetőleg úgy ültessük, hogy a fal felől tudjunk permetezni. A tala| megválasztása Ha homokos a talajunk, (75%-nál több kvarcszemcsét tartalmaz), megfelel a saját gyökerén élő nemes fajta is. Agyagos, kötöttebb talajra viszont vad alanyra oltott fajtákat telepítsünk. Ha töltésföld van az udvarunkban vastagabb rétegben, ajánlatos a gödröt minden tőka részéra előre kiásni 1 m széles, 1 m hosszú és 1 m mélyen. Ebbe tápanyagban gazdagabb talajt hordjunk, a kiásott földet pedig tüntessük el. Ha a talajvíz szintje magas, kissé kupacoljuk fel az elültetett vesszőket. Milyen vezetés felel meg legjobban Legjobban megfelel a lugas-vezetés, mert ez terem a legtöbbet. Egy lugastőke 10—12 éves korban 70—90 kg szőlőt teremhet. Ennek a vezetésnek a hátránya azonban, hogy kemény tél esetén a rügyek megfagyhatnak, illetve ólmos esővel megvakulhatnak. A fagyok elleni védekezés a lugaskarok téli betakarításával, továbbá fagyálló-fajták termesztésével oldható meg. Lugasmfivelésre ajánlható fajták Csemegeszőlőnél: Hamburgi muskotály, Ezeréves Magyarország emléke. Kecskemét virága, Génual zamatos, Saszla-félék, Szőlőskertek királynője, Csaba gyöngye. Borszőlőknél: Szürkebarát, Leányka, Tramini, Hárslevelű, Olasz rizllng, Bánáti rizllng, Kövidinka, Pozsonyi fehér, Ktsburgundi, Oporto, Kékfrankos, a dlrekttermők közül pedig az Otelló. Vasas Ferenc, Szőlészeti Iskola (Kravanl) Újfajta műtrágya Az észak-csehországi Lovosicel vegyüzem dolgozói az utolsó kísérletet végzik egy kombinált műtrágyaféleség előállításán, amely egyben tartalmaz nitrogént, foszfort, káliumot és különféle százalékarányban lehet szórni, nem úgy mint ezelőtt, Nagy előnyt jelent ez a mezőgazdasági termelésben, mivel egyszerre el lehet szórni, nem úgy mina ezelőtt, hogy minden műtrágyafélét különkülön. A kísérletezés eredményekkel támasztható alá és az üzem a közeljövőben áttér ennek a műtrágyaféleségnek a nagyvonalú előállítására. Építkezzünkolcsón ésgazdaságosan L A LAKÁSÉPÍTÉSRŐL Szőlő. Mivel a tél korén beköszöntött, folytathatjuk (ha az idő engedi) az istállótrágya kihordását, beszántását vagy beásúsát. Ha a szükség megköveteli, rázzuk vagy verjük le, főleg a lugasokról és a betakaratlan tőkékről a ólmoseső okozta Jégburkolatot. Javítsuk az utakat, szerszámokat, kerítéseket, dróthuzalokat, tartósítsuk és hegyezzük a szőlőkarókat. A tartósítást kőszénkátránnyal, elszenesítéssel és olajozással végezhetjük. Folytatjuk a szaporítóanyagok megszegését, elraktározását. Okvetlenül szerezzük be az egész évre szükséges növényvédő szereket, kötözőanyagokat és töltsük fel a hiányzó szerszámokat. Ki kell dolgozni az egészévi termelési és új szölőtelepítési tervet. A borpincében. Az új borok esetleges elmaradt első fejtését fejezzük be. Ne halogassuk a lefejtett borok feltöltögetését. Ezen eljárással számos bőrbetegségnek és borhibának elejét vehetjük. Havonta legalább egyszer főzzük ki az aknadugókat fertőtlenítés céljából. A páradús pincékben gyakran törölgessük a hordók penészlepte külsejét. Az üres hordókat eleinte havonta, később hathetenként kénezzük azbeszt kénlappal, a pincét pedig kéngyertyákkal. A pincét szellőztessük és ne raktározzunk benne idegen szagokat árasztó anyagokat. A gyümölcsösben. Távolítsuk el a hófúvásokat, nehogy a nyulak róluk lerágják a fák ágait. A fákról rázzuk le a havat és az ólomoseső ráfagyott burkát, nehogy a rügyek megfulladjanak. Szedjük le a fákról és égessük el a hernyófészkeket, múmiákat. Hetente legalább egyszer vizsgáljuk ét a fiatal fák támasztőkarólt, a kerítéseket és a rágcsálók elleni védőburkok állapotát, s a hiányosságokat orvosoljuk. A raktáron lévő gyümölcsöt válogassuk át, szabályozzuk a raktár hőfokát és a levegő páratartalmát. Védekezzünk a raktári kártevők és betegségek ellen. Végül dolgozzuk ki a gyümölcsös egész évi termelési tervét és használjunk ki minden időt a szaktudás továbbfejlesztésére. , Kása Mihály A szocialista társadalom legfőbb értéke az ember. Az ember jólétének biztosítására irányul minden törekvésünk, ez termelőmunkánk végső célja és értelme. A mezőgazdasági épftkezésekkel kapcsolatban ezért először azzal a kérdéssel foglalkoznék, ami az emberhez legközelebb áll, a lakásépítkezéssel, bár a termelési célokat szolgáló épületek kérdése a nemzetgazdaság szempontjából fontosabb. Közelebb az ing, mint a kabát, mondja a múltból reánk maradt közmondás. Sokan, bár helytelenül, ezt tartják szem előtt. A lakásépítéssel egyébként azért is az első helyen kell foglalkozni, mert itt találkozunk a legtöbb hibával. Mezőgazdasági dolgozóink fiatalabb korosztálya a városias életforma után vágyódik, de ha házatl épít magának, falusi formában építkezik, pedig építhetne olcsóbban, célszerűbben, „városiasán“ is. Tudnunk kell, hogy mezőgazdaságunk ipari színvonalra történő emelésével a falu és a város közötti különbség szükségszerűen megszűnik. Változtatni akarunk a falu termelési, társadalmi és kulturális életkörülményein, meg akarjuk szüntetni azt, ami eddig a falut a város mögé szorította. Ez most minden mezőgazdasági dolgozó közös érdeke, de mégis elsősorban a városi élet után vágyódó fiataloké. A termelési és a kulturális életkörülmények mellett elsősorban a lakásviszonyok adják meg a falusi életforma jellegét. Nem arról van szó, hogy talán kevés lakás épült volna fel a faluban, inkább ellenkezőleg, nagyon is sok lakás épült, de sok olyan, amely a falu mai életének sem társadalmilag, sem gazdaságilag nem felel meg. Hiszen 1948 és I960 között úgy nőttek a vidéki családi házak, mint eső után a gomba, ez idő alatt csak Szlovákia területén körülbelül 130 000 lakóházat építettek. 1981-ben csak a nyugat-szlovákiai kerületben 28 000 családi ház épült. Sajnos, hogy miközben a mezőgazdasági termelés közösségi "'jellege egyre jobban kidomborodott, a falusi lakásépítkezés haladt továbbra is a maga útján, sokszor bizony kirívóan egyénieskedő és rátartian különcködő formában. (Hogy eméssze a penész a szomszédot és pukkadjon meg az irigységtől az egész falu). A családi házak egyre nagyobb távolságban — és egyre ízléstelenebből — épültek egymástól, pazarolva a drága termőföldet és elválasztva egymástól Pétert és Pált a maradiság kerítésével. Pedig Péter és Pál tudjuk, nyárban, jól megférnek nemcsak a naptárban, de a szövetkezetben is, miért ne férnének meg akkor a magánéletben, hiszen közösek a dolgaik, közösek a gondjaik. Miért nem építenek közös erővel olcsóbb és célszerűbb többlakásos családi házakat? Miért választja el őket „Az én házam az én váram“ múltból reánk maradt öröksége? Egyszerű a válasz: a megszokás. Így csinálták nagyapáink, így csinálták apáink, így csináljuk mi is. De ha legalább úgy csinálnák, mint ők csinálták! űk a házaikat szépen, takarosán egymás mellé építették, vigyázva arra, hogy az utcának és az egész községnek is meglegyen a maga jellegzetes szépsége, harmóniája. És hol vagyunk ma már ettől? Ott építkezik mindenki, ahol arra lehetősége van, ahol éppen meggondolja, úgy, ahogy az a fantáziájában születik és amennyire ezermesteri képességeiből telik. Sajnos, az ilyen „fekete“ építkezések felett a népi hatalom is gyakran szemet húnyt, hol a rosszul értelmezett demokrácia jegyében, hol pedig egyszerű sógor-komasági alapon. És mi lett ennek az eredménye? Az hogy a szép, rendezett utcák helyett a falu ma szétszórt, különböző típusú, erkélyes, manzardos házak kusza összevisszasága. Elég nagy kár, hogy ezt csak most látjuk, amikor a sok drága, de ízléstelen családi ház már felépült. Mert lett volna ennek más módja is, olcsóbb, célszerűbb, a modern szocialista társadalomban élű emberhez méltó és a falusi életmód követelményeit is kielégítő lakásépítkezés. Nem kell hozzá nagy ész, ha ki akarjuk számítani, mennyivel olcsóbb a többlakásos, földszintes vagy emeletes háztömb egy lakásegységre eső építkezési költsége. Természetesen a szórványos városi lakóházak a háztájiban is tevékenykedő mezőgazdasági dolgozók számára nem felelnek meg. Probléma lenne tehát az ilyen építkezés, ha nem rendelkeznének olyan többlakásos épületek tervrajzaival, amelyek a mezőgazdasági dolgozók igényeit is kielégítik. Ilyen tervrajzaink azonban már vannak, és számuk állandóan gyarapszik. A kerületi lekástervező intézetek (Krajsky projektovy ústav pre bytovú a oböiansku v^stavbu) már több mint 100 különböző típusú tervet készítettek el. A kész tervek megtekinthetők a járási nemzeti bizottságokon és a járási építkezési vállalatoknál. Ezek a tervek figyelembe veszik a mezőgazdasági termeléssel járó különleges igényeket, nagyobb méretű kamrák, konyhák és egyéb helyiségek bevezetésével, az épületeknek külön utcai bejáratuk és lakásegységek szerint külön kijáratuk van az épület mögött levő gazdasági udvarra. A tervek különböző kategóriákban és különböző megoldásokban készültek el, hogy az érdeklődőknek módjukban legyen kiválasztani a legmegfelelőbbeket. Közös tulajdonságuk, hogy formailag városi jellegűek, minden tekintetben korszerűek, kényelmesek, kielégítik a mezőgazdasági dolgozó különleges igényeit és viszonylag gazdaságosan, olcsón felépíthetők. Ha az építkezési munkákat teljes mértékben az építkezési vállalat végzi, az egyes lakások építkezési költségei a lakóterületnek megfelelően, amely kb. 30—50 m2 között mozog, általában 50—75 000 koronát tesznek ki. Ha az építkezés bizonyos munkáit a lakásigénylők önsegélyben végzik el, a lakások építkezési költségei ennek arányában csökkennek. A többlakásos családi házak építésének a megszervezése elsősorban a helyi nemzeti bizottságok feladata. Szükséges, hogy a helyi nemzeti bizottságok közös nevezőre hozzák a különböző lakásépltkezési formákat, egybehangolják az egyéni eszközöket a szövetkezet eszközeivel és az állami kölcsönök különböző formáival. Legcélszerűbb a mezőgazdasági dolgozók lakásépítése szövetkezeti lakásépítkezés formájában. Az építkezés költségei részben a szövetkezeti alapokból (az oszthatatlan alapot kivéve) részben a lakást igénylő szövetkezeti tag egyéni hozzájárulásából, részben pedi a szövetkezetnek nyújtott állami kölcsönből tevődik össze. Az állami kölcsön általában az építkezési költségek 20 %-át képezi, 10 évre 3 %-os kamat mellett. Kivételes esetekben előnyösebb feltételek is lehetnek, különösen a határvidéki körzetekben és a gyengébb gazdasági alappal rendelkező szövetkezetek eseté-Az EFSZ-ek szövetkezeti lakásépítése már nem új fogalom. Csak az 1962-es évben kb. 2700 ilyen lakás épült fel és már számos szövetkezet büszkélkedhetik új szövetkezeti lakásokkal. Az eddigi jó tapasztalatok és a széleskörű érdeklődés alapján feltételezhetjük, hogy a szövetkezeti lakásépítés gondolata mély gyökeret ver falvainkon. Az állami terv feltételezi, hogy az 1963-tól 1970-ig terjedő időszakban a vidéki lakásépítések 60 %-6 szövetkezeti alapon lesz megvalósítva többlakásos egységek formájában, ami körülbelül 70 000 ilyen lakás felépítését jelentené. Ez a nagyjelentőségű feladat elsősorban a lakásépítés és családalapítás gondjaival foglalkozó fiatal mezőgazdasági dolgozókat érinti. Rajta hát, agro.nómusok, traktorosok, állattenyésztők, kertészek, ökonőmusok! Alapozzátok meg egyéni boldogulásotok legfontosabb feltételét! Helyezzétek a falusi életmódot modern, szocialista alapokra! Faluvezetők, szövetkezett vezetők! Támogassátok a fiatalok kezdeményezését! Tegyétek lehetővé, hogy a szövetkezet minden fiatal dolgozója igazi otthonra találjon falvalnkban! Törekvésetek nem marad eredmény nélkül! MAKRAI MIKLÓS mérnök, a Sahi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola igazgatója 1963. január 27.
