Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-01-27 / 8. szám
-L. Napjainkban derűlátás Jellemzi a nemzetközi politikai életet. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a három hónappal ezelőtti karibi válság óta 180 fokos eltérés mutatkozik a világpolitikában. Mondjuk meg őszintén, tavaly október vége és november eleje gondterhes napokat hozott az emberiségre. Annál Inkább Jó érzés most megállapítani azt az optimizmust, amely a földteke minden sarkában eltölti az ember milliókat. Számunkra pedig hatványozott örömet Jelent, hogy ezúttal ismét a szovjet politika békés szándéka és megegyezőkészsége csillantotta meg a reményt a világra oly súlyosan nehezedő fegyverkezési teher megszüntetésére. Amíg a Szovjetunió nagyjelentőségű kezdeményezése a világsajtó érdeklődésének középpontjában áll, a vezető nyugati hatalmak közt tovább folyik a torzsalkodás, sőt a francia-nyugatnémet hidegháborús együttműködés legújabb fejleményei árnyékot vetnek az említett enyhülésre. A hétéves terv sikeréért (Michal S ab öleik elvtársnak, az SZLKP KB elnöksége tagjának, a Szlovák Tervbizottság elnökének az SZLKP KB január 17 — 18. ülésén elhangzott beszámolójából) SZOVJET KEZDEMÉNYEZÉS A BÉKE ÉRDEKÉBEN Amint azt már hírűi adtuk, Hruscsov szovjet miniszterelnök és Kennedy amerikai elnök között levélváltásokra került sor az atomfegyverek betiltásának ügyében. A Szovjetunió miniszterelnöke kormánya nevében hozzájárult az amerikai félnek azon követeléséhez, hogy nemzetközi helyszíni ellenőrzést tarstanak az atomfegyverekkel rendelkező országok területén és tudományos megfigyelő állomásokat létesítsenek. Hruscsov elvtárs közölte Kennedyvel, hogy a Szovjetunió hozzájárul három automatikus megfigyelő állomás felállításához és évi háromszori helyszíni ellenőrzéshez, amennyiben kellő biztosíték lesz arra, hogy ezt nem használják fel kémkedésre. Kennedy elnök válaszában elégedetten fogadta a szovjet kezdeményezést, csupán azt indítványozta, hogy legalább öt megfigyelőállomásban és többszöri helyszíni ellenőrzésben állapodjanak meg. Mindjárt az elején leszögezhetjük, hegy a Szovjetunió a legmesszebbmenőbb engedményeket tett a Nyugatnak, csak hogy végre elmozdítsa az évek óta holt ponton ingadozó leszerelési tárgyalásokat. Mindenesetre egyelőre óvatosságra van szükség. Mégpedig azért, mert ismeretes, hogy a nyugati hatalmak leszerelési politikájának egyik fő vonása az, hogy állandóan elfogadhatatlan feltételeket szabnak meg a szovjet javaslatokkal szemben. A jelenlegi szovjet lépés a napnál világosabban bizonyítja, mennyire eltökélt a Szovjetunió szándéka, hogy a nagyhatalmak minél előbb vessenek véget a fegyverkezési hajszának, amely egyszer véletlenül is felmérhetetlen katasztrófát idézhet elő. Most már visszavonhatatlanul a nyugati hatalmakon a sor, hogy ők is tettekkel járuljanak hozzá a megegyezéshez. A SZOVJET KEZDEMÉNYEZÉS VILÁGVISSZHANGJA Az egész világsajtó terjedelmesen és rendkívül sokoldalúan foglalkozik a legmagasabb szinten történt szovjetamerikai üzenetváltással. Bár a hetek óta tartó nyomdászsztrájk miatt az amerikai olvasó alig jut frissen nyomtatott hírekhez, a Fehér Házhoz legközelebb álló „Washington Post“ hangsúlyozza, hogy „új szakasz kezdődhet Kelet és Nyugat között“. A lap ugyanakkor azt állítja, hogy „Moszkvának további engedményeket kell tennie“. Erre hadd válaszoljon a konzervatív Daily Mail című angol lap, amely azt írja, hogy „a Szovjetunió többet igazán nem tehet. Ha a Nyugat még most sem keres módot a megegyezésre, akkor végérvényesen elveszhet az atomőrület útvesztőiben“. Az angol sajtó általában körültekintően és megfontolással ír a levélváltásról. Figyelemre méltó még a Daily Worker fejtegetése: „Az a tény, hogy a szovjet-amerikai tárgyalások azt a szakaszt érték el, amikor a nehézségek nem az alapelvekben mutatkoznak meg, hanem inkább a műszaki részletkérdésekben, örömteli hír.“ !gy ' indézhetnénk tovább a világsajtó fejtegetéseit, amelyek bár óva intenek a túlzott elbizakodástól, de reménykeltőén néznek a nemzetközi kérdés egyik leglényegesebb pontja, az atom-fegyverkísérletek beszüntetése elé. Egy biztos, hogy a szovjetamerikai üzenetváltás után minden eddiginél közelebb kerül az atomcsend megteremtésének ügye. FRANCIAORSZÁGNAK IS BE KELLENE SZÜNTETNI ROBBANTÁSAIT Gromiko szovjet külügyminiszter egyik beszédében kijelentette, hogy ha megegyezés jönne létre az atomfegyverek robbantásának betiltására, Franciaországnak is csatlakoznia kell az egyezményhez, mert e nélkül nem lenne értelme az atomcsend megteremtésének. Vajon az utóbbi időben alapjában megrendült francia-amerikai viszony után Washington meg tudja-e győzni de Gaullet az egyezmény szükségességéről. Itt említjük meg, hogy amikor 1959- ben az USA és a Szovjetunió között létrejött az atomrobbantási kísérletek beszüntetésére szóló egyezmény, a franciák tovább robbantották atombombáikat a szahorai sivatagban. MŰKÖDÉSBE LÉPETT A WALL STREET Dgy tűnik, hogy a kongói kérdés körül csend van. De a valóságban más a helyzet. Az amerikai neokolonializmus egyelőre nem veri a dobot, mert elégedett a fejleményekkel. Az ENSZ-csapatok birtokukba vették Kolwezi bányavárost is s ezáltal Katanga teljes mértékben a világszervezet ellenőrzése alá került. Elisabethvillében egyik amerikai misszió a másiknak adja a kilincset. Ügy látszik, a Wall Street elérkezettnek látja az időt, hogy a kongói kérdésben tanúsított sötét játék másik fordulóját is elindítsa: nyíltan kiszorítsa az angol és belga érdekeltségeket és Katanga gazdasági életét teljesen kiszolgáltassa az amerikai tőkének. Legújabb jelentések szerint Csőmbe kijelentette, hogy „nem vár senkire és hozzálát Kongó egyesítéséhez“. Mondanunk sem kell, hogy Csőmbe miként képzeli el az egyesítést. A szakadár diktátor ugyanis továbbra is Katangában akar maradni és legalább az „Unión Minőre“ társaság vezetőjeként akar szerepelni. PÁRIZS ÉS BONN „ÖRÖK HŰSÉGE“? Érthető amerikai bizalmatlansággal és indokolt angol borúlátással kísért három napot töltött Adenauer kancellár Párizsban, ahol állítólag de Gaulleval együtt pontot tettek a 400 éves francia-német vetélkedés végére és „új történelem“ kezdetét indították el. Az igazság az, hogy a nemzetközi helyzet minden enyhülése ellen egyformán elfogult két agg politikus fi gyeimen kívül hagyja a világpolitikai fejleményeket és mindent elkövet a hidegháború fokozására. De Gaulle nem tud szabadulni a nagy francia dicsőség és az önálló nemzeti atomerő megteremtésének gondolatától. Ezért hajlandó szövetségre lépni a hitlerista nácikkal teli tűzdelt revansista nyugatnémet békebontókkal is. Adenauer ugyancsak Párizs segítségével szeretne az atomfegyverek birtokába jutni. Ugyanakkor mindkettőjüknek közös célja, hogy az angolokat kiszorítsák a nyugat-európai politikai és gazdasági életből. A két államférfi által kiadott kö zös közlemény minden eddigi francianémet együttműködést szolgáló dokumentumot felülmúl. Az ország vezetőinek évi kétszeres, a külügyminiszterek évi hatszoros tervezett találkozása bizonyítja, hogy mennyire összekötötték sorsukat Franciaország és Nyugat-Németország uralkodó körei. A közős piaci angol csatlakozással kapcsolatban Adenauernek sikerült egy sovány kompromisszumot elérni; de Gaulle egyelőre ráállt, hogy mindenféle döntés nélkül függesszék fel a brüsszeli tárgyalásokat és majd későbbi időben döntsenek véglegesen a kérdésről. Párizsi hívek szerint van némi remény arra, hogy de Gaulle módosítsa angol-ellenes elképzeléseit. MacMillan miniszterelnök keddi liwerpoli beszédében keserűen nyi latkozott a Közös Piac körüli bonyodalmak fejleményeiről. Bár tapintatosan kerülte a személyes célzásokat, de érezni lehetett a sziget-ország főnökének aggódó kilátásait a Közös Piac jövőjét illetően. Washingtoni hivatalos körökben eléggé hűvösen fogadták a párizsi nyugatnémet-francia közleményt. Érthető, hogy Kennedyék nem jó szemmel nézik a Bonn Párizs tengely túlzott összekovácsolását, amelyben az egész Nyugat-Európában eddig fennállt erős amerikai befolyás csődjét látják. (—tg—J REÁLIS TERVEK A MEZŐGAZDASÁGBAN Az idén az egész népgazdaság fej. lődésének reális volta a mezőgazda\ sági feladatok teljesítésétől függ. A \ mezőgazdasági termelés lényeges fellendítése nélkül nem biztosíthatjuk ' sem a népgazdaság arányos fejlődését, sem a nép életszínvonalának emelkedését. Az 1963. évi terv arra számít, hogy a mezőgazdasági nyerstermelés a szlovákiai kerületekben 19 °/o-kal, országos viszonylatban pedig 9,5 %-kal növekszik a múlt évhez viszonyítva. A mezőgazdasági termelés fejlesztésében kulcsszerepe van a növényi termelés fejlesztésének. E téren 21,5 százalékos növekedéssel számolunk, míg az állattenyésztésben 5,1 °/o-os növekedést akarunk elérni. A nyerstermelés gyarapodásának négyötöde tehát a növényi termelés gyorsabb fejlődésétől függ. Felmerül a kérdés, vajon a feladatok reálisak-e? Több éves tapasztalataink azt mutatják, hogy ilyen gyarapodást már elértünk. , a terv progresszivitását hosszabb 1 időtartamra, s az egyes termények ^ hozamai alapján kell megítélni. Az 1963. évi terv olyan hektárhozamokat tételez fel, amelyek ugyan az 1962-es évhez viszonyítva jelentősen nagyobbak, de az egyes terményeknél a múlt években már elértünk ilyen hozamokat. Például a cukorrépa és silókukorica, valamint a szemeskukorica tervezett hozamait már 1960-ban elértük, s a rétiszéna tervezett hozama valamivel alacsonyabb, mint amilyen 1959- ben volt. Hasonlóképpen az 1963-ra tervezett búza- és árpa hektárhozamok alacsonyabbak a múlt évi színvonalnál, vagy pedig ugyanazon a színvonalon mozognak. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az előző évhez viszonyítva az 1965 évi tervezett hektárhozamok teljesítéséhez kedvezőbb anyagi feltételeink vannak. A műtrágya szállítása például 1960- hoz viszonyítva 9,6 százalékkal, vagyis 14 ezer tonna tiszta tápanyaggal növekszik. Az utóbbi években talajjavítási munkákkal sok ezer hektárnyi földterület termőképessége növekedett, megjavult az egész ága-Ízat műszaki ellátása, stb. Hasonlóképpen az állattenyésztési termelésben is a gazdasági állatok tervezett J hasznossága és áz állattenyésztési 1 termékek tervezett felvásárlása te- i kintetbe veszi a múlt évi takarmány- 1 alap kedvezőtlen hatását. J E szempontból pozitiven kell érté- 9 kelni azt, hogy miután a múlt év őszén túlszárnyaltuk az ősziek vetését, lényegesen megnövekedett a nagyhozamú búzafajták hányada. Nem szabad azonban elhallgatnunk azt, hogy az idei terv teljesítése kedvező feltételeinek kialakítására irányuló intézkedések közül néhánnyal már elkéstünk. így pl. a szlovákiai kerületekben csaknem 90 ezer hektárnyi területen nem végezték el a mélyszántást, az istállótrágyát például a kelet-szlovákiai kerületben csak 27 százalékban, a nyugat-szlovákiai kerületben pedig 68 °/o-ban szántották be csupán. Az őszi mezei munkák folyamán elhanyagolták eg^es takarmányfélék betakarítását, mégpedig olyan mértékben, hogy például a kukoricát, cukorrépát és a kukoricakórót sok helyen csak decemberben takarították be, úgyhogy a termés nagy része elértéktelenedett. Emellett a múlt év őszén általában igen kedvező feltételei voltak a betakarításnak. Becslések szerint decemberben a kukoricakórót még mintegy 30 ezer hektárnyi területről nem takarították be, vagyis a kukorica vetésterületének mintegy 15 százaléká* ról. E tények felett alaposan el kell gondolkodnunk már most a téli hónapokban, hogy a jó termés előkészítésében, főként az idei tavaszi munkák előkészítésével kedvező feltételeket teremtsünk a tervfeladatok teljesítésére. Miben lássuk a növényi termelés főfeladatait 1963-ban? A fő feladat az lesz, hogy elérjük a takarmányfélék, de elsősorban a döntő fontosságú takarmányfajták, így a szemes- és silókukorica, a cukorrépa, az évelőtakarmányok, a bur, gonya, a füves vetemények hektárt hozamainak feltételezett növekedését. é A nyugat-szlovákiai kerületben a ta« karmányalap szempontjából döntő # fontosságú termény a szemes- és f silókukorica. Tudatosítanunk kell, l hogy amennyiben nem érünk el alapvető fordulatot a növény gondozásában, kezdve a talaj előkészítésétől, a vetőmag megválasztásától egészen a helyes agrotechnikáig a veszteségmentes betakarításig, nem tudunk T elegendő takarmányt biztosítani az t állattenyésztési termelés tervezett é fejlesztéséhez. A múlt évi, aránylag t kedvezőtlen feltételek ellenére egyes kerületeinkben és járásainkban elég példa van arra, hogy a kukorica termesztése kifizetődik. így pl. a trnavai járásban levő basovcei EFSZ szemeskukoricából 60 mázsa átlagos termést ért el, a topolcsani járásban levő stitárei EFSZ 69 hektárnyi területen 510 mázsa silókukoricát termelt, a levicei járásban levő ipelszkiszokoleci EFSZ több mint 600 mázsa silókukoricát termelt, stb. A közép-szlovákiai és kelet-szlovákiai kerületben elsősorban arra kell törekednünk, hogy lényegesen nagyobb gondot fordítsunk a -Jsurgonya és a füvesvetemények ápolására. Az 1963-as évre tervezett hektárhozamot — 120 mázsa burgonya, vagy 3,5 mázsa rétiszéna — a múltban rendszerint elértük s ha szélesebb méretekben érvényesítjük a poprádi és a banszkábisztricai mozgalom tapasztalatait, akkor megteremtjük a feltételeket e feladatok túlszárnyalására, az állattenyésztési termelés szükségleteinek kielégítésére, és megfelelő takarmánytartalék létesítésére. Végre alapos intézkedéseket kell foganatosítani a zöldségtermelés növelésére. Nem lehet szüntelenül szemet húnynl az olyan közönséges zöldségfajták ellátásában mutatkozó komoly fogyatékosságok felett, mint amilyen a répa, a hagyma, sőt még a káposzta is. E feladat felelősségteljesebb teljesítését meg kell követelnünk a szabad piac lényeges korlátozásával kapcsolatban is, mert ez visszahatólag megnyilvánul a kereskedelmi hálózatban eladásra kerülő zöldség iránti fokozott igényekben. Ezért következetesen valóra kell váltani az SZLKP KB irodájának 1962. szeptember 7-én kelt határozatát, amely lehetővé tette azt, hogy a kerületek és a járások saját termelésükkel önellátókká váljanak már 1963- ban a késői zöldség szükségletének fedezésében. A meleget igénylő zöldségfajták, így a paprika, a paradicsomba dinnye és más zöldségfajták, valamint a korai burgonya termelését a terv alapján Dél-Szlovákiában kell biztosítani. Az állattenyésztési termelésben a terv fő feladata leküzdeni a tehénállomány és a gazdasági állatok hasznossága terén mutatkozó eddigi kedvezőtlen fejlődést, mégpedig elsősorban az új termésig, Ebben az időszakban főként arra kell törekednünk, hogy a leggazdaságosabban használjuk fel a múlt évben termett takarmányt a gazdasági állatok sikeres átteleltetésére és hasznosságuk megőrzésére. Különösen igényes feladat gondoskodni a tervezett tehénállomány betartásáról, hasznossága biztosításáról és az ezzel kapcsolatos fontos feladatok, elsősorban a tejfelvásárlás teljesítéséről. A tervezett tehénállomány elérése érdekében rendkívül nagy figyelmet kell fordítani az üszők hágatására, s az üszőknek a tehénállományba való áthelyezésére. A járásoknak és a mezőgazdasági üzemeknek sokkal nagyobb gondot kell fordítaniuk a növendékállatok nevelésére, a jó minőségű, jó erőben lévő üszők hányadának növelésére, s ezáltal jövőbeli magasfokú hasznosságuk feltételeinek megteremtésére. Az állattenyésztési termelés szakaszán elsősorban a dolgozók húsellátásának megjavítása szempontjából a második igényes feladat teljesíteni a vágósertés termelésének és felvásárlásának tervfeladatait. E téren főleg minőségi javulást kell elérni a sertéshizlalás intenzitásában. Szlovákiában 1962-ben a sertések napi súlygyarapodása az utóbbi évek közül a legalacsonyabb volt. A sertéshizlalásban elért csekély súlygyarapodás következtében a hizlalási idő 12 — 14 hónapra meghosszabbodott és ezáltal nem volt gazdaságos a takarmány kihasználása és így nem teljesítették a vágósertés felvásárlásának tervét. A CSKP XII. kongresszusa egész társadalmunk döntő fontosságú feladataként kitűzte a mezőgazdaság színvonalának 1970-ig az ipar színvonalára való emelését. Ebből ^következik, hogy az EFSZ-eknek már az idei termelési-pénzügyi terveikben rögzíteniük kell a mezőgazdasági termelés fejlesztésének új irányait úgy, ahogy azokról a CSKP XII. kongreszszusa tárgyalt és határozatot hozott. Elsősorban azt akarjuk, hogy azokat az eszközöket, amelyekkel az 1963. évi terv számol, céltudatosan felhasználják olyan ágazatok, technológiák és építkezések fejlesztésére, melyek a mezőgazdasági termelés magas fokú belterjességét és termelékenységét biztosítják. Nagy feladat vár a nemzeti bizottságokra a föld termővétételére szolgáló eszközök hatékony kihasználásában. Számos körzetben a talajnedvesség határozza meg a hektárhozamok nagyságát, de ennek ellenére a múlt évben még a tervben előirányzott eszközöket sem merítettük ki az építkezésekre. Ezt az idén nem szabad megengednünk. Nagy jelentőségűek a helyi talajjavítási intézkedések is. Rendszerint olyan építkezésekről van szó, amelyeket a mezőgazdasági üzemek saját forrásaikból pénzelhetnek, mert aránylag kevéssé költséges és ugyanakkor gyorsan megtérülő beruházásokról van szó. Az eredmények azt mutatják, hogy az öntözőkutak s á megfelelő berendezések építése a beruházási költségeknek mintegy harmada mellett ugyanolyan hasznot hajt, mint az igényes nagy beruházások. E lehetőséget helyesen megértették pl. a tomásovi EFSZ-ben, ahol kutakból öntöznek 170 hektárt, Okocson 396 hektárt, Blahovón 238 hektárt, Opatovszkíszokolecben 156 hektárt, stb. Az Ifjúsági Falu EFSZ- ben a vizet lefolyócsatornákban fogták fel, ezáltal 46 hektár terület öntözésével 585 mázsa cukorrépát termeltek hektáronként, vagyis 189 mázsával többet, mint az öntözetlen földeken. A legközelebbi időszakban el kell érni azt, hogy valamennyi mezőgazdasági üzem, amely folyók és csatornák közelében, főként a Csallóközben gazdálkodik, kezdeményezően és saját eszközeivel használja fel a vízforrást a környező földek öntözésére. A hegyi- és hegyaljai körzetekben hasonló jelentőségű a trágyalével való öntözés kiépítése, ami a rétiszéna termelését 50 — 100 százalékkal növeli. E téren jó tapasztalatokkal rendelkeznek pl. a banszkábisztricai járásban. A mezőgazdasági feladatok teljesítése nagy igényeket támaszt a pártszervezetek és a nemzeti bizottságok szervező, irányitó munkájával szemben. Az irányító munka eddigi színvonalát bírálták a kongresszusi anyagokról lefolyt vitában, valamint az SZLKP kongresszusán és a CSKP XII. kongresszusán is. A XII. kongresszus és a CSKP KB ez év január 4-i plenáris ülése megfelelő határozatokat hozott a mezőgazdaság irányításának egy központban való összpontosításáról a párt közvetlen vezetésével. A mezőgazdaság irányítása Így a CSKP KB és a kormány mezőgazdasági bizottságának hatáskörébe ment át. A mezőgazdaság irányításának új rendszerét részletesen kidolgozták és már ez év elsó negyedében életbe léptetik. Ezzel kapcsolatban gondoskodni kell arról, hogy a tervezett intézkedések hatása mielőbb megnyilvánuljon a feladatok, elsősorban az állattenyésztési termékek felvásárlásának jó teljesítésében. Nagy feladat áll a kerületek és a járások pártszervei és nemzeti bizottságai előtt abban, hogy a terv előkészítésének és teljesítésének időszakában a mezőgazdaság minden dolgozója magasfokú aktivitást, kezdeményezést és ötletességet tanúsítson. A hőmérő higanyszála a délutáni órákban is mínusz 10 jakot mutat. A tesmagi traktorosok mégis kimerészkedtek, hogy műtrágyával szórják meg a keményre jagyott lucernást. 1963. január
