Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-01-23 / 7. szám
\ Rovarral a rovar ellen A növényvédelem egyik nagyon fontos új ágazatáról, .a biológiai növényvédelemről már sokan hallottak, de nem minden esetben eléggé részletesen. Mondjuk el ezért, hogy a biológiai növényvédelem a kártevők csökkentésének egyik módja, hasznos organizmusok segítségével, amelyek élősködőkből, ragadozókból és betegség-okozókból állanak. Másszóval a biológiai növényvédelemben kihasználhatjuk a kártevők természetes ellenségeit arra, hogy segítségükkel csökkentsük a károk okozóinak számát. A növényvédelem biológiai módszere azon az ismereten alapszik, hogy a természetben biológiai egyensúly létezik a rovarok között, amelyek növényeken élősködnek, valamint az őket megtámadó kártevők között, és hogy ezt az egyensúlyt az ember a kívánt irányban befolyásolhatja. Az erősen toxikus, mérgező rovarirtószerek (DDT, HCH) használatával eleinte nagyon szép eredményeket értünk el, mert a megjelent kártevők számát azonnal csökkenteni tudtuk, illetve megsemmisítettük azokat. A rovarírtószerek használata nagy tempóban haladt előre. Ezen szerek hatalmas arányú hasznossága tárgyalásakor azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy ezzel megbontottuk a természet egyensúlyát és a kártevőkkel együtt fokozottabb mértékben irtottuk a kártevők ter-a) A Prospaltella perniciosi. mészetes ellenségeit. Továbbá, sok olyan kártevőfajta elterjedését észlelhettük, amelyek ellenállók (rezisztensek) ezen vegyszerekkel szemben, azonban érzékeny természetes ellenségeik kiirtásával segítettük elterjedésüket. Mindezt figyelembevéve nagyon fontos feladat hárul ránk, mégpedig a biológiai egyensúly visszaállítása érdekében a kártevők műúton nevelt természetes ellen-, ségeit kiengedni a természetbe, hogy ezek csökkentsék a kártevők nagyméretű elterjedését, illetve kártételeit. A biológiai növényvédelem kísérleteit a Csehszlovák Tudományos Akadémia növényvédelmi osztálya végzi, s a kitenyésztett, kipróbált élősködőket, illetve ragadozókat Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Vizsgáló Intézet növényvédelmi biológiai osztálya nagyban tenyészti és a közeljövőben majd terjeszti az ország megtámadott területein. Jelenleg még első helyen áll a vegyszeres védekezés, azonban mellette egyenrangúvá válik a növényvédelem biológiai módszere is, s ezeknek helyes összehangolásával érhetjük el az ígérkező szép eredményeket. Vázoljuk röviden a gyakorlati biológiai védelem helyzetét hazánkban. Gyümölcsfáink egyik legveszedelmesebb kártevője az Amerikai pajzstetú (Quadraspidiotus perniciosus Comt.), amely gyümölcstermő vidékeink túlnyomó részét ellepte. Káros hatása szinte mérhetetlen, s további terjedése a szigorú karantén intézkedések ellenére is észlelhető. Jelen időben a vegyszeres védekezés alapja a téli permetezés, amelyet 3 — 5 %-os Arborollal, illetve 2 %-os Nitrosannal végzünk. A növény vegetáció idején végzett permetezése is elterjedt, érintésre ható vegyszerekkel a mozgó lárvák ellen. Sajnos, mindezen intézkedések ellenére, a pajzstetü terjed és káros hatása egyre nagyobb. A vegyszeres, valamint a mechanikai védekezés kiegészítésére, a pajzstetü kártétele csökkentése érdekében s a többévi kitartó kutató munka eredményeit felhasználva már nagy mennyiségben neveljük a pajzstetü természetes ellenségét a Prospaltella perniciosit. Ez szemmel alig látható legyecske, mely a tojásait a pajzstetü testébe rakja, abban nevelkedik fel, s a kirepülő fejlett legyecske keresi tovább pajzstetü áldozatait. Nagy elterjedése esetén ártalmatlanná tudja tenni a veszélyes kártevőt. Nevelése temperált rovarnevelő helységekben megy végbe, mégpedig a görögdinnye, illetve a takarmánytök felületén tenyésztett pajzstetükön. A tél folyamán nagy mennyiséget tenyésztünk, s tavaszka. b) A pajzstetűn lyukat rág és úgy bújik ki a benne kifejlett legyecske. szál, illetve nyár elején hordjuk szét ezeket az ország megtámadott területeire. Eddig összesen 16 járás több mint 60 községébe vittünk ki belőlük, s elterjedését és áttelelését több helyen észleltük. Munkánk eredményességét az is bizonyítja, hogy vannak falvak, melyeknek összes gyümölcsfáin levő pajzstetükön élősködik már. Fontos megjegyezni, hogy gazdaságos eredmény elérése többévi fáradságot nem ismerő munkát követel, de eredményes elterjedése esetén egyike lesz a pajzstetü legnagyobb ellenségeinek. Ha valahol kihelyezzük az említett élősködőt, kérjük a gazdaság dolgozóit, hogy a kiadott irányelvek betartásával segítsék elő a nemes cél elérését. A biológiai védekezés gazdaságosságában nem kételkedhetünk, mivel az aklimatizált élősködő és szaporulata végtelen időkig érezteti majd hasznos hatását. Érdemes megemlíteni, hogy már a század elején szép eredményeket értek el Amerikában, Kalifornia államában, ahol nyolcéves aklimatizációs munka után a a prospaltella oly nagy mértékben elterjedt, hogy a pajzstetüt 80 — 90 %-ban elpusztította. Ferrnald). A Szovjetunióban 1947 óta terjesztik, s a kaukázusi kerület egyes részein már 20 — 40 %-os parazitámét értek el. Az említett prospaltellán kívül még sok hazai élősködő illetve ragadozó szabályozza a pajzstetü terjedését. Az élősködők kőiül legelterjedtebb az Aphytis proclia, a Pteroptrix dimidiatus, stb. a ragadozók közül pedig leginkább a (népnyelven katica bogarak) Chilocorus bipustulr us, Exochamus quadripustulatus és Ciccinella bipunctata 3 — 4 mm nagyságúak, fekete alapszínen egy-egy piros folttal. Egyes fákon gyakran 200 darabot is találunk belőlük. Ha ezekhez hozzágondoljuk a bogár még nagyobb menynyiségben jelenlevő lárváit, s figyelembe vesszük, hogy ezek naponta kb. 30 pajzstetüt falnak fel, képet alkothatunk a pajzstetü mennyiségbeli csökkentéséről. Ma még nem beszéltünk a vegyszeres védekezés beszüntetéséről, de ne feledkezzünk meg arról, hogy emellett egyre fontosabb helyet kap a biológiai védekezés. Ennek érdekében ott, ahol terjeszt-Chilocorus bistulatus bogár pusztítja a pajzstetüt. (A szerző tusrajzai) jük a prospaltellát, tegyünk meg annyit, hogy a téli fakorona ritkítás közben leesett ágakat, melyeken pajzstetü vagy más élősködő található, és az ellenük terjesztett rovar befészkelte magát testükbe, óvjuk meg a téli permetezéstől, s tavasszal, körülbelül március hónapban az ágakat újra rakjuk a fákra vagy alájuk. Ezekről aztán újra kirepülnek az élősködők, s csökkentik áldozataikat — a pajzstetüt. Pajzstetü fertőzéstől ezen ágiakról nem kell tartanunk, mert a pajzstetü a száradó ágakon júniusig, a fertőzés idejéig elpusztul, az élősködőket viszont megmentettük. Vanek Gáspár mérnök, a Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Vizsgáló Intézet (Bratislava) dolgozója A fiasítás szerepe a méhcsaládban Plotnyikov kísérleteiben megállapította, hogy a népes családok a fészekben nagyobb meleget képesek tartani, mint a gyengék. Ezt következő kísérlet igazolja: Födött fiasításos lépeket méhek nélkül, gondosan takart és lezárt kaptárba raktak. A lépek négy napig maradtak ott. Közben a léputcákban három óránként mérték a hőmérsékletet, és összehasonlították azt a külsővel. A fiasításos lépek léputcáiban a hőmérséklet 30,0-36.6 C° között ingadozott. Azokban a léputcákban, amelyekben több fiasítás volt, 5 — 6 fokkal nagyobb meleget mértek. Egyikmásik léputca annyira felmelegedett, hogy a kaptárt a 4 nap alatt két ízben szellőztetni kellett, nehogy a fiasítás a túlságos meleg miatt károsodást szenvedjen. A fiasítást 4 nap múlva visszaadták a családoknak: az maradéktalanul kikelt, és a belőle kibúvó méhek teljesen hibátlanok, tökéletesen fejlettek voltak. (Ez a kísérlet magyarázatot ad arra, miért tartózkodik kevés méh a sok födött fiasítást tartalmazó léputcákban, és miért nem hül meg a fiasítás tavasszal, a téli méhek leváltása idején, amikor alig lézengenek a méhek a fiasítást tartalmazó lépeken.) (Pcselovodsztvo)
