Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-01-20 / 6. szám

Szakkérdésekre válaszolunk • Hallottad már? • Mezőgazdasági kis lexikon • Csináld meg magad'. • Milyen idő várható • Gyümölcsé szét-szőlészet • Méhészet • Szakkérdésekre válaszolunk • Gyiimölcsészet-szőlészet • Szakkérdésekre válaszolunk • Hallottad már? • Mezőgazdasági kis lexikon • Csináld 2hväialzSiKuSh Hogyan kezeljük ammóniákos oldattal a kukoricaszilázst? Amikor riporterünk a mo­­hovcei szövetkezetben (levicei járás) járt, a zootechnikus az alábbi kérdéssel fordult hozzá: Hogyan keverik húgyanyaggal vagy ammóniákkal a lesilózott kukoricát és miért növekszik az ilyen sziiázs takarmányér­téke? A másik kérdés megválaszolá­­sával kezdjük. A kukorica­­szilázs aránylag, kevés nitrogén­anyagot és jelentős mennyiségű szabad szerves savat tartalmaz. Ha takarmányozás előtt ammóniákos oldattal kezeljük, akkor ezzel a savak egy részét lekötjük, s az így keletkezett ammóniumsóknak ta­karmányértéke van. Mivel a sziiázs savanyúságát az ammóniákozás enyhíti, az ilyen takarmányt az állatok is szívesebben fogyasztják és kevesebbet hagynak belőle ki­használatlanul az etetővályúban. Hogyan állítjuk elő az ammóniá­kos oldatot? Ott, ahol kicsi a szarvasmarha­állomány, legelőnyösebb kész am­­mőniákos oldatot venni (25 %-os töménységű), a Chema nemzeti vállalattól. De a nagyobb szarvas­marhaállománnyal rendelkező me­zőgazdasági üzemek esetében elő­nyösebb, ha az ammóniákos oldatot folyékony (82 °/o-os töménységű) ammóniákból készítik el. A 82 %-os töménységű folyékony ammóniák szállítására nagyon jól megfelel a DICA —2-es tartálykocsi. A kukoricaszilázst legelőnyösebb 10 %-os ammóniákos oldattal ke­zelni. Mindig az ammóniákot önt­jük óvatosan a vízbe, sohasem el­lenkezőleg! Egy mázsa silótakar­mányt 2,5 liter 10 %-os ammóniá­kos oldattal (vagy 5 %-os húgy­­anyagoldattal) egy órával az ete­tés megkezdése előtt benedvesí­tünk. A silótakarmányt sohasem szabad zárt helyiségben ammó­­niákozni. Ugyanis a takarmány nedvesítésekor bizonyos mennyi­ségű ammóniák felszabadul, s így a dolgozóknak nem tudnánk meg­felelő munkakörnyezetet biztosí­tani. Ha 25 %-os töménységű am-, móniákos oldatot használunk, ak­kor egy mázsa silótakarmányba csupán egy liter oldatot keverünk. Sohase készítsünk több ammóniá­kos oldatot, mint amennyire pilla­natnyilag szükségünk van, mivel a befagyott oldat sok bosszúságra ad okot, és a dolgozókat eltanácsolja a takarmány ammóniákozásától. (Ügy mint a Hubicei Állami Gaz­daságban, ahol emiatt idegenked­tek a dolgozók az új takarmányo­zási technikától.) Ettől az új takarmányozási mód­szertől ne várjunk azonban azon­nali csodálatos eredményeket, és az esetleges sikertelenség eseté­ben keressük meg a hiba okát. Például a Szenyicai Állami Gazda­ságban 25 hízásra befogott növen­dékbikát etettek novemberben kí­sérletképpen ammóniákozott siló­takarmánnyal. Az eredmény: 10 nap alatt 95 kg húszveszteség. Ke­resték a sikertelenség okát és rá­jöttek arra, hogy a takarmány­előkészítők követték el a hibát. Az ammóniákos oldatot ugyanis alapo­san el kell keverni a takarmánnyal, hogy leköthesse a tejsavat. Ezt pedig elmulasztották. De nem hagy­ták abba a kísérletet, hanem tö­kéletesítették a takarmány keve­rését. Decemberben nagyon szép eredményeket értek el. A 25 hízás­ra befogott és ammóniákos silóta­karmánnyal etetett növendékbika, 3000 korona értékű hússal többet termelt ebben a hónapban, mint a szokványosán készített takarmány­nyal azonos adagokkal táplált el­lenőrző csoport, s a költségtöbblet az így előállított hústöbblet árának alig 2%-ával egyenlő. Mind a két csoportba sorolt állatok naponta 15 kg silótakarmányt és 1 kg ab­rakot kaptak fejenként. Ebben az állami gazdaságban ma már az összes hízómarhát ammóniákos si­lótakarmánnyal etetik, ezen felül kísérletképpen 100 fejőstehenet is ilyen szilázzsal takarmányoznak. S végül azt is meg kell említeni, hogy az ammóniákos oldattal ke­zelt sziiázs nemcsak növeli a hús- és tejhozamot, hanem szilárdítja az állatok egészségét is, ami a ta­vaszi kritikus hónapokban az álla­tok jó erőnlétében nyilvánul meg.-Gir­.. . hogy P. Molotok traktoros az Vdarnij szovhoz dolgozója, a bur­gonya betakarításakor hatalmas burgonyára bukkant. A burgonya olyan nagy volt, mint a fejeská­poszta, és 3,20 kg-ot nyomott. A szovhoz szakácsai megállapították, hogy ilyen burgonyából húsz adag burgonyakását lehet készíteni. ... hogy Kaliforniában magajáró paradicsomszedögépet gyártottak, amely óránként 100-125 mázsa terményt takarít be. Egyetlen dol­gozó irányítja, s az osztályozó asz­talnál 12 ember dolgozik. A meg­csonkított termények mennyisége alig éri el az 5%-ot. ... hogy Indonéziában a lakosság 70 %-a a mezőgazdaságban dolgo­zik. Még nemrégiben 4000 külföldi birtokolta a szántóterület egyne­gyed részét, ezzel szemben az or­szág 10 mülió földművese fejen­ként csupán 0,87 hektárt müveit. Az új földreformnak az volt a célja, hogy a földbirtokosok rová­sára minden földművescsaládnak legalább 2 hektár földet juttasson. A rizs vetésterületének kiszélesíté­sével és nagyobb területek öntözé­sével 1962-ben saját termésből fed.ezték az ország rizsszükségletét. ... hogy a Szovjetunióban éven­ként 50 000 új tudományos dolgo­zóval gyarapszik 'a gyakorlati élet. Az alapot a 2,5 millió főiskolás ké­pezi, akiket a 40 millió középisko­lásból választanak ki. ... hogy a második világháború alatt egy olasz, aki a svájci határ közelében lakott 80 kg mézet akart eladni szomszédjának. Ez azonban a svájci felségterületen lakott. Olaszországból azonban tilos volt a kivitel. Ennek ellenére a szem­füles olasz kiutat talált. A határ mentén az erdő fái között helyezte el az eladásra szánt mézet, a svájci szomszéd viszont méhkaptárait a határtól egy kilométerre állította fel. A méhek néhány nap alatt át­vitték a mézet a határon. ... hogy a szovjet tudósok a méhpempót különböző betegségek gyógyítására használják. Méhmé­­reggel a gerinc és .az ízület beteg­ségeit próbálják gyógyítani, a méhpempót asztma gyógyítására, a szív megbetegedéseire és némely gyermekbetegség gyógyítására használják. Nagyméretű szénaszárítók Az NDK-ban a régi rendszerű, há­romlábú szénaszá­rítók helyett jó eredménnyel hasz­nálják a nagymé­retű lovasokat. Főbb előnyeik: 1. a szénaszárí­tás kézierőszükség­­lete 1/3-ára csök­kenthető; 2. azonos meny­­nyiségü széna nye- ‘ réséhez a szárító anyagszükséglete még az Ví-et sem éri el; 3 3. a nagy szénaszárítók az istál­lók közelébe is felállíthatok és hektáronként csak 30 m2 területet igényelnek, míg a régi háromlábas szárítókat a takarmánytermő he­lyen kell felállítani és térszükség­­ietük 200 m2 hektár; 4. a kedvezőtlen időjárásból szár­mazó veszteség kevesebb, azon­felül a levélzet majdnem maradék­talanul megmenthető. Képünkön: a nagy szénaszárító lovasok felállítása. Magassága 4 m, egymástól való távolság 1,5 m. Alacsony, nagy rakfelületű szénaszállító kocsi A szálastakarmányok begyűjté­sére és szállítására használt sze­kerek és gumikerekű kocsik nem felelnek meg tökéletesen a célnak. Helyettük öreg gumikerekű ko­csiból házilag készíthető az ábra szerinti rakodó. A kocsi alvázát annyira meg kell hosszabbítani, hogy a rakfelület hossza 7 m le­gyen. Szélessége 2 m, magassága a földtől 60 cm. MEZOGAZMS/IGI K 1 § I £ X I K O N FEHÉRJE BIOLÓGIAI ÉRTÉKE = a fehérjék a növény és az állati szervezet legfontosabb nélkülözhetetlen alkotórészei. Engels szerint az élet fehérjetestek lé­tezési formája. A fehérje biológiai értékét aszerint határozzuk meg, hogy milyen mértékben képes tá­mogatni az állati szervezetet saját fehérjéjének fel­építésében. Azokat a fehérjéket, amelyek valamennyi nélkülözhetetlen aminósavat tartalmazzák, s igy azok egységnyi mennyiségéből a legtöbb állati fehérje ter­melődhet, teljes biológiai értékű fehérjének nevezzük. A tej vagy a tojás fehérjéje tekinthető biológiailag a legértékesebbnek, ezért azoknak hatá'át 100-nak ve­szik, s a többi fehérjét ahhoz hasonlítják. EXTENZIV GAZDÁLKODÁS = külterjes gazdálkodás. Az a gazdálkodási, termelési mód, amely a föld meg­művelésére kevés munkát és termelőeszközt fordít. Az ilyen gazdálkodás természetesen az elérhetőnél sokkal kevesebb mezőgazdasági terméket eredményez, s ezért maradinak, elvetendőnek tekintjük. INTENZÍV GAZDÁLKODÁS = a polgári gazdaságtan ta­nítása szerint a belterjesség a területegységre jutó leltári érték nagyságával és a felhasznált emberi mun­ka mennyiségével mérhető. Közgazdasági szempontból a belterjes gazdálkodás előnye a föld, a .-jsazdaságban fekvő tőke és a munkaerő jobb kihasználása, tehát többtermelés révén a nemzeti jövedelem növekedése. A belterjes gazdálkodás tényezőit, mutatóit Lenin tárta fel. Lenin a mezőgazdaság belterjességét a kö­vetkező tényezők alapján elemezte: a) a megművelt föld egységnyi területére jutó munkaeszközök és gé­pek értéke, b) a trágyázás mértéke, c) az állatállo­mány nagysága és minősége, d) az alkalmazott bér­munka, illetve az élőmunka ráfordítás mértéke, e) a vetésterület szerkezete, a kalászosok és egyéb szán­tóföldi növények aránya, f) a fejlett művelési mód­szerek alkalmazása. A mezőgazdaság belterjes fej­lesztésének célja az átlagtermések, hozamok emelése, és az egységnyi termőterületről nagyobb értékű ter­mékeket adó termelési ágak fejlesztése. A lelkiismeretes méhész most, a tél közepén nyugodt. Méheit jól betelelte, leszűkítette, feletette, betakarta. A röplyukakat is lesöté­títette, s mégsincs gond nélkül. A méheket gyakran háborgató egerek pusztítására „Zelio“ mér­gezett búzamagot helyezett-minden méhesbe, raktárba, s ügyelt arra, hogy a szomszéd vagy a saját tyúkjai ne juthassanak hozzá. A gyümölcsösök szempontjából hasz­nos cinegéket is távoltartja a röp­­nyílásoktól, azok letakarásával és a cinegék etetésével. A cinegék gyümölcsöseinkben a kártékony rovarok legjobb pusztítói, s igy télidőben hálásan fogadják az ete­tőbe helyezett szalonnabőrt vagy faggyút. A jó méhész télidőben értékeli az elmúlt év gazdasági eredmé­nyeit, megbírálja méhcsaládjai mi­nőségét a pontosan vezetett kap­tárkimutatások alapján és terve­ket készít a jövő évre. Az alaposan átgondolt terv fél sikert jelent. Legfontosabb a méhgazdaság jö­vedelmezőségének biztosítása. Ezt elsősorban az idegen beporzásra szoruló gazdasági növények meg­­porzásával éri el, ha az említett növények közvetlen közelében ele­gendő és jól fejlett méhcsaládokat helyez el. Ezután vándorol az ugyancsak szükséges mézhozam érdekében akác és fenyőerdeink­­be. A méhészet hasznosításának lehetőségeit a méhméreg, az anya­­pempő, valamint a viasztermelés egészíti ki. Itt az ideje annak, hogy minden szükséges lépést megtegyünk a vándorlás előkészítésére. Minden szervezett méhésznek 1962. december 30-ig be kellett jelentenie a méhészeti alapszerve­zetnél ha vándorolni készül, s az alapszervezet a járási nemzeti bi­zottság jóváhagyásával kiadja a vándorló méhész igazolványát (Preukaz kocujúceho vcelára). Ha ezt eddig nem tette meg, akkor haladéktalanul tegye meg erre a szükséges lépéseket. A kérvényben pontosan fel kell tüntetni a saját pontos címén kívül a községet, járást és vándorhelyet, ahová vándorolni akar, valamint á méhlegelőt képező terményt. A kérvény benyújtásával kapcsolat­ban az alapszervezetnél kapható befizető lapon előlegesen 10 Kcs kezelési díjat fizet be és egy má­sik befizetési lapon az állatorvosi kutatóállomások külön kiadásaira annyi 1 Kcs-t, amennyi méhcsa­láddal vándorolni szándékozik. Méhészgondok, méhésztervek A kérvényt az említett befizetési lapok szelvényeivel együtt küldi be az alapszervezetnek. Az állami gazdaságok, erdőgaz­daságok, szövetkezetek, iskolai és katonai gazdaságok csupán 10 ko­rona kezelési'díjat fizetnek, a többi költségektől mentesítve vannak. A méhészszervezet járási bizott­ságai március 10-igi értesítik a kérvényezőket a kérvények jóvá­hagyásáról vagy elutasításáról. Az esetleg felmerülő vitás kérdése­ket a méhészszervezet kerületi bi­zottságai március 20-ig intézik el. Ezen határidő eltelte után a járási bizottságok kiállítják a ván­dorlási igazolványokat azok szá­mára, akik befizetési kötelezettsé­güknek eleget tettek. Az igazol-Kijáróellenzö cinkék ellen ványt az alapszervezet kézbesíti ki a méhésznek, ha fölmutatja: a) a vándorhely tulajdonosának le­települési engedélyét, b) az állatorvosi igazolványt a méhek egészségi állapotáról, c) az illetékes méhészszakértő bi­zonylatát a méhek eredete és egészségi állapota felől. Tehát a méhész beszerzi a ván­dorhely tulajdonosának írásbeli engedélyét, továbbá kaptáronként 30 méhet gyűjt össze egy gyufás­­dobozba a télen elhullott méhek­­ből, ráragasztja az alapszervezet­nél beszerezhető címkét és a do­bozt az illetékes állatorvosi méh­vizsgáló állomásra küldi. Végül szükséges, hogy az illetékes körzet méhészeti szakértője az előírt nyomtatványon igazolja a méhek egészségi állapotát és eredetét. Dr. Novacky W Oo N G ?? ?? Qv 2 ft* Ov Co o O o A ft Co N O *■—1 £ • te a o a ft* 2 Bv ■'t *nD s 0) N 05 a a N ft* a C/3 av a 5* Cc ?? o 3 • 0 Co Bv ft* 2 a> a 2 a a a a* • 5 a a 3 Sí 01 a a* •n a Ov £ a s* 0 '*■*» a a* 3 av >5 a o a 2 a a a a* }3zsaiozs-i3zsdsoigiunfio • gtmjuoa opi üääjm • ipnßmu Baut pipuisj « uo^ixai si)f ißvsopznßozan • pmojPH • yuniozsDipa auifasapua^azs

Next

/
Thumbnails
Contents