Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-01-20 / 6. szám

HOGYAN FOKOZHATJUK A TEJTERMELÉST • HOGYAN FOKOZHATJUK A TEJTERMELÉST • HOGYAN FOKOZHATJUK A TEJTERMELÉST • HOGYAN FOK Hogyan fokozhatjuk a fejfermelést? ii. MOSZKALENKO ELVTÁRS TANÁCSAI FEJŐINKNEK Nem titok az, hogyha naponta két­szer etetnek és fejnek, akkor a fe­jők rendszerint csak reggel félöttól fél nyolcig és délután is körülbelül ennyi idét foglalatoskodnak az istál­lóban. Sietnek, hogy a munkával mi­előbb elkészüljenek és napközben más munkát végezhessenek, este pe­dig családjuk körében lehessenek. Ez az egyik legfőbb oka annak, hogy nálunk nem a leghelyesebben gondoz­zák a teheneket — és ez Moszkalen­­ko elvtárs figyelmét nem kerülte el. Erre igen élesen rámutatott és aján­lotta e hiányosság eltávolítását. Hogy mit ajánlott? Ez mindig a helyi adottságoktól függ, erre nem lehet egységes receptet adni. A javu­lás alapját azonban a tehenek foko­zottabb gondozása és a napi három­szori fejés képezi. A jarovi EFSZ-ben Moszkalenko elvtárs látogatása után megtárgyal­ták és az istállókban bevezették az új munkaszervezést. Az első műszak reggeli fél négykor áll munkába. Ete­ti feji, tisztítja a teheneket és ki­takarítja az istállót. A munkáját 11 órakor végzi be. A második műszak 11.30 órakor kezdi a munkát, délben elvégzi a fejést, kihajtja a teheneket a legelőre, vagy kiengedi a kifutókba és munkáját az esti fejés után körül­belül 20 órakor fejezi be. Mindkét műszakban összesen nyolc szövetke­zeti tag dolgozik és 94 fejőstehenet gondoz. Vasárnap mindig az egyik műszak teljesít szolgálatot, hetenként pedig a műszakok váltakoznak, Fejős­kor mindkét műszak úgy végzi mun­káját, hogy az egyik fejő megtisztít­ja, gőzöli és masszírozza a tehén tő­­gyét és lefeji az első tejet. A másik utána a tőgyre felrakja a fejőgép szí­­vókelyheit és ellenőrzi a gépi fejést. Ezt követően további két fejő veszi kezelésbe a teheneket és a fejőgép lekapcsolása után kézzel elvégzik az utőfejést és feladatuk újabb masszázs elvégzése. A teheneket hasznosság szerint csoportosították és a hasznos­ság szerint állapították meg az egész takarmányadagot is. Az új szervezés és az egész „napi munkarendet“ nem a „zöld asztal“ mellett gondolták ki, hanem a zootechnikus segítségével közvetlenül az istállóban állították össze az egyes munkák időtartamá­nak pontos megfigyelése után. A vsztisi EFSZ állattenyésztésében egy szocialista munkabrigád dolgozik, amelynek vezetője Valásková elvtárs­nő. Ez a brigád 10 fejőnőből és a gé­pi berendezések két karbantartójából áll. Két műszakban dolgoznak és 170 fejőstehenet látnak el. A reggeli mű­szak az istállóba három órakor kezdi meg a munkát. E csoportban három fejönő és két etető dolgozik. Minde­gyik fejőnő körülbelül egyenlő számú tehenet gondoz. Körülbelül egyenlő számú szárazon álló tehén is van mindegyik csoportban. Egymás után végzik el a tőgy lemosását, puha me­leg ronggyal gőzölik, majd massszí­­rozzák, felkapcsolják a fejőgépet és azonnal fejnek. Az etetők ezalatt a trágyaárokban söprik le az ürüléket, etetnek és almoznak. A fejés hét óra­kor ér véget. A nők mindegyike ez­után naponta tisztítja a gondjaira bí­zott teheneket s ezzel a munkával fél 9-kor készül el. Fél tizenegytől déli egy óráig még ez első műszak végzi a déli fejést. A második mű­szak délután három órakor kezd dol­gozni és az istállóban esti fél kilen­cig dolgozik. A munkafolyamat az előzőekben leírtakhoz hasonló. Szom­baton délben az első műszak befejezi munkáját és csak hétfőn délután ve­szi át a szolgálatot ismét, s így a két műszak sorrendje kicserélődik. Ezen kívül minden pénteken a szo­kottnál alaposabban takarítják ki az istállót, megtisztítják az ablakokat, hetente kétszer a takarmányozó fo­lyosót mésszel felhintik és új fertőt­lenítő-szert öntenek a bejárati láb­törlőbe. A takarmányozó csoport ta­karmányt készít be külön a reggeli és külön az esti etetéshez. Ez a szervezési rend természetesen sem a jarovi, sem a vsiiäi EFSZ-ben nem végleges és nem érvényes min­den esetre. Azonban példaként szol­gálhatnak ott, ahol az új szervezési rendszer bevezetéséről kezdenek gon­dolkodni. Legyen bár a napi munka­rend akármilyen, egy vagy két mű­szakkal, mindenütt érvényes az alap­­követelmény: fokozott gondot fordí­tani a fejésre, napjában háromszor fejni, ügyelni a gondozás idejének és módjának betartására. A vsztisi EFSZ- ben például az egyik vasárnap a déli fejést egyszerűen kihagyták és az eredmény azonnal meg is mutatko­zott. 150 liter tejjel lett kevesebb, így tehát a rendszeresség követelmé­nyéből nem lehet engedményeket ten­ni. Természetes, hogy e gondoskodás­ba beletartozik a tehenek körmének rendszeres ápolása és az is, hogy őket kiengedjék a kifútókba vagy a legelőre. A TÖGY GONDOZÁSA A tőgy akármilyen jó gondozása tartós jevulást nem eredményezhet, ha a tehén nem kap elegendő takar­mányt, de ugyanígy még a legjobb ta­karmányozás sem jelenti a tejhozam fokozását, ha nem ápoljuk a fejőste­hén legérzékenyebb szervét — tőgyét. Ezt az elvet Moszkalenko elvtárs a plzeni járás mezőgazdasági dolgozói­nak lépten-nyomon emlékezetében idézte. És a tőgynek milyen gondozá­sát ajánlotta? A fejés előtt a tőgyet meleg vízzel kell lemosni, amennyiben természe­tesen ez szükséges. Ezután elvégzik a tőgy gőzölését és masszázsát. Egy körülbelül 50 C° meleg vízbe ron­­gyocskát áztat be (erre a célra leg­jobban megfelel a gyapot, flanell vagy trikóanyag) a rongyocskát köny­­nyedén kicsavarják és szétrázzák. Ezáltal körülbelül 40 C°-ra hűtik le. Ezután rárakják a tőgyre. Megkezdik a masszázst: először a tőgy hátsó felét masszírozzák, felülről lefelé egészen a tőgybimbókig könnyű simo­­gatással. A meleg ronggyal ehhez ha­sonlóan masszírozzák meg a tőgy jobb és baloldalát, majd elől masszí­rozzák meg, mindig az egyes tőgy­negyedeket úgy, hogy váltakozva a hüvelykújj vagy a kéz többi újjá ha­lad a tőgy közepén át. A tőgybimbó­kat is megmasszírozzuk, anélkül azon­ban, hogy tejet csepegtetnének ki. A masszázs módja és sorrendje nem varázslat. E mozdulatokkal a borjú mozdulatait utánozzuk amikor a szabad természetben a tehén alatt nő fel. A meleg ronggyal végzett könnyed simogatás izgatja a tőgy fe­lületén levő érzékeny idegsejteket. Ez az izgatás átterjed az agyba, ahol az agyfüggelékben, az agyalapi mi­rigy hátulsó lebenyében megindul az oxitocin nevű hormon termelése, amely hatással van a tejképződésre valamint arra is, hogy a tej a mirigy­­tüszőkből a tejcsatornákba nyomód­jon. Ez a hormon csak rövid ideig hat, átlagosan csupán nyolc percig, tehát ez alatt az idő alatt kell a te­henet megfejnünk. Tehát a fejést azonnal a masszázs és a gőzölés után kell megkezdeni. A teheneket nem szabad „jó előre“ masszázzsal előké­szíteni s ezután szünetet hagyva jó­val később fejni. Ha megelégszünk a naponkénti kétszeri fejéssel, akkor meg kell elé­gednünk az alacsonyabb tejhozam­mal is. A tejelékenység fokozására és a nagy tejhozam fenntartása érdeké­ben naponta háromszor kell fejni. Amint már említettük: jó takarmá­nyozás" és helytelen fejési módszer alkalmazása esetében a tehenek sú­lya gyarapszik, de egyre kevesebb te­jet adnak. Húst termelnek és nem te­jet, ezért szükséges, hogy a fejés módszereire az eddigieknél Sokkal nagyobb figyelmet fordítsunk. HOL KEZDŐDIK A GONDOSKODÁS Természetes, hogy már a borját úgy gondozzuk, hogy egészséges tehén váljék belőle. A vemhes üszőkre már ugyanolyan gondot kell fordítani mint a tehenekre, különösen pedig vem­­hességük utolsó hónapjában. A vsztisi EFSZ-ben ezeknek az üszők­nek tőgyét a tehenekéhez hasonlóan masszírozzák és gőzölik. Egy külön­leges bizottság negyedévenként ér­tékeli az üszők gondozását és a gon­dozókat prémiumra javasolja. Az ápolás részét képezi a tehenek rendszeres tisztogatása is. Nemcsak az a fontos, hogy a tehenek szemre is tiszták: a tiszta állatok bőrükön keresztül több levegőhöz jutnak és ez a bőr jobb vérellátását biztosítja. Ennek szintén nagy a jelentősége a tejtermelés szempontjából, mivel ép­pen a bőr rétegeiben helyezkednek el a mirigyek, tehát a tejmirigyek is és így a kellő vérellátás kedvezően befolyásolja a tejképződést. A legelés és a kifutókban való mozgás az állatok számára nem je­lenti csupán a friss takarmánnyal való jóllakás lehetőségét. A friss le­vegőn tartózkodás elősegíti az állatok edzettségének, fokozását, serkenti a vérkeringést és az emésztést. Ezért igen fontos tényezője ez is a tejho­zam növelésének. A MUNKÁÉRT JÁRÓ JUTALOM Az EFSZ-ek többségében bevezették az elért hasznosság, tehát a tejhozam szerinti bérezést. Ez a fejők érdekelt­ségét is növeli abban, hogy p lehető legtöbbéit fejjenek és az alapfizeté­sen kívül még prémiumot is kapja­nak a terv túlszárnyalásáért. Ezen a télen azonban nem lesz elegendő ta­karmányunk nagyobb hasznosság el­érésére, habár a fejők nagyobb gon­dot fordítanak a tehenekre és több munkát áldoznak a takarmányok elő­készítésére. Ezért például a vsztisi EFSZ új prémium-javaslatot dolgozott ki tekintettel az idei tél különleges feltételeire. A prémiumalap egy ré­szét a fejők számára tartják fenn még a kisebb tervteljesítés mellett is, ha betartják a meghatározott in­tézkedéseket. Ebben az EFSZ-ben, csakúgy mint a jarovi szövetkezetben a fejőnők a jutalmat egyenlő részek­re osztják fel és a munkát közösen végzik. AZ IGYEKEZET EREDMÉNYT HOZ A nyugat-csehországi kerületben Moszkalenko elvtárs látogatása után mindent jól átgondoltak. A Plzen-déli Járási Nemzeti Bizottság alelnöke, Tuma elvtárs erről a következőket mondja: „Az egész idő alatt minden útjára elkísértem Moszkalenko elv­társat, és nem mondhatom, hogy va­lami újat; eddig ismeretlent ajánlott volna. Hiszen mindezt már láttuk és ismertük: ismertük hibáinkat is. De azáltal, hogy Moszkalenko elvtárs a hibák összességére utalva, így felfed­te a hibák okát és rámutatott a kö­vetkezményekre, s ezáltal ösztönzött az eltávolításukra. Igyekszünk beve­zetni minden szövetkezetünkben azt amit ajánlott. Kerületünkben 345 ál­latorvossal, a fajállattenyésztő igaz­gatóság dolgozóival és a tejcsarnokok instruktoraival rendelkezünk. Ezek­nek a szakembereknek segíteniük kell abban, hogy az istállókba rendet te­remtsenek. Járásunkban erre más szakembereket is felkértünk és min­degyiküket egy egy szövetkezetben konkrét feladattal bíztunk meg. Ok­tóber végéig elértük azt, hogy 101 EFSZ közül 7B-ban a szarvasmarhát legeltetik, 51 EFSZ-ben a fejésnél al­kalmazzák a tőgy masszírozását és gőzölését, 21 szövetkezetben az istál­lókban új munkaszervezést vezettek be és 16 EFSZ-ben megkezdték a te­henek napi háromszori fejését, 54 szövetkezetben a szalmát füllesztés­­sel ízesítik, bevezetik az élesztősítelt takarmányok előállítását. Vajon mit mondanak azok a szövet­kezetek, amelyek már javítottak a te­henek gondozásának minőségén? A vsztisi EFSZ-ben az előző évnél nem nagyobb takarmányalap mellett a tej­hozam 0,5 literrel növekedett és még októberben az istállóátlag naponta és darabonként hat litert tett ki. Ek­kor már a takarmányadagokat igen szűkén, takarékoskodva mérték. Ha­sonló volt a helyzet a jarovi és a dnesicei EFSZ-ben, a Teresovi Állami Gazdaságban, a svojkovicei EFSZ-ben és a nyugat-csehországi kerület sok más mezőgazdasági üzemében. Következetesség, rend és a munká­ban nyilvánított áldozatkészség igaz­ságos jutalmazása — ez a tejterme­lés jelenleg fennálló kedvezőtlen helyzete megjavításának útja, de ugyanakkor a tejtermelés lényeges növelésének tartós útja is. Hozzászólás „Mi az oka a dinnyetermesztés hanyatlásának?,, című cikkhez if Fejtrágyázzák az őszieket. A kö­zép-szlovákiai kerületben 75 ezer hektár őszi kalászos fejtrágyázást irá­nyoztak elő — ebből a téli időszak­ban 60 ezer hektárnyit. A prievidzai járás szövetkezetei és állami gazda­ságai elsőként alkalmazták a meg­osztott tápanyagellátás módszerét 370 hektáron. A többi között eredmé­nyeket értek el a kosi, bojnicei és az oszlani szövetkezetben; az utóbbi kö­zös gazdaságban például 34 mázsás hektárhozamot értek el búzából, amely 10 mázsával több más terüle­tek hektárhozamánál. (ct)-*• Műtrágya — lúgsavból. A zsili­­nai Wilhelm Pieck Vegyi-üzem a kap­­rolakton gyártásánál keletkező lúg­savat műtrágya készítésére használ­ja fel. Tavaly ebből a hulladék-anyag­ból 5750 tonna műtrágyát gyártottak, ebben az évben már 6100 tonnára emelik a termelését. (ck) ir Példás népi akadémia. A kelet­csehországi kerület »Barátság« nevű szövetkezetében (Bilani), valamint a vinari EFSZ-ben működnek a mező­­gazdasági népi akadémiák legjobbjai, amelyekben a fő figyelmet a mező­­gazdaság gépesítésének, kemizálásá­­nak és szakosításának népszerűsítésé­re fordítják. Ezek példája nyomán újabb mezőgazdasági népi akadémiá­kat szerveznek a közeljövőben, (on) if Áttérnek a gépi fejésre. A mar­­celovái szövetkezetben a legrövidebb időn belül áttérnek a tehenek gépi fejésére. Az istállók napi takarítását és a takarmányozást már eddig is gépek könnyítették. (Kádek G., Mar­­celová) 1963. január 20. A Szabad Földműves 1962. november 18-i szá­mában olvastunk cikket erről a nagyon fájó és időszerű problémáról. Mivel az említett cikkben több fontos tényező nem volt megemlítve, de né­mely dologban más tapasztalataink vannak, ezért úgy gondoljuk, hogy hasznos lesz továbbra is fog­lalkozni ezzel a témával. A fentemlített cikk szerzője utal a termesztési hely megválasztásának a fontosságára. Ezt mi sa­ját tapasztalatainkkal megerősíthetjük. Különösen fontos ez hosszantartó hideg tavaszkor, ugyanis ilyenkor a hideg, nehéz, kötött talajban a dinnye a fejlődésben lemarad, ezt behozni már nem tudja, és ezért csak egész későn ad termést, aminek a minősége is rendszerint igen gyenge. Ezt tapasz­taltuk az elmúlt 1962-es évben is, amikor az egész május, és még a június nagy része nagyon hűvös volt. Sőt júniusban még fagykár is érte a május­ban kiültetett dinnyepalántákat. Mindennek elle­nére a megfelelő talajba ültetett dinnye elfogad­ható termést, — a görögdinnye ha-onként 200 q-át termett, a cukordinnye pedig alig valamivel keve­sebbet. Ugyanakkor a nehezebb, a dinnyének ke­vésbé megfelelő talajon a görögdinnye egyáltalán nem, a cukordinnye pedig csak kevés piacképes gyümölcsöt hozott. Ami a fajtakérdést illeti, ha ez nem is ideális, de a viszonyokhoz képest kielégítőnek mondható. Görögdinnyéből rendelkezésünkre áll az újonnan kinemesített „Dunaj“, amely aprőmagvú, igen jó minőségű, elismert hazai fajtánk, valamint a He­vesi tájfajta, amely szintén sikerrel termeszthető nálunk is. Cukordinnyéből van egy hazai korai, zöldhúsú, jóminőségű fajtánk, a „Solartur“, to­vábbá a szintén zöldhúsú, később érő Togo táj­fajta. Rosszabb már a helyzet a sárgahúsú cukor­dinnyénél. Pillanatnyilag egy hazai sárgailúsú cu­­kordinnyefajtánk van, a Lednicei, amelynek azon­ban a szlovákiai viszonyok között nem megfelelő a minősége. Találkozunk még szórványosan a Kantaluppal is, amely azonban rendszerint kevert és nem ad kiegyenlített piacképes árút. Azonban rövidesen lesz a termesztésben jó minőségű, a kí­vánalmaknak megfelelő sárgahúsú fajtánk is. A továbbiakban rátérünk a dinnye agrotechniká­jának a kérdésére. Előzőleg azonban még néhám szót az időjárásról. Ellentétben a cikkíróval, mi döntő fontosságot tulajdonítunk az időjárásnak. A cukordinnye és méginkább a görögdinnye, a ki­mondottan meleg, szárazlevegöjü klíma növénye. És épp ezért nagymértékben függ ettől a dinnye­termesztés sikere, a termesztett dinnye minősége, továbbá a betegségek elterjedése is. így pl. a leg­jobb minőségű fajták is gyengébb minőségű gyü­mölcsöt teremnek, ha esős, hűvös időre esik a a fejlődésük és érésük, ugyancsak sokkal nagyobb a betegségek kártétele, bár ez függ az egyes faj­ták ellenállóképességétöl is. Éppen ebből kifolyó­lag nagyon fontos mozzanat a terület helyes meg­választása, amellyel a kedvezőtlen időjárást leg­alább részben ellensúlyozni tudjuk. A palánta előnevelését -különösen kedvezőtle­nebb talaj és éghajlati viszonyok között - szintén nagyon fontosnak tartjuk, feltéve, hogy az szak­szerűen történik. Természetesen a palántákat hozzá kell szoktatni a szabad levegőhöz. Ami a pikírozást illeti (félreértésről lehet szó, ugyanis a dinnye nem tűri a pikírozást) — itt a cikkíró valószínűleg a gyeptéglák vagy a tápkockák több­szöri átrakására gondolt —, azért szükséges, hogy a gyökerek ne nöjjenek ki a tápkockákból vagy a gyeptéglákból. Hogy az előnevelés bizonyos körülmények között milyen fontos lehet, azt az alábbi példával sze­retném érzékeltetni. 1961-ben Szolariban 1 ha görögdinnyét magról, 1 ha-t pedig gyeptéglákban előnevelve termeltünk, ugyanazon a táblán közvetlenül egymás mellett. A magról termesztett görögdinnye alig adott ter­mést, azt is egészen későn, szeptember végén, ugyanakkor az előnevelt dinnye augusztus végén, szeptember elején 250 q/ha kitűnő minőségű gyü­mölcsöt termett. A magültetés május elején, a pa­lánták kiültetése május második felében, a „fa­gyosszentek“ után történt. Meg kell jegyeznünk, hogy sem az időjárás, sem pedig q talaj nem volt a legmegfelelőbb. Meglehet, hogy ideális talaj- és éghajlati viszonyok között az előnevelésnek ki­sebb a jelentősége, a mi tapasztalataink azonban azt igazolják, hogy nálunk az előnevelés fontos része a dinnyetermesztésnek és alkalmazásával — ha az helyesen történik — biztosabbá, koraibbá és jövedelmezőbbé válik a dinnyetermesztés. Ügy gondoljuk, hogy a mi szeszélyes éghajlati viszo­nyaink között nemcsak az előnevelés szükséges, de szükséges volna még a dinnyepalánták tavaszi védése is a májusi fagyok ellen. Ha a termelők rendelkeznének növényvédő süvegekkel (PVC mű­anyagból), ez lehetővé tenné a dinnyepalánták ki­ültetését már április végén, május elején, s így már júliusban tömegesen lehetne érett dinnye. Vagyis úgy gondoljuk, hogy mi, a dinnye részére nem a legideálisabb éghajlatunk alatt az intenzí­vebb termesztési móddal biztosabbá tehetjük a dinnyetermesztést. A körülményes fészekkészítést — egyetértve a cikk írójával — kevésbé fontosnak tartjuk, bár a jó fészeknek megvan az előnye egyrészt abban, hogy a kezdetben jobb tápanyagviszonyok közé ke­rülnek a gyökerek, másrészt pedig abban, hogy a fészekbe helyezett komposzt melegebbé és tevé­kenyebbé teszi a talajt. A tápanyagokra a dinnye nem túl igényes, sőt a túlzott nitrogénellátás ked­vez a betegségek fellépésének, hosszabbá teszi a tenyészidőt és rontja a minőséget is. Ezért csak nagyon szegény talajokra ajánlható a friss istál­lótrágyázás dinnye alá. Ami pedig a dinnyemag gépi vetését illeti, ez talán a teljesen ideális helyeken jöhet számításba, ahol egyebek közt a talaj és a klíma is kielégíti a dinnyetermesztés igényeit. Természetesen itt is ez a koraiság rovására menne. A cikk írója nem emlékezett meg egy fontos do­logról, az értékesítésről. Sajnos, a dinnyeárak ed­­dig egyáltalán nem hatottak serkentőleg a dinnye­­termesztésre. így bizony többek közt ez is okozza a dinnyetermesztés hanyatlását. Ezért nem szabad csodálkoznunk, hogy a termelő nem vállalta a ter­meléssel járó kockázatot, ha siker esetén sem várhatott kellő jövedelmet. így például a múlt év­ben a termelő 1 kg görögdinnyéért 50 fillért ka­pott, ez hektáronként 200 q-ás termés eladása esetében 10 000 korona bevételt jelentett, ugyan­akkor például uborkából legalább 3 —4-szer na­gyobb jövedelemhez juthatott. Tehát az árkérdés­­töl szintén nagyban függ a dinnyetermesztés fel­lendülése. Végezetül: nem szeretném, ha ez a hozzászólás azt a benyomást tenné az olvasóra, mintha azt állítanánk, csakis előneveléssel lehet dinnyét ter­meszteni. Megtörténhetik, .hogy bizonyos körülmé­nyek között az előnevelt dinnyének nem lesz nagy előnye a magról vetettel szemben. Nekünk azon­ban az a tapasztalatunk és bizonyára a legtöbb dinnyetermesztőnek is, hogy a helyesen előnevelt dinnyepalánták korábban és biztosabban teremnek, mint a magról vetett dinnye. Ami pedig a szolari „Dunaj“ fajtát illeti, annál egyenesen szükséges az előnevelés, mivel apró a magja és ennek kö­vetkeztében szántóföldi viszonyok között gyenge a kezdeti fejlődése. Dél-Szlovákiában a dinnyetermesztésnek nagy múltja van. Különösen sok dinnyét termesztettek Novézámki-Stúrovo-Komárno háromszögben és ma is az ittlevő szövetkezetek és állami gazdasá­gok termelik a legtöbb dinnyét hazánkban. Jó vol­na, ha a termelők hozzászólnának dinnye*"rmesz­­tésünk helyzetéhez és értékes tapasz* a a'aikat megírnák, hogy azt minél több termesztő értéke­síteni tudja. RÁKÖCZ1 LAJOS (Szolari)

Next

/
Thumbnails
Contents