Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-06-30 / 52. szám

ÍGY IS LEHET —

de lehetne jobban is

Sok példa bizonyítja, hogy a szocialista munkaverseny hatással van a mezőgazdasági termelés fejlődésére. Ezt tudatosították a pathi és a mudronovói szövetkezetesek is, s így az év elejétől nemes vetélkedést folytatnak.

A verseny fő célja a hektárhozamok növelése, az állattenyésztési termelés szüntelen fejlesztése, az új technika és technológia adta lehetőségek maximális kihasználása.

A versenyző két szövetkezet vezetősége nagyon helyesen gondolkodott, amikor arra a következtetésre jutott, hogy versenymozgalmuk eredményeit nemcsak az év végén, hanem év közben is hasznos lesz értékelni. Ilyen időszaki értékelésnek voltunk szemtanúi a minap a pathi szövetkezet irodájában és gazdasági udvarában, ahol az említett két versenyző szövetkezet vezetőségének megbízottjai — a pathi megbízottak Domin József szövetkezeti elnök vezetésével, a modroiíovóiak pedig Maíko Ondrej elnök vezetésével — a legnagyobb egyetértésben és alapos körültekintéssel igyekeztek összehasonlítani főleg azokat az eredményeket, amelyeket a két szövetkezet a tavaszi vetési munkákban és növényápolásban, valamint az állattenyésztési termelés fejlesztésében elért.

Az .értékelő bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a verseny már napjainkig is eredményesnek bizonyult. Ez elsősorban is megmutatkozik abban, hogy mindkét szövetkezet — a lehetőségek maximális kihasználásával — igyekezett az állattenyésztési termelés hasznosságát növelni, s így a hús, a tej és a tojás szerződéses eladási tervét teljesíteni. De a verseny hatása megmutatkozott abban is, hogy a tavasziakat időben és a követelményeknek megfelelő szakszerűséggel elvetették, s hogy a soron lévő növényápolási munkákat, valamint a takarmánynövények betakarítását — igaz sok munkával — de lelkiismeretesen elvégezték.

Kié lett a pálma ?

Nem volt könnyű megállapítani, hogy a két szövetkezet melyikét illeti a győztes jelző. Az állattenyésztési termelésben a pathiak, a növénytermesztésben és a föld termőerejének fokozásáról való gondoskodásban a mudronovóiak bizonyultak jobbaknak. De végül is három pont előnnyel a mudronovói szövetkezetesek győztek.

A mérleg főleg akkor billent a mudronovóiak javára, amikor a komposztkészítésre terelődött a szó. Ugyanis a mudronovóiak szántóterületük minden hektárára állítólag 4 m3 komposztot készítettek, amely összesen 1648 m3-nek felel meg. Ha ez valóban így igaz, akkor dicséretet érdemelnek. Ezt elismerik a pathiak is, akik ennek a versenyfeltételnek teljesítéséről teljesen megfeledkeztek, pedig nagy szükségük lenne sok jóminőségü komposztra!

A pathiak azonban még az említett mulasztás mellett is győzelemmel zárhatták volna a verseny öt hónapját, ha a versenyfeltételek összes pontjai helyesen vannak meghatározva. De egyes pontok bizony félreértésre adtak okot. Például ilyen kérdés is volt: „Hány hektár évelő takarmányt vetettek és ez a szántóterület hány százalékát teszi ki?“ A kérdés ilyképpen való föltevése a mudronovóiaknak kedvezett, mert azok a szántóterület 14 %-át vetették be a tavasz folyamán évelő takarmányokkal, mivelhogy az előző években vetett évelőtakarmányuk nagy többsége kiveszett.

A pathiak idei évelő takarmányvetése a szövetkezet szántóterületének csupán 4 %-át foglalja el. De nem azért vetettek ilyen keveset, mert lebecsülik a lucernát és a lóherét, hanem azért, mert a múlt évek folyamán vetett évelő takarmányuk még jókarban van és most is gazdag termést adott. Tehát, ha a pathiak ez év tavaszán a szántóterület 14 %-át bevetették volna évelő takarmányokkal, — csak azért, hogy a versenypontok alapján a mudronovóiaknak méltó versenytársai legyenek —, akkor a lucernájuk és lóheréjük régi és új vetésterülete a szántóföldjük területének a szükségletet meghaladó nagy területére terjedt volna ki.

A helyzet ilyképpen való értékelése alapján arra a következtetésre jutunk, hogy a mudronovóiak érdemtelenül jutottak négy pontos előnyhöz. Ez volt az egyetlen kérdés, amely az értékelés alatt komoly vitára adott okot. Vitatkoztak, érveltek, persze, azért harcuknak nem volt késhegyre menő jellege. Végül is a pathiak belenyugodtak versenytársuk győzelmébe és bíznak abban, hogy az év végéig a kocka majd javukra fordul.

Néhány megjegyzés

Meglepő volt, hogy amikor az új technológia alkalmazására terelődött a szó, illetve a versenyfeltételeknek ezt a részét értékelték, a pontok száma egyik szövetkezetnek sem szaporodott. Ügy látszik, hogy mind a pathiak, mind a mudronovóiak félnek, idegenkednek az új módszerektől, s még a verseny sem ösztönözte őket arra, hogy valamilyen új. formákkal is kísérletezzenek.

Mindkét szövetkezet vezetősége munkaerőhiányról panaszkodik.' De a kukorica vegyszeres kezelését — amely módszer nagyon csökkenthetné a kézi munkaszükségletet — nem alkalmazzák. Pedig nem nélkülözik a Simazint és az Atrazint sem. És a környező szövetkezetekben, vagy a Gyulamajori Állami Gazdaságban már meggyőződhettek a kukorica vegyszeres kezelésének előnyeiről is. De minden hiába! A két szövetkezet vezetősége ellene van az említett új módszernek.

Maíko Ondrej, a mudronovói elnök azzal magyarázza ellenállását, hogy ők már egyszer meggyőződtek arról, hogy nem éri meg vegyszerezni, mert az 3 gyomot nem irtja ki és ugyanúgy kell kapálni, mintha nem alkalmazunk vegyszert. Mudronovón valóban ez volt a helyzet a múlt évben. De vajon miért?

Azért, mert a nehéz, agyagos talajra tavasszal, illetve a kukorica vetésével egyidőben permetezték a vegyszert. S mivelhogy csapadék kevés volt, a vegyszer nem mosódott be a nehéz kötött talajba, így a növények csíráit nem pusztíthatta el. Más lett volna az eredmény, ha a vegyszert, tehát az Atrazint vagy a Simazint ősszel, a talaj lemunkálása után permetezik. Akkor az őszi és a téli, valamint a koratavaszi bőséges csapadék a kötött, tehát nehéztalajba bemosta volna a vegyszert, s így a gyomnövények már csírájukban megsemmisültek volna. A mudronovóiak azonban ahelyett, hogy kísérleteznének a máshol már eredményesen alkalmazott módszerekkel, lemondanak annak előnyeiről és szorgalmasan kapálnak.

Domin József, a pathi EFSZ elnöke „elfogadhatóbb“ magyarázatot igyekezett adni. Szerinte a kukorica vegyszeres kezelése azért nem előnyös, mert felborítja a hagyományos vetésforgót, tekintettel arra, hogy vegyszeres kezelés esetén még további egy vagy két éven keresztül kell kukoricát termeszteni ugyanazon a területen.

Igaza van Domin elvtársnak. A vegyszeres kezelés valóban fölborítja a hagyományos vetésforgó-rendszert. De ne felejtse el, hogy a hagyományos vetésforgó felborítása és új vetésforgó-rendszer kialakítása, szükségszerűvé vált. Vagyis azt természetszerűen maga után vonja, a mezőgazdasági üzemek termelésének szakosítása, de saaga után vonja az a törekvésünk is, amely a mezőgazdasági dolgozók munkájának megkönnyítésére, a falusi dolgozók életkörülményének megjavítására irányul. Ebből a szempontból pedig nagy szerepe van az új technikának és technológiának, tehát a vegyszeres gyomirtásnak is.

Tévednénk, ha azt gondolnánk, hogy Pathon csak a vegyszeres gyomirtásnak vannak ellenzői. Ott bizony tagadják a lucerna hideglevegős, ventillátoros szárításának előnyét is. Pathon renden szárították a lucernát — kitéve az időjárás szeszélyeinek — csak a véletlenen múlott, hogy az eső nem tett benne kárt. Pedig jó példáért nem kellene messzire menniük. Az izsai szövetkezet nyolc kazal lucernát szárított az említett új módszerrel.

— Lesz is vele bajuk elég — mondja Domin elvtárs —, mert már hallottam, hogy az egyik kazal „begyullad“.

Lehet, hogy lesz bajuk az izsaiaknak, de csak akkor, ha ezt az új módszert helytelenül alkalmazták. S mivelhogy ebben kételkedünk, reméljük azt is, hogy nem lesz bajuk az új módszerrel szárított lucernával sem. Ne féljenek Pathon az új módszerektől, alkalmazzák azokat bátran és szakszerűen, s akkor biztosan nem vallják kárát.

A két szövetkezet versenye tehát akkor lesz igazán eredményes, ha a verseny hatására következetesebben irányt vesznek az új technika és technológia kihasználására, s ha nem feledkeznek meg olyan problémákról sem, mint az istállótrágya szakszerű kezelésének a megszervezése. Ezen a téren bizony van tennivaló mindkét szövetkezetben éppen elég.

fl járási felvásárló vállalat is „ludas“

Ezt is Pathon hallottuk és van is benne valami igazság. Rossz a mütrágyaelosztás a járás területén. Egyes szövetkezetek annyi műtrágyát kapnak, hogy kölcsönözni is tudnak, míg más szövetkezetek a szerződésileg előirányzott mennyiségnek csak bizonyos részét kapták meg.

A pathi szövetkezetnek például a rendelt 261 mázsa kálisó helyett csak 175 mázsát, a 434 mázsa foszfortrágya helyett csak 372 mázsát és a 292 mázsa nitrogéntrágya helyett csak 181 mázsát szállított, illetve utalt ki a felvásárló vállalat. Ugyanakkor, feltételezhető, hogy a srobárovói EFSZ amely 100 mázsa szuperfoszfátot tudott kölcsönözni a pathiaknak, és az izsai szövetkezet, amely 20 mázsa nitrogéntrágyát kölcsönzött ugyancsak a pathiaknak, megkapta, ha többet nem is, de a tervezett mennyiséget.

Ne haragudjanak az izsaiak a pathiakra és ne tagadják meg tőlük a kölcsönt a jövőben sem. A pathiak csak véletlenül szólták el magukat, de máris kértek, hogy ez ne kerüljön az újságba, mert ők nem akarják a jószomszédi viszonyt elrontani. De az újságíró már ilyen. Ha hibát lát, azt megírja, nem azért, hogy a szomszédok között viszályt keltsen, hanem azért, mert így is akar harcolni a közösségi életünkben előforduló fogyatékosságok ellen.

A magyar paraszt és általában a magyar ember szeret jól enni és utána jót inni. A magyar vendéglátás világhírű. A külföldi, ember legyen a talpán, ha mind el tudja fogyasztani, amit elé raknak. A finom csirkepaprikások, töltött csirkék, halászlevesek fogyasztása közben és utána jókedvűen meghánytuk-vetettük a magyar falu gondját, örömét. Ilyenkor meghittebb a hangulat, kitárulnak a szivek.

A ceglédi Vörös Csillag termelőszövetkezetben a reggeli órákban érkeztünk. Hatalmas tálca rántottét tettek elénk, jó vastagon paprikázva. Evés előtt és közben egy-egy pohár kisüsti pálinkával öblítettük a torkunkat. A szót Dani Mátyás főagronómus vitte, amolyan jól megtermett kerekképű, közlékeny, vidám ember. Közben a vendéglátásról sem feledkezett meg.

— Igyunk, — bíztatta a vendégeket. — Jó kedvem van ma. Az éjjel esett az eső, lesz termés.

— örülsz, hogy a takarmány szárazon van... De el is várom, mert máskülönben összeakadna a bajuszunk — tréfálkozott Kardos Feri, a zoo»technikus.

— Mindig csak az agronómust ütitek ... pedig, ha mi nem lennénk, te sem dicsekedhetnél...

— Nem is azért mondom. No, de igyunk, mert még ki talál száradni a föld.

összecsendültek a poharak és máris szent volt a béke. De a huncut zootechnikus továbbra sem engedett.

— Örülsz az esőnek, de mi lesz a dinnyéddel. Az nem szereti a sok esős, párás időt.

— Ne félts te engem. Van még permetezőgép a világon.

— Majd elválik, hogv álljátok meg a helyeteket.

— Majd segítenek a csánylak. Illő tudni — magyarázta felénk fordulva — hogy a leghíresebb dinnyések Csányon és Horton vannak. Mi is tőlük „loptuk“ el a tudományt, mi tagadás. Főleg a Sugár Baby görögdinnyét, Sándor Pál görögdinnyét, az Ananász cukordinnyét termeljük. A peronoszpóra és a lisztharmat ellen háromszor permetezünk. A permetezést már a melegágyban megkezdjük 1,5 /o-os bordóilévei. Nálunk kifizetődő- a dinnyetermesztés, mert 83 holdon átlagosan 17 400 forintot vételeztünk be. A dinnyetermelésnél mindig fontos a betegségmegelőzés. No de beszéljen már a könyvelő is a számadatokról, fejezte be beszédét.

A könyvelő nem jött zavarba.

— Amennyit termelnek a zootechnikussal együtt, mi bejegyezzük és el is osztjuk — feleli talpraesetten. — Mit is mondjak; a munkaegység értéke 50 forint. Minden tag köteles az egy kát. hold háztáji ellenében legalább 250 munkaegységet ledolgozni A nyugdíjas szövetkezeti tagnak is adunk egy kát. holdat végkielégítésképpen. Az átlag kereset 18 350 forintra rúg ki évente egy tagra. Az eredményességi munkaegységről szóljon az agronómus. Az ő szakmája.

— Az eredményességi munkaegység — veszi fel a szó fonalát Dani Mátyás — nagyon jó dolog, serkent a többtermelésre. Ha egy tag egy holdon 16 mázsa májusi morzsolt kukoricát termel, minden mázsára 0,7 munkaegységet kap, a túltermelés minden mázsájának pedig megkapja természetben a felét. Hasonlóan alkalmazzuk az eredményességi munkaegységet és jutalmazást más terménynél is. De beszéljen már a zootechnikus is. Nem tudom, mikor akarja megcsókoltatni a vendégeket a Katival.

Kardos Feri és Molnár István a Katival

— Nem feledkeztem én meg róla. Az aztán szépség! Addig el nem mehetnek, míg meg nem látják.

A tereferélők vidám nevetése után kíváncsian hajtatunk ki a legközelebbi gazdaságra, ahol a Kati székel. Üt közben Fehér Károly kolléga kissé kuncog, de nem gondolunk semmi rosszra. Csak a helyszínen lepődünk meg, amikor az elképzelt szép magyar lány helyett elénk vezetik a hét mázsát Katit. A Kati nevű tehén illendően és szemérmesen pislogott ránk. Miután a fejögulyások is megtudták a tréfát, jóízűen nevettek. Kardos Feri csillogó szemmel nézte a legszebb tehenét.

Még egy vendég sem volt nálunk, akinek meg nem mutattuk volna — dicsekedett. — Ez a mi büszkeségünk.

A fejőgulyások elárulják, hogy Kati bizony nem akármilyen tehén. A múlt évben egy laktáció alatt 8619 kg tejet adott, 4,17 %-os zsírtartalommal.

Hát így jártunk a Kati csókjával. Ha nem is csókoltuk meg, de megsímogattuk a gyönyörű állatot, amely a környéken párját ritkítja. Messze földön hirdeti a ceglédi Vörös Csillag állattenyésztésének hírét. De a többi tehén sem sokkal rosszabb. Mindegyik több mint 3000 liter tejet ad egy laktáció alatt.

— Hát érdemes volt megnézni a Katit? — kérdezte búcsúzóul mosolyogva Kardos Feri.

— Bizony megérte — feleltük. — Ilyen tehénállományt ritka' helyen látni.

Jókedvűen paroláztunk a vígkedélyű emberekkel. Amikor messze futott velünk az autó a végeláthatatlan alföldön, még mindig nagyokat nevettünk a Kati csókján.

(Folytatjuk)

PATHÓ KÁROLY

Äz önálló takarmányalap biztosítása a kassai járás mezőgazdasági üzemeiben

Napjainkban a takarmányalap biztosításának kérdése foglalkoztatja mezőgazdasági üzemeink dolgozóit. Jelenleg nincs is fontosabb probléma, mert ettől függ majd állataink takarmányellátása mint a takarmánynövények sikeres betakarítása, a téli időszakban. Legyünk előrelátóak, hiszen az agrotechnikai határidő végefelé járunk, és a jelenlegi esős időjárás is arra int, hogy használjunk ki minden percet a takarmány minél jobb minőségben történő betakarítása érdekében. Azon veszszük észre magunkat, hogy kasza alá érett a termény és bizony már akkor késő lesz.

Miben nyilvánulnak meg azok az intézkedések, melyek az önálló takarmányalap biztosítására irányulnak és hogyan állnak a kassai járás mezőgazdasági üzemei a takarmány betakarításával? A járásban a terv szerint 6181 hektár évelő takarmányt kellett betakarítani. Ebből 2800 hektárt az új technológiai módszerrel. Érdekes megemlíteni, hogy a múlt évben csak 270 hektárról tartósították a? évelő takarmányt hideglevegős szárítással. Az idén 114 ventillátort vásároltak a szövetkezetek és állami gazdaságok. Ezideig 5450 hektárt kaszáltak le és évelő takarmányt 2560 hektárról takarítottak be. Az új módszerrel 1044 hektárró’ hordták be és szárították ki a takarmányt. A barcai, semsai,

kechiíeci, szinai, somodi, makranci és panyi szövetkezet, valamint a nagyidai, tornai, valalíkyi és a barcai Állami Gazdaságban befejezték az évelő takarmány kaszálását. Ezzel a munkálattal lemaradtak a rákosi, gecsai, csányi, gombosi, szesztai, Felső-lánci, péderi és más szövetkezetek. A haladó munkamódszereket legeredményesebben használják fel a perényi, kechneci, szinai, migléci, tornái, méhészkei, somodi, csécsi, buzitai és a bodollói szövetkezetben, ahol az évelő takarmány 80 %-át hideglevegős szárítással tartósították. Jól alkalmazták ezt a módszert az állami gazdaságok is. A bárcai 180, a tornai 110, és a valalíkyi 90 hektárról szárította a takarmányt ventillátorral

A szinai szövetkezetnek a múlt éven is volt már berendezése a műszárításhoz, azonban nem alkalmazták. Ez idén nagy lendülettel fogtak hozzá e módszer érvényesítéséhez, és amikor a lucernát kiszárították meggyőződtek róla, hogy valóban előnyös. Jelenleg 10 ventillátoruk van és a lóherén kívül még 8 vagon rétiszénát fognak ezzel a módszerrel szárítani.

A bodollói szövetkezet tevékenyen fogott hozzá a takarmány müszárításához. bár egy ventillátoruk sincs. A széna és a magfúvó berendezést használták fel erre a célra.

Vannak a járásban olyan szövetkezetek is, amelyek megvásárolták a műszárításhoz való berendezést,, de nem használják. A tornaújfalusi szövetkezetnek 5, a makrancinak 3, a sacainak 3, a pányinak 2 és a péderinek 1 darab ventillátoruk van, de ezekből egy sem dolgozik.

Ha összehasonlítjuk a múlt évi és ez évi eredményeket, az új technológia alkalmazásában világosan láthatjuk az előrehaladást. Míg a múlt évben csak 270 hektáron alkalmazták a műszárítást, ez évben 2800 hektárról takarítják be az évelő takarmányt ezzel a módszerrel. Vannak még hiányosságok ezen a téren, azonban meg kell mondanunk azt, hogy a kassai járásban vannak olyan szövetkezetek és állami gazdaságok, amelyek takarmányból már több éven keresztül önellátók voltak, és főleg azok, amelyek érvényesítették a haladó munkamódszereket. Ez tette lehetővé, hogy az első félévi tejeladási tervüket elsőként teljesítették köztársaságunkban. Ebben az akcióban azok a szövetkezetek voltak a legjobbak, melyek már több éven keresztül szárították a takarmányt hideg levegővel. Ebben kellene látni az előrehaladást azoknak a szövetkezeteknek is, melyek még idegenkednek az újtól. Főként ezzel oldhatják meg az önálló takarmányalap problémáját. Jablor.ci