Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-06-26 / 51. szám
(Befejezés az előző oldalról) Használjuk ki teljes mértékben a gabonakombájnokat A második munkaszakaszban döntő szerepet játszik a gabonakombájn. A rendfelszedő berendeléssel ellátott gabonakombájn olyan irányban halad, hogy a gabona a kalászokkal előre hulljon a felhordóra. A kétmenetes aratásban a gabonakombájn éppen úgy, mint a kombájnos aratás esetén, az egész gabonaanyagot feldolgozza. Ezért azonos igényeket támaszt a gabona elszállításával és a szalma lehúzásával kapcsolatos munkaszervezésre, mint a közvetlen kombájnaratás. A kicsépelt magot a kombájnoktól előnyös traktorral vontatott pótkocsikon, szabadon szállítani, s a szállításba esetleg bekapcsolhatjuk a tehergépkocsikat is. A szállítóeszközök számának megállapításakor figyelembe kell venni a kom-és bálázzák, vagy pedig rendfelszedő szeaskázógéppel aprítják fel és fúvókésziilékkel a szecskázógéphez kapcsolt nagy űrtartaimú kocsiba fújják. A munkálatok komplex gépesítésének szempontjából — ha a szalmát a gazdasági udvarban kazalozzuk — előnyösebb, ha a közeli gabonaföldekről a rendre szórt szalmát rendfelszedő szecskázógéppel takarítjuk be. A szecskázott szalma ugyanis a betakarítás komplex gépesítésén kívül lehetővé teszi az istállótrágya kezelésével kapcsolatos munkálatok gépesítését is. A szalma rendfelszedő szecskázógépekkel történő betakarításának előnyeit jól ismerik a Semerovói Kísérleti Gazdaság dolgozói, ahol a közeli gabonatáblák szalmáját ezzel a módszerrel takarítják be. Például tavaly ezzel a módszerrel 56 %-kal kevesebb munkaidőt használtak fel egy hektárnyi szalma betakarítására, mint a nagynyomású sajtológéppel végbájn munkasebességét, a hektárhozamot, a tartály kiürítése közötti időközök hosszát valamint a betakarítás helye és a szérű közötti távolságot. A tartály megteléséhez szükséges idő kissé hosszabb legyen, mint a szállítóeszköz fordulási ideje. Főként azoknak a kombájnoknak a teljes kihasználását kell biztosítanunk, amelyek más üzemekből a segítségünkre siettek. A kombájnokkal betakarított gabonában különféle tisztátalanságot találhatunk, amelyet tisztítással távolítunk el. A tisztítást a szérűn végezzük el. Az SO—58-as szárítógéppel ellátott szérűkön ajánlatos a gépi eszközökből komplexen gépesített tisztító gépsort összeállítani, s esetleg ehhez a gépsorhoz kapcsoljuk a gabona utánszárítását is. Az ilyen szérűkön a pótkocsira szórt gabonát a rakodóról a mélyebben elhelyezett tartályba szórjuk, s onnan a mag — ha száraz — szállítók és ferdén elhelyezett bádoglap segítségével a tisztítógépbe kerül, vagypedig az erre a célra átalakított cséplőgépbe. A megtisztított mag egy részét zsákolják és egyenesen a felvásárló üzembe szállítják, a másik részét magszállítóval a tárolás helyére juttatják. Az egyenes kombájnaratás és a kétmenetes aratás alkalmazása esetén a szalmát vagy halmokba, a gabonatáblán szétszórva hagyják, vagy pedig a kombájn mögé szerelt sajtóval bálázzák. Leggyakrabban azonban szabadon rendre szórják. A rendre hullott szalmát nagynyomású sajtó berendezésével felszedik Komplex módon gépesített szérű az érsekújvári járásban lévő Miklósi Állami Gazdaság udvarán. (A szerző felvételei) zett betakarítás esetén. A közvetlen költségek is 10 %-kal csökkentek (beleértve a javításra és a karbantartásra fordított költségeket is). A rendfelszedő szecskázógép használata meggyorsította a szalma szárítását és tárolását is. A fölszecskázott szalmát fedett térségeken vagy kazlakban tárolják. Előnyös, ha kazalozás előtt a kazal oldalait bálázott szalmából előre elkészítjük. Ügyelnünk kell arra, hogy a fölszecskázott szalmát egyenletesen rétegezzük. Az éghajlati tényezők fokozatos hatása következtében a kazalon védőréteg keletkezik, amely a szalmát megvédi a beázástól. A kétmenetes aratás előnyei A komplexen gépesített kétmenetes aratás — annak ellenére, hogy összesíti az eddig alkalmazott betakarítási technológiák minden előnyét — nem helyettesíti a közvetlen kombájnaratást. Inkább azt mondhatjuk, hogy a közvetlen kombájnaratás egészíti ki. ezt az előremutató gabonabetakarítási technológiát a kompplex gépesítés szempontjából. A gabona kétmenetes betakarításának előnye abban rejlik, hogy összhangban áll a mag betakarítás utáni beérésével, csökkenti az aratási munkatorlódást, lehetőséget nyújt a gabonaanyag száraz állapotban történő betakarítására, növeli a gabonakombájnok teljesítményét (kb. 20 %kai), lehetővé teszi a magas szárú és a túlságosan elgyomosodott növényzet kaszálását. FUCEK PÉTER mérnök, a Rovinkai Mezőgazdasági Gépesítési Kutató Intézet dolgozója Több tarlókeveréket zöldtrágyázásra Ebben az évben 270 000 hektáron tervezünk zöldtrágyázást, s ennek legalább a 60 %-át alávetésekkel akarjuk elvégezni. A járásokból érkező hiányos jelentések azonban azt mutatják, hogy alaposan lemaradtunk a terv teljesítésében. Ezért ezt a hiányosságot az előttünk álló aratás idején fokozott mértékű tarlókeverék-vetéssel kell pótolnunk. Számtalan mezőgazdasági üzem eddigi tapasztalatai bizonyítják, hogy a zöldtrágyázásnak ez a formája is sikerrel jár csaknem az összes termelési körzetben. Az a nézet, hogy a tarlókeverékek termesztése nem mindig jár sikerrel, mivel az eredményes termesztés az éghajlati feltételektől függ, nem a leghelyesebb. A tarlókeverékek termesztésében tapasztalható hiányosságok okát rendszerint a késői talajelőkészítésben és vetésben kell keresnünk. Ezért mindenekelőtt be kell tartanunk a helyes agrotechnika öszszes alapelveit. Az elővetemény betakarítása után fél napot sem szabad várnunk, mivel a föld nagyon gyorsan kiszárad, s ezzel nehezebbé válik a talajművelés. Ott, ahol az elővetemény betakarítása után a talajt néhány napig hántatlanul hagyják és csak aztán fognak hozzá a tarlóhántáshoz és a tarlókeverékek vetéséhez, rendszerint igen gyenge eredményeket érnek el és fölöslegesen kárbavész az erre fordított munka és költség. . Nem szabad elfeledkeznünk a talaj trágyázásáról sem, amelyet könnyen felvehető tápanyagokkal végzünk. A főtermény betakarítása után, ha nem pillangósokat akarunk vetni, akkor igen hasznos a nitrogéntrágyázás. A gazdasági trágyák közül jó eredményekkel jár a szuperfoszfáttal kiegészített trágyalével végzett öntözés (egy hl tömény trágyalébe 1—2 kg szuperfoszfátot oldunk fel) s a nitrogéntrágyák közül elsősorban a gyorsan ható salétromféléket használjuk. A lehetőségek szerint foszfor és kálitrágyákkal is trágyázunk, amelyeket még a hántás előtt a tarlóra szórunk. Előnyösebb azonban ha ezekkel a trágyákkal a főterményt trágyázzuk, mivel így a tápanyagokat jobban kihasználhatjuk. A zöldtrágyázásre vetett növények vetőmagját csírázóképesség ellenőrzése végett megvizsgáltatjuk és a vizsgálatok eredményei szerint állapítjuk meg a vetőmagmennyiséget. A hüvelyeseket vetés előtt Nitrazonnal oltjuk, (baktériumtrágyázás), s ugyanúgy járunk el a herefélék esetében is. A zöldtrágyázás céljaira az olyan növények felelnek meg a legjobban, amelyek kezdetben gyorsan nőnek, a talajt a legrövidebb idő alatt árnyékolják és rövid időn belül elegendő szervesanyagot állítanak elő. Ilyenek elsősorban a pillangósvirágúak, például a lóbab, a takarmányborsó és a borsó, a keresztes virágúak közül pedig a mustár és az őszi repce, s a többi takarmánynövényből a mézontófű (Phacelia), s esetleg a napraforgó. Ezek a mezőgazdasági növények augusztus közepéig elvethetők. A tarlónövények keverékként vetve minden esetben biztosabb termést nyújtanak. Sobotka Oldrich mérnök, a. Mező-, Erdő- és Vízgazdasági Minisztérium dolgozója Nyári szállás-vándorói T ojóállományunk termelése iránt egyre nagyobb követelményeket támasztunk. Célunk aj, hogy egy-egy tojó 12 hónap leforgása alatt 200-nál több tojást tojjon. Ez csak intenzív tartás esetén, helyesen felnevelt, nagy ellenállóképességgel rendelkező állománytól várható. Növendék korában háromnégy hónapig a szabadban nevelt tojó ellenállóképessége jobb, vitalitása nagyobb, mint az -ólban nevelt baromfié. Májusban érkezik el az ideje, hogy a tenyészállományunk utánpótlását biztosító növendékcsirkét szabad szállásokban neveljük tovább. Tapasztalatunk szerint a tojóházban kevesebb a kiesés azoknál a csoportoknál, amelyek növendék korukban hónapokon át a szabadban nevelkedtek. vízfelvételük is kitűnő, életmódjuk jó összhangban áll vérmérsékletükkel. Amilyen jó ez a terület nyáron növendékek nevelésére, olyan veszélyessé válhat ködös-párás ősz vagy tavasz idején. Ilyenkor nátha léphet fel az állományban. Ezért, ha az ősz az állományt még a vándorólban találja, azt ismét visszatelepítjük a déli, napos erdő szegélyére. Szabadba helyezés előtt a jércéket falkásítjuk. Csak egészséges, jól fejlett, egyidős jércékből álló egyöntetű állományt helyezzünk egy-egy vándorólba vagy szabad szállásba. A vándorólak elhelyezését, egymástóli távolságát, a rendelkezésre álló terület szabja meg. Erre vonatkozóan a következőket javasoljuk: A növendék kakasok vándorólja egymástól 60—80, a jércéké 30—50 m távolságra legyen, s kakasokból 10—12 darabot, jércékből pedig 20—22 darabot helyezzünk egy négyzetméternyi alapa: <D *0) > £ ,§ Elhullás Tojóházi , 4) — az útóné- a kiesés ,« Az utőnevelés «ö " velé® í?e->e I e«?v | S * helye »§ä> alatt |Sc alatt fl) n >iCd ■ £ ' —— W g 1111 db % 11db % sf! D.S.2K ca SiX U’r,Ä Zárt utónevelőben 816 15 1,8 535 130 24,3 207,9 Szabad szállásban 1060 14 1,3 598 112 18,7 220,5 Vándorólban 560 14 2,5 535 104 19,5 219,0 Á szabadtartás további célja a jobb helykihasználás. A legtöbb üzem, ahol a .folyamatos állományváltásra még nem -tértek át, tenyészállománya utánpótlását általában a kora tavaszi kelésű csibékből biztosítja, amelyeket május-június hónap folyamán helyez ki a szabadba. Az így felszabaduló csibenevelő férőhely jól kihasználható vágócsirke nevelésére. Fontos azonban kihangsúlyozni, hogy a szabadban tartott növendékállománynál nem érhetünk el takarmánymegtakarítást, mert a talált több-kevesebb zöld, gyommag és rovar tápanyagtartalma a nagyobb mozgási lehetőségekkel járó energiafogyasztásra felhasználódik. Előnye ennek a tartásnak a természetes életmóddal járó edzettségen kívül, hogy az állatok különböző vitaminokhoz, nyomelemekhez és mészsókhoz jutnak. A növendékeket már a nevelőben elő kell készíteni, nehogy átmenet nélkül tegyük ki az állatokat az időjárás viszontagságainak. Ez abból áll, hogy a kihelyezés előtt egy-két héttel megfelelő szellőzéssel fokozatosan csökkentsük a nevelő hőmérsékletét. Az ablakokat a kihelyezés előtti héten éjjel-nappal tartsuk nyitva, ügyelve arra, hogy huzatot ne okozzunk. Megfelelően fejlett, egyöntetű állományt legkorábban 10—12 hetes korban ajánlatos kihelyezni, de az állomány még ilyenkor is rövid időre (általában egy hétre) megsínyli azt. Utána azonban jól fejlődik. A szabadba helyezés és a növények rendszeres megfigyelése során tapasztalatot szereztünk arra vonatkozóan, hogy évszakonként milyen területek alkalmasak a kihelyezésre. Egyik baromfitelepünk két oldalán elterülő akácerdő mentén évente mintegy 10 000 növendéket nevelünk fel. Kora tavasszal sűrű, cserjés akácos mentén helyeztük el az állományt. Az erdő itt védi az uralkodó széljárástól az állatokat. Déli szélén mintegy 80—100 m szélességben lucernás terül el. Ez a terület meleg és napos, itt hosszú hullámú, főként infravörös sugarak érik kora tavasszal az állatokat. Ezeket a sugarakat a felületi szövetek részben átbocsátják, a sugárzás így mélyre hatol, meleget idéz elő. Ezért a baromfi hűvös napokon szívesen tartózkodik itt. A nyári melegben ez a hely kevésbé felel meg a nevelésre, mert az állatok az erősen tűző, rövidebb hullámhosszú sugárzás elől inkább az árnyékba húzódnak. Viszont a cserjés átmelegszik és az árnyékban is tikkadt meleg van. Ezen a területen az állatok csak kora hajnali és az alkonyati órákban mozognak, napközben pedig a rendelkezésükre álló lucernaterületet nem használják, ki. Ezért június hónapban már áthelyezzük a növendékállományt a telep déli oldalán levő tízéves szálas akácosba. Itt 8— 10 m széles vágatokban vannak a vándorólak, közvetlen tűző napfény nem éri a baromfit. Szórtan, a levelek között, foltokban süt be a nap. Ebben a fényben szegényebb erdőben kitűnően lehet növendéket nevelni a legmelegebb nyáron is, az állatok nagyszerűen fejlődnek, egészségesek, súlygyarapodásuk is jó. Tollazatuk síma, fényes, tömött, az állatok egész nap sokat mozognak, izomzatúk fejlettebb, állandóan látogatják az etető és itatóvályúkat. A takarmány- és területre. Amennyiben a telep adottsága ezt nem engedi, úgy a véndorólakat csoportonként helyezzük el. Egy-egy csoportba legfeljebb 500—600 jérce kerüljön. Ilyen csoportokat egymástól 120—150 m távolságra helyezzünk. A kakasok vándorólja előtt — a verekedés elkerülése céljából — ülőlétrát vagy ülörudat állítsunk fel. A létrán és az ülőrúdon a kakasok egymás elől menedéket találnak. Ha kisebb terület áll rendelkezésre, és csak nagy növendék csoportokat tudunk összeválogatni, akkor vándorólak helyett állandó épületeket, ún. nyári szállásokat építhetünk. Ezek egyik oldalon nyitott fészerhez hasonló épületek, amelyeket olcsó anyagból (hulladék, széldeszka, kátránypapír stb.) építünk és nyitott elülső oldalukat dróthálóval látjuk el. A különböző élősködők a farészek repedéseiben megbújnak, ezért a favázas szabadszállást lehetőleg hántolt faoszlopokból építjük. A szabadszállás előnye a vándorólakkal szemben, hogy nagyobb számú állatot kevesebb munkaerő gondozhat. Az épület elhelyezésénél figyelembe kell venni az uralkodó széljárást és arra kell törekedni, hogy az állomány a közelben árnyékos területet találjon. A szomszédos szabadszállások között legalább 100 méter távolság legyen, mert csak így kerülhető el a keveredés. Különösen olyan helyeken indokolt az elővigyázatosság, ahol a szomszédos szabadszállásokban különböző korú állatokat tartunk. A szabadszállásban négyzetméterenként 10 növendéket helyezhetünk el. A zsúfoltság — a vándorólakhoz hasonlóan — szigorúan kerülendő. Ugyanis ilyen esetben az állatok éjszaka átmelegednek és a kora hajnali hűvös, párás időben könnyen megfáznak, egyenetlenül fejlődnek. A szabadszállás nagy előnye, hogy nagyobb záporok, hosszabb esőzések idején több védelmet nyújt és ami még ennél is jelentősebb, szükség esetén az állatok bent etethetők és itathatok. A jércéket a tojásrakás kezdetéig tarthatjuk szabadon. A beólazást megkönynyíti, ha az állomány homogén és ivarérettségüket megközelítően egy időben érik el. Dr. Guoth János, Kárpáti György, Szabó Dénes, Alagi Állami Gazdaság "•*5-------------------------------------------------------A Gombai Állami Gazdaság vándorólakban kihelyezett baromfiállománya tűző napsütésben az akácsor árnyékában keres menedéket. —ksz—i
