Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-01-04 / 1. szám

Ki fizet rá? KUBÄNYOVO kissé elesik a közle­kedés forgatagától, összetalálkozik a hegyvidék és a síkság. Szinte meg­lepő, hogy amikor Ipelsz^íszokolecról elindul az ember, szerpentinen jut a községbe. A vasútállomás is jó fél­órányi gyalogolást kíván az utastól. Valamikor ez a község volt a levicei járás egyik legdélibb csücske. Talán ezért is jártak ide keveset a funk­cionáriusok. Nem írnánk igazat, ha azt állíta­nánk, hogy itt megállt a fejlődés. Az új utcasorok éppúgy beszélnek az életszínvonal emelkedéséről, mint más községben. Talán azt mondhatnánk, hogy szegény a szövetkezet és gaz­dagok a tagok. De teljesen ez sem találó. Mert van aki gazdag, és akad olyan is, aki nem épp oly szerencsés, mint a másik és kevesebb jövedelem­hez jut. A szövetkezet irodájában egynéhány adatból máris belelátunk a gazdálkodásba. Ezer hektáron gaz­dálkodnak, ebből 669 hektár szántó. A pénzügyi terv 3 millió 100 ezer ko­ronát irányzott elő és előreláthatólag 2 millió 700 ezer korona jön be. 1960- ban csak 3 millió korona volt az össz­­vagyon értéke, most meghaladja a 6 milliót. Akkor 8 koronát fizettek egy munkaegységre, most pedig 12-t. ENNYIT RAKVA tarisznyánkba, Tu­­hárszky József szövetkezeti elnökkel és a helyi nemzeti bizottság titkárá­val elindulunk a gazdasági udvarba. Esteledik. A takarmányosok szállítják a szénát, Jakus István segédzootech­­nikus, egyben a helyi nemzeti bizott­ság elnöke lót-fut az udvaron. A fe­jők már fejőshez készülnek. A hízó­sertéseknél is megkezdik a munkát. Smetana Irén és Laukó Ilona járási méretben is az elsők közé került. A háromnegyedéves értékelés szerint 64 dekás súlygyarapodást értek el naponta darabonként. Smetanová Irén épp egy nagy zsák darát kap a vál­lára. — Elbírom, mert nem vagyok cu­korból — jó volna, ha már kész lenne a korszerű hizlaló. Mert előbb-utóbb megérzi az ember a zsákolást. — Ezt még csak kibírnánk — teszi hozzá Laukó Ilona. — Négyszázkét sertést hizlalunk, nem kell nekünk segítség, de kimérik még a 85 ár ku­koricát is. A nyáron is 50 korona napszámot kellett fizetni, mert nem győz mindent az ember. Nálunk bi­zony úgy van az, hogy aki az állat­­tenyésztésben dolgozik, miután el­végzi munkáját, a többivel még ka­pálni kell mennie a határba. Még a azt jelenti, hogy sok a szalma és a rétiszéna elvész benne. Silóval meg nem dicsekedhetnek. Vajon miért? A szomszédos ipelszklszokoleci szö­vetkezetben a feltört rétben hektá­ronként 400 mázsa silókukoricát ter­meltek hektáronként. Kubányovón is elértek ennyit, de csak három hek­táros területen.- De mért nem vetet­tek többet és olyan helyen, ahol a silókukorica jő termést hoz. Mert volt vetve több silókukoricájuk is, de nem sikerült. A lapos réti területeket kimérték háztáji földeknek, pedig előző évben nagy termést értek el ott silókukoricából. Szinte hihetet­len, hogy ilyen adottságokkal ren­delkező szövetkezet nem vesz irányt mányt termeszthetnének a feltört réten. A szövetkezetből 'elég sokan járnak szakiskolába, öt fiatallal .kö­tött tanonc-szerződést a szövetkezet, ketten mesteriskolába járnak és ket­ten pedig érettségivel végződő mező­­gazdasági iskolába. Ha ezeket be­állítják a termelésbe, valószínűleg megjavul a termelés irányítása és szervezése. Befejezőül elmondhatjuk, hogy a szövetkezet az előző évekhez képest tett néhány lépést előre, de a gyor­sabb ütemhez szükséges, hogy a he­lyi nemzeti bizottság és a helyi párt­­szervezet állandósítsa a kádereket, és ne engedje, hogy a fölösleges súr­lódások, nézeteltérések miatt a szö­vetkezeti család szenvedjen kárt. Mert a tagok nagy része szorgalmas és munkaszerető, csak fel kell hasz­nálni kezdeményezésüket. Valahogy meg kellene oldani az állattenyész­tésben dolgozó asszonyok problémá-Smetana Irén és Laukó Ilona 64 dekás súlygyarapodást is elér naponta darabonként. a nagy mennyiségű takarmányt adó silókukorica termelésére. Egészségtelen jelenség, hogy a szö­vetkezeti elnököket igen sűrűn cse­rélgetik. Vitatkozás közben kisütöt­tük, hogy 9 szövetkezeti elnök volt, de egyesek azt állították, hogy 10, sőt több is lehetett, „tehát nincs pontos nyilvántartás“. Nem is kíván­hatjuk, hogy a káderek ilyen nagy­arányú fluktuációja után gyorsabb ütemben bontakozzék ki a nagyüzemi termelés. A vezetőség közti együtt­működés is jobb lehetne. Ottjártunk­­kor épp a szövetkezet elnöke külön­Az épülő korszerű hizlalda végén aztán majd elemésztenek, hogy sokat keresünk. A hajnali munka után reggel nyolckor a határba menni, biz ez nem csekélység! — Máskülönben meg volnánk a szö­vetkezetben — beszél újra Smetano­vá. — Férjemmel együtt ez idén 24 ezer koronát kerestünk. Nem panasz­kodhatunk. Megtekintjük az anyasertéseket is. Petrás Pál 42 anyát gondoz és még 37 süldőt. Tizenegy malacot tervez­tek egy anyától, de csak tízet értek el. AMINT LÁTJUK, a hízósertések eredménye nem a legrosszabb, a ma­lacszaporulaton lehetne javítani, de még nem a legutolsók a járásban. A tehénállomány viszont nagyon gyenge. Bizony a tejeladással nem dicsekedhetnek. Naponta 183 tehéntől 380 — 400 litert adnak el. Kovács Jó­zsef bácsi épp hozzáfog a fejőshez. — Várják csak meg mennyi csu­rog a sajtárba —, mondja. Hát bizony alig két litert mért. Horváth János, a szomszédja, egy ötéves tehéntől csak egy liter tejet fej. Pedig nemrég választották el a borjút. Duchony István 13 tehéntől 18 liter tejet fejt. Vitatkozunk a gulyásokkal, fejők­kel mi az oka az alacsony tejhozam­nak. — A válasz egyszerű — mondja Kovács bácsi —, fehér a széna. Ami bözött össze a zootechnikussal. A zootechnikus a bírálat után (lehetett egy kis rossz éle is) kijelentette, hogy nem jön munkába. Persze, a hasonló huzavonáknak a becsülete­sen dolgozó szövetkezeti tagok isszák meg a levét. A ZIMANKÖS TÉLI éjszakában együtt baktattunk egy traktorossal az állomás felé. Útközben sok min­denről elbeszélgettünk. Ők rendesen járnak dolgozni, jninden nap munká­ba állnak. De van, aki csak fél évet dolgozik, és azt sem rendesen. A ki­mutatás szerint 151 tagja van a szö­vetkezetnek, de ebből csak 50 dol­gozik. Ha számításba vesszük a ki­öregedést, akkor is kevés. A szövet­kezet vezetősége távolról sem hasz­nálta ki a helyi adottságot. Vízbőség - gel rendelkeznek, de még a kerté­szetet sem öntözték eléggé. Egyrészt emiatt sem teljesítették a bevételi tervet. A hibák ellenére is megvan a le­hetőség, hogy a szövetkezet megja­vítsa gazdálkodását. A szövetkezet 106 000 koronáért rendbehozatta a villanyt, hogy 230 hektáron öntöz­hessen. Sajnos, most a járás robba­nómotorokat akar nekik adni. Terv­bevették a rétek nagy részének fel­szántását. Már 19 hektáron akarnak termelni silókukoricát réti földbe. De rnég ez is kevés. Vethetnének többet is. Óriási mennyiségű tömegtakar­ját is. Annak ellenére, hogy a hizlal­dában dolgozó két asszony jő ered­ményeket mutat fel, nem helyesel­hetjük, hogy miután az állattenyész­tésben elvégezték munkájukat, még a növénytermesztésben is napokon át dolgozzanak. Átmenetileg elbírják ezt a túlterhelést, de később vagy a súlygyarapodás romlik, vagy pedig nem bírják majd a munkát. A szö­vetkezetben arra kell törekedni, hogy mindenki a saját munkahelyén dol­gozzon. A vezető irányítson, szervez­zen, az állattenyésztésben dolgozó törekedjen a termelési tervek túltel­jesítésére, a növénytermesztésben pedig dolgozzon a többi asszony. Elég nagy a község, szinte hihetetlen, hogy nem lehet több munkaerőt szerezni. Lényegesen sok munkaerőt takaríta­nának meg, ha az ipelszkíszokoleciek példájára megszerveznék a komplex brigádot. A legyengült tehénállo­mányból pedig a járás közreműkö­désével ki kellene selejtezni azokat a teheneket, amelyek csak 1—2 liter tejet adnak. Ezen a szakaszon nagy ráfizetéssel dolgoznak. A kevés tejet adó tehenek felélik a jó hozamú te­henek takarmányát is. Minden tag vegye ki egyformán részét a munkából, mert az alacsony termelési eredményekre főleg azok a tagok fizetnek rá, akik minden nap dolgoznak, mert jövedelmük nem emelkedik párhuzamosan munkatelje­sítményükkel. A HIBÁK ELLENÉRE is, ha a helyi nemzeti bizottság és a helyi párt­­szervezet alaposabban foglalkozik a szövetkezet szervezési, irányítási és termelési problémáival, mindenek­előtt a szövetkezet vezetőségében megteremtik az egységet, a kubányo­­voi szövetkezet is sokkal jobb gaz-/ dasági eredményeket érhet el. Bállá József Jobb eladási terveket A tej, a hús és tojás eladási ter­vének teljesítése és biztosítása a ri­­mavszkászobotai járásban is komoly problémát okoz. A járás bizony adósa maradt az államnak. A 120 vagon sertéshús­hiányt megérzi a banszkábisztricai és martini járás is. A 150 szövetkezet közül csak 20 teljesítette a tej eladási tervét. A tojáseladás tervét a magángaz­dák 57 °/o-ra, az állami gazdaságok és szövetkezetek 43 %-ra teljesítet­ték. Nem helyes, hogy az ozsgyáni és más szövetkezetek a háztáji gaz­daságokra tojáseladási tervet nem írtak ki, és némely szövetkezetben csak 60 darabot. A múlt év hibáin okulva, most jól elő kell készíteni az 1963-as eladási terveket, hogy a jövőben ilyen prob­lémák ne forduljanak elő. Stevo Kovác, Rimavszkászobota Tenni, tenni mihamarabb...! „A mezőgazdasági termelést mindjobban gépesítjük, s a legfontosabb szakma a gépkezelőé lesz, aki nemcsak a műszaki ismereteket, hanem az agro- és zootechnika alapjait Is elsajátítja. A szakoktatás ebben az irányban haladjon a mezőgazdasági iskolák valamennyi fokozatán és a tanfolyamokon. Hiszen 1970-ben ezer szövetkezeti dolgozó közül száznak szakembernek kell lennie!" (A CSKP XII. kongresszusának beszámolójából.) Mélyen elgondolkoztató, gyors és megfontolt intézkedésekre sarkalló szavak ezek. Riadót fújnak azok fü­lébe, akik csupán a mában élnek, patópáloskodnak, az egzisztenciájukat féltik — ha valakit iskolába kellene küldeni. Elég volt a kényelmeskedés­ből. Tenni, tenni kell mihamarabb! Tisztelet azoknak a szövetkezeti vezetőknek, agronómusoknak, zoo­­technikusoknak, akik a távútontanulás lehetőségével élve a Nyitrai Mező­­gazdasági Főiskolán folytatják tanul­mányaikat, tökéletesítik szaktudásu­kat. Ezek közé tartozik a szálkái szö­vetkezet zootechnikusa, Sindár Oszkár is. Ám, elszomorító, hogy ugyanennek a szövetkezetnek az elnöke, Szlabák József mérnök az odébbállás gondo­latát forgatja eszében. Úgy lenne he­lyes, ha nem fordítaná hátat a közös­nek, mert ez a fiatal szövetkezet nagyonis rászorul arra, hogy szak­avatott, biztos kéz forgassa - az egész tagság erejére támaszkodva — a közös gazdaság kormánykerekét. Igaz-e, Peskó László könyvelő, Ma­gyar József üzemgazdász, Szép Pál gyümölcskertész, Bakai András volt zootechnikus és a többiek, akik szin­tén távúton igyekeztek szaktudást szerezni, amire oly nagyon-nagy szük­ség van, mint levesben a sóra? Ügye, Ti is azt valljátok, hogy a mérnöki képesítésű szövetkezeti elnökök tu­dásuk és tehetségük teljes latbaveté­­sével sokat tehetnek a gyöngébb szövetkezetek fellendítése érdekében? Aki szívvel-lélekkel a közös ügyet szolgálja, az nem forgathat ily gon­dolatot a fejében. Különösen éppen most, amikor a párt ismételten a mezőgazdasági szakemberekhez szól - azokhoz, akik a különféle hivata­lokban, intézetekben kallódnak —, hogy mezőgazdasági üzemekbe men­ve, segítsék a termelést. Segítsenek a XII. pártkongresszus határozatának a valóraváltásában! KETTŐRE HÁROM Falvainkban sokhelyütt a hosszú téli estéket hasznos szórakozással, tanulással töltik. Például a rozsnya­­vai járásban 61 szövetkezeti- és 7 üzemi munkaiskola kezdte meg mű­ködését. De nagy érdeklődést mutat­nak a falvak és a szövetkezetek ve­zetői a mezőgazdasági népi akadé­miák iránt is. Revúcán például 72-en vettek részt a népi akadémia első elő­adásán; a csetneki a múlt hónap húszadikán nyitotta meg kapuit. Rozsnyaván már egy működik — nö­­vénytermészeti-állattenyésztési irá­nyú —, s a gyümölcsészeti pedig január tizediké táján nyílik meg. S mi a helyzet a traktorosképzés szakaszán? Ezen a télen — december 15-március 30-ig - mintegy négy­százzal akarják gyarapítani a trakto­rosok számát. Ezek a traktoros-jelöl­­tek megkíméltetnek attól, hogy s já­rási székhelyen lévő gépállomásra kelljen bejárniuk három héten ke­resztül. A gépállomás körzeti trak­torosképző központokat szervezett Hrhovon, Plesivecen, Jolsvén és Rozs­nyaván. Az eddig traktorosképző tan­folyamra jelentkezők száma több mint másfél száz, amelyből már az első 22 meg is szerezte a hajtási jogosít­ványt. A cél; két traktorra legalább há­rom traktoros jusson! Ami a szövetkezeti és üzemi mun­kaiskolákat illeti, mintegy 900 fő iskoláztatásával számolnak, a mező­­gazdasági népi akadémiákon pedig 189 fővel. Nem sok ez így látszatra, de, ha figyelembe vesszük, hogy s rozsnyavai járás erősen ipari jelle­gű, akkor megértjük, hogy lényegé­ben — nem is kevés. Ám nem ártana több figyelmet for­dítani a komplex-gépesítés népszerű­sítésére, s elsődlegesen a komplex­brigádok, illetve csapatok vezetőinek kiválogatására, majd iskoláztatására. A nyugat-szlovákiai kerület jó ta­pasztalatait fel lehetne — és fel is kell — használni, természetesen, az itteni természeti viszonyoknak és helyi adottságoknak megfelelően. Hasznos a traktorosok tapasztalat­­cseréje, de nem pótolhatja a komp­­lexbrigádvezető-képző tanfolyamokat. Ugyanez vonatkozik mindazon járá­sokra, ahol még nem hódított tért a komplex-gépesítés gondolata. Tehát, tenni, tenni mihamarabb! Nádszegi Kovács István Nincs egyedül Ezelőtt tizenhét évvel ismerkedett meg közelebbről a mezőgazdasági termeléssel, amikor az alakuló gép­es traktorállomáson kezdett dolgoz­ni. Nem kevesebb, mint tizennégy hosszú esztendőn át dolgozott a trak­torállomáson, de amikor a szövetke­zetbe hívta a kötelesség, akkor sem habozott... Most már mosolyogva emlékezik vissza a három év előtti helyzetre, amikor a bohdanovcei szövetkezetbe jött. Igen rossz gazdasági eredményei voltak ennek az akkor még nagyon fiatal szövetkezetnek. Makó Imre elvtárs magára volt hagyatva... Igen, ez akkor volt. Teltek a napok és hetek, eltelt lassan az első, majd a második év is. Ebben az évben Ma­kó Imre agronómus már 135 hektár gabonánál átlagban 24,5 mázsát ért el hektáronként. Ez a tavalyelőtti 15 mázsához képest bizony óriási fej­lődést jelent. Krumpliból 10 hektáron átlagban 150 mázsás hozamot takarí­tottak be, silókukoricát 37 hektáron termeltek s hektáronként átlagban 600 mázsás volt a termés. A szövet­­kezetesek takarmánygondoktól men­tesen indulhattak neki a télnek. De változtak az eredmények az állattenyésztésben is. Bizonyíték erre, hogy a bohdanovcei szövetkezet az elsők között teljesítette a húsértéke­sítés évi tervét. Terv szerint 350 má­zsát kell eladniuk, de már összesen több mint 350 mázsa hús került piac­ra. Persze, van még mit tennie a szövetkezetnek, hiszen pártunk XII. kongresszusának tiszteletére vállal­ta, hogy terven felül 32 mázsa húst juttat a dolgozók asztalára. Az említett eredmények elérésében Makó Imre elvtársnak is nagy érde­me van. Kívánjuk, hogy munkájának eredménye jövőre még szebb, még gazdagabb legyen! Iván Sándor (Kosice) Gazdag volt a vadászidény Ipolyvisken is. Bar tál Károly vadászgazda (balról jobbra a második) elmondotta, hogy nyúleladási tervüket jóval túlteljesítették. A vadászterületen sok a nyúl, fácán, vaddisznó, óz és a fogolyállomány is rohamosan növekedik. Képünk a vadászidény befejezése előtt készült. Az egyik vadászcsoport vadászat után. A legtöbb zsákmányt Smiknya József (jobbról a második) és apja ejtette. Foto: Bállá

Next

/
Thumbnails
Contents