Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-06-16 / 48. szám
Relativitás és szervezés Ha egy-egy rendezvény, ebben az esetben dal- és táncünnepély, nem úgy sikerül, mint ahogy szerettük volna, rendszerint néhány emberen, a CSEMADOK járási titkárán stb szoktuk elverni a port. Kemény szóval bíráljuk a legkülönbözőbb szervezési fogyatékosságokat, kákán is csomót keresünk, míg végül maguk a szervezők is elhiszik, hogy valóban ők a hibásak. Persze mint minden, a szervezés is felettébb relatív fogalom. Ügy értjük ezt, hogy megelőzhet ugyan egy dal- és táncünnepélyt körültekintő, gondos, precíz szervezés mégis a bemutató napján fejetlenségbe, össze-viszszaságba fullad — s egyre inkább kudarccal fenyeget a műsor. Hogyan kerülhet erre sor? Serkentően hatott A CSEMADOK zsélyi szervezete alig néhány éves múltra tekinthet vissza, de máris jelentősen hozzájárult a falu kulturális felemelkedéséhez. Jól működő színjátszócsoportjuk van, időnként irodalmi esteket, előadásokat szerveznek. De törődnek azzal is, hogy a fiatalok részére tartalmas népmulatságokat rendezzenek. Serénykedésük jó hatással volt a többi szervezetre. Azok vezetői is felbuzdultak a jó példa láttán és eredményesebben dolgoznak. Jelenleg a CSEMADOK tánccsoportja gyakorol lelkesen. Szeretné az Ördöglagzi c. tánccal kivágni a rezet a falujuk közelében lévő Sósár fürdőn, ahol e hó 16-án a losonci dal- és táncünnepélyen lépnek fel. Emlékkönyvben lapozgattam 5 A zsélyi HNB-on emlékkönyv ■ igazolja a polgári ügyek bizottsá■ gának tevékenységét. A vaskos j emlékkönyvben 1961-ben Milan Re■ zső névadó ünnepsége íródott be ■ először. Alig telt el két év, és már I sokat lapozgathat a kíváncsiskodó. H A műit hónap végén is szép ünnep- 3 ség keretében 38 fiatalnak adták B át a személyazonossági igazolványt. H Az ő aláírásuk az utolsó bejegyzés 1 a sokat beszélő emlékkönyvben.-tő-Iskolapélda erre a peredi dal- és táncünnepély. A csoportok, csekély kivétellel, ugyan elküldték a járási titkárságra műsorukat, a CSEMADOK járási és helyi vezetői az összes problémát megvitatták, Papanek Imre és Pásztor elvtárs mindenkivel mindent megbeszélt és ... És azt hitték, hogy most már igazán nem adódhat elő akadály, a műsor zökkenőmentesen zajlik majd le. Persze nem így volt! De mennyire nem!... Fegyelmezetlen emberekkel, öntelt, beképzelt szereplőkkel, primadonnákkal nem megy az ember semmire — ez már régi szabály. Minden szervezési intézkedés csődöt mond ilyen esetben. De beszéljünk konkréten. A peredi dal- és táncünnepély szereplőinek, fellépő csoportjainak a két harmada, a műsortól eltérően közvetlenül a megnyitó beszédek elhangzása után szeretett volna színpadra lépni. Indokolták ezt persze sok mindennel. Az egyik faluban búcsú volt, a szereplők idejében akartak hazakerülni, másoknak a vonatja indult, a zenészek is ugyancsak siettek a „dolguk" után. Nem csodálkozhatunk ezek után azon, hogy a szabadtéri színpad mögött nem éppen szívderítő szóváltásokra került sor. A deák! tánccsoport nagy sietségében a bejelentett három műsorszám közül csupán egyet, a „Szálkái csárdás“-t adta elő, s a hálás, sokat tapsoló közönség hiába várta ókét, hiába újrázott, követelőzött — a csoport elutazott haza. Humoros dolog — de az utolsó pillanatokban derült ki, hogy a zenekar „elfelejtett nagybőgőt hozni. „Bőgő nélkül nincs zenekar!“, „így nem léphetünk színpadra!...“ pattogtak a vélemények és ki is lenne ilyenkor más hibás, mint a szervezők. Ez már csak természetes, hiszen egy CSEMADOK titkárnak kutya kötelessége a hátán cipelni a bőgőt, ha azt akarja, hogy időben a helyén legyen. Neki kell, no nem?... S hogy a bőgő-história teljes legyen, hát elmondhatjuk, a szervezők ember feletti erőfeszítés, rimánkodás, könyörgés árán a végén mégis szerezték a követelményeknek megfelelő nagybőgőt. E sorok írója a konferálás bonyolult feladatát vállalta az említett dal- és táncünnepélyen s ennek megfelelően természetesen tud a „kulisszatitkokról" is. Érdemes lenne például pár szót szólni a galántai zeneiskola álláspontjáról is. A három vagy négy műsorszámot csak egy szuszra voltak hajlandók előadni, egyrészt azért, mert „haza kellett menniök", másrészt pedig !d lesz olyan hU ..., hogy háromszor hurcolkodjon fel és le a színpadról. Persze fellépésük után csodálkoztak, hogy a közönség miért nem értékelte kellőképpen teljesítményüket (és meg kell azt is mondani, hogy műsoruk valóban színvonalas volt!!), ám minden igyekezet hiábavaló, a jóból is megárt a sok, egyszerre annyi zenekari számba beleunt a közönség. Persze az már más lapra tartozik, amikor az egyik „kis zenész" így vigasztalta társait: „Mit számít az nektek, parasztok ezek, nem értenek hozzá!" (A közönség szeretetére és tisztelésére való nevelést is be kéne iktatni a zeneiskolák tantervébe!) Hasonló „ügyeket" sorolhatnánk vég nélkül, említést érdemel még a „Jednota“, aki a frissítőkről volt hivatott gondoskodni. Igaz, ami igaz, bor virsli, fagylalt stb. volt bőven, csak éppen asztalokat, székeket felejtettek el kihozni, de minek az, a közönség üljön le a földre és egyen, igyon törökmódra!... Pedig a „Jednota“ illetékesei megígérték, hogy az asztalokra virágot és abroszt is raknak majd — s végeredményben a néző, a dal- és táncünnepély résztvevője kit szid mást, mint a CSEMADOK-titkárt azért mert nincs asztal!... A műsor koncepciójáról persze jobb, ha nem beszélünk. Mi ott hátul valóban mindent megtettünk, improvizáltunk, kevertünk, kavartunk, dobálóztunk a számokkal és végképp nem csodálkoztunk azon, hogy „nem jön kl“, kuszáit, zavaros a műsor, holott az egyes műsorszámok valóban színvonalasak voltak. Megtörtént, hogy népdalt népdal, zenekari számot zenekari szám követett, a műsor első, népművészeti jellegű részébe sanzonok, kupiék keveredtek néha csak azért, mert az illető szereplő, aki következett volna, pont sörre ment, máskor a már említett ok játszott közre, a sanzon előadójának ugyanis odahaza sürgős dolga akadt, be kellett őt iktatni, teszem azt a „Szálkái csárdás" után. Végezetül és tanulságul szögezzük le: Hiába szervezünk, a CSEMADOK titkára feleslegesen gyalogolja le a lábát, ha az egyes falusi csoportok, ha felnőtt emberek nem tartják be a szavukat, fegyelmezetlenül viselkednek, okoskodnak, a saját érdekeiket helyezik előtérbe függetlenül a műsortól, nem az egészet nézik, nem a kollektív sikerét akarják szolgálni. A galántai járásban a közeljövőben még két dal- és táncünnepélyre kerül sor (Farkasd, Taksony). Jó lenne, ha az egyes szereplők, a csoportok vezetői és tagjai megszívlelnék ezeket a sorokat. És ne a műsor összeállítóit, ne csak a CSEMADOK funkcionáriusait hibáztassák, okolják a bizony kissé félresikerült műsorért, hanem saját magukat is. (p) alatt Fülek sohasem volt valami pormentes városka. De mostanában igazán „vágni" lehet a port. A füleki járó-kelők mostanában reménykedve nyelik a port, mert végre valahára elkészül a csatornahálózat. A levezető csatorna építésével egyidőben vízvezetéket is kap a város. A Hrinova — losonci vezetéket építik tovább és ezzel megoldódik Füleken is a jó ivóvíz kérdése. Nem kevesebb mint 26 millióba kerül a csatorna, vízvezeték és a szűrőállomás építése. A legújabb rendelkezések értelmében mindenütt szennyvízszűrő berendezéseket kell létesíteni, mivel e.nélkül nem engedélyezik a csatorna használatot. Megállapítást nyert ugyanis, hogy a szűrés nélkül a patakba, folyókba került szennyvíz óriási károkat okoz a halállományba és ezenkívül egészségügyi szempontból káros emberre, állatra nézve egyaránt. Mivel Füleken e rendelet után kezdték meg a csatorna építését a Doprastav n. v., egyben a szennyvízszűrő állomást is elkészíti. A szűrőállomás építése teljes ütemben folyik és az év végére át akarják adni a rendeltetésének. A közeljövőben még csak a városi főcsatorna vizét szűrik majd. A későbbiekben azonban úgy tervezik, hogy a füleki üzemek elhasznált vizét is átszivatytyúzzák a szűrő állomáson és így á közelben folydogáló bénái patakban tiszta, fertőtlenített víz kerül. A különleges berendezés a sztrájkmozgalomból ismert Vöröskő hegy lábánál épül, amelyen szűrik a szennyvizet. A szennyvizet szűrésre elsősorban egy 80-szor 40 méteres lerakodó telepre nyomják, ahol egy bizonyos ideig áll, s ott marad az üledékszenny legnagyobb része. Aztán a víz nagy tartályokba kerül, ahol több napig áll majd és ott minden szenny leülepszik. Aztán egy különtartályba fertőtlenítik a vizet és úgy engedik a patakba. Mind a lerakodó telepből, mind a tartályból kettőt-kettőt építettek, hogy amíg az egyiket megtisztítják az üledéktől, a másikat üzemeltethessék. A szűrőállomásnak nagy jelentősége Az épülő főcsatorna. lesz mezőgazdasági szempontból is. A lerakodott szenny ugyanis kitűnő minőségű trágya, amelyet a közeli mezőgazdasági üzemek hásználnak majd fel. A fülekihez hasonlóan más városokban is megkezdték, vagy megkezdik a szűrőberendezések építését, amelynek komoly jelentősége lesz egészségügyi, halászati és nem utolsó sorban mezőgazdasági szempontból is.-tő„Egyhangúlag elfogadva .. • A CSISZ vízkeleti helyi szervezete nagy sikerrel mutatta be Kisfaludy Károly „A kérők“ című vígjátékát, Nagy László és Birsely László rendezésében. A csoport elhatározta, hogy ellátogatnak a szomszédos falvakba is. (Kozma György, Vízkelet) • Május utolsó vasárnapján szép napsütéses időben tartották meg a hagyományos dal- és táncünnepélyt Somodiban, amelyen a kassai járás legjobb csoportjai vettek részt. (Radácsi László, Moldava) • Pár héttel ezelőtt Nemesócsán megtartották az első Ki mit tud? — vetélkedőt a helyi művelődési otthonban, amelyen a szavalatokon, táncokon és énekszámokon kívül több érdekes műsorszámra is sor került. (Ham Zsuzsanna, Komárom) • A CSEMADOK jánoki szervezetének tánccsoportja megérdemelten aratott sikert a somodi dal- és táncünnepélyen. A siker különösen Kerekes Teréziának, és ifj. Pál. Jánosnak okozott nagy örömet, hiszen ők szervezték meg a tánccsoportot s nagy lelkesedéssel, türelemmel tanították be a táncokat. A tánccsoportnak további sok-sok sikert kívánunk! (ifj. Stranys János, Jánok) • A galántai Vöröskereszt ápolónőképző tanfolyamot rendezett, amelyen résztvettek a környékbeli szövetkezet dolgozói is. Az asszonyok és lányok szorgalmasan dolgoztak, figyelmesen hallgatták előadóikat, hogy munkatársaiknak tudjanak majd szükség esetén segítem. (Krajcsovics Ferdinánd, Galánta) A szobában kékes-szürkén kavargott a cigaretták füstje. Öt ember ült az asztal mellett, zsibongva-hadonászva. Szögletes mozdulatokkal magyarázták egymásnak dolgaikat és egymás szájából kapkodták ki a szót. Az asztal végében nagy ákom-bákomokkal jegyezgetett valamit a szövetkezet elnöke. Időnként jel-jel pislantott és bosszúsan nézte a zajongókat... Végül is az asztalhoz koppintottá ceruzáját. — Csendet kérek, elvtársak'. Az emberek kissé csodálkozva néztek rá. Nagy Pál oda is kiáltotta: — Halljuk! Az elnök körülkanyarította tekintetét a szobában. — Ügy látom, itt a vezetőség minden tagja, csak Szénási Lajos hiányzik. Nagy Pál vetette oda megint. — Szénási, jekszik. Megrágta a 16. — A szürke? — kérdezte pislogva az elnök. — Az. — Ejnye-bejnye ... Mindig hamis volt a szürke - mondta az elnök és széttárta a karját. — Lajosra hát hiába várunk. — A többiek bólogattak. — Hiába. Ö rá hiába. — Akkor hát meg is kezdhetjük — élénkült jel az elnök és hivatalosra igazította hangját: — Kedves Elvtársak, azért hivattalak össze benneteket, hogy megbeszéljük a Bokros-düló ügyét... s hogy javaslatot dolgozzunk ki ebben a kérdésben, — mély lélegzetet vett és jolytatta. — Mint tudjuk, a Bokrosdűlő eléggé jelre esik, a szikes föld gyenge szénatermést ad, csak sok a baj vele... Szóval több kára van belőle a szövetkezetnek, mint haszna. — Felvetette a fejét és szinte bömbölve kérdezte — így van? Mély csend szakadt a szobára, aztán megroppant egy szék. Kde Gáspár torkából akadozva tört fel a szó. — Hát, ami azt illeti... A többiek úgy bámultak rá, mintha most látnák először. Az elnök szája szögletében ravaszkás mosoly jelent meg, hangját puhábbra fogta, ahogy megszólalt: — Az agronómusunk Békás Pista említette, hogy ha a szövetkezet ve-, zetősége beleegyezne... akkor ő... szóval bérbe venné azt a rossz rétet, mert a szövetkezet csak ráfizet... Jómagam is úgy gondoltam, és egyúttal javaslom is, hogy adjuk bérbe neki, ó majd helyrehozza azt a rétet, meg aztán a tehene sem marad takarmány nélkül... Elfogadjátok a javaslatomat, elvtársak? Csikós Józsi bácsi felemelte az ujját és szép lassan megvakarta a tarkóját. — Hát, ami azt illeti... szóval az a rét... az a rét... nem is olyan rossz, ... megterem ott a széna, meg bizony ... Én amondd vagyok, hogy ne siessük el a dolgot. Harkály Imre rábólintott. — Én is úgy gondolom, mint Józsi bácsi, — kissé hát rat ólt a a kalapját. — > Aztán ha meggondoljuk, hogy pont az agronómusnak adjuk ..., vajon mit szólna hozzá a tagság? —intett a kezével, — Nem, nem ..., ne adják neki oda a rétet! Különben is szüksége van a szövetkezetnek minden talpalatnyi földre. Az elnök bosszúsan hunyorgott, de azért megbicentette a fejét. — Ügy, úgy elvtársak... Harkály Imre diadalmasan tekintett körül, de hamarosan lefittyett az ajka, mert az elnök így folytatta: — Akkor hát, mivel senki sem szólt hozzá javaslatomhoz, egyhangúlag elfogadottnak nyilvánítom ... Csikós Józsi bácsi úgy ugrott fel, mintha kígyó marta volna meg a talpát., — Miiit? — kiáltotta. — Hogy senki sem szólt hozzá? Nem megmondtuk, hogy nem javasoljuk?! — Igaz, igaz! - kiabálták a többiek Az elnök nyugodtan megvárta, míc elül a zajongás, aztán kijelentette: — Most már késő, elvtársak... Mert a vezetőség egyhangúlag elfogadta a javaslatomat. És övé lett az utolsó szó. DÉNES GYÖRGY. A szűrőállomás lerakodótelepe. A tartály, amelyben teljesen megtisztul a víz. ” Arcátlanság A második világháború egyik legmegátalkodottabb gonosztevője, a hírhedt — „Otto Skorzeny haragszik“ — írja „Der neue Mahnruf“, a náci koncentrációs táborok egykori osztrák foglyainak hivatalos lapja. Csehszlovákia már régebben kérte annak a Madridban élő SS-hóhérnak a kiszolgáltatását, aki 1945. április 19-én porrá égette a morvaországi Plostinát, békés lakosságát pedig a lángok közé kergette. Franco Spanyolországa nem válaszolt a jegyzékre. Közben a bécsi államügyészség tudomására jutott, hogy ugyanaz a Skorzeny mérgezett lövedékek hatását próbálta ki a sachsenhauseni koncentrációs tábor élő foglyain. Hiteles tanúk vallották továbbá, hogy az SS- ober Sturmbannführer kivégeztette Biedermann őrnagy, Huth százados és Raschke főhadnagy osztrák antifasisztákat. Sőt: megtorló intézkedések foganatosítását indítványozta a lemészároltak családtagjai ellen. így — 18 év után Ausztria is kénytelen volt állampolgárának kiadatását kérni. A sokszoros gyilkos haragra gerjedve berontott a madridi osztrák nagykövetségre és felháborodva „kikérte magának a zaklatást". Ő - úgymond — csak „közönséges" frontharcos volt. Ehhez azután magyarán mondva „pofa" kell!
