Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-06-09 / 46. szám

A ma gyermekének egyik legked-. *

vencebb szórakozása a kerékpározás. Az első „lépéseket* itt is, mint a járni tanulásnál a gondos édesanya segíti.

A CSISZ őrösi helyi szervezetének színjátszói nemrégiben bemutatták az „Űri dámák és huszárok“ című háromfelvonásos vígjátékot, Gulyás Péter tanító rendezésében. A faluban nagy sikert arattak, ezért elhatározták, hogy ellátogatnak a szomszédos falvakba is. A főszerepet Tokarcsik László alakította sikeresen. Dicséretet érdemel a többi szereplő is.

Berta Béla (Cierna)

Eredményhirdetés

A bíráló-bizottság 1963. június 5-én értékelte lapunk múlt évben hirdetett szépirodalmi pályázatát. Pályázatunkra 83 jeligével ellátott elbeszélés, novella, karcolat érkezett, amelyek közül az első díjat, Krivárí TV-készüléket

Makrainé Blahovics Ilona (Ipolyság) nyerte — „Két világ között“ című elbeszélésével,

II. díj — magnetofont: Oleg Logvinov (Bratislava) „A kérvény“

című elbeszélésével,

III. díj — táska-írógépet: Kovács István (Gömör) — „Emberek a télben“ című elbeszélésével,

IV. díj — fényképnagyítót: Jónás Ilona (Garamgyörgy) „Hív a falu“ című elbeszélésével,

V. díj — fényképezőgépet (Flexaret VI. A): Cseri Béla (Nagycsalomija) — „Pára Mihály dönt“ című elbeszélésével.

Díjat nem nyertek, de a közölhetőség mértékét megütik: „A kitüntetett“ (Becsülni kell az embert — jelige), „Az agronómus“ (Az agronómus — jelige), „Szédület“ (Útkeresés közben — jelige), „Emberség“ (Hóvirág — jelige), „Tűzpróba“ (Parasztbecsületért — jelige), „Hiány“ (Hiány — jelige), „Az ellenség“ (Józan falut — jelige), „Az elvadult bika“ (Szép a rózsám — jelige), „Karácsony“ (Jolka — jelige), „Tavaszi szántás“ (A 13 — jelige), „Új emberek között“ (Földben már a mag — jelige), „Kiszabadul a lelkismeret“ (Vannak még ilyenek — jelige), „Emlékezés“ (Lúcky — jelige), „Bene Tóni bátorsága“ (Munkás — jelige).

Mindezeket az elbeszéléseket lapunkban leközöljük és természetesen honoráljuk. A díjnyertes pályaműveket szerkesztőségünk külön, pénzbeli honoráriumban nem részesíti.

A „SZABAD FÖLDMŰVES“ szerkesztősége

Nyolcvan elbeszélés margójára

A puszta tény röviden ennyi: meghirdetett szépirodalmi pályázatunkra több mint nyolcvan elbeszélés érkezett be. Az első kérdés. ami felvetődik az emberben — kevés ez, vagy sok? Elégedettek lehetünk-e a beérkezett pályaművek számával?

Ennek eldöntésében természetesen nagy szerepet játszik a színvonal kérdése. Az elbeszélések minőségéről van szó. Ebből a szemszögből Ítélve meg, őszintén be kell vallanunk, hogy bíz a nyolcvan között szép számmal akad olyan is, mely a közölhetőség mértékét sem üti meg. Ezzel szemben a pályázat nem szenved hiányt az úgynevezett „kellemes meglepetésekben“ sem, hiszen több jól megírt, tehetségről, íráskészségről árulkodó novella, karcolat is érkezett.

Mi, a magunk részéről mindennek ellenére mégsem csupán a színvonal kérdésében keressük és látjuk pályázatunk jelentőségét. Az értékelés, a díjak odaítélése után, amikor felbontottuk a jeligés borítékokba zárt neveket — az igazi meglepetés csak ekkor mutatkozott meg, a pályázat jelentősége igazán csak ekkor domborodott ki. A valamivel több mint nyolcvan szerző közül mindössze kettő-három ismert nevű tollforgató. (A pályázatra beküldött írásaik nagyobb része még az „elődöntőben“ kiesett!!!) A többiek? S most pont róluk lesz szó. Azokról a „névtelen" tollforgatókról, kiknek írásműveik bár nem minden esetben érik el a közölhetőség színvonalát, s mégis oly nagy fontosságot tulajdonítunk munkájuknak. Mert a nyolcvan szerző, a majdnem száz ismeretlen név —

bizonyíték. Az embereket érdekli az irodalom, él bennük a vágy, hogy kifejezzék gondolataikat, megörökítsék, lerögzítsék korunk, társadalmunk problémáit. S éppen itt érkeztünk el egy másik, szintén nagyon fontos momentumhoz.

A pályázatunkra beküldött elbeszélések egytől-egylg, kivétel nélkül mai témákat dolgoznak fel. Pontosabban, mai falusi témákat. A társadalmi problémák széles skáláját ölelik fel a pályaművek s szinte felsóhajt az ember: bárcsak hivatalos és hivatásos íróink munkáiban is így lenne! ha mindez mai csehszlovákiai magyar irodalmunkra is vonatkozna!...

Nagy erénye tehát pályázatunknak a témagazdagság. Mindez arra enged következtetni, hogy dolgozóink nagy érdeklődéssel és segíteni akarással fordulnak napjaink problémái felé, ha úgy tetszik: oszlik már a közönyösség hosszú éveken ránk nehezedő sötét fellege.

Természetesen nem hagyhatunk figyelmen kívül olyan fontos mozzanatokat sem, mint amilyen a napjainkban is nagyon divatos és általános vitákat képező sematizmus kérdése. Egy szépirodalmi pályázat keretén belül is láthatóvá válik mennyire káros volt, menynyi ferde nézetet szült a társadalmi jelenségek sematikus szemlélete. ábrázolásmódja. Több pályaműnek, s legfőképpen az újságok levelező rovataiból már ismert nevekről van szó (!!!), pont ez a buktatója. Tehát még csak véletlenül se feledkezzünk meg arról, hogy a sematizmus elleni harc úgy „istenigazában“ még csak most kezdődik, mert a sematizmusnak nemcsak egyes írók estek áldozatául, hanem az olvasók is!

ÉIs most hadd alakítsunk át egy ismert közmondást: „Madarat tolláról, embert a beszédéről, írásáról ismerni meg!“ A szép, helyes, ízes magyar beszéd, a választékos stílussal megírt pályaművek jelzik talán a legjobban falvaink egyre emelkedő műveltségi színvonalát. Ezen a téren, nagy általánosságban figyelemre méltó eredményeket értünk el, bár itt is meg kell állapítanunk, hogy mindez nem a mi érdemünk, s a babér főleg nem a csehszlovákiai magyar sajtót illeti. Ügy érezzük, nyelvünk belső tisztulási folyamatáról van szó, mely a számtalan irodalmi est, könyvismertetés és nem utolsó sorban pedagógusaink áldozatkész munkája eredményeképpen indult meg. Ideje lenne már bizony, ha sajtónk is bekapcsolódna ebbe a folyamatba.

Vázlatosan próbáltunk szólni egy szépirodalmi pályázat pozitívumairól negatívumairól egyaránt. Végezetül nem marad más hátra, minthogy pályázóinkhoz is szóljunk pár közvetlen őszinte szót.

Mi jól tudjuk azt, hogy aki pályaművet küld be, magában titokban szép reményeket dédelget. Valljuk be őszintén — hiszen mindannyian így vagyunk ezzel. Nos, aki rossz pályaművet írt, akinek az elbeszélése még a közölhetőség mértékét sem ütötte meg, hát ne bosszankodjon. Inkább írjon. írjon és foglalkozzon továbbra is nagynagy szeretettel az irodalommal.

S még szeretnénk valamit. Jó lenne, szívesen vennénk, ha pályázóink a jövőben sem feledkeznének meg rólunk. Ha újabb írásai- t kát is elküldenék szerkesztősé- f

günkbe közlés céljából.

(P)

vonatfütty, a traktorzúgás — és úgy érzem — Shakespeare is rábólint erre.

A szabadtéri előadásainkból jut a Szlovákia magyarlakta terület minden részének bőven. Júniusban a Nyugat- Szlováikai kerületben, július 1-től, beleértve az egyhetes kassai vendégjátékot — Keleten játszunk, hosszú idő után újra viszontlátva kedves tárkányi, leleszi, helmeci nézőinket és a többieket, mind ott Keleten. És egyik csoportunk Közép-Szlováldát fogja járni ez idő alatt, egész a színházi évad végéig, július 22-ig. Aztán — a nyár nekünk is nyár, és a pihenést mi sem vetjük meg — szabadságra megy társulatunk, hogy augusztus közepétől újból, pihenten és fokozott lelkesedéssel újra a Nyugat- és Középszlovákiai kerületben játszunk szabadtéren egészen a hűvös idő beálltáig. így „fest" hát a terv, csak legyen hozzá sok lelkes néző, sok értékes színházi előadás, művészi teljesítmény — és nem utolsó sorban — „kevés csapadék“.

Újból benépesül hát majd a tonkházi kastélypark, a baracskai kastélydomb oldala, a somorjai tűzoltószertár nekem oly kedves udvara és a sok-sok iskolaudvar, ahol olyan sok kellemes estét játszottam át a csillagos ég alatt a múltban és ahova egész télen mindig visszavágyok. Tudjuk, hogy várnak, és mi is alig várjuk a boldog napot, amikor technikánk felkapcsolja majd a „pótkocsit“ a szabadtéri színpaddal.

Viszontlátásra hát, kedves szabadtéri néző — a csillagsátor alatt!

SIPOSS JENŐ

Dalos találkozó

A CSEMADOK rozsnyói járási vezetősége május 26-án Pelsöcön rendezte meg a járási dal- és táncünnepélyt. A pelsőci művelődési otthonban „Ki mit tud" verseny keretében került sor a műsorra s a vetélkedésen valóban a járás legjobbjai léptek fel. A szép tánc, ének és zeneszámokat több mint 1300 ember tekintette meg. A műsor befejeztével táncmulatságra került sor, a közönséget a hárskútiak tánczenekara szórakoztatta.

Jablonci Lajos

■■■■■■■■■■■■■■■a

romi Magyar Területi Színház művészileg is alaposan felkészült a nyári szabadtéri évadra. Műsorunkon láthatja majd a falusi szabadtéri néző évadzáró darabunkat, Shakespeárenek, a drámaírók fejedelmének kedves vígjátékát, a „Makrancos hölgyet“. De szabadtéren láthatják majd a látványos, elgondolkoztató Dávid színművet: Az Asszony és a Halál-t, a mulatságos, szórakoztató és kétórás kacagást biztosító „Tékozló szerelem“ című zenés játékot. Sütő András erdélyi magyar író vidám színdarabját. Ugyancsak szabadtéren bemutatjuk ott, ahol még nem voltunk vele tavaly — ma is műsoron levő klasszikusunk, Mikszáth Kálmán „Különös házasság“ című művét. Választék lesz hát bőven, sőt szabadtéren adjuk elő még a nagysikerű „Egy szerelem történetét“ is, mely az előző évadunk legnagyobb szakmai és közönségsikere volt. íme, a kínálat: tessék választani, hívni bennünket bármely darabbal, szívesen meglátogatjuk falvainkat, városainkat az ő csillagsátruk alatt is.

Különös varázsa van a szabadtéri előadásnak. Én sokszor közelebb érzem magam a közönséghez szabadtéren, mint zárt teremben. Hisz a néző is, a színész is jól érzi magát, mikor a nyári szellő simogatása közben élvezi egymás közelségét. A művelődési otthonok csillárjai helyett felettünk örök nyári barátunk, a Hold ... Igaz, hogy nem tudjuk kikapcsolni, mint a csilárt, de bennünket nem zavar. Sőt, néha jól is jön, mint természetes díszletelem — szebb, mint a festett, az bizonyos. S ha néha egy-egy nem a darabba illő vonatfütty, vagy traktorzúgás „befut“ az előadás alatt, azon csak mosolygunk. Shakespeare — és vonatfütty!... Nos, mi csak játszunk, az életnek, és ehhez hozzátartozik a

Lassan benne vagyunk a nyári színházi szezonban. Az idő melegre fordult és a forró nyári napok mindig nagy gondot okoznak színházunk közönségszervező dolgozóinak, mivel a zárt, fülledt nézőterekre nehéz becsábítani a közönséget, különösen ha szép csillagos este van és a.z embernek — teljesen érthetően — „nem akaródzik“ zárt helyiségben ülni, ha még annyira szép is a darab. Üjra a régi, bevált gyakorlathoz fordulunk hát: kimegyünk játszani a csillagsátor alá, a szabadtérre. A színház összeállítható szabadtéri színpada — korszerű világosító és hangszóró berendezésével — újból készen áll, hogy teljesítse hivatását ott, ahol télen nem játszhatunk terem hiánya miatt, vagy azokon a helyeken, ahol nincs felállított állandó szabadtéri színpad. Az idén is igyekezni fogunk olyan központokon megrendezni majd a szabadtéri előadásainkat, hogy a környező falvak lakossága számára is elérhető legyen. Autóbuszaink készen állanak a nézőt színházba, majd az előadás után lakóhelyére szállítani. Egyszóval — felkészültünk!

Június elejétől a nyári napok végéig tehát újra a természet „óriás ponyvája“, a csillagos égbolt alatt játszunk, mely ugyan néha megtréfál bennünket egy kis zuhannyal, de ez sem játékkedvünket, sem közönségszeretetünket nem tudja lehűteni. És a múltban jól esett tapasztalni, hogy közönségünkét sem. Sokszor türelmesen kivárták velünk a szemerkélő eső végét. Mint a múltban, idén is szabadtéri színpadunkat árnyas, szép helyeken, parkokban és zárt udvarokban állítjuk majd fel, ahol közönségünk kényelmesen nézheti végig az előadást, összekötve a kellemest a hasznossal: szabad levegőn van és szép előadást lát majd. Mert a komá-LJjra a csillogsátor alatt..

lése nyomán állította össze Varga í elvtársnő. í

Terveikről csak ennyit: Szeretné- : nek jól szerepelni valamennyi rendezvényen, úgyszintén Zselízen is, hogy öregbítsék csoportjuk hírnevét. Problémák, mint sok helyen, náluk is < akadnak. Legnagyobb, hogy nincs sa- ; ját zenekaruk, amely megkönnyítené \ munkájukat és talán fél sikert is je- < lentene. Kár, hogy az izsai fiatalok S nem nagyon érdeklődnek a zenekar í megszervezése iránt, pedig már több < ízben is próbálják ezt a kérdést J megoldani. (Ügy értesülünk, hogy ta- J Ián most megoldódik.) 1

Moravcsík János bácsi, a helyi szer- ; vezet elnöke elismeréssel szól a fia- 1 talok tevékenységéről. A vezetőség nagyra értékeli Vargáné munkáját, aki fáradságot nem ismerve készíti ( elő a bsoportot a fellépésre. Meg va- { gyünk győződve, hogy az izsai fiata- ( lók beváltják a hozzájuk fűzött reményeket és még sokszor tapsolhatnak nekik sikeres fellépésük jutalmául. Kurucz Nándorné (Izsa)

Hej, halászok, halászok... — száll a nóta az akácillattól üde májusi este csendjében. A kivilágított teremben a CSEMADOK izsai helyi szervezetének tagjai ropják a táncot. Szorgalmasan gyakorolnak hetenként két este. Készülnek az országos szemlére.

Vargáné Veres Erzsébet, a tánccsoport vezetője, s egyben a téma feldolgozója is. Tőle érdeklődtünk a csoport munkájáról, terveiről, problémáiról.

— Húsztagú tánccsoportunk az elmúlt években is szerepelt különféle rendezvényeken az ún. „Izsai varrottassal“ — mesél a csoport múltjáról a lelkes vezető. — Már korábban elhatároztuk egy Duna-menti témájú tánc betanulását, de ez még eddig különféle okoknál fogva nem sikerült. Bízunk benne, hogy most sikerül tervünk. A csoport tagjai mindannyian fiatalok, akik valóban szorgalmasan és nagy lelkesedéssel kapcsolódtak bele a munkába.

A tánc témáját a helyi hagyományok alapján, idős halászok elbeszé-Készülnek az izsaiak!

a tapasztalt régi kultúrmunkásoknak, akik erre már régen rászolgáltak. Előadások szervezésével kezdték. Az előadásokat igyekeztek színessé tenni. A ,iMit láttunk NDK-ban?“ képekkel is szemléltették. Ismerd meg hazádat előadássorozatot is megkezdték. Elsőként „Csallóköz földje, népe“ címmel tartottak előadást, amelyet Dia-filmmel tettek szemléltessé.

A legnagyobb sikere azonban a „Ki met tud“ vetélkedő esetnek volt. Több mint 400 ember szorongott a művelődési otthonban. Az esten nemcsak a vetélkedők, hanem az ügyesen beépített műsorszámok is nagy sikert arattak. Ők vállalták a járási nagyszabású dalos est megrendezését is. A közeljövőben irodalmi esteket is szerveznek. Ebben az évben két színmű betanulását is vállalták. Nemsokára megkezdik a „Két hét nyaralás“ című zenés vígjáték próbáit. Természetesen a nagy sikert aratott „Ki mit tud“ esteket a jövőben is szerveznek.

Kosa Margit, a helyi csoport elnöke örömmel újságolta az itt leírtakat. Bizakodva néz a jövő felé is, mert a ■ régi hozzáértő CSEMADOK vezetők - mellett a tanítók lelkesen segítik a rendezvények szervezését, Harmatné, Húsvét Mária, Miklós Ferencné és a : többiek helyesen látják, hogy a CSEMADOK-szervezet csak akkor fejtheti ki gazdag kulturális tevékenységet, ha a jó szervező vezetők mellett az értelmiségiek igyekeznek, törődnek, hogy a rendezvények magas művészi színvonlaúak legyenek.-tő-A CSEMADOK somorjai helyi szervezete évekkel ezelőtt jelentős helyet töltött be a városka kulturális életében. De a CSEMADOK körzeti és központi rendezvényein is gyakran találkoztunk énekkarukkal, táncosaikkal, népizenekarukkal és színjátszó együttesükkel. Néhány évvel ezelőtt azonban, mint általában a volt járási székhelyekben, pangás váltotta fel a pezsgő kulturális tevékenységet.

Hogy miért?

Nehéz erre választ adni. Lényegében a vezetők azok a tapasztalt kulturális dolgozók maradtak, akik az előbbi években oly lelkesedéssel szervezték, irányították a népművelő tevékenységet. Lehet, hogy egy kicsit elfáradtak, megúnták a sokszor jogtalan bírálatot s úgy gondolták, hogy ha semmit nem csinálnak, nem is követnek el hibát.

A legutóbbi évzáró gyűlésen a CSEMADOK tagsága követelőén lépett fel, kijelentették, hogy hiányzik a CSEMADOK sokoldalú kulturális tevékenysége és néha már únjuk a csak „papucs-kultúrát“. Egyben kéréssel is fordultak a vezetők felé, vegyék újra kezükbe a „gyeplőt“. A vezetők is elismerték, hogy már ideje lenne tenni valamit.

A tagság újból bizalmat szavazott

Äz ember társas lény