Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-06-09 / 46. szám
Építkezzünk olcsón és gnzdnságosnn (IV.) A szarvasmarha^enyésztésnek a nagyüzemi mezőgazdaságban központi és alapvető szerepe van. Gyakorlati tapasztalatok bizonyítják, hogy tenyésztés színvonala szoros összefüggésben van a hektárhozamok magasságával és közvetlenül kihat az üzem gazdasági- és pénzügyi helyzetére. A mezőgazdasági termelés ipari színvonalra emelését ezért elsősorban itt kell kezdeni, annál is inkább, mert a munkaszervezés, a munka termelékenysége és a termelés gazdaságossága terén a szarvasmarhatenyésztésben tapasztaljuk a legnagyobb lemaradást. A közös gazdálkodás fejlesztése folyamán felépült kétsoros tehénistállők lényeges előrehaladást jelentettek a kisüzemi állattenyésztéssel szemben, de ma már a fejlődés új termelési formákat és új épülettipusokat követel. Az új épületek tervezésénél és felépítésénél figyelembe kell venni minden termelési és ökonómiai tényezőt, elsősorban a termelés távlati kérdéseit. A termelés távlati elrendezését a termelés szakosítása, összpontosítása jellemzi. Ezek szerint az egyes termelési ágazatokat, mint pl. a fejőstehenek tartását, borjúnevelést, hizlalást és a tenyészállatnevelést nagy üzemegységekben végezzük, ahol a munkafeladatok gépesítése és auto-EMELJÜK NAGYÜZEMI SZINTRE A SZARVASMARHATENYÉSZTÉST Uj előírások az EFSZ-ek beruházási építkezéseivel kapcsolatban Míg az állami gazdaságok és egyéb mezőgazdasági üzemek beruházási építkezéseit elősegítik a 69/1958 Zb. számú törvény rugalmas előírásai, addig az EFSZ-ek beruházási építkezéseit eddig polgári jogi szerződések alapján kivitelezték a járási építkezési vállalatok. Az építkezéseknél keletkező kapcsolatok eddigi formája fokozatosan elavult és a szövetkezeteknek már nem felelt meg, miután az építészeti szervek gyakran nem voltak hajlandók velük szerződést kötni, és a polgári törvénykönyv nem adott módot a szerződtetés kényszerítésére. így gyakran előfordult, hogy a járási építkezési vállalatok, amelyeket elsősorban a mezőgazdasági építkezés kivitelezésére létesítettek, e munkálatok elől igyekeztek kitérni. Ugyanakkor a szövetkezetek építkezéseire tervezett anyagot más akciókra fordították. Ezen visszás állapotok megszüntetése céljából a 627/62 számú kormányhatározat és a Nemzetgyűlés elnöksége 79/1962 Zb. és 80/1962 Zb. számú intézkedései szerint az EFSZ-ek és a közös szövetkezeti vállalatok kötelesek az 1965-as évre tervezett új beruházási építkezésekre a már fentemlített 69/58 Zb. számú törvény szerinti gazdasági szerződéseket kötni. A gazdasági szerződések lényege az, hogy jogilag biztosítsák a népgazdaságfejlesztési állami terv feladatainak teljesítését és célkitűzéseinek elérését a felsőbb szervek felelősségteljes együttműködése által. Tekintettel a mezőgazdasági beruházási építkezések sajátos voltára, szükségessé vált a szerződéseket a legszorosabban hozzájuk idomítani. Ezért a mező-, erdő- és vízgazdaságügyi miniszter, az építkezésügyi miniszter és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság fődöntőbírája közös rendeletet adtak ki az EFSZ-ek és közös szövetkezeti vállalatok mezőgazdasági beruházási építkezései számára kivitelezett munkálatok és teljesítmények szállítási alapfeltételeiről. Ezek a szállítási alapfeltételek az 1962. évi Csehszlovák Szocialista Törvénytárban 127-es sorszám alatt lettek közzétéve. Az új előírások alapján a beruházási építkezéssel összefüggő kivitelező-építtetö kapcsolatok gazdasági kapcsolatokká válnak és így szövetkezeteinknek hathatós segítséget nyújtunk azáltal, hogy igénybevehetik a törvény és a döntőbíróság valamennyi előírását tervezett építkezéseik megszervezésére, időbeni teljesítése és a kivitelezett munkák minősége nyomatékosabb biztosítására, vábbá őrködnek afelett, hogy a gazaz is, hogy a gazdasági szerződések megkötése, tárgyuk és minőségi teljesítményük iránti pereket ezentúl a gazdasági döntőbíróságok tárgyalják. A döntőbírósági szervek feladatává vált, tevékenyen odahassanak, hogy az EFSZ-ek beruházási építkezéseinek állami tervét idejekorán és minőségileg is teljesítsék. A gazdasági szerződések útján a döntőbíróságok továbbá őrködnek afellett, hogy a gazdasági kapcsolatok a mezőgazdaságban is népgazdaságunk tervszerű fejlesztésével összhangban fejlődjenek. Az egységes földművesszövetkezetek beruházási tevékenysége a következő alapelvek szerint alakul: Beruházási építkezésekként tekintik mind az építkezési beruházásokat, mind pedig gazdasági eszközök beszerzésére és felújításokra fordított beruházásokat. Építkezési beruházásoknak minősülnek az épületek, a mélyépítészeti hálózatok, amelyek a mezőgazdasági üzemeltetés szempontjából halaszthatatlanul szükségesek, e csoportba tartoznak pl. talajjavításokra, gyümölcsöskertek, szőlők és komlóültetvények létesítésére vonatkozó beruházások is. Végül ugyancsak beruházási építkezéseknek tekinthetők a bölcsődék, a klubok, a közös étkezdék és a lakóházak is, amennyiben az EFSZ az építtető. Az új előírások, amelyek 1963. január 1-ével érvényesek, az EFSZ-ek a következő típusú gazdasági szerződéseket köthetik: 1. — talajvizsgálat! és tervezési munkálatok, 2. — anyagok, gépek, gépcsoportok és berendezések szállítása ideértve a szerelést is — önálló szerelés szállítása, — munkálatok és teljesítmények nyújtása. Teljesítmények alatt értjük az építtető által önsegély útján kivitelezett munkálatok szervezését és vezetését, az ily módon folytatott munkákhoz szükséges építőanyagok, gépek és berendezések beszerzését és szállítását, különleges iparosi munkálatok végzését, továbbá gépek, szerszámok és építőállványok kölcsönzését. A szövetkezeti építkezéseket elvben továbbra is a járási építkezési vállalat vitelezi ki. Vele kell az egész építkezési akcióra elvben egyetlen gazdasági szerződést kötni. A szerződéskötés egyformán vonatkozik mind az építtetöre mind a kivitelezőre és ez azt jelenti, hogy a gazdasági szerződés megkötését ki lehet kényszeríteni. Az EFSZ-ek beruházási építkezései továbbra is vagy kivitelező vállalat által, vagy pedig önsegély útján valósíthatók meg. Önsegély útján foganatosított építkezéseknél a járási építkezési vállalat köteles lesz megszervezni és vezetni a szövetkezet által végzett munkálatokat, rendezni a tervdokumentációt, építőanyagokat, gépeket, berendezéseket, különleges iparosi munkálatokat stb. A vállalt vagy előírt szerződéses kötelességek teljesítését úgy az építkezési vállalat, mint a szövetkezet részéről vagyoni szankciók — pönálék biztosítják. A be nem fejezett szövetkezeti építkezések száma csökkenése szempontjából a szövetkezeti beruházási építkezéseknél is szigorúan be kell tartani a 60/1963 számú kormányhatározat elveit. Ezek szerint nem engedélyezhető új akció betervezése és kivitelezése, amíg az illető szövetkezet be nem fejezte előbbi megkezdett építkezését. Hangsúlyoznunk kell, hogy a kivitelező vállalatok a 60 1963 számú kormányhatározat értelmében nem kezdhetnek építkezést, amíg a Csehszlovák Állami Bank fiókja nem igazolta, hogy az Illető építkezés be van sorolva a tervbe és hogy költségvetése biztosítva van. Végül még tisztázzuk, mely akciókat tekintjük az 1963-as terv szempontjából újaknak, vagyis melyekre vonatkozik az új szabályozás. Ilyen akcióknak tekintjük nemcsak azokat az építkezéseket, amely az 1963-as évben kerültek először tervbe, hanem olyanokat Is, amelyeket 1963. január 1-e előtt kezdtek meg, de amelyek szakaszokra vannak osztva és még 1963, január 1-e után is szerepelnek újabb szakaszok a költségvetésben. Hasonlóan járunk el oly építkezéseknél, amelyeknél 1963. január 1-e előtt csak az előkészületi munkálatok folytak, de magát az építkezést csak 1963. január 1-e után kezdték el. Az új előírások vonatkoznak az ún. „fekete építkezésekre" is. Ezek olyanok, amelyet a Csehszlovák Állami Bank fiókja közreműködésével lefolytatott vizsgálat szerint 1962-ben vagy korábban kezdtek építeni anélkül, hogy a beruházási tervbe besorolták volna. Az ilyen építkezésekre a legtöbb esetben még polgári jogi szerződéseket sem kötöttek. Egyes ilyen építkezéseket, amelyek a lefolytatott vizsgálat alapján szükségesnek mutatkoztak mezőgazdaságunk szempontjából, most besorolták az 1963-as év beruházási tervébe, hogy még ez év folyamán befejezzék őket, és a jövő évben tényleg csak a legcsekélyebb számú befejezetlen építkezéssel menjünk át. Befejezésül hangsúlyoznunk kell, hogy a kiadott szállítási alapfeltételek egyszerűek és áttekinthetők. Fontos, hogy elsősorban a szövetkezetek vezetői jól áttanulmányozzák és elsajátítsák őket. Persze, előfordulhatnak így is kételyek. Ezért e lap hasábjain fokozatosan ismertetjük az összes idevágó részletkérdést és ezzel párhuzamosan olvasóink beérkező kérdéseire válaszolunk. Dr. A. MARCEK, a CSSZSZK Állami Döntőbíróságának bírája MOT. Június 9» matizálása a legnagyobb mértékben alkalmazható. Szó van tehát több száz tehén, több száz borjú, több száz hfzómarha, több száz üsző különálló termelési egységekben tartásáról nagy befogadó képességű épületekben, a körzetesítés és a szakosítás szempontjainak megfelelően. A mezőgazdasági termelés szakosítása történhet állami, kerületi, járási vagy üzemi szinten. A szakosítást elsősorban hazánk területi tagoltsága teszi szükségessé. Állami és kerületi értelemben, valamint egyes nagyobb kiterjedésű járások esetében (pl. luceneci, Rimavská Sobota-i) számításba jön tehát a hegyvidéki területek szakosítása, a, síksági tehenek nyári legeltetésére, valamint növendékállatok legeltetéses felnevelése előhasi üsző korig. A síkvidékek körzetei nagyobb városok közelében a tejtermelésre és a nagyteljesítményű borjúneveldék üzemeltetésére szakosíthatok. Itt van ugyanis a fölözött tej forrása, ami a nagyüzemi borjúnevelés alapanyaga. A nagyobb városoktól távol a növendékbikák és a kiselejtezett tehenek hizlalása jön számításba, kiegészítve a szükségletnek megfelelő tejtermeléssel. Az ilyen nagy borjúneveldékből tehát az üszők hegyvidéki legelőkre, a bikaborjúk pedig síkvidéki hizlaldákba kerülnek, kivéve természetesen a tenyésztési célokra kiválasztott egyedeket. így a borjúnevelők országos mértékben fogják szabályozni az állatok forgalmát, ami a szakosítás szempontjából rendkívül fontos. A mezőgazdasági termelés szakosításával behatóan foglalkozott a CSKP Központi Bizottságának 1962. februárjában kiadott határozata, melynek alapján több helyen megindult a nagyteljesítményű borjúnevelők építése, pl. Pelhrimovban, Tachovban, Trutnovban, célszerű lenne azonban, ha országszerte elterjednének, különösen Szlovákia déli körzeteiben. Sokat tehetünk a termelés szakosításának érdekében járási szinten is, különösen az EFSZ-ek termelésének egybehangolásával. Itt a legnagyobb feladat és felelősség a mezőgazdasági termelést irányító szervekre hárul, ezért e téren sokat várhatunk a mezőgazdasági termelés irányításának folyamatban levő átszervezésétől. Üzemen belüli szakosításról főleg a nagyobb területtel rendelkező szövetkezetekben és állami gazdaságokban lehet szó. A kis terület nem akadálya a szakosításnak, itt azonban szorosabb együttműködésre van szükség a járási szervekkel. A szakosításnak feltétlenül összhangban kell lennie a járási tervfeladatokkal és a fejlődés távlataival. A szövetkezetek társulásával a jövőben sok ma még nehezen áthidalható probléma megoldódik, ehhez azonban el kell érni az emberi gondolkodás valóban nagyüzemi és szocialista színvonalát. A szarvasmarhatenyésztés szakosítása értelmében lényegesen növelni kell a tejtermelő üzemek teljesítményét is. A tejtermelő üzemekben nagyobb létszámú tehénállományt kell összpontosítani, ami a tehenek tartási módjára is kihatással van. Az új igényeknek a régi istállók már nem felelnek meg. új utakat, új módszereket kell tehát keresni a tehenek tartásában is. A hazai és a külföldi tapasztalatok alapján a tehenek korszerű tartásának lényegében két módszer felel meg, éspedig a négysoros, kötözéses istállók, valamint a különböző típusú és befogadóképességű szabadtartásos istállórendszerek. A négysoros istállókban igen magas színvonalat érhetünk el a gépesítés és az automatizálás terén, építésük tehát indokolt. A takarmányozás itt történhet átjárható folyosókról, vagy pedig mozgójászlas berendezéssel. Az átjárható folyosókról történő etetést végezhetjük a Brnóban kiállított PzO- 35 jelzésű nagy befogadóképességű önkiürítő kocsival, vagy pedig egyszerű traktorvontatású pótkocsiról kézi adagolással közvetlenül a mezőről. Átjárásos etetésre a 174 — 3, 174 — 4. 174—5 típusú istállók a legmegfelelőbbek. Mozgójászlas berendezésnél a takarmányozás a takarmányelőkészltőben elhelyezett adagolóasztal segítségével történik. A takarmányféleségeket a nagy befogadóképességű kocsikból az adagolóasztalba szórjuk, a takarmányt az asztal elkeveri és a függőlegesen vagy vízszintesen körbe járó vályúrendszerbe adagolja. A takarmányoző vályúrendszer láncszerűen egymásba kapcsolt részekből áll, melyek egyenkint két szembeálló tehén takarmányozását látják el, ezért hosszanti irányban válaszfallal vannak ellátva. Tekintve, hogy minden tehénnek saját számozott vályúja van, megoldható az egyedi takarmányozás is automata abrakadagoló segítségével, a vályúkon elhelyezett ütközőlovasok száma szerint. Az önműködő mozgójászlas berendezések közül egyelőre a DOZH-50 jelzésű vízszintesen járó berendezés van forgalomban, rövidesen forgalomba kerül azonban a függőlegesen járó berendezés is. Az önműködő adagolószerkezettel a Nagyhizlaldák Szövetsége (Zdruzenie vel'kovykrmní) folytatott eredményes kísérleteket 304 férőhelyes négysoros istállóban. Az önműködő adagolásnak vannak még más formái is, melyek helyi tapasztalatok alapján különböző elveken alapszanak. A fejés a négysoros istállókban üvegcsöves fejőautomata vagy hordozható kannák segítségével történik. Itt is célszerű lenne a fejőházas rendszer, ehhez azonban meg kell oldani az állatok csoportos be- és kikötözését. A munka termelékenysége szempontjából a négysoros istállóknál előnyösebbek a különböző típusú nagy befogadóképességű szabadtartásos istállórendszerek. Ezek az épületek a jövőben az eddig szerzett tapasztalatok figyelembevételével fognak elkészülni különböző változatban és terjedelemben. A szabadtartásos istállórendszerek minden változása lényegében négy részből áll: 1. mélyalmos pihenők, 2. központi takarmányozási helység, 3. fejőház, 4. ellető részleg. A mélyalmos pihenőhelyek egyenkint 32 tehenet befogadó részekre vannak osztva, az egyes részek átjárófolyosókkal kapcsolódnak a központi takarmányozó helységhez. Az istállórendszerben több ilyen csoport van elkülönítve, rendszerint 6-8, esetleg több is, ami lehetővé teszi a tehenek csoportosítást a laktációs időszak és a hasznosság szempontjából. így a tehenek egyedi takarmányozása csoportok szerint megoldható. A központi takarmányozó helység lehet átjárásos vagy automata rendszerű a négysoros istállókhoz hasonlóan. Egyes takarmányféleségek a kifutókban is adagolhatok, mint például zöldtakarmány, szilázs stb. adagolt, vagy önetetési módon. Fejésre legalkalmasabb a 16 férőhelyes halszálkás fejőház, amely szervezésiig a takarmányozó helységgel függ össze. A szabadtartásos istállórendszer legfontosabb része az elletőház, melynek kapacitása az állomány egyharmad részének felel meg. Ide összpontosítják ellés előtt egy hónappal a vemhes teheneket kötött állásokra. Elles után a tehenek egészen a megtermékenyítésig az elletőházban maradnak 16-os csoportokban, mélyalmos pihenőn, ahol gondos kezelésben részesülnek. így a tehenek a laktációs időszak tetőfokán megfelelő takarmányozásban részesülhetnek. A borjúkat az elletőházből nagyteljesítményű borjúneveldékbe szállítják. A szabadtartásos istállórendszerek tervei kerületek szerint eltérőek, a tervek a helyi tapasztalatok figyelembevételével készülnek. A Bratislavai Mezőgazdasági Tervhivatal (Státny ústav pre projektovanie pol'nohospodárskych a lesnych stavieb) által kidolgozott 256, 384 és 576 férőhelyes tervek a szabadtartásos istállózás felsorolt elvei szerint készültek el. Igen fontos tényező a tehenek szabad tartásában a pontos munkarend betartása. Tapasztalatok szerint a rendszertelen etetés és fejés zavarólag hat az állatokra és a tejhozam csökkenéséhez vezethet. Célszerű lenne ezért az ilyen istállórendszerekbe beszerelni óraműves jelzőberendezést, ami pontosan jelezné az egyes csoportok etetési és fejési idejét és tökéletesen koordinálná a munkákat. Ezt a hivatalokban és iskolákban használatos jelzőberendezést az „Elektrocas" nemzeti vállalat szállítja. A tehenek szabadtartását illetően a szomszédos országok közül főleg az NDK-ban rendelkeznek gazdag tapasztalatokkal. A szabadistállózás egyik kiemelkedő szakembere, a Dummersdorfi Állattenyésztési Kutató Intézet igazgatója, prof. Stahl a megfelelő eredmény elérésének feltételeit a kö7 vetkezőkben foglalta össze: 1. A nyitott istállóban tartandó tehenek egészséges felneveléssel való előkészítése, 2. jól működő fejőház, gondos, minden tehén teljesítőképességének megfelelő fejés, 3. ellető és betegistállók létesítése, 4. az utak és kifutók beburkolása, 5. száraz pihenőtér, megfelelő alomszalma mennyiség felhasználása, illetve alomtartalékos berendezések alkalmazása az istállóban, 6. az egészségügyi és tenyésztési követelmények, a munkatermelékenység és a belső gépesítés szempontjainak figyelembevétele a helykiválasztásnál, 7. megfelelő berendezés a teljesítmény szerinti csoportok takarmányozásához. Végül pedig meg kell említeni, hogy a szarvasmarhatenyésztés szakosítását és a tenyésztés ipari színvonalát csak akkor tudjuk sikeresen biztosítani, ha annak minden további alapfeltételéről gondoskodunk. A legfontosabb feladat most az, hogy okszerű takarmányozással, a rendelkezésre álló készletek lehető leggazdaságosabb kihasználásával megőrizzük az állomány kondícióját a zöldtakarmányozésig és hogy mezőgazdasági üzemek az 1963-as gazdasági év folyamán biztosítsák a kellő takarmányalapot. A szarvasmarhatenyésztés kérdéseivel minden felelős mezőgazdasági dolgozónak első helyen kell foglalkoznia, mert attól függ nemcsak a lakosság tej- és húsellátása, de egész mezőgazdasági termelésünk színvonala is. Makrai Miklós (Sahy) Júniusi teendők a szőlőben, gyümölcsösben és borpincében A teendők dandárja vár júniusban a szőlősgazdára. Bár a munkák öszszetornyosultak, halasztást mégsem tűrnek. Elhalasztásuk, avagy el nem végzésük a hozam csökkenését vonhatja maga után. A szőlőben a legfontosabb teendők közé tartozik a betegségek és a kártevők elleni harc. Be kell fejezni az első permetezést, de ezt okvetlenül még virágzás előtt végezzük el. A második permetezést kombinált permetanyaggal, azaz 1,25 °/o-os bordóilé vagy Novozir N, + 0,14 %-os Sulikol, + 0,15 %-os Dynol-lal végezzük, így egyidejűleg védekezünk a peronoszpóra, lisztharmat, fürtmolyok és egyéb kártevők, valamint betegségek ellen is. Esős június esetén 2—3-szor permetezzünk. Fürttámadáskor külön fürtpermetezéseket alkalmazzunk. A lisztharmat ellen nálunk jól bevált a kénporozás és az ezt nyomon követő sulikoiös, bordóileves permetezés. Egyeseknél hamarabb — kell elvégezni a hajtásválogatást, mert egyrészt később a hajtások elöregednek, s nehezebben törhetők le, másrészt viszont gyérítjük, elvonjuk a tápanyagot az idei terméstől. Szükség szerint kapáljunk, saraboljunk, kössünk, a hónaljhajtásokat távolítsuk el. Fejezzük be a zöldoltványok készítését, a tőkehiányok pótlására. Ha önmaga alá döntjük a tőkét, elegendő 60—80 cm-es oltási távolság, de ha a szomszéd tőkét akarjuk pótolni, akkor a tőtávolságoknak megfelelő magasságban végezzük a zöldoltást. Üj telepítésekben és iskolákban permetezzünk 10 naponként, gyomtalanitsunk, öntözzünk lehetőleg hígított trágyalével vagy műtrágyás vegyülettel. A gyümölcsösben szervezzük meg jól a kártevők és betegségek elleni harcot, főleg a gyümölcsök férgesedése ellen, valamint a levéltetvek, a vértetvek, a takácsatka és az amerikai szövőlepke első nemzedékei ellen. A borpincében levő teendő az újbor harmadszori fejtése. Az üres hordókat kénezzük és jól törüljük ki. A pincét szellőztessük, de csak esti, hűvösebb órákban és kéngyertyákkal fertőtlenítsük. Kása Mihály, Nemesócsa HÍRADÁS PATÁRÓL Á patai szövetkezetesek a termelés szakosítása keretében mindjobban szélesítik csemegepdprika termelésüket. Idén már 65 hektárnyi csemegepaprikát termesztenek. Az egész területet a komplexbrigád tagjai palántázták. Nagy segítségükre volt a PT-4 magyar gyártmányú palántázógép, amelyről elismeréssel beszélnek a brigád tagjai, (Jcjg)
