Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-06-05 / 45. szám

Amint tudjuk, a herefeléken kívül az egyéves pillangósvirágú növények a hüvelyesek is kimagasló fehérje­­tartalmukkal tűnnek ki, mind mag­juk, mind a növényzetet illetően. Ezen­kívül némelyek közülük — mint pél­dául a szójabab és a csillagfürt — sok olajat, valamint további értékes anyagot, például lecitint tartalmaznak. A hüvelyesek fehérjéinek ugyan nem olyan nagy a biológiai értéke, mint az állati eredetű fehérjéknek, viszont határozottan nagyobb, mint a többi növényi fehérjének. A hüvelyeseknek nemcsak a mezőgazdaságban, a gaz­dasági állatok takarmányozása szem­pontjából nagy a jelentőségük, hanem fontös részei az emberi táplálkozás­nak is. Mi volt annak az oka, hogy ezt a fontos terményt nemrégiben még olyan kis területen termesztették? Határozottan nem az, hogy nem vol­tak még számára a megfelelő éghaj­lati viszonyok. A legnagyobb hibát ott követtük el, hogy nagyüzemi viszo­nyok között, nem megfelelő, kisüzemi formákkal láttunk hozzá a hüvelye­sek termesztéséhez. És a következ­mények? Munkaerőhiány következté­ben leromlott az agrotechnika, csök­kentek a terméshozamok, a hüvelye­sek termesztése nem volt többé ki­fizetődő és Így természetesen ked­vünk sem volt ahhoz, hogy vele fog­lalkozzunk. Am az utóbbi években nagy előre­haladás észlelhető a hüvelyesek nagy­üzemi termesztése terén. Megoldottuk a hüvelyes növények nemesítését, agrotechnikáját és betakarításuk új, korszerű technológiáját. Alapjában véve megoldottnak tekinthettük a vegyszeres gyomirtást is a legfonto­sabb hüvelyes növényeinkben, például a borsóban. Körzetesítjük az egyes hüvelyes fajokat, központosítjuk ve­tésterületüket, tekintetbe véve az egyes termőtájak éghajlati viszonyait, a termesztés gazdaságosságát stb. Alapjában véve világos előttünk, hogy mezőgazdasági szempontból szűk. séges a hüvelyes növények vetéste­rületének fokozatos növelése, mégpe­dig főképpen a takarmányhüvelyeseké. De miképpen valósítsuk ezt meg? A széleskörű gyakorlatnak nem állnak rendelkezésére kutatóintézeteink és élenjáró dolgozóink eredményei, s gya­korlati dolgozóink nem ismerkedhet­tek meg eddig a nálunk bevált kül­földi tapasztalatokkal sem, amelyek­hez feladatuk teljesítése során iga­Leányvirtus Tarkaruhás leányok, asszonyok szorgoskod­nak a zétényi határ Gyékényes dűlőjén. Az eső után a gyom is burjánzik, azt vágják a répaföldön. Szépen zöl­­dell már az ifjonc répa. Az asszonyok — Re­­mák Lajosné, Király Já­­nosné, ifj. Jascseg Mi­­hályné, Puskás Sándor­­né, Haminda Miklósné, Fedor Jánosné, Kiss Mi­­hályné, Bohács Jánosné — tartják a sort. Szo­rosan mögöttük — a leány-brigád. A szép­arcú, szőke Simkó Jú­lia, Mária, Költő Ilona, Németh Irén, Pásztor Eta, Jascseg Piroska, Remák Anna, Kiss Eta. Ez a helyzet a reggeli órákban. De amikor az óra mutatója a tízes számjegyhez ér, meg­változik a „libasor“. Él­re kerülnek a lányok, vidám nótaszó cseng az ajkukon, viccelődnek közben, könnyűszerrel végzik a munkát. Leg­végül Rigó János, Lacz­­kó Mihály — egyik már a hetedik, a másik meg a nyolcadik ikszet is túlhaladta, továbbá Isky, Soltész, Remák és Pras­­csák bácsi. Van mit kapálni. Hat­vanhét hektár a cukor­répa, ebből nem keve­sebb, mint negyvenhá­rom árnyi jut egy-egy szövetkezeti tagra. Az egyeléstől egészen a betakarításig az ő gond­juk az ápolás, majdmeg a betakarítás munkája. — Versenyzünk — jegyzi meg Simkó Júlia nagy büszkén —, a leánycsapat az asszony­csapattal. Ügyesked­nünk kell, hogy a gyom felül ne kerekedjék, mert azt a répa síny­­lené meg. Se vége, se hossza a tereferének, a viccelő­désnek. Ha néhol hiá­nyos a répasor, szapul­­ják a komplexbrigádot, hogy nem eléggé vigyá­zott a sarabolásnál. Kevés a szövetkezet sarabolója, ezért a lo­vaskapákat is munkába állították. A pajkos szél bele­­bele kap az asszonyok szoknyájába, az előbújó nap arcon csókolja a lányokat, azok meg an­nál jobban szaporázzák a munkát. Szükség is van az ügyeskedésre, hiszen a 147 hektár szemre termesztett ku­korica is már a kapát követeli. Balogh K., Zétény Sokoldalú sportélet A Párkányi Általános Műveltséget Nyújtó Magyar Tannyelvű Középiskola környéke hangos a fiatalok csilingelő nevetésétől. Zahradnicsek Béla test­nevelőt néhány percre megzavarjuk munkájában. Az iskolai testnevelésről szeretnénk egyet-mást megtudni., — Iskolánkban nagy gondot fordí­tunk a testnevelésre — mondja Za­­líradnicsek elvtárs, és egy fekete fü­zetet vesz elő — a különféle sport­ágakban hosszúlejáratú versenyeket rendezünk. Előbb osztályok közötti, majd járási viszonylatban. Az iskola labdarúgó-csapata és a leányok kézi­labda-csapata jól megállja a helyét. Az asztalitenisz egyéni versenyei so­rán Csermák Oszkár IX. A osztályos tanuló az iskola bajnoka, míg Molnár Rudolf VII. A osztályos tanuló ifjú­sági bajnokságot nyert. Ez évben ala­kult meg a sakk-kör, vezetője Baráth Péter. Minden remény megvan arra, hogy eredményesen működjenek. A kosárlabda népszerűsége is egyre több fiatalt hódít meg. Könnyűatléti­kában a fiataloknak szintén tág terük nyílik ügyességük, rátermettségük fejlesztésére. A szertorna is kedvelt a leányok körében. Az V. — VII. osztályból 30 lány gyakorol Szekér Rózsi és Olajos Anna vezetésével. Dejcző Mária pedig a turisztikai szakkört vezeti. A 80 ta­got számláló szakkör tevékenysége örvendetes. A természeti adottságok (Kovácspatak) lehetővé teszik a rend­szeres természetjárást. Ezt ki is hasz­nálják és különféle tájékozódási ver­senyekkel teszik érdekessé. A tanulók 80 százaléka megszerezte a BPOV jelvényt és a VI. osztályon kívül az összes tanuló megszerezte a PPOV jelvényt. Az iskola igazgatósága minden szük­ségeset megad a testnevelés teljes kibontakozásához. Andriskin József (Komárom) ■ A moszkvai sportcsarnokban va­sárnap befejeződött a XV. ökölvívó Európa-bajnokság. Ezen a vetélkedé­sen a szocialista országok bebizonyí­tották, hogy ebben a sportágban döntő fölényben vannak. Hat szovjet, két lengyel, egy csehszlovák és egy magyar ökölvívó szerezte meg az el­sőséget a különböző súlycsoportokban. Kajdi János (Magyarország) könnyű­súlyban szerzett aranyérmet. Jozef Némec (Csehszlovákia) nehézsúlyban szerezte meg a győzelmet. Az Ipolysági Me­zőgazdasági Tech­nikum labdarúgói több mérkőzést ját­szottak különböző közép-, főleg mező­gazdasági iskolák csapataival. Leg­utóbb a Gyügyön megrendezett lab­darúgó-torna kere­tében vetélkedett az ipolysági 11. A labdarúgó-csapatok találkozásai azért is értékesek, mert el­mélyítik a mező­­gazdasági techni­kum hallgatói és tanárai között a barátságot. zodhatnának. A hüvelyesek termesz­tését tárgyaló eddigi szakirodalmunk szegény és ugyanazokkal a hibákkal van felruházva, mint maga a gyakor­lat. Csak a kisüzemi termelés tapasz­talatait ismerteti, ezért távlati fel­adatainknak nem felel meg. Örömmel fogadhatjuk azért a Szlo­vákiai Mezőgazdasági Kiadó (Sloven­­ské vydavatel'stvo pődOhospodárskej literatúry) igyekezetét, hogy új, „A hüvelyes növények termesztése“ című könyvével a mezőgazdasági dolgozók legszélesebb körének segítségére siet. A cseh nyelvű eredeti müvet Josef Strída mérnök és munkaközössége Ir­ta. Lektorálták Karel Toman és Pavel Vel'kobrodsky mérnökök. A könyv világos és érthető módon magyarázza a helyes vetésforgó be­vezetését és a hüvelyesek vetésterü­letének központosítását a mezőgazda­­sági üzemekben, mégpedig a vegysze­res gyomirtás és a korszerű gépesítés kihasználása szempontjából, továbbá ismerteti a betakarítás egyes régi és új módjai gazdaságosságának értéke­lését, a különböző hüvelyes növények termesztését, valamint védelmét be­tegségek s a kártevők ellen (a beteg­ségek és kártevők pontos leírásával), kitér a hüvelyes növények termesz­tésére s a zöldtakarmánynak keveré­kekben történő legcélszerűbb fel­­használására, s végül kiemeli jelentő­ségüket a gazdasági állatok takarmá­nyozására. Meggyőződésünk, hogy ez a mű, amelynek szerzői munkaközössége a cseh országrészek és Szlovákia leg­nevesebb szakembereiből áll, s ame­lyet a Szlovákiai Mezőgazdasági Kiadó sajtó alá rendezett, teljesíti küldeté­sét és értékes tanácsadójává, valamint jó segédeszközévé válik gyakorlati dolgozóinknak, amivel hozzájárul szo­cialista társadalmunk anyagi szükség­leteinek biztosításához. S. O. A múlt évek folyamán igen rosszul álltak a dolgok a tejtermelés terén a Kamenovsky Lipovec-i szövetkezet­ben. Tavaly az előírt 90 000 tervezett liter helyett csupán 63 000 litert adtak el, tehenenként átlagban napi 2,1 li­tert. Az ok a takarmányhiány volt. Ugyanis 1961-ben kevés termett. A múlt évben viszont kiváló takarmány­terméssel dicsekedhettek, tehát jog­gal várták, hogy az eredményes át­­telelés után kedvezőek lesznek a föl­tételek a tejtermelésre. Persze, nem így lett. Hiába foglal­koztak ezzel a kérdéssel úgyszólván minden egyes szövetkezeti gyűlésen, ez nem vezetett eredményre. A vezetőség bízott a fejőgulyások­ban, de amikor az eredmények nem javultak, akkor aztán ellenőrizték munkájukat. Így volt ez rendjén. Számtalanszor tapasztalták, hogy a reggelre készített takarmányt rendet­lenül vagy egyáltalán nem ízesítették, sőt történtek olyan esetek is, hogy a takarmányt nem készítették el, vagy pedig este egyetlen tehén sem kapott ivóvizet. Amikor bírálták a gondozó­kat a hanyag munkáért, nemegyszer azt válaszolták, „ha nem tetszik, csi­náljátok magatok!“. Ezek után érthető, hogy rendet kel­lett teremteni ezen a szakaszon. El­mozdítottak négy etető közül hármat, egyedül Csutka János maradt a he­lyén, aki munkáját azelőtt is jól el­végezte. A régiek helyett a vezetőség egyes tagjai álltak munkába. Vangor Imre, a HNB titkára, Kajnyák András, az EFSZ elnöke és Hreba Mihály, a mezőgazdasági albizottság elnöke vet­te át a tehenek egy részét. Maguk akartak meggyőződni arról, hogy va­lóban reménytelen-e ezen a szakaszon a helyzet. A község minden polgára tudomást szerzett az esetről, sőt a szomszédot községekben is híre járta, hogy a ve­zetők itt munkába álltak. Nem volt könnyű feladat, de meg kellett mutat­niuk, hogy van mód jó eredmények eléréséhez. Első dolguk volt, hogy felosztották a takarmányt. Különös gondot fordí­tottak a tisztaságra, a rendszeresség­re, a takarmányok ízesítésére;komoly fordulatot szándékoztak elérni. Eltelt az egyik hét, és a tehenek szőre si­mulni, fényesedni kezdett. Másik hé­ten már tejből is több volt. Még egy hét múlva a tejcsarnoknak már az eddigitől jóval több kannát kellett hoznia, hogy elvihesse a tejet. Alig egy hónapi példás munka után a ve­zetők az Ideiglenes munkahelyet át­adták az új gondozóknak. Azóta a tehenek egy része leborja­zott, kimentek a legelőre. Az őszi ke­verékek egy részét szakaszosan legel­tetik. A másik részét pedig sllőzzák télire. Míg tavaly ez a szövetkezet az első negyedévben csupán 7212 li­ter tejet adott el, a tervet pedig csak 53 %-ra teljesítette, addig ez év első negyedévében 22 795 liter tejet adtak a közellátásnak. A szövetkezet idő­tervét 219,7 %-ra teljesítette, s ter­ven felül közel 20.000 liter tejet jut­tatott dolgozóink asztalára. Iván Sándor (Kassa) Felkészülnek az életre Alig több mint egy hónap, és vé­­getér a tanév, ami számos tanulónak egyben búcsút is jelent az iskola pad­jaitól. A tizennyolcéves fiúk és lányok kikerülnek az életbe, hogy gyümöl­­csöztessék mindezt, amit az iskolában megtanultak. A Nagykaposi Mezőgazdasági Mű­szaki Középiskolában ez évben húsz fiatal érettségizik, s ebből kettő ki­vételével mindnyájan a termelésbe mennek. Örömmel állapíthatom meg, hogy valamennyi fiatal derűvel tekint a jövőbe, illetve a rájuk váró felada­tokra. Örömmel hallottam tőlük, hogy a szakmai felkészülés mellett felké­szültek a kulturális, valamint a sport­munkára is. Tudatában vannak, hogy a faluba, ahova kikerülnek, az ifjúság tőlük vár segítséget. Mind a 20 tánuló alig egy hete so­főrvizsgát tett traktorra. Nem kis dolog ez. Eddig még nem fordult elő, hogy lányok is letegyék ezt a vizsgát. Ezen a téren az év igazán gazdag volt. Számítva a mesteriskolán végző diá­kokat is, összesen 27 fiú és 15 lány szerezte meg a hajtási engedélyt. Vé­gezetül hadd jegyezzem meg, hogy a tanulásban a végzős osztály érte el a legjobb előmenetelt. Az osztály átlag­­eredménye 2,19. Legjobb tanulók: Ju­hász János, Dzsogány Imre, Pogány István, Kendi Anna és Tarvaly Béla. Kertész Pálné, Nagykapos A MATESZ játékterve júniusra 6. — csütörtök Hurbanovo 19.30 Az Aszony és a Halál 7. — péntek Sládkovicovo „ A pék Jelenec „ Tékozló szerelem 8. — szombat Stúrovo „ A pék Dobník „ Tékozló szerelem 13. - csütörtök Nővé Zámky „ Finom úriház 14. - péntek Komárno (premier) „ Finom úriház 15. - szombat Komárno „ Finom úriház 16. - vasárnap Tonkovce „ Finom úriház 18. - kedd Kosúty „ Finom úriház 20. - csütörtök Sal'a „ Finom úriház 21. - péntek Sahy „ Makrancos hölgy Málas „ Finom úriház 22. szombat Bajc „ Makrancos hölgy Trhové Myto „ Finom úriház 23. vasárnap Vinioa „ Makrancos hölgy Stvrtok na Qstrove „ Finom úriház 25. kedd Dőlné Saliby „ Makrancos hölgy Cierna Voda „ Finom úriház 27. >- csütörtök Jelka „ Finom úriház Príbeta „ Makrancos hölgy 28. - péntek Komárno (premier) „ Makrancos hölgy 29. - szombat Komárno „ Makrancos hölgy 30. — vasárnap Veiké Ul'any „ Finom úriház * XI. Alap — . kombináció Védekező és támadó összjátékmeg­­oldást, kombinációt ismerünk. A vé­dekező kombinációk közül a játéko­sok kölcsönös fedezése, az ellenfél keresztező szerelése és az elfutott támadójátékos szerelése a legfonto­sabbak. 1. A játékostárs fedezésére jobb hátvédünk (PO), aki a balszárnyon támadó balszélsőt tartja szemmel, úgy helyezkedik, hogy még beavat­kozhasson a védelembe, ha a jobb­fedezet (PZ) esetleg elszalasztaná az ellenfél balösszekötőjét (LS). I r j a í LADISLAV NOVAK, érdemes sportmester, a cseh­szlovák válogatott játékosa 2. Igaz ugyan, hogy ilyen esetben valakinek ismét fedeznie kell a bal­szélsőt (LK), aki lerázta magáról a jobbhátvédet (PO) és a balösszekötő­vel (LS) együtt támad. Ennek a fel­adatnak elvégzése a jobbfedezet (PZ) kötelessége. 3. A helycserét akkor alkalmazzuk, ha az ellenfél, például a balösszekötő (LS) elszalad jobbfedezetünk (PZ) mellett és a labdával a balfedezetünk­nek (LZ) kijelölt térségbe jut. Ebben az esetben a balfedezet (LZ) igyek­szik az ellenfél támadó játékosát sze­relni. A TÁMADÁS KIBONTAKOZTATÁSA A hátvéddel (0), akinek kapusunk adja ki a labdát (1) — vagy az össze­kötővel (Z) ugyanilyen helyzetben (2), esetleg a hátrahúzódott szélső (K) segítségével, aki egészen saját kapujáig jött vissza (3). Sok lehetőség kínálkozik a támadás kibontakoztatására, azonban ezt a három lehetőséget tartjuk az alapot képező leggyakoribb módozatoknak. KERESZTLABDÁK ÉS BEFUTÁSOK 1. Nagy hiba az, ha a csatárok néha a jobbszárnyon fedezetük segítségé­vel „túlkombinálják a helyzetet“ és a balszárnyon a balösszekötő (LS) teljesen szabadon, fedezetlenül áll, akinek a labdát keresztben átadva kedvező helyzetet lehetne teremteni az ellenfél kapuja előtt. 2. Nem egy sikert alapozott már meg egy jól kidolgozott és helyesen megvalósított befutás. Ennek első előfeltétele azonban az, hogy pontos és gyors legyen az átadás és a befu­tás. A labda útja; jobbszélső — jobb­összekötő — jobbszélső, kapuralövés. (S-betűvel az ellenfél védőjátékosát jelöltük.) Kiadja a Mező- Erdő és Vizgazdasági Minisztérium a Mezőgazdasági Kiadóvállalatban - Megjelenik hetente kétszer - Főszerkesztő: Pathó Károly — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bratislava Suvorovova 16. — Telefon: főszerkesztő 515-58, szerkesztőség 501 00. - Telefonközpont: 543 91, 51110, 550 93. - Belső vonalak: főszerkesztő helyettese: 635. Polit. titkárság 584, mezőgazdasági osztály 632, agit-prop. osztály639, szakmelléklet 519. - Nyomja a Polygrafické závody, n. p., Bratislava, ul Feb­­ruárového vífazstva 6/d. - Terjeszti a Posta Hirlapszolgálatá. Az előfizetéssel kapcsolatban felvilágosítással szolgál minden postahivatal és a postai kézbesítők. Á külföldi megrendeléseket a posta sajtókiviteli szolgálata intézi. Címe: PNS - ústredná exped Icia tlaóe, odd. vyvozu tlace, Jindrisská 14, Praha I. K-19*31160 Kell a bizalom — de az ellenőrzés is Új szcskkönyv

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents