Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-06-05 / 45. szám
Az öntözéses gazdálkodás nálunk Csehszlovákiában is mindinkább tért hódít. A számos kisebb, helyi jellegű öntözőberendezésen kívül néhány nagy kiterjedésű öntöző rendszer épül, mint amilyen például a madunicei, a Vágsellye—gutái és egyebek. Maga az öntözés azonban még nem biztosítja az elérhető legnagyobb terméshozamot, s az öntözővíz hathatóságát a helyesen alkalmazott agrotechnikai beavatkozásokon kívül főleg a célszerű trágyázás emeli. A növények vízellátása az öntözéses gazdálkodás bevezetése után, az egész tenyészidő alatt biztosított. A trá-> gyázást — a növények tápanyagellátását nitrogénnel, foszforral, káliummal, esetleg mésszel — a talaj megváltozott vízgazdálkodásához kell alkalmaznunk. A nagyhozamú és jó minőségű termések elérésének alapfeltétele az öntözéssel kapcsolatban az, hogy a talaj humusztartalma minél erőteljesebb legyen. Ezt megfelelő mennyiségű szervestrágyával érjük el. A szervestrágyákat rendszerint ősszel szántjuk le. Tavaly az őszi istállótrágyázás sok helyen elmaradt, ezért tavaszi trágyázásra volt szükség. /\z öntözött területeken — tekintve, hogy az öntözéssel emeljük a talaj biológiai tevékenységét — nem kell tartanunk a tavaszi trágyázás káros hatásától (nitrogéndepresszió stb.). Vagyis éppen a tavasszal trágyázott dűlőket kell öntözés alá vennünk, hogy pótoljuk az őszi trágyázás elmaradásából keletkező hiányosságot. Ez annál inkább indokolt, mivel a szerves tápanyagokkal trágyázott dűlőkön rendszerint vízigényes növényeket termesztünk. Ilyenek a cukor- és a takarmányrépa, a kukorica, a korai és a kései burgonya, a zöldségfélék, valamint egyebek. Mivel az öntözés során a szervesanyagok bomlása gyorsabb, mint az öntözés nélküli termelési viszonyok között, ezért szükséges, hogy a szervestrágyák adagja is magasabb legyen. Istállótrágyát véve alapul, hektáronként körülbelül 400—450 mázsa szervestrágyával szükséges számolnunk. Az öntözéses gazdálkodás során alkalmazható értékes tápanyagok közé tartozik a trágyalé, mivel kálium és nitrogéntartalma aránylag magas. Foszforban ugyan szegény, viszont ezt a hiányosságot szuperfoszfát hozzáadásával helyrehozhatjuk. A trágyalevel történő ellátást úgy kötjük egybe az öntözéssel, hogy ezt az anyagot megfelelő berendezés segítségével az öntözővízbe szívatjuk. Különösen az esőztető rendszerű öntözés során vált be jól ez a kombináció, főképpen a kapásnövények, a rétek, a legelők és a tarlónövények termesztési területein. Az öntözés ezen módszere közvetve teszi lehetővé a trágyalé veszteség nélküli felhasználását az egész tenyészidő tartama alatt. Az ipari trágyák adagjait az öntözéses gazdálkodás művelésekor mindenképpen emelnünk kell. Az öntözés segítségével felérhető magas hektárhozamok — sőt két termés elérése egy év leforgása alatt — feltételezi, hogy a növények megszakítás nélkül rendelkeznek gyorsan ható tápanyagokkal. Vetés előtt nagyobb mennyiségben adagolt ipari trágyák azonban kedvezőtlenül befolyásolhatják a mag csírázását, illetőleg hátrányosan hathatnak a zsenge növényi szervezet életmegnyilvánulásaira. Ezenkívül a tápanyagok egy részét, különösen a nitrogént, az esővíz a növekedés megindulása előtt könnyen kimossa az altalajba, és így ez a növény számára veszendőbe megy. Hogy az ipari trágyákat a leggazdaságosabban kihasználhassuk, illetőleg a tápanyagok hatékonyságát emelni tudjuk, a szakaszos trágyázást helyezzük előnybe. Eszerint a trágyák egy részét jóval a vetést megelőzően adagoljuk, egy részét közvetlenül a vetés előtt szórjuk szét, a zömét meg többszörös adagolásban fejtrágyaként alkalmazzuk. A trágyázásnak ezt az irányelvét öntözéses gazdálkodás végzésekor is feltétlenül betarthatjuk. A víz mint termesztési tényező, amely egyúttal szétosztója is a tápanyagoknak a növényi testben, megfelelő mennyiségben áll rendelkezésünkre, vagyis az időjárástól függetlenül szabályozhatjuk vele a növények táplálkozásénak folyamatát. Ez annál inkább lehetséges, mert természeti viszonyainké között termesztett növényeink túlnyomó része esetén a legnagyobb víz- és tápanyagszükséglet körülbelül ugyanabban az időszakba esik. A FEJTRÁGYÁZÁST ELVÉGEZHETJÜK: a) Az ipari trágyák por alakban történő alkalmazásával. A trágyaféléket kézzel, trágyaszóróval, esetleg repülőgép segítségével szórjuk a növényzetre, s e művelet után öntözük ezt. A trágyázásnak ezt a módját csak addig az ideig ajánlatos alkalmazni, míg a növényzet alacsony, illetőleg amíg a sorok láthatók. Kivételt csak a repülőgéppel végzett trágyázás képez. b) Az ipari trágyák oldatával, egyidejűleg az öntözéssel. Barázdás vagy sávos öntözés alkalmazásakor előre elkészítjük a trágyaoldatot és azt az elosztó barázdába engedjük. A trágyaoldat elkészítésekor figyelembe vesszük, hogy nem minden ipari trágya oldódik egyenlő mértékben a víz hatására. Legkönnyebben a kénsavas ammónia és általában a nitrogéntrágyák oldódnak, ezeket követik a káliumot tartalmazó trágyafélék, míg a szuperfoszfát a legnehezebben oldódik, illetőleg hatóanyagát a foszforsavat csak nagy mennyiségű víz mossa ki. Esőztető öntözés alkalmazásakor a tápanyagokat az öntözővízzel együtt oldott állapotban permetezzük a növényekre. E célból a csőhálózatba a nálunk már gyártott átfolyós trágyaadagolót iktatjuk be. Használata igen gazdaságos, mert tekintet nélkül arra, hogy a növényzet oldott állapotban, vagyis a leghozzáférhetőbb formában kapja a különböző tápanyagokat, egyidejűleg megtakarítjuk a trágyázással járó költségeket, valamint elkerüljük a taposókárokat, amelyek az öntözés következtében különben is igen jelentékenyek. Az öntözéses gazdálkodás művelésekor inkább gyorsan ható ipari trágyákat helyezünk előnybe, főképpen ha azokat fejtrágyaként alkalmazzuk. A foszforsavtartalmúak közül, főleg a szuperfoszfátot vehetjük számításba. Kálitrágyaként a 40 %-os kálisót használjuk, illetőleg a chlórral szemben érzékeny növények esetében mint amilyen például a burgonya, a dohány, reformkálit vagy kénsavas káliumot adagolunk. A nitrogéntartalmú trágyák — a mésznitrogén kivételével — valamennyi megfelel mint fejtrágya az öntözéses gazdálkodásban. A vetés előtti trágyázáshoz lassabban ható ipari trágyákat is alkalmazhatunk, például Thomas salakot, mósznitrogént ' stb. Az ipari trágyák megválasztásakor vegyük tekintetbe a talaj kémhatását is, nehogy a savanyú kémhatású trágyák alkalmazásával a talaj további elsavanyodását időzzük elő. Ettől ugyan nem kell tartanunk mindenütt, mint például Nyugat- és Délnyugat-Szlovákiában sem, mert itt a talajok általában mészben gazdagok. Az ipari trágyák megválasztásakor viszont már elővigyázatosabban kell eljárnunk a Kelet-Szlovákiai Síkság öntözéses gazdálkodást folytató üzemeiben, mert e vidék talajának nagy része savanyú kémhatású, s ezt kiadós meszezéssel kell előkészítenünk az öntözésre. Természetesen a trágyázás minden kérdését az öntözéses gazdálkodással kapcsolatban lehetetlen egy cikk keretében taglalni. Az elmondottak tulajdonképpen csak irányelvként szolgálnak, azonban, ha a leírt módszereket kellőképpen megfontoljuk és megfelelően alkalmazzuk, rekordtermést, vagy egy évben két-három termést is elérhetünk bizonyos kombinációban. A víz és a tápanyag biztosítékai annak, hogy az időjárás szeszélyeitől függetlenül jó minőségű termést és magas hozamokat érhetünk el. Vinár Emánuel mérnök, a Talajkutató Intézet (Bratislava) dolgozója A cukorrépa fejtrágyázására alkalmazható átfolyós tartálykocsi. (A szerző felvétele) %» QmfSzém&s
