Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-06-05 / 45. szám

VII. ÉVFOLYAM • 22. SZÁM 1963. június 3. A SZABAD FÖLDMŰVES SZAKMELLEKLETE Nem szakcikket kívánok írni a vadászat hónapja alkalmából, nem kívánom felso­rolni a hivatásos vadász „teendőit“, csak szeretnék egy sajnálatos félreértést el­oszlatni, egy nézetet, ami figyelemre méltó szilárdsággal tartja magát az em­berek között. Általánosságban szólva — mindenki meg van győződve: a vadőr élete abból áll, hogy vállára vetett puská­val sétálgat a madárdaltól hangos, üdítő árnyéktól sejtelmes, nyáron hűvös, télen szelektől védett erdőben és mit sem törő­dik a világgal, annak ezernyi gondjával. Ha elfárad alszik egyet a bokor alatt, ha meg fázik a keze, hát tüzet rak és meleg­szik, mint a makkász. Ha elánja magát, lő ezt, azt, úgy szórakozik, ahogy éppen eszébe jut. Es hogy mennyire így képze­lik a dolgot azok, akik az erdő- és vad­­gazdálkodást csak kívülről ismerik, meg­mutatják azok a jóakaratú pártfogók, akik időről időre fölszólítanak bennünket valakinek az ügyében, akit fölvételre ajánlanak, erdésznek vagy vadőrnek (ne­kik igazán mindegy!) a legtöbször olyan indokolással, hogy az illető — beteges. Ilyenkor nagy csodálkozással veszik tudo­másul, hogy ebben a munkakörben az egészséges is könnyen megbetegszik, nemhogy a beteg meggyógyulna. Bizony, egész embert kíván az erdő, a vad gondozása, védelme, ragadozók, fa­tolvajok és orrvadászok leküzdése, mind az a sok, ma már intenzív, belterjes és tervszerű munka, amit egy szóban úgy szoktunk kifejezni, hogy: vadőr. Mert maga a nagy feladat ott oldódik meg kint az erdőben, rekkenö kánikulá­ban, viharban, hóban, esőben és nem az íróasztalok fényesen csillogó lapján. A vadőr hajnali kett ökör -háromkor kel, nincsen nyolcórás munkaideje, öreg este, éjszaka vetődik haza, mikor mások már rég kipihenték magukat. Munkája közben nincsen társasága, nem várja az üzemi étkezde, legtöbbször még a falutól is messze lakik, ahol a legszükségesebb be­szerzése is gondot, fáradságot jelent. Hányszor lepi meg a vihar kint az erdőn. Hányszor tapossa a sarat, havat, hány­szor kell, hogy elfelejtse azt, hogy a nap­tár vasárnapot, vagy ünnepet mutat, mert az erdő, a vad nem ismer ilyet és őneki azokhoz kell alkalmazkodnia. És ne felejtsük el azt sem, hogy meny-A vadállomány gondozása, vé­delme a ragadozók és crvva­­dászok ellen egész embert kí­ván. Felvételünkön megörökí­tett Václav Kojan, lomnicei vadőr, odaadással végzi felelős­ségteljes munkáját. (ksz) nyíre más, ha valaki egy vagy kéthóna­­ponként vetődik el az erdőbe, amikor már nagyon megúnta a várost, amikor legal­kalmasabb az idő, legszebben sült a nap, és megint más, ha valaki napról napra oda van kötve függetlenül a kedvétől, idő­járástól, vágyaitól. Igaz, itt nincsen ál­landó és közvetlen ellenőrzés. Ezért mon­dom, hogy egész embert kíván az erdő, mert a vadőr legfőbb ellenőre - a sajó' lelkiismerete. És, ha ilyennel nem rendel­kezik, akkor rövidesen nagy árat kell fi­zetnie. Mert előbb vagy utóbb, minden kiderül. Hogyan száműzte területéről a sokféle szárnyas kártevőt, rókát, mi­egyebet? Hogyan alakult a keze alatt az ivararány? Milyen állapotban van a be­rendezés? Van-e ennivalója a vadnak? Téti takarmánya? Hát a tröfeás vad selej­f-----------------------------------------------------­TARTALOM VADÁSZAT Dénes István: Hajnaltól éjsza­káig ....................................................65 NÖVÉNYTERMESZTÉS Dr. Frideczky Ákos mérnök: A répa és a kukorica ápolásá­nak agrotechnikai irányelvei . 86 TALAJERÖFOKOZÄS Vinár Emánuel mérnök: Öntö­zéses trágyázás .........................87 Állategészségügy Dr. B e r é n y i Tibor: Védjük borjainkat a tarlósömör ellen , 88 tezése, hogyan áll? Az erdő- és mezőgaz­dasági vadkárokat elhárítja-e? Orrvadá­szat? Tervteljesítés? Mert ilyen is van az erdőben. Mennyire hasznot hajtó a vadgazdálkodás? Ért-e a kút y aidomít ás - hoz? Ezért tudjuk és valljuk, hogy ezt a munkát csak odaadással, szenvedéllyel lehet csinálni, ezt a munkát élni kell, nem pedig — elvégezni. Mert kell annak a tuda­ta is, hogy olyan feladatot vállalt, amit befejezni sohasem lehet, és minél jobban csinálja, annál kevésbé, hogy valaki egy­szer majd átveszi tőle a munkáját. Eleven lénnyel, nem pedig holt anyaggal dolgo­zik, tehát mindig arra kell gondolnia, hogy sok idő, értetem, szív kell a jó eredmé­nyekhez, de tönkretenni azokat nagyon gyorsan is lehet. Dénes István Hajnaltól éjszakáig

Next

/
Thumbnails
Contents