Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-01-16 / 5. szám
malacok csecs alatti fejlődése, illetve 8—10 hetes kori súlya, kondíciója és vitalitása alapvető fontosságú későbbi fejlődésük, növekedőképességük szempontjából. A 8—10 hetes kori fejlettség és erőállapot pedig — az öröklött hajlamon, a méhen belüli életben elért fejlettségen, az elhelyezésen s gondozáson, valamint a szopott anyatej mennyiségén ás minőségén kívül — nagymértékben attól függ, hogy kezdettől fogva milyen takarmányokat nyújtanak a malacoknak. Ez alatt nemcsak azt kell érteni, hogy takarmányaik mennyi szénhidrátot, zsírt, fehérjét, ásványi anyagot és vitamint tartalmaznak, hanem azt is, hogy menynyire felelnek meg természetüknek, szopóskori ízlésüknek. Az Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Tanszékének kísérleti telepén kilencvenhárom szopósmalaccal, illetve tizenegy alommal érzékszervi vizsgálatokat végeztünk annak megállapítására, hogy a gyakrabban etetésre kerülő különböző abrakfélék mennyire ízlenek a szopós malacoknak. Módszerünk a következő volt. A nagyméretű kutricák mindegyikét — melyekben a malacok anyjukkal tartózkodtak — vasráccsal két részre osztottuk. Ezzel elértük, hogy az anyakoca a kutricának csak az egyik részében tartózkodhatott, munkával a két ellentétes tulajdonságot, a korai ivarérést és a nagyobb testsúlyt kapcsoljuk egymáshoz. A céloknak megfelelő irányú termesztői munkával párhuzamosan a tojásnagyságra is tudunk szelektálni. Ez nem jelent különösebben nehéz munkát, mert — amint az ismeretes — a tojássúly örökölhetőségi értéke 60—65 %. A végső következtetés levonva meg kell állapítani, hogy e módszerek alkalmazásához szükséges feltételek megteremtésével jelentős hozamnövelő lehetőség feltárása valósul meg. Ahol a feltételek megvannak, eleve nagyobb termelőképességű állomány beállítása lehetséges, melynek hozamát az említett módszerekkel még fokozni tudjuk. Ahol viszont a szükséges feltételek csak részben állnak rendelkezésre, olyan állomány beállítására kényszerülnek, amely a fenti módszerek alkalmazásakor többet termel ugyan, de nem teszi lehetővé a módszerek alkalmazásának leggazdaságosabb kihasználását. A legnagyobb hibát azonban akkor követik el, amikor a szükséges feltételek ugyan lehetővé tették a nagyobb termelőképességű állomány tartását, de ezt a lehetőséget nem használják ki. Mindezektől függően a módszerek alkalmazásának eredményeként 15—30 %os őszi-téli hozamnövekedéssel számíthatunk. A szélső értékek távolságában a módszerek alkalmazásának tökéletességi foka a beállított állomány képessége, az üzem hozzáállása és a szakember képzettsége játszik szerepet. A „Baromfitenyésztés“ nyomán: MOLNÁR FERENC Műszaki Középiskola tanára a dunajszkásztredai Mezőgazdasági Mennyire ízlenek a különféle abrakok a szopós malacoknak? a malacok viszont mindkét részben tetszés szerint, mert átfértek a rácson és szabadon átjárhattak. A kutricának abban a részében, ahova a koca nem juthatott be, rekeszekre osztott önetető állt. A vizsgálatra szánt abrakféléket ezekben a rekeszekben helyeztük el egyenként és egymástól elkülönítve. Egy rekeszben szénsavas mész, egyben pedig takarmánysó is állt mindig a malacok előtt. A friss ivóvízről állandóan gondoskodtunk. A malacok 10 napos koruktól 60 napos korukig éjjel-nappal szabadon válogathattak az egyes abrakfélék között. legjobb fejlődési lehetőséget biztosítani, ha a rekeszekre osztott önetetőkben állandóan bő választékban állanak előttük — száraz állapotban! — a különböző abrakfélék és ásványi anyagok. Tizenegy vizsgálatunk összesen kilencvenhárom malacából életük 10—60 napja folyamán egyetlen elhullás sem fordult elő, s bár a szopott anyatejen kívül csak a felsorolt takarmányokat fogyaszhatták, mégis választási átlagsúlyuk 16 kg volt. (Almonkét átlag 8,45 malac került leválaszHárom vizsgálatban — három különböző alomnak, illetve összesen 27 malacnak — a következő négyféle abrakot bocsátottuk válogatásra, s közülük a következő arányban válogatták össze takarmányukat a malacok (a zárójelben közölt számok a szélső értékek százalékát jelzik): 1. borsódara 2. árpadara 3. búzakorpa 4. húsliszt 52.30 % (49,85—53,60) 34.30 % (34,02—34,54) 7,44 % ( 5,59—10,84) 5,96 % ( 4,77— 6,60) 100,— % Öt vizsgálatban — öt különböző alomnak, illetve összesen 35 malacnak — a következő négyféle abrakot bocsátottuk válogatásra, amelyekben ilyen arányban válogatták össze a takarmányukat: árpadara 83,60 % borsódara 22,56 % kukoricadara, 8,92 % húsliszt 4,92 % 100,— % (53,88—73,91) (13,04—28,75) ( 4,54—15,54) ( 3,65— 8,53) Három vizsgálatban — három külön böző alomnak, illetve összesen harmincegy malacnak — pedig a következő hatféle abrakot bocsátunk válogatásra. Ezekből ilyen arányban válogatták össze takarmányukat: árpadara 42,30 % borsódara 37,24 % kukoricadara 13,56 % búzakorpa 1,32 % húsliszt 4,30 % extr. szójadara 1,28 % 100,— % (39,62—48,92) (36,77—37,72) (11,96—15,08) ( 0,46— 2,11) ( 1,84— 7,18) ( 1,10— 1,39) A felsorolt számadatok arra engednek következtetni, hogy a szopósmalacok valamennyi abrak közül az esetek túlnyomó részében az árpát tartották a legízletesebbnek, utána pedig a borsót. A kukorica sokkal kevésbé ízlett nekik, mint az árpa és a borsó, bár ízletességi sorrendben a harmadik hely kétségtelenül megilleti. Negyedik helyen lehet említeni a húslisztet, ötödiken a búzakorpát. Ez utóbbinak az ízletessége esetenként igen különböző. Az extrahált szójabab-darát a malacok általában csak a legkisebb mennyiségben kívánták. A vizsgálataink folyamán szerzett tapasztalatok arra is engedtek következtetni, hogy a szopós malacok egyedi igényeit valószínűleg olyképpen lehetne üzemi viszonyok közt is a legtökéletesebben kielégíteni, illetve istállózott körülmények közt úgy lehetne részükre a tásra). A malacok által összeválogatott, illetve elfogyasztott abraktakarmány fehérje-koncentrációja a különböző vizsgálatokban 15—20 % között ingadozott, átlagban 18 % volt. A szopós malacok szabad takarmányválogatásos etetésének nagyüzemi megvalósítása úgy történhetne, hogy megfelelő búvónyílások és malacfolyosók létesítésével 4—8 alom egyedei látogatnának egy-egy önetetőt, amely mellett önitató is állna, fgy az „önkiszolgálás“ tökéletes lehetne. Amikor időnként reszelt sárgarépát vagy fölözött tejet is kapnak, azt szintén az önetető mellett, egy-egy megfelelő formájú vályúban lehetne eléjük helyezni. Főleg takarmányelosztási takarmánykészletgazdálkodási szempontból a válogatásos „önetetési“ módszer általában mégsem látszik bevezethetőnek, bárha erre törekedniük kellene nagyüzemeinknek. Erre az esetre, ha a szopósmalacok takarmányozását nem malactápra alapoztuk, ízletességi szempontból a következő összetételű abrakkeveréket tartjuk ajánlhatónak: 43 % árpadara, 35 % borsódara, 12 % kukoricadara, 5 % húsliszt, 4 % búzakorpa, 1 % extr. szójabab-dara 100 % Ehhez jönne természetesen a szükséges ásvényianyag-kiegészítés; takarmánygyári készítmények esetében pedig nyomelemek, vitaminok, antibiotikumok is. A különböző „céltakarmányok“ gyári, keverőüzemi előállítása ma már mind nagyobb méretekben történik. Az egyes abrakfélék mind nagyobb mennyiségben kerülnek összekeverten forgalomba. A takarmányok ízesítésének figyelembevételére tehát feltétlenül gondolni kell. Dr. SZÉCSÉNYI ÁRPÁD, tud. kutató SÜPEK ZOLTÁN, agráregyetemi adjunktus
