Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-01-16 / 5. szám

AZ ORSZÁGOS VITÄBÖL, amelyben a szocializmus építésének eredményei­ről tárgyaltak, nagyon sok új gondo­lat fakadt, mely megszabja gazdasá­gunk politikai és kulturális életünk irányát. Felelősnek lenni saját munkádért az egész társadalom előtt, ez az elv nem egy munkást, munkáscsoportot gondolkoztatott el. Az Ivánkái Állami Gazdaság igazgatóságának is megra­gadta ez a gondolat a figyelmét. Gyű­léseket hívtak össze, melyeken röviden ismertették a vita anyagát, hogy ez­által a munkások tegyék magukévá ez eszméket, s legyenek terjesztői az új gondolatnak. A GYŰLÉSEK KÖZÜL az alzsbetin dvori volt a leghasznosabb, melyet a kacsatenyésztők tartottak. Különösen értékes volt az állami gazdaság igaz­gatja, Ostruchovsky elvtárs beszá­molója. Főleg a fentebb említett gon­dolatot bővítette ki hasznos és hozzá­értő felszólalásával. Példákat hozott fel, majd összehasonlította a magán­­gazdaságban és a közösben végzett munkát. Ha valaki a magántulajdoná­ban ..végez munkát, azt úgy csinálja, hogy abban ne legyen semmi hiba, javítanivaló. Aki a maga disznaját, tehénét gondozza, az mindig a legjob­bakat adja neki, hogy jól hízzon, örül, ha az állat szép. Igen, így lehet jó eredményeket elérni. De miért? Mert az ilyesmihez nemcsak két dolgos kéz kell, hanem érzés is. Míg valaki saját munkáját végzi, ezt mindig jól csinálja, Ám, amikor a közösben csinálja ugyanezt, mintha kicserélték volna. Elvész belőle minden. Talán nem érez a munkája iránt semmit, csupán szá­raz kötelességből teszi. Kevés bennük a lelkiismeret. Olykor, munka közben, ha valami nem sikerül, vagy nincs türelmük a megkezdett munkát ren­desen befejezni, sokszor hallani: „Úgysem az enyém, jól van ez így" és ehhez hasonló megjegyzéseket. NEM ELVTÁRSAK, ez így nincs rendjén. Hiszen amit a közösben csi­náltok, azt is magatoknak csináljátok. Ha kövérebb a sertés, neked is több hús, zsír jut. Ha a tehenet jól eteted, kisfiádnak több tejet adhatsz, és így sorolhatnám még tovább. pfetérek még egy fontos tényezőre: a, munkaidő betartására. — Képzeljetek el egy gyárat, ahol szalagmunka folyik. Ha egy munkás hiányzik, valaki helyettesíti vagy szünetel a munka. Egymás nélkül nem tudnak az emberek dolgozni. A mező­ntonín NOVOTNY elvtár», a CSKP első titkára 1662. de­cember 4-én Csehszlovákia Kommunista Pártja XII. kongresszusán elhangzott beszámolójában, többek között mély elemzés tárgyává tette a mezőgazda­­sági termelés jelenlegi helyzetét. A beszámoló rámutat azokra a hibákra és hiányosságokra, amelyek komoly nehézségeket okoznak közellátásunk­ban és népgazdaságunk egyéb szaka­szain. Amikor az ember a beszámolót ol­vassa, önkénytelenül is arra a meg­állapításra jut, hogy a mezőgazdasági vezetés színvonala jóval alulmarad a nagyüzemi gazdálkodás követelmé­nyeinek színvonalától. De vajon le­hetséges-e tovább fejleszteni a mező­­gazdasági termelést, a jelenleg ren­delkezésünkre álló szakképzett mun­kaerőkkel? Nyugodtan megadhatjuk a feleletet: Nem! Egyáltalán nem! Mert a jövő igényes feladatainak valóra váltása több szakmai tudást, a kor­szerű technika és technológia helyes gyakorlati felhasználását követeli meg. A hiba pedig éppen abban rejlik, hogy az EFSZ-ek és az állami gazdaságok jelenlegi vezetőinek alig 25 °/o-a ké­pesített szakember, vagy legalábbis Több képesített szakembert a mezőgazdaságba Tettek kövessék az Ígéretet középfokú mezőgazdasági képesítéssel rendelkező egyén. Ha tehát célunk a termelési felté­telek megteremtése, a növénytermesz­tés és állattenyésztés szakaszán, va­lamint áttérni a belterjes a nagyüzemi termelésre a korszerű technika tel­jesmérvű felhasználásával, ehhez ele­gendő szakképzett, főleg - vezető ká­derre lesz szükség. Egy percig sem kétséges, hogy ezek valóraváltása fo­lyamán sok akadállyal kell megküzde­­nünk, mert amint a gyakorlat bizo­nyítja, sok helyen még ma is a só­­gorság-komaság elve alapján intézik a szövetkezet vezetését. Célul tűztük ki, hogy 1970-ig a me­zőgazdaságot lényegében az ipar szín­vonalára emeljük. Éppen ezért szük­séges, hogy mezőgazdaságunkat szak­képzett munkaerőkkel erősítsük meg, főleg fiatalokkal. Azonban meg kell teremteni számukra az előfeltételeket. Mert amint az eddigi gyakorlat mu­tatja, a legtöbb fiatal szakember szá­mára nem adták meg annak lehető­ségét, hogy bebizonyítsa szakmai tu­dását, rátermettségét, sőt nem egy esetben egyenesen eltanácsolták őket a földtől. Igen érdekes eredménnyel végző­dött a Komáromi Járási Pártbizottság vizsgálata. Ugyanis vizsgálatot haj­tottak végre annak a megállapítására, hogy a Komáromi Mezőgazdasági Technikum öt évvel ezelőtt végzett növendékei, szakemberei a mezőgaz­daság mely szakaszán tevékenyked­nek. Megállapítást nyert, hogy a vég­zett szakemberek közül egyetlen egy sincs a mezőgazdaságban. Legtöbbjük népgazdaságunk egyéb, sokszor kevés­bé fontos szakaszán működik. Ugyancsak, mint hiányosságot em­líthetjük, hogy az egyes járások terü­letén 300 — 400 szakember — legtöbb­jük közgazdász — működött. Felada­tuk a szövetkezetek gazdasági mene­tének ellenőrzése volt. önként adódik a kérdés: nem volna-e helyesebb, ha ezek a szakemberek az ellenőrzés he­lyett. a termelés közvetlen irányítását látnák el? Szakmai tudásukkal és gya­korlati útmutatásaik alapján a mező­gazdasági termelés lényeges növelé­sét segítenék elő. Az elkövetkező időszak folyamán fokozott figyelmet kell szentelni a szakkáderek nevelésének. Már az is­kolai szakma-választás alkalmával oda kell hatni, hogy a mezőgazdasági pá­lyára necsak a legrosszabb előmcne­­telű tanulókat tanácsoljuk. És főleg ne legyen ez az eltanácsolás kény­szerű, mert ezzel csak fölösleges ki­adást okozunk államunknak és a kí­vánt cél érdekében kevés eredményt érünk el. Végre mindannyiunknak tudatosítani kell, hogy siránkozással, kibeszéléssel nem sokra megyünk. Mindannyiunk összefogására van szükség, ha való­ban meg akarjuk valósítani a CSKP XII. kongresszusának határozatát. Eh­hez pedig elsősorban sokkal több ké­pesített szakemberre lesz szükség. ANDRISÉIN JÓZSEF (Komárno) Egyre több a komplexbrigádok száma Befejeződött a nyltral járás kom­­plexbrígádjai vezetőinek iskoláztatá­sa. A résztvevők elhatározták, hogy ebben az évben a kukoricát, a gabo­naféléket, cukorrépát és az évelő ta­karmányokat az új technológia ér* vényrejuttatásának segítségével taka­rítják be. A múlt évben a nyltral já­rásban 17 komplexbrigád működött. Ebben az évben számuk 55-re emelke­dik és összesen 48 ezer hektárt fog­nak művelni, ami 68 °/o-át teszi ki a járás szántóterületének. Az új technológia bevezetésével és a jó munkaszervezéssel kimagasló eredmé­nyeket értek el a járás szövetkezetei és állami gazdaságai. A szládecskovol EFSZ brigádja elsőként végezte el az őszi munkát. Jól dolgozott a leho­­tal EFSZ brigádja Is, amely 58 ezer koronát takarított meg, és a tervét 104 °/o-ra teljesítette. Január második felében négynapos tanfolyamon vesz részt a járás komplexbrígádjainák 350 tagja. Ha­sonló Iskolázásokat rendeznek Január hónapban a nyugat-szlovákiai kerület járásaiban Is. (CTK) I/’ apcsol a felvonó. Alig váltunk pár szót, és máris a tizenegye­dik emeleten széliünk ki. Körsétát te­szünk az épület tetején. Kattan a fényképezőgép lencséje, és megörö­kíti az épülő diákotthonokat, öreg Nyitra, új Nyitra egymás mellett szé­pen megfér. Bár az új lakónegyedek tízemeletes házai megtörik a város harmóniáját. A Nyitra folyóba cso­dálkozó tizenegyemeletes mezőgazda­­sági diákotthon is hirdeti, hogy Nyit­ra egyetemi város lett. Jozef Befíovsky bemutatja a diák­otthont. Korszerű, szobák könyvtá­rakkal ellátva és a négyes-hatos la­kócsoportokhoz zuhanyfürdő is járul. A földművesifjúságnak meg van adva minden kényelem a tanuláshoz. És mégis valami kesernyés ízt érez az ember, amikor a labirintusokból kijut a friss levegőre. Többek között egy diákkal beszélgettünk a tizenegyedik emeleten. A jövő felől érdeklődtünk. — A mezőgazdaságba megy dolgoz­ni? Nem lepődik meg a kérdésen, szin­te természetesnek találja. — Nálunk, keleten, kevés a szak­ember. Az én falum Szmiglonec (hu­­mennéi Járás) elég kicsi, a szövetke­zet sem nagy. De ha egyesülnek a szomszédokkal, lesz hol dolgozni. Szeretem a mezőgazdaságot — mond­ja befejezésül Michal Svitic. — Sokan kedvvel kezdenek tanulni, sikeresen leteszik a vizsgákat, de az elhelyezéstől, az élettől, valahogy fél­nek. Évente körülbelül százan teszik le az államvizsgát, de falura, a me­zőgazdasági termelésbe, szövetkeze­tekbe, állami gazdaságokba kevesen kerülnek. Vajon miért? Elbeszélgettünk a tanárokkal, az agronómiái fakultás kádernyilvántar­tóival. — Mi már félünk a kérdésektől, ha a káderek elhelyezéséről van szó — jelenti ki Vincent Kvinta káder­nyilvántartó. - Olyan diákjaink is voltak, akik úgy eltűntek, hogy elég lenne nyomukra akadni. Bizony so­kan nem lépnek munkába az iskola elvégzése után. Többen elmennek ka­tonának, onnan pedig igen kevesen kerülnek vissza a mezőgazdaságba. Újabb diákotthonok épülnek a me-pp. zőgazdasági főiskola hallgatóinak!;;:;;: számára („légi“ felvétel a mező-pipf gazdasági diákotthon tetejéről.) |jc (Foto Balla)í: Égető kérdés — Önök szerint a végzett diákok közül miért helyezkednek el kevesen a termelésben? —Több okot, is felsorolhatnánk. Elsősorban meg kell mondani, hogy többen leértékelik azt a munkabe­osztást, amelyet a szövetkezetekben és állami gazdaságokban kapnak, és nagyon helytelenül azt képzelik, hogy a főiskolát végzett mezőgazdasági szakembernek a kísérleti intézetben van a helye. Nincs lakásuk és a gya­korlati szakemberek kevéssé segítik őket. Emiatt aztán még azok is ott­hagyják a szövetkezeteket, akik az iskola elvégzése után munkába áll­tak. A legfőbb ok azonban, hogy a járási nemzeti bizottságok nem tart­ják elég pontosan nyilván az iskolá­ból kikerülő szakembereket. A múlt év júniusában fakultásunkon 110-en végeztek. A kelet-szlovákiai kerület­ben 50 végzett tanulóból 26, a kö­zép-szlovákiai kerületben 34-ből 16, a nyugat-szlovákiai kerületben 26-ből 5 nem foglalta el az iskola által elő­irányzott munkahelyet. Persze, még ez a számadat sem pontos, mert az­óta még többen „lemorzsolódtak“. — Főleg hova mennek a szakembe­rek? — Sokan a kísérleti állomásokon kötnek ki. A Piestyani Kísérleti Állo­más például 3 tanulót vett fel, pedig elhelyezési papírjaik nem oda szól­tak. Valahogy úgy néz ki a helyzet, hogy a kísérleti állomásokon felduz­zad a szakértők száma, még a járá­sokon is találkozunk szakemberekkel, de a szövetkezetekben még a meg­levő szakerők száma is állandóan csökken. Milyen szép szám, hogy évente 100 mezőgazdasági főiskolai hallgató ke­rül ki a Nyitrai Mezőgazdasági Fő­iskolából. Sajnos, még sem nyugtáz­hatjuk örömmel. A befektetés nagy, gyönyörű internátus, minden lehető­ség megadva a tanuláshoz, de az eredmény elszomorító. Pártunk XII. kongresszusának határozata kimond­ja, hogy évente legalább 40 000 fia­talt kell megnyerni a mezőgazdaság számára, akikkel tanoncviszonyt kell kötni. Egyidejűleg növelni kell a kö­zépiskolai és főiskolai végzettségű mezőgazdasági szakemberek számát, s gondoskodni kell arról, hogy ta­nulmányaik elvégzése után a mező­­gazdaságban dolgozzanak. Szó van arról is, hogy a hivatalokban és más népgazdasági ágakban működő mező­­gazdasági szakemberek ezentúl a mezőgazdasági üzemekben dolgozza­nak. Vajon a járási nemzeti bizott­ságok nem gondolkodhatnának-e el mélyebben a kongresszus határozatá­nak ezen a pontján? Évente millió­kat áldozunk a Nyitrai Mezőgazdasági Iskolára,- újabb korszerű diákottho­nokat építünk, és' ezzel szemben a végzett diákok 50 %-a — beszámítva az utólagos lemorzsolódást Is — nem kerül a mezőgazdasági üzemekbe. Jó lenne már napirendre tűzni ezt a fontos problémát. Balla József Kálmán bácsi ötven év körüli, őszülő üstökű bácsi nyitott be minap a lúcsi szö­vetkezet irodájába. Pirosfedelű pártkönyvecskét vett elő, s párt­illetményét rendezte, majd a bé­lyegeket beragasztotta. , — Szeretem, ha rendben van — mondogatta. Ezt követően az elnök iránt érdeklődött. — Nincs itt! Tessék kicsit várni. A könyvelő székkel kínálta Kál­mán bácsit. Míg az várakozott, el­eredt a szava. Munkájáról beszélt. Kiderült, hogy Puha Kálmán a szö­vetkezet legjobb sertésgondozói közé tartozik. A szocialista munka­verseny győztese, s szorgalmas munkájáért nemegyszer kapott már kitüntetést. Meglátogattam ezt a sertésgon­dozót a munkahelyén is. Éppen a legnagyobb munkában találtam, de szakított kis időt arra, hogy elbe­szélgethettem vele. — Lassan már négy esztendeje lesz, hogy állatgondozó vagyok. Jelenleg 30 anyakocát etetek.. — És milyen eredménnyel? — Nem akarok dicsekedni, de a múlt évben az elsők között voltam. Most is nálam a versenyzászlő. Már harmadik éve. Tavaly például 14 — 15 malacot választottam el átlag­ban anyakocánként. Bizony, ha azt akarjuk, hogy elegendő hús, zsír, tej kerüljön mindnyájunk asztalára, igyekez­nünk kell minél több hízósertést nevelni. A sertéstenyésztés az a termelési ágazat, ahol a legkisebb költséggel gyorsan tudunk húst előállítani. A beszélgetésünk végén úgy gon­doltam, Kálmán bácsinak sok ré­sze van abban, hogy a lúcsi szö­vetkezet teljesíteni tudta múlt évi húseladási tervét. Ha sok-sok olyan szorgalmas és munkája iránt felelősséget érző dolgozója lenne a szövetkezetnek, mint Kálmán bácsi, akkor nemcsak teljesítették, hanem túl is szárnyalhatták volna a tervet. Bittera Margit (Safarikovo) 1963. január 16. gazdaságban is egymásra vagyunk utalva. Hányszor várni kell, mert va­laki hiányzik. Munka közben pedig gyakran fordul elő, hogy némelyik hosszabb szüneteket tart, esetleg vi­tába keveredik szomszédjával. Meny­nyi értékes percet veszítünk ezzel. Akiben e három tulajdonság: a pon­tosság, a munka iránti érzés, és a be­csület megvan, ott nem marad el az eredmény sem. Példa erre Kovács elvtárs a sertéshizlalda munkása, aki becsületes munkájáért elismerést ér­demel. A GYŰLÉS VÉGÉN a kacsatenyész­tők kötelezettséget vállaltak, hogy 1963-ban teljesítik tervezett felada­tukat, minden munkás résztvesz az esti iskolázáson, 16 leány távúton végzi el a mezőgazdasági mesterisko­lát. Tudják, hogy az új gépek a tech­nológia fejlődése nagyobb szakkép­zettségű embereket követel. Csakis így tudják biztosítani pártunk XII. kongresszusának határozatát: 1970-ig elérni az ipar színvonalát. A munkások örömmel vállalták a kitűzött feladatokat. Határozott meg­győződésük, hogy mindezt el is érik. SZ. J. Tanulságos vita a modríkamenyi és lu­­csenyeci erdőgazdaság, a podrecsani és kalino­­vói Magnezit és még több más üzem. Ezek az üzemek vállalásaik tel­jesítésével biztosítják, hogy valóban szívügyük a mezőgazdasági ter­melés fellendülésének segítése. Azokat a véd­­nökségi üzemeket, ame­lyek csak papíron ké­szítik a komposztot, emlékeztetjük az alábbi közmondásra: „Az ígé­ret szép szó, ha meg­tartják úgy jó!“ A jövőben hasonló hiányosságoknak nem szabadna előfordulni, mert csakis közös aka­rattal, összefogással, kölcsönös segítéssel emelhetjük a mezőgaz­daság színvonalát. Kajtor Pál (Zselovce) A lucsenyecl járásban is nagy fontosságot tu­lajdonítanak a kom­­posztkészltésnek. A véd­nökség! üzemek is ki­tettek magukért, s kö­telezték magukat, hogy 50 000 m’ komposztot készítenek. Ez a kezde­ményezés valóban di­cséretre méltó, de az eredmény, amely csupán 10 500 m3 komposztban mutatkozik meg már ennek ellenkezőjét, vagyis azt igazolja, hogy a lucsenyeci járás egyes védnökségi üzemei mint például a lucsenyeci Béke üzem, a pőtori bá­nya, lovinobanyai t*ag­­hezitüzem, az állami utak csak szavakkal, papírra írt ígéretekkel segítik a komposztké­­szítésben az EFSZ-eket, Kötelesség vállalását becsületesen teljesítette a filakovói Béke üzem, Napjaink egyik leg­fontosabb feladata, a mezőgazdasági termelés fellendítése. Mindent elkövetünk annak érde­kében, hogy földjeink évről évre többet te­remjenek és ezáltal több hús, tej, tojás jus­son a dolgozók aszta­lára. Ha mindezt el akar­juk érni, nagy gondot kell fordítanunk a talaj termőképességiének nö­velésére, Ki kell hasz­nálni minden lehetősé­get, amely a termőké­pesség növelését előse­gíti. Jelenleg országos mozgalommá fejlődött' a komposztkészítés, amelynek valóban nagy jelentősége van, mert így minden üzemben könnyen és olcsón ju­tunk a föld termelé­kenységét növelő táp­anyagokhoz.

Next

/
Thumbnails
Contents