Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-06-02 / 44. szám

Szakkérdésekre válaszolunk • Hallottad már? • Mezőgazdasági kis lexikon * Csináld meg magad! • Milyen idő várható • Gyümölcsé szét - szőlészet • Méhészet * Szakkérdésekre válaszolunk • Gyümölcsé szét - szőlészet * Szakkérdésekre válaszolunk 9 Hallottad már? • Mezőgazdasági kis lexikon • Csináld Időszerű figyelmeztetés a dinnyetermesztőknek Május 24-én reggel sűrű ködre ébredtünk. A köd a dinnye első­számú ellensége, ha hozzátársul még a nyirkos, csapadékos időjá­rás, forró napsütésekkel váltakoz­va. Első teendőnk ilyenkor a kiül­tetett és fejlődésnek indult dinnye permetezése 1 %-os Novozirral, vagy 0,5 %-os bordói lével. Ha közvetlen a permetezés után eső jön a dinnyére, újbői meg kell is­mételni a permetezést. Jó időjárás esetén is a permetezést 2 — 3 he­tenként meg kell ismételni: Amint A szarvasmarha fertőző betegségei További • fertőző, aránylag gya­kori betegség a 1 é p f e n e. Lép­­láznak vagy lépüszögnek is mond­ják ezt a talajbetegséget, amelyet nedves, mocsaras rétekről, árte­rekről szed fel a legelő állat. A lépfene bacilíusa élő szervezetben osztódás útján szaporodik, az el­hullott állatban pedig spórákat (egysejtű esíramagot) termel. A bacillus elég hamar elpusztul. Sem a nagy hideget, sem a nagy mele­get nem bírja és a gyomornedv gyorsan, egynegyed óra alatt vé­gez vele. A spóra azonban nagyon soká, hosszú évekig elél és meg­tartja fertőző képességét. A fer­tőzött talajról származó fű, takar­mány, az ilyen helyeken levő kutak vize, sőt még rfa lépfenés állat csontjából készült csontliszt is fertőz. Az ember megkaphatja a lépfenét. Egyik állat a másikat közvetlenül nem fertőzi. A betegség az állaton 3—14 napi lappangás után tör ki. Az állat először nyugtalan, azután bágyadt lesz. Fejét lehorgasztja, szemeit kimereszti. Időnkint reszketés fog­ja el, és különösen a hátsó része remeg. Járása tántorgó, láza erős és az egyes testrészek hol forrók, hol hidegek. A beteg állat nehezen lélegzik, szíve gyorsan, egyenet­lenül ver. Kezdetben székrekedése van, pár napon belül már olyan erős hasmenése, hogy sokszor tiszta vért ürít. Vizelete sötét színű, véres, a tej nemcsak elapad, de ami fejhető, az is hasznavehe­tetlen. keserű, nyúlós, véres és sárga színű. Amikor a láz hirtelen csőkké^ az állat elhullik. Van olyan szarvasmarha, amelyik napokig húzza a betegséget. A má­sik pár óra alatt elpusztul. A lép­fenés állat lépe duzzadt, sötét színű és ha késsel bevágják, szét­folyik, mint a kátrány. Ha valahol fellépett a lépfene, ott vérsavóval beoltjuk az állo­mányt. Az oltás az egészséges ál­latot biztosan megvédi a fertőzés­től, de még a beteg is meggyó­gyulhat, ha pár napon keresztül, minden nap beoltjuk. Újabban penicillint használnak a beteg állat gyógyítására. Legtöbb­ször használ is. Azonban ne várjuk be, hogy lépfenés megbetegedés forduljon elő, hanem használjunk előzetes védőoltást. Legelterjedtebb a Pasteur-féle módszer. Ez a francia tudós volt az első, aki kísérletezése során rájött arra, hogy a lépffcne csírái 42—43 fokos húslevesben egy ideig igen jól érzik magukat, szaporodnak, de azután gyengül a hatásuk, majd elpusztulnak. Ilyen viszonyok kö­zött a bacillusok nem képeznek spórákat. Pasteur ezzel a húsleves­tenyészettel kísérletezett. Amikor a bacillusok életereje már gyen­gült, de még nem pusztultak el, hanem csak .megszelídültek“, be­oltotta velük a kísérleti állatokat. Bizonyos idő múltán újra beoltotta őket, mégpedig másodszorra élet­­erősebb, virulensebb tenyészettel. A kétszer beoltott állatok nem be­tegedtek meg. De amelyik állatot csak a másodszor használt „erő­sebb“ anyaggal oltotta be, az el­pusztult. Ez a Pasteur-féle oltás egy évre mentesíti az állatot a lépfenétői. Tavasszal, 1—2 héttel a legelőre hajtás előtt oltunk vele. Az oltóanyagot a váll mögötti tájékon bőr alá adjuk. Az első ol­tás után 14—21 nap múlva követ­kezik az erősebb tenyészettel a második. Az oltásnak igen ritka esetben van következménye: leg­a dinnye az érés időszakába lép, már ne permetezzünk. A dinnyetáblát időnként járjuk be és az esetleg megbetegedett — főleg a barnafoltos, antraknózis gyanús növényeket — reggel har­matos állapotukban szedjük össze és vagy égessük el, vagy távol a dinnyetáblától mélyen ássuk el. Száraz időben az ilyen növényeket ne bolygassuk, mert csak a beteg­ség csíráinak terjedését segítjük A másik nagy ellensége a diny­­nyének a gyom. Amíg csak lehet, Szakkérdésedre-váSasícSiiíil feljebb kisebb hőemelkedés, fáj­dalmas duzanat, elvétve elvetélés. Szarvasmarhákat saponinos vek­­ciőval elég egyszer oltani. A lépfene elleni oltás egészen biztos. Teljes értékűvé azonban csak 12—14 nap múlva válik. A várakozási idő alatt a beoltott állatokat erősebb munkától, meg­hűléstől, minden káros behatástól óvni kell. Sercegő üszők (Gangraena emphysematosa). A sercegő üszők is veszedelmes nyavalyája a szarvasmarhának. Szerencse, hogy csak egyes vidé­keken fordul elő. A fiatal szarvas­­marhát támadja meg. Spórás anaerob (levegő nélkül élő) becillus okozza ezt a talaj­­betegséget, amelyet szintén a mo­csaras, iszapos, ártéri legelőkön szed fel a szarvasmarha, vagy fer­tőzött takarmánytól, ivóvíztől kap­ja meg. Ha azután a szervezetre olyan helyre kerülnek a bacillu­sok, ahol egészen jelentéktelen izomsérülés vagy vérömlés van, akkor a spórák elszaporodnak és mérgező anyagokat termelnek. A méreg felszívódik a vérkeringés­be, és a fertőzés helyén gyulladás lép föl. A fertőzés után pár nap alatt kitör a betegség. A sercegő üszögben megbetege­dett szarvasmarha nem eszik, nem kérődzik, erősen lázas. Rendszerint sántít is, és elmarad a társaitól. A combján, farán, a kereszttájon, lapockán, a szűgyön vagy a nya­kon, esetleg a nyelven és a torok­tájon gyorsan nagyobbodó daganat támad. Ez a daganat nagyon érzé­keny és meleg. Később a közepén a bőr elsötétedik, fekete, száraz és olyan érzéketlen lesz, hogy azt sem érzi meg az állat, ha belemet­szünk. A daganat enyhe nyomásra sercegő hangot hallat, kopogta­tásra meg úgy szól, mint a dob. A daganatban sok a gázbuborék. Ezek adják a sercegő hangot. Ha a daganatot felvágjuk, habos, édes­kés, émelygős szagú váladék fo­lyik ki a sebből. A nagy láz az állatot teljesen letöri és a szivet tönkreteszi: 1—2 nap alatt bekövetkezik az elhullás. A hullában a bomlás a sok gáz­buborék miatt csak pár nap eltel­tével indul meg. A sercegő üszőkben megbetege­dett állatot igen ritka esetben lehet meggyógyítani. Megelőzni azonban tudjuk a bajt. A védő­oltás egészen biztos eredményű, és 1—114 évre mentesíti az álla­tot. Az oltást a fertőzött legelőre történő kihajtás előtt kell elvé­gezni. Már egyszeri oltás is bizto­sítja a betegség elleni védettséget (immunitást). De ahol ez a beteg­ség nagyobb mértékben elterjedt, ott okosabb az oltást 4—5 hónap múlva megismételni. Szopós borjúkat és 3—4 évesnél idősebb szarvasmarhát nem szük­séges oltani. Az idősebbeket leg­följebb akkor, ha idegen helyről származnak. Többféle védőoltás van. Nálunk főként a „formalvakcinát“ hasz­nálják. Ez az oltóanyag a sercegő üszők bacillusának formaiinnal el­ölt májleves tenyészete, amely nemcsak az elölt bacillusokat és spórákat, hanem ezek formalinnal méregtelenített anyagcseretermé­keit is magába foglalja. Az oltást a nyakba vagy a lapoc­ka mögötti részbe adja az állat­orvos. Az oltásnak többnyire nincs semmi utóhatása, legfeljebb egy kis hőemelkedés vagy az oltás he­lyén egy kis duzzanat. géppel végezzük a gyomirtást, ha a tőtávolság megengedi, keresztbe is. A dinn.yető körül óvatosan, kéz­zel távolítjuk el a gyomot. A ka­pálás ne legyen mély, mert a diny­­nye gyökereinek egy része seké­lyen helyezkedik el. Ha az időjárás esős és a táblára nem lehet rá­lépni és a gyom elhatalmasodik, a dinnye-növények hajtásai pedig már ellepik a földet, akkor nem ajánlatos a gyomot kitépni, mert a dinnyenövényekben nagy kárt tehetünk. Nemegyszer megtörtént, hogy gyomlálással a dinnyekultú­rát tönkretették. Gyomlálás helyett óvatosan kaszáljuk le a felnyúló gyomot. A görögdinnyénél az óva­tosság különösen helyénvaló, mert hajtásvégei a gyomok között szin­tén feltörnek. Egyébként elvünk legyen, hogy a földet fölöslegesen ne tapossuk, egy helyen állva any­­nyit végezzünk el, amennyit csak lehet. Vihar esetén az összekuszált vagy egyirányba terelt hajtásokat óvatosan helyezzük vissza eredeti helyzetükbe. Az elcsavart, vagy megtört hajtás a legtöbbször el­pusztul. Az összekúszálás veszélye csökken, mihelyt már gyümölcs rögzíti a hajtásokat. Lehet azonban úgy is védekezni az összekuszálás ellen, hogy a kifejlett hajtásokra egy kapányi földet rakunk. Nyúlkár ellen a legmegfelelőbb védekezés (ha van rá lehetőség) a sűrűfonatú drótkerítés. A dinnyetábla külön­ben is állandó őrzést és éberséget kíván, különösen gyümölcsképződés és érés idején. Az érés körüli tudnivalókról ké­sőbbi alkalommal írunk. Veneny Lajos, A Sósszigeti Növénynemesítő Állomás dolgozója V. Pavlenko állattenyésztő dol­gozta ki a szabadtartásos farmokra a fejőstehenek különleges takar­mányozását. A módszer újdonsága abban van, hogy a napi takarmány­adag jelentős részét félfolyós masszává dolgozzák fel és halszál­kaállásban fejés közben adják az állatok elé. A takarmány cukorrépából, lu­cernalisztből, abrakból, sárgaré­pából áll, ehhez télen szilázst, nyáron pedig aprított zöldtakar­­mán$t kevernek és meleg vízzel engedik fel. Mindez kiegészíthető szeszgyári moslékkal, ásványi ada­lékokkal, különböző serkentő anya­gokkal. A félfolyós takarmánykeverék elkészítése és szétosztása a kö­vetkezőképpen történik: A répát a takarmányelőkészítő tartályba rakják. Innen szállító viszi a répa­mosógépbe, majd onnan a dará­lóba. Egyidejűleg a padláson levő tartályból szénaliszt és abrak öm­lik a darálógépbe. Ide juttatják a keverék egyéb alkotórészeit és az ásványi adalékokat, valamint a meleg vizet a szükséges arányban. A darálóból már jól felaprított és összekevert takarmánykeverék jut egy betonozott tartályba, ahon­nan egy szivattyú a (100 mm át­mérőjű) gyűrőzött vezetéken ke­resztül a halszálka-fejőállás egyedi etetővályújába nyomja. A keverékből az egész állomány AEROSOLŐZÁS. A vegyszeres növényvédelem újabb vé­dekezési módja. Célja a permetezőszerek ballaszt­anyagának, a folyadékmennyiségnek minimálisra csökkentése. Ugyanis a nagy folyadékmennyiség hát­ráltatja és drágítja a permetezést, mivel az erőgép­nek nagy terhet kell vontatnia és a tartályt gyakran kell újratölteni. Aerosolnak tekintjük a levegőben szétosztott mikroszkopikus és ultramikroszkópikus anyagrészecskéket; ha ezek folyékony halmazállapo­­túak, akkor ködöt, ha szilárdak, akkor füstöt képez­nek. Aerosolózás végezhető mechanikusan (igen nagy nyomással), pneumatikusan (nagy sebességű levegő­vel), hideg eljárással (elpárologtatóssal vagy vegyi reakcióval), továbbá meleg eljárással (túlhevített gőzzel vagy forró gázokkal). Az aerosolózás a legtöbb államban még kutatás tárgya, gyümölcsösök, erdők és esetleg szántóföldi kultúrák vegyi növényvédel­mében. KOLOSZTRUM = föccstej. Az első tej, amit a borjú magába szív, a föccstej. Különleges alakelemeket (12—20 % albumint, 2—3 °/o kazeint, 3 % zsírt, 3 % tejcukrot, 0,5—2 °/o ásványi anyagokat) tartalmazó sárgás vagy barnássárga, esetleg vörössárga színű, kesernyés-sós ízű, erős szagú, nyálkás, 1046—1090 fajsúlyú folyadék, amely nagy albumintartalma miatt felforraláskor megalvad. Magnézium- és klórtartalma következtében hashajtó, ez a bélszurok eltávolítása miatt fontos, nagy fehérjetartalmánál fogva pedig igen tápláló anyag. A föccstejnek további jelentősége, hogy 5—10-szer annyi A- és D-vitamint tartalmaz, mint a közönséges tej; a baktériumokkal szemben védőanyagokat visz a borjú szervezetébe; jódot visz a borjúba az anya pajzsmirigyéből. FERTILITÄS => termékenység. Az élő szervezetnek az a képessége, hogy saját faját szaporítani tudja. Minden egyed, amely életképes utód, illetve termés létreho­zására képes, termékeny. A termékenységet a külső tényezők (állatoknál a takarmányozás, ásványi anyag és vitamin ellátás, a pároztatások módja, stb., növé­nyeknél az időjárás stb.) számottevően befolyásolják. A termékenység általában öröklődő jelleg. Egyedi etetők 1. billenőautó, 2. tartály répa részére, 3. szállító, 4. MRK—5 ré­pamosógép, 5. tartályok abrak és szénaliszt adagolókkal, 6. UDKT univerzális daráló ciklonnal, 7. a félfolyós takarmány tartálya, 8. szivattyú villanymotorral, 9. tömlő a félfolyós takarmány keverésére, 10. takarmány-vezetékcső tolőzá­­ras reteszei, 11. takarmányveze­­tékcső, 12. etetővályú félfolyékony takarmánynak, 13. központi tejve­zeték, 15. tejszűrő, 16. csörgedez­­tető tejhűtő, 17. tejszivattyú, 18. tejtartály, 19. tej továbbítására szolgáló gumicső, 20. tejszállító kocsi. A rajbölcsők felhasználásának hátrányai Dreher szerint azok, akik egy­szerűen akarnak anyához jutni, legtöbbször a rajzó család bölcsői­nek kimetszéséhez folyamodnak. Ennek a módszernek nagy előnyein kívül hátrányai is vannak. A mé­hész a véletlenre van utalva, nem tud terv szerint és meghatározott időre anyát kapni. Kényelmetlen, hogy a bölcsők korában kb. egy hetes ingadozás van: a legrégib­bekből már hamarosan kel az anya amikor a legújabbakat éppen csak befödték a méhek. Az ilyen nem rég födött bölcsőben nagyon érzé­keny a fejlődő anya. A rajbölcsők fölhasználásakor alig lehet te­­nyészkiválogatásről sző. (Die Biene 1963. 3. Német Szövets. Köztárs.) jazsdiozs-idzsasoigiunäo • okoljam opt uafipn • ipnömu őaiu pipmsj « uoyixai siq ißnsvpznßgzapj • pamWH 9 yuniozsoim au^asapua^vzs Szakkérdésekre válaszolunk • Hallottad már? • Mezőgazdasági kis lexikon • Csináld meg magad! • Milyen idő várható• Hallottad már? IK D $ IL K X D IK HD Uj módszer a fejőstehenek takarmányozására egyszeri etetésére elegendő ada­got készítenek el. 3,5—4 tonna takarmány elkészí­tésére 3 dolgozó 50—60 percet fordít. Egy tehénre 23—30 kg-ot számítanak. A takarmány szétosz­tása során egy etetővályú 7—8 perc alatt telik meg. A halszálka­fejőállás 12 etetővályúból álló egyik sorát átlag másfél perc alatt tölti meg a gépész vagy a fejőnő. Az egész állomány — 150 tehén — takarmányának szétosztása 20 per­cig tart. A tehenek 6—8 perc alatt fo­gyasztják el félfolyós takarmány­adagjukat, vagyis éppen annyi idő alatt, amennyi a fejéshez szüksé­ges. Ezért külön időt nem vesz igénybe a tehenek adagolt takar­mányozása. Ilyenformán fejés közben meg­etetik a napi takarmányadag 30 százalékát, a két fejés alatt tehát 60 %-át. A fennmaradó 40 °/o-ot széna és szilázs formában a kifutó etetőterén kapják a tehenek. 150 fejőstehén fejése és etetése a halszálka-fejőállásában 2—2,5 órá vesz igénybe. A módszer fő előnye, hogy egy­aránt növeli a munka termelékeny­ségét és a tejtermelést. (Kolhozno-szovhoznoje Proizdvodsztvo, 1963. 2. számából) Újítás a növényvédelemben A képen látható 13 m munkaszélességű permetezőt a traktor elé sze­relték fel. tpy a gép vezetője jól tudja a magasságot szabályozni és rögtön észreveszi, ha valamelyik szórófej eldugul. Ő szabályozza a per­­metlé mennyiségét is A g*v teljesítménye óránként körülbelül 13-14 hold. t (Farmer and Strockbreeder 1963. február 26-i számából)

Next

/
Thumbnails
Contents