Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-06-02 / 44. szám
A múlt héten befejeződött két jelentős nemzetközi értekezlet rövid értékelése azért is fontos, hogy lássuk, mennyire ellentétes irányú erőfeszítések bontakoznak ki a nemzetközi politikában. Ottawa és Addis Abeba nemcsak távolságban, a résztvevők politikai állásfoglalásában és a megvitatott kérdések minőségében áll távol egymástól, hanem a világpolitikai helyzet fejleményeire kiható jelentőségével is. A kanadai fővárosban a fegyverkezési hajsza tovább fokozása, az atom-fegyverek gyártásának fokozása állt a napirend középpontjában, míg az afrikai csúcsértekezlet résztvevői teljesen ellenkező előjelű vitát folytattak: mielőbb megszabadítani a világot a nukleáris pusztulás veszélyétől. A görögországi drámai események mellett az arab egységet erősen megrázkódtató iraki fejlemények érdemelnek még külön figyelmet. Afrika békét akar Rendkívül ünnepélyes keretek között fejeződött be az afrikai államok csúcsértekezlete. Addis Abebában harminc független afrikai állam képviselője záróközleményt írt alá, amelyben kifejezték óhajukat, hogy erősítsék meg az Egyesült Nemzetek Szervezetét, mint a béke és biztonság fenntartásának fontos eszközét. Követelték az afrikai országok képviseletének növelését a Biztonsági Tanácsban, valamint az ENSZ más szervezeteiben. A határozat továbbá sürgeti, hogy minden állam, de főképpen a Dél-afrikai Köztársasággal szorosabb kapcsolatban lévő országok szigorúan hajtsák végre az ENSZ-nek a faji elkülönítés elleni határozatát. Az általános és teljes leszerelésről hozott határozati javaslat kimondja, hogy az államok és kormányfők értekezlete hitet tett az afrikai atommentes ővezet, az atom-fegyverek gyártásának és kísérleteinek betiltása, valamint a meglevő atom-fegyver tartalékok megsemmisítése és az afrikai támaszpontok felszámolása mellett. Az értekezlet felhívta a nagyhatalmakat, tegyenek lépéseket a hagyományos fegyverkészletek csökkentésére, vessenek véget a fegyverkezési hajszának és írják alá a nemzetközileg szigorúan ellenőrzött általános és teljes leszerelésről szóló szerződést. A felsoroltakból kitűnik, hogy az afrikai államok csúcsértekezletének résztvevői nem szorítkoztak csupán saját problémáik megoldására, hanem behatóan foglalkoztak a legnagyobb világproblémák megoldásának szükségességével is. Ez pedig annál biztatóbb, mert egy ilyen hatalmas erőt képviselő földrész népeinek békevágyát nem hagyhatják figyelmen kívül a hidegháborús politika szószólói sem A NATO Ottawa után Még a legderülátóbb nyugati kommentátorok sem merték azt írni a kanadai fővárosban lezajlott NATO-tanácskozásokról, hogy az túl sok eredményt hozott volna. Lényegében csak abban egyeztek meg, hogy létrehozzák a „szövetségi nukleáris haderőt“. Tévedés lenne azt hinni, hogy ez a megállapodás nem jelent veszélyt a világ békéjére, hiszen a nyugat-német militaristák a harci terepen kúszó katonához hasonlítva, szinte napról-napra közelednek kitűzött céljuk: az atomfegyverek birtoklásához. De ennél a ténynél sokkal jelentősebb az, hogy Dánia, Norvégia és Izland küldöttei elutasították a javaslatot és kijelentették, hogy nem egyeznek bele abba, hogy nukleáris fegyvereket raktározzanak országaik területén. Spaak belga külügyminiszter, a NATO volt főtitkára pedig nyíltan követelte, hogy az Észak-atlanti Tömb és a Varsói Szerződés tagállamai kössenek megnemtámadási szerződést. A NATO-tagállamok képviselői csak abban' egyeztek meg, hogy kivétel nélkül az antikommunizmus hívei. De e támadó-jellegű tömb politikai és gazdasági ellentéteit bizonyítja az is, hogy Nyugat-Németország hiába próbálta rávenni a tagállamokat, hogy ne szállítsanak acélcsöveket a Szovjetunióba. Anglia képviselője szemrehányást kapott nyugat-német kollégáitól, hogy az Adenauer-kormány acélcső kiviteli tilalma következtében a nyugat-német cégek szerepét brit cégek vették át. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni a Krupp-cég vezérigazgatójának Moszkvában tett kijelentését, aki ostobaságnak nevezte a bonni kormány eljárását. A NATO-értekezlet után élénk diplomáciai tevékenység észlelhető a nyugati fővárosokban. A francia külügyminiszter Ottawából Washingtonba repült, ahol bizalmas megbeszéléseket folytatott amerikai kollégájával. Bár hivatalos közleményt nem adtak ki, bizonyára Kennedy elnök közeljövőben történő nyugat-európai kőrútjának kérdései jöttek szóba. Mint ismeretes, a Feliér Ház gazdája Párizs kivételével Londonba, Bonnba és Rómába készül, hogy tárgyalásokat folytasson a közös NATO-atomerő felállításának végleges kérdéseiről. Ezzel kapcsolatban olyan hírek terjedtek el, hogy Bonnban egy, a Bonn — Párizs tengelyhez hasonló nyugat-német-amerikai egyezmény megkötése jöhet számításba. A franciák ingerülten reagálnak ezekre a hírekre és hivatalosan bejelentették, hogy de Gaulle elnök rövidesen az USA-ba látogat, ahol találkozni kíván Kennedy elnökkel. Vajon a tábornok engedett a 21- ből? Görögországban Amikor Manolisz Glezoszt, a görög nemzeti hőst kiengedték többéves börtöni fogságából, úgy tűnt, hogy általános enyhülés áll be az egyre jobman fasizálódó görög társadalmi életben. Ez azonban látszat volt, sőt, az elmúlt napokban beigazolódott, hogy ebben az országban tovább tombol a fasizmus, a szabadság eszméinek híveit továbbra is üldözik és terrorcselekményeket követnek el ellenük. A múlt hét végén Kennedy elnök látogatást tett New Yorkban, ahol nagyszámú tüntető tömeg szállta meg a Waldorf Astoria szálló környékét, az elnök ideiglenes székhelyét. „Le a fajgyűlölettel", „Szabadságot a színes börüeknek“ és hasonló jelszavak voltak olvashatók a felvonulók transzparensein. Foto: CTK Hétfőre virradó éjjel belehalt sérüléseibe Lambrakisz görög békeharcos, baloldali parlamenti képviselő. Egy neofasiszta bűnöző gázolta el motorkerékpárjával, amikor hazafelé tartott. A bátor hazafi életének megmentéséért bár a világ legjobb orvosai mindent elkövettek, de hiába. A merénylet országszerte viharos felháborodást váltott ki. Görögországban mindenütt tüntetéseket és nagygyűléseket tartottak, amelyen követelték: állják útját a fasizmusnak, szigorúan büntessék meg a gyilkost és mondjon le a kormány. A hatóságok nyilatkozatukban igyekeznek elhárítani a felelősséget magukról, ám a moszkvai Pravda athéni tudósítója megjegyzi, hogy a görög hazafi ellen elkövetett bűntett előre megfontolt gyilkosság volt. A kormány képviselője később közölte, hogy a tettest bíróság elé állítják. A görög hazafi temetése olyan hatalmas tüntetéssé változott, amelyhez Görögországban nem volt hasonló a hitleri megszállás alól történt felszabadulás óta. Bajok az arab egység körül Irakban a szombaton leleplezett kormány-ellenes összeesküvés nemcsak súlyos belpolitikai bonyodalmakat okozott, hanem nemzetközileg is érezteti hatását. A Nasszer-párti politikusok és katonatisztek letartóztatása és kivégzése nemzetközi hatásában kérdésessé teheti az arab egységről eddig elért megállapodásokat is. Közismert, hogy Egyiptom, Szíria és Irak uniójának megteremtése, az új Egyesült Arab Köztársaság keretében már eddig is magában hordta az ellentmondásokat. Mindjárt az elején nyilvánvaló volt, hogy Nasszer elnök egységpolitikája nem azonos a baatközelmúlt damaszkuszi és a jelen bagdadi eseményeket, mert az arab egység meghiúsulásának előjelét látják benne. Az iraki összeesküvés kapcsán sok tisztet és polgári személyt tartóztattak le. Közülük már többet kivégeztek vagy börtönbe vetettek. (tg) • A nyugati hatalmak tovább taktikáznak Genfben. A genfi leszerelési értekezlet ülésén beszédet mondott Csehszlovákia képviselője is. Rámutatott. hogy a NATO-államok a tárgyalások során minden alkalommal elutasították a béke szempontjából vitathatatlan előnyös szovjet javaslatokat. így tettek a legutóbbi szovjet javaslattal is, amely arra irányult, hogy a Földközi-tenger térsége váljék atom-mentes övezetté. • Legyen Skandinávia is atom-mentes övezet — javasolta Kekkonen finn köztársasági elnök. Követelte, hogy a skandináv országok alkossanak atommentes övezetet és így szilárdítsák meg nemzetközi helyzetüket. Kekkonen hangsúlyozta, hogy a valóságban már létezik ilyen atom-mentes övezet, csak ezt egyezményekkel is biztosítani kell. fogadtak el, amelyben követelik, hogy a Balkánt tegyék atom-mentes övezetté. • Ny. Sz. Hruscsov elvtársat meghívták Norvégiába és Dániába. — Mindkét skandináv államban nagy várakozás előzi meg a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének látogatását, ami nagyban hozzájárul a szovjet és a skandináv népek barátságának elmélyítéséhez. • Hivatalos lengyel nyilatkozat a laoszi helyzetről. A lengyel hírügynökség közölte a kormány hivatalos állásfoglalását a laoszi helyzettel kapcsolatban, amelyben többek között megállapítja, hogy valamennyi érdekelt félnek a genfi egyezmények szellemében kell cselekednie a laoszi helyzet mielőbbi rendezésének érdekében. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy Lengyelország kész együttműködni a laoszi béke helyreállítása és az ország semlegességének, függetlenségének érdekében. • Adzsubej nyílt levele a Hearstlapok tulajdonosához. Az Izvesztyija című szovjet napilap főszerkesztője nyílt levéllel válaszolt a Hearst-lapok kiadójához és tulajdonosához, azokkal a fantasztikus koholmányokkal kapcsolatban, amelyek szerint több szovjet űrhajós elpusztult a világűrben. Adzsubej leszögezi: „Önök semmiképpen sem tudnak megbékülni azzal a gondolattal, hogy hatalmas építőmunkájában a Szovjetunió már az USA sarkában van, a tudomány, az űrkutatás terén pedig messze előtte jár. Ezért a rágalmazás útját választják ahelyett, hogy az együttműködés lehetőségeit keresnék! • Javul a pápa egészségi állapota. Az utóbbi napokban aggasztó hírek érkeztek Vatikánból XXIII. János pápa egészségi állapotáról. A 81-éves egyházfőnek súlyos gyomordaganata van "éá‘ áb Ölmúlt napőkb'áh több'áiör vérzés állt be. Legfrissebb hírek szerint javulás állt be a pápa egészségi állapotában. ® Vádat emeltek Adenauer államtitkára ellen. Az NDK főállamügyésze a legfelsőbb Bírósághoz vádot nyújtott be Hans Globke, a bonni szövetségi kancelári hivatal államtitkára ellen. A bíróság a vád áttanulmányozása után június 8-ra tűzte ki a főtárgyalást. párti vezetők túlzó, nacionalista elképzeléseivel. Annál is inkább, mert az iraki és Szíriái baatisták erősen Nyugat felé kacsingatnak. így hát érthető, hogy a vezető imperialista államokban elégedetten szemlélik a • Befejeződött a balkáni békeértekezlet. Bukarestben, Románia főváorsában háromnapos értekezletet tartott a balkáni népek barátsági és együttműködési bizottsága, amelyen Románia. Bulgária, Jugoszlávia és Görögország l^pviselői vettek részt. A számos, nemzetközi kérdést illető pönton kívül ''határozati javaslatot' Tombol a fasizmus A Közös Piac és az agrárprobléma A z Európai Gazdasági Közösség eddigi fejlődése, valamint az, hogy a Nagy-Britannia belépésére irányuló tárgyalások eredménytelenek voltak, világosan dokumentálják, hogy az annyira fejlett iparral rendelkező nyugat-európai országok „integrációs törekvéseinek" a legsúlyosabb problémája a mezőgazdasági kérdés. A Közös Piac, a mezőgazdasági kérdés körül támadt, szinte leküzdhetetlen ellentétek miatt már nem egyszer csaknem összeomlott és hogy ez mégsem következett be, az mindenekelőtt a nyugat-európai és az amerikai monopoltőkének a hat állam kormányára gyakorolt nyomásával magyarázható. A nyugati államok mezőgazdasági politikáját a monopóliumok közt történt megállapodások irányítják, azzal a célzattal, hogy tekintet nélkül a hat ország belső ökonómiájára és a dolgozó parasztság nagy tömegeit érintő következményekre a lehető legnagyobb nyereségeket érjék el. Az integráció elérésének előfeltételei mezőgazdasági szakaszon egyáltalában nem kedvezők. A hat nyugat-európai ország közös mezőgazdasági politikájának első időszakában a fő feladat az volt, hogy a gyakorlatban is érvényre juttassák a közös mezőgazdasági piac részére hozott intézkedéseket. Háromnegyed évvel a brüsszeli megállapodás érvénybe lépte (1962. Vili. 1.) után még mindig nem vonhatók le messzebbmenő következtetések. A megállapodás távolról sem küszöböli ki a közösségbe tömörült hat állam mezőgazdasági politikájában fennálló ellentéteket, amelyek a brüsszeli konferencia óta még élesebb megvilágításban mutatkoznak. A mezőgazdasági kérdés megoldása tehát úgymond a kulcsa az EGK további fejlődésének. Azonban a „Közös Piac" országai mezőgazdasági politikájában fennálló különbségek ellenére is közös érdekek igyekeznek érvényre jutni egy egységes mezőgazdasági politika kialakítására. Nemcsak a szocialista országok elleni törekvésről, a nemzetközi munkásmozgalom elleni harcról van itt szó, hanem mindenekelőtt arról, hogy a nagyobb haszon érdekében fokozzák a mezőgazdasági termelés hatékonyságát és rentabilitását. Ezt a célt az agrártőke csupán közös piaci és árpolitikával nem érheti el; meg kell „javítania" az agrárstruktúrát, ami a gyakorlatban a kis és közepes nagyságú kapitalista gazdaságok felszámolását jelenti. A TÖRPEGAZDASAGOK FELSZÁMOLÁSA A hat EGK-áilamban a mezőgazdasági üzemeknek több mint kétharmada kisebb 10 ha-nál; az üzemek 78— 90 %-a (országonként) 1-től 20 ha kiterjedésű. Ezeknek kell a monopóliumok terve szerint eltűnni. Az üzemek száma azonban csak az egyik tényező. A másik a mezőgazdasági terület, amelyet eddig a lakosságok legkülönbözőbb szociális rétegei művelnek meg. A tagállamokban az 50 hanál nagyobb gazdaságok — Franciaország kivételével — alig teszik ki a mezőgazdasági üzemek 1 %-t és ezek Franciaországban a mezőgazdasági földterületnek egy negyedrészét. Olaszországban bedig több mint a felét művelik meg. A mezőgazdasági területek összevonása az utolsó évek folyamán óriási lépésekkel haladt és könyörtelen gyorsasággal folytatódik. Olaszországban az utolsó öt év folyamán 500 000 paraszt és mezőgazdasági munkás volt kénytelen búcsút, venni a földműveléstől. Az NSZK-ban 1949 óta mintegy 400 000 kisüzem szűnt meg. Nem csekély izgalmat keltett Nyugat-Németországban a kormány által kinevezett mezőgazdasági bizottságnak az a szakvéleménye, mely szerint a Közös Piac átmeneti szakaszának a végéig, tehát 1970-ig további 1 millió személynek kell lemondania mezőgazdasági tevékenységéről, hogy a nyugat-német mezőgazdaság versenyképes lehessen és hogy a mezőgazdaságban tevékeny személyek körülbelül azonosnak mondható keresettel bírjanak a népgazdaság többi ágazataiban dolgozó személyekével. Franciaországban 1954 óta 800 000 személy, azaz a mezőgazdaságban dolgozók 20 %-a lépett más munkaágba és ez az elvándorolás állandóan fokozódik. A hivatalos propaganda az EGK minden tagállamában erőteljesen hangsúlyozza, hogy a jövő az „életképes családi mezőgazdasági üzemeké", amelyek idegen munkaerők alkalmazása nélkül is képesek lesznek jól gazdálkodni és magas életszínvonalat elérni. Egyelőre ezekben az országokban a mezőgazdasági dolgozók 22—32 %-a napszámos, Belgium és Luxemburg kivételével (14 %). Az említett nyugatnémet szakbizottság véleménye és L. Mansholt volt holland földművelésügyi miniszternek néhány évvel ezelőtt tett kijelentése szerint 1972 végéig mintegy 8 millió embernek kell a tagállamokban feladnia mezőgazdasági tevékenységét, hogy az EGK mezőgazdasági politikája „sikeres" legyen. INTENZÍV gépesítés ÉS MODERN AGROTECHNIKA A tagállamok kis mezőgazdasági üzemeinek többségében (5—20 ha) magasfokú gépesítéssel és korszerű agrotechnikával folyik a munka. Jelentős beruházásokkal ma már a világon a legmagasabb hektárhozamokat és a gazdasági állatok maximális hasznosságát érik el. A hat EGK-állam területe kb. egyhatodát képezi az USA területének, de kb. azonos számú lakossággal, Nyugat-Európában azonban hatszor annyi műtrágyát használnak, mint az Egyesült Államokban. Olaszországban bár az átlagosnál kevesebb műtrágya fogy, ezzel szemben Hollandiában az agronómusok azon tűnődnek, hogy az óriási műtrágyamennyiségek használata nem haladja-e meg a jövedelmezőség határát. Franciaország aránylag csak a negyedrészét használja a hollandiai szükségletnek, azonban négyszer akkora mezőgazdasági területtel rendelkezik mint Hollandia. Lényeges eltérések mutatkoznak az egyes tagállamok között a gépállományban is. így pl. Franciaországban átlag három üzemre jut egy traktor, míg ugyanakkor az NSZK-ban csaknem minden üzemre egy. Nagyon különböznek egymástól a terméseredmények is, amelyek közül példaképpen az 1961. év búzában és burgonyában elért hektárhozamait ismertetjük: Belgium 37,7 q, 239,1 q — Franciaország 25 és 169,8 q, — Olaszország 14,9 és 101 q — Hollandia 46,6 és 286,4 q — NSZK 35,6 és 235,8 q. ÖNELLÁTÁS ÉS a TÚLTERMELÉS VESZÉLYE A piacokon való helytállás érdekében annyira fejlődött a hat tagállam mezőgazdasági termelése, hogy egyre nagyobb részét képes fedezni a lakosság élelmiszer-szükségletének. Ez a megállapítás azonban csak elméletben értelmezhető, mivel ezek az országok mezőgazdasági termékeket nemcsak exportálnak, hanem be is hoznak. És ebben a kérdésben a két legerősebb tagállam, Franciaország és Nyugat- Németország között éles harc folyik. De Gaulle ugyanis amennyire csak lehetséges, Franciaország részére az EGK-piacokon monopol-helyzetet szeretne teremteni és a partnereket arra szeretné kényszeríteni, hogy a francia mezőgazdasági termékek értékesítése érdekében csökkentsék agrárbehozatalukat harmadik országokból. A nyugat-németek ezzel szemben, szem előtt tartva saját kereskedelmük kibővítését a világpiacokra, egyáltalában nem hajlandók agrárbehozatalukat csökkenteni más országokból. Az eddigieken kívül a különböző problémák egész sorozatával kell még a Közös Piacnak megbirkóznia. Iqy pl. egy közös árpolitika kialakításával, az egykori gyarmati, de ma már önálló afrikai államok csatlakozása következtében kialakult új helyzettel. A legnagyobb gond azonban még mindig az lesz, ha Nagy-Britannia mégis tagja lesz az EGK-nak. Fölösleges hangsúlyoznunk, menynyivel könnyebb helyzetbe kerülne a Közös Piac, ha a NATO diktálta politikát felszámolná és a békés koexistencia elveinek elismerésével élénk kereskedelmi kapcsolatokba lépne a szocialista államokkal. A. Tauber 1963. június 2.
