Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-06-02 / 44. szám

A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZOK LAPJA Bratislava, 1963. június 2. Ára 40 fillér • XIII. évfolyam, 44. szám. A kezdet bíztató A dunaszerdahelyi járásban közel két hónapja kezdte meg tevékenysé­gét a Mezőgazdasági Termelési Igaz­gatóság. Hogyan ' vélekednek eddigi munkájáról az Aranykalász szövetke­zetben? Vass Ferenc, az EFSZ elnöke: — Sokat még nem mondhatunk, egy azonban bizonyos, hogy *az átszerve­zés óta nem rángatnak annyit gyűlése­­zésre, se nem szaladgálnak hozzánk nap-nap után különféle jelentésekért. Nagyon jó az, hogy előre tudjuk, mi­kor tartózkodnak szövetkezetünkben a hozzánk beosztott elvtársak. Ek­korra összeszedjük gondjainkat, ne­hézségeinket, s ezeket megtanács­­kozzuk a termelési és politikai ins­truktorokkal. Minden esetben haszno­sak ezek a megbeszélések, illetve tapasztalatcserék. A rövid eszmecsere után a felmerült termelési problémá­kat a helyszínen elemezhetjük, és kollektíván meghatározzuk, hogyan mit tegyünk. így történt ez például a rosszul telelt búzavetések esetében is. Ügy gondoljuk, hogy a jövőben a ve­zetőségi gyűléseket is azokra a na­pokra tervezzük, amikor Ruman és Kovács elvtársak a szövetkezetünk­ben tartózkodnak. Dávid Ferenc, a HNB elnöke: — Mivel tudjuk, melyik napokon tartóz­kodnak itt az instruktorok, a titkár elvtárssal mi is úgy osztjuk be a mun­kánkat, hogy ezt a napot a szövetke­zetben tölthessük. Így aztán pontosan értesülünk az EFSZ minden gondjáról, bajáról és lehetőségeinkhez mérten igyekszünk segíteni a problémák elvi és gyakorlati megoldásában. Chremo József, könyvelő: — Egy­előre még a könyvelésben nem segí­tettek konkrétan az instruktorok. De számunkra is komoly jelentőségű az a tény, hogy minimumra csökkent a gyűlésezés. Amióta megalakult a ter­melési igazgatóság mindössze egyszer hívtak gyűlésre, az előzetes tervek szerint az egész év folyamán mind­össze háromszor veszünk részt járási méretű tanácskozáson. Az eltelt rövid idő kevés ahhoz, hogy le lehessen mérni az új igazga­tási rendszer előnyeit. Az azonban máris biztató, hogy szűnik a bürokrá­cia, a fölösleges zaklatás, a sok eset­ben csak időt elraboló gyűlésezés és helyébe a rugalmas gyakorlati segít­ség lép. —tő— Mint minden esztendőben, az idén is június 1-én ünnepeljük a Nemzetközi Gyermeknapot, Örömteljes esemény az szá­munkra, annál is inkább, mivel gyermekeink boldogsága, öröme és mosolya a mi boldogságunk is, az ö jövőjükért harcolunk, dolgozunk, törekszünk a világ - béke megőrzése érdekében. ►►►►►►►►►►►►►► Elismerés a kiváló dolgozóknak Boros József, a tósnyárasdi EFSZ elnöke a minap a termelésben elért nagyszerű eredményeiért a „Kiváló munkáért“ című kitüntetést kapta. Mint ifjúmunkás a pálovcei nagy­birtokon dolgozott. Járásunk első szövetkezete éppen ebben a köz­ségben alakult meg, s Boros elv­társ is ott volt megszületésénél. Akkor még ugyan nem sokat értett a nagyüzemi gazdálkodáshoz, nem voltak tapasztalatai, ám az idő múltával jó szervező Tett, s teljes erővel bekapcsolódott a szövetke­­zetesítési mozgalomba. 1953-1956- ig a JNB mezőgazdasági osztályá­nak dolgozója volt, de visszakíván­kozott a földekre. Előbb a kicsi pálovcei, majd a három kisszövet­kezetből alakult „Győzelmes Üt“­­nak lett az elnöke. A szövetkezetben ma egyre jobb eredményeket érnek el. Az új tech­nika és technológia bevezetése te­rén járásunk élenjárói közé tar­toznak. Ebben nagy része van Bo­ros elvtársnak is. Ezért kapta a megérdemelt kitüntetést. Krajcsovics Ferdinánd, Galanta SEMMI SEM DRAGA, ha gyermekeinkről van szó Az idei gyermeknap a nők világ­­kongresszusa előkészületeinek idő­szakába esik, amely június 24—26-án tartja ülését Moszkvában. Jó alkalom ez arra, hogy mérlegeljük azt a gon­doskodást, amelyben szocialista tár­sadalmunk részesíti az ifjú nemzedé­ket. Ilyen mérleget terjesztett elő a Csehszlovák Nőbizottság, a kulturális munka, a gyermekegészségügy és a gyermeknevelés különböző szakaszain működő dolgozókkal folytatott beszél­getés alkalmával Prágában. Csehszlovákiában a gyermekekről és az ifjúságról történő gondoskodás egyik legtökéletesebb rendszerét épí­tettük ki — hangsúlyozta beszámo­lójában Helena Leflerová, a Nőbizott­ság elnöknöje. Ezt a gondoskodást az intézkedések egész komplexuma fog­lalja össze — a gyermekpótléktól az ingyenes orvosi kezeléstől egészen a díjtalan iskolázásig. A gyermekről történő rendszeres és céltudatos gondoskodás már az anya terhességénél és a szülésnél kezdődik, amelynek áldásos hatása az anya és gyermekhalandóság állandó csökke­nésében is megnyilvánul. 1962-ben a gyermekhalandóság 12,9 %-ra esett le az 1946. évi 44,1 %-kal szemben. A csecsemő már életének első napjá­tól kezdve a gyermektanácsadó és a poliklinikák gondoskodását élvezi. Életének első évében a csecsemő át­lag húsz orvosi vizsgálaton megy át, amelyekből 12 megelőző jellegű. Négy hónapos korától első születésnapjáig minden gyermeket beoltanak a járvá­nyos betegségek ellen. Az ambuláns gondoskodás fejlesztésén kívül nagy figyelmet szentelünk a gyermekek számára fenntartott kórházi berende­zések növelésének is. Ma 227 ilyen kórházi osztály működik hazánkban és ezenkívül még három kerületi gyermekkórház. A gyermekek szün­idejét és téli üdültetését szolgálják a pionírtáborok, amelyekben évente 300 000 gyermek fordul meg. Az álla­mi költségvetés nagy anyagi eszkö­zöket biztosít a bölcsődék és óvodák rendszerének kiépítésére és fenntar­tására. Míg 1937-ben csak minden 494-ik három éven aluli gyermekre jutott egy bölcsődei hely, ma már minden 11-ik gyermek kap helyet a bölcsődében. Hétezerhatvan óvodában 509 000 gyermek számára biztosítot­tunk helyet. Figyelemre méltó a gyermekkönyv kiadásra fordított állami gondosko­dás is. Csak az Állami Gyermekkönyv Kiadó 230 könyvet ad ki évente, mind­egyiket átlag 30 000 példányban. Ha­zánkban 15 hivatásos bábszínház mű­ködik magas művészi színvonalon és három állandó ifjúsági színház szol­gálja az ifjúság nevelését és szórako­zását. Az iskolákra, kultúrára, egészség­ügyre, testnevelésre, lakásépítésre és szociális biztosításra, amelyek köz­vetlen befolyást gyakorolnak az ifjú nemzedék nevelkedésére, ebben az évben a költségvetés 36,7 %-át for­dítottuk. Ez az összeg a nemzetgaz­dasági kiadások után a költségvetés második legnagyobb tétele. Hx élei aiúndtéha Gooóóól!... Gooól!... Bekukucskálsz a kerítés rácsán. Két kölyökcsapat nagy harcot vív egy­mással. Vajon mire gondolsz? Maga­dat látod-e? Ahogy űzöd, kergeted a rongylabdát. Aztán hirtelen eszedbe jut-e régi, gyermekkori pajtásod, aki elesett a jronton? * * * — Adsz a fagyidból? — Neked is volt... — Csak egy kicsit. Én már meget­tem. _ p — Egy nyalást... — De ne nagyot! Ilyenkor mi jut az eszedbe? Vajon emlékszel-e még a csilingelő „fagy­­laltosra", amint végigvonul a falun... és édesanyád bánatos-szürke szemére, ahogyan tagadólag int a fejével. Em­lékszel-e? * * * — Apu! Vegyél nekem munkaruhát. Kéket. — Munkaruhát? Az meg minek? — Apu, az kell. Az iskolába kell! — Az iskolába? — Igen. Holnap megyünk a gépál­lomásra, tudod, traktorokat javítani. — No ne mondd! Mindjárt javíta­ni... Inkább elrontani. — Apu, mi az iskolában tanulunk a traktorokról és most kell a kék munkaruha. Komolyan. Nem hiszed? Kérdezd meg a... MCW A vadállomány védelme mindnyájunk feladata JÚNIUS A VADÁSZOK HÖNAPJA A nyár bizsergető melege zöld sző­nyeget borított szántóra, rétre, er­dőre. A gazda szeme megakad a ka­lászba szökő vetéseken, s vizsla szem­mel figyeli a kukorica, cukorrépa növekedését. Az ünnepi köntösbe öl­tözött erdő is csalogat: „Árnyaimba megpihenni, jöjj, csak jöjj ide“. Szép a természet s gyönyörű, aki észre­veszi szépségét. E szépséget az erdők, mezők lakói­nak tíz- és százezrei gyarapítják. Feledhetetlen élmény, ha az erdő­ben összetalálkozunk egy kapitális szarvassal, vagy egy szelíd szemű őzikével. Szép látvány a szürkegúnyás fácánmamák közt egy ezüst mellény­ben udvarló gavallér. Sokszor meg­akad a szeme a határjárónak egy fo­golycsaládon, amely kinyújtott nyak­kal figyel, majd az anya jelzésére a földhöz lapul. Óvatosak, vigyáznak magukra, mert sok az ellenség. Fö­löttük kering a szárnyas-kártevők jó­­néhány példánya, a kóborló macska, kutya, róka nyála is csurog a friss, gyenge pecsenyéért. Sok, nagyon sok az erdő, mező vad­jainak ellensége. Többször maga az ember az ellenség közé tartozik, néha akaratlanul. Fű- és herekaszálás al­kalmával számottevő a kár. A fácán és fogolymama olyan önfeledten üli tojásait, hogy nem rebben fel a gép zajától, s ha nem zsugorodik kicsire, az éles kasza véget vet életének. Ek­kor nemcsak az anya, de az eljövendő kicsik sorsa is megpecsételődött. A hereföldeken tanyázó fianyúlak sorsa ugyanez. Mindannyiunk kötelessége, hogy, a legkisebbre csökkentsük e vesztesé­geket. Elsősorban a vadászokon a sor. Országunkban 120 ezer ember hordja a „zöldkalapot“ illetve vallja magát vadásznak. E népes sereg sokat tehet, ha egy keveset is törődik a vadak sorsával. Ezen a téren szép példával jár elő a felsőszeli, a farkasdi és még sok vadásztársaság. A felsőszeliek például minden évben brigádmunkával tojáskereső-napokat rendeznek a le­kaszálandó növényzetben. Munkájuk sohasem marad eredmény nélkül. Az összeszedett tojások százait az erdő­ben elhelyezett vadászházban saját keltetőgépbe rakják, őrködnek fölöt­te, vigyáznak a kelésre, nagy gonddal végzik a csibék etetését, mígnem a vadoncokat elnyeli az erdő sűrűsége. A jól gondozott, szemmel tartott szántókon, erdőkben gazdag a vad­állomány. Szükség van a vadra, nem­csak a . természet szépségéért, de hasznáért, ízletes húsáért. Elsősorban a fogoly, s fácán haszna nagy. A nö­vényvédők szerepét töltik be földjein­ken. Ók a mezőgazdaság ingyenes napszámosai. Hiszen egy fácán évente 4—5 kg, egy fogoly 3 kg rovart fo­gyaszt. A lucernabőde, vincellérbogár, a répabarkó, különféle ormányos bo­garak, levéltetvek, bolhák és külön­böző gyommagvak szerepelnek a fácán és fogoly étrendjében, nem is beszél­ve az egyre szaporodó kolorádóbogár lárváiról. Apróvadjaink a növényvédelmen kívül valutát is képviselnek. A fogoly keresett cikk (a nyúl szintén), jól fizetik a külföldiek. Többszörösen megtérül tehát a fáradság, amelyet a fogoly és fácánállományok gyarapítá­sára áldozunk. Vadállományunk fejlesztése a köz­ellátás szempontjából is nagy jelen­tőséggel bír. Ezen a téren évről évre nagyobbodnak a feladataink. Tavaly hektáronként 17 dkg hús kitermelése várt a vadászokra. Terveink szerint azonban néhány év alatt hektáronként fél kiló vad átadásával számol nép­gazdaságunk. A vadvédelem tehát nemcsak a va­dászok, de mindnyájunk ügye. A vad­állomány a nép vagyona, éppen ezért a mezőn, erdőn dolgozó emberek százezrei kell, hogy magukévá tegyék a vadvédelem ügyét és minden esz­közzel segítsék a vadásztársaságok munkáját. Különösen most, júniusban, a vadászok hónapjában kétszeres fi­gyelmet szenteljünk a vadvédelem­nek. A kaszálógépeken dolgozó trak­torosok, ha észreveszik a fészken ülő fácánt, foglyot, álljanak meg, a tojá­sokat szedjék fel, s adják át a vadá­szoknak, akik a köszönet mellett rendszerint prémiumot is fizetnek a tojásokért. Ugyancsak ne sajnálják a fáradságot, ha a kasza előtt nyúlfiak futkosnak, riasszák ki őket a már le­kaszált területre. Tegyük szívügyünkké ezt a kérdést, mivel szárnyasvadjaink, de a nyúl, az őzvad és a többiek mind, mind meg­érdemlik a fokozott gondoskodást, ízletes húst szolgáltatnak, javítják a külkereskedelmi mérlegünket és se­gítik mezőgazdasági dolgozóinkat a növényzet rovarkártevőinek irtásában. Mi se vonjuk meg tőlük tehát a segít­séget, Sándor Gábor Előveszed a pénzt. A vásárlást a fiadra bízod. Ő jobban ért hozzá. Megmosolygod nagyotmondását a traktor javítással kapcsolatban. Aztán eszedbe jut egy újságcikk: „Szeret­tessük meg fiataljainkkal a mezőgaz­daságot!“ De eszedbe jut-e édesapád imboly­gó alakja a szoba hajnali szürkesé­gében? Érzed-e még arcodon a kora­hajnali szél csípős suhintását? Ég-e még talpad, szemed amikor a hajnali libalegeltetés jut az eszedbe? Gon­dolsz-e még néha erre? * * * Kisfiad lázasan készülődik a gyer­meknap megünneplésére. Megigazí­tod nyakkendőjét és egy tízest szúrsz a zsebébe — málnára. Nyomatékosan a telkedre köti, biztosan elgyere az ünnepélyre, mert lesz zsákbafutás, színdarab, kerékpárverseny, focimeccs és még sok minden... Te biztosan el­mész. Ott leszel a boldogság, az öröm ünnepén. És talán az az érzésed tá­mad, hogy mindent megadtál a fiad­nak, hogy kislányod semmiben sem szenved hiányt. Nyugodt lehetsz, te a gyerekednek valóban mindent megad­tál, ami szemnek, szájnak kellemes. Ám tudod-e mikor adsz neki a leg­többet? Gondolsz-e arra, hogy a leg­nagyobb ajándékot akkor adod, ha gyermekedet, kirepülve a családi fé­szekből becsületes, szorgalmas, mű­velt, egyenes jellemű embernek isme­rik el. Látod, erről ne feledkezzél meg. A sok ajándék közül, vigyázz! nehogy ez véletlenül, akaratlanul ki­maradjon!... (p. i.) A szocialista mezőgazdaságért ÜLÉSEZETT a CSKP Központi Bizottsága Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak Központi Bizottsága 1963. május 29-én és 30-án Prágában plenáris ülést tartott. A Központi Bizottság megtár­gyalta a XII. pártkongresszus határo­zatainak teljesítését és népgazdasá­gunk fejlődésének jelenlegi helyzetét. Otakar Simúnek elvtárs, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tár­gyalásairól tájékoztatta a Központi Bizottságot. Jirí Hendrych elvtárs be­számolt arról, hogy a pártszervek és az alapszervezetek hogyan tárgyalták meg a CSKP Központi Bizottságának az 1949 — 1954. évi politikai perek fe­lülvizsgálásáról hozott határozatát. A Központi Bizottság főfigyelmét az 1965. évi terv teljesítésére és az 1964. évi terv előkészítésére összpon­tosította. Megállapította, hogy e ter­vekben nem valósulnak meg kielégí­tően a XII. kongresszus határozatai, s hogy minden téren a fogyatékossá­gok kiküszöbölésére kell törekedni. A KB ülése hangsúlyozta, hogy egész pártunk erejét és képességét, az egész irányító apparátust és a nép minden erejét, képességét a XII. kongresszus határozatainak ellenőrzésére és telje­sítésére kell fordítani. A Központi Bizottság külön kiemelte a mezőgaz­dasági termelés és felvásárlás ter­ve teljesítésének fontosságát, főként a szénabegyűjtés biztosítását és az aratásra való mielőbbi felkészülést.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents