Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-05-29 / 43. szám
Korszerű a légáramoltatásos szénaszárítás A szénaszárítás már évszázadok óta elterjedt tartósítási módszer. A szénát száríthatjuk renden, szárítóállványon, valamint hideg- és meleglevegö áramoltatásával. A renden történő szárítás esetén a legnagyobbak a tápanyagveszteségek. Az állványos szárítással a veszteségeket nagyban csökkentjük, azonban a módszer igen sok kézi munkaerőt igényel. Ma, amikor a gépek úgyszólván forradalmasítják a mezőgazdaságot, szükséges, hogy a szénaszárítás sok veszteséggel járó és nagymenynyiségű kézi munkaerőt igénylő hagyományos módszereit korszerű, kis veszteséggel járó, kevés kézi munkaerőt igénylő módszer váltsa fel. Ilyen a légáramoltatásos szénaszárítás is, amelyet már nemcsak' a kutatóintézetekben, de számos szövetkezetben és állami gazdaságban is jó eredménnyel alkalmaztak. Sok helyen azonban még olyan mezőgazdasági üzemeket találunk, amelyekben a légáramoltatásos szénaszárítástól idegenkednek, vagy ahol a szárítás nem sikerül. Ezért szükséges megismerkednünk a légáramöltatásos szénaszárítás elméleti alapjaival, amelyeket a sikeres gyakorlati munka érdekében feltétlenül ismernünk kell. ELŐNYÖK A légáramoltatásos szénaszárítás során kiküszöböljük a levélpergési veszteséget (mechanikai veszteség), mert a szénát 35—45 °/o-os víztartalommal szállítjuk kazalba, amikor a levelek még eléggé szívósak és nem töredeznek le. Nagy előnye az is, hogy lehetővé teszi a betakarítás teljes gépesítését levélpergési veszteségek nélkül. Ezzel nagymenynyiségű kézi munkaerőt és költséget takarítunk meg. Továbbá előnye az is, hogy függetleníti a szárítást az időjárástól, mert az említett víztartalmat 1—1,5 nap alatt éri el. A hagyományos renden történő szárítás esetén a széna 2—3 nap, esetleg még tovább is ki van téve az időjárás viszontagságainak. A légáramoltatással szárított széna nemcsak fehérjéből, keményítőből, hanem karotinból, a B csoporthoz tartozó vitaminokból és E-vitaminból is lényegesen többet tartalmaz. MIT KELL TUDNUNK ELMÉLETBEN A légáramoltatásos szárítás igen nagy szakértelmet, körültekintést és gondosságot igényel. Nagyon fontos, hogy ismerjük a levegő hőmérsékletét, páratartalmát, a széna nedvességtartalmát, valamint a kazalba rakott széna hőmérsékletét. Ezen adatok alapján kell irányítani a levegő fújatásával végzett szárítást. A zöldtakarmányt a szabadban 1—1,5 napig előfonnyasztjuk, hogy a nedvességtartalom 35—45 %-ra csökkenjen. Előfonynyasztással a zöldtakarmányból eltávolítjuk az eltávolításra kerülő víztartalom 80—90 °/o-át, úgyhogy a kazalban légáramoltatással már csak mintegy 10—20% vizet kell elvonni. Ha az időjárás napos és száraz, az említett víztartalom 80—90 %-a rövid időn belül (1—1,5 nap alatt) elpárolog. A megmaradó víz (10—20%) már jóval lassabban párolog el, mivel a levegő és a széna nedvességtartalma közötti különbség jóval kisebb. Ugyanis a levegő hőmérséklete, relatív páratartalma és a széna nedvességtartalma között egyensúlyi állapot következik be. (Lásd az ábrát.) Minél szárazabb a széna, a további száradásához annál melegebb és szárazabb levegő szükséges. A gyakorlat szempontjából ez annyit jelent, hogy a réti-széna tárolásához szükséges 20 %-os víztartalom elérésére a száradás végén a levegő relatív páratartalmának 20 C fok hőmérsékleten 60 %-nak kell lennie. A lucerna 70—75 % relatív nedvességtartalmú levegővel is kiszárítható 20 % víztartalomig. Ha a levegő páratartalma a jelzettnél nagyobb, a széna nem szárad, hanem nedvességet vesz fel. A légáramoltatásos szárításkor a telítetlen levegőnek azt a képessegét használjuk fel, hogy még további vízmennyiséget tud felvenni. Természetesen a víz elpárologtatása is hőt igényel, a hőforrás itt a napfény, amely felmelegíti a levegőt és ezáltal relatív nedvességtartalmát csökkenti. A levegőnek érdemleges vízfelvevő képessége csak akkor van, ha relatív páratartalma 85 %-nál kisebb, ezért villanyáram vagy üzemanyag megtakarítás céljából csak ennél szárazabb levegővel szárítsunk. Éjszaka 10—12 órán keresztül a széna levegőztetés nélkül marad. Eközben felmelegszik, mégpedig annál jobban, minél nedvesebb. Ha a bemelegedett szénát szellőztetjük! akkor a kazalban a levegő is felmelegszik és ezáltal több vizet kepes felvenni. Ez a helyzet mindaddig fennáll, amíg a kazal hőmérséklete nagyobb, mint a környező levegőé. Ilyenkor a kazalba fújt levegő hőmérséklete kisebb mint a távozóé. Feltételezzük azonban azt is, hogy állandó levegőztetés idején is képződik kis mennyiségű hő a szénában, ennek melegítő hatása folytán a levegő több vizet tud felvenni. Ebből láthatjuk, hogy kedvezőtlen hőmérsékleti és páratartalmi viszonyok között is lehetséges a széna szárítása, ha időnként behagyjuk melegedni. Ez azonban a széna táplálóanyagainak rovására megy. Ez a szárítási mód csak ott alkalmazható, ahol a levegő relatív páratartalma naponta legalább 8—10 órán keresztül 80 % alá csökken. Nálunk nyáron a levegő páratartalma még nedves esztendőben is túlnyomórészt 80 % alatt mozog. A levegő nedvességtartalmának megállapítására legjobban a hajszálhigrométer (párateltség mérő) felel meg. Ezt úgy kell elhelyezni, hogy a külső levegő hatásának legyen kitéve, de a napfény ne érje. A higrométert gyakran kell ellenőrizni, mert sokszor nem mutat helyes nedvességtartalmat. Az ellenőrzést úgy végezzük el, hogy a higrométert 10 percre nedves ruhadarabba csavarjuk, kibontjuk és az állító csavarral a mutatót azonnal 96 % nedvességtartalomra állítjuk be. Ezután a higrométer egy ideig ismét pontosan mutat. A SZÁRAZANYAGTARTALOM MEGÁLLAPÍTÁSA Fontos, hogy a takarmány nedvességtartalmát helyesen állapítsuk meg, mert ha túl nedvesen szállítjuk be, akkor hosszú ideig tart a szárítás és nagyobb az áramköltség, viszont ha%z túl száraz, akkor a mechanikai veszteségek lesznek magasak. Bizonyos gyakorlat után kézzel végzett próbával is eléggé jól megállapítható a hozzávetőleges nedvességtartalom. Víztartalom A széna tulajdonságai különböző nedvességei _________________határok esetén_________________ Réti széna Lucerna széna 70—80 kaszálás idején kaszálás idején 50—55 fonnyadás kezdetén jól fonnyadt,, rendsodrásra kész 45 nehéz gereblyézni facsarásakor a szárból nedv lép ki 35 könnyebb gereblyézni facsaráskor a növényszárból már alig lép ki nedvesség 30 szívósan összeáll a szárak töredeznek, a levelek zizegni ____________________kezdenek Pontosabban szárítás útján állapíthatjuk meg a takarmányok nedvességtartalmát. Mintát veszünk, otthon konyhai mérlegen 1000 g-ot lemérünk, papírba csavarjuk és a sütőbe dugjuk, úgy, hogy a sütőajtót kissé nyitvahagyjuk, hogy a pára távozhasson. Amikor a takarmány már olyan száraz, hogy közben összetörik, visszamérjük a konyhamérlegen. Irányadónak azt tartjuk, hogy a takarmányt akkor lehet behordani, ha egy ilyen mintavétel után 1000 gramm takarmányból legalább 600 g szárított anyag marad vissza. Infravörös lámpák segítségével szintén megállapíthatjuk a nedvességtartalmat. Ehhez 10—100 g zöldtakarmányt mérünk le. A takarmány ¥2— 1 óra alatt kiszárad. Leggyorsabban ún. olajos eljárással állapíthatjuk meg a nedvtartalmat. A pontosan lemért takarmányt 140—150 C fokra melegített növényi olajba mártjuk, ahol a víz néhány pere alatt eltávolodik belőle. A kazal hőmérsékletét kazalhőmérővel mérjük, vagy ha ez nem áll rendelkezésünkre, akkor egyszerű vaspálcát használunk — ezt bedugjuk a kazalba, majd kihúzzuk és ha a kezünket nagyon melegíti a vaspálca, akkor minden körülmények között levegőt kell fújatni a kazalba. A hőmérséklet lehetőleg ne lépje túl a 35 C fokot. Bállá László mérnök, a Sahyi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola tanára
