Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-05-29 / 43. szám

Vehet-e zöldséget a szövetkezeti tag

Kissé furcsa a cím, de sajnos, a mindennapi életből vettük. A múlt évben jelent meg egy rendelet, amely szerint a szövetkezet nem adhat zöldséget tagjainak. A földművesek többsége nagy felháborodással fogadta ezt az intézkedést, de mint a legtöbb esetben, most is akadtak forrófejüek, akik egyetértettek vele. Néhány szövetkezeti vezetőség felhívást tett, amelyben bíztatja a többi szövetkezetei is, hogy a kertészetből ne adjanak el zöldséget a tagoknak, hanem vásárolják a Jednotán keresztül. Mondanunk sem kell, hogy a rendelet a ‘zöld asztalnál született, a dolgok alaposabb vizsgálata és közvéleménykutatás nélkül. Az elgondolás talán nem is volna rossz, hogyha az üzleti hálózatunk olyan rugalmas lenne, mint ahogy azt egyesek feltételezik.

De kereken meg kell mondanunk, hogy a mezőgazdaság nem ipar és a szezonmunkák idején a földművesek most is kora reggeltől késő estig dolgoznak. Ez nem kapitalista maradvány, a mezőgazdaság jellege kívánja ezt így. A mezőgazdaságban addig kell dolgozni, míg az idő kedvez. Ezek szerint mikor vegyen zöldséget a szövetkezeti tag? Álljon sorba az üzlet előtt még a zöldségért is? Nem egyszerűbb, hogy ha a kertészetből minden várakozás nélkül pár perc alatt hozhat friss zöldséget?

• De hát mért csináljuk a dolgokat egyszerűen, helyesen, hogyha komplikáltan is lehet. Elsősorban le kell szögeznünk, hogy a szövetkezet és a tag — egy. Nem viszonyulhatunk a szövetkezeti tagokhoz kedvezőtlenül. Például a legtöbb szövetkezetben a háztáji földet április végén, május elején mérik ki. Ha valamit haza kell szállítania, valósággal könyörögni kell fogatért. A szövetkezeteket azért alakítottuk, hogy megkönnyítsük a földművesek munkáját, emeljük életszínvonalukat és kellő rugalmassággal, megértéssel mindig találhatunk módot ügyes-bajos dolgaik elvégzésére, problémáik megoldására.

Minden erőnkkel arra kell törekedsaját kertészetéből

ni, hogy a földművesek zavartalanul dolgozhassanak és ne vegyük el a kedvüket fölösleges, megfontolatlan intézkedésekkel.

A szövetkezeti zöldségeladás csak azok szemében „hátrányos“, akik csak a tervteljesítésre néznek. Azt hiszik, hogyha a szövetkezeti kertészetek zöldséget adnak el tagjaiknak, nem tudják majd teljesíteni az eladási tervet. Ez az elgondolás teljesen helytelen. A szövetkezeti tagok zöldségvásárlásának mennyisége általában elenyésző. Sokkal több tönkremegy szállítás közben. Nyustin József, az ipolyviski szövetkezet kertésze, a múlt évben is panaszkodott, hogy az Ipolysági zöidségraktárban négy napig fonnyasztották paprikájukat. Ősszel sokkal szebb paprikát szántottak be a földbe, mivel a zöldségfelvásárló üzemek már nem vették át, mint amiivet a bratislavai zöldségpiacon árultak. Tehát egyrészt a kertészetek a tagoknak friss zöldséget adhatnak, másrészt ez nem befolyásolja az eladási terv teljesítését sem. A mennyiségen kívül másról is szó van. Zöldséget azért fogyasztunk, hogy vitamint nyerjünk szervezetünk számára. Viszont azt mindenki tudja, hogy a zöldség vagy a gyümölcs minden órában rohamosan veszíti vitamintartalmát. Tehát a fonnyadt zöldség kisebb értékű.

Amint már említettük, a cikk elején, az elgondolás talán nem is volt rossz. De sajnos, mégsem így van. Egyes helyeken azzal indokolták meg a rendeletét, hogy a Jednota üzleteinek emelniük kell forgalmukat. Tehát az kereskedelmi érdek, és nem a dolgozók zöldségellátásának megjavítását célozza, vagyis nem a társadalmi érdeket tartja szem előtt. Erre élő példa a csatai szövetkezet esete.

Utazás közben magam is többször meglátogattam a szövetkezet zöldséges bódéját. Egyszer csak hiába kerestem, nyomtalanul eltűnt. A napokban Klucska László főkönyvelőtől érdeklődtünk a zöldségesbódé rejtelmes eltűnéséről.

— Ép egy éve lehet, mikor szétszedtük, — állapítja meg. — Nyárikonyhát készítettünk belőle. Parancsot kaptunk rá, nem tehetünk ellene semmit. Azzal fenyegettek, hogy megadóztatják a zöldségárulást. Nem adhattunk a tagoknak még egy kiló zöldséget sem, csak úgy „feketén“, az irodában. A káposztaeladás mégis sikerült. Megegyeztünk a Jednotával. A tagoknak eladtuk 1,20-ért kilóját, a Jednota üzletbe be se vittük. Ebből a szövetkezet 90 fillért, a Jednota pedig 30 fillért kapott.

Tehát a Jednota jogtalanul bevételhez jutott. Krajcsovics Margit, a helyi üzlet vezetője, most is kereken kijelenti, hogy üzletük nem tudja ellátni zöldséggel a falut, és míg megvolt a szövetkezeti zöldségelárusitó bódé, maga is odament friss zöldségért. Idén mindössze még csak hat esetben volt zöldség.

Több hasonló példát hozhatnánk fel és olyan eseteket is, amikor a kertészetben leszedték a zöldséget és ott rohadt, mert nem szállították el időben. De vannak olyan szövetkezeti

elnökök és vezetők is, akik másképp gondolkoznak.

— Tavaly is adtunk zöldséget a tagoknak és idén is ellátjuk őket — jelentette ki Gombos György, az ipolyszakállasi szövetkezet elnöke. — Ha tetszik valakinek, ha nem! Mert ha nem lesz a falunak, nem lesz a városnak sem. Léváról csak öt nap múlva kapnánk vissza a zöldséget az üzletbe. Nem vagyunk hajlandók fonnyadt zöldséget fogyasztani.

Hasonlóan vélekedik Furinda Rudolf, a tőrei szövetkezet elnöke is.

— Mi is adunk zöldséget a tagoknak. Már miért nehezítenénk meg a szövetkezeti tagok életét és ellátását? A napokban a keltetőben jártunk és egyúttal hoztunk a tagoknak is kiskacsákat. Hadd nevéljék, ne kelljen nekik is az üzletre szorulniuk. Vagy helyesebb az, hogyha ők maguk mennek el kiskacsát venni és kimaradnak a munkából? Azt, hogy a tagok még a zöldségért is sorbaálljanak, teljesen helytelenítem. Nem is tehetik meg a nagy munkaidőben.

Van elég példa nyomós érv arra, hogy nem vált be a rendeletben kitűzött elgondolás és sokkal helyesebb. hoqyha a szövetkezetek kertészetükből adnak friss zöldséget a tagoknak. Nem nagy tételről van szó. Az eladási terveket sem befolyásolja és a földműveseket se ingereljük fölösleges problémákkal. Mostanában komoly és elszánt harcot kezdtünk a bürokratikus munkamódszerek ellen. Oldjuk meg a problémákat helyesen, egyszerűen és ne bonyolítsuk össze, mert ezt a társadalom érdeke így kívánja.

Bállá József

Hatékony zöldségtermesztés

A dunaszerdahelyi szövetkezet kertészete már évek óta jó hírnek örvend. Ez azért van így. mert termelése egyre bővül. Főleg a korai zöldségek előállítását szorgalmazzák, amiből az EFSZ-nek jelentős haszna származik.

A kertészeti csoport tagjait Kicsikolev Demeter főkertész irányítja, akinek a szakképzett vezetése mellett nagyszerű munkát végeznek.

Nyugtalan természetű, állandóan valamely irányban igyekvő különös ember a főkertész. Ha szőt váltasz vele, udvariasan válaszol, miközben egyik lábáról a másikra támaszkodik, izeg-mozog, ami annak a jele, hogy lesi az alkalmas pillanatot az „elillanásra", akkor aztán lesheted, mikor találod meg őt újra. Ha azonban ügyes vagy, fölismered a szándékot, visszatarthatod őt. Akkor aztán megadja magát, s mindent megtudhatsz tőle.

A múlt esztendőben a 10 hektár kertészetet 15 dolgozó művelte. A gondos körültekintő munka folytán az említett területről 770 000 koronát bevételeztek, azaz egy-egy dolgozó 51330 korona hasznot hajtott a közösnek. A nagyszerű munkáért járó jutalom persze nem maradt el. A csoport tagjai közt 35 000 korona külön prémiumot osztottak szét.

Az idén úgy döntöttek, hogy 15 hektárra bővítik a kertészetet, és ugyanakkor a munkacsoportot 25 dolgozóra egészítik ki, akiknek idén 800 ezer koronát kell forgalmazniuk, —

Jó ütemben

A szeszélyes időjárás gyakran keresztülhúzza a földművesek számítását. így történt ez az idei tervezésnél is. A későn érkezett tavasz nagy lendületet követelt meg az izsai szövetkezeti tagoktól is. A hosszú tél sok kárt okozott az ősziekben, így pótolni kellett most, tavasszal. Öszszesen 260 hektár kukorica vetését tervezték, de a valóságban 312 hektárt vetettek él. A borsó vetéstervét 15, a tavaszi keverékekét pedig 16 hektárral túlszárnyalták.

A 30 hektár cukorrépának már felét kiegyelték. Sarabolják a kukoricát és elkezdték a herefélék kaszálását is. Már 20 hektárt lekaszáltak a dús takarmányból.

A 60 hektárra tervezett silókukorica vetése befejezéshez közeledik. Nagy Lajos, a szövetkezet agronómusa kora reggeltől a határt járja Bízunk abban, hogy ha az időjárás nem makacskodik, a szövetkezetesek szorgalmas munkájával valóra váltják kitűzött terveiket.

K u r u c z Nándorné, Izsa

vagyis személyenként 32 000 korona értékű árut kell előállítaniuk.

Az eredmériy máris bíztató. Eddig piacra vittek 130 000 salátát — 90 filléres darabonkénti átlagárban —, továbbá eladták 15 000 csomó zöldhagymát, 10 000 karalábét, 10 000 kelkáposztát és ezernél több karfiolt.

A talajt alaposan kihasználják. Ha betakarítanak és elszállítanak egy zöldségfélét, máris fölszántják a földet, s a következő napon már frissen ültetett palánták díszlenek a területen. .-haiti JE •*..'S*

Egy gazdasági udvar közepén vajon mire ez a hatalmas alumínium-gömb? Szokatlan a mi szemünknek, pedig csupán egy készülő víztorony tartálya. A kapacitása 50 köbméter, s az ivóvíz belőle mindig frissen buzog — még a nyári forfóságban is. Felvételünk a polgárdi „Vörös csillag" termelőszövetkezetben készült, Magyarországon. (Foto: -gs-)

Hogyan segítenek a kísérletezők a vezetőknek

Olvasóink még bizonyosan emlékeznek lapunknak

arra a számára, melyben a nimburki járásban alakult mezőgazdasági termelési bizottság munkájának kezdetével foglalkoztunk.

A „Két elmélkedés — teljesen a margóra“ című cikkünkben felkértük a kísérletezőket, hogy mondják el, milyen módon szeretnének segíteni a termelési bizottságok vezetőinek az új termelési ismeretek gyakorlati alkalmazásánál. Két feleletet kaptunk, egyet a Ruzini Növénytermesztési Kísérleti Intézetből, egyet pedig az uhrinévsi állatállománnyal kísérletező intézetből. Kár, hogy a többi kísérletező intézetek mostanáig hallgatnak. Nem érdeklődnek ez iránt? Reméljük, hogy még jelentkeznek. Most a nevezettek feleletét közöljük.

Ez aztán szó: meghívás Ruzinba

Kevés a fehérje

Nem ok nélkül tartják Trstinán Zajícek Jozefet a legjobb állatgondozónak. Akár korán reggel akarod meglepni a munkahelyén, akár délután vagy késő este, Zajíőek elvtársat ott találod. És munkát is talál magának mindig. A munkatársait is jól összeválogatta. Az ápolásnál a felesége, Júlia asszony segít neki, a fejés pedig Petroviő Anasztázia, Petrovió Ilona és Opatková Mária gondjaira van bízva. De mit ér mindez, vagyis mit segít ez a jó kollektíva, ha a szövetkezet 245 fejőstehénéből eddig még egy hónapban sem tudta teljesíteni eladási tervét. Ebben az évben a legmagasabb napi fejésük 636 liter volt! igen, ez nem tévedés. 636 liter 245 tehéntől.

Erről a súlyos problémáról beszélgettünk a szövetkezet közgazdászával Hromádka Jánnal. Táblázatai és elemzései nem csalnak. A tiszta igazságot vallják. Januárban 26 916, februárban 20 868, márciusban 19 117 és áprilisban — szinte hihetetlen — csak 16 577 liter tejet adtak a közellátásnak. Emellett, amint megállapítottuk, szemeskukoricájuk még ma is van és silókukoricában sincsen hiány. Csakhogy ...

A magyarázatot a hármas számú istállóban kerestük. Itt dolgozik Zajícek elvtárs munkacsoportja. Mindenütt példás tisztaság, mintha ebben az istállóban az első két istállóval összehasonlítva nem is lennének tehenek. Negyvenegy darabot találtunk belőlük a 14 vemhes üszőn kívül. Sok tehén is borjazás előtt áll. Ez lenne talán a magyarázat?

Részben igen, részben nem. Zajífek elvtárs, aki időközben bejött az istállóba, néhány pillanatig vizsgálódva nézett minket. Mintha belénk akarna látni. „Mit akarnak ezek tőlünk?“ — ezt kérdezte a tekintete. Amikor azonban feltettük első kérdéseinket és megtudta, hogy minket az ő tehénkéi érdekelnek és a munkája, mintha fölengedett volna a bizalmatlansága.

— Az úgy van — kezdte meg mondókáját olyan tűzzel, melyből érezni lehetett, hogy nagyon szereti munkáját —, én is gazdálkodtam valaha. Teheneket neveltem, fejtem, dolgoztam velük. De bizony azok több hasznot hoztak, mint most a szövetkezetiek. Miért van ez? Van jó silónk, de nincsen szálastakarmány, sőt még jó minőségű takarmányszalma sincs. De lóként a szárított hereféle hiányzik. Ahhoz pedig, hogy í tehén jól tejeljen, elsősorban olyan takarmány kell, amelyben van fehérje és nemcsak szénhidrát, mint például a szemeskukoricában. Szárított lucerna, vagyis évelő takarmány nélkül nem lehet tejet termelni. Az év elején még volt jó takarmányszalmánk. Akkor 10 000 literrel többet is fejtünk naponta, mint most.

Végül még valami hiányzik. Azt hiszem, az a legfontosabb. A. munkához fűződő jó viszony. A mi istállónkban megteszünk mindent, hogy az adott körülmények között a lehető legtöbb tejet termeljünk. Tisztaságot tartunk és ízesítjük a takarmányadagokat, ahogy csak lehet. Igaz, hogy a vemhes állatok nagy százaléka is befolyásolja a tejhozamot.

— Véleménye szerint mégis mi segítené elő a tejhozam emelését? —

teszünk fel a kérdést.

— Elegendő évelő takarmány. Ez az év már Ígéretesebb. A szövetkezet elegendőt vetett belőle. Csak jó legyen a termés. A fő probléma azonban az emberek. Rajtuk dől el minden. Csak meg kellene kérdezni őket, hogy amikor még egyénileg gazdálkodtak, tartottak-e 2,4 liter tejet adó tehenet, mint most a 4-es számú istállóban, vagy 2,9 litert tejelő állatokat, mint az 1-es számú istállóban?

— És a maga istállójában milyen az átlag?

— Áprilisban 4,3 liter volt. Ez ugyan nagyon kevésnek látszik, de ilyen sok vemhes állat mellett és ilyen takarmányozással, azt hiszem, még tűrhető eredmény.

— Mégis, mi a terve arra, hogy emelkedjen a tejhozam?

— Most fejezzük be az új áthelyezhető istálló építését. Ettől sokat várunk. Ha pedig rámbízzák az egész állatállományt, én választom ki a munkatársaimat és dolgozni fogunk. Hanyag emberekre nincsen szükségünk. Az ilyenekre nem vagyok hajlandó dolgozni. — No és, természetesen nagyon várjuk az új zöldtakarmányt és az idei takarmánygabonát. Meglátja elvtárs, fog ez menni!...

Úgy legyen!

Jozef Sluka

ford.: P. E.

1963. május 29.

hogy jő eredményt hoz. A helyes utat kísérletek alapján kell megtalál( ni, a mezőgazdaságban állandó ellen_ őrző hitelesítés nélkül nem lehet ha’ tározni.

I Gondolom, hogy ezért szükséges . lenne módszertani alapelveket bő‘ vebben megjelentetni, összehasonlítani és kiértékelni a kísérleteket, hogy minden szakember ismerhesse , őket. Ebből a szempontból a legje. lentősebb a kísérleti intézetek dol| gozóinak segítsége.

Ladisíav Biedermann mérnök,

, Állatállományi Kísérleti' Intézet,

, Uhfinévés

és magyar küldöttségnek az USA-ban tett látogatásáról közölt hírekben ismertették, hogy az amerikai farmokon az új ismeretek módszertanaivá' el vannak halmozva. A küldöttségei egyetértenek azzal, hogy épp ebben rejlik az amerikai mezőgazdaság technikai fejlődésének oka.'

A tapasztalatok azt mutatják, hogj a módszereket a helyi feltételeknél megfelelően kell alkalmazni. Ugyanis az eljárás, amely egyik helyen hasznosnak bizonyult, a másik helyen más feltételek között nem biztos

Hogyan készültek el a termelési bizottságok a mezőgazdasági tudomány és kísérletezők új ismereteinek a gyakorlatban való alkalmazására? így hangzik a nimburki járás mezőgazdasági bizottsága munkájának rendszeréről megkezdett vita_ elején a Zemédélské Noviny által felvetett kérdések egyike. Őszintén mondva, rengeteg lehetőség van itt, de a valóságban egyik sem kielégítő. A legteljesebb híreket közölték a Tudomány és Technika intézetének lapjai, ahol inkább elméleti hozzászólásokkal találkozunk. Ezek keveset foglalkoznak a kísérlet gyakorlati alkalmazásával.

A kísérlet eredményeivel legkönynyebben saját módszertanaikból ismerkedhetnek meg. A Tudomány és Technika Intézete már több módszertant adott ki, de mindez kevés. Helyes az, hogy a sajtó, rádió és televízió ismerteti az eredményeket, példákat merít a valóságból olyanokról, akik megfelelő gazdasági-termelési eredményt értek el. Ezekben a hírekben azonban nem foglalkoznak azzal, hogy az ez iránt érdeklődő hol kap módszertani utasításokat az új, ajánlott ismeret alkalmazására. A sajtóban közölt rövid megjegyzés szerint, hetyes módszertani utasítás nélkül az új ismeretek alkalmazása általában sikertelen.

így a legfőbb követelmény az, hogy minél több jól kidolgozott, rövid, de módszertani szempontból kielégítő utasítás jelenjen meg.

Ezt bizonyítják külföldi tapasztalataink is. Például a szovjet, lengyel

Jo utasítás es helyes kísérlet

termelők számára pedig Pohorelicén tartunk előadást.

A válfajok hatása a mezőgazdasági termelés belterjesltésére. A ruzini munkahelyen a termelés vezetőivel ismertetnénk az új csehszlovák válfajokat agrotechnikai követelményeikkel, valamint a külföldi válfajokat, amelyekkel a külföldi válfajokkal foglalkozó intézet terjeszt az egyes mezőgazdasági üzemekben.

Megbízzuk az intézet egy dolgozóját, aki ismeri majd az egész intézet felépítését, 'anácsot tud adni a vezetőknek, továbbítja problémáikat az illető szakembereknek, amelyek az egyes mezőgazdasági üzemekben felmerülnek.

Doc. Ing. Jirí Foltín DrSc a Növénytermelés Központi Kísérleti Intézetének igazgatója,

Praha - Ruziné

A mezőgazdasági bizottságokkal való együttműködés kérdését a mi kolektívánkban is megbeszéltük. Megállapítottuk, hogy a legfontosabb a vezetőkkel való együttműködés.

A termelés vezetőinek folyamatosan lehetőségük nyílna megismerkedni az eredményekkel, s az egyes szakkérdésekben kikérhetnék a kísérleti intézetben az illető szakaszon dolgozók tanácsát. A termelési vezetőkkel való együttműködés első időszakában az intézet földjén és munkahelyein előadásokat rendezünk a következő témákról:

A trágyázás rendszere a vetési folyamatban, figyelembe véve a jelenlegi ipari trágyamennyiséget és az 1965 —1970-es évek kilátásban lévő ipari trágyamennyiséget.

A cukorrépa termelők számára Ruzinban, a burgonyatermelők számára a lukaveci munkahelyen, a kukorica-