Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-05-29 / 43. szám
vii. Évfolyam • 21. szám 1963. május 29. A SZABAD FÖLDMŰVES SZAKMELLÉKLETE TARTALOM NÖVÉNYTERMESZTÉS Barto's Miios: Üj technikával a cukorrépa egyelésének megkönnyítéséért ...............................81 TAKARMÁNYOZÁS Bállá László mérnök: Korszerű a légáramoltatásos szénaszárítás ...............................................83 GYÜMÖLCSÉSZET Juhász Árpád: A gyümölcsfák védelme (2.)...............................84 ____________y Uj technikával a cukorrépa egyelésének megkönnyítéséért A répatermesztőknek az az igyekezete, hogy feleslegessé tegyék vagy legalábbis lényegesen csökkentsék a cukorrépa egyelésekor szükséges emberi munkát mely olyan régi, mint maga a termesztése. Jelenleg külföldön és nálunk is ezt a kérdést kétféle módon igyekeznek megoldani, amelyeket vagy külön-külön, vagy kombinálva alkalmaznak: 1. olyan vetőmag alkalmazásával, amely egymagvú, vagy ahol a répagomolyban csökkentett a csírák száma, 2. a répának gépi eszközökkel végzett egyelésével. A csökkentett csíraszámú vetőmag az emberi munka szükségletének 15—20 százalékos csökkentését teszi lehetővé gépi egyelés, ritkítás nélkül aszerint, milyen a vetőmagmennyiség és mennyire egyenletes a vetés. A pontos vetés alkalmával a megtakarítás nagyobb, mert nem képződnek növénycsomók, a répagyökerek egymástól egyenletes távolságra vannak és így a hosszúnyelű kapával végzett egyelés gyorsabb. Az egyelés jelentősége Annak érdekében, hogy a cukorrépa termesztésével kapcsolatos fáradságot és költséget csökkenthessék, külföldön és nálunk is évről évre terjed a répának gépekkel végzett egyelése — kivágása vagy ritkítása. Az ilyen egyelés nemcsak az emberi munkaszükséglet csökkentése terén jelentős, hanem igen célszerű agrotechnikai beavatkozás is. A répanövénynek szüksége van arra, hogy a terméshéj felpattanásától kezdve egyedül álljon. Ebben az esetben a gyökér igen gyorsan megvastagszik és a répatest megsokszorozza súlyát. Abban az időszakban történik ez, amikor a növény már kifejlesztette az első valódi levélpárt és már a második levélpár is képződik. Ilyenkor kell a répát kiegyelni. Sok EFSZ-ben és állami gazdaságban azonban nem rendelkeznek annyi munkaerővel, hogy az egyelést a második valódi levélpár kifejlődésének befejeztéig elvégeznék, s így elkésnek. A répanövények a létért folyó küzdelem során a magasba nyúlnak, vékonyak és kényesek. Az egyelés után hosszabb idő szükséges felüdülésükre; a répa visszamarad a fejlődésben. Ezért a répa meghálál minden olyan intézkedést, amely céltudatosan csökkenti a sorokban levő növények számát, tehát a ritkítást. A meghagyott répaegyedek így nagyobb teret nyernek, főképp azok, amelyek a boronálás illetve kivágás után a meghagyott növénycsomók, szigetecskék szélein maradtak avagy egyedül állnak. Ezek növekszenek a legerősebben (magasságba és szélességbe) és a legnagyobb súlyt érik el. Az egyelés ugyanakkor kipusztítja a talajról a gyomokat, a talajt porhanyítjuk és átlevegőztetjük. Ezután a tulajdonképpeni egyelés sokkal gyorsabban megy, kevesebb emberi munkát igényel és az esetleges késedelem már nsm olyan káros, mintha a növényt sűrűn hagyjuk a sorokban. Ezért a répa egyelése épp úgy agrotechnikai, mint ökonómiai intézkedés. A gépi egyelés feltételei A répa növényzetének egyelését olyan gépekkel végezzük, amelyek nem képesek önműködően alkalmazkodni a növényzet sűrűségéhez. Olyan gépeink, amelyek érzékenyen reagálnának a répanövények egymás közti távolságára és eszerint kapcsolnák be, illetve kapcsolnák ki az átvágó gépezetet, ilyen gépünk még nincs. Megtervezésükkel már több szakember próbálkozott, a gépek azonban nem dolgoztak megbízhatóan. Az eddigi gépek, akár a ritkító boronák, a forgó vagy a hosszanti csokrosítók gépiesen dolgoznak. Alkalmazásuk céljából ezért olyan feltételeket kell kialakítanunk, nehogy ezáltal a termés lényegesen csökkenjék. Az alapvető követelmények közé tartozik a vetés előtti jó talajelőkészítésen és a jó minőségű vetésen kívül a répa fejlődésének legkedvezőbb időszaka és a növényzet kellő sűrűsége. A répa fejlődési időszakai Az egyelést akkor végezzük, amikor a répa már első valódi levélpárját kifejlesztette és a második levélpárt fejleszti. Nem helyes a művelet halogatása. Ezáltal lehetővé tesszük, hogy a szükségtelen számú, felesleges répaegyed és a gyomok a talajból tápanyagokat és nedvességet vonjanak el. Az egyelés időpontja függ az alkalmazott gépi bérért-dezéstől is. Ez legjobban a ritkító boronák használatakor mutatkozik meg, amélynek hatása kisebb, ha öregebb növényzetben használjuk. Azonban minél sűrűbb a növényzet, annál korábban alkalmazhatjuk a boronákat. Azonban ezt a műveletet sohasem szabad arra az időszakra hagyni, amikor a répa már 3—4 valódi levélpárt fejlesztett. A boronák hatása ilyenkor már nagyon csekély, mert súlyuk nem elegendő, hogy elég mélyen hatolhassanak be fogai a talajba. Az egyelés kisebb késedelmét csupán akkor lehet megindokolni, ha ebben az időszakban nagyobbszámú kártevő lepte el a növényzetet. A növényzet kellő sűrűsége Az egyelésre alkalmas répanövényzef sűrűségének legalsó határa a következő: közönséges magból • 20—25 répaegyed a sor egy méterén a forgó csokrosltó hosszanti alkalmazásakor, • 30—33 répaegyed a sor egy méterén keresztben végzett csokrosftáskor, koptatott magból A legújabb típusú 18 KPPN—440 jelzésű függesztett tárcsás réparitkítógépet keresztsorosan alkalmazzák az egyelés megkönnyítése céljából. (ksz)
