Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-05-26 / 42. szám
EGYSZERŰSÉG 4 o Valahogy ezek a szavak a legjellemzőbbek a magyarországi Polgárdi Vörös Csillag Termelőszövetkezet gazdálkodására: logikus egyszerűség és észszerűség. Ami fölösleges kizárják, ami valamitérö, továbbfejlesztik. Három éve dolgoznak együtt. 5200 kát. hold az összterületük, ebből 4700-at művelnek közösen. (Minden tsz-tag egy kát. hold területet maga művel. Ennek megfelelője a mi viszonyainkban realizált fél hektár háztáji.) A meglévő terület 30 százalékán kenyérgabonát, 50 °/o-án takarmányokat és a megmaradt 20 százalékon különböző ipari növényeket termesztenek (napraforgó, rostlen, cukorrépa, dinnye stb.). Mint a fenti százalékarány mutatja, a takarmánytermesztés a termőterület felét tölti ki. Ennek alapján a fő termelési ág, az állattenyésztés. Viszonyaikhoz alkalmazva ez a legmegfelelőbb és leggazdaságosabb. S ami a lényeg: a legjövedelmezőbb. Külön ki kell emelni — s nemcsak a jelen esetben, hanem általában is —, hogy mindig a jövedelmezőség szabja meg a szövetkezet termelési irányát, amit a lehetőségekhez mérten összehangolnak az állami tervvel és szükséglettel. Az állami normákat revidiálták, azaz a helyi viszonyokra alkalmazták megfelelő átszámítások alapján. Ennek eredményeként — persze a termeléstől is függően — egy tag napi átlagkeresete 60 — 70 forintot tesz ki. Ennek 60 százalékát készpénzben fizetik ki minden hónapban, a 40 % bentmarad, s ebből a tag szükséglete szerint vásárolhat a szövetkezettől kenyérgahonát. auraktakarmányt stb. Amit így nem merít ki, azt az év végi elszámolásnál egyszerre kapja meg. Az elmúlt évben a munkaegység ga-és ésszerűség rantált értéke 40 forint volt (a garantált munkaegység alatt értik azt az értéket, amit a termelőszövetkezet még akkor is képes fizetni, ha történetesen a termelésből nem volna bevétel — ez azonban nem fordul elő). De térjünk vissza az állattenyésztésre, amely — mint már említettem — a fő termelési ág. ötszázhetven szarvasmarhát tartanak, ebből 200 a tehén, 100 hízóbika és 270 a növendék. A tehenek évi átlagos tejtermelése 2800 liter. A növendékek napi súlygyarapodása 800 — 900 gramm. A borjak az elválasztásig 400 liter fölözött és 300 liter teljes tejet fogyasztanak. A leválasztás nem kor szerint, hanem a 60 — 70 kg súly elérése után történik. A hízómarhákat főleg exportra adják. Az idei tervük szerint 150 darab kerül eladásra. Ebből látható, hoay elsősorban is a minőség, s az eladás lehetősége — amit mindig szem előtt tartanak — szabja meg a tenyészmunka irányát s a termelést. Az exporttermelésnek természetes velejárója a fokozott minőség. Ezt azonban csakis, és elsősorban a jól megalapozott és szakszerűen nevelt növendéktartás teszi lehetővé. Az üyen irányú termelés és állattenyésztés aránylag tetemes mennyiségű és jó minőségű takarmánybázist igényel. Enélkül a termelés elvesztené rentabilitását. A Vörös Csillag tsz-ben azonban a takarmánytermesztés az, amelyre a legnagyobb gondot fordítják. Az összterület felén takarmányt termeszteni nem csekélység. A szarvasmarhatenyésztés mellett komoly szerepet tölt be a sertéstenyésztés is, és főleg a hizlalás. Túlnyomórészt a fehér hússertést tenyésztik, de tartanak svéd fajtát is. Az összsertésállomány létszáma 1600 —2000 db között mozog, attól függően, hogy az eladás és a hizlalás üteme milyen gyors. Az alapállományba 140 anyakoca és 10 kan tartozik. Az évi átlagos szaporulat 13 — 14.5 malac. A hízókat 8 — 9 hónapos korban értékesítik 120 — 130 kg-os súlyban. A sertések takarmányozása kor, súly és tenyészirány szerinti kategóriák alapján történik. A malacokat naponta ötször, a hízókat pedig háromszor etetik. Minden egyes kategória számára állami normákban megszabott táptakarmányt is adagolnak. Az idén már baromfitenyésztéssel is foglalkoznak. E téren még nem rendelkeznek említésre méltó eredménynyel. Fontos szerepet tölt be náluk a gépesítés a termelésben. 32 traktoruk van s a hozzávaló vontatott eszközök. Ezek szerepe a munkaszervezés szempontjából elsődleges. A szervezés és a tervteljesítés ellenőrzése végett minden hónap végén elvégzik a gazdaságossági számítást. Ez állandóan képet nyújt minden termelési ág állapotáról, s ahol hiányosságok mutatkoznak, azonnal foganatosítható a helyesbítési eljárás. így nem fordulhat elő, hogy valamely termelési ágban — ez főleg a tervteljesítésre vonatkozik — pótolhatatlan lemaradás keletkezzen. A gazdaságossági számítás, s mondhatnánk úgy is, hogy az ellenőrzés eme gyakorlata nagyon célszerű, s a mi szövetkezeteink is felhasználhatnák. A gazdaság termelési eredményeit rendszerint a szakember-ellátottság határozza meg. A Vörös Csillag termelőszövetkezetben 4 főiskolát, és 8 technikumot végzett szakember dolgozik. Ezen kívül hárman járnak a főiskola levelező tagozatára és hatan technikumba. Meg kell jegyezni, hogy mindazok a szövetkezeti tagok, akiknek szakmai bizonyítványuk van (tanonciskola stb.) a szövetkezet alapszabálya szerint munkaegységenként 10 %-kal többet kapnak, mint azok a dolgozók, akiknek nincs szakképzettségük. Hogy az össztermelésről teljes képet kapjunk, tudni kell, hogy az egy kat.holdra eső bevétel 3000-3500 forint között van. -gás-Fejögulyások Végre megértették Ha az emberek kívánságai, követelései — legyenek azok jogosak vagy jogtalanok — az első pillanatban nem találnak megértésre, sokan hajlandók mindjárt rosszakaratot látni. Ennek aztán alaptalan rágalmazás, harag, személyeskedés a következménye. Pedig azt nyugodt megfontolással meg lehet előzni. Így volt ez az otrokoci HNB irodájában is, ahol egy kiküszöbölésre váró problémának a megvitatására került sor. Miről is van szó tulajdonképpen? A Szabad Földműves ez év március 31-i számában megjelent egy cikk „Szóvá teszem“ cím alatt. A cikk írója, Horváth István levelezőnk bírálta az otrokocsi szövetkezet könyvelőjét és pénztárosát, egyrészt jogosan, másrészt jogtalanul. Mi adott okott az ellentételekre? Az otrokocsi szövetkezet zöldséget, tejet, malacot adott el a tagjainak. A könyvelőnek a személyi számlán ezeket az illetőket meg kellett volna terhelni. Könyvelő pedig hol volt, hol nem volt. A rendszertelenül vezetett könyvelési nyilvántartások nem nyújtottak tiszta képet semmiről sem. A szövetkezet a tagsággal rendszerint csak a zárszámadáskor számolt el. Ekkor persze a tagság egy része megkárosítottnak érezte magát. Ezek közé tartozik Nyíri György is, aki a fent említett cikkben 72,40 koronát követel a szövetkezettől. Asztalos Kálmán, a szövetkezet volt pénztárnoka s egyben növénytermesztő csoportvezető, azt mondta, hogy Nyíri Györggyel a zárszámadáskor mindent elszámoltak. Közben Asztalos Kálmán megbetegedett. Más pénztárnokot választottak. Az ügy tovább is rendezetlenül maradt. Nyíri Györgyöt nem hagyta nyugodni igazságának tudata. Ahelyett, hogy elment volna a szövetkezeti pénztárnokhoz az ügy intézése végett, fölkereste a falu toliforgatóját (a faluban így hívják), Horváth Istvánt. Elpanaszolta neki ügyes-bajos dolgait. — Csináljunk valamit. Nekem is pénz 72.40 korona. — így került sor a cikk megírására. A szerző részben a valóságból, részben pedig azoknak a szavaiból indult ki, akiknek a szövetkezettel szemben követeléseik voltak. A követelések teljesen jogtalanok. A kételkedésre azonban okot adott a vezetőség passzív magatartása a tagsággal szemben, a közössel való nemtörődömség, az elsődleges nyilvántartások pontatlan vezetése, valamint a sablonos munkaegység jóváírás. Az ellenőrző bizottság egyáltalában nem működik. Nem volt ember, aki a felmerülő hibákat orvosolta volna. Mindenki szépítette és a legtisztábbnak érezte magát. Szemben senki sem merte megmondani az igazat. Az ügy alapos átvizsgálása után kiderült, hogy nem is olyan megoldhatatlannak látszó problémáról van szó. A pénztári napló átnézése után megállapítottuk, hogy valóban csak rágalmazás az egész. Nem hogy Nyíri Györgynek tartozik a szövetkezet 72.40 koronával, hanem ő tartozik a szövetkezetnek. Hogy a jövőben ilyen alaptalan állítások ne juthassanak kifejezésre, rendet kell teremteni a szövetkezeti nyilvántartásban. A vezetőség dolgozzon együtt a tagsággal, közösen védelmezzék a közös vagyont, hozzák rendbe az elsődleges nyilvántartást, ne engedjék meg, hogy a szövetkezet pénztárnoka önállóan rendelkezzen a pénzzel. A munkaegység jóváírásánál pedig induljanak ki a munkanormákból. Ne terheljenek meg egy embert több funkcióval, mert ebből az egésznek lesz hátránya. Jablonci Lajos Seprőcirok termelők figyelmébe Tudatjuk azokkal az üzemekkel, amelyek seprőcirok termelésre szerződést kötöttek, s még vetőmagot nem kaptak, hogy a szükséges vetőmag mennyiségét jó minőségben átvehetik a járási felvásárlási raktárakban. Eb vonatkozik a galantai, Dunajská Streda-i, komárnoi, levicei, érsekújvári, trebisovi, michalovcei, luceneci és rimaszombati járásokra. Az időjárási feltételek még kedvezőek a vetésre, éppen ezért haladéktalanul vegyék át a vetőmagot. A zöld „tenger" közepében, mint egy méltóságos hajó, amely lassan tör előre, legelészik a tehéncsorda. Messziről úgy látszik, mintha nem is mozdulnának, pedig folyamatosan harapják a zsenge füvet és észrevétlenül haladnak előre. A nap sugarai merően tűznek. Fölmelegítik a földet, s olyan forrósággal tölt el, hogy minden ruhadarab lekívánkozik az emberről. Az idő dél felé közeledik, amikor a legelésző tehenekhez érek. A melegtől lustán, s mégis jóízűen rágják a friss füvet. A csorda elejéről kutyaugatást hallok — biztosan egy szökésnek induló tehenet tart vissza a puli. Majd egy göndöszőrű juhászkutya fut elém. Körülszaglász, néhányat vakkant, majd amikor megállapítja, hogy nem vagyok „gyanús“, hízelegve hozzám törleszkedik. Nemsokára előjön Juhász István, a gazdája is. Egészséges, napbarnított fiatalember. Egyike a fejőgulyásoknak. Erős kézszorítással üdvözöl, majd jó gömöries kiejtéssel megkérdi, hogy mi járatban vagyok. Míg megmondom, előkerül két társa is. Ma ők a „sorosak“. A hanvai szövetkezetnek kilenc fejőgulyása van, s naponként váltják egymást. így minden harmadik nap kerül rájuk sor. Leülünk a puha gyepre, s elbeszélgetünk. Szóba kerül a kései tavasz, az időjárás, a Sajó szabályozása és sok más. Elmondják, hogy ez évben nem volt takarmánygondjuk, sőt a silóból még jövőre is marad. A tehenek minden évben egészségesebbek s több tejet adnak. Munkájukkal elégedettek lennének, csak még az a fejés ... Azt kellene valahogy megjavítani. Igaz, már több éve megvették a fejőgépeket, de használatukra eddig még nem került sor. Pedig csak egy napi munka volna vele, s máris lehetne használni. A vezetőség valahogy elnéz fölöttük. Elmondanak A friss fűre jól esik leülni és elfogyasztani az ebédet. mindent, aminek örülnek, ami fáj nekik. A kutyák közben hozzájuk bújnak, majd melegtől kilógó nyelvvel figyelik gazdájuk mozdulatait. Mindhármuknak kutyája van. Ezekkel könnyebb az őrzés, mert a fürge lábú társak mégiscsak gyorsabban érik utói a teheneket, mint az emberek. —No csak, eredj, no — ugratja Bodri kutyáját Juhász István, mert az egyik tehén elindult a Sajó felé. De neki is fel kellett állni, mert a tehén sehogysem engedett a kutyának, mindenáron be akart menni a vízbe. — Sokszor előfordul az is, hogy le kell vetni a csizmát, és feltúrt nadrággal bemenni a vízbe. Mert közel a Sajó, s ha a partján legeltetünk, könnyen beszöknek a tehenek. Aztán néhol elég mély, még a csizmaszáron is befolyna — mondja Molnár Gyula, a legidősebb gondozó. Mázik Lajos már tizedik éve dolgozik az állattenyésztésben. Annyira megszerette az állatokat, hogy munkahelyét semmiért fel nem váltaná a növénytermesztéssel. Hiszen nyáron úgyis kint van minden harmadik nap a szabadban. Nemrég bevezették a hozam szerinti takarmányozást — az eredmények napról napra nőnek. Ez évben az 50 hektár legelőn is szakaszos legeltetést alkalmaznak és a gépi fejés is majdcsak megoldódik. — Aranyélet lesz az állatenyésztésben dolgozni. Még csak három napig legeltettünk, de naponta darabonként 1 liter tejjel emelkedett a tej. Most a 165 tehéntől átlagban napi 7 liter tejet fejünk — dicsekszik Mázik Lajos. Közben hol az egyiknek, hol a másiknak fel kell állni hogy jó irányba terítse az állatokat. Néha elég, ha csak a kutyákat küldik, hogy fordítsák meg a csordát. Amikor a távolban délre kondul a harang, előkerül a tarisznyából az elemózsia, a kulacs friss víz, e míg az állatok „delelnek“, ők jóízűen megebédelnek. Zsebik Sarolta Az agronómus válaszol Délután egy óra. A kis falu gödrös utcáján jönnek-mennek az emberek. Igyekszik mindenki munkahelyére. Czibulya Vendel bácsit a kiskapuban találom, ahol harmadmagával beszél meg valami sürgős teendőt. Éppen megegyeznek, mire odaérek. Kezetfogunk, s elmondom jövetelem célját. — Jó, — mondja beleegyezöleg —, de előbb el kell intéznem valamit. Rögtön jövök. — Ezzel már indul is, hogy intézkedjen. Hamarosan visszajön és betessékel az udvarra. — Látja, az ebédet is csak félig ettem meg. Nem hagyják az embert még nyugodtan enni sem. Vendel bácsi a kiskeszi szövetkezet agronómusa. Azért kerestem fel, hogy a szövetkezetben folyó munkákról tájékoztasson. Az idén 85 hektár kukoricát vetettek. Május 15-én kezdték el a gépi sarabolást, amit Závodszky Mihály traktoros végez. Napi teljesítménye 7 hektár. A cukorrépát 16 hektáron termelik. Nemsokára megkezdik az egyelést. Jelenleg a 10 hektáros kertészetben van a legtöbb munka. A kertészeti munkacsoportot Száva bácsi tapasztalt kertész irányítja. Fő terményük a paprika (5 hektár), paradicsom (4 hektár), valamint a zöldbab, dughagyma és a magnak való hagyma. Naponta 30 — 35 embert foglalkoztatnak. Most a paprika palántázáson van a sor. Iparkodnak, szorgoskodnak, hogy mielőbb végezzenek a palántázással. Tavasszal kell gondoskodni arról is, hogy télen legyen elegendő takarmány az állatállomány részére. Kiskeszin kitartottak a takarmánnyal ez éven. Jövő évre 46 hektár lucerna, 42 hektár rét és 18 hektár silókukorica van előirányozva az ezévi termelési tervükben. Ezek csak a főbb mutatok, amelyek alapját képezik a takarmányellátásnak. Az eddigiekből az is kitűnik, hogy Kiskeszin van elegendő munkaerő. így minden ‘munkát időben elvégeznek. Az eredményekből arra következtethetünk, hogy a szorgalommal, iparkodással sincs baj. — Kik a legszorgalmasabbak? — teszem fel a kérdést Vendel bácsinak.- Erre nagyon nehéz válaszolni. Őszintén szólva, gondot okoz neveket említeni, mert mindnyájan jól dolgoznak, de talán mégis fölírhatja a mezei csoportból Bakonyi Gyulát és Jobbágy Józsefet. A traktorosok közül Závodszky Mihályt és Czibulya Jánost. A kertészeti csoportból Petrik Bélánét, Szabó Györgynét, Fecske Terézt és Lengyel Tibornét, akik nemcsak szorgalmas, hanem állandó munkásai is a kertészetnek. Vércse Miklós, Kiskeszi 1963. május 26. A polgárdi termelőszövetkezet 41,5 miliós beruházással épült korszerű istállója.
