Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-05-22 / 41. szám
__I Ä gyümölcsfák védelme (1.) I p Csehszlovákiában évente sok millió > koronát tesz ki az a kár, amely a > gyümölcsfák elhanyagolása miatt me> zőgazdaságunkat sújtja. Gyümölcs► termelőink munkájának eredményes; sége attól is függ, hogyan sikerül ! szembeszállni és hatásos eszközökkel - legyőzni a gyümölcsfákra leselkedő ; sokfajta veszélyt. Ha egészséges és ; bőven termő fákat akarunk látni ; környezetünkben, azokat már fiatal ! koruktól kezdve védenünk kell a be! tegségek, a kártevők és a kedvezőt; len életkörülmények hatása ellen. ; A következőkben ezekről a tényezők: ről és a védekezés lehetőségeiről sze( retnék szólni. Számottevő kárt okoz tavasszal a fagy. Ez leginkább kora tavasszal, a virágzás idején veszélyes. Védekezésképpen füstölést alkalmazunk a legtöbb esetben. Erre a célra különféle hulladékot, lomblevelet stb. használunk fel. A keletkező füstréteg gátolja a talajhő csökkenését és a levegő erős hőingadozását. így a virágok átvészelik a kora reggeli hőkülönbségeket. Füstölőket akkor kell üzemeltetni, amikor a gyümölcsösben elhelyezett hőmérő higanyoszlopa közeledik a fagyponthoz. Ez rendszerint napfelkeltekor történik. Idén remélhetőleg a fagyveszélyen már túljutottunk. Csapadékos években nagy a GOMBABETEGSÉGEK terjedésének lehetősége. Ilyenkor valamennyi gyümölcsfajtán terjed a MONlLIA. Ez a gyümölcs rothadásával és a fiatal hajtások elhalásával jár. A megtámadott gyümölcsöt eltávolítjuk. Főleg ősszel szükséges ügyelnünk a gyümölcsmúmiák összeszedésére. A tenyészidőben rézkészítmények vagy mészkénlé permetezésével védekezünk a betegségek ellen. Ismert rézkészítmény a bordóilé. (Az 1 %-os bordóilé elkészítéséhez 100 liter vízbe 1 kg rézgálic és helyesen tárolt 150—180 dkg szalonnás mész szükséges.) Ezt főleg a kajszin alkalmazzuk, míg a meggy, a cseresznye és a szilva permetezéséhez a mészkénlé, illetve annak gyártott formája, a Sulka használatos. Almafán és körtefán gyakori jelenség a VARASODÄS. A nyugati országokban, ahol gyakori az eső és a köd, s ezért nagy a levegő páratartalma, viszont kevesebb a napfény, ez a gombabetegség nagy gondot okoz. Nálunk csak az ország hűvösebb és csapadékosabb részein lép fel nagyobb mértékben. A betegség hatására a gyümölcs megrepedezik, a leveleken pedig zöldesfekete, koromszerű foltok jelennek meg. Almalevelek esetében azok színén, a körtén pedig a levélfonákon gyakoribb. Tenyészidőben 1 %-os Novozir, Sulka vagy Polybarit oldatával védekezünk ellene. Permetezésre a következő időszakok a legalkalmasabbak: rügyfakadás előtt, virágzás előtt, a virágszirmok lehullása után 2—3 héttel a virágzást követően, valamint július második felében. Az alma komoly betegsége a LISZTHARMAT. Nevét onnan kapta, hogy a megfertőzött növényi részek olyanok, mintha lisztszerű por tapadt volna rájuk. A kiváló tulajdonságú Jonathán alma szenved tőle a legjobban. Nagy károkat okozhat az Ananász ranet, a Sárga szépvirágú, a London pepin fajtákban is, hogy csak néhányat említsünk. Hozzáértő védekezési intézkedések hiányában annyira elhatalmasodhat, hogy a fa termőfelületének nagy részét elveszíti. A védelem még nem tökéletes, de az ismert vegyszerek alkalmazásával kismértékre szoríthatjuk fertőzését. Kénkészítményekkel (például 1 %-os Sulka, 0,4— 0,6 %-os Sulikol oldattal) harcolunk ellene a levelek fejlődésének idején, virágzás előtt és az után. Szükség szerint nyáron is permetezünk. Az erősen megtámadott galyakat távolítsuk el. A gyümölcsfákon sokféle KÁRTEVŐ ROVAR élősködik. Ezek a mézga kiszívásával, levélrágással és a gyümölcs férgessé tételével ekoznak érzékeny károkat. A rovarkártevők közül ismert a KALIFORNIAI PAJZSTETÜ. Az utóbbi időben Dél-Szlovákia valamennyi járásában nagyon elterjedt. A legveszélyesebb kártevők egyike. Leginkább az almafát és a ribizlit támadja, de más gyümölcsfajtákon is előfordul. A kárt a lárvák okozzák. Ezek tűszerű finom szívókájukat bemélyesztik a fa vagy a gyümölcs héjába. Folytonosan szívják a gyümölcsfa nedvét, s ezáltal a növekedésben, valamint a táplálkozásban okoznak zavarokat. A tetvek nyálában levő káros anyag megmérgezi a megtámadott növényi részeket. A szívás nyomán azért a vesszőn és a gyümölcsön piros színű gyűrű (lázfolt) keletkezik. Kedvezőek terjedésük elősegítésében a sűrű és öszszeérő lombú fák. A madarak is terjesztik lábukkal, csőrükkel e rovart. Leginkább azonban a fertőzött faiskolai oltványok a terjesztői. Ezért ne vásároljunk faiskolai csemetéket bárhol, csupán megbízható és ellenőrzés alatt álló faiskolákból. A kártevő ellen csak szívós, rendszeresen végrehajtott munkával védekezhetünk. Az elhanyagolt fakéreg eltávolítása, a sűrű korona szakszerű ritkítása is segít megfékezésében. Engedjük be a koronába a napfényt és a világosságot. A nyár folyamán erősebb tömítésű Arafosfotiont is használhatunk. Télen 2 %-os Nitrosan vagy 15 %-os Sulka oldattal permetezzünk ellene, közvetlenül a rügyduzzadás előtt. A szilvafajlák legismertebb kártevője a TEKNŐS SZILVAFA PAJZSTETÜ. Az ágak héján egész évben láthatjuk a félgömbölyded 4—6 mm hosszú pajzsokat. Ez az elpusztult nőstény teste, amely alatt 800—1000 petét is találhatunk. Belőlük júniusban sárga színű lárvák kelnek ki. A levelek nedvét szívják. Ürülékükön a szilva-korompenész telepszik meg. A megtámadott fa nagyon legyengül, keveset terem, míg végül is kiszárad. Nyáron 0,3 %-os Fosfotion permetoldatot használunk. A kártevő ellen 5 %-os Aspersan, illetve 3 %-os Novodrin oldattal eredményesen permetezhetünk a vegetációs szünet idején. A LEVÉLTETVEK a legtöbb gyümölcsfa levelének fonákján élősködnek. A tavalyi szélsőséges időjárás kedvezett terjedésüknek. A szilvafák levelén élősködnek a GYÜMÖLCSFA-TAKÄCSATKÄK, népies nevükön „vöröspókok“. A vértetűk egyes fajai vattaszerű anyaggal vonják be testüket. Ez a selymes, finom váladék úgy borítja a tetű testét, mint a pehelytollak a fiatal baromfit. Szívókájával a fanedveket szívja el. A levelek a tavi kagyló héja alakjában deformálódnak, míg a fás részeken rákszerű dudorok, daganatok keletkeznek. A tenyészidő alatt a nagyon hatásos Fosfotiont alkalmazzuk ellenük, 0,3 %-os töménységben. A tenyészidő kezdete előtt gyümölcsfa-karbolíneummal és gyümölcsfaolajjal permetezünk. A takácsatkák ellen rendszerint négyszer permetezünk, mégpedig virágzás előtt, az után, harmadszor 2—3 hét múlva, negyedszer pedig július közepén. A levéltetvek ellen május végén, június elején megismételhetjük a permetezést 0,5—1 %-os Sulikol, vagy 1 %-os Sulka oldattal. Az ALMAMOLY hernyója okozza a legtöbb gyümölcsférgesedést. A moly májusban és júniusban rakja petéit a fejlődő gyümölcsre. Ellene a virágzás után 2—3 héttel, majd 3—4 héttel később megismételve 1 %-os Dynol, illetve 0,4 százalékos Dikol oldatot alkalmazunk. Ezek a vegyszerek azonban elősegítik a takácsatka fejlődését, ezért a permetanyaghoz 0,3 % Fosfotiont vegyítünk. A permetezéskor vigyázzunk, mert csak a ködszerű elosztás lehet eredményes. A nehéz cseppek összefolynak és minden csepp alján a nehezebb kémiai hatóanyag összegyűlik és lecseppen, s ezzel hatását veszíti. Jelentékeny szilvahullást okozhat a SZILVAMOLY hernyója. Életmódja, szaporodása hasonló az almamolyéhoz. Ellene a szilvamoly-lepke megjelenésekor júniusban és augusztusban védekezünk 1 %-os Dynol- vagy 0,4 %-os Dikol oldattal. Ezeket szükség esetén 0,3 % Fosfotionnal egészítjük ki a takácsatkák ellen. A cseresznye és a megy férgesedését az ismert CSERESZNYELÉGY okozza. Báb alakban telel át a talaj felső rétegében. Májustól július elejéig a bábokból cseresznyelegyek bújnak elő. Ezek az érésben levő gyümölcsre rakják petéiket. A gyümölcsben hernyóként fejlődnek, majd a földben bebábozódnak. A cseresznyelégy fejlődését pontosan figyelnünk kell, ha kártételét fel akarjuk számolni. Amikor tavasz végén a földből előbújnak, megkezdjük a védekezést ellenük, meleg aeroszolok és DDT vegyület füstszerű permetezésével, amelyet agregátummal fejlesztünk. Szélcsendes éjszakát válasszunk a „füstölésre“, mert ilyenkor a méhek nem gyűjtenek. A cseresznyeültetvényekben 2—3-szor 8— 10 napos időközökben „füstölünk". Ez a módszer jóval olcsóbb és hatékonyabb, mint más védekezési eljárások. A fák alatti talajt, ahol a hernyók bebáboznak HCH készítménnyel fertőtlenítjük. Ugyancsak jó módszer kora tavasszal a Kainit fertőtlenítő hatású műtrágya adagolása. (Folytatjuk) Biztosítsuk a meliorációvá! egybekötött talajmeszezést f Már többször hangsúlyoztuk a meszezés jelentőségét a növények növekedése és a talajtápanyagok kihasználása szem- i pontjából. Ismeretes, hogy a mész nélkülözhetetlen növényi táplálék, amely a növények növekedését és helyes fejlődését 4 < szabályozza, semlegesíti a növények szervezetében és a talajban található káros savanyú vegyületeket, növeli a növények 4 * mésztartalmút és a káros behatásokkal szembeni ellenállóságukat. Ami a talajt illeti, a meszezés megszünteti a talaj 4 1 káros savanyú kémhatását, előfeltételeket teremt a folyamatos humuszképzésre és" a talaj morzsalékos szerkezetessé- J ' gének növelésére, csökkenti a gombabetegségek előfordulásának mértékét, a talaj elgyomosodását és elősegíti a hasz- 4 *. nos talajbaktériumok szaporodását. Továbbá fontos tény, hogy a talaj kémhatásának javításával elősegítjük a műtrágyák f, és a talajban található tápanyagok jobbfelhasználását. A talaj messzezése a talajerőfokozás egyik alapvető intézkedő- f 3 sét jelenti, amely a mezőgazdasági üzem szempontjából igen kifizetődő agrotechnikai beavatkozás. i Hosszabb időszak után, amikor mezőgazdaságunk nem kapott elegendő mésztartalmú anyagot, hozzáláttunk a kedvezőtlen kémhatású talajok meliorációs meszezéséhez. Erre a célra nagyobb adag mésztartalmú trágyaféléket használunk. Amíg 1956—59-ben mezőgazdaságunk évenkénti átlagban körülbelül 380 000 tonna CaO-t kapott, 1962-ben a mésztartalmú trágyafélék mennyisége a következőképpen emelkedett: A mésztartalmú anyagok (beleértve a helyi forrásokat is) felhasználásának mértéke Csehszlovákiában Év CaO (tonna) Index 1956—59-es évek átlaga 380 000 100 1960 550 000 140 1961 927 000 244 1962 971 000 255 A mészfelhasználás mértéke 1960-ban főként azért emelkedett, mivel nagyobb mennyiségű réti mészkövet bányásztunk. 1961 óta egyre több égetett meszet, őrölt mészkövet kapott mezőgazdaságunk és egyre nagyobb mértékben használtuk ki a helyi mészforrásokat is. Tavaly leküzdöttük az aránylag nagy szállítási nehézségeket és a csehországi kerületek számára nagyobb mennyiségű dolomit eredetű homokot szállítottunk Szlovákiából, s ezen kívül jó minőségű, sok meszet tartalmazó olvasztósalakot kap mezőgazdaságunk a kohóművektől. Ma már többnyire teljes mértékben fedezni tudjuk mezőgazdasági üzemeink mésztartalmú trágyafélékre vonatkozó szükségleteit, annak ellenére, hogy helyenként eltérő, többé kevésbé indokolt követelményeket támasztanak a trágyafélék fajtáival szemben, amelyeket elsősorban a talajtípusok alapján kell megválasztani. Annak ellenére, hogy hazánkban országos méretben 1962-ben 155 %-kal emelkedett a mésztartalmú trágyafélék használata (az 1958—59-es évek átlagával szemben), a talajmeszezés mértéke még ma sem kielégítő, mivel a kedvezőtlen talajkémhatás kiküszöböléséhez és a komposztkészítéshez szükséges mennyiségnek csupán a 60 %-át fedezi. Ezen kívül nagy különbségeket látunk az egyes mezőgazdasági üzemek, járások, sőt az egyes kerületek között is a meszezés intenzitása terén, amint azt az alábbi táblázat is mutatja: 1962-ben Savanyú Meszezést CaO szükséglet_______ Kerület: kémhatású kívánó összesen 1 ha meszezé-----------------------------------------------.. séhez szükséges talaj %-ban mész q-ban Közép-csehországi 45,5 56,4 113 217 2,83 Dél-csehországi 95,4 96,2 132 071 2,24 Nyugat-csehországi 92,1 95,3 101 691 2,00 Észak-csehországi 49,8 55,1 64 844 2,79 Kelet-csehországi 75,0 80,8 144 663 2,61 Dél-morvaországi 51,0 59,0 116 721 2,11 Észak-morvaországi 72,9 85,1 112 379 2,25 Nyugat-szlovákiai 30,9 36,3 76 940 2,10 Közép-szlovákiai 71,1 76,6 52 529 0,82 Kelet-szlovákiai 74,8 75,4 56 425 0,88 Csehszlovákia_________________65,8_________69,6__________971480__________1,94 Ebből az áttekintésből láthatjuk, hogy főként a közép-szlovákiai és a keletszlovákiai kerületekben az egy hektár mezőgazdasági területre eső átlagos mészfelhasználás nagyon alacsony és távolról sem felel meg a talajjavító meszezés követelményeinek. Pedig éppen ezekben a kerületekben találhatjuk a legtöbb helyi mészanyagforrást, elsősorban jó minőségű dolomithomokot, amely gyakran bármilyen feldolgozás nélkül, eredeti állapotban használható fel. Üj rendszerű ventillátorós f permetezőgép A képünkön látható OVT — 1 jelzésű új rendszerű függesztett ventillátoros permetezőgép gyümölcsfák és mezei kultúrák permetezésére egyaránt használható. Óránkénti teljesítménye gyümölcsösben 1,6 ha, szántóföldi termények permetezésekor pedig — mivel ez esetben munkaszélessége 13 méter — 3,5 ha. (Kúti Sz. felv.) A helyi mészanyagforrások kihasználásának áttekintése: ___________________CaO tonnában_________________________ „ ... . Helyi forrásokból felhasznált Termelési fele r u e * mennyiség adatok 1963-ban 1961 1962 Közép-csehországi 24 953 28 517 35 000 Dél-csehországi 1219 3 450 3 500 Nyugat-csehországi 739 4 034 2 500 Észak-csehországi 10 547 9 691 20 000 Kelet-csehországi 16 000 30 294 38 000 Dél-morvaországi 20 744 17176 28 000 Észak-morvaországi 11556 13 351 16 000 Nyugat-szlovákiai 15 300 33 689 35 000 Közép-szlovákiai 8 955 7 512 42 000 Kelet-szlovákiai 7 055 15 484 40 000 ____ Az itt közölt adatok arról tanúskodnak, hogy több kerületben ebben az évben lényegesen növelni kell a helyi forrásokból származó mészanyagok kitermelését, hogy így teljesíthessük az 1963-as év feladatait. Tudatosítanunk kell, hogy a helyi mészanyagforrások tökéletes kihasználása nélkül (beleértve a természeti eredetű, valamint az ipari hulladék formájában nyert mészanyagokat) nem teljesíthetnénk a következő évek talajjavítási meszezésének feladatait mindaddig, amíg mezőgazdasági üzemeink mészanyagszükségletét a jövőben központi alapokból fedezni nem tudjuk. . Ha nem igyekeznénk minél hamarabb semlegesíteni mezőgazdasági talajterületünk nagy részének kedvezőtlen savanyú kémhatását, akkor nagy veszteségeket okoznánk mezőgazdasági termelésünknek. Ilyen esetben ugyanis nem használhatnánk ki teljes mértékben azokat a nagy műtrágyaadagokat, amelyeket az elkövetkező években mezőgazdaságunknak nyújtunk. Helyes lenne ezért, ha a nitrogén-, foszfor- és kálitrágyák elosztásakor figyelembe vennék a kedvezőtlen, savanyú kémhatású talajok meliorációs meszezésének mértékét az egyes kerületekben, járásokban és mezőgazdasági üzemekben. Sqbotka Oldrich mérnök, a Mező^, Erdő- és Vízgazdasági Minisztérium dolgozója
