Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-05-22 / 41. szám

A hosszú, szokatlanul hideg tél szá­mos mezőgazdasági üzemben megvi­selte az állatállományt, kimerítette az amúgy is gyenge takarmánykészletet. A jő gazda persze előre nem látható esetekkel is számol, gondolván biztos, ami a csűrben van. így aztán nem érheti meglepetés. A levicei járásban a takarmány el­látottság terén az év elején bizony eléggé kritikus helyzet volt. A járási szervek hamarosan fölismerték az eb­ből adódható veszélyt, beszéltek a példás FESZ-ek vezetőivel, akik arra vállalkoztak, hogy segítik a járás 15 leggyengébb szövetkezetét. A segítség elsősorban szakmai téren nyilvánult meg. A termelési tervek készítésénél mindenütt a reális lehetőségeket vet­ték alapul. A termelékenység emelé­sére pedig idejében, még az idei terv végleges megszövegezése előtt intéz­kedést tettek. Versenyt indítottak és a kötelezettségvállalások révén nyert tételeket besorolták a termelési terv­be. Persze, a mezőgazdasági üzemek­ben alapos megfontolás tárgyát ké­pezte mire is kötelezik magukat. így a járásban 3978 felajánlás született, amelyből a kollektívák vállalása 331-re emelkedett. A szocialista munkabri­gád cím elnyeréséért versenyző cso­portok közül már 18 birtokosa a büsz­ke elnevezésnek. Az embereknek lelkes segíteniaka­­rása, számottevő hús, tej, és tojás­­mennyiség kitermelésére irányult. Húsból például 4184 mázsával, tejből 408 500 literrel, tojásból pedig 234000-rel toldották meg a termelési tervet. Egész sor mezőgazdasági üzemben — tanulva a múlt hibáiból — elhatározták, hogy olyan takar­­mányaíapot létesítenek, amely képes lesz teljes mértékben a szükségletek fedezésére. Ezenkívül 35 szövetkezet­ben a piaci termelés túlszárnyalására vették az irányt, amelyet a termelé­kenység céltudatos emelésével kíván­nak megoldani. A kollektív igyekezet persze máris eredménnyel járt, mert attól, eltekint­ve, hogy meglehetősen gyenge takar­mányalappal rendelkeznek, év elejé­től május 10-ig húseladási tervüket 102,7, a tejeladást 97,2, a tojáseladást pedig 93,4 %-ra teljesítették. Ez any­gazdasági dolgo­zónak nyújtotta át a „Szocialista mezőgazdaság ki­váló dolgozója" ki­tüntetést. Ezek kö­zé tartozik Kiss Béla is a csécsi szövetkezet trakto­rosa, aki a járásban a legjobbak közé tartozik. Felvéte­lünkön a kitünte­tett Kiss Bélát látjuk gépjavítás közben. (Iván Sándor, Kassa ) Komplex gépesítés, műszárítás Erdők mélyén Az idő már annyira felmelegedett, hogy hosszú járás után jőlesik a fák hűs árnyékában megpihenni. Körü­löttem minden csendes. A fák egyhangúan bólogatnak, "az ágak meg-megzizennek, ha egy madár rászáll, s a le­velek titokzatosan suttognak. Néha mozdul az avar, A távolban egy kakukk megállás nélkül mondja a magáét. Évszázados erdei jelenségek ezek, mindig ugyanazok és mégis újak. A vándor mindezeket csodálja, megpihen a hűvösben, majd továbbmegy. Én azonban nemcsák pihenni jöttem az erdőbe, hanem az itteni éle­tet megismerni. Valahonnan kacagás és beszédfoszlány ütötte meg a fülemet. Pár percig hallgatőztam, majd elindultam a hang irányába. Elég sokáig kellett a hegyet másznom, míg végül megtaláltam a hangok tulajdonosait. Öten voltak. Nadrágba bújtatott jókedvű lányok. Hangos kacajuktól csak úgy visszhangzott az erdő. Csak akkor csendesedtek el, amikor megtudták jövetelem célját. Bármit kérdeztem tőlük, csak „igen“ s „nem“ volt a fe­lelet. Inkább némán hallgattak, mintsem valamit meg­tudjuk róluk. Kezük ellenben ügyesen járt. A ládákból fogyott a csemete, s a kitisztított „tányérok“ megteltek Rövid beszélgetés Tóth Tériké, Tóth Belluska és Szakai Ilonka a csemetéket készítik elő az ültetésre Kollektív igyekezettel A kasai járás­ban a május 9-i ün­nepségek alkalmá­ból a jNB 24 mező­az emberek bevonásával Balog Lujzát M. Ludany-ból, Gyuris Jánost Levicéről és másokat, de a fölsoroltakon kívül még rengeteg dolgozó akad, aki a munka frontján jól megállta a sarat. Ilyen volt pél­dául a domasai EFSZ-ben Jánosik György, aki tehenenként 624 és a V. Ludincei szövetkezetben Buchta La­jos, aki 618 liter tejet adott el az első negyedévben tehenenként közel­látásunknak. A T. LuZianky-i EFSZ- ben a hízómarha-gondozők 46 állat­tól 1,08 kg-os napi darabonkénti súlygyarapodást értek el. Hasonlóan nagyszerű dolgozók vannak a őajako­­voi EFSZ-ben is, ahol az első negyed­évben hektáronként 59,2 kg húst, 101,8 liter tejet és 68 tojást adtak el, s a szövetkezet piaci termelésének pénzértéke elérte a 829 koronát. Ezekből is látható, hogy a levicei járás mezőgazdasági termelése — el­tekintve a kisebb hibáktól, amelyeket az újonnan megalakult termelési igaz­gatóság szakemberei segítségével fo­kozatosan eltávolít — jó úton halad. Megvan rá a remény, hogy a jövőben a termelékenység még hatékonyabbá, eredményesebbé váljék. Hoksza István nyit jelent, hogy az első negyedévben 20B2 mázsa húst adtak el terven felül. Tejből azonban 312 700 literrel, tojás­ból pedig 992 800 darabbal maradtak adósak március végéig. A lemaradás arra figyelmezteti az illetékeseket, hogy a gyenge ered­ménnyel gazdálkodó szövetkezetekben — amelyek előidézték a lemaradást — különös gondot fordítsanak a ta­karmányellátásra és nem utolsósor­ban a helyes takarmányozási techni­kára. Sokhelyütt nem veszik komo­lyan ezt a fontos kérdést — mond­ván, mit nekünk takarmányozási terv... Ezek után nem csoda, ha az ilyen helyeken baj van a termelés haté­konysága körül, hiszen nem ismerik szövetkezetük valóságos helyzetét és az önköltségszámításról is csak hír­ből hallottak. Ügy gondolják, mindent tudnak, pedig ennek az ellenkezőjét bizonyítja a valóság. Szerencsére egyre kevesebb az ún. „mindentudók“ száma. A levicei já­rásban is elitélik a locsogókat. He­lyükben mindenütt a termelési gya­korlat emberei lépnek, ök már tudják mit és miért tesznek. Ezek az embe­rek csak azután beszélnek, ha pa­pírral, ceruzával a kezükben meg­győződtek a fennálló lehetőségekről, így cselekedtek az első negyedévben a Tekovské Lu2ianky-Í, Horné Seő-i, podluEanyi, cajakovoi és még számos más szövetkezetben, ahol a tagság sokoldalú politikai és szakmai képes­ségének emeléséről rendszeresen gondoskodnak. A szakmai képesség emelése, a szocialista munkaverseny, a tervfeladatok teljesítése és túlszár­nyalása, ez mind együvé tartozik. Csakis rajtuk keresztül juthatunk el a hatékony mezőgazdasági termelés­hez és az ilyen vagy olyan eredmé­nyek mögött mindig ott áll az ember. Hogy milyen legyen a jövőben az ember, az mindannyíunktől függ. Példamutató dolgozók mindenütt vannak. Nemrégiben kitüntették a já­rás legjobb dolgozóit. Rabb Jánost Statináról, Szegedi Máriát DomaSáról, többletfehérjénk lesz, hogy 900 ezer liter tej termeléséhez, elegendő. A felhívás a következőket tartal­mazza: 1. Minél nagyobb százalékban tel­jesen gépesítve végezni a takarmány­betakarítást az összes parcellákról. 2. Az évelőtakarmányokat minél nagyobb százalékban müszárítással tartósítani. 5. Azokról a parcellákról, amelyek­ről a második kaszálásból magot nyernek, az első kaszálás után elvé­gezni a növényápolást. A szocialista munkaversenyt a Já­rási Mezőgazdasági . Termelési Igaz­gatóság értékeli a munka elvégzése után. A verseny győztesei a követ­kező pénzjutalomban részesülnek: Első helyezett: 2000 korona. Második helyezett: 1500 korona. Harmadik helyezett: 1000 korona. Reméljük, hogy a felhívás vissz­hangra talál a terebesi járás mező­gazdasági üzemeiben. Jablonci Lajos tenő és minőségi betakarítása érde­kében. A gépek rendben vannak, s ugyanakkor minden traktorossal és dolgozóval megbeszélték azokat a fel­adatokat, amelyek rájuk várnak a ta­karmánybetakarításnál. A traktorosok között szocialista munkaverseny in­dul a minőségi és mennyiségi mun­káért. A betakarítási munkák mellett nem feledkeznek meg azon parcellák ápo­lásáról sem, melyen magot termesz­tenek. E célból az első kaszálás után hektáronként 60 kg Gamadint szór­nak a növényi kártevők elleni véde­lem szempontjából. Összehasonlítás végett érdemes megemlíteni, hogy addig, míg szárí­tással a széna 10 — 12 °/o emészthető fehérjét tartalmaz, addig a földön szárítottban csak csak 4 — 5 % fehérje van. Ahogy átszámítottuk — hangzik a felhívásban — a 309 hektár évelő­takarmányt, ha műszárítással tartó­sítjuk — a földön szárítotthoz viszo­nyítva — az első kaszálásból annyi A Királyhelmeci Állami Gazdaság dolgozói versenyre hívták a terebesi járás takarmánytermesztőit az új technológia kiszélesítése céljából. A felhívás annak a szükségszerű kér­désnek a nyomán született, hogy az állandóan növekvő állatállomány ré­szére feltétlenül biztosítani kell a nagymennyiségű, jóminőségű takar­mányalapot saját forrásból, az új technológia széleskörű alkalmazásá­val. A munkát úgy szervezik, hogy a hektáronként kitermelt takarmány a legtöbb emészthető fehérjét tar­talmazza. Már megtettek minden in­tézkedést a takarmány idejében tör-4—5 kg őszi repce, (ezt főleg ősz! árpába vagy őszi búzába vethetjük.) vagy 26—31 kg somkórőmagot vet­hetünk. Mivel azonban az utóbbi na­gyon gyomosít, zöldtrágyázás után kapásnövényeket ültetünk. Előnyük még a pillangósaknak az is, hogy gyökérgumókban nitrifíkáló baktériu­mok helyezkednek el, s nitrogénban gazdagítják a talajt, lekötik a levegő nitrogénjét. Ha például hektáronként . 80—110 kg nitrogénnel gazdagítják a talajt, akkor ez a mennyiség 380—600 kg 20 o/o-os kénsavas ammónia-nitro­gén tartalmának felel meg. Ha a pillangósok 25—40 q száraz­anyagot adnak — ami annyit jelent, hogy annyi szerves humusszal gazda­gítják a talajt, mint 210—230 q istál­lótrágya. A növény leszántását ősszel végez­zük, amikor bomlásnak indulhat. A túl korai szántás káros lehet, mert a szervesanyag jelentős része ásvá­­nyosodhat. Ha mondjuk 110 q zöld­anyaggal gazdagítjuk hektáronként földjeinket, sok tápanyagot és jelen­tős humuszt juttathatunk a talajba. Kozma György (Komárno) A növények tápanyagokat, szerves­anyagokat halmoznak fel testükben, melyben napfényenergia halmozódik föl. A zöld szervesanyag leszántás után bomlásnak ered és tápanyagokkal gazdagítja a talajt. A tápanyagmeny­­nyiség elsősorban attól függ, mennyi zöldtömeget szántottunk le, A zöld­­trágyázást általában háromféle módon valósíthatjuk meg, mégpedig: a) főnövényként vethetjük, ^ b) tarlónövényként is alkalmazhat­juk c) alávetésként azonban a leggya­koribb zöldtrágya termelése nálunk. Őszi vetésbe vagy tavasziba is al­kalmazhatjuk. Milyen növényt vessünk zöldtrá­gyára? Azokat a növényeket, amelyek rövid időn belül minél több szerves­anyagot termelnek és a legfontosabb tápanyagokban gazdagítják a talajt. A növény gyökérzete elágazó és mélyre hatoló, elősegíti az aprómor­­zsás talajszerkezet kialakítását. Ezek a növények általában a pillan­gósok. Megemlítünk néhány szab­ványt, melyek nagyon jól beváltak. Hektáronként 12—15 kg olaszperje, Alkalmazzunk zöldtrágyázást apró fácskákkal. Hallgattunk. Nekitámaszkodtam egy fának, s elnéztem őket. Makk-egészséges, pirosarcú fia­tal lányok. Arcukról sugárzik a tizennyolcévesek boldog mosolya, s makacssága. Nem akarják, hogy újságba ke­rüljenek. De miért? Zsebik Marika töri meg a csendet. — Szerényen élünk, s csendben dolgozunk. Még a madárnak sem ártunk — közben a szúrőja belemélyed a fekete földbe, nyomában kis nyílás keletkezik, mely­be Tóth Belluska szép óvatosan, hogy a gyökér el ne hajoljon, béleteszi a tölgycsemetét. — Szeretjük a munkánkat, az erdő csendjét, a mada­rak csicsergését, a friss levegőt. Semmiért sem hagynók itt ezt a munkahelyet — bátorodik a beszélgetésnek Zsóka Tériké is. — Azért néha újságot is olvasunk, de sokszor „ha­zudnak“ az újságírók — nyelveskedik Marika csak azért, hogy bosszantson vele. — Mi volt az, amit hazugságnak talált benne? — kérdezem, mert kíváncsi vagyok. — Mi? Hát az, hogy például a múltkor is azt írták, hogy a fiatalok szívesen elmennének íejőnőnek. Mi bi­zony olyan körülmények közé, mint a körtvélyesi szö­vetkezetben is van, nem mennénk el a mi erdőnkből, mégha sokszorosan annyit keresnénk is, mint itt. Nem mondom, még ha gépesítve lenne a fejes, és a tiszta higiénikus istállóban fehér köpenyben lehetne fejni... De így?!... S mindent elmond, ami a nyelvére jön. Elmondja, hogy naponta több kilométert tesznek meg, míg kiérnek az erdőbe. Minden munkát ők öten végez­nek el. Gyűjtik a magot, elültetik, ápolják a csemetéket, s mikor arra kerül a sor, kiültetik. Nyáron szénát takar­nak, hogy télen legyen mivel az állatokat etetni. Mert vadak is vannak az erdőn. Szám szerint 27 szarvas, 30 őzike, 17 vaddisznó és ki tudja mennyi nyúl. Napközben elég gyakran találkoznak velük. Legkedveltebb munka a csemeteültetés, naponta 2800—3000 darabot ültetnek négyen, mert az ötödik — most Tóth Tériké — a helyet készíti elő az ültetésre. Keze nyomán pillanatok alatt eltűnik az avar, s a fekete televénydús föld előkészítve várja az ültetőket. — Semmit sem akartunk magunkról mondani, s a vé­gén mégis mindent elárultunk — nevet Szakai Ilonka, s mosolyában már híre sincs a haragnak. Egyszerű lányok ezek. Csendben élnek, s nem akarják, hogy valaki is felfigyeljen rájuk. Egész évben itt dol­goznak, mert a Körtvélyeshez tartozó 1200 hektáros er­dőben mindig van mit csinálni. Ez évben is már 7 hek­tár területet beültettek tölgy és szosznya-csemetével. A munkahelyükkel elégedettek, a szórakozást, a röplabdá­zás, a televíziónézés és télen a színdarabtanulás nyújtja. Mind az öten^aktív kultúrmunkások. Este nem érzik az egész napi gyaloglás fáradalmait. A madárdalos friss levegő felvidítja őket, s jókedvűen szórakoznak. A munkával járó fáradságot fel sem veszik. Megszokták ezt, hiszen 4—5 éve itt dolgoznak. Munkájukra nincs panasz. Tavaly például a kiültetett fácskák 100 %-osan megfogantak. Kusnyer András erdész is dicséri őket. Búcsúzáskor barátként válók el tőlük. Az erdő újból hangos lesz kacagásuktól, s a vadak messze elkerülik őket. Hazafelé még sokáig látom kipirult arcukat, dur­­cás, majd szelíd tekintetüket. Kacagásuk összefolyik a levelek susogásával, s az erdő égbetörő lombos fái mind az ő munkájukra emlékeztetnek. (zss). A Baj esi Állami Gazdaság farkas - majori részlegén Vendel Istvánnak, a gazdaság pártelnökének tettünk jel néhány kérdést. — Hogy állnak jelenleg a tavaszi munkákkal? — Már a tavaszi munkák második részénél tartunk. Az első és legfon­tosabb feladata közé tartozik az 50 hektár cukorrépa egyelése és 60 hek­tár kukorica ápolási munkája. Ezen kívül már most készülünk a korai gyümölcs betakarítására. — Milyen eredmények mxtatkoznak az állattenyésztésben? — Az első negyedévben 4,5 malacot választottunk el anyakocánként. A napi tejhozam 8,2 liter átlagosan. Ez­zel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a fejőgulyások vállalták, hogy 200 liter tejjel többet termelnek. To­vábbi kötelezettségvállalásuk, hogy minden születő kisborjút fölnevelnek. — Milyen növényeket öntöznek? — Elsősorban a kukoricát és a ré­pát. De van egy 100 hektáros kaszá­lónk, amelyen a melioráció segítsé­gével megteremtettük az öntözés feltételeit és az egész tenyészidó alatt módunkban áll elegendő vízzel ellátni a növényeket. A dohányter­mesztési csoport kötelezettséget vál­lalt, hogy másfél mázsával túltelje­síti az előírt tervet. Holczer László, Komárno

Next

/
Thumbnails
Contents