Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-05-19 / 40. szám
Mitol függ a jövedelmező termelés A polanyi szövetkezet a trebisovi járásban az elsők közé tartozik. Öszszesen 1005 hektáron gazdálkodik. Ebből 832 hektár a szántó. A szakosítás még csak most alakul ki. A növénytermesztésben a szakosításnak megfelelően csökkentettük a növényfajták számát. Az állattenyésztésben viszont foglalkozunk minden termelési ággal. Egy hektár mezőgazdasági területre 60,35 nagy számosállategység jut. A múlt évben egy hektár mezőgazdasági területre 4269 korona bevétel jutott, a kiadás pedig 1437,50 koronát tett ki. A szövetkezet fennállása óta az 1962-es évben értük el a legjobb eredményeket, ami megmutatkozott a munkaegység értékének emelkedésében is. Az egy munkaegységre tervezett 20 korona helyett — az alapok kellő feltöltése után — 22,80 koronát fizettünk ki. Mi segített a jó eredmények eléréséhez? A kedvező időjárás? A föld jó összetétele? Tagjaink jó munkaerkölcse? Igen, ez is, de főleg a gyakorlatban alkalmazott tudomány, mert a mi szövetkezetünkben a gazdálkodás tudományos rendszerének intézete igyekszik a tudományt a gyakorlatba bevinni. A michalovcei területi állomás munkahelye szövetkezetünkben van. Bár mi is értünk a gazdálkodáshoz, de most a gyakorlatban győződtünk meg róla, hogy a tudományt milyen módon használhatjuk fel a mezőgazdasági termelés emelésére. Helyes vetésforgó, trágyázási terv, takarmányozási terv, a jó hasznú állatok csoportos etetése, a borjúk itatása egalizált tejjel, a húgylevek felhasználása takarmányozásban, és más javaslatok gyakorlati alkalmazása meghozták gyümölcsüket és arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a mostani árpolitikát figyelembe véve szövetkezetünkben majdnem minden termelési ág kifizetődő. Mély gazdasági elemzés megmutatta azt is, hol vannak a gyenge oldalaink, tartalékaink, melyeket idén felhasználunk. A termelés belterjessége mellett több terményt érhetünk el az alacsony hozamú rétek és legelők felszántásával. Az elemzés az elsődleges nyilvántartásban is megmutatta a hiányosságot. Ezért szükséges, hogy a nyilvántartás az önálló elszámolás bevezetésével párhuzamosan tökéletesebb legyen. A nagy hektárhozamok csökkentik az önköltséget A múlt évben a legjobb eredményeket a növénytermesztésben értük el. Itt akarjuk bemutatni konkrét példákon keresztül, hogyan jelent a több olcsóbbat. Búzát 160 hektáron termeltünk és 29,4 mázsás hektárhozamot értünk el. Az átlagos értékesítési ár mázsánként 135 koronát tett ki, a termelési költség pedig 72,30 koronát. Hasonló eredményeket értünk el az árpa, kukorica és a korai burgonya termelésénél is. A cukorrépa mázsáját (470 mázsás hektárhozam mellett) 12,70 koronáért termeltük, 19 korona átlagos értékesítési árat kaptunk érte. Ebből látható, hogy a termelés magassága lényegesen kihat az önköltségre. Ezért tavaly a növénytermesztés egyetlen főtermelési ágára sem fizettünk rá, épp ellenkezőleg, magas jövedelmet nyertünk. A gabonafélék önköltségének csökkentésénél a legfontosabb tényező a gépesítés foka, ami nálunk jó irányban mutatkozott meg. A gabona egyenes és kétmenetes begyűjtése hozzájárult az önköltség csökkentéséhez. Az értékelések szerint egy korona termelési ráfordítás például a búzánál 0,87, az árpánál 0,58, a cukorrépánál 0,49, a szemeskukoricánál 0,36 (kézi begyűjtéssel) a korai krumpli 0,39 korona tiszta jövedelmet hozott. Szemes- és silókukorica jó takarmány A takarmányalap fő forrása nálunk a kukorica szemre és silóra, valamint a többéves takarmányok. Tapasztalataink alapján rá akarunk mutatni a kukoricatermelés kifizetődőségére. 38,3 mázsás hektárhozam mellett hektáronként 273,5 kg emészthető fehérjét és 3071 kg zabegységet termeltünk. Az egy mázsára eső 84,7 koronás önköltség mellett 1 korona önköltségre 0,084 kg emészthető fehérje és 0,946 kg zabegység jut. Még szebb eredményeket értünk el a tejes-érésű kukorica termelésénél. 401 mázsás hektárhozam mellett hektáronként 401 kg emészthető fehérjét és 4800 kg zabegységet termeltünk. Ez azt jelenti, hogy a 6,30 koronás önköltséggel termelt silókukorica mázsájából 1 korona önköltségre 0,158 kg emészthető fehérje és 1,906 kg zabegység jut. Mondanunk sem kell, hogy az ilyen jó összetételű takarmány milyen kedvezően hat a tej és hústermelésre. Kiváló eredményeket értünk el a cukorrépatermelésben, amelyről azt beszélik, hogy alig kifizetődő. 470 q hektárhozam mellett szép jövedelmet értünk el. A jó hektárhozamot főleg szövetkezeti tagjaink lelkes munkájának köszönhetjük, amit serkent az anyagi érdekeltség is. A cukorrépatermelésben az élenjárók közé kerültünk. . . Mivel tavalyelőtt nálunk' az önköltséget még nem minden munkaszakaszon figyeltük pontosan, némi eltérések előfordulhatnak, különösen az állattenyésztésben. Ennek ellenére megállapíthatjuk, hogy a sertéshús jövedelmezősége 30, a marhahús^ermelés jövedelmezősége pedig 19 %-kos. Ráfizettünk a tej és tojástermelésre. Ezen nem is csodálkozhatunk, hisz tehenenként egy laktáció alatt csak 1560 liter tejet termeltünk és tyúkonként 82,9 tojást. Magasan jövedelmező volt a juhtenyésztés. A melléktermékek leszámítása után a termelési költségek az általános értékesítési árnak csak az 50 °/o-át tették ki. A tapasztalatokat értékesítjük idén is. A növénytermesztésben főleg a főnövények gépi megművelésére törekszünk. Az állattenyésztésben a takarmányozási technika javítása mellett többet törődünk a . tenyészállomány kiválasztásával, mindenekelőtt az üszőneveléssel. A mostani állapottal nem lehetünk megelégedve, mert a jó takarmányalap mellett sem értünk el megfelelő tejhozamot. Matyi János elnök, Világi Imre ökonómus (R. N.) Minden erővei igyekezzünk létrehozni a takarmányalapot A rétek és legelők szerepe a takaririányellátásban Mindenki előtt világos, hogy az állattenyésztésben a takarmánytermesztés a legfontosabb tényező. Az állattartás, mint olyan, csak abban az esetben kifizetődő, ha a kitermelt takarmány értéke megtérül az állati termékekben. Ebből következtetve mindenhol arra törekednek, hogy olcsó és jó minőségű takarmányt termeljenek, amely azonban tápanyagokban gazdag, s ennélfogva kielégíti a követelményeket. A takarmányozás azonban nemcsak a termelésre, s a gazdálkodás egyensúlyára hat ki, hanem az állatok egészségi állapotára is. Ennélfogva szerepe még fontosabb, s szervezése több figyelmet és komolyabb hozzáállást igényel. Megteremteni a saját takarmányalapot — ez a cél. Mezőgazdasági üzemeinkben megvan az igyekezet, hogy önellátőakká váljanak. A megoldás nem valami egyszerű, s a lehetőségek sem mindenhol azonosak. A takarmányokkal való önellátás lehetőségének egyik biztosítéka a szántóföldi takarmánytermesztés. Ezzel szemben azonban a rétek és legelők képezik azt a tartalékot, amely hivatott az előbbit kiegészíteni. A rétek és legelők, mint tartalékok — és sok esetben rejtett tartalékok — minden körülmény között fontosak. Elsősorban a legelők, mint a legtermészetesebb takarmányforrások — és a legeltetés, mint a legtermészetesebb tartási mód — kihatással vannak főleg a növendékállatok fejlődésére, a helyes testalkat kialakítására s az egészséges tenyészállomány nevelésére. Olyan tényező ez, amelyet minden körülmény között gazdaságainkban fel kell tárni, s ki kell használni. Mondhatnánk ez képezi az alapot mindazon tervek eléréséhez, amelyek a mezőgazdaságra hárulnak. Mégpedig azért, mert az állattenyésztés szerepe nemcsak az állati termékek kitermelése a közellátás számára; azon túl fontos a szántóföldi növénytermesztés fokozásában is. így összefüggéseiben vizsgálva a rét és legelőgazdálkodást, joggal állíthatjuk, hogy szerepe nagyon fontos helyet tölt be, s mint ilyennel nagyon is alaposan és komolyan kell foglalkozni. Minden esetben a lehetőségekből kell kiindulni: abból, ami van. A természeti adottságoknál fogva e téren sok hosszal vezetnek a hegyvidéki gazdaságok, amelyek birtokában nagyobbára hegyi legelők és rétek vannak. A sík vidéken már nehezebb a helyzet, mivel ott inkább a szántóföldi takarmánytermesztésre kell a nagyobb súlyt fektetni. Itt is, ott is — mint már említettük — a helyi adottságokból kell kiindulni a saját takarmányalap megteremtésénél. A továbbiakban a hegyi és hegyaljai szövetkezetek lehetőségeit próbáljuk elemezni, mégpedig a rozsnyói járásban levő slavosovcei szövetkezeten keresztül. A nevezett EFSZ-nek 139 hektár rétje és 380 hektár legelője van. A rétek és legelők jellege hegyi és hegyaljai. A szövetkezet ennélfogva szarvasmarha és juhtenyésztésre specializálódik. Ezen kívül foglalkoznak sertéshizlalással is. Ez a termelési ág azonban nincs olyan jelentős, mint az előbbi kettő. A jó minőségű rét és legelő kialakításának az egyik előfeltétele a rendszeres ápolás. A slavosovcei szövetkezetesek az eddigiek alapján — megszívlelendők a tapasztalataik — nagy gondot fordítanak erre. Tavaly ősszel 60 hektár rétet, ezidén tavaszszal 50 hektár legelőt műtrágyáztak. Ezen kívül a tavasz folyamán a rétek és legelők összterületén trágyalevezést végeztek, amelynek hatása már most mutatkozik. Azonban a rétek és legelők ápolási munkája szerintük nem merül ki csupán a trágyázásban. Fontos az állandó tisztogatás, s főleg a növényzet (természetesen a hasznos növényzetre gondolunk) védelme s a gyomok és bokrok eltávolítása. Nem kevesebb figyelmet igénylő munka a legeltetés-szervezés. A jelen esetben — lévén szó hegyi legelőkről — a haladó módszerek — mint például a villanypásztor alkalmazása vagy a szakaszos legeltetés nem jöhet számításba, mivel egyrészt a villanypásztor alkalmazása túlságosan költséges volna, a szakaszos legeltetés megvalósítása viszont azért nem lehetséges, mert a legelők nem egy helyen, hanem tagoltan, erdőkben és hegyoldalakon terülnek el. Ennek ellenére azt mondhatjuk, hogy aránylag szervezetten folyik a legelők kihasználása. A helyi viszonyoknak és szokásoknak megfelelően — azt hiszem használhatjuk ezt a kifejezést - hároméves forgót alkalmaznak. Ennek a hároméves forgónak a lényege, hogy egyes táblán minden harmadik évben kosaraznak. A kosarazás utáni évben ugyanezt a táblát egyszer kaszálják, s csak utána legeltetik. Ez természetesen a legelőkre vonatkozik. A réteken az ápolást — a lehetőségekhez mérten — hasonló módon végzik, mint a sík területeken, azzal a különbséggel, hogy a szövetkezet igyekszik kihasználni a természetadta lehetőségeket, főleg a források vizét kell az alatt érteni. A szövetkezet ezt úgy oldja meg, hogy egy dolgozót azzal bíztak meg, hogy — s ez vonatkozik a rétekre és legelőkre egyaránt — a források vizét a meglévő csatornákon keresztül — kihasználva a domborzati viszonyokat — az öntözendő területre juttassa. Az öntözés csörgedeztető formáját alkalmazzák. Mint már mondottuk, a takarmányozás s a legeltetés erősen kihat az állatok termelékenységére. A fentiek alapján bizonyára kíváncsi az olvasó arra, hogy ilyen lehetőségek mellett milyen eredményeket értek el a slavosovceiek. Talán először az állományról valamit. Jelenleg a legelőkön 100 tehén és 110 növendékmarha van; azonkívül 300 anyajuh és 160 bárány. A tavaly nyírt gyapjú összsúlya — valaskákat tartanak — 616 kg volt. A tejtermelés átlagértéke áprilisban egy tehénre 5,6 liter. A rétek és legelők múlt évi hozama: a rétekről 14 044 mázsa szénát nyertek, a legelők zöldtömegét körülbelül 20 000 mázsára értékelik. Ezekből az eredményekből kiindulva és a lehetőségeket figyelembe véve a slavosovcei szövetkezetesek felhívást intéztek a járás minden szövetkezetéhez, amelynek lényege a rétek és legelők terméshozamának növelése. Eszerint 1965-ben szeretnék elérni a rétek és legelők további tisztításával és trágyázásával a kétszer kaszált réteknél az 50 mázsás hektárhozamot szénából, s az egyszer kaszált legelőknél (a kosarazás utáni évben) a 22 mázsás hozamot. -gás-A takarmánykeverékről minden szépítés nélkül Manapság országszerte különféle nézetek uralkodnak a takarmányellátást illetően. Sokan azt hangoztatják, hogy mezőgazdasági üzemeinknek saját takarmányalapot kell létesíteniük — és ez a helyes felfogás — mások pedig az állomány csökkentése mellett kárdoskodnak. Ez az utóbbi helytelen és káros nézet. Így, ennek árán nem oldhatjuk meg a takarmánykérdést, sem pedig a közellátási problémákat. Az állattenyésztés szakosítása következtében már sokhelyütt csoportosították a termelést, s ha rendelkeznek is jó takarmányalappal, korántsem mondható, hogy ezek az anyagok teljes biológiai értékűek, ugyanis nem tartalmazzák az állati eredetű fehérjéket, antibiotikumokat, vitaminokat, amelyek az állati szervezet alakításánál építő jelleget töltenek be. MI HÁT A TEENDŐ? Egyszerűen az, hogy szövetkezeteink és állami gazdaságaink, ahol központosították a termelést, a körzetükben levő takarmánykeverőkkel együttműködve, a csereakció keretében olyan takarmánykeveréket kaphatnak, amilyenre a termelésnél éppen szükséges. Tavaly így tettek a luceneci, Rimavská Sobota-i és a zvoleni járásban, aminek meg is lett az eredménye. A Rimavská Sobota-i járás sertéshústermelésre szakosított üzemeiben, éppen a keverőbői kapott anyagok rendszeres takarmányozása révén a 40 — 50 kg-os állatoknál napi 80 dkgos súlygyarapodást értek el három hónap leforgása alatt 100 kg-os élősúlyt nyertek az említett súlycsoportnál, s hét ezernél több hízót adtak át határidő előtt közellátási célokra. A keverékek hatékonyságának bizonyítására egy másik, hasonló súlycsoportból összeállított állománynál tudatosan rendszertelenül adagolták a keveréket, mire a napi darabonkénti súlygyarapodás csak 35 dkg-ot tett ki és a hízási időszak is 214 napra tolódott el. Az említett példa mutatja, mód van arra, hogy jó takarmánykeverékkel elősegíthetjük a termelést, minek folytán az állat a felvett takarmányokat hasznosítja, tehát idő és takarmánymegtakarítást érhetünk el. A fenti eredmények természetesen a Rimavská Sobota-i járás takarmánykeverő üzemének jó hírnevét öregbítik. HADD TUDJA A TERMELŐ IS Az illetékes szervek már évekkel ezelőtt is szükségét »látták annak, hogy Szlovákiában további takarmánykeverőket állítsanak munkába. Már a múlt esztendőben emelkednie kellett volna a termelésnek 245 tonna napi teljesítménnyel. Ezt a feladatot azonban csak részben és csak a nyugat-szlovákiai kerületben oldották meg. A többi két kerületben még részben sem teljesítették a tervezett feladatot. Mindezek ellenére Szlovákiában az össztermelést az előirányzott mennyiségen felül jóval túlszárnyalták. Ha azonban az érem másik oldalát nézzük, azt tapasztalhatjuk, hogy ez nem lehet mutatója a termelésnek. Nézzünk csak jobban a „kártyába", s máris láthatjuk, hogy míg a keverők az 50 kg-on felüli sertés-súlycsoport részére magasan túlszárnyalták a gyártási tervet, addig a növendékállatok, az anyasertések és a fejőstehenek számára megközelítőleg sem teljesítették a termelési feladatot. Egy tipikus példa: A kelet-szlovákiai kerületben az 50 kgon felüli sertések hizlalására 184,7 %-ra teljesítették a gyártási tervet, de ugyanakkor a szopósmalacokat csak 3, a 25 kg-ig terjedő sertéseket csak 17,9, a növendékmarhákat pedig csak 21 %-ra látták el takarmánykeverékekkel. Számos üzemben, mint például a smizanyi és a Spisské Tomásovce-i szövetkezetben, valamint a jablonovói és a betlonovcei állami gazdaságban az összes állatokat a hízósertések számára előállított keverékekkel takarmányozták. Ez bizony komoly hiba volt. A keverékek hiányos gyártása nem véletlenül, hanem tudatosan történt. A keverőüzemek a könnyebbik oldalát nézték, miként szerezhetnek kevés befektetéssel magas jövedelmet. Számukra csak a terv globális teljesítése volt a fontos. Ez a nézet káros, mert tudvalevő, hogy a fiatal állatoknak nagy szükségük van a fehérjedús takarmánykeverékekre, a fiatalkorban történő takarmányozás nagy mértékben befolyásolja az állat további fejlődését és termelékenységét. Ezt nem tudták? A tudatlanság senkit nem mentesít a felelősség alól. MEGBÍZNI, DE ELLENŐRIZNI Megbízni az emberekben, de ugyanakkor ellenőrizni kell munkájukat. Így van ez a takarmánykeverőkkel is. Ahol így tettek, ott nem is volt jelentősebb hiányosság. Az illetékes szervek a közelmúltban szlovákiai méretben egy nagyobb ellenőrzést végeztek és ebbe Szlovákia különböző részéről 70 aktivistát vontak be. Ezek a csoportok összesen 58 takarmánykeverőt és 73 mezőgazdasági üzemet látogattak meg, ellenőrizték tevékenységüket. Bizony sok hiányosságra bukkantak, amelyeket el lehetett volna kerülni. Tavaly szeptemberben a sobrancei keverőben megállapították, hogy a takarmánykeverékekbe olyan árpát tettek, melynek 63,6 %-a idegen anyagot tartalmazott. Tudvalevő, hogy a harmadik minőségi osztályba sorolt árpánál legföljebb 15 százalékot tehet ki az idegen anyag. Michalovcén megállapítást nyert, hogy az említett árpa az átvételnél 9,8 % ilyen anyagot tartalmazott. Honnan került bele tehát a töméntelen szemét? Nos, erre talán a sobrancei keverőüzem vezetője tudna magyarázatot adni, azonban mi is megmondhatjuk: A szemetet egyszerűen belekeverték. Számos helyen nem tartották be az érvényes gyártási receptúrát, s ezáltal megkárosították a mezőgazdasági üzemeket, mégpedig úgy, hogy a takarmányliszt helyett korpát, antibiotikum helyett takarmánylisztet adtak a keverékbe. A Tekovské Luzany-i takarmánykeverőben a múlt év elejétől a baromfiak eleségébe nem kevertek vitaminkészítményeket. Az ellenőrzés kutatta az okot, s hamarosan rá is jött. A levicei felvásárló üzem raktáraiban 460 kg vitaminkészítményt találtak, s ebből éppen a Tekovské Luzany-i raktárban 300 kg-ot. Hanyagság vagy tudatos cselekedett volt-e, nem lényeges. A lényeg az, hogy megkárosították a mezőgazdasági üzemeket, amelyek teljes biológiai értékű takarmányért fizettek, — cselekedetükkel akadályozták a termelékenység emelését. Visszaélés történt továbbá a trencíni keverőben is, ahol tavaly januártól szeptemberig a szopősmalacok takarmánykeverékéből 12 509 kg fehérjés keveréket „spóroltak meg". Az anyasertéseknél viszont a szükségleten felül 9096 kg fehérjét pazaroltak el. A pribeníki keverőben a 25 kg-ig terjedő sertések takarmányába tízszeres sóadagot kevertek. Hiba volt az is, hogy egyes takarmánykeverő üzemekben felelőtlen egyéneket bíztak meg a nyersanyagok elsődleges nyilvántartásával, mire egyes helyeken nagy hiány, más helyeken pedig aránytalanul nagy többlet mutatkozott. A tavaly júniusi ellenőrzés alkalmával kitűnt, hogy a Dunajská Streda-i takarmánykeverőben 181000 korona értékű (18 vagon) nyersanyag-többletet találtak. A Zemianska Olca-i keverőben rozsból, árpából, zabból és antibiotikumokból mutatkozott többlet, viszont búzából, kukoricából stb. hiányt mutattak ki. A komárnói járásban 17 000 sertés a megbetegedés idején 40 000 kg súlyt vesztett. A vizsgálat alkalmából megállapítást nyert, hogy a veszteség részben a helytelen takarmányozás, de főleg az egészségre ártalmas keverékek etetése révén következett be. Az elmondottakból az a tanulság, hogy hasonló ellenőrzésekre nagyon is szükség lesz a jövőben. Azon keverőüzemek élére, ahol komoly hiányosságok mutatkoztak, olyan becsületes szakembereket kell állítani, akik a közösség érdekeit szolgálják. Akik nem így cselekednek, semmi keresnivalójuk nincs a takarmánykeverőkben. Hoksza István
