Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-05-19 / 40. szám
Az utóbbi napokban rendkívül élénk diplomáciai tevékenységnek lehettünk tanúi. Számos európai, ázsiai és tengerentúli országból érkeznek jelentések, amelyek politikai, gazdasági, kulturális és egyéb jellegű államközi tárgyalásokról számolnak be. Ezek közül külön ki kell emelni a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa végrehajtó bizottságának Varsóban tartott ülését. Az amerikai kontinensről származó hírek közül az Alabama állambeli fajgyűlölők a színes lakosság elleni kegyetlen megtorlásai háborították fel az egész haladó emberiséget. A KGST varsói ülése Amíg a hat nyugat-európai tőkésország által létrehozott Európai Gazdasági Közösség tagállamai közt állandóan újabb és újabb ellentétek merülnek fel, a szocialista országok közös gazdasági szervezete, a KGST mindjobban összehangolja a tagállamok gazdasági terveit, konkrét lépéseket tesz a nemzetközi szocialista munkamegosztás kiszélesítésére. Nem múlik el hét anélkül, hogy a baráti szocialista államok e rendkívül jelentős gazdasági szervezetének valamelyik albizottsága, bizottsága vagy magasabb szervei ne tárgyalnák meg a tagállamokat közösen érdeklő és fejlődésüket elősegítő kérdéseket. Ezúttal a KGST végrehajtó bizottságának hatodik ülésszakára került sor Varsóban. A kiadott közlemény megállapítja, hogy a végrehajtó bizottság megvitatta és elfogadta azt a jelentést, amelyet a KGST 18. ülése elé terjesztetlek. A bizottság a jelentés kidolgozása során sokoldalúan megvitatta a tagállamok gazdasági és tudományos-műszaki együttműködésének helyzetét, különös tekintettel az egyes országok népgazdasági terveinek összehangolására és a termelés szakosítására. A végrehajtó bizottság továbbá elemezte a KGST szerveinek tevékenységét és javaslatokat készített a szocialista országok közti gazdasági együttműködés korábban elfogadott terveinek tökéletesítésére, illetve kibővítésére. Megemlékezés egg évfordulóról Bár nem a hét politikai eseményéről van szó, mégis a hét krónikájában kell megemlíteni egy jelentős évfordulót: nyolc évvel ezelőtt, 1955. május 14-én írták alá a Szovjetunió és az európai szocialista országok védelmi szervezetéről szóló megállapodást, a varsói szerződést. A varsói szerződés — mint ismeretes — még a dullesi szakadék politika“ korszakában jött létre, válaszul a nyugati hatalmak támadó jellegű szövetkezésére, az Észak-Atlanti Szövetség (NATO) megalapítására. A varsói egyezmény célja világos: a NATO megalakítása fenyegetést jelentett a szocialista országok számára. E fenyegetés elé olyan akadályt kellett emelni, amely elzárja a háborús kalandorok útját, s biztosítja azt, hogy a szocialista országok népei nyugodtan folytathatják békés építő munkájukat. Bár a varsói szerződésben résztvevő országok a legkorszerűbb és a leghatásosabb fegyverekkel rendelkeznek, mégsem ennek az erőnek latbavetésével akarják megoldani a vitás nemzetközi problémákat, hanem tárgyalásokat javasolnak a fennálló és közben felmerült kérdések rendezésére. Végső fokon pedig a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének politikáját vallják a jelenlegi világhelyzet legreálisabb útjának. A fajüldözés netovábbja az USA-ban Olvasóink bizonyára emlékeznek még a Meredith-ügyre, amelyről tavaly ősszel írtunk. Az történt, hogy Mississippi-államban egy néger diák csak a Kennedy által kiküldött szövetségi csapatok közbelépésével tudott bejutni az egyetemre, mert a fajüldözők megtagadták e jogot a színesbörű fiatalembertől. Ezúttal egy hasonló, de sokkal nagyobb méretű fajüldözési hullámról érkeznek jelentések a délen fekvő Alabama állambeli Birminghamből. Az ügy úgy kezdődött, hogy a színesbőrű lakosság már hosszabb idő óta kisebb-nagyobb méretű tüntetést rendezett törvényes jogainak kivívásáért. A fehér bőrű hatóságok erre azzal válaszoltak, hogy május 6-án több mint 850 négert letartóztattak. Ez az önkényes eljárás óriási felháborodást váltott ki nemcsak a néger lakosság körében, hanem szerte a világon. A haladó amerikai közvélemény nyomására Kennedy elnök bejelentette, hogy a tavalyi esethez hasonlóan, Birminghamba is szövetséges csapatokat küld a néger lakosság védelmére. Wallace, Alabama állam kormányzója erre hevesen tiltakozott és alaptalanul azt állította, hogy az elnöknek nincs joga beavatkozni a kormányzó „belső ügyeibe“. A Fehér Ház nem volt elég következetes, így a csapatok helyett csupán B. Marchall, az USA igazságügyminiszter-helyettese utazott a helyszínre, majd visszatérte után azt tanácsolta főnökének, Rober Kennedynek, hogy a központi kormány ne avatkozzék be, mert a helyi hatóságok képesek megoldani a „faji problémát“. Washington tehát meghátrált a fajgyűlölő kormányzó előtt. Eapjelentések szerint a birminghami börtönökben jelenleg közel 3000 négert tartanak fogva. De az USA más területeiről is érkeznek jelentések arról, hogy rács mögé zárják azokat a négereket, akik jogaikért emelik fel szavukat. A hét folyamán Cambridgeben negyven színes bőrűt tartóztattak le, mert felvonultak egy börtön előtt, ahová 14 társukat azért csuktak le, mert „fehér“ mozit látogattak. Érdemes megemlíteni, hogy Lincoln elnök több mint száz évvel ezelőtt hivatalosan megszűntette az amerikai négerek rabszolgaságát, de úgy látszik, a „szabadság paradicsomában“ egy évszázad sem volt elég ahhoz, hogy ezt az elemi jogot a gyakorlatban is megvalósítsák. Az USA déli részén eddig sohasem zajlott le ilyen nagyarányú tüntetés a polgári szabadságjogokért, mint a birminghami lakosság elkeseredett harca jogainak megvédéséért. —tg— Visszatért a földre a negyedik amerikai űrhajós Cooper őrnagy sikeres világűrrepülése Közép-európai időszámítás szerint május 15-én 14.04 órakor fellőtték a Canevarel fokról a COOPER őrnagy amerikai űrhajóst szállító űrhajót. A többszöri halasztás után sikerrel felszállt űrhajó hordozó rakétájának súlya 117 tonna. Az űrhajó tiszta súlya 900 kg. A negyedik amerikai űrhajós útját a Mercury ellenőrző központ kísérte, amely állandóan utasításokat adott a kabinban elhelyezkedő Cooper őrnagynak. Az űrpilóta állandó összeköttetésben volt földi megfigyelőivel és több ízben közölte, hogy közérzete kitűnő. A negyedik fordulat után jelentette, hogy napnyugtakor az űrhajó alatt megfigyelte a fényjelzéseket. Ausztrália fölött közölte első közvetlen meteorológiai jelentését a várható időjárásról. Elmondotta, hogy az Indiai-óceán fölött vihar tombol és Nyugat-Ausztráliában esőzésekre számíthatnak. Cooper őrnagy több mint 5 órás repülés után vizet ivott, majd evett a kozmikus ételből. A kilencedik fordulat után az flrpilóta aludni tért. Alvás idején a Földről nem hívták, csupán egészségi állapotát ellenőrizték. Reggel felé érverése meggyorsult. Azt hitték, hogy rosszat álmodik, de kitűnt, hogy a kabin hőmérséklete növekedett meg. Cooper őrnagy valószínűleg beállította a hőszabáiyozót s azután .újra elaludt. Hét és fél órát aludt, majd rádión ismét jelentkezett. Bejelentette, hogy jól érzi magát. A 16. fordulat után a földi vezérlő központ utasította az űrhajóst, hogy végezze be a hátralévő 5 fordulatot is. Ekkor főtevénysége a fényképezésre irányult. A 22. fordulat után Cooper őrnagy parancsot kapott a leszállásra. Ekkor zavar állt be az önműködő fékező rendszerben, erre Cooper őrnagy a kézi berendezést használta. Az amerikai űrpilóta 34 órás sikeres világűrrepülése után középeurópai időszámítás szerint csütörtökön 0,24 órakor az Atlanti-óceán kijelölt térségében, a Midway szigetek mellett leereszkedett az óceánra. A leszállásnál az amerikai haditengerészet anyahajói és helikopterei figyelték Cooper őrnagy helyzetét. A pilóta tréfás hangú bocsánatot kért az anyahajó kapitányától, hogy ne,.i közvetlen a fedélzetre ereszkedett le. Coopert azonnal orvosi vizsgálatnak vetették alá. A legutolsó években szép eredményeket értek el Bulgária fiatal iparának legújabb ágazatában, a vegyészeiben. A szocialista országok Közös Gazdasági Segélynyújtási Tanácsának távlati tervei szerint a bulgáriai Réka Devnya község mellett épült „Kari Marx Vegyi Kombinátra“ nagy feladatok várnak. Ez a korszerű, nagy üzem már a közeljövőben nagy mennyiségeket gyárt majd a legfontosabb műanyagból, a PVC-ból. A modern gyár felépítésén az NDK szakemberei is együttműködtek. • Afrikának egyesülnie kell. Addis Abebában, Etiópia fővárosában megnyílt a független afrikai államok külügyminisztereinek értekezlete, amely a május 22-én kezdődő afrikai csúcsértekezlet előkészítését vitatja meg. Az értekezleten 31 afrikai állam képviselője jelent meg. A szudáni külügyminiszter a TASZSZ tudósítójának adott interjújában kijelentette, hogy az afrikai csúcsértekezlet elsőszámú tárgyalási pontja a gyarmaturalom végleges felszámolása lesz. • Duvalier nem hajlandó távozni? Amerikai hírügynökségi jelentések szerint a haiti diktátor bejelentette, hogy további hat évre meghosszabbítja uralkodását és nem hajlandó távozni az országból. Ezzel ellentétben olyan hírek terjedtek el, hogy a diktátor napjai meg vannak számlálva, sőt már a repülőt is megrendelte, amellyel szükség esetén elszökik az országból. • Veszedelmes kémeket ítéltek el a Szovjetunióban. A Szovjetunió Legfelső Bíróságának katonai kollégiuma befejezte az amerikai és angol kémszervezetekkel együttműködő Penykovszkij szovjet és Wynne angol állampolgár perét. A vádirat bebizonyította. hogy az elsőszámú vádlott, kihasználva magas állami beosztását, titkos adatokat szolgáltatott az amerikai és angol kémszervezeteknek. A bíróság Penykovszkijt halálra, Wynnet pedig 8 évi börtönbüntetésre ítélte. • A Krupp-cég vezérigazgatójának moszkvai látogatása. Berthold Beitz, a nyugat-német Krupp-cég vezérigazgatója a szovjet fővárosban kereskedelmi tárgyalásokat folytatott a szovjet külkereskedelmi vállalatokkal. Az említett cég nagymennyiségű berendezéseket szállít a Szovjetuniónak. • A finn köztársasági elnök látogatása Magyarországon. Urho Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke néhánynapos nem hivatalos látogatást tett Magyarországon, ahol Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének vendégeként megtekintette az ország és a főváros nevezetességeit. • Nasszer és Tito elnök megbeszélései. Az újonnan alakult Egyesült Arab Köztársaság elnöke hivatalos látogatáson van Jugoszláviában, ahol sokoldalú eszmecserét folytat Tito államelnökkel, a két felet egyaránt érdeklő politikai, gazdasági és tudományos kérdésekről. • Űj kormány alakult Irakban és Szíriában. Mindkét arab államban kormányválságra került sor, amelynek során kételyek merültek fel az újonnan létrehozott Arab Unió szilárdságáról. Jelentések szerint mindkét országban kisebb-nagyobb változásokkal megalakultak a kormányok, amelyekben továbbra is a Nasszer-barát erők jutottak túlsúlyba. Á „kis király" nagy problémái Az ammani királyi palotában * * * nemrég kettős ünnepre került sor. Jordánia uralkodója, Husszein május 2-án töltötte be huszonnyolcadik életévét és ezen a napon jubilálta trónralépésének tizedik évfordulóját is. Az évforduló nem volt vidám. A Jordán Hashemita Királyságban ugyanis egymást követik a nagyszabású tüntetések, a fegyveres összetűzések, a véres események. Husszein lába alatt remeg a föld. A „kis király“ — ahogyan feltűnően alacsony termete és fiatal kora miatt nevezik — egy évtized alatt hozzászokott már a megrázkódtatásokhoz, az élete ellen szőtt összeesküvésekhez, miniszterei bukásához. Tavaly Párizsban és Münchenben egyszerre jelent meg a király memoárjainak francia és német nyelvű kiadása. A párizsinak a címe: „Nehéz királynak lenni“, a münchenié pedig „Veszélyes életem“. A politikusok, diplomaták és fejedelmek általában pályájuk végén vetik papírra visszaemlékezéseiket. Husszein azonban kivétel. Ügy látszik maga sem tartja túlságosan szilárdnak és hoszszúéletűnek uralmát. Sietett tehát mielőbb megírni élményeit, tapasztalatait, s amíg nem késő, felvenni az értük járó' tekintélyes összeget. Valóban veszélyes vállalkozás a jelenlegi időszakban a forrongó Arab- Keleten szembe úszni az árral. Az arab egységtörekvések megvalósulásának napjaiban Jordániában is erőteljesen követelik a néptömegek a csatlakozást a kairói föderációhoz. Ez ideig a királynak — a hűséges beduin törzsekre és az Arab Légióra támaszkodva —, sikerült még nagy nehézségek árán kézben tartania a kormányzást s megakadályozni a rezsimváltozást. Kérdéses azonban, hogy a harapófogóba szorult Husszein meddig lavírozhat? Diplomáciai megfigyelők nem nagy jövőt jósolnak a hashemiták trónjának. Kire számíthat a jubiláns uralkodó? Az arab félszigeten rajta kívül még létező egyetlen királyra: Szaud-Arábia uralkodójára a súlyos veszély esetén egyáltalán nem támaszkodhat. Szaud király ugyan szavakban mindig sietett szolidaritásáról biztosítani felséges szomszédját, de nagyméretű fegyveres konfliktus vagy belső harcok esetén nem küldhet katonai segítséget. Husszeinnek és a sorsát vele öszszekötő vékony jordániai vezető rétegnek minden bizalma a korábbi patrónusban: Angliában és az új „gazdában“: az Egyesült Államokban van. Az alig kétmillió lakóst számláló kis ország egész történelme a legutóbbi időkig egyet jelentett az angol világbirodalmi érdekek szolgálatával. Husszein egy évtizede alatt, ha lassan is, de komoly változások történtek az arab világban. A Közép-Keleten, így Jordániában is, az angolokat gyakorlatilag felváltották az amerikaiak. Az USA finanszírozza ma már a jordániai államháztartást, s Washington szab irányt Husszein és Szaud tevékenységének. 1958-ban 'ugyan még brit ejtőernyősök siettek az iraki forradalmat követően Husszein megmentésére, az amerikai tengerészgyalogság libanoni partraszállásával egyidejűén, de valószínűleg ez volt az angolok utolsó katonai erőfitogtatása Jordániában. Tájékozott washingtoni megfigyelők értesülései szerint egy esetleges jövendő válságba az Egyesült Államok készül beavatkozni. Jordánia királya, aki angol katonaiskolában nevelkedett és feleségül egy brit ezredes leányát vette, kénytelen volt tudomásul venni a nyugati vezető hatalmak közötti erőeltolódást. Soha nem tagadta meg angol szimpátiáit, de reálpolitikusként megszívlelte az amerikai tanácsokat. Washington pedig mérsékletre, lehetőleg ügyes taktikázásra utasította a királyt. Ezért a múlt év végén Jordániában először rendeztek általános választásokat és a parlament élhetett a kormány megbuktatásának jogával is. Ez történt a király legkiprőbáltabb hívének, az öreg Rifai miniszterelnöknek április 20-án történt leszavazásakor. Helyébe Husszein király saját nagybátyját, Serif Nasszert bízta meg az ideiglenes kormány megalakításával. Az arab egység gondolata persze olyan erő, hogy nyíltan a nagybácsival szövetkezett unokaöccs se mer fellépni ellene. Husszein tehát az ammani rádióban elhangzó nyilatkozataiban és a külföldi tudósítóknak adott tucatnyi interjújában egyaránt szemforgatóan állást foglal az arabok „testvérisége“ és közös ügye mellett. Azt igyekszik a jordániai és a többi arab ország közvéleményével elhitetni, hogy az adott időpontban hajlandó megfontolni országa csatlakozását az Arab Unióhoz. Ennek érdekében nem riad vissza a köztársasági államforma elfogadásától sem, amennyiben az első jordániai köztársasági elnökként ő maradhat az ország élén. Függetlenül a jordániai belső helyzet várható alakulásától, ez nemzetközileg is számos fontos problémát vet fel. A New York Herald Tribune szerkesztőségi cikkében Washington aggodalmairól ír a közép-keleti hatalmi egyensúly eltolódása esetén. Az Egyesült Államok az arab közvélemény előtt igyekszik az arab egység híveként feltűnni. Ugyanakkor az érdekelt országok nem feledkeznek meg arról sem, hogy milyen hatalmas öszszegeket áldoz a washingtoni kormány az izraeli haderők korszerűsítésére és fenntartására. Az arab államok közé ékelődött Izraeli Köztársaság érthető nyugtalansággal szemléli az arab világban kibontakozó egyesülési folyamatot, különösképpen pedig érzékenyen reagál a jordániai eseményekre. A hatalmáért és még inkább a puszta életéért rettegő „kiskirály“ ügye tehát nem csupán egy fiatal uralkodó egyéni problémája. A jordániai események az Arab-Keletet alapjaiban érintő fejleményekkel állnak szoros összefüggésben, s fontos nemzetközi jellegű meggondolások is közrejátszanak, amikor az érdekelt nagyhatalmak fontolóra veszik a megoldási módozatokat. Könnyen elképzelhető tehát, hogy Husszein emlékiratainak legizgalmasabb fejezeteit csak ezután írja meg. • Az ENSZ rendkívüli ülésén felvették a világszervezet 111. tagállamát, Kuwaitot. Az ülésen foglalkoztak az ENSZ gazdasági helyzetével is. Megállapítást nyert, hogy a tervezett költségvetésnek jelentős részét a nyugatiak, különleges katonai célokra fordították, így mintegy 200 millió dollár hiány mutatkozik. ADENAUER: — De jó lenne már ott M.- K. fent lenni... 1963. május 19.
