Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-05-19 / 40. szám

Az utóbbi napokban rendkívül élénk diplomáciai tevékenységnek lehet­tünk tanúi. Számos európai, ázsiai és tengerentúli országból érkeznek jelentések, amelyek politikai, gazdasági, kulturális és egyéb jellegű államközi tárgyalásokról számolnak be. Ezek közül külön ki kell emelni a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa végrehajtó bizottságának Var­sóban tartott ülését. Az amerikai kontinensről származó hírek közül az Alabama állambeli fajgyűlölők a színes lakosság elleni kegyetlen megtorlásai háborították fel az egész haladó emberiséget. A KGST varsói ülése Amíg a hat nyugat-európai tőkés­ország által létrehozott Európai Gaz­dasági Közösség tagállamai közt ál­landóan újabb és újabb ellentétek merülnek fel, a szocialista országok közös gazdasági szervezete, a KGST mindjobban összehangolja a tagálla­mok gazdasági terveit, konkrét lépé­seket tesz a nemzetközi szocialista munkamegosztás kiszélesítésére. Nem múlik el hét anélkül, hogy a baráti szocialista államok e rendkívül jelen­tős gazdasági szervezetének valame­lyik albizottsága, bizottsága vagy ma­gasabb szervei ne tárgyalnák meg a tagállamokat közösen érdeklő és fej­lődésüket elősegítő kérdéseket. Ezúttal a KGST végrehajtó bizott­ságának hatodik ülésszakára került sor Varsóban. A kiadott közlemény megállapítja, hogy a végrehajtó bi­zottság megvitatta és elfogadta azt a jelentést, amelyet a KGST 18. ülése elé terjesztetlek. A bizottság a jelen­tés kidolgozása során sokoldalúan megvitatta a tagállamok gazdasági és tudományos-műszaki együttműködé­sének helyzetét, különös tekintettel az egyes országok népgazdasági ter­veinek összehangolására és a terme­lés szakosítására. A végrehajtó bizottság továbbá ele­mezte a KGST szerveinek tevékenysé­gét és javaslatokat készített a szocia­lista országok közti gazdasági együtt­működés korábban elfogadott tervei­nek tökéletesítésére, illetve kibővíté­sére. Megemlékezés egg évfordulóról Bár nem a hét politikai eseményé­ről van szó, mégis a hét krónikájában kell megemlíteni egy jelentős évfor­dulót: nyolc évvel ezelőtt, 1955. má­jus 14-én írták alá a Szovjetunió és az európai szocialista országok vé­delmi szervezetéről szóló megállapo­dást, a varsói szerződést. A varsói szerződés — mint ismere­tes — még a dullesi szakadék poli­tika“ korszakában jött létre, válaszul a nyugati hatalmak támadó jellegű szövetkezésére, az Észak-Atlanti Szö­vetség (NATO) megalapítására. A varsói egyezmény célja világos: a NATO megalakítása fenyegetést je­lentett a szocialista országok számára. E fenyegetés elé olyan akadályt kel­lett emelni, amely elzárja a háborús kalandorok útját, s biztosítja azt, hogy a szocialista országok népei nyugodtan folytathatják békés építő munkájukat. Bár a varsói szerződésben részt­vevő országok a legkorszerűbb és a leghatásosabb fegyverekkel rendel­keznek, mégsem ennek az erőnek latbavetésével akarják megoldani a vitás nemzetközi problémákat, hanem tárgyalásokat javasolnak a fennálló és közben felmerült kérdések rende­zésére. Végső fokon pedig a külön­böző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének politi­káját vallják a jelenlegi világhelyzet legreálisabb útjának. A fajüldözés netovábbja az USA-ban Olvasóink bizonyára emlékeznek még a Meredith-ügyre, amelyről tavaly ősszel írtunk. Az történt, hogy Mis­sissippi-államban egy néger diák csak a Kennedy által kiküldött szövetségi csapatok közbelépésével tudott be­jutni az egyetemre, mert a fajüldözők megtagadták e jogot a színesbörű fiatalembertől. Ezúttal egy hasonló, de sokkal na­gyobb méretű fajüldözési hullámról érkeznek jelentések a délen fekvő Alabama állambeli Birminghamből. Az ügy úgy kezdődött, hogy a színesbőrű lakosság már hosszabb idő óta ki­­sebb-nagyobb méretű tüntetést ren­dezett törvényes jogainak kivívásáért. A fehér bőrű hatóságok erre azzal válaszoltak, hogy május 6-án több mint 850 négert letartóztattak. Ez az önkényes eljárás óriási felháborodást váltott ki nemcsak a néger lakosság körében, hanem szerte a világon. A haladó amerikai közvélemény nyomására Kennedy elnök bejelen­tette, hogy a tavalyi esethez hason­lóan, Birminghamba is szövetséges csapatokat küld a néger lakosság vé­delmére. Wallace, Alabama állam kormányzója erre hevesen tiltakozott és alaptalanul azt állította, hogy az elnöknek nincs joga beavatkozni a kormányzó „belső ügyeibe“. A Fehér Ház nem volt elég követ­kezetes, így a csapatok helyett csu­pán B. Marchall, az USA igazságügy­­miniszter-helyettese utazott a hely­színre, majd visszatérte után azt ta­nácsolta főnökének, Rober Kennedy­­nek, hogy a központi kormány ne avatkozzék be, mert a helyi hatósá­gok képesek megoldani a „faji prob­lémát“. Washington tehát meghát­rált a fajgyűlölő kormányzó előtt. Eapjelentések szerint a birmingha­mi börtönökben jelenleg közel 3000 négert tartanak fogva. De az USA más területeiről is érkeznek jelenté­sek arról, hogy rács mögé zárják azo­kat a négereket, akik jogaikért eme­lik fel szavukat. A hét folyamán Cambridgeben negyven színes bőrűt tartóztattak le, mert felvonultak egy börtön előtt, ahová 14 társukat azért csuktak le, mert „fehér“ mozit láto­gattak. Érdemes megemlíteni, hogy Lin­coln elnök több mint száz évvel ez­előtt hivatalosan megszűntette az amerikai négerek rabszolgaságát, de úgy látszik, a „szabadság paradicso­mában“ egy évszázad sem volt elég ahhoz, hogy ezt az elemi jogot a gya­korlatban is megvalósítsák. Az USA déli részén eddig sohasem zajlott le ilyen nagyarányú tüntetés a polgári szabadságjogokért, mint a birming­hami lakosság elkeseredett harca jo­gainak megvédéséért. —tg— Visszatért a földre a negyedik amerikai űrhajós Cooper őrnagy sikeres világűrrepülése Közép-európai időszámítás szerint május 15-én 14.04 órakor fellőtték a Canevarel fokról a COOPER őrnagy amerikai űrhajóst szállító űrhajót. A többszöri halasztás után sikerrel felszállt űrhajó hordozó rakétájának súlya 117 tonna. Az űrhajó tiszta sú­lya 900 kg. A negyedik amerikai űrhajós útját a Mercury ellenőrző központ kísérte, amely állandóan utasításokat adott a kabinban elhelyezkedő Cooper őr­nagynak. Az űrpilóta állandó össze­köttetésben volt földi megfigyelőivel és több ízben közölte, hogy közérzete kitűnő. A negyedik fordulat után je­lentette, hogy napnyugtakor az űrhajó alatt megfigyelte a fényjelzéseket. Ausztrália fölött közölte első közvet­len meteorológiai jelentését a várható időjárásról. Elmondotta, hogy az In­diai-óceán fölött vihar tombol és Nyugat-Ausztráliában esőzésekre szá­míthatnak. Cooper őrnagy több mint 5 órás repülés után vizet ivott, majd evett a kozmikus ételből. A kilencedik for­dulat után az flrpilóta aludni tért. Alvás idején a Földről nem hívták, csupán egészségi állapotát ellenőriz­ték. Reggel felé érverése meggyor­sult. Azt hitték, hogy rosszat álmo­dik, de kitűnt, hogy a kabin hőmér­séklete növekedett meg. Cooper őr­nagy valószínűleg beállította a hősza­­báiyozót s azután .újra elaludt. Hét és fél órát aludt, majd rádión ismét je­lentkezett. Bejelentette, hogy jól érzi magát. A 16. fordulat után a földi vezérlő központ utasította az űrhajóst, hogy végezze be a hátralévő 5 fordulatot is. Ekkor főtevénysége a fényképe­zésre irányult. A 22. fordulat után Cooper őrnagy parancsot kapott a leszállásra. Ekkor zavar állt be az önműködő fékező rendszerben, erre Cooper őr­nagy a kézi berendezést használta. Az amerikai űrpilóta 34 órás sikeres világűrrepülése után középeurópai időszámítás szerint csütörtökön 0,24 órakor az Atlanti-óceán kijelölt tér­ségében, a Midway szigetek mellett leereszkedett az óceánra. A leszállás­nál az amerikai haditengerészet anya­hajói és helikopterei figyelték Cooper őrnagy helyzetét. A pilóta tréfás han­gú bocsánatot kért az anyahajó kapi­tányától, hogy ne,.i közvetlen a fe­délzetre ereszkedett le. Coopert azon­nal orvosi vizsgálatnak vetették alá. A legutolsó években szép ered­ményeket értek el Bulgária fiatal iparának legújabb ágazatában, a vegyészeiben. A szocialista orszá­gok Közös Gazdasági Segélynyúj­tási Tanácsának távlati tervei sze­rint a bulgáriai Réka Devnya köz­ség mellett épült „Kari Marx Vegyi Kombinátra“ nagy feladatok vár­nak. Ez a korszerű, nagy üzem már a közeljövőben nagy mennyiségeket gyárt majd a legfontosabb mű­anyagból, a PVC-ból. A modern gyár felépítésén az NDK szakem­berei is együttműködtek. • Afrikának egyesülnie kell. Addis Abebában, Etiópia fővárosában meg­nyílt a független afrikai államok kül­ügyminisztereinek értekezlete, amely a május 22-én kezdődő afrikai csúcs­­értekezlet előkészítését vitatja meg. Az értekezleten 31 afrikai állam kép­viselője jelent meg. A szudáni kül­ügyminiszter a TASZSZ tudósítójának adott interjújában kijelentette, hogy az afrikai csúcsértekezlet elsőszámú tárgyalási pontja a gyarmaturalom végleges felszámolása lesz. • Duvalier nem hajlandó távozni? Amerikai hírügynökségi jelentések szerint a haiti diktátor bejelentette, hogy további hat évre meghosszabbít­ja uralkodását és nem hajlandó tá­vozni az országból. Ezzel ellentétben olyan hírek terjedtek el, hogy a dik­tátor napjai meg vannak számlálva, sőt már a repülőt is megrendelte, amellyel szükség esetén elszökik az országból. • Veszedelmes kémeket ítéltek el a Szovjetunióban. A Szovjetunió Leg­felső Bíróságának katonai kollégiuma befejezte az amerikai és angol kém­szervezetekkel együttműködő Peny­­kovszkij szovjet és Wynne angol ál­lampolgár perét. A vádirat bebizonyí­totta. hogy az elsőszámú vádlott, ki­használva magas állami beosztását, titkos adatokat szolgáltatott az ame­rikai és angol kémszervezeteknek. A bíróság Penykovszkijt halálra, Wyn­net pedig 8 évi börtönbüntetésre ítél­te. • A Krupp-cég vezérigazgatójának moszkvai látogatása. Berthold Beitz, a nyugat-német Krupp-cég vezérigaz­gatója a szovjet fővárosban kereske­delmi tárgyalásokat folytatott a szov­jet külkereskedelmi vállalatokkal. Az említett cég nagymennyiségű beren­dezéseket szállít a Szovjetuniónak. • A finn köztársasági elnök láto­gatása Magyarországon. Urho Kekko­­nen, a Finn Köztársaság elnöke né­­hánynapos nem hivatalos látogatást tett Magyarországon, ahol Dobi Ist­vánnak, az Elnöki Tanács elnökének vendégeként megtekintette az ország és a főváros nevezetességeit. • Nasszer és Tito elnök megbeszé­lései. Az újonnan alakult Egyesült Arab Köztársaság elnöke hivatalos lá­togatáson van Jugoszláviában, ahol sokoldalú eszmecserét folytat Tito államelnökkel, a két felet egyaránt érdeklő politikai, gazdasági és tudo­mányos kérdésekről. • Űj kormány alakult Irakban és Szíriában. Mindkét arab államban kormányválságra került sor, amelynek során kételyek merültek fel az újon­nan létrehozott Arab Unió szilárdsá­gáról. Jelentések szerint mindkét or­szágban kisebb-nagyobb változásokkal megalakultak a kormányok, amelyek­ben továbbra is a Nasszer-barát erők jutottak túlsúlyba. Á „kis király" nagy problémái Az ammani királyi palotában * * * nemrég kettős ünnepre került sor. Jordánia uralkodója, Husszein május 2-án töltötte be huszonnyolca­dik életévét és ezen a napon jubilálta trónralépésének tizedik évfordulóját is. Az évforduló nem volt vidám. A Jordán Hashemita Királyságban ugyanis egymást követik a nagysza­bású tüntetések, a fegyveres össze­tűzések, a véres események. Husszein lába alatt remeg a föld. A „kis király“ — ahogyan feltűnően alacsony terme­te és fiatal kora miatt nevezik — egy évtized alatt hozzászokott már a megrázkódtatásokhoz, az élete ellen szőtt összeesküvésekhez, miniszterei bukásához. Tavaly Párizsban és Mün­chenben egyszerre jelent meg a ki­rály memoárjainak francia és német nyelvű kiadása. A párizsinak a címe: „Nehéz királynak lenni“, a münche­nié pedig „Veszélyes életem“. A poli­tikusok, diplomaták és fejedelmek általában pályájuk végén vetik papír­ra visszaemlékezéseiket. Husszein azonban kivétel. Ügy látszik maga sem tartja túlságosan szilárdnak és hosz­­szúéletűnek uralmát. Sietett tehát mielőbb megírni élményeit, tapaszta­latait, s amíg nem késő, felvenni az értük járó' tekintélyes összeget. Va­lóban veszélyes vállalkozás a jelen­legi időszakban a forrongó Arab- Keleten szembe úszni az árral. Az arab egységtörekvések megvaló­sulásának napjaiban Jordániában is erőteljesen követelik a néptömegek a csatlakozást a kairói föderációhoz. Ez ideig a királynak — a hűséges beduin törzsekre és az Arab Légióra támaszkodva —, sikerült még nagy nehézségek árán kézben tartania a kormányzást s megakadályozni a re­­zsimváltozást. Kérdéses azonban, hogy a harapófogóba szorult Husszein med­dig lavírozhat? Diplomáciai megfigyelők nem nagy jövőt jósolnak a hashemiták trónjá­nak. Kire számíthat a jubiláns uralkodó? Az arab félszigeten rajta kívül még létező egyetlen királyra: Szaud-Arábia uralkodójára a súlyos veszély esetén egyáltalán nem támaszkodhat. Szaud király ugyan szavakban mindig sie­tett szolidaritásáról biztosítani felsé­ges szomszédját, de nagyméretű fegy­veres konfliktus vagy belső harcok esetén nem küldhet katonai segítsé­get. Husszeinnek és a sorsát vele ösz­­szekötő vékony jordániai vezető ré­tegnek minden bizalma a korábbi pat­­rónusban: Angliában és az új „gazdá­ban“: az Egyesült Államokban van. Az alig kétmillió lakóst számláló kis ország egész történelme a legutóbbi időkig egyet jelentett az angol világ­birodalmi érdekek szolgálatával. Husszein egy évtizede alatt, ha las­san is, de komoly változások történ­tek az arab világban. A Közép-Kele­ten, így Jordániában is, az angolokat gyakorlatilag felváltották az ameri­kaiak. Az USA finanszírozza ma már a jordániai államháztartást, s Washing­ton szab irányt Husszein és Szaud tevékenységének. 1958-ban 'ugyan még brit ejtőernyősök siettek az iraki forradalmat követően Husszein meg­mentésére, az amerikai tengerész­gyalogság libanoni partraszállásával egyidejűén, de valószínűleg ez volt az angolok utolsó katonai erőfitogtatása Jordániában. Tájékozott washingtoni megfigyelők értesülései szerint egy esetleges jövendő válságba az Egye­sült Államok készül beavatkozni. Jordánia királya, aki angol katona­­iskolában nevelkedett és feleségül egy brit ezredes leányát vette, kény­telen volt tudomásul venni a nyugati vezető hatalmak közötti erőeltoló­dást. Soha nem tagadta meg angol szimpátiáit, de reálpolitikusként meg­szívlelte az amerikai tanácsokat. Washington pedig mérsékletre, lehe­tőleg ügyes taktikázásra utasította a királyt. Ezért a múlt év végén Jordá­niában először rendeztek általános választásokat és a parlament élhetett a kormány megbuktatásának jogával is. Ez történt a király legkiprőbáltabb hívének, az öreg Rifai miniszterelnök­nek április 20-án történt leszavazása­kor. Helyébe Husszein király saját nagybátyját, Serif Nasszert bízta meg az ideiglenes kormány megalakításá­val. Az arab egység gondolata persze olyan erő, hogy nyíltan a nagybácsi­val szövetkezett unokaöccs se mer fellépni ellene. Husszein tehát az am­mani rádióban elhangzó nyilatkoza­taiban és a külföldi tudósítóknak adott tucatnyi interjújában egyaránt szemforgatóan állást foglal az arabok „testvérisége“ és közös ügye mellett. Azt igyekszik a jordániai és a többi arab ország közvéleményével elhitet­ni, hogy az adott időpontban hajlandó megfontolni országa csatlakozását az Arab Unióhoz. Ennek érdekében nem riad vissza a köztársasági államforma elfogadásától sem, amennyiben az első jordániai köztársasági elnökként ő maradhat az ország élén. Függetlenül a jordániai belső hely­zet várható alakulásától, ez nemzet­közileg is számos fontos problémát vet fel. A New York Herald Tribune szerkesztőségi cikkében Washington aggodalmairól ír a közép-keleti ha­talmi egyensúly eltolódása esetén. Az Egyesült Államok az arab közvéle­mény előtt igyekszik az arab egység híveként feltűnni. Ugyanakkor az ér­dekelt országok nem feledkeznek meg arról sem, hogy milyen hatalmas ösz­­szegeket áldoz a washingtoni kor­mány az izraeli haderők korszerűsíté­sére és fenntartására. Az arab álla­mok közé ékelődött Izraeli Köztár­saság érthető nyugtalansággal szem­léli az arab világban kibontakozó egyesülési folyamatot, különösképpen pedig érzékenyen reagál a jordániai eseményekre. A hatalmáért és még inkább a pusz­ta életéért rettegő „kiskirály“ ügye tehát nem csupán egy fiatal uralkodó egyéni problémája. A jordániai ese­mények az Arab-Keletet alapjaiban érintő fejleményekkel állnak szoros összefüggésben, s fontos nemzetközi jellegű meggondolások is közreját­szanak, amikor az érdekelt nagyha­talmak fontolóra veszik a megoldási módozatokat. Könnyen elképzelhető tehát, hogy Husszein emlékiratainak legizgalmasabb fejezeteit csak ezután írja meg. • Az ENSZ rendkívüli ülésén fel­vették a világszervezet 111. tagálla­mát, Kuwaitot. Az ülésen foglalkoztak az ENSZ gazdasági helyzetével is. Megállapítást nyert, hogy a tervezett költségvetésnek jelentős részét a nyugatiak, különleges katonai célokra fordították, így mintegy 200 millió dollár hiány mutatkozik. ADENAUER: — De jó lenne már ott M.- K. fent lenni... 1963. május 19.

Next

/
Thumbnails
Contents