Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-05-19 / 40. szám
A s2QC!ofisto fflezőgozdoscgéíl A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZOK LAPJA Bratislava 1963 május 19. • Ära 40 fillér • XIII. évfolyam, 40. szám. A szakemberképzés meggyorsításának útja Örvendetes jelenség, hogy az utóbbi években állandóan növekszik azoknak a dolgozóknak a száma, akik munkabeosztásuk mellett — különböző jellegű középiskolákon — mint távtanulók igyekeznek elméleti tudásukat gyarapítani. Sok „öreg diák“ fiatalos lendülettel s persze némi izgalommal készülődik napjainkban az érettségi vizsgákra. Főleg a mezőgazdasági műszaki középiskolákban találkozunk az élet delén, vagy azon is túl szorgoskodó érettségire készülő távtanuló- és bennlakásos hallgatókkal. Tény, hogy a komáromi, a dunaszerdahelyi, a nagymegyeri, az ipolysági, a tornaijai, a szepsi és a nagykaposi magyar nyelvű mezőgazdasági műszaki középiskolákból - az utóbbi években — a középkorú gyakorlati mezőgazdasági szakemberek százai kerültek ki. Tehát az igyekezet s a szorgalom dicséretre méltó. Ezt az igyekezetét magyarázni csak egyféleképpen lehet: sokan tudatosították már, hogy az elméleti felkészültség nélküli gyakorlati tapasztalat kevésnek bizonyul a többszáz, vagy többezer hektáros gazdaság irányításához. Magától értetődik, hogy a tanulási lehetőség biztosítása — még távtanulás esetében is — komoly anyagi kiadásokkal jár. Ezek a kiadások, illetve befektetések azonban a legtöbb esetben gyorsan megtérülnek. Mert a végzett „öreg diákok“, akik elméletben magukévá tették az űj termelési módszereket, a gyakorlatban is minden bizonnyal az újszerű nagyüzemi mezőgazdasági termelés fejlesztésének élharcosaivá válnak. Sok példa — a szervezetileg és gazdaságilag megszilárdult egységes földművesszövetkezetek egész sora — bizonyítja azt, hogy előnyös, ha a munkaszervezésben és irányításban a gyakorlati tapasztalat elméleti felkészültséggel párosul. A tapasztalatok és a megnövekedett feladatok azonban figyelmeztetnek arra is, hogy tovább kell fejlesztenünk a mezőgazdasági szakkáderképzést, illetve mielőbb el kell érni azt, hogy mezőgazdasági üzemeink élén — az egyes termelési szakaszok területén mint irányító tényezők — főiskolát végzett mezőgazdasági szakemberek álljanak. A helyzet alapos • ismeretéből kiindulva sajnos arra a következtetésre jutunk, hogy Dél-Szlovákia mezőgazdasági üzemei — egy-két kivétellel — jelenleg még nincsenek abban a helyzetben, hogy gazdálkodásukat mezőgazdasági mérnökök szerveznék és irányítanák. Pedig nagyon hálás lenne, ha a mezőgazdasági középiskolát végzett helybéli gyakorlati szakemberek — akik mint a tenyerüket, úgy ismerik községük határát és szövetkezetük gazdasági viszonyait — tovább képeznék magukat. Ha érdeklődési körük szerint és a szövetkezet érdekeinek figyelembevétele mellett beiratkoznának mezőgazdasági főiskolára, s majd pár év múlva mint nagytudású mezőgazdasági mérnökök segítenék elő még hatékonyabban, közös gazdaságuk termelési színvonalának emelkedését. De meg kell mondani őszintén, hogy a délszlovákiai, s főleg a magyar nemzetiségű gyakorlati szakemberek körében gyér érdeklődés mutatkozik a mezőgazdasági főiskola iránt. Ennek okát többféleképpen magyarázzák. Egyesek arra hivatkoznak, hogy már öregek, s elég volt megbirkózniuk a középiskolával, de arra már gondolni sem mernek, hogy a főiskolai végzettséget is megszerezzék. Mások — meg kell mondani, hogy ezek vannak többen — azért nem mutatnak érdeklődést a mezőgazdasági főiskola iránt, mert nem bírják, vagy csak részben bírják a szlovák nyelvet, s így meg vannak győződve arról, hogy a mezőgazdasági tudománnyal főiskolai szinten képtelenek megismerkedni. Kinek van igaza? Ha kiindulunk a tényekből, tehát abból, hogy azok a mezőgazdasági gyakorlati szakemberek, akik az utóbbi években fejezték be tanulmányaikat a mezőgazdasági műszaki középiskolákon, általában 35 — 45 év körüliek, akkor azt kell mondanunk, hogy nincs igazuk azoknak, akik „öregségükre“ hivatkozva idegenkednek a mezőgazdasági főiskolától. Ezek az emberek többnyire gazdag gyakorlati tapasztalatokkal rendelkeznek, s ha főiskolán szerzett szakismeretekkel gazdagítják tudásukat, még hosszú ideig szolgálhatják eredményesen a közösség ügyét. Azoknak a gyakorlati mezőgazdasági szakembereknek azonban, akik szlovák nyelvtudásuk hiányával indokolják a főiskolai tanulmányok iránti érdektelenségüket, lényegében igazuk van. Ugyanis nyelvtudás hiányában képtelenség megbirkózni az alapos elmélyülést követelő tudományos szakkérdésekkel. A helyzet, a megnövekedett feladatok azonban sürgetnek! Ha 1970-ig mezőgazdaságunk termelésének színvonalát valóban az ipari termelés színvonalára akarjuk emelni, akkor mielőbb meg kell teremtenünk az előfeltételeket ahhoz is, hogy Dél-Szlovákia mezőgazdasági üzemeinek termelését minél több szakképzett, mezőgazdasági mérnök irányítsa. A középiskolát végzett magyar nemzetiségű gyakorlati mezőgazdasági szakemberek továbbképzését főiskolai szinten meg lehet oldani egyrészt akkor, ha a főiskola iránt érdeklődők tökéletesen elsajátítják a szlovák nyelvet, vagy pedig azáltal, hogy a főiskolai tanulmányok iránt érdeklődő magyar nemzetiségű mezőgazdasági szakembereknek lehetőségük nyílik arra, hogy főiskolai tanulmányukat — távtanuiási módszerrel — az anyanyelvükön, tehát magyar nyelven végezzék. (Ez azt jelenti, hogy magyar nyelvű szakkönyvekből tanulni, a konzultációkat és vizsgákat magyar nyelven tartani.) Melyik módszer lehet célravezetőbb? A tények józan mérlegelése alapján, tehát mindenféle nemzetiségi elfogultságtól mentesen — az ember arra a következtetésre jut, hogy helytelen, sőt a fejlődés szempontjából káros lenne a magyar nemzetiségű középkorú, tehát gyakorlati mezőgazdasági szakemberekkel szemben — akiknek elsődleges feladatuk a termelés szervezése és irányítása — olyan követelményeket támasztani, hogy ha tovább akarják képezni magukat, úgy sajátítsák el a szlovák nyelvet. Az ilyen követelmények támasztása csak elodázná Dél-Szlovákia mezőgazdasági üzemei szakkáderproblémáinak megoldását. Persze más a helyzet a fiatalok esetében, akik az általános, majd a mezőgazdasági középiskolákban annyira elsajátították a szlovák nyelvet, hogy számukra nem okoz különösebb gondot a főiskolai tanulmányok szlovák nyelven való végzése. Tehát ebben az esetben elfogadható a gyakorlat jelenlegi módszere, bár nem fér kétség ahhoz, hogy anyanyelvükön a fiatalok is eredményesebben és könnyebben végeznék a mezőgazdasági főiskolai tanulmányokat. \ Meg kell állapítani, — mégpedig őszintén —, hogy a magyar nemzetiségű, középkorú mezőgazdasági gyakorlati szakemberek — akiknek döntő szerepük van mezőgazdasági termelésünk fejlesztésében — csak akkor tudják főiskolai szinten képezni magukat, ha tanulmányaikat távúton és anyanyelvükön, tehát magyarul végezhetik. A kérdés ilyképpen való megoldásának nem lehet semmi akadálya. S ha a magyar nemzetiségű, középiskolai végzettséggel rendelkező mezőgazdasági szakemberek részéről érdeklődés nyilvánul meg a főiskolai tanulmányok iránt, s ha bejelentik, hogy tanulmányaikat csak az anyanyelvükön tudják folytatni, feltételezhető, hogy a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola igazgatósága igyekszik ehhez megteremteni az előfeltételeket és ily módon is meggyorsítani a mezőgazdasági szakkáderek nevelését. Igyekszik, mert tudatosítja, hogy ennek a kérdésnek megoldása is egész társadalmunk érdeke. PATHÖ KÁROLY Viktor Irénke, Mezei Júlia és Téglás Irénke egyelés közben «■■■■■■■■■■■■■a* A llő cukorrépaterméséit Idén a Zeliezovcei Állami Gazdaság 650 hektáron termel cukorrépát. A nagypusztai részlegen 550, az árokmajorin pedig 100 hektárt vetettek. Ez már a termelés céltudatos szakosítása. így a gépeket nagymértékben kihasználhatják. Az összüzemi terv 330 mázsás hektárátlagot irányoz elő, de a dolgozók vállalása folytán 350 mázsára van kilátás. A növény gyors fejlődését elősegíti a sarabolás. A árokmajori részlegen már az egyelést is befejezték. Trágyalevezést a növényzet 20 %-án, ammóniázást pedig 50 %-án végeznek a vegetáció különböző időszakában. A gazdaság dolgozói jő eredményt várnak az egymagvú cukorrépától. A kártevő rovarok részéről sem érheti őket meglepetés, mert minden eshetőségre alaposan fölkészültek. Ezek után minden bizonnyal az eredmény nem marad el. —hai— A nap utolsó sugarai is letűnnek. Lassan alkonyodni kezd. A mezőn abbahagyják a munkát, s az út megtelik hazasiető emberekkel. Csak a határ egy részén nem akarják észrevenni, hogy eljött az este. A kezük gyorsabban jár, mintha a munkaidő utolsó pillanatait ezzel akarnák megnyújtani. Mindnyájuk agyában ott kering a gondolat: NÉGY NAP ALATT VÉGEZNI AZ EGYELÉSSEL - ki kell tehát használni minden percet! És ez lelkesít. Az asszonyok versenyben állnak egymással. Mindegyik elsőnek szeretné befejezni a tíz sorját. Mert 10 sor esik egy-egyre. Ez aztán az egyeléstöl a betakarításig az ő gondjuk alá tartozik. A kövecsesi iskola tangazdaságának 9 hektáros cukorrépaföldjén szétszóródva a zöldessárga földön színes foltokat képezve dolgozik az asszonysereg. Elnézem őket. Az egyik kezükben 22 cm-es pálca, a másikban kiskapa. Gépies ügyességgel mérik s kapálják ki a fölösleget. — Ez azért szükséges — mutat a kis botocskára Viktor Irénke — , hogy pontosan 22 - 23 cm-es tőtávolság legyen. Éneikül előfordulna az is, hogy egy-egy répa kisebb vagy nagyobb távolságra maradna. Ahogy végigmennek a sorokon, kapájuk alatt megritkul a sűrű répasor. Ami megmarad, szomorúan lehajlik — mintha siratná kitépett társait. — Pár nap múlva kell megnézni. Olyan növésnek indul ez a répa, hogy nemsokára kapálni lehet — bíztat Miklós János agronómus, mikor észreveszi, milyen csalódott szemmel nézem az elhagyatott répácskákat. A jól előkészített, porhanyós földön kevés a kapálnivaló. Pár nappal előbb sarabolták, most már csak közvetlen a sorokat kell kitisztít ani. A kövecsesiek egyik büszkesége a cukorrépa. Tavaly a járásban ők érték el a legmagasabb hektárhozamot. Idén sem akarnak lemaradni. A tervben az áll, hogy 390 mázsát érnek el hektáronként, - de ők ezt jóval túl szeretnék lépni. Erre minden reményük megvan, mert hat hektárt vízzel öntöznek majd, hármat pedig szuperfoszfátos trágyalével De nemcsak az öntözésen múlik a magas hektárhozam elérése. Már a munkák sorrendjét, minőségét és mennyiségét úgy kell beállítani, hogy az a legjobban megfeleljen a kívánt követelményeknek Kövecsesen nagy gondot fordítottak a talaj előkészítésre. Előveteménye búza volt. Ősszel hektáronként 300 — 350 mázsa istállót rágyát kapott, majd mélyszántást. Tavasszal az első munkafolyamat a boronával összekötött simítózás volt, utána jött a tárcsázás, néhány napra rá a kultivátor, boronával, majd újból tárcsás boronával, simahengerezés, és végül április 15-én a vetés. A hónap végén saraboltak, május 6-án pedig megkezdték az egyelést. Most úgy igyekeznek vele, hogy a tervezett 4 nap alatt elvégezzék, mert pár nap múlva menni kell a naprágyi részlegre, ahol még további 15 hektárnyi vár egyelésre. Egyes szövetkezetekben még ki sem kelt a cukorrépa, mikor Kövecsesen már. egyelték. Frissek ők a munkában, tudják, hogy csak akkor érhetnek el magas eredményt, ha mindent idejében elvégeznek. — zs — a szakszervezetek A kitüntetettek közül Fölszabadulásunk 18. évfordulója alkalmából a levicei járásban is kitüntették a legjobb dolgozókat. Nyolc kollektívát és 33 személyt jegyeztek be a járási becsületkönyvbe és 21 dolgozó számára kerületi kitüntetést nyújtottak át. Tononcl/rfcTlI/ a szakszervezeti 9 Cll ldwoi\U&li\ V. kongresszusa A prágai Fucík-parkban szerdán, május 15-én megnyílt a szakszervezetek V. kongresszusa. A közel 5 millió szakszervezeti tagot képviselő küldöttek, élenjáró dolgozók, újítók, szocialista munkabrigádok, valamint több mint ötven ország külföldi képviselői viharos tapssal köszöntötték a kongresszus megnyitását. Pártunk és kormányunk küldöttségében többek között Antonín Novotny, Alexander Dubcek, Viliam Siroky, Zdének Fierlinger és más elvtársak jelentek meg. A képünkön látható Muzslai Sándor, a cajakovoi EFSZ elnöke kerületi, Molnár János, a Tekovské Luzianky-i EFSZ elnöke, állami, Gregor Mátyás, a Zeliezovcei Állami Gazdaság igazgatója állami, Gombos György, az Ipel'ské Sokolec-i EFSZ elnöke kerületi és Smolka János az Ipel'ské Sokolec-i EFSZ gépesítője kerületi kitüntetésben részesült. • —hai A megnyitó után Frantisek Zupka, a Központi Szakszervezeti Tanács elnöke tartotta meg beszámolóját. Részletesen foglalkozott a szakszervezeti mozgalom feladatával, a szocialista társadalmunk valamennyi szakaszán. Kiemelte a szocialista munkabrigádok jelentőségét a munkaversenyt, az újító mozgalmat. Beszámolójának jelentős részét az üzemeinkben és gyárainkban, valamint a mejbgazdaságban dolgozó szakszervezeti funkcionáriusok felelősségének szentelte az állami terv betartásáért és a termelés állandó fokozásáért folytatott harcban. Zupka elvtárs szólt az előforduló hiányosságokról is és kemény szavakkal bírálta a hanyagságot, a nemtörődömséget, amely nagyon sok üzemben gátolja a tervek teljesítését. A beszámoló után megkezdődött a vita. A népgazdaság minden ágából számos küldött szólalt fel. Pártunk és kormányunk küldöttsége nevében Antonín Novotny elvtárs, a CSKP Kß első titkára, köztársasági elnökünk mondott beszédet. Üdvözölte a szakszervezeti dolgozók többmilliós táborának kongresszusát, majd rámutatott arra, hogy a csehszlovák szakszervezeti mozgalom sokéves forradalmi hagyományra tekint vissza. Novotny elvtárs beszélt a szakszervezetek nagy feladatairól és sikereiről a szocializmus építésének folyamán. Hangsúlyozta, hogy a szakszervezeteknek minden tevékenységüket arra kell fordítaniuk, hogy elősegítsék népgazdaságunk közös célkitűzéseinek, a szocialista társadalom mielőbbi befejezésének meggyorsítását. A szakszervezeteknek — mondotta — elsősorban a munka magasfokú társadalmi tevékenységének biztosításáról kell gondoskodniok. Novotny elvtárs kiemelte, hogy pártunk XII. kongresszusának határozataiból nagy feladatok várnak a szakszervezeti mozgalomra. Az ipari termelés és a mezőgazdaságban életbeléptetett új irányítási módszerek mielőbbi elsajátításában élen kell járniuk. Frissek a munkában
