Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-05-13 / 38. szám

fitákarmányprobléma általában minden szövetkezetben gondot okoz. Különösen tavaszkor, mi­kor a tartalék már fogyóban van és ű] még nincs. Ilyenkor nem lehet mást tenni, mint a napi adagot a minimális mennyiségre csök­kenteni és felhasználni minden lehe­tőséget a takarmányok Izesebbé té­telére. A Verká Calomja-t szövetkezet A MÜLT ÉVBEN JÖL FELKÉSZÜLT a hosszú télre. A takarmányalapot bőségesen feltöltötték, mintha csak megérezték volna, hogy sokáig ki • kell tartania. Szálastakarmánybél 24 vagon, szemestakarmányból 12 vagon, 3000 m3 siló, több vagon takarmány­­répa, burgonya és takarmányszalma állt rendelkezésükre. Természete­sen hiába lett volna meg a mennyi­ség, ha azt nem osztják be gazdasá­gosan. De ők tudtak bánni vele. Na­ponta pontosan kimérték az állatok adagjait úgy, hogy pocsékolásról szó sem lehetett. A csoportvezető egyik legfőbb feladata a takarmányadagok ellenőrzése. Egy növendékállat napi takarmányadagja: 6 kg szalma, 4 kg széna, 10 kg répa. Már második éve, hogy bevezették a takarmányadag íze­sítését. Az eredmény lényegesen nö­vekedett. A szalmát és a szénát szecs­kázzék, rétegenként leöntözik melasz­­szal és hozzákeverik a répát. A te­henek ezen kívül még 20 kg silót is kapnak. A növendékállatoknál ilyen takarmányadaggal napi 40—50 de­­kás súlygyarapodást értek el. Tavaly a zöld futószalag a nagy szárazság miatt nem sikerült úgy, mint ahogy szerették volna. A lege­lők nem adták meg a tervezett hek­tárhozamot — de a 25 hektár jó mi­nőségű silókukorica ezt a hiányt ki­pótolta. Az állattenyésztőkre nem panasz­kodhatnak. Az állatok körül nőttek fel, nem félnek a munkától — becsü­letesek. De nem szabad megállniuk a „mánál“, a fejlődéssel lépést kell tartaniuk. Az állatok éppen úgy, mint az emberek, megkívánják a tisztasá­got — nagyobb gondot kell tehát for­dítaniuk a higiéniára. Ennyi volna a Velká Calomija-i szö­vetkezet takarmányproblémája. De ha mér áttekintést nyertünk egy olyan évről, melyben nem volt hiány, ne felejtsünk el a jövőbe sem nézni, ami ezen a téren kevés jót igér. A szövetkezet vezetősége az idén nyugodt a takarmány miatt, de, hogy MI LESZ A JÖVÖ TAVASZON, arra még gondolni sem jó. A legnagyobb takarmányforrást a rétek nyújtották. A szálastakarmányt, amit innen kaptak, semmivel sem tudják pótolni. E tavaszon a szövet­kezet összes rétjét elöntötte a víz. Ez még nem lenne nagy baj, ha pár nap alatt felszáradt volna és minden folyik a megszokott rendben. Am nem így történt. A szövetkezetnek még mindig 285 hektár rétje áll víz alatt. De milyen víz alatt!... Ha ez a víz­­mennyiség egy nap alatt eltűnne a rétekről, már így sem lenne jó ter­més, mert a víz eléggé felmelegedett, és a füvet tönkretette. Azonban en­nek a víznek legkevesebb két hónap kell, míg minden beavatkozás nélkül lefolyik. A szövetkezet ugyanis sem­miféle szivattyúval nem rendelkezik. Mikor látták a veszélyt, azonnal kér­ték a járást, hogy segítsen rajtuk. Többszöri sürgetés után küldtek egy szivattyút, melynek napi teljesítmé­nye 800 hl víz volt. Ez majdnem sem­mit sem segített. A szivattyú két na­pig működött, elfogyasztott 200 li­ter naftát — aztán leállították. Ez­után a járási pártbizottsághoz fordul­tak, hogy olyan teljesítményű gépet adjanak, ami pár nap alatt eltávolítja a vizet, mert az idő sürget... Eddig még választ nem kaptak. Most karbatett kézzel nézik, hogy megy tönkre a takarmány. Felvetődik a kérdés, ki pótolja majd azt a takarmányt, ami ott el­vész. Ki lesz a felelős azért, ha az állatok nem kapnak takarmányt, ha nem lesz miből kitermelni a tejet, húst? Azok a betegek, gyerekek, akik kórházakban, iskolákban várják a na­pi tejadagjukat, nem hiszem, hogy olyan könnyen belenyugodnak a „nin­­csen“-be, mint ahogy azt a járás te­szi a szóbanforgó szövetkezettel szemben. Csupán a réten levő széna értéke 564 300 koronát tesz ki. De ha még kiszámítjuk, hogy ebből a takar­mányból milyen értéket lehetne ki­termelni!... Itt sürgős beavatkozásra van szükség. Nem szabad engedni, hogy ennyi legyen a kár, mert ez nemcsak a szövetkezet vesztesége, ez mindnyájunk kára. A VEZETŐSÉG PRÖBÄLTA menteni a menthetőt. Mivel a cukor­répának szánt területet Is elöntötte a víz, a silókukorica helyébe vetették a cukorrépát. A 30 hektáros kertészet Is víz alatt áll. A szövetkezet a szép palán­tákkal most nem tud mit kezdeni, mert nincs hová ültetnie. A földterület mennyisége nem en­gedi meg, hogy a réten levő vesztesé­get szántóföldi takarmánnyal tudnák pótolni. Nincs megoldás arra, hogy az itt elvesztett takarmányt valami­lyen úton tudnák biztosítani. Most már csak egyedüli lehetőség, hogy a járás segítségével a legrövidebb időn belül olyan szivattyút kapnak, ami pár nap alatt eltávolítja a rétről a vizet. De vajon megkapják-e? Bízunk abban, hogy ezzel a kérdéssel komo­lyan foglalkoznak majd, hisz ez nem­csak a szövetkezet, hanem valameny­­nyiünk ügye. Zsebik Sarolta A burgonyatermesztés kérdései a roznavai járásban A roünavai járás mezőgazdasági üzemeiben 2750 hektáron termeszte­nek burgonyát. Ez a szám csak az utóbbi években emelkedett ennyire, amikor bebizonyosodott, hogy a hegy­aljai, valamint a hegyi körzetbe tar­tozó szövetkezetek magas hektárhoza­mokat értek el burgonyából. A Cier­­ná Lehota i, slavosovcei, Silická Bre­­zova-i, magnezitovcei, lipovníki, Ge­­mersky Milhast-i, mikoléanyi, gofio­­voi szövetkezetek tavalyelőtt bekap­csolódtak a puprádi mozgalomba. Az eredmény már az első évben megmu­tatkozott. Ezek a szövetkezetek 200 mázsán felüli csúcseredményt értek el. A felhívást további szövetkezetek fogadták el. Míg tavalyelőtt alig 200 hektáron termesztettek burgonyát a poprádi felhívás szerint, a múlt év­ben már 275 hektáron alkalmazták ezt a módszert. A szárazság ellenére az átlagos hektárhozam Üierna Leho­­tán 207, Slavosovcén 168, Silická Bre­­zován 165, Lipovníkon 175, Goéovon 170 mázsa volt. Nem mondhatjuk azonban, hogy a burgonyatermesztés terén minden a legnagyobb rendben van. Akadnak olyan szövetkezetek mint Ardovo, Rá­kos, Silica, Silická Jablonica, RozloZ- ná, Mokrá Lúka, Nitná Slaná stb. ahol csak 30—70 mázsás átlag hoza­mot értek’él. Petiig a termelési vi­szonyaik nem rosszabbak mint a fen­tebb említett szövetkezeteknek. Mi az oka a gyenge hozamnak? Nem végez­ték el az őszi mélyszántást, nem gon­doskodtak kellően a talaj tápanyag pótlásáról, nem biztosítottak jóminő­ségű ültetőburgonyát, elhanyagolták a növényápolást és nem használták ki a gépi technika előnyeit. Idén járási méretben javulás vár­ható a burgonyatermesztásben. A hi­bákból tanulva — nagyobb súlyt fek­tettek a talaj tápanyag utánpótlására, az Ultetőanyag megválasztására, a ta­­lajelőkészítésre, valamint a burgonya­termesztés gépesítésére. Nézzük meg, hogyan van ez Li­povníkon? Az elővetemény betakarítá­sa után elvégezték a tarlóhántást. Az őszi mélyszántással 400—500 má­zsa érett istállótrágyát adagoltak hektáronként. Ügyeltek a szántás mi­nőségére. A talajelőkészítésre nagy gondot fordítottak. A simítózás után 2 mázsa salétromot, 2 mázsa szuper­foszfátot és 3 mázsa kálisót dolgoz­tak a talajba. Kultivátorral lazították a talajt, boronáltak majd hengerez­­tek. Az ültetést géppel végezték. Mind a 22 hektárba Krasavát ül­tettek, melyet saját termésükből biz­tosítottak. Az ültetés és a kikelés kö­zötti időszakban háromszor boronái­nak könnyű boronával, hogy a gyo­mot megsemmisítsék. Háromszor ka­pálnak, majd töltögetnek. A betaka­rítást is géppel végzik. A munkaerő­­hiányt a komplexbrigád alakításával megszüntették. A tavalyi eredményeik ugyan jók voltak, de ez évben jobbat várnak. A munkálatokat mennyiségi­leg és minőségileg idejében elvégez­ték, jobban mint az azelőtti években. Miért van ez másképpen Ardovón? A talajművelésre kevés gondot fordí­tanak. A tarlóhántást nem végzik el. Vannak olyan parcellák, melyeken a mélyszántás elmaradt, istállótrágyát pedig a szövetkezet fennálása óta nem látott. Amit trágyáznak tavasz­kor nem felel meg a követelmények­nek. A gépi technika előnyeit nem használják ki. A talaj rendszerint el­gyomosodott, ami aztán akadályozta a kultúrnövény fejlődését. A hektár­hozamok gyengék voltak. Nem tudták saját termésükből biztosítani az ülte­tőanyagot. Tavaly burgonyából az át­lagos hektárhozam 30 mázsa volt. Ami az ez évi előkészületekből lát­szik, nem várhatnak jobb eredményt, mint tavaly. A tervezett 14 hektár te­rületnek csak egy része kapott istál­lótrágyát, azt is iavaszszal. A többit tarlószántásba ültetik. Pedig a való­ság azt mutatja, hogy van elegendő istállótrágyájuk. Az ültetést sem végzik szakszerűen. T.raktoreke után rakják a barázdába a burgonyát, ami mélyebben kerül a megengedettnél. A sorok elgörbülnek és így nem felel meg a gépi ápolás­nak. Ezeken a parcellákon nagyon jól ki lehetett volna használni az ültető­gépet. Azonban arról is csak az utol­só pillanatban gondoskodtak volna, ha ... Miért idegenkednek az ardo­­voiak az új munkamódszerektől? Ta­lán nem látják benne a fejlődést? Lett volna idő meggyőződni és ta­pasztalatot szerezni a burgonyater­mesztés terén, hiszen a roiúavai já­rásban sok olyan szövetkezet van, ahol kiváló eredményeket érnek el. A munkaerőhiányt pedig megoldhat­nák a korszerű gépi technika beveze­tésével. Ezzel elérhetnék, hogy min­den munkát idejében elvégeznének, melynek következtében az eredmény sem maradna el. JABLONCI LAJOS Gyors helyszíni irányítás - hatékony segítség Egy járási mezőgazdasági termelési igazgatóság kezdeti tapasztalatai Az új járási mezőgazdasági irányító szervek alig néhány hete kezdték meg működésüket. A leg­több helyen még csak most próbálgatják az új munkamódszereket, de már az első lépések is sokat­­ígérőek és világosan bizonyítják a közvetlenebb és operatívabb irányítás nagyobb hatékonyságát. A következőkben egy csehországi igazgatóság intézkedéseit és kezdeti eredményeit mutatjuk be olvasóinknak. A píseki járásban 59 EFSZ gazdálkodik. Na­gyobbrészt egyesített szövetkezetekről van szó, amelyek 700-tól 1700 hektárig terjedő mezőgaz­dasági területtel rendelkeznek. A megnövekedett szövetkezetekbe több új szakember ment le, köz­tük Klich mérnök, a JNB-ről a íhori EFSZ-be, mint elnök, Kasperik mérnök mint főzootechnikus a cízovái EFSZ-be, Masojídek mérnök, aki a gé­pesítő funkcióját tölti be a dobesi egyesített EFSZ-ben. További új káderek a szövetkezetekben a píseki mezőgazdasági technikum két tanítója, a járási fajtanemesítő állomás igazgatóságának és a felvásárló vállalatnak több dolgozója. A gyönge szövetkezetek megerősítésére több szakember je­lentkezett a jól működő szövetkezetekből és álla­mi gazdaságokból. Többek között Kaáper elvtárs, a kiváló myslíni EFSZ főagronómusa, aki átvette a letyi EFSZ elnöki funkcióját, összesen 29 szak­ember jelentkezett a gyöngébb szövetkezetek megsegítésére. A járási mezőgazdasági termelési igazgatóság instruktorai március 23-án kezdték a munkát, s máris bebizonyosodott, hogy a mezőgazdaság új irányításáról hozott párthatározat a termelés eme­lésének szempontjából múlhatatlanul szükséges volt. Már az első 14 nap tevékenysége szép ered­ményeket hozott. Megkezdték a tapasztalatcserét így például Ján Tyla elvtárs meglátogatta az oseki szövetkezetét és megállapította, hogy nem­csak alacsony a tojáshozam, de a baromfinevelés­ben és a takarmánytechnikában sincs rendben minden. Megtárgyalta az elnökkel, hogy a farm dolgozói látogassák meg a szomszédos jeíeticei EFSZ baromfitenyészetét, amelyben a múlt évben tojónként 174 tojást értek el. Az itt nyert tapasztalatok révén példás rendet vezettek be baromfifarmjukon, megkezdték a ta­karmány ízesítését, feljavították a takarmányada­got és az eredmény meglepő voft. Néhány nap múlva a napi tojáshozam az oseki farmon 40-ről 190-re, a vefkái farmon 60-ról 296-ra, a zbelitovi farmon pedig 180-ról 240 darabra emelkedett. Gottfried instruktor Cimelice községben lakik, ahol egyesített szövetkezet gazdálkodik. Itt az egész állattenyésztésben két műszakban dolgoz­nak, ami nagyon bevált. Gottfried elvtárs beve­zette ezt a szomszédos letyi EFSZ-ben is, ahol hasonlóak a termelési feltételek, s mégis alacso­nyabb volt az egy hektárra eső termelés. Gottfried elvtárs az instruktorok értekezletén kijelentette: „Legközelebbi feladatom, hogy körzetem leg­gyöngébb szövetkezete,, a letyi EFSZ arra az útra lépjen, amelyen a szomszédos myslinl,, a éimelicei és Králové Lhota-i EFSZ halad.“ A letyi EFSZ-ben ugyan még nehézségek vannak a munkaerkölcs körül, viszont jól végzik a takar­mány élesztősítését. Ezért a cimeliceiek elmentek hozzájuk megnézni, hogy ők is bevezethessék. A helyzet ismeretében Konkrét feladatot tűzött maga elé Nácal instruk­tor is, amikor megállapította, hogy a hrejkoviceiek és a lasoviceiek elmaradásának az oka főképp a funkcionáriusok kötelesség mulasztásaiban gyö­kerezik. A lasovicei zootechnikus például nem tud­ta hány tyúk van a farmján, nem ismerte az átla­gos tojáshozamot. Ezért az instruktor vállalta a feladatot, hogy segítséget nyijt a rendszeres ter­melési értekezletek bevezetésénél a munkahelye­ken és a feladatok teljesítéséről szóló kimutatá­sok elkészítésénél. Jozef Carek instruktor arról beszélt az értekez­leten, hogy a jamnyi EFSZ első negyedévi értékelő gyűlése alkalmával bírálták a vezetők munkáját (többek közt azért, mert rosszul vannak elosztva a takarmányadagok és egy alkalommal két trak­tor álldogált az országúton, amelyeknek szántási feladataik voltak). A panaszokat az instruktor a helyszínen intézte el. Kérte az igazgatóságot, hogy a szövetkezetbe néhány napra küldjenek egy jól képzett zootechnikust, aki rendet teremt majd a takarmányozási technikában és az állattenyésztés­ben általában. Kevesebb tanácskozást, de hasznosat Az instruktorok tanácskozásain résztvesz a gép­állomás és a felvásárló üzem igazgatója, a járási állatorvos, az igazgatóság termelési osztályának vezetője, főagronómusa és a főzootechnikusa, a gépesítő, valamint az igazgatóság tervezési, pénz­ügyi és ökonómiai osztályának vezetője. Nem ép­pen kellemes, ha — mint ahogy megtörtént — felemlítették, hogy a strázovicei EFSZ-ben a ser­tések és a szarvasmarhák egészségügyi állapotá­nak hiányosságait a járási állatorvos már hosz­­szabb idő óta képtelen megoldani. Egyik instruktor figyelmeztette a felvásárló üzem igazgatóját: két szomszédos szövetkezetben úgy osztották el a salétromot, hogy az egyikbe mészsalétromot adtak, a másikba csileit. Helyesebb lett volna, ha mindkét üzem mind a két fajtából kapott volna. így mindkettőnek jutott volna a na­gyon szükséges mészsalétromból. Bírálták a felvásárló üzemet azért is, mert nem biztosított elég takarmánykeveréket a horejko­­vicei és a lasovicei EFSZ baromfiállománya szá­mára és ezáltal egy hétig nem volt keverékük. A jelenlevő igazgató ígéretet tett, hogy azonnal intézkedik. _____ Az instruktorok kezdetben hetenként tartottak értekezletet, most azonban áttérnek a kétheten­kénti tanácskozásokra. Az értekezlet két részből áll majd: délelőtt tartják a tulajdonképpeni ta­nácskozást, délután pedig a tapasztalatok kicse­rélésére kerül sor. Röviden ezek a kezdeti munkaformák, melyek­nél az az elhatározás vezeti az instruktori testület tagjait, hogy minél gyorsabban és konkrétebben segítsék elő a mezőgazdasági termelés fejlesztését. Az igazgatóság nem kér írásbeli jelentéseket az instruktoroktól, csak azt követeli meg, hogy he­tenként 2—3 napot töltsenek a leggyöngébb szö­vetkezetekben Cs a helyszínen segítsenek a prob­lémák megoldásában. Josef Pavlin mérnök, a Píseki Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság dolgozója zöldségfélét A zöldségfélék különböző vita­minokat és ásványi sókat tartal­maznak, rendszeres fogyasztásuk jó hatással van egészségi állapo­tunkra. Az étrendsorolásuk tehát nagyon szükséges. Igém ám, de ha az eddigitől többet akarunk fogyasztani, úgy többet is kell termelni. Ezzel a kérdéssel a komárnói járásban is foglalkoztak. Itt ter­melik a nyugat-szlovákiai kerü­letben a zöldségféléknek mintegy 17 %-át; az éghajlat erre nagyon kedvező. Az eddigi tapasztalatok mutat­ják, hogy még a komárnói járás­ban is —, ahol a zöldségtermesztés terén bizonyos hagyományokkal rendelkeznek —, a múlt esztendő­ben akadtak gyenge eredmények, amelyek nagyban lerontották a járási átlagot. Ezek főleg szerve­zési hiányosságokból adódtak. Já­rási viszonylatban hektáronként csupán 122,4 mázsa zöldségféle termesztését könyvelhették el. Élő bizonyíték erre a sokoleci és a pribetai szövetkezet. Mindkét közös gazdaság körülbelül egyfor­ma körülmények közt gazdálkodik. Meg kell azonban jegyezni, a so­koleci talaj eléggé hideg — tehát zöldségtermesztési * szempontból nem előnyös — addig a pribetaiak talaja melegebb, zöldségtermesz­tésre kiváló. De lássuk talán a tényeket: A sokoleci EFSZ tavaly 15 hek­táron termesztett zöldségfélét. Tervükben 167 mázsás hektárho­zammal számoltak, de hektáron­ként valójában 243 mázsát értek el. Pénzügyi tervükben az említett területről 29 780 koronát irányoz­tak elő és 32 107 koronát bevéte­leztek, Hogyan s mint? Valameny­­nyi növénynél szigorúan betartot­ták az agrotechnikai követelmé­nyeket, de mindez kevés lett volna szakszerű növényápolás nélkül. A jó eredmény elérését nagymérték­ben befolyásolta az, hogy egész éven áf állandó munkacsoportra bízták a kertészetet. A csoport tagjai egy-egy növényféleség szak­szerű ápolásáért teljes felelőssé­get vállaltak, ami kedvezően hatott a termelésre. A pribetai EFSZ-ben tavaly 19 hektáron termeltek zöldségfélét. Hasonlítsuk össze a két EFSZ ter­melési és pénzügyi eredményeit. A szövetkezet 120 mázsás héktár­­hozam-átlaggal számolt, a való­ságban azonban csak 80 mázsát értek el. Pénzügyi bevételként egy hektárról 11 600 koronát terveztek, s csak 6425 koronát értek el. Nos, ez a meztelen valóság! Jobb felté­telek mellett meglepően alacsony hektárhozamokat értek el. Itt bi­zony kifogásolhatjuk az agrotech­nikát és a rendszeres, szakszerű növényápolást is kétségbe vonhat­juk. A fenti példák alkalmat nyújta­nak arra, hogy elgondolkodjunk fölöttük — bár bekövetkezhettek bizonyos előre nem látható „meg­lepetések“ — de mégsem szabadna előfordulniuk ilyen szembetűnő el­téréseknek, sem a tervezésnél, sem pedig a termelésnél. A járás területén tavaly 43 me­zőgazdasági üzemben foglalkoztak zöldségtermesztéssel. Számos olyan EFSZ akadt, ahol 200—250 mázsát termeltek hektáronként, ami arra enged következtetni, hogy értik a zöldségtermesztés módját. A járási szervek mindezt figye­lembe veszik. Olyan távlati tervet dolgoztak ki, amelyben meghatá­rozták, hogy 1965-ig szakosítják a zöldségtermesztést, s előrelátha­tólag 25 — már eddig is jól be­vált — mezőgazdasági üzembe összpontosítják a termelést, mi­által a jelenlegi 30-ról 48 hektárra emelkedik az üzemenkénti átlagos termesztő terület. Gondoljuk csak el, ha a komár­nói járás zöldségtermesztői a jó agrotechnika mellett mindannyian nagyobb gonddal végzik majd a növényápolást — úgy mint a so­­koleciak — az egy hektárra eső járási hektárhozam-átlagot köny­­nyűszerrel 200 mázsára emelhetik. A törekvések helyesek. Jó pél­dából sincs hiány. Az alaposabb szervezés révén bizonyosan emel­kedik majd a termelés és több zöldségféle kerül dolgozóink asz­talára. Hoksza István 1963. május 13. 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents