Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-05-08 / 37. szám

CSEMADOK a mezőgazdaság fellendítéséért FIGYELEM! Kérjük szépirodalmi pályáza-1 tunk részvevőit, legyenek türe­lemmel, a bíráló-bizottság e hő-1 nap végéig értékeli ki a beér­kezet pályaműveket. Batsányi János születésének 200. évfordulóján Az egyetemes magyar irodaion májusban emlékszik meg a felvilá go'sodás korának legnagyobb lírikusa Batsányi János születésének 200. év­­fordulójáról. A nagy költőről szlova­­kiai vonatkozásban még külön is mej kell emlékeznünk, mivel életének bi­­zonyos részét, amely költészeténél csúcspontját jelenti, itt töltötte. Jogi tanulmányainak befejezés« után Kassán kap állást, ahol meg­ismerkedik kora irodalmi tehetségei­vel, köztük Kazinczyval. Kapcsolati azonban e költőkkel és írókkal nen tart soká. Nézeteltéréseik elválaszt­ják útjaikat. Batsányi magára marad egyedül harcol költői programjánál megvalósításáért, ő az első politika költőnk a szó szoros értelmében akinek költészetét már nemcsak £ hazafiúi motívumok jellemzik. Magyarországon ebben az időbér nagy méreteket ölt a nemzeti ellen­állás mozgalma. A nemességgel aa élen követeli az Ausztriától való el­szakadást. Reményük az 1789-ben ki­törő párizsi forradalomban van, melj például szolgál a többi nemzeteknek Az elnyomott nemzetek Párizs felt tekintenek. Batsányi elsők közt üd­vözli a forradalmat a „Franciaország változásokra“ .című költeményével amely felkiáltás a zsarnokság és s nemzeti elnyomás ellen: Nemzetek, országok! Kik rút kelepcében Nyögtök a rabságnak kínos kötelében, S gyászos koporsóban döntő vasigátok Nyakatokról eddig le nem rázhattátok, Ti is, kiknek vérében természet kéri, Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri, Jertek! s hogy sorsotok előre nézzétek, Vigyázó szemetek Párizsra vessétek! A forradalom leverése után Batsá­nyi is mint minden haladó egyéniség börtönre, külföldön való bújdosásra van ítélve. Költeményeiben még itt is fellobban forradalmi vágya, de ez már sokkal higgadtabb, hiányzik be­lőle a forradalmi dac. A sok szenve­déstől megviselt költő lassanként belenyugszik az élet folyásába. Kora nem értékelte műveit meg­felelőképpen, hiába küldözte verseit Magyarországra, az újságok hasáb­jain nem jelentették meg. Így min­denkitől elfeledve külföldön hal meg. Az irodalmi körökben még haláláról is csak két év múlva szereztek tudo­mást. Dr. Mártonvölgyi László „A szabadság gyermeke vagyok" • A dívái CSISZ-szervezet az újjá­szervezés óta jelentős kultúrmunkát fejt ki. Az elmúlt hónapban a szer­el vezet színjátszócsoportja nagy siker­­f rel adta elő a Becsületes juhászle­­^ gény című színművet. (Kovács Ferenc, Díva) s Felsőszécsén Petőfi emlékestet rendeztek. A kétórás műsorban meg­emlékeztek a népszabadság harcos költőjének hányatott életéről, a kö­zönséggel versein keresztül ismertet­ték eszméit. (Kúcs Gyula, Dolná Sec) • Jólész kulturális élete színvona­lának emelését nagyban elősegítik Kovács Zoltán és Olnák Gábor taní­tók. Fáradságot nem ismerve foglal­koznak a fiatalokkal, színdarabokat tanítanak, amelyekkel aztán elláto­gatnak a szomszéd falvakba is. (Barczy Éva, Kapusany) e A baloni CSEMADOK színjátszó­csoportja nagy sikerrel adta elő Pa­­dányon Sopronyi „Huszárvágás“ című háromfelvonásos vígjátékát. (Dobrovodszky Erzsébet, Padán) e A patincei színjátszó-csoport otthon és a környező falvakban a kö­zönség tetszését Soproni „Huszár­vágás“ című vígjátékával nyerte meg. Elhatározták, hogy a bevételből fede­zik majd az ajándékozási költsége­ket. (Kovács János, Patince) <s Besa község kulturális életének színvonala állandóan növekedik. Gé­­czi Tóth Lajos fáradságot nem is­merve egész télen át színdarabokat tanított be a fiatalokkal. Előadták a „Zsuzsi“ és a „Baj van a szerelem­mel“ című darabokat. A besei CSE­MADOK vezetői kultúrkalendáriumot készítenek, amelyből a lakosság már ^ negyedévre előre megismerkedhet a $ műsorral. (Stiglinc Lajos, Besa) } » Vel'ky Cetínben a helybeli szín ^ játszó-csoport nagy sikerrel adta elő (1 Sípos Jenő „Bolondóra“ című vígjá­ul tékát. Az otthon aratott siker után a darabbal ellátogattak a szomszéd falvakba is. (Kecskeméthy Ottó, Calovo) ránduláson kik vesznek részt, és a ki- ' ránduió csoport hazánk mely tájait látogatja meg és a résztvevők számá­ra szervezzenek honismereti köröket, készítsék őket elő a kirándulásra. • A népművelési munkába vonjuk be a nagy tudással rendelkező mező­­gazdasági szakembereket, a mérnö­köket és a technikusokat, a falu új értelmiségét. • Fokozott gondot fordítsunk a mezőgazdasági szakirodalom és külö­nösen a Szabad Földműves terjeszté­sére. A központi bizottság megbízza az elnökséget, hogy a magyar nyelvű mezőgazdasági szakirodalom területén felmerülő hiányosságokról informál­ja az illetékes szerveket. o A központi bizottság helyesnek látja a jövőben, ha a CSEMADOK helyi szervezetei védnökséget vállal­nak a szocialista munkabrigádok fö­lött a mezőgazdaságban és ennek a védnökségnek a keretén belül segítik majd elő a szocialista munkabrigá­dok tagjainak szakmai és kulturális fejlődését. A CSEMADOK Központi Bizottsága IV. ülésén bőven foglalkozott azzal a kérdéssel, vajon miként segíthetnék a CSEMADOK helyi szervezetei me zö.8?z.l!.asáSunl?.at- e§ységes földműves szövetkezeteinket. Az alábbiakban közöljük a központi bizottság erre vonatkozó határozatait: • Ahol a fenlebb említett két fő oktatási forma bevált, ott a szakmai előadásoknak már csak hézagpótló jellege — a legújabb ismeretek gyors tolmácsolása — lehet. Ahol viszont ezek nem működnek, ott a jövőben is nagy feladat hárul az előadói, is­meretterjesztő és népnevelő munkára. I • A nevelő és oktató munka áll­jon összhangban a község szükség­leteivel és lehetőségeivel. Tervezésé­ben a helyi szervezet induljon ki az adott község gazdasági és társadal­mi problémáiból. o Szövetkezeteink túlnyomó több­sége a nyári időszak folyamán kirán­dulásokat szervez hazánk legszebb vidékeire, és a szomszédos népide­mokratikus országokba. A helyi szer­vezetek vezetői tárgyalják meg a szö­vetkezet vezetőségével, hogy a ki­• Kiindulva abból a tényből, hogy az egységes földműves szövetkezel az alapja a falu gazdasági, de kultu­rális életének is, helyi szervezeteink vegyék fel a legszorosabb kapcsola­tot az EFSZ-ek vezetőségével. A CSE­MADOK munkáját végezzék a már megalakult szövetkezeti klubok kere­tében. Ahol még nincs klub, de a megalakítás feltételei adva vannak, kezdeményezzék és segítsék elő a szövetkezeti klub megalakítását. Ahol a helyi szervezet vezetőségében nincs aktív szövetkezeti tag, ott a legköze­lebbi taggyűlésen egészítsék ki a ve­zetőséget, illetve kooptáljanak a CSEMADOK vezetőségében lehetőleg olyan EFSZ-tagot, aki a szövetkezeti vezetőségnek is tagja. • A népi akadémiáknak sem meny­­nyiségével, sem minőségével nem le­hetünk elégedettek. Az előttünk ál­ló nyári időszakot kell felhasználni arra, hogy mindenütt ahol szükséges, de járásonként legalább 4 helyen ké­szítsék elő a járási bizottságaink a Politikai és Tudományos Ismereteket Terjesztő Társaság járási bizottságai­val karöltve a népi akadémia meg­indítását. • A népi akadémiák működése nem mehet a szövetkezeti munkaisko­lák és egyéb tanulási formák rová­sára. A népi akadémiák szerepe az, hogy a magas képzettségű szövetke­zeti vezető káderek fejlődését segítse elő, a szövetkezeti iskoláké pedig, hogy minden szövetkezeti tagnak biztosítsa a legszükségesebb szakmai tudnivalók elsajátítását. Helyi szer­vezeteink segítsék a szövetkezet ve­zetőségét abban, hogy az esti isko­lákra biztosítsák a szövetkezeti tagok megjelenését. Zk mesélő fa barátaim. Ti szerencsére még nem tudjátok, hogy mi a háború. Ne is tudjátok meg soha! Titeket fiatal pionírok ültették, ők gondoznak. Már ők is a békében születtek. Nézzétek ezt a csonka ágamat. A háborúban aknaszilánk érte! Ez már soha nem lesz olyan mint a többi ágam. Így sebesült meg sok ember is. sok édes­apa. Ti nem tudjátok, mi az, amikor recseg-ropog minden! Bombák rob­bannak, ágyúk zaja hallatszik. Ha­talmas házak dőlnek romba, életek semmisülnek meg! Ti szerencsére csak békés építő munkát láttok. Na­pok alatt felépülő házakat, vidám boldog embereket. Az öreg tölgy hirtelen elhallgat. \ Emlékei között keresgél. Egyszerre felkiált: — Nézzetek csak ide, a törzsem­re! Őrzök itt egy írást. A szabadság } első napján véste ide egy katona. Itt ; feküdt alattam fáradtan. Lombjaim édes álomba ringatták. Álmában ott­­hon járt, mikor felébredt kérgembe véste ezt a dátumot: 1945. V. 9. Azóta minden évben eljön meglá­togatni fiával. Eddig mindig hara­gudtam, ha a kérgembe véstek. Az övére nem haragszom. Őrzöm a be­tűit és minden éven várom, hogy jön. Kezével megsímogatja a kidudorodó betűket. Már Pista is eléri. Tizen­nyolc éves ő is, mint a szabadság. Azon a napon született. Ő sem tud­ja, mit jelent a háború: Csak a békét ismeri. A béke napját őrzöm én is kérgemen, ezt a dátumot: 1945. V. 9. Kurucz Nándorné 717 agy iramot diktált a gyorsvonat, amely Nagy Lászlót és Pista fiát repítette a főváros, Praha felé. A fel­­szabadulás óta minden évben eljön­nek látogatóba, emlékezni. A hosszú utazás alatt újra átéli a tizennyolc év előtti májusi napot. A háború vége Prága felszabadítá­sánál érte. A város örömmámorban úszott. A rettenetes harc kimerítette, elcsigázta testét. Végre leverték az ellenséget! A megérdemelt pihenő perceiben jóleső érzéssel nyúlt el a park fái alatt. Tavasz volt. Virágot bontó, békét hozó tavasz. Szeretteire gondolt. Haza a Dunamenti kis falu­ba. Milyen régen nem látta őket! Egy könnycsep gördült végig az arcán A többi mintha csak erre várt volna! Gyöngyszemként peregtek arcán a boldogság könnyei. Hamarosan vi­szontlátja övéit! —Béke van — ízlelgette a szót, s a fáradságtól mély álomba szende- ; rült. Álmában otthon járt kis falu­jában. Milyen szép is volt! Kár, hogy i felébredt s szétfoszlott az álom. Csak a hatalmas tölgy állt felette, kicsit i megtépázva a háború viharától, de i már a nap fényében fürdette leveleit. \ Sok év telt el a háború befejezése i óta. Ojra tavasz van! A tizennyolca- : dik szabad tavasz. A tölgy még áll i a régi helyén és mesél a körülötte 1 álló fiatal fáknak. Csonka ága már i megizmosodott az elmúlt évek alatt. ■ Szavait hallgatják a fiatal fácskák, még a madarak is elcsendesednek, i A tölgy pedig mesél, mesél... i — Én már sok mindent átéltem, Végre jönnek! Komáromban a kíváncsi nézők százai várták türelmetlenül a színpompás felvonulást. Háttérben a gyönyörű kultúrpalota látható, amelyet a közeljövőben adnak át rendeltetésének. ról, hogy a fiatalság szabad idejét helyesen használja ki. Továbbá azért is, mert a művelődési otthon korábbi vezetője egyedül akarta a terveket megvalósítani, ami természetesen az egyénnek nem sikerülhet. A GTÄ szakszervezete is hibát követett el, mivel megfeledkezett a műsor tervé­nek elkészítéséről. Ez év januárjától már kidolgozott terv alapján folyik 2eliezovcén a kul­­túrmunka. Az ifjúság vasárnaponként teadélutánt rendez. A CSEMADOK és a CSISZ rendezésében most került sor a Ki mit tud? harmadik forduló­jára. Az ifjúsággal karöltve az idő­sebb dolgozók is tanfolyamokat, isko­lázásokat, köröket látogatnak. Jól működik a fényképészeti és képző­művészeti kör is. Az, hogy Zeliezovcér. ilyen sokolda­lú kulturális tevékenység folyik, a jó szervező munkának köszönhető. A di­cséret elsősorban Gulis elvtársat és társait illeti, akik azon igyekeznek, hogy városuk kulturális életének színvonala állandóan emelkedjen. A. J. Ha visszatekintünk Zeliezovce múltjára, látnunk kell a munkás­­mozgalom harcaiban megedzett kul­turális tevékenységet. A második vi­lágháború előtti időszakban a CSKP helyi csoportjának vezetői felismer­ték a kulturális tevékenységben rejlő erőt, amellyel mozgósítani tudták a dolgozók széles tömegeit. A kulturá­lis mozgalom akkori agilis vezetője Suppen János elvtárs maga köré gyűjtötte az ifjú munkások seregét, színdarabokat tanultak, előadásokat szerveztek. A felszabadulás után a kulturális munka még népszerűbbé vált, habár még rögtön ekkor sem voltak meg a szükséges feltételek. Például nem volt művelődési otthonuk. Ez a fel­felé ívelő kulturális tevékenység né­hány évvel ezejött lendületében meg­tört. Kérdésemre, hogy miért történt ez, Gulis elvtárs, a GTÄ üzemi klubjának vezetője válaszolt. Minde­nek előtt szerinte azért, mert a CSE­MADOK és a CSISZ vezetősége nem vette figyelembe a dolgozók kezde­ményezését és nem gondoskodtak ar-A kulturális felemelkedés útja életének megteremtésé­ben. Lehet,» hogy az el­merengő szemű kislány is gondolkozott már ezen. S ha lesz önbizalma, ked­ve hozzá, a legeldugod­­tabb faluban is felrázhat­ja a kulturális- és sport­­tevékenységet. Szárnyat bontogat Ju­liska, a nagy család leg­­fiatalabbja. örül, hogy végre ő is kereső lesz, s a munkában megtört nyugdíjas szüleinek még viszonozhat valamit. A szabadság gyermeke együtt nőtt széppé, okos­sá, nagy leánnyá az új életünket építő rendünk­kel, s nemsokára az első sorokban áll, hogy a rög többi szerelmesével együtt teremtsen. -tő­tett. Kiválni a tánccso­portból, amelyben négy évig ropta a táncot, itt­hagyni a futópályát, ahol oly sokszor végigszágul­dozott, Mindenki s min­den a szívéhez nőtt, s mégis válnia kell. Azért is nehéz a búcsú, mert állandóan az kísérti, hogy ahová kerül, lesz-e mód­ja tevékenykedni valami­lyen együttesben, testne­velési szervezetben. Kár ezen gyötrődni Ju­liska, ha nincs, hát te­remteni kell! A jó mű­kedvelők, sportolók az is­kolában szerzett tapaszta­­latokatmagukkal viszik az életbe és nemcsak jó szakemberként dolgozik, hanem szervezővé válnak a falusi ifjúság színesebb noszt, megszűnt a harci zaj, felragyogott a sza­badság esthajnal csillaga. A mezőgazdasági mun­kás legkisebb leánya már végzős hallgatója a Ko­máromi Mezőgazdasági Technikumnak. A kiseb­bik nehezén, az írásbeli érettségin már átesett. Nemsokára a szóbeli kö­vetkezik, s a jövő mező­gazdásza érett emberként lép az életbe. — Juliskát melyik szö­vetkezetben várja a könyvelői szék — élcelő­­döm. — Engem ugyan nem húz a könyvelőséggel. Egyenlőre még nem tu­dom, hová kapok beosz­tást, de a négy fal rabja semmiképpen nem aka­rok lenni. Legszívesebben egy tapasztalt agronómus mellett dolgoznék. — Bizonyára Nagyke­­szin is szükség van szak­emberre. — Az nem olyan biz­tos. Ott már most is vannak néhányan akik technikumot végeztek. Most is hárman végzünk egyszerre. Különben sem ragaszkodom ahhoz, hogy a falumban kapjak be­osztást. Szeretem én az egész csallóközi rónát. Juliska gondolatban már búcsúzik tanáraitól, osztálytársaitól, a spor­tolóktól a tánccsoporttól és az ódon iskolafalak­­tól. Soká tart ez a búcsú. Nem könnyű a válás, ahol minden fűszálat is­mer, mindent megszere-Juliskával a Komáromi Mezőgazdasági Techni­kum sporttelepén talál­koztam. A százméteres síkfutást gyakorolva szá­guldott a futópályán. Aztán a fiúk közé keve­redett, akik a kaput ostromolták a kerek „bőrrel“. Juliska is rá­rajtolt egy labdára. Le­esett az állam a csodál­kozástól, amikor a szőke kislány „rászúrta“. Úgy rezgett a kapufa, mint a miskolci kocsonya. — Este megyünk tán­colni — kiabált feléje az egyik fiú. — Fél hatkor az üzemi klubban lépünk fel — hangzik a válasz. Ejnye, no! Az ember el sem hinné, hogy ilyen sokoldalú ez a törékeny, sápadt-arcú lányka, aki alig néz ki tizenhat éves­nek. Akaratlanul kicsú­szott a számon. — Elsős, s máris tagja a tánccsoportnak? — Elsős? — kacagott vidáman. — A szabadság gyermeke vagyok én. — ? — Miért csodálkozik? Nagykeszin akkor volt a szabadság tavasza, ami­kor én születtem. A legsötétebb időben hordozta szíve alatt Fe­­ruszné a nyolcadik mag­zatát Nyomor, szenvedés, kísérteties harci zaj; a legnagyobb bizonytalan­ság napjait élték, amikor a csöppség először fel­sírt. Mintha az ő sírása elhesegette volna a go-

Next

/
Thumbnails
Contents