Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1963-05-01 / 35. szám

A falusi fiú 17 éves korában került fel a nagyváros forgatagába. Hencz Józsefet nem a nagyváros fénye csalta el Budapestre, hanem a nincstelenség. Az első világháború vérzivatarának harmadik évében a fővárosban is na­gyon kellett a munkáskéz. A fiatal fiút segédfűtőként alkalmazták egy villanytelepen. Napi 12-óra hosszat izzadt a fűtőház­­| ban, míg végre ha- i lálos fáradtan ágy­ba dűlhetett. De | nemcsak az em- 5 bertelen munkával I ismerkedett meg, I hanem egyben a í munkásmozgalom­­| mai is.--------—* 1917 decemberé­ben már ott menetelt a sztrájkoló, háború ellen tüntető munkások kö­zött. — Békét, kenyeret akarunk! — ki­áltozta szüntelen a százezres tömeg. A világégés sehogyan sem akart végetérni. így Hencz József is kény­telen volt ruhát cserélni. A kormos fűtőruhát kénytelen volt piros hu­szárruhával felváltani. Néhány hetes kiképzés és alapos lelki mannával való felfegyverzés után a Piavénái esett át a tűzkeresztségen. A fejvesztettség hónapjaiban visz­­szakerült régi munkahelyére. Akkor már midenről tudni akart. Részt­­vett a különböző megmozdulásokban. Aztán felvirradt a szabadság már­ciusa ... Most már önként vállalta az ütött­­kopott mundért, amelyben vörös ka- . tona volt a neve. Salgótarján, Losonc, s ki tudja hol állnak meg, ha nem parancsolnak álljt! Aztán a Tisza mellé vezényelték egységét. Ott volt az utolsó nagy ütközetben, amely győzelemmel kezdődött és internáló táborban ért véget. Az ott eltöltött néhány hónap volt életének legsöté­tebb fejezete. Sokszor csak a csoda mentette meg Horthy tollasainak em­bertelen gyilkoló dühétől. 1920. május 1-ét írtak, amikor át­­toloncolták a határon. Rongyosan, éhesen vánszorgott hazafelé. Már messziről meglátta régenlátott falu­jának templom-tornyát. Az öröm és a félelem vegyes érzése lappangott belsejében. Másnap jelentkeznie kellett a csend­őrparancsnokságon. A vörösarcú pa­rancsnok először ellenségesen végig­mérte, aztán előrelendült az ökle és belevágott az aszott-sápadt arcba. — Vörös disznó__— sziszegte a fogai között. Sem ökölcsapással, sem fenyegetés­­sem nem lehetett már Hencz József szívébe beoltott szikrát elfojtani. Ahogy nőtt a látóköre egyre jobban tüzet fogott a szikra és a gyűlölet lángjává lobbant a dolgozó nép elnyo­mói ellen. Csúzon, a harcokban meg­­edzett többi elvtársakkal mindig moz­gósítani tudták a falu népét, amikor együttesen kellett fellépni a nép jo­gaiért. A második világégés végefelé még a „tollasoktól“ is vérszomjasabb fe­nevadak karmai közé került. Talán csak az annyi ember életét kioltó új­vári bombázás mentette meg életét, mivel sikerült elszöknie az SS-ek kar­maiból. Hencz bácsi azóta sokat változott. De csak külsőleg. Belül ugyanaz a láng fűti, s most két szorgos kezével szol­gálja a nagy ügyet. A hatvannegyedik év határán hallani sem akar a nyug­díjaztatásról. Az újvári Felvásárló Figyelemreméltó szakkönyv Amikor a pezinoki EFSZ zöldség­­termesztési és szőlészeti dolgozói meg­tudták, hogy Vojacek Alois Szocia­lista munkabrigádok a mezőgazdaság­ban című könyvecskéje megjelent, azonnal a járási népkönyvtárba siet­tek. A könyvtár dolgozói jó ismerősei a szövetkezeti dolgozóknak és a csúcsmunkák idején hasznos segítő­jük is. A szövetkezetesek viszont a könyvtár gyakori látogatói a szak­könyvek kikölcsönzésénél. Most azon­ban nemcsak kölcsönzésről volt szó. A zöldségtermesztési és szőlészeti csoport nemcsak a könyvet akarta, de a szerzőt is igényelte. Elhatároz­ták ugyanis, hogy munkaszakaszukon szocialista munkabrigádot alakítanak. Vojacek könyvecskéje kitűnő tanács­adójuk lett, bizonyos problémákat azonban a szerzővel, mint hivatott, tapasztalt szakemberrel akartak meg­vitatni. Kívánságuk teljesült. A szak­­irodalmi vitaest a szerző jelenlétében úgy, mint mindig, most is értékes ismeretekkel gazdagította az olvasó­kat és a fölmerült problémákban he­lyes tájékoztatást nyertek. A pezinoki könyvtár hasznos tevékenysége a me­zőgazdasági szakirodalom terjesztése vonalán jó például szolgálhat minden járási és helyi népkönyvtárnak. Ez a sikeres könyvecske a napok­ban magyar nyelven is megjelent s bi­zonyára nagy érdeklődést kelt olva­sóink körében. A szerző müvében rá­mutat arra, milyen feltételek alapján fejlődött Szlovákia-szerte a mező­­gazdaságban a szocialista munkabri­sében (a falu új szocialista életéért való küzdelemben) a növénytermelés, gépesítés és az állattenyésztés sza­kaszán. A könyv utolsó fejezetében a szerző hangsúlyozza a céltudatos po­litikai és szervező munka fontosságát a szocialista munkabrigádok mozgal­mának* előbbrevite lében a mezőgazda­ságban. Vojácek 107 oldalas könyvecskéjé­ben értékes tanácsadóra találnak Szlovákia Kommunista Pártja járási bizottságainak, a járási nemzeti bi­zottságok dolgozói, a mezőgazdaság­ban dolgozó pártszervezetek, helyi nemzeti bizottságok, a szakszerveze­tek, a CSISZ és az EFSZ-ek funkcio­náriusai, valamint az állami gazdasá­gok vezetői, de főleg a szocialista munkabrigádok vezetői és tagjai. A könyvecske fő célja az említett szer­vezeteknek a szocialista munkabrigá­dokkal kapcsolatos szervező, nevelő- és irányító munkájából származó ta­pasztalatok elterjesztése. (Ara fűzve 4,— Kcs). li Űj lakóházak százezreibe költöznek szocialista hazánk dolgozói. A nagy iparközpontok mellett eddig még sohasem tapasztalt ütemben épülnek a vi­déki háztömbök százai is. Pártunk és kormányunk célkitűzése, hogy egész polgárságunk egészséges, korszerű lakásokban lakjon. A gombamódra szapo­rodó háztömbök ma teljesen megváltoztatják a községek arculatát. ^Kultivrábs luxoké 25-e és május 5-e között rendeznek meg Triesztben. A jesztiválon a „Tát­ra virágai“, a „Virág-elbeszélés" és „Miért virulnak" című csehszlovák fil­mek kerülnek bemutatásra. • Lefoglalta a Milánói bíróság a ná­lunk is bemutatott Rovere tábornok című filmet’ és elkobozta a könyvet, amelynek alapján a film készült. Gio­vanni Bertoni tábornok özvegye azon a címen kérte a könyv és a film el­kobzását, mert az a tábornokot rossz színben tünteti fel. Az özvegynek 1,5 millió líra kártérítést ítéltek meg, amelyet Indro Montanelli, a könyv írója, annak kiadója, továbbá a film producere és a forgatókönyv írója kötelesek megfizetni. • Galina Szerebrjakova szovjet író­nő, a Kari Marx életrajz írója és Grigo­­rij Rosal rendező írta a tudományos szocializmus megteremtőjének életéről szóló film forgatókönyvét. A Marx­film forgatását nemsokára elkezdik a szovjet fővárosban. Első jelenete 1818-ban a Kommunista Kiáltvány ki­adásával kezdődik. ember a véleményét. Ehhez természe­tesen bátornak is kell lennie az em­bernek. Ellenkező esetben tényleg „fúrás-íze“ lehet a dolognak. — A nemzeti bizottság titkárától tudom, hogy a legfiatalabb párttag a faluban. Mint ilyennek vajon mi a vé­leménye a falusi ifjúság helyzetéről? — Ha őszinte akarok lenni, meg kell mondanom, hogy a falusi fiatalok helyzete, de általában a falusi ifjúság problémái nem könnyű dolgok. Ná­lunk aránylag jó a szövetkezet, mégis bizonyos mértékben gondot okoz a fiatalság kérdése. ‘Sok fáradtságot, türelmet igényel, ha valaki ebben a tekintetben eredményt akar elérni. * * * A tanító „bácsinak“ órára kell men­nie. Egyet már úgyis megúsztak nö­vendékei (hála az interjúnak!...). És mindaz, amit egy „ellopott“ tanítási óra alatt lejegyeztem, valóban érde­kes. A sorok, a mondatok mögött a falu legfiatalabb párttagjának a prob­lémái, nézetei, véleményei húzódnak meg. Olyan emberről van itt szó, aki túlemelkedve a frázisokon, nem ál­szerényen, de önmagát mindig a hát­térbe szorítva, beszél életéről, tettei­ről. Mert Szabados Lacinak nincsenek érdemei. Egészséges, modern világ­nézete, az tanítói és édesanyja érde­me, az esztrád-együttes megalakítása, az a hidaskürti fiatalok érdeme, hogy a katonaságnál példásan teljesítette 'eladatát, az bajtársai érdeme, hogy az iskolában szép eredményeket ér ;1, az a diákok érdeme és ahogyan én at ismerem, sohasem lesz semmilyen árdeme, mert ő alapjában véve olyan amber, aki nem szereti az érdemeket. 3 inkább dolgozni szeret. P. I. gádok mozgalma és értékeli azoknak a brigádoknak a tapasztalatait, me­lyek a mezőgazdasági termelés fon­tos területein végzett munkásságuk­kal máris példát mutattak arra, ho­gyan kell szocialista módon dolgozni és élni. A szerző a kiadványban közölt tapasztalatokat, adatokat közvetlenül a szocialista munkabrigádokról, az ifjúsági brigádokról, valamint a CSISZ Bratislavai Kerületi Bizottsága segít­ségével szerezte. Az első részben kö­zölt statisztikai adatokat az 1961. évi Statisztikai Évkönyvből és a Szlovák Nemzeti Tanács Mezőgazdasági Fő­osztálya jelentéseiből vette át. A könyvecske három nagyobb fejezet­ben egyszerű nyelvezettel, szabatosan foglalkozik a szocialista munkabrigá­dok mozgalmának megindulásával és fejlődésével Szlovákia mezőgazdasá­gában. Megismerteti az olvasót a szo­cialista munkabrigádok jelentőségével a mezőgazdasági termelés fellendíté­s Szerény, nyíltszavú ember. Ez az alap­­természete. Életé­ről, munkájáról, terveiről egysze­rűen, a becsületes emberek természetességével beszél. Érezni, nem fontolgatja, nem latol­gatja mit mondjon, nem fogalmaz és nem stilizál. Ügy beszél velem, mintha gyermekkori pajtások lennénk, akik már régen nem látták egymást. Huszonkét éves, kiszolgált katona. Második éve tanít Hidaskürtön és ... Szabados Lászlót mindenki jól ismeri. Ügy ismerik az emberek, mint aho­gyan én is megismertem. Közvetlen, őszinte fiú. * * * Megállunk az iskola kapujában. Sze­merkél, szitál az eső. — Az édesapámat nem ismertem... — Meghalt? — Elesett a fronton, Azt sem tu­dom hol. — Miből éltek akkor? ... — Volt hat hold földünk. Kitelepí­tettek bennünket. Édesanyám Ma­gyarországon az elsők között lépett be a TSZCS-be. Ötvenháromban visz­­szajöttünk ide. A nagymamá-" k miatt. — Mikor határozta el, hogy tanító lesz? — Nem akartam tanító lenni. Mint kényszer megoldást választottam ezt a foglalkozást akkor. Szlovákul egy szót sem tudtam ... Hová is mehet­tem volna! És látja milyen a sors? Az ember sohasem tudja, sohasem tud­• Visnyevszkij Optimista tragédia című ismert darabja, amelyet 30 éve játszanak színpadon, s már klasszi­kussá vált, most első ízben megjelenik a filmvásznon is. A filmet a Moszfilm műtermeiben Szamszon Szamszonov rendező készítette a forgatókönyv alapján, amleyet Szófia Visnyevszkával, a drámaíró özvegyével írt. • Tavaly Magyarországon 3,5 ezer könyv jelent meg, Az országban több mint 10 000 könyvtár működik, ame­lyek évente mintegy 20 millió könyvet adnak kölcsön. • Igor Mojszejev szovjet táncegyüt­tese óriási sikerrel vendég szerepel Brazíliában. Többek közt erről tanús­kodik az a tény is, hogy az előadásokra a jegyeket magas áron „feketén“ áru­sítják. • A csehszlovák filmgyártás az idén első ízben vesz részt a nemzetközi virág-filmfesztiválon, amelyet április Üzemben még mindig a legjobb mun­kások között emlegetik a régi har­cost, de nemcsak a munkában élen­járó. Részt vállal a pártmunkából és jelenleg is egy részlegen á pártszer­vezet elnöke. Közel egy félévszázad repült el a feje felett állandó küzdelemben. De ő tudatában van annak, hogy a harc­nak még nincs vége és amíg teheti minden erejével, szorgalmas munkás­kezével sürgeti a még napsugarasabb jövő megteremtését. A vér nem válik vízzé Gyurka, a fia a legnehezebb, leg­válságosabb időben született. Akko­riban volt legkevesebb a kenyér a munkás, napszámos asztalán. Ha nem is jómódban, de felcseperedett a fiúcska. Talán egy­részt szerencsé­sebb is volt mind az apja, mivel a világégést gyer­mekfővel élte át. Másrészt nagyon rosszkor kezdte a betűvetés mester­ségének a tanulását. Ezekben az évek­ben alig-alig tanították valamire a gyerekeket. Sőt, még háború után is alig adott valamit az iskola, mivel nem tanulhattak az anyanyelven. Gyurka is ott kezdte, ahol az apja. Azzal a különbséggel, hogy már nem szolgaként. A helyi állami gazdaság­ban dolgozott néhány évet. Aztán a megalakult szövetkezetben kellett a fiatal erő. Az alig 19-éves legényke akkor már pártunk tagjelöltje volt. Később elvégezte a traktoros tanfolya­mot. A gépállomáson dolgozott 1957- ig, ahonan pártiskolára küldték a szókimondó fiatalembert. Az iskolá­ban mélyebben megismerkedett a marxizmussal, az élet értelmével. Az­tán, ha nem szívesen is, meg kellett válnia a gépektől, funkciókba hívták. Először a CSISZ-nél, majd a CSEMA­­DOK-nál volt. Jelenleg Komáromban a CSEMADOK vezető titkára. Most a marxista egyetem hallgatója. * * * Két életrajz, két külön világ. Az apjának a fiatal korában azért, mert a haladó eszmékért harcolt, üldözés­ben, megaláztatásban volt része. A fiút, akibe apja oltotta be a párt, a nép iránti szeretetet, már megbecsü­lik és lehetőséget adnak neki, hogy . továbbképezze magát, tanulhasson, hogy taníthasson. Hencz József ösz­tönösen ragadta meg a zászló rúdját. A fia már tudatosan emeli magasra a szabadság zászlaját. A májusi menetben sok ezer hasonló apa és fiú menetel együtt a vörös zászlók alatt. Az apák büszkék mező- i gazdasági mérnök, technikus, orvos vagy más foglalkozású fiukra. A fiúk apjukra, akik egész életüket szentel­ek a munkásosztály felszabadulása nagy ügyének, akik arra nevelték íket, hogy becsüljék, szeressék dol­gozó társaikat. —tő— gyón nehéz párttagnak lenni. Már úg; gondolom, hogy „hétköznap“ is, nem­csak a pártgyulésen. Felelősség. Szinti mindig magamon érzem az emberei tekintetét. Tudom, nem rosszmájúság­ból figyelnek. És van olyan is, am bizony kissé rosszul esik... — Például... — Például többször azt hiszik ró­lam, hogy azt amit teszek, csupár azért teszem úgy, mert párttag va­gyok. Érti, hogyan gondolom? Netr meggyőződésből, hanem azért meri zsebemben van a piros könyv.. Ugyanez áll fenn a világnézetemmel kapcsolatban is. _ ? — Sokan úgy vélik, kötelességből vagyok ateista. Pártfeladatot teljesí­tek és azért... Persze azon vagyok, hogy megértsem az embereket és szeretném, ha ők is megértenének engem. Nem olyan embernek ismerem magamat, hogy valami mellett kiáll­ják, ha egyszer más a véleményem. — Pártigazolványa is pont erre kö­telezi. — És arra, hogy ne féljek sehol se megmondani a véleményemet. Főleg ott ne, ahol hibát látok. — Persze a hibák feltárását sok­szor „fúrásnak“ veszik az emberek. — Csupán abban az esetben áll ez fenn, ha nem mindjárt a helyszínen és nem a szemükbe mondja meg az hatja ... Szívemhez nőtt, hivatásommá vált ez a pálya. — És mi késztette arra, hogy be­lépjen a pártba? — Tizennyolc éves voltam amikor jelentkeztem. Persze néhány mondat­ban nagyon nehéz lenne feleletet adni erre a kérdésre. Sokat köszönhetek a tanítóimnak, édesanyámnak ... — Az édesanyja tagja a pártnak? — Nem... nem tagja, de valóban nagyon haladó gondolkodású. Akti­vistája a nőszövetség kerületi bizott­ságának is. Különben az életemben sok olyan momentum, apró, jelenték­telennek látszó esemény — ma már talán vissza se tudnék emlékezni rá­juk — lehetett és volt, amelyek egyre jobban a párt felé sodortak. — Kíváncsi lennék legalább egyet­lenegy ilyen momentumra. — Talán a leglényegesebb és ami valóban ösztönző hatással volt rám, az világnézetem átalakulásában kere­sendő. Tizenkét éves voltam, amikor egy hittanóra kapcsán bizonyos ké­telyek merültek fel bennem. Tanul­mányaim során több tisztséget töl­töttem be a CSISZ szervezetben. Egy­re jobban éreztem, hol a helyem. És azóta, hogy tagja vagyok a pártnak, sok mindenre rájöttem. — Olyasmire is, amire előbb .nem számított? — Igen. Például... nagyon, de na-1963. május 1.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents