Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-05-01 / 35. szám
t**z**E "'gyek között — mint bokorban a nyúl-lapul | í Kecső A vályúszerű völgyben szétszórtan, ■ * | hepe hupás domboldalakon épült a falu. I | I Utcáról nem igen lehet szó még inkább >■ »új az utakról, ahol Jókora kődarabok meredeznek az ég felé. Ezt példázza a ma is szájonforgó szólás-mondás: „Ha Szilicén meg nem lopnak, Borznván meg nem vernek, Kecsőn meg nem botiasz, kimehetsz a világbóll“ Az arrajárónak volt is gondja, ha bevetődött a községbe. Hegy állta útját, mígnem ugyanazon ösvényen kanyargóit a faluból kifelé, amelyiken bejött. A környékbeliek ezért Világvégének keresztelték a települést. Ráillett a becenév, mert se útja, se kútja, még pártfogója sem akadt az Ittenieknek. A nincs és néhány birtokos uralkodott a zselléreken. Meszet. szenet égettek a kereskedőknek a hegyekben, erdőkben. Lapát és ásónyelek után kutattak, s ha a csősz fülön nem fogta őket, vállon cipeltél? haza, majd a piacra, hogy pár krajcárt felvegyenek érte. IPAR ÉS SZÖVETKEZET Ilyen körülmények között a felszabadulás után áldásként érkezett az ipar hívó szava. Emberhez méltó munka, a biztos kereset csalogatta a lakosságot. Mentek. Kéthetenként hozták a pénzt, olvasták az asztalra több családban ketten, hárman is. Megszokták, megszerették az új foglalkozást. Ekkor köszöntött be a fordulat. Szövetkezet alakult a községben. Nagy gondot nem okozott a távollevőknek a közös gazdálkodás. Az Iparban Jól kerestek, míg a szövetkezet szegényesen kezdett. Számolni pedig mindannyian megtanultak a kecsőiek. A jólét évről évre felfelé ívelt, ember és falu levetette régi gúnyáját, az 1952-ben alakult szövetkezet viszont a mai napig is gyermekcipőjét koptatja. MÉSZÉRETŰMESTERBÖL - AGRONŰMUS A „cipő“ jövőjét latolgatjuk Molnár Ferenccel, ezzel az izig-vérig parasztemberrel Régente mészégetőmester volt, most agronőmus. Beosztásától nincs elragadtatva, bár ért a mezőgazdasághoz, akárcsak a mészégetéshez. Szavaiból kitűnik, hogy gazdag tapasztalatokkal rendelkezik. Tudja, mi terem meg a síkságon, lejtőn, hegytetőn. Ismeri a környéket, mint a tenyerét. így történt, hogy tavaly a tervezett 20 helyett 28 mázsa búzát takarítottak be hektáronként. Ű ezt így magyarázza: — Lelke a határnak, ahol a búza termett. Olyan talajunk több nincs. És még valami. Az évről évre „bentfelejtett“ műtrágya mind kikerült a mezőre, s abból éppen a búza kapott a legtöbbet. Szőbakerült a kukorica is, bár ezen a vidéken nincs nagyon divatban. — A kukorica? — legyint kezével egy nagyot, miközben szemöldöke ráncbaszalad. — Ügy van nálunk a kukorica, hogy; a szarvasok leharapják a címerét, a vaddisznók a csöveket vámolják és a szarkák is kárt tesznek benne. — A hosszúfarkúak, vagy a kétlábúak? — ? ? ? Vállat von, majd elmosolyodik. Borostás arca nem árulkodik. RAGÁLYOS BORŰKABETEGSÉG A kukoricával ellentétben nagy jelentőséggel bír a legelő. A 650 hektárnyi mezőgazdasági területből 348 hektár legelő. Rét is akad vagy 17 hektár. Kecsei kaszálónak hívják a dűlőt, ma azonban sem rét sem legelő. Némelyik évben megkaszálják, máskor legeltetik. A mostoha gondozás következményeként az időjárás szabja dús, avagy sovány a fű. A legelő sorsa ugyanaz. Ahogy az isten megteremtette, úgy legel rajta a nyáj. Idők óta „ragályos boróka-betegség“ ütött tanyát rajta. Bokrok sokasága fojtogatja a gyepnövényt. — Abból is pénz áll a házhoz — jegyzi meg az agronómus. Tán kettős haszon? Kezd a legelő sorsa alakulni. Nyomban kiderül, nem a szövetkezet pénztárát gyarapítja, de néhány vénasszony erszényét, akik a termést leszedik és értékesítik. Hát nincs kiút ebből a helyzetből? Az agronomus a legelők felé mutat. Kövek sokasága tarkítja a hegyoldalt. Felszíni javításról, boronálásról szó sem lehet. Műtrágya? Okkalmóddal fel lehetne vinni és elszórni a műtrágyát. Kosarazással a juhok • is megtrágyáznák egy részét. A bokrok sorsát pedig emberünk emígyen fogalmazza: — Traktorral kimegyünk, feltépetjük a borókát. Ha rajtam múlna, meszet égetnék vele. Ez lenne ám a kettős haszon! A legelő megtisztulna, a fát pedig, ha nem is mészégető kemencében, de otthon feltüzelhetnék. AMI SEGÍTENE Domb hátán, partos részben befejezés előtt áll egy sertésistálló. A terv szerint tavaly júniusban A kíváncsi idegen még megláthatja a régi Kecső ökörszemü házainak egyikét át kellett volna adni, de „komoly" technikai okok miatt a határidő eltolódott. A járási mezőgazdasági építkezési vállalat csak júniusban kezdte építését. További ok, hogy a frissen letúratott földre tették az alapot. Ennélfogva az épület kétrét görnyedt. Ojra alá kellett betonozni. Az ilyen tévedések folytán a szövetkezet sertésállományának jelentős része ideiglenes épületekben telelt. A szarvasmarhaállnmánynál jobb a helyzet. Kétszáz van belőle, s ebből 58 tehén. Nem a fejési átlag dicsérendő, de a természeti adottságokból adódó tény, hogy tiszta, TBC-mentes az állomány. Fel is csillan a szeme tüstént Lőrincz Berti zootechnlkusnak, amikor szóbakerül, hogy náluk a szarvasmarha és juhtenyésztésnek volna nagy jövője. — Szerintem ezek a termelési ágak kirántanák a kátyúból a szövetkezet szekerét. A növendékmarha, a juh nyáron megél a legelőn. Szántóinkon évelő, s egyéb takarmányokból pedig összejönne télire a takarmány. Ez a lépés a munkaerő kérdését is megoldaná — fűzögeti a megoldáshoz vezető gondolatokat a zootechnikus. Üdvös lenne, ha a gondolatokat rövidesen tettek követnék. Erre a szakosítás kereten belül megvan minden lehetőségük. MA MÁR NINCS A VILÁG VÉGÉN Akárcsak a szövetkezet, a kultúra is lassan kap lábra a faluban. Igaz, a nőbizottság tagjai a tél folyamán kibontották a kultúra zászlaját. Színdarabot, verset tanultak, táncoltak, énekeltek. Márciusban azért még akadt néhány sudgolóző: — Ki látott már böjtben táncolni? — A hamis elmélet nem eresztett gyökeret, mert az ötvenéves asszonyok is szerepet vállaltak. A nőnapra Chovan Sándor tanító írta az ünnepi beszédet. Amikor, a nőbizottság elnöknője elsőként elolvasta, sírvafakadt és ezt mondta: — Milyen kedves, milyen szép! Napról napra szépül az élet Kecsőn. öt évvel ezelőtt villanyt kapott a község, ősszel alighogy elkészült az út, megjelent az autóbusz. Négy és félmillió korona befektetéssel március 11-én vízhez jutott a lakosság. A régi házak helyében paloták épültek. Már Jónéhány embernek simul szőnyeg a lába alatt, süpped a fotel rúgója. Kecső ma már nincs a világvégén. Ezt a gondoskodást illő volna valamivel viszonozni. A fatalepeken, papírgyárakban dolgozó kecsői munkások az eddiginél önzetlenebbül segíthetnék a közöst. Támogatásuk révén a szövetkezet minden bizonnyal virágzásnak indul, s az iparhoz hasonlóan jólétet biztosít majd tagjainak. Sándor Gábor Március 11-én a 68 éves Lörinczné, de a falu többi lakója is megszabadult a vízhordástól ♦ Kovács János évek hosszú során tartályban szállította a vizet a szövetkezet állatai számára. Ezután más beosztást kell vállalnia. (A szerző felvételei) A városban sem laknak korszerűbb házakban (A szerző felvételei) Jó munkával, sikerekkel köszöntik a nagy ünnepet Munkásaink, értelmiségünk és parasztságunk nagy lelkesedéssel készül május elsejére és jó munkával köszöntik a munka ünnepét. Levelezőink néhány sort küldtek szerkesztőségünknek a legjobb dolgozók eredményeiről. Tizenhét malac egy anyától Hornyík István a Románfalvi Állami Gazdaság anyasertésgondozója a múlt évben 17 malacot választott el anyánként. Eredményei most is szépek és előreláthatólag még jobbakat ér el, mint a múlt évben. (Belányi János, Nitra.) Többet adnak A bielovcei szövetkezetesek május elsejét eladási tervük túlteljesítésével köszöntik. A tervet sertéshúsból 130, marhahúsból 109, tejből 122, tojásból pedig 136 százalékra teljesítették. A Bohunicei Erdészeti Vállalat is 101,7 %-ra teljesítette tervét. A 26 kollektív és 6 egyéni felajánlás értéke meghaladja a 100 000 koronát. A kmetovcei szövetkezetesek május elseje tiszteletére vállalták, hogy húsbeadásukat november végéig teljesítik és november végéig 6 q marhahúst, 61 mázsa sertéshúst és 10 q baromfihúst adnak. (Boldis János, Sahy) Sarabolják a cukorrépát A Stúrovoi Állami Gazdaság hamarosan befejezi a kukorica vetését. Idén 800 hektáron termelnek kukoricát. Vetőmagjuk elsőrendű. Már egyes részlegeken sarabolják a cukorrépát. (Nagy József, Stúrovo) A sütőipar sem marad le A lévai sütőipar dolgozói negyedévi tervüket túlteljesített k, ami 289 196 korona értékű többtermelést jelent. A jó eredményt főleg a szocialista munkaversenynek köszönhetik. A legjobb eredményt a Tekovské Luzany-i részleg érte el, amely elnyerte a „minőségi brigád“ címet. (Tóth Károly, Levice) Kiváló komplexbrigád A Rumanovái Állami Gazdaságban az év elején alakult meg a komplexbrigád. Kravárik Lajos brigádvezetővel az élen vállalták, hogy minden munkát határidőben teljesítenek. Szavukat állták. A tavaszi árpát három nap alatt elvetették és földbe került már a cukorrépa és takarmányrépa is. (J) Példás dolgozók A Slovenské Nővé Mesto-i Állami Gazdaság borsi részlegén két éve a fiaztatóban és hizlaldában négytagú csoport dolgozott. Tavaly kettéválasztották őket, mert a régi munkamódszer miatt a malacok ellésénél sokszor nem volt jelen senki és emiatt sok malac elhullott. Anyakocánként csak 10 malacot választottak el, ami bizony sovány eredmény. A múlt évben másképp szervezték a munkát. Az anyasertéseket Cábovszky Ilona és Balogh Ilona gondozta, akik megállapodtak abban, hogy két műszakban dolgoznak. Az egyik reggel 4 órától 12- ig, a másik pedig 12-től 20 óráig. Hetenként cserélték a délelőtti vagy délutáni munkát. Az új munkaszervezés után négyszer etettek. A fiaztatóban példásan ügyelnek a tisztaságra is, ami szintén hozzájárul az eredményekhez. A múlt évben 15,5 malacot neveltek fel anyánként, 15 kg-os átlagsúlyban, amiért elnyerték a szocialista munkabrigád büszke címet. A gondozók érdekeltek a termelésben. Egy-egy 15 kg-os malac fölnevelésért 29 korona alapjutalmat kapnak, a terven felüli malacokért pedig darabonként 30 koronát. A két asszony elhatározta, hogy május elseje tiszteletére az idén több mint 16 maalcot választ el. (Jablonci Lajos) 1963. május 1.
