Szabad Földműves, 1963. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1963-05-01 / 35. szám
Uj élet a régi romjain ramelléki traktorosnak fogadott sírigtartó, örök hűséget. Az örömanya alig múlt negyven éves. Arról beszél, hogy az ő életét egy napon sem lehet említeni a lányáéval. Tízen voltak testvérek, s csupán két ágy, s egy sublótalj volt a szegényes bútorzat. A sok éhes szájba bíz, alig jutott valami, a ruházkodásról Szocialista módon Az Aleksincei Állami Gazdaságban a rumanovai részleg a legjobb. Az első negyedévi tervet húsból és tejből magasan túlszárnyalták. Együtt vallják majd a költővel, Somlyó Zoltánnal: „Sosem volt ilyen májusa a földnek, Ilyen virágos, ilyen lángoló! A szív sosem lelt még így önmagára, Sosem volt ilyen istenadta jó, Sosem volt olyan friss a lomb a fán, Mint ma: testvérek vörös májusán.“ Nádszegi Kovács István így tüzel harcra, így riadóztat a * nagy orosz költő, Vlagyimir M ajakovszkij, már századunk első éveiben. De a „Május 1“ című verse, amelyből a fenti négy sort idéztük, nemcsak a saját 150 millió testvérét sarkallja a régi rend kíméletlen megdöntésére, a szabadság kivívására, hanem a földkerekség minden népét is egységre szólítja, bátorítja, öntudatra ébreszti, győzelmi csatára invitálja, mondván.......és 12 milliárd szívdobbanás árad, értetek — értitek? — egyetlen perc alatt.“ A költő vágya mind közelebb jut a beteljesüléshez. Ma már csaknem másfélmilliárd ember lépése egy ütemre dobban, testvérszivek vörös májusán. CSEPP A TENGERBEN Felsőjató mindenható ura, Fould Springer földbirtokos sem volt különb munkásszipolyozó társainál. Űzte, hajtotta, sanyargatta cselédeit, úgyszólván bagóért dolgoztatta őket. Gyűlölték is a „kenyéradót“, az úri rendnek ezt a helyi megtestesítőjét. Zalúbil Michal elvtárs (a képen), aki Kulcsáron született, csenevész gyerekként került ide a majorba, így vall erről a régi, gyűlölt világról, amelyben kardlappal osztották a jogot a kisemmizett munkásoknak: — Nagy volt a munkanélküliség a harmincas évek elején. Akkor legfeljebb csak egy-két napot dolgozhattunk hetenként. Jól emlékszem, harmincnégyben öt korona volt a napszám. Ezen a béren csak nyomorogni lehetett. Az elkeseredésünk tüntetésbe torkollott. Munkát, kenyeret, emberségesebb bért követeltünk. 1936-ban Vágsellyén gyülekezett össze a környék munkássága, hogy kiharcolja a magáét. A csendőrök, a hatalom szuronyos bérencei tűzoltőfecskendőből vizet zúdítottak a tüntetőkre, de a tömeg nem hátrált meg ... A dolog a visszájára fordult, a „nyúlcipőt“ ők húzták fel, a hatalmasok ... megfutamodtak a munkások kitörő haragja elől. A csendőrkopók nem nyugodtak. Ott ólálkodtak a munkásvezérek házatáján, addig leskelődtek, mígnem egyet-kettőt sikerült elkapniuk. Ütötték, verték, majd bebörtönözték a munkások legjobbjait, akik szót emeltek a nincstelenek, az éhkoppon dolgozó társaik ügyében. Ezeket az erősakaratú, rettenthetetlen embereket a börtön ugyan megviselte, de a pártot nem árulták el. A lebukottak, bebörtönzöttek családját nem hagyták magukra — menten felgyulladt az elvtársiasság, a munkásszolidaritás lángja — megosztották azt a keveset is, ami a szűkös keresetből juthatott ... — Míg a felszabadulás előtt munkát, kenyeret, tisztességesebb megélhetést követelve tüntettünk a zsarnokság, az elnyomás ellen, addig ma azzal ünnepeljük legméltóbban a igazgatóságon dolgozik. Különleges munkakörét példásan látja el. Rászolgál a bizalomra. FEJŐBŐL — GAZDASÁGVEZETŐ A tornoci üzemrészleget irányítja Sramek Anton, s meg kell mondani, hogy jól. Mert, nem könnyű ám ilyen széttagolt gazdasági egységet (telepesektől származó gazdaságok), amely három udvarból, illetve farmból tevődik össze, rendesen áttekinteni, szervezésileg sokkal nehezebb összefogni. Ötvenegyben kapta ezt a megbízatást, s azóta is derekasan helytáll Sramek elvtárs. Annakidején, mint fejő tűnt ki társai közül; tehenenként — évi átlagban — 9—10 liter tejet fejt'naponta. Sikeresen elvégzi a tanfolyamot, s így bízzák rá a gazdaság vezetését, erre az élmunkásra. Nem véletlen, hogy ez az üzemrészleg két szocialista munkabrigáddal dicsekedhet, a harmadik kollektíva pedig e titulus megszerzésén munkálkodik. A gazdaság 18 dolgozója— többnyire traktoros, kombájnos és fejő — dicsérő oklevelet kapott példás munkája elismeréseként. Eme üzemrészleg dolgozóinak jó munkaviszonyát példázza az is, hogy az V. országos szakszervezeti kongresszus tiszteletére 21 egyéni és 15 kollektív kötelezettségvállalás született, mintegy negyedmillió korona értékben. Sramek Anton elvtárs, akinek nevél negyvennyolc évvel ezelőtt jegyeztél be az anyakönyvbe, saját bőrén érezte a régi úri rend minden ostorcsapását a hajdani és a mai szabad május elsejék között így von párhuzamot: ‘ nem is beszélve. S mi a helyzet most Sevcíkéknél Felsőjatőn? A major hat emeletes családi házának egyikében laknak (két szoba, gyermekszoba, konyha, fürdő), televízió — ebből 53 számlálható össze a major 92 családja portáján —, és sok másegyéb, amely a jólét, a meg-' elégedettség jele. Ede jelenleg a tornóci kilencéves iskola nyolcadik osztályának tanujója. Azt mondja, hogy az ipariban szeretne továbbtanulni, ha befejezi az iskola 9. osztályát. A szülők azért örülnek, hogy gyermekeiknek már sokkal örömteljesebb élet jutott osztályrészül, nem úgy mint nekik, abban a gyűlölt régi világban. Bizakodással tölti el őket az a tudat, hogy a majorból már nem kell fagyban, hóban, esőben, sárban a gyerekeknek biciklin, vagy gyalog iskolába járni Tornócra (a múlt év óta autóbusz viszi-hozza az iskolásokat), helyben megépült a két tantermes, ötosztályos iskola, amely önsegéllyel jutott tető alá, az óvodában 26—30 lurkó játszadozhat, amíg szüleik a mezőn dolgoznak. Százhúsz-százötven ülőhelyes a kultúrházuk, híres a Vlaszák Béla vezette héttagú zenekaruk — és még sorolhatnánk a beszédes bizonyítékokat, amelyek mind amellett szólnak, hogy így már érdemes élni, dolgozni. Üj emeletes házak A Tornóci Nagyhizlalda dolgozói is ott lesznek majd a vágsellyei nagy májusi menetben — Marcek, Andrásik, Fehér, Filo, Sramek, Molnár és Petrovics elvtárs, Hazucháék, a Sevcík-család és a gazdaság minden dolgozója. OK IS OTT LESZNEK J A régi cselédlakások, amelyekig ben már csak néhány család isi: lakik Kelet szélvihara Fould-Springer földbirtokost és kizsákmányoló társait is elsöpörte. A vörös májusok eszméje győzött, kivirult a szabadság virága. A letűnt régi világ romjain új élet indult, itt a majorban is. Zalúbil elvtárs, aki másfél évtizedet a gőzekén töltött, 1952-től a tornóci nemzetközi munkásosztály nagy ünnepét, ha feladatainkat túlteljesítjük. BOLDOGSÁG AZ EMELETEN Sevcíkéknél nagy volt a sürgésforgás, vigadozás locsolóhétfőn. Nem szagosvíz, se kútvíz, de bor, gyöngyöző Nyitra-vidéki bor járta körbekörbe. Aranysárga nedűvel locsolták meg a Röfi földi maradványait, hejehujáztak, kacagtak. Jucika egy nyit-Puckajler József, a hizlalda gondozója már ötödik éve 300 darab hízósertést gondoz, vagyis két ember munkáját végzi egyedül. Az istálló nem megfelelő az új technológia alkalmazására. Ez a tény Puckajler elvtárs igyekezetét még jobban kiemeli. Reggel fél ötkor két kilométerről utazik munkahelyére. Az ebédet a felesége hozza utána. Este későn ér haza. Mégis, ahogy Ürge Imre zootechnikus mondta, nem lehet őt meg-Májusi emberek A korszerű szövetkezeti lakás Május lehelete beköszöntött Svodoura is. Az ezercsóvás napfény bearanyozza a határt, a kertekben inrágbaboruló barackfákat. Hitet, reményt hint az emberekbe a természet virággal tűzdelt zöld köpenye. Hit és beteljesülés. Az ifjabbak még szebb jövőt várnák, építenek, az idősebbek, akik sokat átéltek a máért, büszkén dagadó kebellel szívják ' magukba az új élet illatos levegőjét. Ennek a falunak is nagy forradalmi múltja van. Líska Ferenc, Varga János, Kondics Lajos, Nagy István a harmincas években szervezte az orgonavirágos május elsejét. Mentek a tömeg élén Zselizre, ahova összegyűlt a környék. A régi harcosok többnyire nyugdíjasok. Nagy István elvtárs pedig már nem él. Líska Ferenc elvtárs már 22 éve beteg. A ház, az udvar a birodalma. Még az utcára sem bír kimenni. Pedig ott ég szemében a vágy, látni kellene a beteljesülést, az új falut, a szövetkezet sok milliót érő gazdasági udvarát, a nemrég elkészült emeletes szövetkezeti lakást. Valamikor nagyon friss ember volt. A többiekkel minden május elsején gyalog ment Zselizre. — így volt szép a május elseje ... Ki gondolt akkor autóbuszra?) Gyalog mentünk, dalolva — meséli. — Füzes-' gyarmatról, Nagysallóról rezesbanda jött. A sáröiaknak cigányzenekara volt. A nyíriek is rezesbandával járták. Hej, de szép idők voltak... Csillog a szeme, tűzben ég az arca. Elsuhannák előtte a régi emlékek. A tűzkeresztség, amikor 1926-ban belépett a pártba. Aztán jöttek a házkutatások, a csendőrök. De nem zavarták különösen, már megszokta őket. Sosem vallott egy kukkot sem. Küzdött a csendőrökkel, földesurakkal, mint most a betegségével. Nem adja meg magát. Mindig mozog, tesz-vesz. Kedvenc szórakozása a méhészet. A huszonhatéves méhészkedés után, most oklevelet is kapott. Kedvteléssel faricskál, fát vág, edzi magát. Meglepő ennek az embernek a frissesége, jó kedélye. Pedig néha-néha messze szállnak a gondolatai. Túl szeretne lépni a birodalmán, szétnézni a faluban. Hogy sáfárkodnak a szövetkezetben az emberek, milyen gyümölcsöt hozott a sok-sok éjjelezés, harc árán szerzett szabadság. Helyette bejártuk mi a falút. Líska elvtársnak nem kell szégyenkeznie. Továbbra is vígkedélyü lehet. A régi harc nem volt hiábavaló. A falu újjászületett. Egész a gazdasági udvarig teljesen új házsorok, nagyon szép az emeletes szövetkezeti lakás. A jó humorú Ailer György segéd-zooteehnikus pedig elárulja, hogy a parasztok szeretik a szövetkezetét. — Tölünk senki se akar elmenni. Sok a fiatal. Hisz többet keresnek, mint akármelyik üzemben. Kell ft a fiatalság, hogy mindenféleképp gyarapodjon a falu. Igaz-e Ernő — szólítja Mocbeicher elvtársat, a helyi nemzeti bizottság titkárát. — Nem kell szégyenkeznünk — teszi hozzá Tátos Eszti. — A múlt évben is 540 gyerek született. győzni affelől, hogy ketten gondozzák a 300 darab sertést. Az első negyedévi tervét 146 %-ra teljesítette. A 0,38 kg tervezett napi súlygyarapodás helyett 0,44 kg-ot ért el. Ezt az eredményt a napi etetés pontos időbetartásával, a takarmányok ízesítésével éri el. Legújabban új takarmányozási technológiát alkalmaz, mégpedig 100 liter vízhez 2 kg rézgálicot kever és ebből 200 darab hízósertés takarmányadagjába 2 liter oldatot ad. A rézgálicoldat nyugtatólag hat az állatokra és így a mozgásuk kevesebb. Kevés mozgás mellett kisebb a súlyveszteség is. Ezt a módszert már két hónapja alkalmazza nagy sikerrel. A tervezett 9 korona helyett 1 kg húst 8,20 koronáért termel ki. B e 1 á n y i János, Nitra — ???!!! — Nem kell szó szerint érteni — mosolyog a titkár. A szülőotthonban született ennyi gyerek a környékbeli falvakból. Nálunk csak hat szülés volt. Több is lehetne ... — Bizonyára nem unatkoznánk — fűzi a szót tovább Szobi István, a szövetkezeti klub vezetője. Szobi elvtárs ezt úgy érti, hogy a szövetkezeti klubban a fiatalok otthonra találtak. Közel 1000 kötetnyi könyvük van, szépen ellátva sorszámmal. A múlt évben 420-at olvastak el belőle, de idén többre számítanak. A szövetkezet havonta 500 koronát ad könyvekre és 100 koronát a klub karbantartására. Pontosan minden napra órára betervezi a sportrendezvényeket, olvasóköröket vagy az irodalmi vitát. Mert nem akármilyen a szódói parasztság. Évente legalább két irodalmi vitát tartanak. Bizony néhány író bele is izzad a könyvvitába. Elég jó sikerrel zárult az asszonyok téli iskolázása is. A méhészkörben pedig a leleményes szódói asszonyok kitűnő mézeskalácsot sütöttek. Évente legalább kilenc bált rendeznek esztrádműsorral tarkítva. — Mondjon már a nehéz adatokból is valamit — provokálja a titkárt a segéd-zootechnikus. A titkár beletemetkezik a vaskos elemzésbe. Bár'laz ádatpkat megközelítőleg fejből is tudja. A szövetkezet a földterület hektárja után 169 kg húst, 648 tojást és 535 liter tejet ad a piacra. A piaci termelés értéke hektáronként 5760 korona. Líska Ferenc elvtárs — A negyedévben többet adtunk, mint amit kértek — jegyzi meg elégedetten a titkár. Sok újdonság, eredmény van ebben a szövetkezetben. Jól bevált a mélyalmos tojatóterem, ahol Hruska Edit és Furár Anna már két váltásban dolgoznak. A szarvasmarhaállomány is egészséges. Főleg az asszonyok fejnek. Naponta az átlag 5,9 liter. A napsütésben szorgalmasan dolgoznak.a határban is. Klimaj Károly ék épp befejezik a répa vetését. Megy a munka gyorsan, mert itt is két váltásban dolgoznak. Mosolyognak az emberek, jókedvűek a jól végzett munka után. A régi forradalmárokhozhiven májusi lelkesedéssel dolgoznak. Érdemes volt ezekért az emberekért, ezért az olvasott, müveit faluért dolgozni Líska elvtárs. BÁLLÁ JÓZSEF „Dalolj! Menetelj! Zengő riadót fújj! Egymilliárd s ötszázmillió ujj! Pipacsszínű zászlód emeld a magasba! Lázas ének lázadj! Láncodat lerázzad!“ 1963. május 1.
